Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 7, szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Hogyan legyünk válságmenedzserek? Fölényes magabiztossággal bűvészkednek nálunk a szavakkal, a kifejezésekkel. Például: a hivatalosan megnyilatkozók nem ismerik el a válsághelyzetet, ehelyett azt mondják, hogy „bizonyos válságtünetek vannak”. Aztán — és meglepően rövid idő múltán — elismerik a „válsághelyzetet”, de csakis a „helyzetet", és makacsul tartózkodnak a gazdasági és társadalmi válság szóösszetétel használatától. Majd hellyel-közzel ex- pressis verbis megjelenik és elhangzik a kategorikus „válság” minősítés, ám ebből — legalábbis mindeddig — semmiféle keményen megfogalmazott és legfőképpen a lakosság által félreérthetetlen megállapítás nem következett. Most mintha — az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése után — változna a helyzetértékelés. A meglepően szűkszavú közleményből — jól olvasva a mondatokat és a kifejezéseket — lényegében kiderül, hogy az ország gazdasági helyzete rendkívül súlyos. Mert például — és ezt már a jegyzetíró teszi hozzá —, évente 6—7 milliárd dollárt kell kifizetnünk részben az adósságszolgálatra, részben pedig a termelőmunka folyamatosságához és a mindennapi élethez nélkülözhetetlen importra. Ezzel szemben az évenkénti export dollárban számított értéke nem több, mint ötmilliárd. További gond, hogy a gazdaság exportképességét adott — és máról holnapra gyökeresen aligha megváltoztatható — termelési struktúrával kellene erőteljesen javítani, ami persze nem megy. Ráadásul — micsoda paradoxon! — a KGST piaci stagnálása, pontosabban kínálati helyzetének romlása miatt az e piacra orientálódott hazai iparvállalatok — például a gépiparban — kihasználatlan és ezért hasznosíthatatlan kapacitásokkal rendelkeznek. És mindennek tetejében a belpolitikai helyzet 1956 óta példátlanul feszült az évről évre csökkenő életszínvonal, a lakossági fogyasztás drasztikus visszafogása miatt. Ez az a válsághelyzet, amiből csakis egyetlen kiút kínálkozik: a társadalompolitikai konszolidációra épített gazdaságstabilizálási törekvések és e remélhető stabilizálásra épített — a kibontakozás szolgálatába állított — intézkedések. No, de hogyan? Az Országos Tervhivatal elnökének határozott véleménye szerint csakis úgy, hogy jövőre sajnos kíméletlenül folytatni kell mindazt, ami az idén elkezdődött, vagyis az általános restrikciót. Aminek egyébként nem elhanyagolható eredménye az alapvető gazdasági feladatok teljesítése, háromszázalékos fogyasztáscsökkentés és 10 százalékos reálbércsökkentés árán. És annak engedményével, hogy nem sikerült a szükséghelyzetnek' megfelelően korlátozni a vállalati vásárlóerőt. Vagyis mi lenne az első teendő? A vállalati költekezés szigorú korlátozása. Igen ám, de nagyon nehéz megtalálni azt a határt, amit túllépve esetleg már az a veszély fenyeget, hogy a vállalatok — és általában véve a gazdálkodó egységek — úgymond „bedobják a törülközőt”. És mégis: meg kell találni ezt a lehetséges határt, még tovább terhelve — anyagilag — a vállalkozókat, kiegészítve ezt a lakossági terhek további növelésével, és nem feledkezve meg a közösségi kiadások kíméletlen racionalizálásáról sem. A lehetséges és kívánatos konkrét módszerek: a lakossági fogyasztás további és legalább egyszázalékos, s a reálbér hat- százalékos — tehát az ideinél kisebb mértékű — csökkentése; ezzel együtt a közösségi fogyasztás és az állami beruházások visszafogása, valamint az államigazgatási költségek racionalizálása. A vállalati körben ez praktikusan azt jelenti, hogy közvetett módon is megcsapolnák az ott felgyülemlett — és a gazdasági kormányzat