Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-12 / 295. szám
/ NÉPÚJSÁG, 1988. december 12., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Részvénytőzsde Szőlő- és borgazdaságunk helyzete 111/1. Termelés, telepítés, export Január elsejétől magánszemélyek is vásárolhatnak részvényt. De hol? Mert arra a kérdésre, hogy van-e Magyarországon részvénytőzsde, szerény feltételezésem szerint száz megkérdezett közül legalább kilencvenkilencen nemmel felelnének. Bizonyára azért, mert a tőzsdét jobbára egy teremnek képzelik el, ahol a részvények eladói és vevői találkoznak, alkudoznak. Ilyen terem valóban nincs, vannak viszont a hét minden keddjén tőzsdenapok, ahol — a Budapesti Trade Centerben — bankok közvetítésével folyik az adásvétel. Hogyne, hiszen már több mint hatvan valós — tehát nemcsak nevében az — részvénytársaság működik, és 70 milliárd forintnyi forgalomképes részvényt tartanak nyilván. Ám annak megítélésében, hogy a tőzsdenapok be- töltik-e a tőzsde szerepét, pénzügyi körökben is eltérnek a vélemények. Akik úgy fogják fel, hogy a tőzsde nem okvetlenül terem, hanem üzletkötési mechanizmus is lehet, azok szerint az értéktőzsdének legalábbis a csírái már létrejöttek. Az igazi piac azonban valóban nem alakult még ki. A keddi tőzsdenapokon szinte kizárólag az újonnan kibocsátott részvényeket forgalmazzák, hiszen egyelőre ritka esetnek számít, ha valamelyik részvénytulajdonos meg akar válni papíijától. Amíg bőséges a kínálat új papírokból, addig az úgynevezett másodlagos forgalom nemigen alakul ki; érdemesebb új papírt névértéken venni, mint „használtat” a névérték alatti vagy feletti árfolyamon. Márpedig az új papírok kínálata egyelőre bőséges, hiszen a részvénytársasági formában működő bankok rendre bővítik — méghozzá súlyos milliárdokkal — alaptőkéjüket, és az állami, a szövetkezeti vállalatokból alakult új részvénytársaságok szintén vevőt keresnek értékpapíija- iknak. A hazai pénztulajdonosok egyelőre rövid távlatokban gondolkodnak: a gyorsan megszerezhető osztalékra, és nem a később nyerhető hozadékra figyelnek. Ezzel szemben a fejlett piacgazdaságokban nem elsősorban azért vesznek részvényt, hogy egy év múltán, vagy egy éven belül biztosan felvehessenek némi osztalékot, hanem inkább azért fektetnek be egy-egy vállalkozásba, mert úgy vélik, hogy az sikeres lesz, és annak részvényeit később a névérték tízszereséért vagy akár százszorosáért is eladhatják. Mivel a hosszú távú gondolkodás — a hosszú távú vagyonérdekeltség hiányában — a magyar gazdálkodókra nem jellemző, most a részvénytársaságok szinte kirabolják önmagukat. Hogy vonzóak legyenek, jövedelmük nagy részét osztalékként kifizetik, ahelyett, hogy befektetnék a vállalkozásba. Aligha módosít sokat az értékpapírpiac mai állapotán a magánszemélyek megjelenése. Nemigen lehet arra számítani, hogy megjelenésükkel fellendül a kereslet, felélénkül a forgalom. Bár vannak részvénytársaságok, amelyek a magánszemélyek pénzére számítva kis címletű — tízötvenezer forintos — részvényeket is kibocsátanak, a részvény mégsem a kis befektetőknek kedvez. Ők ugyanis akkor járnak el ésszerűen, ha befektetéseiket megosztják a lehetséges formák — takarékbetét, ingatlan, kötvény — között, mert így kisebb a kockázatuk. Emellett ha néhány tízezer forintra van szükségük, nem kell eladniuk ingatlanukat. Ne lenne tehát gyakorlati jelentősége annak, hogy januártól magánszemélyek is vásárolhatnak részvényt? Ha azonnal nem is, a későbbiek