Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-23 / 19. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. január 23„ hétfő A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETRŐL JELENTJÜK 3. (Folytatás a 2. oldalról) eredménnyel. Másként dolgozik a párt, a KB és a Politikai Bizott­ság. Nem az a párt ez, mint ko­rábban. Visszafordíthatatlan fo­lyamat ez, itt-ott fékezni még le­het, de a visszarendeződéstől tartani már nem kell. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az össze­fogást a párt társadalmi bázisán nem tudtuk eléggé erősíteni az eddig lezajlott pártértekezlete­ken. Végezetül arról szólt Lukács János, hogy fontos az ifjúság kér­dése, de alacsony arányban van­nak fiatalok a pártban: három­négy százalékban. Ezt a jelensé­get elemezni kell. A megyei párt­értekezlet összehívása itt is sok tanulsággal járt, de nem azt kell nézni, hogy mi volt, hanem mi lesz és mi legyen. Ez a megyei pártmozgalom igazi kérdése: politikai muníció kell, hogy itt a megyében is betölthesse a párt politikai szerepét, és elismert po­litikai tényezője legyen a megye közéletének. Lukács János hozzászólását tartja További hozzászólások Tari István, a Gagarin Hőerőmű Vállalat küldötteként kapott szót. Mindenekelőtt arra figyel­meztette a pártértekezletet, hogy az alapvetőnek és legfontosabb­nak számító kérdés még mindig megválaszolatlan. Nevezetesen pedig az: hogyan tovább?! Hangsúlyozta: sok minden el­vonja a lényegről a figyelmet. Nem kis célzatosság volt — utal­va az eddig elhangzottakra — ab­ban a véleményében sem, amely így summázható: fordulatot elér­ni csak müveit párttagsággal, kulturált, jó szándékú, előrevivő vitával lehet. Határozottan állí­totta, hogy a párttagság igényli és váija a racionalitást. Megveti a döntésképtelenséget, a határo­zatlanságot, de nem híve a kap­kodásnak. Domoszlai László rendőr ez­redes, a megyei főkapitányság vezetője sajnálatosnak értékelte, hogy a korábbi pártértekezlet óta megyénkben is nőtt a bűncselek­mények száma. Ez a terület is eb­ből a szempontból a közepesen fertőzött vidékek „táborába zár­kózott fel”. Megemlítette, hogy ennek ellenére elviselhető a me­gyei közbiztonság. De óva intett attól, hogy ez bárkit is megtévesz- szen, hiszen társadalmunkban felgyorsultak a változások, ame­lyek együtt járnak a bűnözés emelkedésével is. Részletesen kitért arra, hogy a megyei főka­pitányság állománya a városi ka­pitányságokkal, az önkéntesek­kel, a közlekedésbiztonsági ta­nács tagjaival, az ifjú gárdisták­kal egészen az úttörőkig mi min­dent tesz az eredményes bűnül­dözés érdekében az állampolgá­rok közbiztonságának javításá­ért. Szólt annak jelentőségéről is, hogy az új lehetőségek, mint pél­dául a városokban megalakult bűnmegelőzési tanácsok milyen nagy segítségére vannak a hiva­tásos állománynak. Bejelentette, hogy kollektívájukra az MSZMP mindig számíthat, mert ma is ak­tuálisnak érzi a rendőresküt: a dolgozó népet szolgáljuk, A Finomszerelvénygyár párt­tagsága kezdettől igényelte a pártértekezlet összehívását — kezdte hozzászólását Kócza lm<■ re vezérigazgató. Sajnálatosnak ítélte azt a huzavonát, amely a megrendezést megelőzte, mert mint mondotta: személyek és szándékok rovására ment. Véle­ménye szerint nem sikerült ki­használni azt a lendületet, ame­lyet a májusi országos pártérte­kezlet adott. Indoklásként pedig hozzátette: az alapszervezetek szintjén stagnál a politikai mun­ka. Sokszor csak általánosságok­ban beszélünk dolgokról, pedig a kérdések nagyon is