Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. december 8., csütörtök Mihail Gorbacsov beszéde az ENSZ-ben Hl Külpolitikai kommentárunk )— Kuba: kiigazítás „NE A HASONLÓSÁGOT kéijék számon, hiszen külön­bözőek vagyunk!” Ez a megfogalmazás gyakorta elhangzik mostanában Kubában. Erről beszél a legfelsőbb vezető, és ezt ismétlik a beosztott illetékesek is, akiket pedig Mihail Gorba­csov közelgő havannai útja előtt szívósan faggatnak a külföldi újságírók. A különbségek emlegetése valójában nem újkeletű, de a különös hangsúlyt azóta kapta, hogy a Szovjetunióban és Ku­bában majdnem egy időben megkezdődött a belpolitikai élet változása. Míg azonban a szovjet peresztrojkától évek óta hangos a világ, a kubai kiigazítás — a rectificación — előtt még azok is kissé értetlenül állnak, akik az átlagosnál némilegjob- ban ismerik a karib-tengeri szigetországot. Nincs abban ma már semmi szokatlan, hogy a szoros szö­vetségben álló szocialista országok belpolitikájukat illetően a sajátos vonásokat helyezik előtérbe. A szovjet és a kubai irányvonal összevetése — és nem csupán a mostani látogatás miatt — azért izgalmas, mert lényegében hasonló gondokat próbál egymástól teljesen eltérő módon megoldani. S ha eh­hez még hozzátesszük azt is, hogy a Szovjetunió és Kuba kap­csolata a Kubának nyújtott szovjet segítség nagyságrendje mi­att különlegesnek mondható, akkor igazán érthető a nagy fi­gyelem. FIDEL CASTRO KUBAI ÁLLAMFŐ december elején Mexikóban járt az új elnök beiktatásán. Itteni sajtókonferen­ciáján ismételte meg még egyszer a „rectificación” havannai értelmezését. A szigetország vezetői által sürgetett program egyik legfőbb célja — szavai szerint — az, hogy felszámolják azokat a kísérleteket, amelyek a kapitalizmus eszközeivel kí­vánják a szocializmust építeni. Tény, hogy Kubában eredendő rossznak tartják a piacgaz­dálkodást, s még esetleges lehetőségként sem kerül szóba er­refelé a politikai intézmények megváltoztatása. A közelmúlt­ban az ellenzéki színezetű mozgolódás láttán a kubai vezetés ugyancsak egyértelműen fogalmazott: senki se gondolja azt, hogy a karibi nap alatt „mindenféle pártocskáknak” helyük lehet. Havannában úgy látják: a rendszer alapvetően jó, csak kisebb-nagyobb működési zavarait kell kiigazítani a forradal­mi lelkesedés, az önfeláldozás, a forradalmi erkölcs megszi­lárdításának segítségével. AZ 1985-BEN MEGHIRDETETT RECTIFICACIÓN még nem hozta meg a várt gazdasági eredményeket. Türel­metlenség lenne azonban a gyors javulást számon kérni, hisz a más utakon indult peresztrojka is csak a kezdetek kezdetén tart. Gőzön István Trockij unokája hazalátogat Kormányfőnek kijáró fogadtatásban részesült Arafat Stockholmban Eredményesek és építő szelle­műek voltak azok a tárgyalások, amelyeket Jasszer Arafat, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szerve­zet Végrehajtó Bizottságának el­nöke folytatott kedden Stock­holmban — közölte a svéd kül­ügyminisztérium. Arafat Sten Andersson svéd külügyminisz­terrel és Ingvar Carlsson minisz­terelnökkel találkozott, és meg­beszéléseket folytatott öt ameri­kai zsidó személyiséggel, akik tagjai a Tel-Avivban működő nemzetközi békekutató köz­pontnak. Ezeket a tárgyalásait maga Arafat a vártnál is sikere­sebbnek minősítette. A palesztin vezető kormány­főnek kijáró fogadtatásban ré­szesült a svéd fővárosban. A fo­gadtatást és a prominens zsidó személyiségekkel folytatott tár­gyalásait nemtetszéssel fogadta az izraeli és az amerikai kor­mányzat. A tel-avivi kormány „megdöbbenését” fejezte ki, jól­lehet a svéd vezetők hangsúlyoz­ták, hogy Arafat e látogatása a közel-keleti rendezésre irányuló svéd törekvések keretébe illesz­kedik. Az amerikai