Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-24 / 20. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. január 24., kedd Horn Gyula előadása (Folytatás az 1. oldalról) épülő valós biztonsághoz, s egyúttal csökkennek a nagy állandó hadseregek fenntartásából eredő politikai, gazdasági és pszichológiai terhek is. Az államtitkár vázolta a strukturális támadóképtelenség kialakításával összefüggő elképzeléseket. Hangsúlyozta, hogy a két katonai-politikai szövetségi rendszerhez tartozó országoknak közösen kell meghatározniuk az egyes államok és államcsoportok biztonsági érdekeinek megfelelő, a másik felet nem fenyegető katonai potenciál összetevőit. Mérsékelni kell a támadó jellegűnek minősülő fegyverek mennyiségét, s megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az előretolt állomásoztatásű erők támadóképességének csökkentésére. Fontos a fegyveres erők alkalmazására vonatkozó elvek és elképzelések védelmi jellegű átalakítása, valamint a katonai nyitottság fokozása is. Horn Gyula felhívta a figyelmet arra, hogy az európai katonai egyensúlyt komplex módon kell megközelíteni, figyelembe véve az európai hadseregek egészét, beleértve a szárazföldi és a légierőket is. Részletesen szólt arról, hogy nem lehet a katonai erőegyensúlyt kizárólag számokkal mérni, mivel ez — az egyes fegyverrendszerek jelentős minőségi különbsége miatt — hamis következtetésekre vezetne. Az erőviszonyokat csak a célokkal és a körülményekkel összefüggésben lehet vizsgálni. A tárgyalásokon figyelembe kell venni, hogy léteznek olyan aszimmetriák, amelyek aligha szüntethetők meg. A nyugati felet ezek közül talán az nyugtalanítja legjobban, hogy a Szovjetunió európai állam — ami megkönnyíti az utánpótlást —, míg az Egyesült Államok nem az. Tény ugyanakkor, hogy olyan tényezők, mint a kelet-európai infrastruktúra elmaradottsága, vagy a NATO jelentős haditengerészeti fölénye részben kompenzálják ezt a hátrányt. Horn Gyula kifejtette: a tárgyalásokon kidolgozandó leszerelési intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha már az első ütemben átfogják Közép- Európa egészét. A magyarországi katonai csökkentések nem befolyásolják ugyan közvetlenül a központi erőviszonyokat, mégis jelentőséggel és szimbólumértékkel bírnak. Alkalmasak lehetnek annak bemutatására, hogy lehetséges egy szövetségi rendszerhez tartozó ország haderejének a biztonság új felfogására épülő, nem támadó jellegűvé való átalakítása. Jelentős anyagi károk, halálos áldozatok Földrengés Tádzsikisztánban Súlyos, a 12 fokozatú Mercal- li-skála szerint hetes erősségű földrengés rázta meg hétfőre virradóra Tádzsikisztán egyes területeit. A közép-ázsiai szovjet köztársaságban történt földmozgásoknak a TASZSZ-hírügy- nökség gyorshíre szerint halálos áldozatai is vannak, jelentős anyagi károk keletkeztek, s leginkább lakóépületek rongálódtak meg. A földrengés epicentruma egy Dusanbétól 50 kilométerre délnyugatra fekvő faluban volt, s a tadzsik fővárosban is ötös erősségű rengéseket észleltek, itteni károkról vagy áldozatokról azonban nem tesz említést a jelentés. Nagyban nehezíti a helyzetet, hogy az epicentrum közvetlen közelében fekvő Sarcra falu mellett két kilométeres szakaszon földcsuszamlás történt. levél az /I adófiwtí^Állartfpolgárhoz & Tisztelt HölQyei ^e'ünk ** ssrzftz .‘■«-»ev», Ts> ^ennyiben 9ysi Knk ®e °n cimére akkk°k mert fornJkkork< *»*ni Ebt ^' ?kö^njükb?°na*e Üdve ecettel ff X I ír, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő, a XXVII. moszkvai pártkonferencia résztvevői között. Mellette balról Lev Zajkov, az SZKP KB PB tagja, a kb titkára, a moszkvai városi pártbizottság újjáválasztott első titkára (Népújság-telefotó—MTI) Félmillió katona - 10 ezer harckocsi A vezérkari csoportfőnök a csapatkivonásokról Charta ’TI Felhívás párbeszédre A Charta ’77 nevű csehszlovák polgári jogi mozgalom hétfőn társadalmi párbeszéd megkezdésére szólított fel, és követelte azoknak a személyeknek a leváltását, akik - megfogalmazása szerint - felelősek a múlt héten Prágában tartott tüntetések résztvevői elleni „felelőtlen és brutális’’ rendőri fellépésért. A szervezet mindenekelőtt Franti- sek Kind belügyminiszternek és Bohumil Cardának, a prágai körzet rendőrparancsnokának a leváltását követeli. A Charta ’77 