Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-24 / 20. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 24., kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 Törvények és demokrácia Az Országgyűlés az érdeklődés homlokterébe került. Ehhez mindenképpen hozzájárult, hogy a rádití és a televízió egyenes adásban tudósít az ülésszakokról. Azaz, az ország nyilvánossága előtt zajlik a törvényalkotás. Ez természetesen még lelkiismeretesebb munkát igényel a képviselőktől. A nyilvánosság nagy erő. A választók előtt most már semmi nem marad titokban. Sem az, hogy a honatya mit mondott a napirendre tűzött kérdések vitájában, sem az, hogy miként szavazott. Az utóbbi hónapok eseményei azt is jelzik', hogy a választók nemcsak figyelemmel kísérik választóik megnyilvánulásait, de véleményt is nyilvánítanak ezekről. Itt vannak például a visszahívásokra tett kezdeményezések. Dr. Vida Miklós ellen azért kívánnak élni ezzel a lehetőséggel egyes körök, mert a vízlépcső vitáját követően zárt szavazást kért, amely a nyilvánosság teljes kirekesztését jelentette volna. Az ugyancsak pesti Dauda Sándorral pedig azért elégedetlenek a választók, mert az egyik ülésszakon így fogalmazott: nem engedhető meg, hogy egyesek cirkuszt csináljanak a Parlamentből. Ha szó szerint vesszük szavait, alighanem egyet is értünk vele. Csakhogy mindezt olyan szituációban mondta, amikor a cirkusz kifejezésre semmi oka nem volt. Neki az nem tetszik — feltehetőleg —, hogy a Tisztelt Ház már nem a régi módon működik. Most már sokkal nagyobb a pezsgés, jóval több a vita, az őszinte szó. A sztálini modell — bár még most is akadnak egyesek, akik nehézén viselik el a terebélyesedő demokráciát — egyre inkább a múlté. Ezt igazolja mindaz, ami legutóbb történt, mégpedig januárban. Két olyan törvény született, amely a demokratikusabb közélet kialakítását segíti elő. Persze, ez sem ment könnyen. Hiszen amikor az elmúlt év augusztusában megjelent a napilapokban a gyülekezési jogról, illetve az egyesülési jogról szóló törvények társadalmi vitára bocsátott tervezete, valószínűleg sok embernek elment a kedve a politizálástól. Nem kizárt, hogy akadtak, akik megfogadták: bármi történjen, nem teszik be a lábukat ilyen vitákra, hiszen a tervezetben megfogalmazottak a társadalom önszerveződési folyamatainak korlátozását jelentik, s nem szolgálják a demokratikus viszonyok kiépítését. Egy ilyen jogszabályhoz pedig minek statisztáljon az ember?! Szerencsére nem így gondolkozott mindenki. Különösen a jogászok elemezték nagy odaadással a dokumentumokat, melynek köszönhetően az igazságügyi tárca szükségét látta az észrevételek beépítésével egy újabb variáció kidolgozásának. Ebben a második változatban már úgy fogalmaztak — mindkét törvény esetében —, hogy e jogok mindenkit megillető, alapvető szabadságjogok. Az előzőhöz képest ez 180 fokos fordulatot jelentett, hiszen abban még úgy állították be, hogy ezeket a jogokat az állam biztosítja. A parlamenti vitában a többség képes volt azonosulni a megfogalmazottakkal, nem hiányolták abból a sztálinista elemeket. Végül is mindkét javaslatot kisebb módosítások után fogadta el az Országgyűlés. Manapság már nem is az említett friss törvények, hanem egyre inkább az új alkotmányszabályozási koncepció foglalkoztatja az állampolgárokat. Dr. Kilényi Géza igazságügyi miniszterhelyettes adott erről tájékoztatót a közelmúltban. Eszerint