által még mindig túlságosan is bőségesnek ítélt — pénzösszegeket. Például oly módon, hogy jelentős pénzeket fölemésztő lakásalap létesítésére köteleznék a vállalatokat (ha már egyszer az állam kivonult a lakásépítkezésekből), továbbá fölemelnék a 40 százalékos társadalombiztosítási járulékot 43 százalékra; és 55 százalékos nyereségadókulcsot javasolnának az Országgyűlésnek, vagy bevezetnék az állami tulajdonban lévő vállalatokat érintő állami osztalék rendszerét. Tehát semmi jó a jövő esztendőben? Mi tagadás: semmi. És azért sem, mert ha ezeket a további áldozatokat a társadalom esetleg nem vállalná, akkor be kell jelenteni a nemzetközi fizetésképtelenséget. (Megjegyzendő, hogy e megoldást már jó ideje és jó néhá- nyan javasolják mondván, hogy emiatt nem fog összedőlni a ház.) Pedig ennek kijelentése igencsak megfontolandó, hiszen utána aligha lesznek további hitelek, a fogyasztást radikálisan csökkenteni kell. Viszont a kamatfizetési kötelezettségek változatlanok. Következésképpen a mainál sokkal súlyosabb forráshiányokkal kellene számolni. Nagy kérdés azonban, hogy vajon lehetséges-e olyan politikai konszenzus, amely a további megpróbáltatások elviselésének alap- feltétele. És még nagyobb kérdés, hogy a jelenlegi politikai irányítás —jelesül: a párt vezető testületé — mennyire képes és mennyire elszánt e nagyon is kívánatos konszenzus megteremtésére — ameny- nyiben ez egyáltalán még lehetséges. Egyelőre csak találgatni lehet, hogy ez ügyben korszakos jelentőségű-e a Központi Bizottság nagy várakozások közepette megtartott legutóbbi ülése. Egyelőre csak any- nyi biztos, hogy a gazdasági helyzetértékelésről és tennivalókról szóló közlemény meglepően szűkszavú, jóllehet e mostani KB-ülés szakszerűen professzionalista „agitprop” munkája talán jócskán enyhíthette volna e tekintetben is a feszülten nyugtalan közhangulatot. És mi másra lenne most szükség, ha nem a viszonylagos higgadtságra, és az erre épülő közös elszántságra? Máskülönben hogyan legyünk válságmenedzserek? Vértes Csaba Pénzügykutató Részvénytársaság Az infláció 20-25 százalékos lesz A Pénzügykutató Részvénytársaság vezető szakemberei, köztük Petschnig Mária Zita, Csillag István és Lengyel László kiemelten foglalkoztak azzal az átfogó, tudományos értékű munkával, amelynek során azt vizsgálták, hogy miként valósul meg a kormány liberalizációs programja. Véleményük szerint kevés érzékelhető változás történt eddig, a gazdaság liberalizálását szolgáló reformelképzelések ma még inkább csak szavakban nyilvánulnak meg. Az év során különböző variációkban elkészített reformprogramok a Pénzügykutató munkatársai szerint egyre kevésbé felelnek meg a tavaly meghirdetett kormány- program eredeti elképzeléseinek. Az Rt. közgazdászai sokféle számítást végeztek. Véleményük szerint jövőre az infláció legalább 20—25 százalékos lesz, míg a kormányzat most 10—15 százalékot tervez, de a kormányprogram szerint eredetileg még a 10 százalékot sem érték volna el. Az eladósodás, a költségvetési hiány, az infláció állandóan erősödik, és bár megkezdődött egyfajta struktúraátalakítás a vállaltoknál, ez többnyire ad hoc jellegű. Abban valamennyien egyetértettek, hogy kizárólag liberalizáló intézkedésekkel nem lehet megteremteni a piacgazdaság alapjait, annak elsősorban a tulajdon reformjával kell párosulnia. A Pénzügykutató Rt. munkatársainak véleménye szerint mielőbb meg kellene valósítani az állami és szövetkezeti tulajdon társadalmasítását. Szerintünk a társasági törvény legfeljebb csak technikai megoldás, de semmi esetre sem kielégítő lépés. .