képviselői hétfői sajtóértekezletükön kijelentették, hogy a prágai tüntetések békések voltak, ezért „a rendfenntartó erők brutalitása semmivel nem indokolható”. Az ellenzéki mozgalom sürgeti, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon a tüntetések során letartóztatott valamennyi személyt, ejtsék el az ellenük felhozott vádakat és tegyék lehetővé a független csoportok és lapok legalizálását és bejegyzését. A Varsói Szerződés tagállamai arra számítanak, hogy a NATO a kölcsönösség elvével válaszol a tavaly decemberben bejelentett egyoldalú csapatcsökkentésre — jelentette ki a TASZSZ-nak adott inteijújában Nyikolaj Cservov vezérezredes, szovjet vezérkari csoportfőnök. Cservov hangsúlyozta, hogy mintegy félmillió szovjet katonát szerelnek le és 10 ezer harckocsit vonnak ki Kelet-Európából. Köztük éppen azokat a modem harckocsikat, amelyek miatt sokan aggódtak Nyugaton. Közel 5 ezer harckocsit beolvasztanak, a többit pedig polgári szállítójárművé alakítják. Ezenkívül 8500 tüzérségi eszközt és 800 harci repülőt is kivonnak a Szovjetunió európai részéről és a szocialista országokban állomásozó alakulatok közül. ”Rendkívüli jelentőségű, hogy a csökkentéssel egyidejűleg átszervezzük és védelmi jelleget adunk ezeknek az alakulatoknak”— húzta alá Nyikolaj Cservov. A többi, még szövetségeseink területén lévő szovjet hadosztályt is teljesen átszervezzük. Az átszervezés után az ottani hadseregcsoportokból is kivonunk 3 ezer harckocsit, valamint több átkelő deszantos és roham- deszantos magasabb egységet és egységet — saját felszerelésükkel együtt — mondta Cservov. A szovjet vezérkari főnök külön kitért arra, hogy a Közép- Európából távozó szovjet egységek taktikai nukleáris fegyvereiket is elszállítják. Bush-interjúk Nem akar kapkodni George Bush amerikai elnök vasárnap kijelentette: elnökségének első száz napjában a Kongresszussal együtt jelentős lépéseket akar tenni annak érdekében, hogy „megfogják” a hatalmas költségvetési deficitet. A Newsweek című tekintélyes hetilapnak adott nyilatkozatában azonban hozzátette: nem tudja, hogy ezt ennyi idő alatt meg le- het-e csinálni. A múlt pénteken hivatalba lépett elnök még beiktatása előtt adott interjút a lapnak. A szovjet-amerikai kapcsolatokról és személy szerint Mihail Gorbacsovról szólva Bush megjegyezte: amikor az ember Gor- bacsowal beszélget, érzékeli a dinamizmust, érzi, hogy képes a Nyugattal kommunikálni. Á két nagyhatalom kapcsolatainak alaltítását érintve George Bush hangsúlyozta, hogy nem akar kapkodni csak azért, mert valaki úgy véli, hogy a kapcsolatok javítását eredményező lendület esetleg lelassul. Ugyancsak George Bush-sal készített interjú jelent meg vasárnap a Time című amerikai hetilapban. Arra a kérdésre, hogy miként néz szembe a „gorbacso- vi kihívással” , a következőket mondta: „Nem úgy tekintem ezt, mint gorbacsovi kihívást. Úgy vélem, ha elkövetjük azt a hibát, hogy a Szovjetunióval meglévő kapcsolataink felmérésekor egyetlenegy személyiségben gondolkodunk, később megbánjuk ezt. Szélesebb értelemben kell szemlélni a szovjet szándékokat.” Képviselet Szöulban és Moszkvában A Szovjetunió és Dél-Korea márciusban kölcsönösen kereskedelmi képviseletet nyit Szöulban, illetve Moszkvában — jelentette be hétfői moszkvai sajtó- értekezletén Vlagyimir Golanov, a szovjet kereskedelmi és ipari kamara elnökhelyettese. A Szovjetunió szöuli kereskedelmi képviselete konzuli feladatokat is ellát majd. Az „Europa-atyaknak” elegük van a „cigányéletből” A. stfftsbourgi csata „Általános mozgósítást” hirdetett Strasbourgban a minap egy szokatlan hadvezér, az elegáns, vonzó francia miniszterasz- szony, Edith Cresson. A felmentő seregek azonban nem érkeztek meg, s két nappal később a Rajna menti város, amelyet — hogy Mitterrand elnököt idézzük — Franciaország „Európának adott” , vereséget szenvedett az Európai Parlament elegáns, architektúrájában életfát idéző strasbourgi — az Európa Tanácscsal közösen használt — üléstermében. Különös háború ez: bírósági ítéletek, parlamenti szavazások, államfői nyilatkozatok, parlamenti jelentések — és épületek — segítségével folyik. A hosszadalmasnak ígérkező hadviselés tétje egyaránt jelentős az Európai Közösségek és Franciaország, Luxemburg, Belgium számára; óriási érdekek fűződnek mind a status quo megőrzéséhez, mind a megváltoztatásához. Miről is van szó? Amikor létrejött a Közös Piac, a római szerződés előírta az Európai Parlament megteremtését — akkor azonban a nemzeti parlamentek tagjaiból delegálták a testületet. 