Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 3. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. január 4., szerda A lakásépítés és -vásárlás űj támogatási rendszere (Folytatás az 1. oldalról) gyermek esetén 400 ezer forint helyett 600 ezer forint jár. Minden további gyermek után a korábbi 50 ezer forinttal szemben 100 ezer forint a szociálpolitikai kedvezmény. Egy gyermek után az összeg nem változott, továbbra is 50 ezer forint a vissza nem térítendő támogatás. Az új rendelkezések a január 1-je után kötött szerződésekre érvényesek, a korábban felvett lakáshitelek törlesztési feltételei nem változnak. * Több átmeneti intézkedésre is sor került. így például azok a lakásvásárlók, akik 1988. december 31-ig benyújtották hitelkérelmüket, vagy akiket vevőül kijelölt az erre jogosult tanácsi szakigazgatási szervezet, illetőleg munkáltató, és 1989. április 30-ig megkötik a hitelszerződést, választhatnak, hogy a régi vagy az új feltételek szerint kívánnak-e törleszteni. Az állampolgárok az új, lakáscélú hitelek törlesztésénél csak a nettó összeget fizetik, a pénzintézetek közvetlenül a költségvetéstől kapják meg havonta a támogatás összegét. Január 1-jétől lehetőség van arra, hogy az OTP mellett valamennyi kereskedelmi bank foglalkozzon lakossági Csehszlovákia példáját idézik Szovjet vámkorlátozások A szocialista közösség országai között meglévő vámkorlátokat a kialakult gazdasági helyzet magyarázza: a belföldi piac védelme minden állam kötelessége - hangsúlyozta a Komszomolsz- kaja Pravda hasábjain nyilatkozva Valerij Draganov, a szovjet vámhivatal elnökhelyettese, időszerű intézkedésnek minősítve a szovjet minisztertanács által február 1-től életbe léptetendő korlátozásokat, akárcsak a Csehszlovákiában, az NDK-ban és Lengyelországban bevezetett új vámszabályokat. 1988 első tíz hónapjában a Szovjetunió nyugati határátkelőhelyein egyebek között több mint 400 ezer tv-ké- szülék, 200 ezer hűtőszekrény és fagyasztó, 50 ezer mosógép hagyta el az országot. Valóban rendkívüli helyzet tette szükségessé a korlátozások bevezetését. Csehszlovákia példáját idézve megállapítja, hogy a külföldi turisták a tervezett árumennyiség többszörösét vásárolták fel. Előfordult az is, hogy a szovjet állampolgárok számára szükséges meghívót egyszerűen megvásárolták, méghozzá jókora pénzért, s az utazás célja is nyilvánvalóan spekuláció volt. Nyereménybetétkönyvsorsolás Az Országos Takarékpénztár 1989. január 3-án Hévízen rendezte meg a nyereménybetétkönyvek 1988. IV. negyedévi sorsolását. Mindazok az 1988. december 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nyereménybetétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégződése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1988. IV. negyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. számnyereszámnyerevégződés mény % végződés mény % 037 25 433 25 073 100 445 25 082 25 491 25 173 25 512 25 177 50 523 25 178 25 587 25 199 25 663 250 279 25 752 50 310 25 805 25 332 25 887 100 359 25 940 50 374 50 956 25 403 25 974 25 422 50 989 25 A nyereményösszeget a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fiók, postahivatal vagy takarékszövetkezet 1989. január 20-tól fizeti ki. betétgyűjtéssel. Ezt a felhatalmazást csak azok a pénzintézetek kapják meg, amelyek vállalják a lakossági hitelnyújtást, így a lakáshitelezést is. Ha valamely bank tömegesen és indokolatlanul utasítja el a lakáshitelt, a bankfelügyelet szankcionálja az érintett kereskedelmi bankot. Az új rendelkezés eredményeként differenciáltabbá válnak a családok lakással kapcsolatos anyagi terhei. Az intézkedésnek az is a célja, hogy ki-ki az anyagi lehetőségeihez mérten