Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-23 / 19. szám
2 A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETRŐL JELENTJÜK NÉPÚJSÁG, 1989. január 23., hétfő Munka közben (Folytatás az 1■ oldalról) nek a szorító napi gondok közepette új irányítást kell megvalósítaniuk, más szövetségesi, partneri viszonyt és politikai gyakorlatot kell kialakítaniuk. Meg kell küzdeniük a párttal szembeni bizalmatlansággal és mindazokkal az ellentmondásokkal, amelyekkel ma kényszerűen együtt élnek. Ilyen körülmények között alapszervezeteink nehezen találják meg helyüket. Egy részüknél még a régihez, a megszokott módszerekhez való ragaszkodás, másoknál a múlt, a minden régi tagadása tapasztalható. Helyen-; ként a kényelem, a megelégedettség és a csak kifelé mutató kritika is jelen van. Kedvező viszont, hogy növekszik azon párt- alapszervezetek száma, ahol mernek vállalkozni, ahol változtatni akarnak, ahol a jövőben gondolkodnak. Ha támogatjuk kezdeményezéseiket, ha megszüntetjük a sorsukba való beavatkozást, velük együtt politizálunk, akkor megteremtjük be- avatottságukat, és képessé válnak határozottan kézbe venni a mozgalom helyi ügyeit. Tisztelt pártértekezlet! A programtervezet néhány pontja az elmúlt hónapok tanulságai alapján különös hangsúlyt kell, hogy kapjon a jövőben. Először is: lényegi kérdés a döntéshozatali munka korszerűsítése, a pártmunka nyilvánosságának biztosítása, mert ezek nagymértékben befolyásolják a politikai munkánk tartalmát. Eldöntik azt, hogy milyen párt leszünk, ügyintéző vagy pedig a politikát művelő. Amikor ezt a két problémát kiemeljük, abban nem elsősorban az játszik szerepet, hogy többet kell tenni — az is —, hanem, hogy másként, minőségileg új módon kell cselekednünk. Ha csak a „többet tenni” oldaláról közelítjük a kérdést, akkor például több tudósítás jelent meg a megyei párttestületek üléséről, több inteijú hangzott el, többet tájékoztattuk a közvéleményt. Az igazság azonban az, hogy inkább csak tájékoztattunk, de a nyilvánossággal élés tudományát még csak most tanuljuk. Ezek a kérdések igen szorosan összefüggnek programunknak egy másik fontos elemével: a tes- tületeink politikai irányító funkciójának erősítésével. Ezen a téren több jogos kritika ért bennünket, ezért át kell rendezni a megyei pártbizottság és a megyei párt-végrehajtóbizottság, valamint a megyei pártapparátus közötti viszonyt, munka- megosztást. A harmadik hangsúlyos feladatnak tartjuk a jövőben az alapszervezeti munka erősítését, segítését. Miközben felértékelődött a megyei, városi pártértekezletek jelentősége, a személyi megújítás vitathatatlan szükségessége, az alapszervezetek jelentős része még keresi az utat saját megújulásához. A kibontakozásnak pedig nem elsősorban szervezeti és személyi kérdésekben — abban is —, hanem a helyi politikában kell megtestesülnie. Alapszervezeteink jó része zavarban van a „rájuk szakadt” önállóságtól. Szükségük van a vitában kiérlelt olyan irányvonalra, amelybe kapaszkodni tudnak, amelyek alapján kialakíthatják saját önálló politikai álláspontjukat. Ne csak hangoztassuk, hogy az alapszervezet a pártmunka kulcsa, mert a párt vezető szerepét Heves megyében elsősorban a 24 ezer párttagnak, az alapszervezeteknek kell megvalósítani. Hiba volt, hogy korábban a tagság helyett akartunk gondolkodni, de éppen ilyen hiba lenne minden döntést általa meghozni. Kedves Elvtársnők, Kedves Elvtársak! Ahhoz, hogy eredményes legyen szövetségi politikánk, a párt tagjainak ott kell lenniük minden közösségben, amely együttműködés szándékával tevékenykedik. Vezető szerepük csak úgy érvényesülhet, ha önállóságuk erősítésével partnerként fogunk együttműködni a tanácsi szervekkel, a szakszervezetekkel, a népfronttal. A szövetségi politikában fontos szerepe van ifjúságunknak. Mi nem