a magyar államrendszer jelenlegi felépítését alapjaiban változtatja meg a tervezett új alkotmány — amennyiben a jelenlegi szabályozási törekvések alapján készül el. A jelek szerint várhatóan megszűnik az Elnöki Tanács, hazánkban köztársasági elnök lesz, az állami pénzügyek ellenőrzésére pedig létrejön a Legfőbb Állami Számvevőszék. Az új alkotmány a hatalmi ágak megosztásának elvére épül majd, s előreláthatólag 1990-ig kerül az Országgyűlés elé. Az elmúlt hónapokban gyakran ült össze a Parlament. Jó néhány törvény született — mondhatni — rohamléptekben. Ezek a jogszabályok teremtik meg a garanciáit a politikai és a gazdasági reformnak. E három említett törvény — ha az új alkotmány is a most elfogadottakkal hasonló szellemű lesz — számít majd a korszerű magyar jogállamiság pilléreinek. Ezek lehetnek a biztosítékai annak, hogy ezután emberarcú, demokratikusabb közélet, valóságos párbeszéd jellemezze társadalmunkat. Homa János Tíz településen megszűnt a Patyolat túrajárata A szolgáltatások ügyeleti rendjéről A lakossági szolgáltatások fejlődését, jelenlegi helyzetét a VII. ötéves tervidőszak eltelt szakában alapvetően meghatározta az életszínvonal csökkenése, a különféle ártámogatások, fejlesztésjuttatások mérséklődése, illetve megszűnése, a piaci viszonyokra támaszkodó versenye helyzet kialakítására való törekvés. Az elmúlt két évben a szocialista szektorban tovább szűkül a szolgáltatóhelyek száma. Jelenleg 606 egységben 1800 fő végez munkát megyénkben. Tíz településen a Heves Megyei Patyolat Vállalat a túrajáratot megszüntette, s bezárt néhány veszteséges fodrászüzlet is. A megyei tanács szabályozta a szolgáltatóegységek nyitva tartásának rendjét. Előírás, hogy az üzletek többsége a hét egy napján 20 óráig, szombaton 13 óráig tartson nyitva. Ám az alacsony ügyfélforgalom és a veszteséges tevékenység miatt sok helyütt kéréssel fordultak az egységek az illetékes tanácsokhoz: a hét egy napján 20 óra helyett 18 órában állapítsák meg a nyújtott nyitva tartás időpontját. Az ipari osztály azonban megállapította, hogy a fogyasztók tájékoztatása a nyújtott és a szombati nyitva tartásról nem megfelelő, pusztán a szolgáltatóhelyeken kifüggesztett táblákra korlátozódik. A megyei szakigazgatási hatáskörben engedélyezték a 19 óráig történő nyitva tartást a textiltisztításnál és az elektromos javításnál. Tény, hogy a munkaidőalap védelmére hozott központi intézkedés nem a várt eredményt hozta. A jövőben tehát a nyújtott és a szombati nyitva tartást a piaci viszonyok alapján célszerű kialakítani: a nyitva tartás időtartamát, a megrendelésfelvétel módszerét, a szolgáltatás teljesítését a helyi tanács és a szolgáltatók közötti megegyezésre célszerű bízni. Hiába épült össze egykoron a két község, az egymásba fonódó faluhatárok sokáig „szentek és sérthetetlenek” voltak. Eddig húzódott Tófalu, innen pedig kezdődött Al- debrő. Az öröklődő szemlélet még a közös tanács létrejötte után is csak lassan-Iassan formálódott át. A régi-régi gyepű — vagy a mai szóhasználattal kifejezve: a „demarkációs vonal” — a közös tervek szövögetésével és megvalósításával vesztette el a jelentőségét. Aki régen járt errefelé, bizony, nem győzi forgatni a fejét. — Ez sem volt itt, meg ez sem... Igen, hétmérföldes léptekkel mért itt mindent az idő, csak át kellett venniük a környékbelieknek a haladás ritmusát. S hogy ez sikerült, annál is inkább tollvégre