Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-14 / 297. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. december 14., szerda Szemaforhiba okozta a londoni vasúti katasztrófát Kedden reggelre eltávolították a dél-londoni Clapham-cso- mópontnál összeütközött három vonat összeroncsolt vasúti kocsijait. Hivatalos közlés szerint 36 utas vesztette életét, 113 szenvedett kisebb-nagyobb sérüléseket, közülük 31 állapota súlyos, illetve válságos. A brit vasutak (BR) szakértői szerint minden valószínűség szerint a korszerűsítés alatt álló jelzőrendszer hibája okozta a balesetet. A Basingstoke-ból Londonba tartó, utasokkal zsúfolásig megtelt vonat előtt zöldről — a valamelyest lassításra intő egy sárga és a teljes fékezésre szólító kettős sárga fényjelzést kihagyva — hirtelen pirosra váltott a szemafor. A vonatvezető fékezett, majd megállt és a pálya melletti telefonhoz sietett, hogy megtudja, mi történt. A szerelvény hátsó kocsijaiba eközben rohant bele az ugyanezen a pályán Poolból érkező vonat. Ugyancsak zöld jelzése volt' az ellenkező irányból szintén nagy sebességgel jövő harmadik vonatnak, amely belerohant az ösz- szeütközés következtében kisiklott szerelvényekbe, illetve a vasúti pályára menekült, vagy zuhant utasokba. Kései igazságszolgáltatás XVI. Lajos —felmentve Megbocsátónak bizonyult a franciák többsége abban a hétfő esti telefonos televíziós műsorban, amelynek szerkesztői — természetszerűleg immár csak a fikció szintjén — a francia forradalom 200. évfordulójának közeledtével ismét össznépi törvényszék elé idézték a kivégzett uralkodót, XVI. Lajost. A „perben” két vezető jogászprofesszor védte, illetve vádolta a királyt. A védelem és a vád beszédének elhangzása után a nézőkön volt a döntés sora: a betelefonálok 55 százaléka felmentette a néhai uralkodót az árulás ellene felhozott vádja alól, 27,5 százalék kiállt a korabeli halálos ítélet mellett, míg 17,5 százalékuk középutas megoldást választott. Zuk, és 700-as szalagfűrész Érdeklődni Eger 13-342-es telefonon Örményországi földrengés Mind nagyobb erőkkel folynak a mentési és helyreállítási munkák Közös koporsóban temetik el azt a fiatalasszonyt és férjét, akik esküvőjük napján, az elmúlt 80 esztendő legsúlyosabb kaukázusi földrengése során vesztették életüket. (Népújság-telefoto MTI) Örményország földrengés sújtotta körzeteiben mind nagyobb erőkkel folynak a mentési és helyreállítási munkálatok. A hét elejétől kezdve, mint arról a Vremja hétfő esti adásában beszámolt, az erők jelentős részét átcsoportosították az ugyancsak súlyos károkat szenvedett környékbeli falvakra, kisebb településekre. Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő hétfőn több lerombolt, elkeserítő képet mutató falvai is felkeresett helikopteren. A mentési és helyreállítási munkálatok menetéről tartottak tanácskozásokat Jerevánban az elmúlt hét végén Mihail Gorbacsov vezetésével. Ennek tartalmát hétfőn este ismertették Moszkvában. A szovjet vezető egyebek között — emlékeztetve a mexikói földrengésre, ahol még a 13. napon is találtak túlélőket a romok alatt — hangsúlyozta, hogy a legfontosabb feladat jelen pillanatban a mentési munkálatok folytatása, az erők összpontosítása az élve eltemetett emberek kiszabadítása érdekében. Mihail Gorbacsov kitért arra, hogy a mentési, romeltakarítási munkálatokban időnként szervezetlenség tapasztalható, és sürgette a szükséges rend és fegyelem megteremtését ezzel