akarunk gyámkodni az ifjúság fölött. Természetesnek kell tartanunk, hogy kritizálja korunk valóságát, mert helyzeténél fogva még nem szenvedte meg a saját tévedéseivel való szembenézést, az újrakezdés nehézségeit. És tartsuk természetesnek beleszólását a jövő formálásába. A fiataloknak érdekük, hogy a reformok társadalmi bázisát, a párt gazdasági, társadalmi kibontakozási programját erősítsék. Még egy dologról kívánok szólni. Ma a korábbiaknál többen látják értelmét véleményük kifejtésének. Ebben a vitázó politikai közéletben különösen fontos a higgadt, józan szembenézés a valósággal. Szükséges a türelem, az összefogásra törekvés, az egységes fellépés az olyan magatartással szemben, amely társadalmunk törvényes rendjét akarja aláásni. Úgy hisszük, ez nem csupán a kommunisták ügye, ebben számíthatunk minden józan, felelős Heves megyei állampolgárra. Ezen gondolatok jegyében ajánlom a dokumentumot a megyei pártértekezletnek megvitatásra — fejezte be szóbeli kiegészítését Barta Alajos. megfelelő. Foglalkozott az üzemi demokráciakéTdésé\e\ is. Kiemelte: a párt politikája akkor képes legjobban megfelelni a munkásosztály érdekeinek, céljainak és feladatainak, ha a munkahelyeken is hatékony pártalap- szervezetek dolgoznak. Kitért a káderpolitika jelentőségére. Egyetértett abban, hogy a gyöngyösi városi pártbizottság párt- alapszervezetét megszüntetik, s tagjai a környékbeli alapszervezetekben tevékenykednek tovább. Javasolta, hogy ezt a példát a megyei pártbizottságon is kövessék. Tajti Zoltán, a Mátraaljai Szénbányák Vállalat pártbizottságának titkára hozzászólásában elmondta, hogy politikai tisztánlátáson alapuló, erejében bízó politikai párt munkájára, meghatározó közéleti szerep vállalására van szükség. Kitért rá: a politikai helyzetelemzés foglalkozik azokkal a visszaélésekkel, ügyekkel, melyek rontották a megye egyébként sem kedvező közhangulatát. rűbb elosztásokat kívánt a forrásokból, kérte az olyan jellegű beruházások folytatását, mint az iskolai számítógéprendszerek kialakítása. Arra is kitért, elkerülhetetlen a radikális gépfejlesztés, különösen megyénkben, ahol a pedagógusok bére az országos átlag alatt van. Felhívta végül a figyelmet arra is, hogy a középfokú szakképzés fejlesztéséhez a vállalatok támogatása nélkülözhetetlen. Kérte befejezésül, hogy az új pártbizottság valóban jelentőségéhez mérten képviselje politikájában az oktatás ügyét. Ezután Schmidt Rezsőéit egyperces felszólalási lehetőségével, s bejelentette: Heves megyében a legközelebbi jövőben 34,2 millió forintotfordítanak arra, hogy behozzák az itt dolgozó pedagógusok többi megyéhez képest tapasztalható lemaradását a bérezésben. Megfontolásra érdemesek voltak dr. Dráviczki Imrének, a GATE gyöngyösi intézete tanszékvezető tanárának gondolatai. Szerinte saját alapszervezetének ősz eleji kezdeményezése a pártértekezlet megtartására három kulcsszóhoz köthető: aggodalom — az ország gazdasági helyzete miatt, remény— a májusi pártkonferencián elhatározot- tak megvalósításáért, elégedetlenség — a területi szervek tevékenysége miatt. Az eltelt hónapokban bebizonyosodott — hangoztatta —, hogy nem javult a gazdaság helyzete, ugyanakkor dinamizálódott a politikai szféra. Nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, rosszabbá vált a közhangulat, csökkent a vezetők tekintélye. Mindezek további indokokként értékelhetők, hogy igenis szükség volt e fórum megrendezésére. Véleménye szerint egyáltalán nem mindegy, hogy egy olyan fórum, mint a megyei pártértekezlet, tudatosítja-e a tagságban a fordulat szükségességét. Az előbbihez hasonló gondolatokat fejtegetett Bocskay László, a megyei pártbizottság munkatársa is. Szerinte nem történt más, mint hogy a párttagság visszavette eredeti szerepét az értekezlet kezdeményezésével. Azt a