konkrétan fogalmazódnak meg. Jogos kriti­kai észrevételek nem találtak meghallgatásra, különböző funkciókhoz bizonyos kiváltsá­gok jártak. Mindezekbe való be­lenyugvásunk pedig valameny- nyiünk felelősségét aláhúzza. Ezután kapott szót Elek Ist­ván, a Magyar Demokrata Fó­rum elnöksége mellett működő tanácsadó testület tagja. Elöljá­róban megköszönte az MDF ne­vében is a párbeszéd készségé­nek e megnyilvánulását, hogy meghívták az értekezletre. Hangsúlyozta, hogy bízik abban, hogy felülkerekednek Heves megyében a párton belül azok az erők, amelyek komolyan veszik a megújulás jelszavát és képesek lesznek ezt tettekre is váltani. Ezt követően éles kritikai megállapí­tásait mondta el az elmúlt évtize­dekről és a jelenlegi helyzetről. Többek között úgy fogalmazott, a párt válsága az egész társada­lom válságává vált. Mivel lejárt a felszólalásra szánt nyolc perc, letapsolták. Nem tudta befejezni mondandó­ját. Ezután többen jelentkeztek egyperces hozzászólásra, s szem­beszálltak az MDF képviselőjé­nek megállapításaival. Dr. Szilák Károly kifejtette, hogy azt várta volna: a programhoz fűzi hozzá Elek István építő bírálatát, és nem a párt belső ügyeivel foglal­kozik. Antal István fejtegetése szerint az ideológia sosem omlik össze, legfeljebb a gyakorlat rossz. Forgács Károly megje­gyezte: nem hiszi, hogy az MDF képviselőjének felszólalása miatt szégyellnie kellene magát. Rög­tön élt a lehetőséggel s megkér­dezte: tényleg épül-e Egerben százmillió forintért APEH-szék- ház, mert attól tart, hogy ez egy rémhír, amelyet az alternatív szervezetek teijesztenek. Megint más arról beszélt, hogy az el­hangzottakkal ellentétben az el­múlt negyven évben azért szület­tek eredmények is. Budai Sándor a tamamérai Lenin Tsz párttitkára bevezető­jében rámutatott, hogy a megyei pártértekezlet elé került doku­mentum a mai valóságot jól tük­röző pesszimizmussal ad képet jelenünkről. A kongresszus dön­tései, határozatai csak bizonyos területeken, s ott is csak részben valósultak meg. Rámutatott arra is, hogy nem csak a megyén kívü­li törzsgyárak, hanem a megyei­ek is úgymond alulfejlesztenek. A párt eszmei-politikai cselek­vési egységének megbomlását a hibás koncepcióból, a pártde­mokrácia ellentmondásaiból eredeztette. A lakóterületi alap­szervezetek önállóságáról kifej­tette: számos, elöregedő telepü­lésen jelenthet gondot, hogy nincs kiért és miről politizálni. Ha önálló politizálásra szólítunk fel, akkor fel kell számolni a meglévő ellentmondásokat. Fontos, hogy az MSZMP is érzé­kelje az ilyen és ehhez hasonló problémákat. Kifejtette: támo­gatni csak olyan politikai progra­mot tud, amelynek célja az eddig felhalmozódott ellentmondások felszámolása. Ezután jelentkezett szólásra Váradi János, az Egervin vezéri­gazgatója. Bevezetőjében azt fej­tegette, hogy manapság a párt tagsága, de ugyanígy a megye la­kossága sem elégszik már meg a hibák bevallásával. Ennél jóval többet, konkrét tetteket vár. Ma már nem elegendőek az olyan megállapítások, az olyan megol­dási javaslatok, hogy a munka- nélküliség felszámolására hatha­tós lépéseket kellene tenni. Pon­tosan meg kell fogalmazni, s nem általánosságban, hogy hogyan és miként kell az ilyen és ehhez ha­sonló nehézségeket minél előbb elkerülni, illetve felszámolni. Rámutatott arra is, hogy a meg­újuláshoz nélkülözhetetlen a Szavaznak a küldöttek megfelelő gazdaságpolitika. Be­szélt arról is, milyen gondok gyűltek össze az Eger-Mátravi- déki Borgazdasági Kombinát­nál. Ugyancsak feladta nekik