folyamán minden bizonnyal lesz. Nagy ugyanis a valószínűsége annak, hogy előbb-utóbb létrejönnek az úgynevezett befektetési alapok, amelyek sok-sok kis befektető pénzét összegyűjtik, és úgy helyezik különféle értékpapírokba — részvénybe, kötvénybe, kincstárjegybe, letéti jegybe —, hogy az átlagos hozam jó legyen. Ha a befektetési alapok jól, ésszerűen választják meg a papírok összetételét, akkor a befektetők pénze biztonságban van. Már csak azért is, mert a befektetési alapok olyan szervezetek, amelyek képesek összegyűjteni az ahhoz szükséges információkat, hogy a befektetéseket sikeresen forgathassák. Ha mindennek még csupán a csírái vannak is jelen, létrejött és működik az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság, amely igyekszik gondozni, összefogni az alakuló piacot. Ez a szervezet információkat gyűjt az értékpapír-kibocsátásokról, magukról a kibocsátókról, a bankok értékpapírforgalmáról — arról, hogy milyen papírt, milyen mennyiségben és milyen árfolyamon adtak-vettek — és az adatokat nyilvánosságra hozza. Az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság a jövő év első felében szervezetileg is létre kívánja hozni az értéktőzsdét. Hogy az milyen is legyen a magyar viszonyok között, annak kidolgozására elméleti pénzügyi szakértők egy csoportját kérte fel. A piacról pedig az a véleményük, hogy annak, némi segítséggel bár, de lényegében önmagától kell kialakulnia. Amikor majd sokan akarnak eladni értékpapírokat, amikor a papírok már forogni kényszerülnek, akkor — ha potenciális vevők is vannak — gyakorlatilag piac is van. A mai állapotokról pedig az mondható el, hogy van is piac, meg nincs is, van is tőzsde, meg nincs is. Azért fontos, hogy legyen, mert az értéktőzsde önműködő mechanizmusa az, ami hozzásegíthet a részvényesek hosszú távú érdekeltségének kialakulásához. Ha érdemes lesz nem csupán az éves osztalékra, hanem a hosszabb távon szerezhető hozadékra spekulálni, akkor megteremtődik az a vagyonbani érdekeltség, ami a részvénytársaságokat megkülönbözteti az állami vállalatoktól. Az a hosszú távú érdekeltség, amelyik a gazdaságot — illetve az egyes gazdálkodókat — a mainál jobb teljesítményekre sarkallja. G. Zs. A hazai szőlőtermelésben, borforgalmazásban feszültségek és ellentmondások halmozódtak fel. Ezek egy részét a hozamok ingadozása, a termelés és borászat közötti összhang hiánya, más részét a minőségi feltételek betartásának elmaradása, a gyenge hatékonyságú piaci munka, a hibás közgazdasági szabályozás, valamint az alkalmazott finanszírozási és hitelezési gyakorlat okozzza. Az idén egyszerrejelentkeztek a szőlő- és bortermelés évek óta halmozódó, de ennyire még ki nem éleződött problémái, és néhány új körülmény is érzékenyen érintette az ágazatot. Mi legyen az értékrend? Amikor a jövő fejlesztési lehetőségeit és annak főbb irányait kívánjuk meghatározni, igen lényeges kérdés, hogy mi legyen a magyar borgazdaság értékrendje. Mitől lehet értékes egy hazai bor, és milyen elvek vezéreljék szőlőtermelésünket, borászati tevékenységünket, a követendő piacépítő munkát. Az ország szőlőterületéről a fokozatos fagykárosodások után megbízható adattal nem rendelkezünk. A KSH 1987. május 31-i állapot szerint 144 ezer 861 hektár területet mutatott ki a művelési ágban. Ez 8703 hektárral kevesebb, mint az 1985. május 31-i adat. Ezzel szemben a 3 év során 25 ezer hektár ültetvény fagyott ki. Ebből arra lehet következtetni, hogy elhúzódnak a tényleges kivágások, vagy