szerepét, amit akkor veszített el, amikor még a vitamentes politizálás volt hazánkban a jellemző. Felhívta a figyelmet arra is: a megye politikai programja csak úgy hajtható végre, ha felsorakoztatják mögötte a tagságot. Ma a közvélemény konkrét intézkedéseket kíván, nem pedig ígéreteket. Ehhez természetesen az is kell, hogy javuljon a megyei testület munkája, nyíltabb körülmények között tevékenykedjen, a titkárok a tényleges irányító munkakört gyakorolják, ne elsősorban felügyeleti jellegű legyen tevékenységük. Vita a programtervezetről Lukács János felszólalása A szünetet követően Kiss Sándor elnökölt. Kérte a küldötteket a hozzászólásokat megelőzően, hogy tartsák be a nyolcperces időtartamokat, s tájékoztatást adott arról is, hogy egyperces véleménynyilvánításokra is lehetőség nyílik. Elsőként Ari Jánosnak, a pélyi termelőszövetkezet küldöttének adta meg a szót. Ari János mindenekelőtt azt fejtegette, hogy amióta csak létezik az eszme, a kommunisták mindig összefogtak, segítették, támogatták egymást. így volt ez az illegalitás időszakában, az ötvenhatos ellenforradalom idején, s ez jellemezte az eredményes, sikeres éveket is. S mindezt azért hozta szóba, mert véleménye szerint ma mindez sajnos, nem így van. Felhívta a figyelmet arra, hogy sok embert megbántunk, akik közül nem egy elfordul nemcsak a párttól, hanem magától az eszmétől is. S mindezekért a megbántásokért nagyrészt az egyperces hozzászólásokat, reakciókat, a sebtiben, pongyolán megfogalmazott, kellően át nem gondolt felvetéseket tartotta felelősnek. Aztán szólt arról is, hogy gondoskodni kell a hosszú éveken keresztül becsületesen munkálkodók tisztességes visszavonulásáról, azért, mert jelenleg olyanok is bukott emberként távoznak a politika színpadáról, akik közel sem érdemlik meg ezt az egyáltalán nem megtisztelő titulust. Farkas Sándor, az SZMT vezető titkára felszólalásában a párt s a szakszervezet viszonyát elemezte. Rámutatott arra, hogy az állampolgári fegyelem lazulásához nagymértékben hozzájárul a munkanélküliség, a bérfeszültségek, a pályakezdők kilá- tástalansága, a nyugdíjasok szomorú helyzete. Mindezek a feszültségforrások mielőbbi megszüntetése, felszámolása legalább olyan fontos a szakszervezeti mozgalom számára, mint a párt életében. Éppen ezért különösen nagy hangsúlyt kap a jövőben a szakszervezet és a párt kapcsolata. Mint hangsúlyozta: mi, a szakszervezet a párttal együtt akarunk munkálkodni. S nem lehet mindegy a pártnak sem, hogy a nagy erőket maga mögött tudó szakszervezeti tagság kivel tart. Visszautasította azt a vádat, hogy a szakszervezet az egyenlősdi elve mellett foglalt állást. Mert hogy pontosan ez a szervezet volt az, amelyik már évek óta a végzett munka, a teljesítmények szerinti elosztás mellett tette le a voksát, felemelve szavát a plusz műszakok, a túlórák, a gmk-k ellen. Ezt követően emelkedett szólásra Kalina József, a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet párttitkára. Mindenekelőtt arról a dilemmáról szólt, amely ezt a pártértekezletet megelőzte. A "legyen, ne legyen, nem lesz, lesz” döntéseket követően külön aláhúzta annak jelentőségét, hogy most van. A még funkcionáló pártbizottság érdeme ez. Félve adott hangot annak a véleményének, hogy egyesek nem a valós problémák megoldására használják fel ezt a fórumot, hanem a személyi feltételek megteremtésének álcázva személyes torzsalkodásokra. Az újonnan megválasztható tisztségviselők pedig csak a funkció megszerzésére, merthogy a többit rákenhetik a nehéz időkre. Sokan úgy vélekednek, hogy csak ott nem rendeznek pártértekezletet, ahol a vezetőség nem bízik az újraválasztásában. Itt Barta elvtárs szavaival élve: kikényszerítették. Egyet azonban vegyünk figyelembe: az elégedetlenség léte nem függ a politikai hatalomtól, pontosabban