Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-12 / 295. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. december 12., hétfő KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS Zenei esték Alkalmi műsorok A ferencesek templomában — mert háromszáz éve kezdték az építését — a közelmúltban hangversenyt adott az Építők Agria Vegyeskara és az MMK Szimfonikus zenekara. A két zenei vezető, dr. Ocskay György és Farkas István úgy gondolta, hogy a XVII. századi világot megidéző Vivaldi-zenével kell az egrieket arra emlékeztetni, hogy a török kiűzése után alig egy esztendővel, 1689-ben a romok fölött már emelkedtek a barokk templom falai. Társítani is jó az akkori újrakezdést Vivaldi Glóriájának szellemiségével, lelkiségével; a harmóniák, hangzatok, ritmusok, áramlások feltörekvését a magasságokba irányítani ahhoz, amit az akkoron élt ferences atyák a néppel együtt véghezvittek. Mert hittek a holnapban és magukban. Vivaldi nem egyszerűen zenét ír, nem csak harmóniát zenget. A liturgiái szöveget vé- gigelmélkedi. Számunkra, a mai zenehallgatóközönség, közösség számára az a vonzó, ahogyan újra és újra végigpásztáz a latin mondatokon. Másképpen lejt a Gloria első mondata, az „in ex- celsis” is, mint a „hominibus bo- nae voluntatis”. Nem először halljuk e müvet; mindig is meghat az az érzelmi telítettség, ahogyan Vivaldi azonosul az ének, az egyszer-megtörtént csodálatosság újraébresztésével. Nem tudjuk eldönteni nála, hogy a szépség öröme vagy az öröm szépsége-e az uralkodó? Hívő lélekkel, a déli vérmérséklet minden szenvedélyével, mégis a barokk művész alázatával, fegyelmével énekli meg az isteni méltóságot; az ember hozsannáját, amivel annak földi szerepét is magasba emeli. A mai ember már csak hírből tudja, mi is az elmélkedés: magunkba szállni hosszabb-rövi- debb időre. Egy mondat, idézet vagy gondolat körül lélekben, fegyelmezetten körsétát tenni, belül, abban a lelki magányban, abban a teremtő és felüdítő környezetben, amit énünk legjobb részének szoktunk olykor-olykor nevezni. Ez a Gloria Vivaldi elmélkedése egy olyan viszonylatról, aminek ma már lassanként a gyújtópontjait is kezdjük elfeledni. A két egri együttes művészi törekvéseinek legtisztább foglalatát adta ezzel a Glóriával. S hogy mennyire igényes a két zenei vezető, még a latin szöveggel is — a szavak hangsúlyát is érzékeltetve — no meg annak magyar fordításával is sietett a közönség segítségére, megértetni azt a gondolat- és érzelemvilágot, amely Európát a korábbi századokban kitöltötte. A megszólaltatás három szólista, Lugossy Melinda, Bokor Jutta és Kalmár Gyula közreműködését is lehetővé tette. A templom zsúfolt közönsége, a felcsattanó taps nyugtázta a nemes szándékot és a megvalósítást egyaránt. Vivaldi-muzsika volt a bevezető műsorszám is: az A tél című f-moll hegedűverseny szólistája, Radnóti Tibor, mintha csak a Gloria elmélkedését vezette volna be, adván előkészítést is a műhöz: de vallomást is arról a magányról, amit a földi ember, a lélek elszenved sorsának mostohább változásai közepette. A másik hangversenyt Cecília-napra adta Bíró Imre együttese, a székesegyházban. Ugyanő játszott orgonán. S ha már ott M. Fiike XIX. századi német zeneszerző Glóriája elhangzott, érdemes egybevetni a két alkotói egyéniség és a két kor lelkülete közötti különbséget. M. Fiike inkább „a szöveg külsejét” oldotta zenévé, élve a romantikus hagyományok, hangvétel minden hatáselemével. Talán a műsorszerkezet is tette, hogy ebben a Glóriában másképp hallottuk az Amen-t is, mint Vivaldinál. Igaz, Bach mellett — a-moll prelúdium és fúga, valamint az Air hangzott el — nehéz mélyebb áhítatot elképzelni, mint amit ő kelt zenéjével. Aztán Händel F-dúr orgonaversenye szárnyalt, C. Franck Pasto- rale-ja a közelítő Karácsony meghitt jászol-melegét ébreszt- gette, míg Liszt fantáziája, a