Újdonságok, elképzelések a Tarnamente Ipari Szövetkezetben (MTl-fotó: Kabáczy Szilárd) Energiatakarékos cukorgyártás Az Ercsi Cukorgyárban az idei csaknem 90 napos kampányban mintegy 26 ezer tonna cukrot gyártanak. A múlt évben az úgynevezett cukoroldalra beszerelt Siemens főzőautomaták jól beváltak, így az idén jelentős energiamegtakarítással tudják előállítani a cukrot. A főzőtartályokpál Számítógép irányítja a főzési folyamatot Változó termékszerkezet a jövőért Nagy múlttal rendelkező cég a Káli Tarnamente Ipari Szövetkezet, 1954-ben a helyi cipészek alapították, majd a több mint három évtizedes működésük alatt sok iparág, így az asztalosok és a kőművesek szakemberei is helyet kaptak. A nyolcvanas évek elején megtörtént a profiltisztítás, és kialakították az alapvető tevékenységi ágakat, amelyekben a vasipari termékek és a műanyag munkák jutnak főszerephez. A szövetkezetben felmérték, hogy a tizenöt—húsz éves termékekkel nem növelhető a jö vedelmezőség, és a jobb minőségű igényesebb árukkal lehet csak megvalósítani a szerkezetváltást. Azonban felismerték, hogy a dolgozók helyzetének javulása eddig még föl nem tárt tartalékokat hívhat elő. Tehát a humán oldalon növelik az érdekeltséget és a munkakörülmények javítása is kitűzött cél. Szembe kell nézniük a nehéz Sápadt, beesett arc, mély, sötét karikák a szemek alatt. A durva szövetből késáült szürke blúz, a kopott sötétkék szoknya szegényessége is zavarja. Nyugtalanul tördeli ujjait. Érthető: a csinos, jól szabott ruhákhoz szokott. Ám a rendőrségi fogda mégsem lehet divatbemutató színhelye. A fiatal hölgy másért is ideges. Alapos a gyanú arra, hogy — tolvaj. — Nem, nem óhajtok nyilatkozni— ingatja a fejét, miközben könnyek szöknek a szemébe. — Nekem most... nincs semmi mondanivalóm! Hovatovább megértjük, jelenleg inkább az forog az agyában, mi lesz ezután?! Vízért cserébe lopni... A 27 éves Szabó Melinda, aki Gyöngyösön, a Mátrai út 3. szám alatt lakik, már tavaly is szereplője volt egyik cikkünknek. Priuszlistája szerint már 1986- ban pénzbírsággal sújtották tol- vajlásért. Egy esztendő múltán ugyanilyen bűncselekmények, valamint lopás miatt másfél éves körülményekkel is, hiszen a munkaerő probléma megoldása nem kis erőfeszítést kíván. Az embereket a környékbeli néhány vállalat, üzem és a Thorez bánya is igyekszik távozásra bírni a magasabb fizetéssel. Néhány foglalkozási ágban, így a lakatos-, esztergályos-, köszörűs- és szerszámkészítő szakmákban pedig fokozódik a hiány. A jövő sem túl biztató, hiszen a szakmunkás- képzőkben kevés az ezek iránt érdeklődő fiatalok száma — tájékoztatott Katona István, a szövetkezet elnöke. Idén 65 millió forintos termelési értéket terveztek hat és fél millió forintos nyereséggel. A harmadik negyedév adatai a termelésben 43, a nyereségben pedig 3,9 millió forintot mutatnak. Tehát az év végén várhatóan 5,5 millió forintos nyereséggel számolhatnak. Ez reális eredmény, még ha értékében el is marad a tervezett összegtől. A vasipari termékeknél két nagy börtönbüntetést kapott. Az akkor még Kovács Jánosáéként é\ő ifjú asszony egyedi fordulatokkal használta ki az emberek jóindulatát. Terhes kismamaként, négyéves kisfiával rótta a várost, s kopogtatott be lakásokba. Volt, hogy csak egy pohár vizet kért, és amíg a házigazdák rohantak érte a konyhába, addig ő elemelte az ékszereket. Máshová azzal csöngetett be, hogy ruhát gyűjt árva gyerekeknek. Természetesen azokból a házakból is eltűnt jó néhány értéktárgy. Mindez utóbb a bíróságon is bebizonyosodott, és a „szánni való” anyuka hamarosan az egri Büntetővégrehajtási Intézetben találta magát. Tény, igazán nagy megbánást nem tanúsított, s amikor három napra elengedték a börtönből, a Gyöngyszöv Áruházban lopott tipegővel