léte nem, de mértéke igen. Németh László, az egri városi pártbizottság első titkára kért szót ezután. Mint mondotta: bizalmat és embert próbáló időket élünk, tele kétségekkel, bizonytalanságokkal, napi gondokkal. Jelentős rétegek küszködnek szociális nehézségekkel. Rámutatott, hogy az elkövetkezőkben nem elég a korrekció, átfogó megújulás kell. Mégpedig a politika minden szférájában, a párt életében és munkájában is. Úgy fogalmazott: be kell vallanunk nem egy rossz döntésünket, kényelmességünket és az emberek érzékenységét, igazság- érzetét is sokszor bántó munkastílusunkat. Ha ezt nem tesszük mi, nagy a veszély, hogy megteszik mások. Kívülről olvassák a fejünkre, miben kell stílust váltanunk, miben kell a megyei párt- bizottságnak megújulnia. Foglalkozott azzal is, hogy minden progresszív erőt szövetségesnek kell megnyerni. Mint kiemelte: jó szövetségeseket kell szereznünk a tagság soraiban is, amelyet — valljuk be — néha lekezeltünk, illetékességét a végrehajtó szerepre szűkítettük. Az is előfordult, hogy úgy fogtuk fel, mint egy kioktatandó tömeget, amely nem érti a mi magas szintű döntéseinket. Részletesen beszélt arról is, hogy a gazdaságpolitikai munkában markánsabban és egyértelműbben szükséges a megye különböző területein jelentkező érdekek, feladatok képviselete. Ki kell alakítani egy átfogó koncepciót a megye iparában, jobban össze kell hangolni az egyes ágazatok, valamint az ipar és a mezőgazdaság tevékenységét. A következő hozzászóló Mar- tinecz János, az Országos Érc- és Ásványbányák gyöngyösoroszi üzemének alapszervezeti titkára volt. Az épülő hulladékakkumulátor-feldolgozó üzem körüli vitákról szólt bevezetőjében. Mint mondotta: az alternatív szervezetek szándéka, hogy félelmet keltsenek ennek telepítésével kapcsolatban. Felületes információkat teijesztenek. Környezetünkről, életünkről van szó, így nyilvánvalóan olyan feltételeket kell itt teremteni, amely az emberre nézve nem veszélyes. Erre hivatott intézmények, így a Köjál, a meteorológiai intézet, valamint az állategészségügyi állomás szakemberei végeztek környezeti tanulmányokat a jelenlegi állapotokról. Ellenőrzik az üzem szennyező hatását. Ha problémát észlelnek, úgy leállíthatják az üzemet, s olyan technológiát követelnek meg, amely Rámutatott: ezek az ügyek súlyosan ártottak a vállalati kollektíva kemény munkával szerzett jó nevének, komoly erkölcsi, politikai kárt szenvedtek a helyi párttestületek, kommunista vezetők. Határozott szándékuk, hogy a vezetés visszaszerezze a kollektíva bizalmát. A párt megújulásának egyik alapvető elemeként jelölte meg az irányító és az irányított pártszervek, -szervezetek közötti viszony, munka- kapcsolat tisztázását, a testületi funkciók világos elhatárolását. A szénbányák pártbizottságának véleménye szerint a megyei párt- bizottság legyen a megye politikai stratégiájának tervező, elemző, orientáló szerve. Nem statikus közvetítő, hanem dinamikus, adaptáló szerepet vállaljon a központi testületek és az irányított pártszervek között. Az oktatáspolitika időszerű kérdéseiről beszélt dr. Nagy Andorne, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium igazgatója. Mint említette, Eger ősi iskolaváros, a magyar nyelvű tanítóképzés bölcsője. Ahhoz azonban, hogy az iskola ma eleget tudjon tenni alapfunkciói ellátásának, újfajta szemléletre van szükség. Tudomásul kellene már venni — hangsúlyozta —, hogy a leghatékonyabban a szellemi tőkébe fektetett pénz térül meg. Különösen azt kifogásolta, hogy az európai élvonalnak megfelelő oktatási törvényünk megvalósításához nincsenek meg az alapok, a szükséges feltételek. Ehhez ésszeEzt követően Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kért szót. Mint hangsúlyozta, e tanácskozás a megye pártmozgalmának jelentős eseménye. Erre utal a