B-A-C-H-hangzat olyan lüktetést ad szívnek és zenének, amit másképp követünk, mint egy csak „ünneplő zenét”. Bíró Imre viszont most sokad- jára jelezte a hallgatóságnak, hogy ő nemcsak „szerződött zenésze” a székesegyháznak, hanem az orgona mestere is. Mindvégig keményen tartotta magát ahhoz a fegyelemhez, amit Bach megkövetel. A két romantikusnál, Lisztnél és C. Francknál színes látomásként kezelte az alkotásokat, szabadjára engedve áhítatát és érzelmeit. Érdemes jobban odafigyelnünk rá is, kórusára és zenekarára is, mert mindhárman említésre méltót nyújtottak a Cecília-napi műsoron. Farkas András Tervpályázat eredményhirdetése Nemzeti Színház A Budai Várnegyedben dévő egykori honvédelmi minisztériumi épület helyén, vagy a Fővárosi Tanács épülettömbjének Tanács körúti oldalán épülhet meg az új Nemzeti Színház. Erről döntött csaknem két hónapig tartó vita után az új Nemzeti Színház helykiválasztási pályázatának bíráló bizottsága. Gémyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, a bíráló bizottság elnöke a pályázat eredményének kihirdetése előtt emlékeztetett arra, hogy az országos, nyilvános és titkos pályázatot a Fővárosi Tanács, az Építésügyi és Városfejlesztési, valamint a Művelődési Minisztérium írta ki. A bizottság a színház helyét a mai szemléletnek megfelelően, a városépítészeti, városképi szempontok figyelembevételével, valamennyi lehetőség újbóli áttekintésével választotta ki. A közvéleményt is foglalkoztató pályázatra mintegy 90 pályamű érkezett, s az előírásoknak 78 felelt meg. A pályázók 32 helyet tartottak alkalmasnak a színház felépítésére. A legtöbben — 17-en — az Engels teret részesítették előnyben, a Tanács körútra heten, a Budai Vámegyedre hárman gondoltak. A 19 tagú bíráló bizottság — amelynek munkájában több szakértő is részt vett — végül is úgy döntött, hogy a 350 ezer forintos fődíjat nem adja ki, viszont rangsorolás nélkül négy pályamunkát 300-300 ezer forinttal jutalmazott. Ezek közül kettő a volt Honvédelmi Minisztériumot, a másik kettő pedig a Tanács körutat javasolta. A díjnyertes pályamunkákat a miskolci ÉSZAKTERV, illetve a budapesti IPARTERV, a LAKÓTERV és az UVATERV munkatársaiból alakult kollektívák készítették. A hivatalos eredményhirdetést december 16-án tartják a Városházán. Gémyi Kálmán végezetül szólt arról, hogy az építési tervpályázatot jövőre írják ki, s annak eredményét várhatóan még 1989 végén kihirdetik. Az új Nemzeti Színház helyéről, illetve az építés kezdetének időpontjáról a Minisztertanács dönt. Lion Izmajlov: A gyűlés . - Elvtársak! Mai gyűlésünk napirendjén három kérdés szerepel. Az első: a szombati gombaszedés. A második: a nyugdíjba vonuló portás búcsúztatásának részletei. A harmadik pedig: az átalakítás. Aktivizálják magukat, elvtársak. Minél gyorsabban határozunk e kérdésekben, annál hamarabb mehetünk haza. Tehát: megyünk szombaton gombászni? — Megyünk, megyünk! — Jól van, az első kérdésről máris döntöttünk, téljünk át a másodikra. Javaslom, hogy mindenki adjon egy-egy rubelt a portás ajándékára. Adunk tehát? jí — Adunk, adunk! — Elvtársak, akkor téljünk I át a harmadik kérdésre, amely a i következő: elvtársak, mondják I meg nekem, mi folyik mostanság országunkban? — Miért, mi folyik? I — Mi történt? — Már megint valami?