kívánkozó, mivel a két „szomszédvár” lakóinak átlagéletkora majd túl van már a delelőn. Mondják: kor ide, kor oda — az összefogás hétköznapi csodákra képes. Ahol állok — nekem úgy tűnik —,a centrumban vagyok. Karnyújtásnyira az új iskola, amelyben van a tornateremmel közös klubkönyvtár is. Ha megfordulok, városperemi ABC-áruház üvegajtaja nyűik, tömött bevásárlószatyorral hazafelé indul egy nagymama. Az üzlet helyén századokkal ezelőtt vár állott, emlékét mostanság csak a kisá- ruház nagybetűs neve őrzi... És ami mellette épült, az a centrum legkisebb „gyermeke”. Nos, nem a nagyságát tekintve, hanem a korát illetően. — Augusztus ünnepére adtuk át, 22-én, hétfőn már itt dolgoztam — mutat körbe birodalmában dr. Kormos Lász/d fogorvos. Nem titkolt büszkeséggel teszi ezt, hiszen — ha más nem — ő bizton tudja, hogy micsoda különbség van a régi és a mostani rendelője között. De ma már mindenki legyint: hagyjuk a régit, felejtsük el. Itt tehetik is, mert a körülmények ideálisak. — Nem én mondom, a sógorom szavait idézem, a pesti fogorvosét: „Irigylésre méltóak vagytok.. ./Hát, ami azt illeti, jó a felszereltség, újak, modernek a műszerek, nem szenvedünk hiányt gyógyszerekben sem. Váltakozva, délelőtt-délután rendelünk, ide tartozik még Feldebrő lakossága is. — Mennyire egészségesek a fogai az itt élőknek? — Szerencsére, nagyobb gond nincs. Annak ellenére, hogy meglehetősen idős a lakosság, az emberek adnak a fogaikra. A víz is egészséges, a fluorszintje mindössze két ezrelékkel marad el a kívánt átlagtól, de a pótlásáról már az óvodában, iskolában Két település között: az egészségház... (Fotó: Szántó György) zottság tagja így kezdte a szervezését: •”Először a férjemnek kell mennie, azután következnek a többiek...” Halasi Gűfeortófalui elöljáró: — ...De jöttek is, egyetlen nap sem volt, amikor ne lett volna társadalmi munkás az építkezésnél. A közös tanácshoz húsz körzet tartozik, 5-6 embert valamelyik minden nap küldött a szakemberek mellé. Volt, aki így fogadott: ”Elmegyek, ha látom, hogy lesz belőle valami...!” S augusztus 20-án meglátták, hogy lett belőle valami, amivel azonban még mindig nem teljesen elégedettek a helybeliek. Külön körzeti orvosi státuszt szeretnének... — Az egészségügyi bizottság legutóbbi ülésén említést is tettem erről dr. Kozma József megbízottmegyei főorvosnak, aki azt ígérte, hogy megnézi a lehetőségeket — mondja Minczér And- rásné, a két település megyei tanácstagja. A lakosság kéréséről tehát már értesültek az illetékese. (Dr. Kozma József válasza: ”Egyelőre gondot okoz az eddigi körzetek átszervezése a lakosság kis létszáma miatt. A mostani megoldáson távlatokban lehet változtatni, de hangsúlyozom, csak távlatokban.”) Aldebrőn és Tófaluban ez a kifejezés — távlati elképzelés — nem ismeretlen dolog, hiszen a korábban elkészített fejlesztési koncepció még a holnapokra is tartogat valamit. — Az elsődleges célokat megvalósítottuk — folytatja a tanácselnök. — Most pedig szeretnénk építeni egy új tanácsházat, a lakosságnak nincs ellene kifogása. Még csak az sem vetődött fel, hogy miért a régi helyére, s nem a „központba” tervezzük. Valahogy a szokásjog úgy hozta, hogy itt a helye. Nemcsak a közigazgatásé lesz, hanem a pártszervezeté, a népfronté, az önkéntes rendőröké, a tömegszervezeteké, s talán egy kis hangulatos terem erejéig az ifjú házasulandóké is. Jövőre szeretnénk elkezdeni az építését, s