felkészülés módja, s az, hogy jelen van és politizál ezen a fórumon a megye összes pártalapszervezetének küldött^, A reform, az átalakítás itt is foglalkoztatja az embereket. Színes, ugyanakkor sokszor áttekinthetetlen a közélet. A gazdaságpolitikai intézkedések eléggé kedvezőtlenül, differenciáltan érintik az embereket. A közhangulat rossz, csökken a bizalom, türelmetlenség érzékelhető a társadalomban. Átvezetés munkáját szinte mindenütt kritizálják, a pártban nem kielégítő az összetartás, sok a bizonytalanság. A pártmozgalom hatása a társadalmi-gazdasági folyamatokra, a politikai-emberi viszonyokra nem kielégítő. Többször megfogalmazódik, hogy az országos pártértekezleten elfogadott politikai irányvonal eddig érzékelhető és különösen kedvező változást nem hozott, de bizonyos értelemben nem is hozhatott. Ma nem egyszerűen az a kérdés, hogy ott legyen-e az MSZMP a munkahelyeken, az intézményekben és a lakóterületeken, hanem az a fő probléma, hogy miként legyen ott, hogy hatni tudjon. Munkánk megújítása nem befelé fordulás. A pártmunka megítélésének mércéje az, hogy ahol a párt dolgozik, hogyan mennek a dolgok, így a megyében, a városokban, az alapszervezetekben milyenek az emberi viszonyok, milyen az emberek közérzete. Ha cselekvő párt akarunk lenni, nemcsak magyaráznunk kell, hanem megváltoztatni világunkat, azt a közeget, ahol dolgozunk, amelyért felelősséggel tartozunk. Annak idején a valóságból kiindulva helyesen döntöttünk a politikai reform elindításakor, de talán nem számoltunk azzal, hogy a részletek kimunkálása menet közbeni feladat. Várjuk a kész recepteket, ilyenek pedig nincsenek. Befejezett folyamatokról nem beszélhetünk, ugyanakkor van álláspontunk, programunk: a gazdasági reform, a stabilizáció, a kibontakozás, amelyek mind a politikai reform, a társadalmi megújulás alapvető kérdései. Áz MSZMP kezdeményezője, elindítója a reformfolyamatnak. A társadalom önszerveződése, a pluralizmus és a versenyhelyzet nem a párt szándékai ellenére alakul ki. Nem az MSZMP hív életre más pártokat, de nem tilthatja meg, hogy mások így gondolkodjanak, és létrehozzák azokat. A többpártrendszer a pluralizmus egyik lehetséges, és nem egyedüli formája. A társadalmi fejlődés a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájától és cselekvésétől függ: miként képes visszaszerezni, erősíteni az emberek és a társadalom bizalmát. Az MSZMP tagjainak nem a most létrejövő új politikai szervezetek és képviselőik ellen kell harcot folytatni, hanem saját politikánk alakításáért, elfogadtatásáért. Ha eközben szükség van rá, nézzünk szembe a felvetett hibákkal. Lukács János azt is hangsúlyozta, hogy a politikai versenyhelyzetben is fő kérdés a nemzeti összefogás. Együtt kell működni minden politikai erővel azokban a kérdésekben, amelyekben lehet. Az elhatározások korszakos jelentőségűek, a politikai rendszer átalakítása felkészültséget, önmérsékletet és időt igényel minden politikai tényezőtől. A párt a szocialista utat, a népi hatalmat akatja, a termelőeszközök meghatározott részének társadalmi-közösségi tulajdonára alapozva, a marxista-leninista párt hegemon szerepével és politikai rendszerünk alapintézményének megőrzésével, fejlesztésével. A párt vezető szerepe nem jogi vagy politikai deklaráció, hanem bizalom kérdése. Arról is szólt Lukács János, hogy a múlt kritikus elemzésével nem várhatunk a következő pártkongresszusig. Erre szükség van a napi politizáláshoz. A párt politikájának nem célja az élet- színvonal csökkentése, hanem a társadalom felemelkedése: az emberek anyagi és szellemi boldogulása. A megyékben pártértekezletek zajlanak. Ez a megyei pártmunka megújításának egyik lehetséges módja. Mindenütt megindult a megújulás a pártban, de eltérő intenzitással és (Folytatás a 3. oldalon) A szünetben