külügymi­nisztérium — Charles Redman szóvivő révén — elhatárolta ma­gát az Arafat és a zsidó személyi­ségek között lezajlott stockholmi találkozótól. Morris Abram, a legnagyobb amerikai zsidó szer­vezetek elnöki konferenciájának vezetője azt állította keddi nyi­latkozatában, hogy ez a találkozó „nem használt sem az Egyesült Államoknak, sem Izraelnek, sem a béke ügyének”. Közben a svájci hatóságok már megkezdték az előkészüle­teket az ENSZ-közgyűlés jövő héten Genfben tartandó rendkí­vüli ülésének biztonságos meg­rendezésére; csaknem kétezer katonát és rendőrt kívánnak mozgósítani. Ezen a fórumon Jasszer Arafat mond majd beszé­det, s azért kell az ülést Genfben tartani, mert az Egyesült Álla­mok megtagadta a vízumot a PFSZ vezetőjétől. Redman szó­vivő jelezte, hogy Washington képviseltetni fogja magát a genfi ülésen. (Folytatás az 1. oldalról) Ez a tisztességes ideológiai küzdelem, de tíz ilyen küzdelem­nek nem szabad átteijednie az ál­lamok közötti kapcsolatokra, különben ugyanis egyetlen világ­méretű problémát sem tudunk megoldani.” A szovjet vezető sürgette a po­litikai párbeszéd lendületének megnövelését. Nagyra értékelte az ilyen párbeszéd eddigi ered­ményeit. ’’Nézzék meg, milyen nagy mértékben változott meg kap­csolatunk az Egyesült Államok­kal — mondotta. — Lassacskán megalapoztuk egymás megérté­sét, létrejöttek a bizalom elemei, amelyek nélkül a politikában na­gyon nehéz lenne előrehaladni. Még több ilyen elem mutatko­zik Európában. A helsinki folya­mat roppant jelentőségű. Véle­ményem szerint teljes mértékben továbbra is érvényes, s minden vonatkozásban meg kell őriz­nünk, el kell mélyítenünk azt, — filozófiai, politikai és gyakorlati téren egyaránt, — figyelembe vé­ve persze az új körülményeket. Á világ realitásai ma megmu­tatják: a nemzetközi előrehala­dás normális és építőjellegű me­netét biztosító párbeszédre van szükség valamennyi ország, a vi­lág valamennyi körzete állandó és aktív részvételével, az olyan hatalmas országok bekapcsolá­sával, mint India, Kína, Japán, Brazília és mások, — legyenek akár nagy, akár közepes, akár kis országok. Támogatom a politikai párbe­széd dinamizálását, azt, hogy a párbeszéd tartalmas legyen, azt, hogy erősítsük a nemzetközi lég­kör megjavításához szükséges feltételeket. így könnyebbé válik számos probléma gyakorlati megoldása is. Ez nehéz feladat, de arra van szükség, hogy ponto­san ezen az úton haladjunk.” A szovjet államfő kifejtette véleményét arról is, hogyan kell megközelíteni a leszerelési tár- •gyalásokat. Rámutatott: a világ­ban egyre inkább utat tör magá­nak az a felismerés, hogy békés időszakra van szükség. Ma ez vá­lik az uralkodó irányzattá, s en­nek eredményeként lehetségessé váltak a nemzetközi helyzet megjavítását, a leszerelést előse­gítő első reális lépések is. „Mi következik ebből a gya­korlatban? Természetes és éssze­rű lenne, ha nerfi mondanánk le a már elért pozitív eredményekről, ha továbblendítenénk mindazt a pozitívumot, amit az elmúlt években közös erőfeszítéssel ér­tünk el. Gondolok itt a nukleáris fegy­verek problémájáról, a hagyo­mányos fegyverzetről, a vegyi fegyverekről folytatott tárgyalá­sok folyamatára, a regionális konfliktusok felszámolásához vezető politikai megoldások ke­resésére. Mindenekelőtt pedig a politikai párbeszédre, amely egyre intenzívebb, egyre nyíltabb, egyre lényegre törőbb, nem a konfrontációra irányul, nem vádaskodást szolgál, hanem az alkotó elképzelések megosz­tását. Politikai párbeszéd nélkül nem lehetséges a tárgyalások fo­lyamata.,, A szovjet vezető ezzel össze­függésben is szólt az ENSZ új szerepéről. Mint mondotta, ezt az új szerepet a konkrét történel­mi helyzet igényli. „ Véleményünk szerint