kedveskedett alig egyéves Jánoskájának. Persze, itt is fülön csípték. „Jöttem tisztelettel felmérni” A most már bánatos tekintetű Melinda idén májusban szabacsoport van. Az egyedi részt a tubustároló, a bálaprés és az elárusítópavilon képviseli. A hagyományos cikkeknél pedig az alsó- zsolcai, nyékládházi, szolnoki és a dunaújvárosi házgyáraknak készítenek vasalkatrészeket, és hatvan-hetven féle kötőelemet, de garázskaputokot és a kandeláberekhez alkatrészeket is előállítanak. A műanyagfeldolgozó munkán belül tubussapkákat szállítanak a Mátravidéki Fémműveknek. A tervek szerint a jövő évtől a Debreceni Műanyagipari Vállalatnak is dolgoznak. Úgyszintén kielégítik a házgyárak műanyagtávtartó igényeit. A 145 dolgozót foglalkoztató szövetkezet a jövő évben is több újdonsággal szeretne megjelenni a piacon. Foglalkoznak az üvegpalack-lezáró egység teljesen önálló megvalósításával, vagyis a műanyag után a fémalkatrészeket is gyártanák. Ezt eddig a dúlt, azzal a fogadkozással, hogy: Soha többé...! ígéretét szeptemberig tartotta meg. Módszert is változtatott, ahogy azt az őszi hónapokban több helyen is tapasztalhatták. A mátraalji városban a Batthyány tér 35-ben például egy tinilány nyitott neki ajtót. Melinda közölte vele, a tanácstól jött, felmérni a lakást. A naiv gyermek még segített is, s amíg ő a másik helyiségben húzogatta a mérőszalagot, addig hősnőnk egy karkötőt és egy pár fülbevalót rejtett el kézitáskájában. Arra természetesen ügyelt, hogy csakis aranyból legyenek az említett tárgyak — egyébként értékük eléri a 10 ezer forintot. Ezeket azután — saját bevallása szerint — -egy rezes cigánynak adta el egy ezresért és egy százasért. Á pénzt, mint mondja, élelemre költötte. A Jeruzsálem út 10-ben is egy tízéves forma kislányt sikerült becsapnia. Abból a lakásból két aranyból készült pecsétgyűrű — legalább nyolcezer forint — kelt vándorútra. Értük már a szóban Mátravidéki Fémművekből szerezték be. A kísérleti munkák után helyben készítik majd az üveglezárókat, az Olaszországból importáltnál jobb minőségben. A nyomdai lánc gyártása is megoldódik, decemberben készül el az első mintadarab, amely a svájci alkatrésszel is felveszi majd a versenyt. A legnagyobb beruházásuk a tubustöltő gépek gyártása, ennek megvalósítására az NDK-ból vettek licence! és berendezést. A nyolcmillió forintos vállalkozáshoz 6,4 millió kölcsönt kaptak. így várhatóan jövő év közepére minden készen áll majd. A megvalósulás után a hazai alapanyag felhasználásával devizamegtakarítást is hoz az országnak. Távlati célként fogalmazódott meg a káli és a kápolnai telephely összevonása. így az átszervezéssel és a létszámgazdálkodással a hatékonyság tovább növelhető. forgó cigánynál egy zöldhasúval is megelégedett. Az újabb átverési akcióknak azonban végeszakadni látszott. Beidézték az asszonykát rendőrségi kihallgatásra. Eközben gyermeke betegségére hivatkozva kis szünetet kért vallomástételekor. Mikor lehetővé tették számára, hogy hazamenjen ápolni kisfiát, vele együtt taxiba vágta magát, és meg sem állt Debrecenig. Távoli rokonát fűzte meg, fogadja be őket pár napra. Enyves keze ott sem maradt tétlen: a tulajdonos szerint 15 ezer forintnyi aranyékszert vitt el, amíg ő vásárolni volt oda. Végül a szarka tulajdonságú asszonyságot Sajószentpéteren fogták el. A Gyöngyösi Rendőr- kapitányság fogdájában lopás bűntettének alapos gyanúja miatt várja az eljárás folytatását. S csak remélni lehet, bízni benne annál kevésbé, hogy nem újabb tolvajlási trükkökön töri fejecskéjét... Szalay Zoltán : «-K ' Mii VliilTl "TT IfálllfHHMMIBiBlf ÍMWT .».s . > vv. / ■ ' Tanácsi dolgozónak adta ki magát... Az aranygyujto ifiasszony