vállaljon részt a lakáshoz jutás költségeiből. Az új rendszerű támogatás a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe hozza a három- és több gyermekes családokat. A megváltozott feltételek mellett az első öt évben a jelenlegi 1900 forint helyett 1500-1600 a nettó törlesztőrészlet. Két gyermek esetében viszont a jelenlegi 1500 forintról 1800-1900 forintra, egy gyermek esetében a mostani 1400- 1500-ról 2700-2800 forintra nő a törlesztés összege. A gyermektelenek lakáshitelei a mostani 1200-1300 forintról 3200-3300 forintra nőnek. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy a családok túlnyomó többségénél a lakáshoz jutás eddig csak a kedvezőtlen bankkölcsön igénybevételével Harmadik napja dúlnak súlyos harcok Bejrút déli negyedeiben két rivális suta milícia fegyveresei között. A Szíria-barát Amal és az Irán-párti Hezbollah nehéztüzérséggel, rakétagránátokkal és automata fegyverekkel lövi egymás állásait. A szombaton kiújult összecsapásoknak szemtanúk szerint eddig tíz halottja és több sebesültje van. Jelentések szerint MohamedA szerzők — Flans Wms és Krista Federspiel „szabadúszó” újságírók — a szokványos lexikonstílusban, de merőben sajátos tényválogatással teszik ezt: rendkívül szűkszavúan, csak pár sorban ismertetik a közéleti tényezők „hivatalos életrajzának” adatait, hogy aztán annál részletesebben taglalják botránykrónikájukat, azaz tevékenységük „kínos” részét, negatív oldalát, amelyet a „komoly” életrajzok nemigen tartalmaznak. Számos ismertetőt írtak olyan személyekről is, akiket a közvélemény kizárólag „botrányhősökként” tart számon. Könyvüket nevezhették volna akár „szórakoztató belpolitikának” is, hisz voltaképpen több mint negyven év osztrák történelmének fonákját ábrázolja, amely — mi tagadás — sok helyütt izgalmasabb, szórakoztatóbb a hivatalos belpolitikai krónikánál. A szerzőpárosnak bőven kínálkozott az érdekes mondanivaló, hisz Ausztriát maguk az osztrákok is gyakran minősítik „botrányköztársaságnak”. Való igaz: az osztrák sajtó mindig tele van botrányokkal, botrányízű ügyekkel és „szennyesteregetés- sel”, mintha a politika és a közévolt lehetséges. Ez jelentősen megnövelte a törlesztési terheket. Az új rendszerben a nagyobb hitel (500-600 ezer forint) felvétele esetén — bankkölcsön nélkül — már a kétgyermekes családok harí törlesztése is csökken, a háromgyermekeseknél pedig jelentősen, mintegy 40 százalékkal mérséklődik. Kedvezően érinti az új jogszabály az előtakarékos (például az ifjúsági betétkönyvvel rendelkező) lakásvásárlókat. Az előtaka- rékossághoz kapcsolódó külön kölcsönhöz az első öt évben 70, a következő öt esztendőben 40, az azt követő öt évben pedig az általános 15 százalékos törlesztési támogatás igényelhető. Érinti a törlesztési támogatás az infrastrukturális beruházásokat, vagyis a lakossági közmű-, járda-, csatornaépítéshez kapcsolódó kölcsönöket és a lakás- szövetkezetek, illetőleg társasházak közös helyiségeinek felújításához felvett hiteleket. Ha az igénylő megkapja a hitelt, a költségvetés a havi törlesztőrészlet felét fizeti a kölcsönt nyújtó pénzintézetnek. Az új rendelkezés részletes szabályairól az OTP-fiókoknál és a takarékszövetkezeteknél kapnak felvilágosítást az érdeklődők. Dzsavad Laridzsani iráni külügyminiszter-helyettes kedden Bejrútba érkezik, hogy közvetítőként béketárgyalásokat kezdjen a két fegyveres szervezet között. A legutóbbi harcok hátterében állítólag az van, hogy az Amal és a PFSZ — a két szervezet három évig tartó viszályát lezárva — megállapodást kötött, s ennek alapján a PFSZ beszünteti a Hezbollah támogatását. let csak az ismert személyiségek ballépéseiből, visszaéléseiből állna. Ám Ausztriában