kapcsolatban. Hangsúlyozta: részletekre kiteijedően ki kell dolgozni az életben maradottak, mindenekelőtt a nők és gyermekek elhelyezésének, ivóvízzel és élelemmel való ellátásának szervezeti keretét. A térségben eddig háromszázezer sátrat állítottak fel. Folyamatosan érkezik meleg ruházat, s 50 ezer fő elhelyezésére másfélezer lakóvagont irányítottak a helyszínre. Nyikolaj Rizskov az értekezleteken a vasútvonalak mielőbbi helyreállítását sürgette, mert ezek ugyancsak rendkívül fontosak a mentés és a helyreállítás szempontjából. A szovjet televízió hétfői jelentése szerint december 15-ig teljes hosszában helyreállítják a Tbiliszi-Jereván vasútvonalat. Jevgenyij Csazov egészségügyi miniszter az orvosi segítségnyújtás kérdéseiről a tanácskozáson adott tájékoztatójában kiemelte, hogy jelenleg több mint 200 egészségügyi brigád dolgozik a helyszínen, és több tábori kórházat állítottak fel. — A súlyos sérültek közül — akik különleges szakorvosi kezelést igényelnek — eddig már ezret szállítottak légi úton Moszkvába — jelentette ki a szovjet televíziónak nyilatkozva. Csazov szavai szerint vérből és vérkészítményből elegendő mennyiség áll rendelkezésre, nagy szükség lenne viszont mű- vese-berendezésekre. A tanácskozáson Gorbacsov fel vetette egy „ gyors reagálású orvosi alakulat” létrehozásának gondolatát. Az elképzelés szerint ezt a mentőegységet a legkorszerűbb berendezésekkel, helikopterekkel, gyógyszerekkel és orvosi műszerekkel látnák el. Fadej Szarkiszjan örmény egészségügyi miniszter az értekezleten közölte, hogy a legutolsó adatok szerint a földrengésnek 700 ezer károsultja van, közülük 500 ezren váltak hajléktalanná. Ezzel összefüggésben Jevgenyij Csazov utalt arra, hogy hasonló súlyos természeti csapásra talán még soha nem volt példa, ugyanis a földrengés pusztítása nyolcvan kilométer sugarú körre terjedt ki. Különösen nehezítette a mentés megindítását, hogy ahhoz teljes sötétségben, vízellátás nélkül kellett hozzákezdeni. A repülőgépek pilótái például gyakorlatilag teljes sötétségben, rádiókapcsolat nélkül kezdték a betegek elszállítását. A hétvégi jereváni tanácskozásokon elhangzott, hogy Lenina- kánban a lakóépületek 80 százaléka dőlt romba, Szpitak városában pedig gyakorlatilag egyetlen ép ház sem maradt. A tanácskozáson elismeréssel szóltak a külföldről érkező gyors segítségről. A szovjet televízió nagy teijedelemben foglalkozik ezzel. A hétfő esti tv-híradó például a magyarországi támogatásról, humanitárius segítségről is beszámolt. Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter Jerevánban elmondta, hogy a szovjet légierő 15Ü nagy teherbírású szállítógépet küldött a mentési munkálatok elősegítésére. A katonák Leninakánban 150 tábori konyhát, nyolcszáz sátrat állítottak fel. Mihail Gorbacsov a tanácskozáson kitért a tragédia ellenére sem szűnő nacionalista feszültségre. Megállapította: a Kara- bah-bizottság a mentési munkálatokban helyi hatóságok által elkövetett hibákat igyekszik a maga javára fordítani, saját önös céljaira felhasználni, s rosszindulatú híresztelésekkel tovább mérgezi az amúgy is feszült légkört. (Mint ismeretes, az elmúlt napok megmozdulásai során a bizottság több aktivistáját őrizetbe vették). A tragédia ellenére erősen érzékelhető örmény-azerbajdzsán szembenállás kérdéseivel első ízben foglalkozott a keddi Pravda, megírva: voltak olyan esetek, amikor egyesek gúnyolódva „üdvözlő táviratokat” küldtek a szerencsétlenül jártaknak. A