késik a művelési ág bejelentése, esetleg nyilvántartásba vétele. Reálisan 1988- ban 130—135 ezer hektár összes, és ebből 110 ezer hektár körüli A régi egri belvárosban a patinás házak között tartjuk számon a Tárkányi Béla utca sarkán álló Orlandini-palotát. Igaz ma már több családnak ad otthont az épület, de az ott és távolabb élők is ismerik hírességét: innen indult el a honi műemlékvédelem ügye a múlt század második felében. Az akkori tudósok és természetbúvárok jóvoltából és kezdeményezéséből lett szervezett műemlékvédelmi testületé az értékes régi tervezésű házaknak, középületeknek. A patrióták szívesen elviszik távolabbról érkezett ismerőseiket is a nevezetes klasszicista stílusú nagypolgári lakóházakhoz, ahol tábla is hirdeti a fent említetteket. Az Orlandini-ház bölcsen szemlélte a néhai Korona, ma Park Szálló tarka báljait, távolról érkező idegen vendégeit, sőt elnézi évek hosszú sora óta a vele szemben lévő Technika Háza betonkolosszusát is, valamint a több mint két évszázada épült, ma már eklektikus stílusú megyei börtön épületet a Tárkányi Béla utca 3. szám alatt és a 10. szám alatti Povolni-házat. Ám az elmúlt hetekben olyasmi történt, ami kétségbe ejtette a Tárkányi Béla utca lakóit. Ellopott kilátás Úgy tűnik rossz idők járnak a barokk városban Pállasz Athénére, nemcsak hogy elcsenik lándzsáját, hanem, hä hagyjuk, el is törik — halljuk az utca lakómegbízottjától, dr. Ringelhann Györgynétől. , — Mi történt. . . ? — Tudomásunkra jutott, hogy az Orlandini-ház udvarát is utolérte dicstelen végzete, melyben termőkorú ültetvénnyel számolhatunk. Szőlőtermelésünk alapján várhatóan 1988-ban 4 millió hektoliter 1989—93 közötti években hozzávetőlegesen 5 millió, ezt követően 5—5,5 millió hektoliter bortermés- prognosztizálható. Ez a mennyiség lényegesen meghaladja a 2,5 milliót, jelenleg csökkenő irányzatú hazai fogyasztási igényeket. Tekintettel arra, hogy a szőlőtermelés eredményének több mint 90 százalékát hagyományosan bornak dolgozzák fel, a szőlőtermelés alapvetően a borászat részére kell, hogy biztosítsa az alapanyagot. így természetszerű e két terület szoros vertikális egysége. A feleslegnek, mint értékhordozó terméknek a külpiacon való értékesítése tehát szükségszerű. Ez is bizonyítja a szőlő-, borvertikum exportirányú jellegét. Ugyanakkor a piaci lehetőségek behatároltak, bizonytalanok. A szocialista és tőkés országokba A külpiaci tagozódás két fő helyen, a szocialista országokban és a nem rubel elszámolású államok vevői között oszlik meg. Az előbbiek továbbra is fontos mennyiséghordozói a magyar borexportnak, de a Szovjetunió — az alkoholfogyasztást korlátozó intézkedések következtében — olyan mértékben csökkentette igényét és átviteli készségét, hogy az eddigi piactervezés átrendezése válik szükségessé. A számítások szerint így a teljes szocialista export egy millió hektoliter körüli bormennyiségre csökken. A nem rubel elszámolású területen a mai szerkezetben a legaz úgynevezett „foghíjbeépítés” jógámét használták fel. Éz az udvar sohasem volt foghij. Jómagam évek hosszú sora óta hangoztattam illetékeseknek: jó volna rendbehozni, akár társadalmi munkával, akár egy kis pénz hozzájárulással az épület múltjához méltatlan kis udvart. Hovatovább ledől az udvarbelső terméskőfala, s az elhanyagoltság újabb problémák sorozatát hozza felszínre. Hajlandóak lennének a környék lakói fásítani, bokrokat, virágokat ültetni. De erre már aligha kerül sor. — Miért? — A városi