aligha fordul elő sokkal több botrány, mint másutt. Inkább arról van szó, hogy az osztrákok szeretnek tudni és beszélni az effajta ügyekről, ragaszkodnak botrányosan viselkedő prominenseik nyilvános „kivesézéséhez” , hogy az illetők ezáltal is, vagy — ha más módon nem vonhatók felelősségre — legalább ezáltal bűnhődjenek elítélhető lépéseikért. A társadalom ilyen igényeinek kielégítéséről gondoskodik a jókora „leleplező kapacitással” működő sajtó éppúgy, mint a politikai élet, amelynek résztvevői árgus szemekkel lesik a politikai ellenfelek táborának botrány- szagú ügyeit, s persze igyekeznek fel is fújni őket. A nyilvánosság „büntető” eszköze akar lenni a szóbanforgó könyv is, de csupán a tények erejére, azok tisztességes felsorakoztatására támaszkodva. Ugyancsak tisztességesen rámutatnak könyvük előszavában: az, hogy ki mit tekint botránynak, az voltaképpen világszemlélet kérdése. Mint írják, a maguk részéről botrányként kezelik a korrupciót, a túlzott és jogtalan kiváltságok gyakorlását, az egyéni A PanAm-gép merényletéért Az izraeli titkosszolgálatot vádolja a PFSZ Újabb megbeszélést tartott az Egyesült Államok tuniszi nagykövete a PFSZ képviselőjével. Roman Popadiuk szóvivő tájékoztatása szerint Robert Pel- letreau amerikai nagykövet a tuniszi találkozón az „alkalmat megragadva megemlítette, hogy az Egyesült Államok örömmel üdvözölne bármilyen hasznos információt a PFSZ részéről a PanAm-gép ellen elkövetett merénylet ügyében”. Popadiuk közlése szerint a találkozó nem hivatalos jellegű volt, s azt Ha- kam Balavi, a PFSZ tuniszi képviselője kérte. Az amerikai kormány egyik tisztségviselője hétfőn azt hangsúlyozta, hogy Pelletreau kijelentése nem közvetlen segítség- kérés a PFSZ-től. A nevének elhallgatását kérő amerikai tisztségviselő is nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a szombati találkozó nem része a PFSZ és az Egyesült Államok december 13- án megkezdett párbeszédének. Amerikai részről egyébként előzőleg cáfolták azokat a brit sajtójelentéseket, amelyek szerint Jasszer Arafat felajánlotta volna segítségét az amerikai rendőrségnek és a hírszerzésnek a tettesek kézre kerítésében. Hétfőn Los Angelesben maga Reagan elnök is leszögezte: semmiféle ajánlatot nem kapott a PFSZ-től. Izraelt tette felelőssé a PanAm-gép felrobbantásáért a PFSZ egyik vezetője. Szalah Halai, Arafat egyik legközelebbi munkatársa a katari hírügynökségnek adott nyilatkozatában azt állította, hogy a merénylet mögött az izraeli titkosszolgálat, a Moszad áll. Halaf szerint a Pan- Am 103-as járatának felrobbantása része annak az izraeli tervnek, amely a palesztin mozgalom lejáratását, a megszállt területeken folyó felkelés eddigi sikereinek aláásását célozza. A Boeing 727-es repülőgép tragédiáját vizsgáló szakértők bizonyítékot találtak arra, hogy a 103-as járat Frankfurtból induló Boeing-727 típusú repülőgépére a teherárut mindenféle biztonsági ellenőrzés nélkül rakták fel. náci múlt elhallgatását vagy megszépítését, az idegen- gyűlölet minden formáját,' az emberi jogok megsértését, a környezetromboló tevékenységet. Ezt a szemléletüket kíméletlen tárgyilagossággal alkalmazzák: minden fontosabb személyiség, aki az ilyen értelemben vett botrányok részese volt, pártállásától és vitathatatlan társadalmi érdemeitől függetlenül helyet kapott könyvükben. A furcsa lexikonban mintegy kétszáz személy szerepel. Nagyrészt olyan politikusok és más vezető értelmiségiek, akiket csak hazájukban „jegyeznek” , de közülük sokan világszerte ismert személyiségek. A könyv Kurt Waldheimről szóló cikke áttekinti a jelenlegi osztrák köztársasági elnök ügyét, amelynek során éveken át azzal vádolták őt, hogy a