lelketlen provokátorok ellen eljárást indítanak. A szovjet televízió hétfői jelentése szerint a múlt hét három utolsó napján a hegyimentő-bri- gádok Leninakánban és Szpiták- ban négyszáz — köztük kétszáz élő — embert hoztak ki a romok alól. A Szovjetunió Gyermekvédelmi Alapja kedden Jerevánban segélyközpontot hozott létre, amelynek elsődleges célja elősegíteni a zűrzavaros napokban elszakadt szülők és gyermekek egymásra találását, egyebek között a tömegtájékoztatási eszközök segítségével. A központ emellett szociális védelmet nyújt minden kiskorú számára: intézkedik gyámsági, illetve segélyfizetési kérdésekben, az elveszett személyi iratok pótlásában. Ezzel párhuzamosan információkat továbbít a kórházba került gyerekek sorsáról, s ruhával, lábbelivel, élelmiszerekkel segíti a gyermekeket. Előrelépés a magyar-kínai kapcsolatokban Várkonyi Péter személyében harminc év óta első ízben fordult meg magyar külügyminiszter Kínában. A legjobb sajtóhagyományok szerint ilyenkor azt illene mondani, hogy a külügyminiszteri látogatás napjaiban újabb jelentős fejleménynek — ha úgy tetszik, mérföldkőnek — lehettünk tanúi a magyar-kínai kapcsolatok történetében. Az igazság azonban az, hogy ennél sokkal egyszerűbb eseményről volt szó: a magyar diplomácia vezetője igencsak gyakorlati értékű véleménycserét folytatott kínai partnerével, Csien Csi-csen külügyminiszterrel, Li Peng miniszterelnökkel és Vu Hszüe-csien miniszterelnök-helyettessel. Kölcsönösen tájékoztatták egymást a Magyarországon és a Kínában végbemenő gazdasági és politikai reformokról, anélkül azonban, hogy túlhangsúlyozták volna az eredményeket, vagy hallgattak volna a problémákról. Az is kiderült az eszmecsere alkalmával, hogy észrevehető eltérések vannak a két ország között a reformlépések egy részének megközelítésében. Kínában például, ami a politikai reformot illeti, a hangsúlyt arra teszik, hogy szigorúan ragaszkodni kell a négy alapelvhez — vagyis a szocialista úthoz, a népi demokratikus diktatúrához, a kommunista párt vezető szerepéhez, valamint a marxizmus-leninizmushoz és a Mao Ce-tung-i eszmékhez — és ezek közül is előtérbe kell állítani a szocialista utat és a párt vezető szerepét. Mint Li Peng miniszterelnök megjegyezte, Kína a politikai intézményrendszer megreformálásának útján nem tekinti alternatívának a polgári demokrácia meghonosítását. Mindabból, ami a magyar-kínai megbeszéléseken elhangzott és ezt követően a pekingi sajtóban napvilágot látott, több mint világos, hogy a kínai vezetés rendkívüli figyelemmel kíséri a magyar gazdasági reformok folyamatát, odafigyel annak minden rezdülésére. De nem csak a vitathatatlan eredményeket veszi észre, hanem a nyilvánvaló problémákat és gondokat is. Vagyis Kína nagyfokú készséget mutat arra, hogy tanuljon a magyar tapasztalatokból, az eredményekből és a hibákból egyaránt. Ezzel együtt nem udvariassági gesztus a kínai vezetők részéről, amikor leszögezik: véleményük szerint a magyar útkeresés a szocializmus megújítását célozza, s ebben az értelemben fontos útmutatásul és tanulságul szolgál a többi szocialista ország, közöttük Kína számára is. A pekingi tárgyalásokon egyetértőén állapították meg, hogy rendkívül jók és sokoldalúak a politikai kapcsolatok Kína és Magyarország között. Mi több, kölcsönösen állást foglaltak az ilyen kapcsolatok hosszú távra szóló és lendületes továbbfejlesztése mellett. Ez alkalommal is hangot kapott azonban egy érdekes