- Hol? Mi? | — Nos, mi van ma az országban? Ivanov, például szerinted mi van? — Országunkban jelenleg nyár van. — Világos, hogy nyár van. Azt kérdezem, hogy társadalmi-szociális téren mi van most az országban? Petrov? — Lehetséges lenne, hogy már kommunizmus? — Hogy kerül ide a kommunizmus? Milyen haladó folyamat zajlik most nálunk, Szido- rov? — Az országban a haladó, élenjáró folyamatok előrenyomulása, valamint a régi, idejétmúlt jelenségek visszavonulása zajlik. Egy emberként haladunk, és közeli már az óra . . . — Elég volt a rizsából! Átalakítás van nálunk! — De hisz ez már régóta van. Mi meg már valami másra gondoltunk. Átalakítás — ez csak természetes. — Igen, átalakítás. Úgyhogy aktívabban kapcsolódjanak bele a vitába, elvtársak, mert a tv-ben ma lesz a „Bujálkodás a kapualjban” sorozat 13. folytatása. Melyek tehát a javaslataik? Ivanov! — Háát, ha muszáj, akkor csináljuk. — Éz általánosság, de konkrétabban valami? Szidorov, szerinted például mit kell tennünk? — Gondolkodni kell! — És eddig miről gondolkoztál? — Korábban a gombákról, majd a portásról, majd a bujál- kodásról, majd pedig a kapualjról. — Na jól van, neked, Petrov, milyen gondolataid támadnak a peresztrojkával kapcsolatban? — Alapjában véve nem el- s lenzem. — Milyen derék! Nem ellen- ; zi. Az egész ország mellette í van, és most Petrov is csatlako- \ zott hozzájuk. Mi a véleménye * erről magának, Maija Sztyepa- novna? (Folytatjuk) | Fordította: Daróczi László t 160 éves a pedagógusképzés Egerben ffc</(S((íf ic/'t (I ■ (íu.míck- tdin live ftuuiló c^f/úsúo = hasznára az IS7)I főskelői ti/ il^íiendetul; le feltjaJti. alcilT ele cuki- tett :ninyjáltnali f \t /ujtf.ese. dL \ kuis/lúiY Ihlcnuimfa, í íczöruajef Ulnír/yzm//jfú/— a' cAn/jety/ni/- trde • reß/rnt^ .Y/jftrzjrryrú/- cj a'uArfrt í íÍm/ Y/f/j/ana/ú/— iU y .//'.//asnm/ó/sis> ntá/íáS/.^ cy - / -----/ k C ’ dM//vyc<( A/A*//? Art// c/ó^rrA/t/ó (%Ct ft>ronnr//trd éo a %. /(/idő Üvncjian ,r nfvfif/fjrn . JLarmn Ji \rct/jA — ^zetj/f/c *$éJ? najajnn^-^f.rrarMUiCfl cAAAm’.- Ivfsyr /yr.urr///yy/ry/ f/t ys/í /ssyy Xs/'/t*'.- . (’»rtZn ’/ft ///f/f.f/rs - • hot^z'/f .sf/- . fí't/n. e/y //s;/yé>//./ //r ///yy#». - «/ C/ ’-= December 2-án ünnepeltük lj50 éves évfordulóját annak, hogy városunkban megindult a pedagógusképzés. Pyrker János László 1828- ban alapította meg Egerben azt az iskolát, amely az ország első magyar tanítási nyelvű tanítóképző intézete volt. Pyrker 1772. november 2-án született Nagy- Lángon. A székesfehérvári gimnáziumban, majd a pécsi akadémián tanult. St. Pöltenben végzett teológiát. 1827-től 20 éven át egri érsek volt. Egyházmegyei látogatásai során tapasztalta, hogy „nem iskolába való tanítók árasztották el az országot, emberöltőkre lejáratva a tanítói tekintélyt, és semmit sem javítva egész nemzedékeken.” Pyrker János elhatározta, hogy tanítóképzőt létesít Egerben, ahol magyar nyelven tanítják a diákokat, s melynek célja: „Hogy a kezdő iskolák kívánt gyümölcsöt hozzanak, szükséges azokat alkalmas Tanítókkal ellátni, olly Tanítókkal, kik a jó erkölcsben nem csak a Tanuló Ifjúságnak, hanem az egész helységnek példát adjanak, a Tanítás szabályaiban jártasak, s ezen kívül egyéb tulajdonok u.m. a gyermekekhez szíves hajlandóság, béketűrés, szorgalom által ezen hivatalra születtek, és ha egyszersmind Egyházi-Énekesek, a Hangászat Mesterségében gyakorlottak legyenek.” Pyrker 1828. évi Szent György napján kiadott körlevelében adakozásra hívta fel a főkáptalant és a külső-belső papságot. Az alapítvány céljaira 22 ezer forinton felüli summa gyűlt össze, ő maga ötezer forintot adományozott. Az első felvételi 1828. november 28-án volt, mely beszéd és testi alkalmassági vizsgából állt. A tanítóképző 1828. december 2-án nyílt meg. Az intézet első igazgatója Rajner Károly, tanárai Maskovics Mihály, Wilt-György, segédoktató Rudassy László volt. A képző az egri Éoglár-féle intézetben kezdte meg a működését. Ebben az épületben volt a nemzeti norma-iskola, ahol a hospitálásokat és a gyakorló tanítást végezhették a hallgatók. Itt kaptak ingyenes és teljés ellátást a bentlakó növendékek. Minden fél évben vizsgáztak, a második év végén kapták meg a tanításra és kántorságra szóló bi- zonyságlevelet. A több évig egyedülálló és megszakítás nélkül működő magyar tanítási nyelvű inétzet emberöltőn keresztül látta el tanítókkal Egert, és környékét, de az ország más vidékeit