hitleri hadsereg tisztjeként része volt háborús bűnök elkövetésében, továbbá, hogy múltjának ezzel kapcsolatos sok részletét elhallgatta. Ez év elején egy nemzetközi történészbizottság megállapította: Waldheimre nem bizonyíthatók ugyan náci háborús bűncselekmények, de — állításai ellenére — kétségkívül tudnia kellett ilyenek elkövetéséről. Nem sokkal ezután az államfő körüli vihar elült, és a jelek szerint Kurt Waldheim ezt jól át tudta vészelni, de különös módon két másik politikus belebukott az ő ügyébe, amint erre a botránylexikon velük foglalkozó cikkei emlékeztetnek. Michael Graff a Waldheimet tűzön-vízen át támogató néppárt főtitkára kénytelen volt megválni e tisztségétől, miután tavaly decemberben az elnököt védelmezve egy külföldi lapnak kijelentette: ”Amíg nem bizonyosodik be, hogy Waldheim sajátkezűig megfojtott három zsidót, addig nincs probléma”. Graff a botrány ellenére megmaradhatott — más poszton — a politikai életben. A szocialista Fred Sino- watznak azonban teljesen el kellett tűnnie a „süllyesztőben” , mert még Waldheim államfővé választása előtt pártjának egy megbeszélésén szorgalmazta a politikus „bamainges” múltjának feltárását, s ezt később egy sajtóperben letagadta. Amikor úgy érezte, hogy az őt érő támadások nemcsak saját tekintélyét tépázzák meg, s teszik a Waldhe- im-ügy áldozatává, hanem ártanak a szocialista pártnak is, először kancellári, majd pártelnöki tisztségét adta fel, pár hónapja pedig lemondott parlamenti mandátumáról is. A két újságíró a könyv minden részletében érvényesíti azt a felfogását, hogy a mai Ausztriában a legnagyobb botrányok közé tartozik a náci múlt takargatása és „megbocsátása”. Ezt az elkötelezettséget még művük alanyainak kijelölésében is alkalmazták. így Bruno Kreisky, az antiszemitizmussal és nácibarátsággal igazán nem vádolható volt szocialista párti kancellár csak azért került a botránylexikonba, mert 1970-ben alakított kormányának négy olyan minisztere volt, akiknek múltját „náci foltok” tarkították. A könyv az ilyen foltokat sok más személyiségnél, többek között Herbert Karajan és Konrad Lorenz Nobel-dijas tudós esetében is rögzíti. A legkülönfélébb típusú botrányok krónikáját elsősorban tartalmuk teszi érdekessé; megírásuk tárgyszerűsége a szerzőknek nem sok stiláris remeklésre ad módot. A szervezetekhez tartozás „tagság” rovatában Niki Lauda, az egykori nagy hírű autóversenyző és jelenlegi repülőtársaság-tulajdonos lexikoncikke mindössze annyit jegyez meg, hogy ’’némi ingadozás után tagja az osztrák adófizetők táboránálfc” , ezzel emlékeztetve múltjának egy botrányos mozzanatára: Lauda a 70-es években csillagászati nagyságú jövedelmeit külföldre utalta, hogy kivonja a hazai adózási kötelezettség alól. Az osztrák botránykönyv kéziratát pár hónapja zárták le, s Ausztriában azóta is sok újabb botrányos esetre derült fény. Az utóbbi hetekben például nagy port vert fel, hogy az ország politikai kormánykoalíciójában vezető helyet elfoglaló szocialista párt mindkét központi — országos — titkára lemondásra kényszerült, mivel éveken át adózatlanul jutottak bizonyos jövedelmeikhez. Az élet tehát tovább „gyűjti” az anyagot a társadalmi igazságérzetet kifejező botránykrónikások számára, s alighanem hamarosan előkészíthetik lexikonuk új, bővített kiadását vagy pótkötetét. Sebestyén Tibor Brazília az elnökválasztás évében Dél-Amerika óriása, Brazília január elsejével az elnökválasztás évébe lépett. A demokratikus átmenet ötödik évében új államfő kerül a népszerűségének mélypontjára zuhant Jósé Samey elnök helyébe. Az 1988 novemberében tartott helyhatósági választás — szociáldemokrata-munkáspárti értelemben — balra tolódást eredményezett, de