ellentmondás. Miközben ugyanis példásan jók a politikai kapcsolatok, a gazdasági és a kereskedelmi együttműködés szekere akadozik, azaz nem tart lépést a kifejezetten jó politikai viszonynyal. Erre utalt Csien Csi-csen kínai külügyminiszter díszvacsoráján mondott pohárköszöntőjében Várkonyi Péter, amikor kijelentette: gazdasági együttműködésünk nagyságrendje még nem éri el tényleges lehetőségeinket és országaink kölcsönös szükségleteit. Ha a diplomácia nyelvét közönséges sajtónyelvre fordítjuk, ez azt jelenti, hogy szakadék tátong a kiemelkedően jó politikai kapcsolatok és a gazdasági együttműködés tényleges helyzete között. A nyolcvanas évek elején újból fellendült gazdasági és kereskedelmi együttműködés megrekedt, stagnál, sőt számolni kell kisebb-nagyobb visszaeséssel is. Ennek a problémának a megoldása — fejtette ki a magyar külügyminiszter — nem elsősorban a diplomácia feladata. Remélni lehet azonban, hogy a mostani politikai tárgyalások elősegítik ennek a szakadéknak ha nem is teljes megszüntetését, de csökkentését. Feltétlenül jó volta magyar külügyminiszteri látogatás időzítése. Várkonyi Péter volt ugyanis az első olyan külföldi külügyminiszter, aki részletes tájékoztatást kapott Csien Csi-csen kínai külügyminisztertől közelmúltban tett moszkvai látogatásáról és a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszéléseiről. Ennek alapján mondhatta el a magyar diplomácia vezetője Pekingben tartott nemzetközi sajtóértekezletén, hogy bízik a kínai-szovjet kapcsolatok teljes normalizálásának sikerében és abban, hogy rövidesen sor kerülhet a kambodzsai probléma békés rendezésére. S azt sem hallgatta el, hogy a magyar külpolitika és diplomácia közelmúltban tett lépései szimpatikus megértésre találnak a kínai vezetésben. Vagyis minden alap megvan annak leszögezéséhez, hogy Várkonyi Péter látogatásának eredményeként jelentősen szélesedett a kétoldalú és a nemzetközi együttműködés területe Magyarország és a Kínai Népköztársaság között. Éliás Béla Egy brit sajtómágnás lapot alapít Robert Maxwell új kihívása A busz, amely a nemzetközi sajtó tudósítóit a sajtóközpontból Robert Maxwell szállodájába szállította, már az új lap fejlécét viselte: "The European ”. A sajtóértekezleten mindenkinek dossziét nyomtak a kezébe: Maxwell fotója, a főszerkesztő fényképe, s a többi vezető munkatársé, természetesen színesben. A tévétársaságok számára videokazetták sorakoztak az asztalon, hogy illusztrálják is az új lap születését. A hírveréshez érteni kell. Robert Maxwell, aki sávos ingben és csokornyakkendőben lépett a tudósítók elé, ért hozzá. A brit sajtómágnás, aki Kárpát-Ukraj- na tájairól került a szigetországba, hogy ott a semmiből teremtsen magának üzleti birodalmat, az MTI tudósítójának angol nyelvű kérdését meghallva rögtön nyelvet vált: ” Kérdezhet magyarul is...”. A lap, amelynek próbaszámát ezen a sajtóértekezleten Robert Maxwell bemutatta a világnak, már címében is nemzetköziséget hirdet: ”Az európai”. A jelszó is felmelegíti azok szívét, akik szerint a tizenkettek közösségének valamiféle „Egyesült Államok” alapjává kell válnia: „Előre Európával” — ez áll a fejléc alatt. Robert Maxwell a tizenkettek közösségének csúcsértekezletét használta fel az új sajtóorgánum látványos bemutatására. Külön ebből az alkalomból hajózott az Égei-tengeri szigetre, ahová 800 újságíró érkezett a csúcs alkalmából, s mi érdekelné inkább őket, mint egy olyan lap, amely