tanács műszaki osztálya egy olyan lakóépület felépítését tervezi az udvarba — amely tudomásom szerint — ellentmond az érvényes rendeleteknek. A régi udvar csaknem 100 százalékos beépítettségét érnék el és az új épület nem tartaná tiszteletben a műemléki környezetet, s zavarná az ott élők közérzetét. — Gondolom önök ezzel érveltek is... — Természetesen, sőt próbáltunk a hivatal szívére hatni. Sok idős ember lakik az Orlandini- házban, akik eltereferélnek, elücsörögnek még ezen a nem éppen hangulatos udvaron is. Ha a tervezett monstrum elkészül, még egy sámlit sem lehet majd kitenniük. A tervrajzokat látva — igaz nem vagyok építész — de mint jó ízlésű, városát szerető ember, annyit meg tudtam állapítani, hogy az épület illene a Ti- haméri-lakótelepre, de nem ide. Ahogyan a tanács látja Amikor az Orlandini-ház sorsával felkerestem Farkas Imrét, a jelentősebb forgalomhordozó a Közös Piac, de fejlesztési lehetőség mutatkozik a tengerentúlon, főleg az USA-ban, Kanadában, a Távol-Kelet igényes piacain, mint Japán, Ausztria, Thaiföld Nehezebb a fejlesztés a kontingenssel szabályozott Ausztriában és Svájcban. Itt a meglévő lehetőségeket kell teljes mértékben kihasználni. Az állami monopóliumok által szabályozott országok esetében a listázás alapvető feltétele a kitűnő minőség, a kifogástalan megjelenés, más szóval a nagyon igényes borászati munka. Összességében 500—600 ezer hektoliter körüli bormennyiség tőkés exportja látszik reális célkitűzésnek, ameny- nyiben a jelenlegi hibákat és hiányosságokat sikerül megszüntetni. Szőlő- és borgazdaságunk vertikális egységéből adódóan sok szempontból okulnunk kell az elmúlt évtizedek vitathatatlan fejlődésének kedvezőtlen tapasztalataiból. A bizonytalan értékesítés óvatosságra int a túlzott termelésmértezésnél. Reálisan 5—5,5 millió hektoliter bortermelés alapjait célszerű kialakítani és biztosítani. A szőlő, mint termék szakaszosan, az évnek 1—1,5 hónapos időtartamára korlátozva jelenik meg, míg a borászati termelésnek célirányosan folyamatosnak kell lennie. Biztonsági tartalék képzésére Ezt az ellentmondást a készletezés, tárolás hivatott feloldani. Bonyolítja a helyzetet, hogy a szőlőtermelés mennyiségi ingadozásával nem lehet nem számolni. Ez olyan helyzetet tételez fel, amelyet a termelésbe és forvárosi tanács műszaki osztályának vezetőjét, ő rögtön elfogadta dr. Ringelhann Györgyné és a Tárkányi Béla utca lakosainak ellenvetéseit. Elmondotta: új tervet készíttetett, amelyik véleménye szerint — már elfogadható, s az épület nem nyúlik magasabbra, mint a korábban épült házak párkánymagassága. A lakómegbízott is megtekintette az újabb elképzelések rajzait, de ő és akiket képviselt, fenntartják korábbi álláspontjaikat: nem egy terpeszkedő modem, udvarukat megfojtó betonházat szeretnének, hanem környezetbe illőt. — Nekünk nem a házépítés ellen van kifogásunk, hanem „a hogyanjával”. Ugyanis az új elképzelés sem oldja meg a régi gondokat — érvel ismét az agilis fiatalasszony. Megmarad az om- ladékos veszélyes terméskőfal egy része, s az épület lehet, hogy alacsonyabb lesz, de ugyanolyan modern, mint a már említett lakótelep házai. El nem tudjuk hinni, hogy csak kizárólagosan ilyen félmegoldások állnak egy olyan város rendelkezésére, amelyik a történelmi városok nemzetközi szövetségének is otthont ad. Miért is nem lehet az udvar végében a lebontott istállók helyén akár többszintes épületet emelni, mely eltüntetné a romos támfalat és takarná a színházépület