ha minden igaz, 1990- ben már itt kerülhetnének a tervekbe a jövő elképzelései. Hiszen akkor már egy újabb korszak kezdődik errefelé is. — Nem hiszem, hogy túlzók, de az a tapasztalatom: egy irodaház építése nem valami vonzó az emberek szemében, még ha a tervekben egyet is értettek vele. Bízik benne, elnök elvtárs, hogy ebben is hasonló lelkesedéssel segít majd a lakosság? — Nyugodt szívvel mondhaigyekszünk gondoskodni az úgynevezett Elmexes fogápolás elterjesztésével... Dr. Berecz Józsefmmácn kedden és csütörtökön rendel itt, a többi idejét Kápolnán tölti a körzetében, meg a verpeléti ügyeleti rendelőben. Ebben a házban, itt ( tágas, jól felszerelt, külön kezelőhelyiséggel ellátott orvosi munkahelye van. — Ez még kétezerben is korszerűlesz— mondja, amikor ideje marad a kis beteg után. — Megerősíthetem a kollégámat abban, hogy itt valóban egészségesebb emberek élnek, mint másutt, s hosszabb életűek is, csak körül kell nézni errefelé. Ha mégis orvosra van szükségük, ebben a rendelőben lehetőség van az alapos vizsgálatukra, ellátásukra. Kimondthatatlan előny, hogy módom van négyszemközt konzultálni a beteggel. A gyógyításhoz fontos, hogy megnyíljanak az egészségügyi szakemberek előtt az emberek, mert ez is az egyik jelentős alapja az eredményes kezelésnek, a megelőzésnek, amelyre nagy hangsúlyt fektetünk. — Ugye, nem orvosi titok: miként tudja „megosztani” magát Kápolna és Tófalu között? — Nincs szó megosztásról, csupán orvos-beteg kapcsolatról falunév nélkül. Ha baj van, Kápolnán is felkeresnek innen, de fordítva is így áll, hiszen csupán pár kilométer kérdése az egész. Éppúgy, mint a Tófalu alsó és Aldebrő felső széle között, mert itt — sem földrajzilag, sem gondolkodásmód szempontjából — nincsenek távolságok. — De erről a tanácselnökünk meg a közös vezetőink többet tudnának mondani. — hallom lépten-nyomon. Érdemes adni a falubeliek tanácsára, keressük meg hát őket, s faggatózzunk tovább arról, amit ismét csak többek fogalmaztak meg: „Külön- külön nem ment volna...! — Mi ennek a titka?— kérdez vissza Szálai László tanácselnök. — Talán az, hogy amit a lakosságnak ígértünk, amit közösen terveztünk, az megvalósult... Jó tíz esztendeje múlt, hogy megálmodták itt a közös településfejlesztési koncepciót. A VI. ötéves tervben még csak elképzelések voltak ezek, a lakossági tanácskozások, falugyűlések, tanácstagi beszámolók felvetései. S az igények a VII. tervciklusban konkrét célokká váltak, olyanokká, amilyenekkel mindenki egyetértett. Áztán jött soijában az iskola, a klubkönyvtár, a tornaterem, a víz, majd az idén az egészségház. — Ez utóbbi előtt még mindenki kalapot emelt, mint az ösz- szefogás eredményeként — mondom az elnöki szobában. — Hogy kezdődött? — A tanácsi pénzmaradványból anyagot, vettünk, apránként gyűjtögettünk össze mindent, amit csak lehetett. Hozzátettük a lakosság csaknem egymillió forintos „tehóját” s a megyei tanács 1,1 milliós támogatását a két szolgálati lakáshoz, a rendelők felszereléséhez, a leendő gyógyszerszobához. És 1986 júliusában kezdtünk... Vadkerti Miklósné párttitkár: — Összefogtunk a népfronttal, a tanácstagokkal, az önként jelentkezőkkel, s szerveztük a társadalmi munkát, amíg az épület tető alá nem került. Emlékszem, Dajkó Tibomé, a HNF-bitom... Dr. Kormos László: „Három község betegeit Dr. Berecz József szerint a kis beteg hamarosan látom el...” makkegészséges lesz Szilvás István