még nyitott a kérdés, vajon országos méretekben is hasonlóképpen változnak-e meg az erőviszonyok. Annyi bizonyos, hogy Sarney elnök kormányzó pártjának népszerűsége minden eddiginél kisebb; a fennálló hatalom most óriási erőfeszítéseket tesz, hogy feltartóztassa ezt a folyamatot, és olyan személyiségeket állítson előtérbe, akik nem kompromittálták magukat túlságosan a hivatalos politikával. A bérből élők békés forradalma — ahogyan errefelé a novemberi választást nevezik — Luis Inacio da Silva (,,Lula„) baloldali radikális Munkáspártjának (PT) és a Szocialista Intemacionálé- hoz kötődő Leonel Brizola szociáldemokratáinak előretörését hozta; ők szerezték meg a polgármesteri széket Brazília legnagyobb városaiban, Sao Paulóban és Rio de Janeiróban is. A centrumtól történt tömeges elfordulás oka, mondják a brazilok, az évi majdnem ezer százalékos infláció, a vásárlóerő csökkenése, a létbizonytalanság. Az ország gazdasága nem növekedett, pang a beruházás, a tőke spekulál. Jellemző, hogy míg az ország 140 milliárd dollárral adós, 80 millárd dollár tőke vándorolt külföldi bankokba. A küszöbön álló választási hadjárat egyik tétje éppen az, hogy az elnökjelöltek közül ki tudja hazaédesgetni a kintlévőséget. Valójában persze a tét ennél sokkal nagyobb. A nagytőke lényegében korlátlan haszonszerzési lehetősége és egy igazságosabb elosztási rendszer közti választás. A jövedelmek egyenlőtlensége tekintetében Brazília mindjárt Dél-Afrika után következik. A Sao Pa- ulo-i egyetemen a világbank adatai alapján kiszámították, hogy a megtermelt új érték 50,6 százaléka felett a lakosság tíz százaléka rendelkezik. Míg a legnagyobb brazil kereskedelmi cégek'88- ban négy-ötszörösére növelték dollárban számított üzleti forgalmukat, s ennek megfelelően hasznukat, addig a bérminimum 60 dollár körül mozog. Ami az árak alakulását illeti, a jelek szerint a Sarney-kormány e téren egyre kevésbé képes akaratát érvényesíteni. Á termelők gyakran „elibe vágnak,, az inflációnak, azaz mégjobban rálapátolnak. A társadalmi feszültség nemcsak a választási eredményekkel mérhető, hanem egyfajta erőszakosság kialakulásával is. Elharapóztak a vagyon elleni bűntettek, a rablások és a rablógyilkosságok; csökkent a közbiztonság. A feszültségből egyesek balra, mások jobbra keresnek kiutat. Vannak, akik,, katonai megoldáson,, törik a fejüket. Szenátorok és képviselők egy csoportja Leonidas Pires Goncalves tábornokot, a hadseregügyi minisztert szeretné elnöknek jelölni, s a tábornok nem mondott nemet. Mások Jarbas Passarinho nyugalmazott tábornok személyében látnák a konzervatív érdekek érvényesítésének biztosítékát. Az egyszerű emberek között is akadnak olyanok, akik nosztalgiával gondolnak vissza a katonai rezsim éveire, mondván, hogy akkoriban nagyobb volt a rend és a létbiztonság. Ebben a légkörben Samey nemrég „szocialista forradalom,, veszélyéről beszélt. Még közvetlen munkatársai is bírálták elhamarkodott, megfontolatlannak ítélt nyilatkozatáért. Azzal viszont mindenki tisztában van, hogy ha „zűrzavar,, törne ki, akkor a hadsereg nem maradna tétlen. A fegyveres erők miniszterei már megfenyegették az aktivizálódó baloldalt. Bejelentették, hogy mindennemű forradalmi kísérletet készek meghiúsítani. Sinió Endre A nyilvánosság „büeszköze Botrányok könyve Ausztriában Furcsa könyv jelent meg a múlt év végére Ausztriában, kurta címmel: „Kicsoda?”. A címválasztás arra utal, hogy a kötet a „Ki kicsoda?” típusú életrajzi lexikonokkal tart rokonságot, ám azoknak szokatlan változatát képviseli: az 1945 utáni osztrák közélet botrányainak főszereplőit mutatja be. Síita milicisták nehéztüzérséggel lövik egymás állásait Bejrúti harcok