dísztelen hátsó részét. Megmaradna mindkét ház számára az udvar, melyet újjá lehetne varázsolni. Városképhez illő megoldást! Dr. Ringelhann-nét már a Tárkányi Béla utcai „Paliasz Athégalmazásba „begyűrűztetni” nem lenne ajánlatos, mivel akkor az egyik évben a kínálat hátrányos következményei, a másik évben pedig az árualaphiány gondjai okoznának visszásságokat. A termelés szakaszossága és ingadozása a készletgazdálkodás szerepét felértékeli. Arra van szükség, hogy az adott év termeléséből a következő esztendő feladatainak biztonságos ellátásához elegendő készletek képződjenek. így a nagy hozamú évek többlettermeléséből az alacsony hozamú évekre biztonsági tartalék képzésére legyen lehetőség. A termelés biztonságát és a termés minőségét tekintve döntő az űj telepítések termőhelyi elhelyezése és fajtahasználata. Ezekben lényeges, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium részéről az eddiginél megfelelőbb iránymutatás valósuljon meg. így az engedélyezés gyakorlata a jövőben következetesebb jogalkalmazást és néhány tekintetben a megváltozott körülményekhez igazodóan a vonatkozó rendelet módosítását is igényli. Az elmúlt évtizedben a termőhelyek kialakításában változások mentek végbe. Egyes településeken a szőlőtermelés visz- szaszorult, elvesztette jelentőségét, más körzetek viszont fejlődést mutatnak. A fokozatos fagykárosodások a termőhelyet illetően is tapasztalatokkal szolgáltak. A jelentőségüket vesztett területeken a termelésfejlesztés nem kívánatos (ültetvények elaprózottsága, szétszórtsága, fokozott termelési kockázat, név nélküli borok termelése) veszély miatt. (Folytatjuk) Dancz Pál ny. vezérigazgató né” becenévvel látták el hívei. Valószínű, a hivatalt képviselő városépítészek nem lelkesednek ennyire érte, pedig amit kér, amiért előszobázik jogos óhaj, sőt követelmény... Sajnos történt már Egerben jó néhány „mellényúlás” történelmi belvároshoz alig illő köz- és magánépület-építés. Abban is van valami igazság, hogy itt nem mindig veszik figyelembe az ÉVM utasításait — noha a műszaki osztály vezetője szerint — most az ő jóváhagyásukkal történik a beépítés. De nem szabad elfeledkeznünk arról sem: több szem többet lát. Dr. Bodó Sándor, megyei múzeumigazgató mint a városszépítő egyesület elnöke egy beszélgetés alkalmával elmondotta: nem mindig kérik ki a véleményüket... • A városi népfront már egy belvárosi parképítés miatt rendezett nyílt vitát. .. miért ne lehetne most is, hiszen legalább félszáz embert érint a beépítés. S szem előtt kell tartani azt is, hogy a legkiválóbb tea ízét is semmivé lehet tenni, ha cukor helyett csipetnyi sót teszünk bele — ez vonatkozik a városképre is. Mert egy modem, tájba, környezetbe nem illő ház semmissé teheti az Orlandini-ház patináját, sőt a helyi műemlékvédelem ügyét is. Á környék lakói megkeresték a városi tanács illetékeseit és a megyei főépítészt, hogy közös álláspontot alakítsanak ki. Egyelőre eredmény nincs, a hivatal nem hajlandó módosított álláspontját megváltoztatni. Kívánjuk, hogy ésszerű kompromisz- szum szülessen, győzzön néha a lokálpatriotizmus is. Sods Tamás Újpesti-öbölben Az Újpesti-öböl számos dunai hajó és uszály téli horgonyzóhelye. Ősszel sorban foglalják el kikötőhelyeiket az itt telelő vízi-járművek. Közülük néhányan — festésre és javításra szorulnak — a parton várják a következő hajózási idény kezdetét. (MTI-fotó) Pállasz Athéné egri lándzsatörői — egy beépítés előjátéka Pofon a városszépítészetnek?