a leckét, hogy nem jutnak hozzá a szükséges hitelekhez, és magas a kamat. Az is kedvezőtlenül érin­tette őket, hogy a szocialista pia­con nem változtak az árak az utóbbi években. Hangsúlyozta továbbá, hogy a borgazdaságon belül is meg kellene találni azo­kat a lehetőségeket, hogy új típu­sú gazdasági tömörüléseket hoz­hassanak létre, így lehetne ered­ményesebben, a kor színvonalá­nak megfelelően gazdálkodni. Újabb egyperces véleményre Oroszné dr. Szél Mária kérte el a mikrofont. Arra kérte a felszóla­lókat, hogy aki csak saját vállalati problémáiról akar szólni, álljon el hozzászólási szándékától, hi­szen mindenki azt szeretné, hogy politikai programadó megnyil­vánulások hangozzanak el. E fel­vetéssel legtöbben egyet is értet­tek. A pártértekezlet előtti határo­zatlan magatartása vezetőinknek — kezdte mondandóját Debrődi László, a hatvani cukorgyár fő­mérnöke — bizony nem növelte a párt tekintélyét. Alsó szinten a megosztottság, a bizonytalanság vált jellemzővé. Majd azzal foly­tatta, hogy a szervezet korszerű­sítésére, a hatékonyabb párt­munkára kellene összpontosítani a figyelmet, nem pedig a személyi vitákra! Sorolta azt is, hogy sze­rinte mi a kívánalom a ma veze­tőivel szemben. Mindenekelőtt, hogy választói bizalmát élvezze, legyen rátermett, az erkölcsi nor­máknak megfelelő életvitelű — de leginkább az, hogy ne a hata­lom birtokosaként ügyeskedjen, hanem szolgálója legyen a mű­ködő hatalomnak. A pártszerve­zetnek is szakítania kell — muta­tott rá — a bürokratikus munka­stílussal, sokkal inkább a körül­ményekhez alkalmazkodó, ru­galmas szervezetekre van szük­ség. Javasolta végül, hogy a me­gyei pártbizottság alakítson ki demokratikus választási gyakor­latot, amely szerint területenként válasszák meg a testület tagjait, a tisztségviselők kivételével. Érzelmekre ható, nagy tapssal fogadott beszédet foglalt össze 8 percbe Tóth Károlyné parádsas- vári nyugdíjas. Második világhá­ború végi, személyes élményeit idézte annak bizonyságául, hogy nem szabad megvert reménnyel menni a csatába! Ma az a legfon­tosabb feladat, hogy megszerez­ze a párt tagjai, a nép bizalmát. Hangsúlyozta, hogy az egymásra mutogatás napjainkban különö­sen veszélyes, amikor újabb és újabb szervezetek jelennek meg a politikai élet színpadán, s for­málódóban van a többpártrend­szert is lehetővé tévő párttör­vény. Újabb egyperces hozzászólá­sokra került sor, amelyek — az előző kiselőadás alapján — az élőszó erejét hozták fel példa­ként arra, hogy helyes agitálással mekkora hatás gyakorolható a fiatalokra. Mintegy folytatásaként a ki­alakult társalgásnak, a KISZ He­ves Megyei Bizottságának első titkára. Sós Tamás kapta meg a szót. O több témát is érintett hozzászólásában, így beszélt ar­ról, hogy a fiatalok a korábbi években nagy lelkesedéssel kap­csolódtak be a pártmozgalomba, ám ez most már kétkedéssé vál­tozott. Értékzavarok jelentkez­nek az ifjabb korosztályoknál, a fiatalok úgy érzik, hogy rájuk, a pályakezdőkre hárítják a múlt hibáit és a jövő terheit. Ez pedig bizony, egyfajta romboló lázadás veszélyét rejtheti magában, ahe­lyett, hogy az ifjúság erejét az építésre fordítaná. Hangoztatta: tudomást kell venni az alternatív szervezetekről, s a megyei KISZ ennek jegyében már több fóru­mot is szervezett. Jól tudják, a mielőbbi társadalmi közmege­gyezéshez ezen új szervezetek közül egyesekkel a politikai együttműködést, másokkal szemben az ütközést kell vállalni. Befejezésül az iljúsági szövetség és a párt kapcsolatáról szólt, jó