is. Magyarságával mindig a nemzeti szellem hűséges ápolója volt. PyTker kezdeményezésére 1843- 44-ben már akkor felvették a rendes tárgyak sorába a Magyar- ország történetét, amikor az állami intézetekben még be sem vezették azt. A képző tanárai kitűntek a magyar nyelv és irodalom tanításában, így hozzájárultak a nemzeti nyelvünk pallérozásához. Ilyen tanárok voltak pl. Mindszenty Gedeon, Tárkányi Béla, Répássy János, Babik József. Nagy érdemük, hogy egy Gárdonyi Gézát és egy Egri Györgyöt tudtak adni a magyar nemzetnek. A tanítóképző növendékei közül többen folytatták pedagógiai munkájukat magasabb fokon, így Balázs Béla, Kenyeres Elemér, Orel Géza. A tanítóképző 1850-ben költözött a Lyceum épületébe, és 1948-ig működött ezen a helyen. Itt, 1949. október 8-án nyílt meg az egri tanárképző főiskola, amely nem jogutóda ugyan a Pyrker által alapított tanítóképzőnek, de a régi nemes hagyományok folytatója és a célja is ugyanaz, hogy az országot a kor igényeinek megfelelően jól képzett, sokoldalú pedagógusokkal lássa el. Mit tudunk még Pyrker Jánosról? Felvilágosult, humanista ember volt. Ä Magyar Tudományos Akadémia 1844. december 24- én tiszteletbeli tagjává választotta. A művészetek pártfogója volt, a Nemzeti Múzeumnak nagybecsű és műgonddal gyűjtött képtárat adományozott, mely a Szépművészeti Múzeum egyik alapgyűjteménye lett. Kiváló volt, mint irodalmár. Jótékonyságáért, mint a szegények atyját emlékpénzzel tisztelték meg. Kórházat is alapított. Igen sokat tett Eger városáért. A nagy tűzvész után szinte romjaiból építtette föl, s húszéves érseksége alatt sokat szépített, csinosított a városon. Létrehozta a városi comissiót, melynek a tagjai városi polgárok, és feladatuk nem csak az építkezések szabály- szerűségének biztosítása volt, hanem az is, hogy az építkező a tehetségének megfelelően, méltóan díszítse az épületeket. Az egri főszékesegyházat (amely áz országban a második legnagyobb) adományai segítségével építették föl. Helyreállításokat végeztetett az omladékvá- ron, és létrehozta a Kálváriadombot. A Setét-kapu boltozatos üregét Dobó István emlékére rendeztette be. Megépíttette Szarvaskő-Szilvásvárad országutat, s ezzel kaput nyitott észak felé a kereskedelemnek. A gyógyfürdő és a belvárosból a fürdőhöz vezető új utca, valamint több vendégfogadó építtetésével megvetette Eger idegen- forgalmának alapjait. Ő alakíttatta angolparkká a Népkertet. Több iskola építtetésével, bővítésével lehetővé tette, hogy a városban jobb körülmények között, magasabb szinten oktathas- - sák a gyermekeket. Hozzájárult az egri rajziskola létesítéséhez, ahol — az országban elsők között — igen magas szinten valósult meg a tanonc- és iparosképzés. Támogatta a Foglár fiúnevelő intézetet és a papneveldét. A leánynevelő intézet létesítését is tervbe vette, de ezt már csak utóda, Bartakovics Albert tudta megvalósítani. Nevéhez fűződik a Kaszinó Társaság alapítása és létrejötte, melynek célja a hazafias szellem ápolása, az ifjúság nevelése, a nevelést tanító könyvek beszerzése, a szőlőművelés és borcsinálás mesterségének tökéletesítése, a kereskedelem fellendítése volt. 1841-ben engedélye alapján települhetett le Egerben az első zsidó család, akik később jelentős mértékben hozzájárultak Eger fejlesztéséhez. Pyrker János László 1947. december 2-án halt meg Bécsben. Végrendeletében több mint ötezer könyvet hagyott az egyház- megyei könyvtárnak, jelentős adományokhoz juttatta az egri iskolákat. Teste a lilienfeldi temetőben pihen, de Tárkányi Béla elhatározásából szívét az egri székesegyházban őrzik méltó kegyelettel: „az egriekért dobogott, legyen örökre az egrieké. ” Szikszay Csabáné Pakisztán Tharparkur: Szőnyegkészítő asszonyok a közép-ázsiai ország egyik legszegényebb vidékén (Népújság-telefotó—MTI Külföldi Képszerkesztőség) Pakisztáni szőnyegkészítők