versenytársuk lesz. S nem is akármilyen: a próbaszámot 7 millió példányban nyomtatták ki, a várható napi példányszámot Robert Maxwell félmillióra becsüli, de a cél 6-700 ezer példány eladása. A fényszedés korában természetesen már nem újdonság, hogy egy lapot több városban nyomtatnak — nemzetközi újságnak számít például az International Herald Tribune is, amelyet a New York Times és a The Washington Post anyagának fel- használásával Párizsban szerkesztenek. Robert Maxwell azonban csak legyint: mindenki tudja, hogy az IHT lényegében amerikai lap, amelyet azért vesznek az emberek, hogy megismerjék Amerika véleményét. Mi viszont európaiak leszünk, fejti ki. Ez többek között azt jelenti a brit üzletember szemében, hogy — bár a The European egyetlen párthoz sem kíván csatlakozni — engesztelhetetlen harcot fog vívni Thatcher brit miniszterelnök Európával kapcsolatos programja ellen. Szerinte az már ma is mérhetetlen károkat okoz az angol iparnak, üzleti életnek, s azzal a következménnyel járhat, hogy Nagy-Britannia ismét „le- kési az európai vonatot”. A The Europeant — amely május 9-én kerül először az utcára — egyszerre több fővárosban szerkesztik; példányszámának felét a brit olvasótábornak szánják, másik felét a kontinentális Európának. London, Párizs és Brüsszel ad otthont a legerősebb szerkesztőségeknek, s a lapot kinyomtatják az EK valamennyi országában, ahol naponta legalább 30 ezer példány eladására számítanak. Két nemzetközi nyelven íródik a lap, mondja a főszerkesztő: angolul és „képül” — ugyanis a legkorszerűbb számítógépes technikával, színes képekkel jelentetik meg. A nagy formátumú lap próbaszámában 3-4 hasábos, egész oldalas színes fotók is találhatók. A The European mind a 12 tagállamból az illető országok nyelvén közli a legfontosabb napi nemzeti hírt vagy kommentárt, egy kolumna terjedelemben, a tagállamok egy-cgy nagy lapjának gondozásában. Ámi a terjedelmet illeti, a próbaszám 12 kolumna, de a lap napi 28-40 oldalon jelenik majd meg, erősen tagolt, csoportosított szerkezetben, mint a legtöbb nagy angol és amerikai napilap. Vagyis ki-ki megtalálja a magáét: az általános híreket, ide tartozik a világpolitika és a megjelenési helytől függően több-kevesebb helyi politika, a gazdasági élet hírei, a sport és a „look” rovat, amely a divattól a kultúráig igen széles körben „tallóz” majd. S persze bőségesen lesznek hirdetések: erre alapozódik Robert Maxwell szerint a jövedelem nagy része, hiszen a lap általában a külföldön élő üzletemberekhez, kormányokhoz, a többi európai laphoz és a fiatalokhoz kíván szólni. Olyan olvasói lesznek, akik befolyásosak és érdeklődőek. Mi más lehetne egy hirdető álma? Egyébként, ha Robert Maxwell kezdeményez valamit, arra odafigyel Európa. A próbaszámnak nem kisebb személyiségek adtak interjút vagy cikket, mint Francois Mitterrand francia államfő, Helmut Kohl bonni kancellár, Lord Plumb, az Európai Parlament elnöke. A brit sajtómágnás azonban nem akar megállni ezen a ponton. Hamarosan Moszkvába és valamennyi kelet-európai fővárosba is ellátogat, hogy ott is partnereket keressen. Ä glasznoszty korában mi sem természetesebb, mondja. A The European 28 oldalából négy minden nap a kelet-európai fejlődéssel, a peresztrojkával, a kelet-nyugati kapcsolatokkal foglalkozik majd. Miért ne nyomnák egy napon a The Europeans Moszkvában is? — kérdi Robert Maxwell. A jó üzletembernek többek között fantáziára is szüksége van. Baracs Dénes