feltétle­nül szükséges, hogy az egyes álla­mok átgondolják viszonyukat az ENSZ-hez, ehhez az egyedülálló jelentőségű eszközhöz, amely nélkül ma már nem lehet elkép­zelni a világpolitikát. Új lehető­ségek nyílnak meg ezáltal előt­tünk, minden olyan területen, amely természetszerűleg az ENSZ illetékességébe tartozik: katonaj-politikai, gazdasági, tu­dományos-műszaki, ökológiai és humanitárius téren egyaránt. Együttes erőfeszítésekre van szükség, számításba kell venni az országok valamennyi csoportjá­nak érdekeit. Erre csak olyan szervezet képes, mint az Egye­sült Nemzetek Szervezete,, - hangoztatta Gorbacsov. Ezzel összefüggésben-szólt a fejlődő világ helyzetéről. Megál­lapította, a gyarmati korszakban elszenvedett hatalmas vesztesé­gek, áldozatok révén ez a fejlődő világ jelentős mértékben elősegí­tette a nemzetközi közösség nem csekély részének felvirágzását. Elérkezett az ideje annak, hogy elégtételt kapjon a világ anyagi fejlődéséhez nyújtott hatalmas történelmi, ugyanakkor tragikus hozzájárulásáért. Ami a világűr meghódítását illeti, Mihail Gorbacsov vélemé­nye szerint egyre világosabban rajzolódnak ki a jövő kozmikus iparának körvonalai. A Szovje­tunió álláspontja ismert: a vilá­gűrben végzett tevékenységből ki kell zárni azt, hogy fegyverek ke­rüljenek oda. Ehhez ugyancsak jogi bázis szükséges. Ennek alapja már létezik - az 1967-es szerződés és más megállapodá­sok —, húzta alá a szovjet vezető. Csaknem hatvanévnyi távoliét után engedélyt kapott a hazalá­togatásra az 1917-es oroszorszá­gi forradalom egyik vezetőjének, a meggyilkolt Lev Trockijnak az unokája — ezt maga a Mexikó­ban élő unoka, Esteban Volkov- Bronstein közölte újságírókkal. Hazalátogatásának az ad ak­tualitást, hogy Moszkvában élő féltestvére gyógyíthatatlan be­teg. Volkov-Bronstein elmondta, hogy már birtokában van a be­utazási engedély. Nagyapja — eredeti nevén Lev Davidovics Bronstein — egyike volt az 1917-es forradalom veze­tőinek. Trockijt 1929-ben szá­műzték a Szovjetunióból, majd 1940 augusztusában Mexikóban meggyilkolták. Unokája, Vol­kov-Bronstein ekkor 14 eszten­dős volt. Európa élvonalában IV/3. Emberek, robotok, futószalagok... Modena régi város Észak-Olaszországban. Műemlékei, han­gulatos belvárosi árkádjai, árukínálattól gazdag üzletei révén egyik közkedvelt helye a külföldi turistáknak. A település azon­ban nem csupán ezekről, na meg a környező kertekben termelt zöldségéről, valamint húsáról nevezetes, hanem az iparát repr­ezentáló gépgyártásról is. Próbapadon a kész Fiat-traktor (A szerző felvételei) A belvárostól alig negyedórá­nyira, a központi pályaudvarral szemben már messziről látni a Fiat Traktorgyárat, a hatalmas olasz transznacionális cég egyik jelentős leányvállalatát. A kerí­tés mögött messzire elnyúló, mo­dern alumíniumbontású szerelő- csarnokok és a közöttük levő té­ren szállításra váró traktorok jel­zik a telepet. Fiatal, fekete hajú férfi köz­vetlen egyszerűséggel üzemláto­gatásra invitálja azt a 80 szakem­bert, akik Kelet-Magyarország- ról, a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszeré­nek partnergazdaságaiból jöttek tapasztalatcserére. — Húsz évvel ezelőtt épült itt az alapgyár — mondja dr. Scalet- ti, a nemzetközi osztály vezetője, miközben elindulunk a csarnok felé. — Azóta fokozatosan bő­vült a telep és területileg ma már meghaladja a 172 ezer négyzet- métert. Amikor belépünk az üzembe, nyomban szembeötlik, hogy ki­váló minőségű acélöntvényeket használnak fel a szereléshez. Nyomban megtudjuk, hogy eze­ket rendszeresen a Fiat központ­jából, Torinóból szállítják ide. Azután emberi segédlettel auto­maták, robotok munkájával ala­kítják, formázzák, és a fizikai erőt megkönnyítő