1979-től, miután az integráció előrehaladt, tagjait lényegileg egy időben és közvetlenül választják a tagállamokban. így a testület önálló legitimitást nyert, jogköre pedig a szerződés legutóbbi, 1986-os kiegészítésével jelentősen nőtt, a költségvetést például az Európai Parlament hagyja jóvá. Törvényalkotó hatalma azonban továbbra sincs — és voltaképpen egyértelmű székhelye sem. Vagy ha úgy tetszik, abból három is akad. Három, ugyanis a parlament üléseit Strasbourgban tartják, titkársága 220 kilométerrel távolabb, a szomszédos Luxemburgban működik, a bizottsági üléseket pedig — amelyeken az állás- foglalások érdemi kialakítása folyik — Brüsszelben (újabb 220 km) tartják. Ez a város ad otthont a tizenkettek „majdnem- kormányának”: a javaslatok kidolgozására és végrehajtására jogosult bizottságnak, illetve a tizenkét tagállam kormányainak képviselőiből álló tanácsnak,-a döntéshozó szervnek. Érthető, hogy az „Európa-atyáknak” sok dolguk akad Brüsszelben, és már elegük van a folytonos vándorlással járó „cigányéletből”, amely azt is akadályozza, hogy a parlament kiteljesítse küldetését. Strasbourg történelmi jelképi- ségét, amelyre Párizs elsősorban hivatkozik, persze senki sem tagadja. Elzász fővárosa, amelyért véres háborúkat vívott Francia- ország és a német birodalom, ma az európai egység jelképe. S természetesen az is logikus érv, hogy a közösség központja ne főváros legyen. Aminthogy az is helytálló, hogy földrajzilag Strasbourg nagyjából a közösség központjában helyezkedik el. Csak hát Luxemburg is érvelhet: mivel a legkisebb tagállamról van szó, „Európa-centrumnak” kiválóan alkalmas. Brüsszel pedig egyszerűen a logikára hivatkozik: mi lehet természetesebb, mint hogy a képviselők ott legyenek, ahol a döntések születnek — amelyeket ők ösztönöztek vagy ők fognak véleményezni, támogatni vagy ellenezni. A római szerződés óvatosan megkerülte a kérdést. A tanácsra bízta annak eldöntését, hogy hol legyen a parlament, és azóta ideiglenes döntések alapján alakult ki a jelenlegi struktúra. Ennek a helyzetnek a jelképei azok a kék fémládák, amelyekbe minden parlamenti ülésszak előtt és után becsomagolják a testület iratait. Ott hevernek a folyosókon, az irodákban, oldalaik benyomódtak, kopottak: a világ legtöbbet utazó irattartói ezek, szüntelen vándorolnak a három „munkahely” között. Az ülésszakokra különben mindig félezer Euró- pa-képviselő utazik Strasbourg- ba (518 a létszám), Luxemburgból pedig a titkárság legalább ezer tagja telepedik át Strasbourg szállodáiba. Ehhez járulnak az újságírók, a technikai személyzet. Két-háromezer ember mozog így hónapról hónapra. Óriási költség, gigantikus szervezési erőfeszítés. Ráadásul hiába „Európa- központ” — Strasbourg lényegében csak egy francia vidéki város közlekedési és szállodai infrastruktúrájával rendelkezik. Nincs nemzetközi repülőtere, a távolabbi tagállamokból megközelíteni elég körülményes. Franciaország a közösség ügyeiben döntő európai bírósághoz fordult — az azonban úgy foglalt állást, hogy „rendkívüli” üléseket tarthat a testület Strasbour- gon kívül, azaz Brüsszelben is. A bíróságnál sokkal többet lényegében nem javasolt a viharos ügyrendi és tartalmi viták után 222 vokssal 172 ellenében elfogadott Prag-jelentés sem (Derek Prag brit konzervatív Európa- atya készítette). Csak hát ki tudja, mit nevez majd a parlament „rendkívülinek” — és hány „rendes” ülést tartanak néhány év múlva Strasbourgban, ha egyszer megnyílik ez a kiskapu? Edith Cresson ki is jelentette: a strasbourgi szavazás semmit nem változtat meg, mivel a parlament székhelyéről a kormányok döntenek, és egyetértésükre szükség van. Vagyis Párizs a neki nem tetsző döntéseket mind megvétózhatja. Pusztán jogi szempontból ez kétségtelenül igaz — ám egy közös testületet nemigen lehet „fogolyként” tartani egy városban a többség akarata ellenére. Politikai szempontból a strasbourgi voksolás még jelentősebb: a parlament ma állandó otthont próbál szerezni magának. Holnap, ahogy az integráció előre halad, talán igazi hatalmat. Baracs Dénes