példaként kiemelve e téren azt a gyakorlatot, amelyet a hatvani Lenin Tsz-ben, az apci Qualitál- ban, a Gagarin hőerőműben, a tamamérai Lenin Tsz-ben foly­tatnak. Ezt követően Tóth Lajos, a viszneki Béke Termelőszövetke­zet küldötte kapott szót. Hang­súlyozta, hogy az ezerötszáz la­kosú község negyvenhét párttag­ja nehezen követi az elmúlt egy esztendő rohamos és gyors válto­zásait. Sokan értetlenséggel, ke­vesebben tettrekészséggel fogad­ják a fejleményeket. Minden­esetre abban megegyeznek, hogy ha nehezen is, de igyekeznek lé­pést tartani, bár sok mindent nem értenek. Szeretnének be­csülettel dolgozni az előrelépés­hez. Leszögezte, hogy nehéz op­timizmus nélkül politikai mun­kát végezni. Csak aki tud harcol­ni, s nem fél, az maradhat talpon a versenyhelyzetben. Kifejezte aggódását, hogy annyira szét­nyílt az agrárolló, hogy már az ütközésnél tart: félő, hogy eltö­rik. A felvásárlási ár alacsony, vi­szont a piacon már drága a ter­mék. A párt agrárpolitikája meg- újulóban van, viszont a mező- gazdaság nehéz helyzetbe került, egy aszályos év már térdre kény­szerítheti. Ezután egyperces hozzászó­lásban Ivádi Bálint aláhúzta az elhangzottakat, mondván, hogy a termény ára feldolgozott for­mában sokszorosára nő. Ezt kö­vetően dr. Kovács Sándor, az APEH Heves Megyei Igazgató­ságának vezetője kért egy perc­ben szót, s elmondta, hogy való­ban épül ennek a hivatalnak székház Egerben. De hozzáfűz­te, hogy ez a szervezet a kormány és az Országgyűlés akaratából jött létre, munkájához pedig szükség van erre az épületre. Amennyiben valamilyen okból az APEH megszűnne, más célo­kat szolgálna e bázisa. A hozzászólások sorában Bart a Károly, az Egri 6-os Szá­mú Általános Iskola igazgatója következett. Véleménye szerint a napjainkban bekövetkező vál­tozások sorát minden becsületes magyar ember megelégedéssel fogadja. A pluralizmusra, a szo­cializmus építése hibáinak kikü­szöbölésére irányuló törekvés igen lényeges, mert hibás elvekre nem lehet megfelelő gyakorlatot alapozni. Majd azzal folytatta, hogy az új politikai kihívásokra a pártnak azonnal kell reagálnia, de nem ellentmondóan, kapkod­va. Hozzászólásából kiemelésre érdemes az a megállapítása, amelyben üdvözölte a lehetősé­get különböző csoportosulások alakulására, de mint említette, sokan arra is felhasználják ezt, hogy olyan ellentéteket szítsa­nak, amelyeket pedig az idő rég túlhaladott. Felvetette azt az el­lentmondást is, amely szerint a párt egy időben munkásálarcot öltött. Ezt le kell venni, s ha való­ban osztály nélküli társadalmat akarunk, akkor akár még a párt nevét is érdemes megváltoztatni. Szót kapott a pártértekezleten — mint meghívott — Király Ró­bert szobrászművész is. Mon­dandóját azzal kezdte, hogy a jö­vendő tisztségviselők figyelmébe ajánlotta: mindenféle kritérium elé kerüljön egy: a tudás. Mert lehet valaki jó, lehet valaki simu- lékony s alkalmazkodó, sőt még akár tapasztalt is, valódi tudás nélkül csak görgeti maga előtt a megoldandó feladatokat, de iga­zán elvégezni, megoldani képte­len azokat. Kulcskérdésként ve­tette fel, hogy a kritikus életszín­vonalon élő embereken nem né­hány száz forinttal kell segíteni, mert az csak látszatintézkedés, s nem több. Ugyanakkor pedig a különböző csoportosulások mal­mára hajtja a vizet. Bőréből ki­bújni ő sem volt képes, mert mint mondotta, önző módon kért se­gítséget, áldozatot a kultúra ja­vára. Majd hozzászólását azzal (Folytatás a 4. oldalon) Tanácskozik a megyei pártértekezlet

Next

/
Thumbnails
Contents