futószalago­kon kerül a munkadarab egyik műveletről a másikra. Csúcs- technológiát alkalmaznak, gombnyomásra negyvenféle mű­veletet folytatnak, ennyi utasítást továbbítanak ugyanis a vezérlő- központból a robotoknak, az au­tomatáknak. Szigorú sorrend­ben, nagy pontossággal halad a gyártás az alapanyagtól a végter­mékig. Kétezer ember dolgozik itt, amelyből négyszáz az alkalma­zott, a munkások tevékenységé­nek teljes kiszolgálója. Az itt le­vők nagy része szívesen jár ide, nemcsak azért, mert igazából szakmájának hódolhat, hanem azért is, mert életelemévé válik a folyamatok pontos ismerete és gyakorlata. Egyben biztos meg­élhetést talál ebben a gyárban. Szívesen foglalkoztatnak fiatalo­kat, erről bárki meggyőződhet. Bennük látják a jövőt, és korán megtanulják a főmunkaidő be­csületét! Noha három műszak­ban dolgoznak a Fiat Traktor­gyárban, de a nyolc órán túl nem vállalnak más munkát az itteni­ek, hanem pihennek, szórakoz­nak, művelődnek, kikapcsolód­nak, a családnak élnek. Mert ez itt az alapelvi Az éjszakai mű­szakban nem foglalkoznak trak­torgyártással, csupán a fő dara­bokat készítik elő a bentlevők azoknak, akik reggel és délután folytatják a sort. Modenában hét-nyolc trak­tortípust készítenek, különböző teljesítményűeket. Évente 30 ez­ret. A legnagyobb közöttük a 180 lóerős. Ezeket a korszerű erőgépeket a magyar mezőgaz­daságban is jól ismerik már, és si­kerrel alkalmazzák az üzemek az utóbbi években. Ami talán különösen meg­hökkentő látványt nyújt az ér­deklődőknek, az a záróművelet, amikor a futószalagokról leke­rült traktorokat úgynevezett nyúzópróbának vetik alá. Egy külön csarnokba, nem messze a szerelőktől, már felszerelt gumi­kerekeken jutnak át a gépek. Ez az úgynevezett diagnosztikai te­rem, ahol pontos műszerek segít­ségével külön-külön vizsgálják a motor, a futómű, a sebességváltó, a fékberendezés, az elektromos részek működését. Tulajdonkép­pen mesterségesen olyan körül­ményeket teremtenek, mintha munka közben a szántófölde­ken, vagy a közutakon haladná­nak a gépek. A műszerek pedig tárgyilagosak, kiszűrik a legki­sebb hibákat is, nem tévednek! Ez ugyanis a garancia alapja, amelyet a próbák sikere alapján öt évre levéllel biztosítanak a vá­sárlóknak. Azt vallják a gyárban, hogy a hibákat a próbapadokon kell feltárni, nem pedig később, amikor már megvásárolták azo­kat. A beszélgetés a szerelőcsar­nok után a gyár központi épüle­tében folytatódik. Dr. Scaletti sokféle felvetésre ad választ. — Erőgépeink 27 százaléka itthon, Itáliában talál gazdára a farmereknél — sorolja -, 41 szá­zaléka Európa különböző orszá­gaiban és 32 százaléka más kon­tinenseken, így a tengerentúlon: az Egyesült Államokban, Auszt­ráliában, Új-Zélandon és Japán­ban is. Arra törekszünk, hogy a megrendelők igényeit teljes egé­szében kielégítsük. így például az adottságoknak, a terepviszo­nyoknak megfelelő légkondicio­nált, komputerekkel ellátott gé­peket gyártunk. Évente 380 mil­liárd lírát költünk kutatásra-fej­lesztésre, amely az összforgal­múnk 10 százalékát teszi ki. Ez kulcskérdés nálunk, hiszen óriási a verseny Európa és más földré szék gyárai között a modernizá­cióra. Mi szívesen áldozunk az újabbért, mert holnap, holnap­után megtérül ez a folyamatos befektetés. Búcsúzáskor kinn az udvaron megtekintjük a szállításra váró, legújabb traktorokat. Ezeket egy héten belül Japánba viszik. — Bízunk benne, hogy a ma­gyar mezőgazdasági technika az elkövetkező években még több Fiat-traktorral bővül — emlegeti dr. Scaletti. — A magyaroktól ugyanis eddigi gépeinkről jó vé­leményt kaptunk... (Folytatjuk) Mentusz Károly Futószalagon szerelik az erőgépek motorjait

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents