Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. december 6., kedd Gorbacsov körútjáról Arafat Genfibe utazhat Az ENSZ közgyűlése elsöprő többséggel megszavazta, hogy a palesztin kérdés vitáját december 13- 15 között Genfben tartsák meg. A tanácskozás színhelye ez az épület lesz, ahol felszólal Jasszer Arafat, a PFSZ KB elnöke is. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet VB-el- nöke részt vehet az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakának a jövő héten Genfben a palesztin kérdésről tartandó vitájában — jelentette ki hétfőn Bernben René Felber, svájci külügyminiszter. Felber a svájci fővárosban új­ságírók előtt hangoztatta: mivel az ENSZ elismeri Arafat diplo­máciai státusát, a palesztin veze­tő Svájcban minden korlátozás nélkül részt vehet a világszerve­zet rendezvényein. Az ENSZ-közgyűlés a múlt (Népújság telefoto — MTI) héten határozott arról, hogy a palesztin kérdésről tartandó vi­tát New York helyett Genfben bonyolítja le, lehetővé téve ezzel Jasszer Arafatnak a tanácskozá­son való részvételét. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok meg­tagadta a beutazási engedélyét. Rövidül a kijárási tilalom A Kaukázuson túl Egy világszervezet, két — a le­köszönő és a megválasztott — amerikai elnök, az amerikai kon­tinens egyetlen szocialista orszá­ga és egy fejlett európai tőkés or­szág. Röviden ez Mihail Gorba­csov e. héten kezdődő, december közepéig tartó kőrútjának „tar­talomjegyzéke”, amely már ön­magában is mutatja a szovjet ve­zető aktivitását, az általa képvi­selt külpolitika, az új politikai gondolkodásmód érvényesülé­sét. Szovjet államfő még nem vett részt az ENSZ közgyűlésének ülésszakán, szovjet pártfőtitkár is csak egyszer, majdnem har­minc esztendővel ezelőtt jelent meg a világszervezet New York-i székhelyén, Nyikita Hruscsov személyében. Ez a szovjet — amerikai kapcsolatokban kiala­kult hullámvölgyekkel is magya­rázható, de elsősorban arról van szó, hogy a szovjet külpolitika az elmúlt évtizedekben nem mindig tulajdonított a maihoz hasonló­an nagy jelentőséget e nemzet­közi szervezetnek. A maga nemében egyedülálló jelentőségű találkozó színhelye is lesz New York. Mihail Gorba­csov ötödször találkozik az Egyesült Államok elnökével, akitől el is búcsúzik, és elpször találkozik a megválasztott, janu­árban hivatalba lépő elnökkel. New Yorkból Havannába ve­zet Mihail Gorbacsov útja. Fidel Castro, kubai vezető meghívásá­nak eleget téve, a szovjet vezető először tesz látogatást Kubában. A helyszín alkalmat ad rá, hogy a világpolitika fő kérdéseit átte­kintve a szovjet és a kubai part­nerek Közép- és Dél-Amerika problémáinak megvitatására fordítsák idejük jelentős részét. Gorbacsov és Castro megbeszé­lésein a kubai vezető első kézből kap tájékoztatást a szovjetunió- beli politikai, társadalmi, gazda­sági folyamatokról. A tervezett program szerint Gorbacsov nemcsak a tárgyalóasztalnál is­merkedik a mai kubai valóság­gal, hanem néhány termelő- és tudományos intézetbe is elláto­gat. Az óceánon átkelve, régi is­merőshöz utazik a szovjet állam­fő és kísérete. Londonban Mar­garet Thatcher kormányfő lesz Gorbacsov házigazdája. That­cher asszony a nyugati vezetők közül elsőként ismerkedett meg Mihail Gorbacsowal, aki főtit­kárrá választása előtt alig negye­dévvel járt Londonban. Az euró­pai kérdések áttekintésekor most várhatóan szóba kerülnek az európai leszerelés problémák A normális munkarendre való visszatérés, a szolgáltatások fo­lyamatosságának helyreállítása, illetve a még mindig áramló me­nekültek elhelyezése a fő témája annak a párhuzamos tudósítás­nak, amelyet hétfőn közölt a Pravda. A Bakuból és Jereván­ból keltezett beszámolókból ki­derül, hogy mind Azerbajdzsán­ban, mind Örményországban to­vább tart a feszültség. Azerbajdzsánban az utóbbi napokban nem jegyeztek fel sú­lyosabb rendbontást, de a köz­rend fenntartásához mindenütt szükség van a katonaságra. A munkahelyeken végzett felvilá­gosító munlcába bevonták azo­kat a fiatalokat, akik nemrég tér­tek vissza Afganisztánból. Baku­ban pénteken csaknem minden üzemben, munkahelyen folyt a munka. Majdnem minden isko­lában volt tanítás, rendezetté vált a közlekedés, nem volt fennaka­dás a kereskedelemben, s az egyéb fontos szolgáltatási ágaza­tok is dolgoztak. Tízezrével érkeznek Örmény­országból az azerbajdzsán nem­zetiségű menekültek, akik közül sokan minden holmi nélkül vág­tak neki a hosszú útnak, s így el­látásukról is gondoskodni kell. Az azerbajdzsán kormány adatai szerint a karabahi feszültség ki­robbanása, február óta mintegy 75 ezer menekült érkezett a köz­társaságba. Külön stábokat állí­tanak fel, amelyek gondoskod­nak a menekültek elszállásolásá­ról és a legszükségesebbekkel való ellátásáról. Jerevánban nyugodt a helyzet. A hét végére az örmény főváros 203 üzemében felvették a mun­kát, s mindössze kettőben tartott tovább a munkabeszüntetés. A köztársaság több körzetében azonban nem volt teljes a nyuga­lom. A városok párt- és tanácsi alkalmazottjai huszonnégy órás ügyeletet tartanak. A lakosság körében tudósok, tanárok bevo­násával folyik a felvilágosító munka. A jereváni katonai parancs­nokságon bejelentették, hogy hétfőtől rövidebb lesz a kijárási tilalom időtartama. A különle­ges helyzet november 24-i kihir­detése óta 2412 embert állítottak elő, 32 személyt bebörtönöztek. A köztársasági lapók szerint felerősödött a menekültek ván­dorlása mindkét irányban: Azer­bajdzsánból Örményországba és fordítva. Örményországban is több tízezerre teszik a menekül­tek számát. A menekültek támo­gatására nyitott bankszámlán már több millió rubel gyűlt össze. * Az SZKP KB és a szovjet kor­mány közös határozatban köve­telte az illetékes azerbajdzsáni és örményországi párt- és állami szervektől, hogy haladéktalanul tegyenek intézkedéseket az utóbbi időben a két köztársaság­ban tapasztalt törvénytelen, a nemzetiségi hovatartozás miatt bekövetkezett elbocsátások el­len — jelentette hétfő este a Vremja, a szoyjlet tévé híradód­ja. A határozatot Mihail Gorba­csov és Nyikolaj Rizskov irta alá. Reagan és Bush találkozója Gorbacsowal Csúcs előtt Holnap, szerdán, Gorbacsov, Reagan és Bush legfeljebb há­rom órát tölt majd együtt és a hivatalos washingtoni vélemény szerint nem csúcsról, hanem „szívélyes találkozóról” van szó. Egyidejűleg viszont az amerikai kormány vezető tagjai napok óta tájékoztatják a sajtót, mi, hogyan kerülhet napirendre a mun­kaebéden, amely nyilván szívélyes lesz — de már résztvevői miatt is mindenképpen egyfajta, világpolitikai jelentőségű csúcstalál­kozó. Figyelemre méltó, hogy a washingtoni politikusok ez alkalom­ból igen elismerően méltatják a szovjet-amerikai viszonyt. Mi sem jellemzőbb, mint Reagan fogalmazása, szombati rádióbe­szédében: „Bevallom, amikor (1981-ben) hivatalba léptem, nem gondoltam, hogy egyszer nosztalgikusan fogok beszélni találko­zóimról szovjet politikusokkal...” Az amerikai elnök annak idején szélsőséges hangnemben, „a gonosz birodalmát” emlegetve szólt a Szovjetunióról — s nem­csak beszélt: a békeidőben páratlan amerikai fegyverkezési program is nevéhez fűződik. Második elnöki ciklusa azonban, amely egybeesett Mihail Gorbacsov színrelépésével, fordulatot hozott, s e két politikus kötötte meg a háború utáni első igazi le­szerelési egyezményt, amely az atomfegyverek egész osztályát számolja fel. Párhuzamosan ugyancsak páratlan együttműködés bontakozott ki a. világ válsággócainak felszámolásában: Afga­nisztán, Kambodzsa, Délnyugat-Afrika a mérföldkövek, miköz­ben az emberi jogok szovjetunióbeli helyzetének drámai meg­változása új lehetőségeket tár fel a sokrétű amerikai-szovjet együttműködés előtt. A New York-i öbölben fekvő „Kormányzó-szigeten” így mér­leget vonnak majd — amely nagymértékben eredményes. Nem kevésbé biztató, hogy mindkét fél hangsúlyozza: érdekelt a zök­kenőmentes folytatásban. George Bush, szemben az ideologikus hajlamú Reagan-nel, messzemenően gyakorlatias szellemű poli­tikus, aki pekingi és ENSZ-nagykövetként, a CIA igazgatója­ként s 8 évig alelnökként sok külpolitikai tapasztalatot szerzett. A mérleg másik serpenyőjébe kívánkozik, hogy az amerikai politikai gondolkodásban — kormánykörökben is — ma általá­nos a vélemény: az amerikai-szovjet kapcsolatok fejlesztésében nem kell sietni, messzemenő óvatosság kívánatos, mivel, mond­ják, távolról sem biztos, hogy a Gorbacsov nevével jelzett bel- és külpolitika eredményes lesz és tartósan fennmarad. Egyidejűleg változatlanul folyik a vita arról is, hogy érdeke-e egyáltalán Was­hingtonnak e politika sikere — ami azt jelentené, hogy megújho- dott, minden szempontból erősebb Szovjetunióval állnak majd szemben. így a jelenlegi helyzetben a Kormányzó-szigeti ebédtől aligha lehet többet várni, mint hogy megerősíti egy történelmi változás eddigi eredményeit — és megadja a hangsúlyokat a megfontolt, lassú, a kölcsönös érdekeken alapuló továbblépéshez. Jóllehet, gyakorlati, részletes javaslatok egyik féltől sem várhatók, ameri­kai részről érezhető nyugtalansággal figyelik, „mire készül” Mi­hail Gorbacsov a találkozó előtt, az ENSZ.-ben mondandó be­szédében. Washington attól tart, hogy a szovjet vezető ismét egy­szer magához ragadja a kezdeményezést, s olyan javaslatokat tesz (például a hagyományos haderőcsökkentésre), amelyeket nem lehet válasz nélkül hagyni. így Powell, a nemzetbiztonsági tanácsadó már előre sietett kijelenteni, hogy — adott esetben — természetesen nem hagyják válasz nélkül a szovjet javaslatokat. Azoknak mindenesetre elsősorban lélektani hatása lehet: a je­lenlegi washingtoni kormány már, a jövendő pedig még nincs ab­ban a helyzetben, hogy érdemi döntéseket hozzon. Ettől függet­lenül a „szívélyes (csúcs)találkozó” mindenképpen hasznosnak ígérkezik, amint — jó értelemben — mondani szokás: sikerre van ítélve. Aminthogy nyilvánvalóan sikeres lesz Mihail Gorbacsov két­napos New York-i szereplése: a szovjet politikus kitűnő szónok, s az új szovjet politika nagy hangsúlyt ad az ENSZ-nek, így ottani beszédének fogadtatása bizonyosan pozitív lesz. A szovjet veze­tő jeles amerikai értelmiségiekkel ugyanúgy találkozik majd New Yorkban, mint Donald Trumppal, a milliárdos, divatos üz­letemberrel. Csupa olyan alkalom, ami a politikai hírverés leg­korszerűbb, legsikeresebb formájának gyakorlására ad módot az Amerikában máris jól ismert, sőt népszerű szovjet vezetőnek. Heltai András Európa élvonalában IV/1. A második legnagyobb... A La Cana fogalom Franciaországban. Nagyságát illetően a második legnagyobb értékesítő szövetkezet. Távol Párizstól, a fővárostól, csaknem négy és fél száz kilométerre észak-nyugatra, Nantes mellett található. Ott, ahol a Loire folyik, annak az alsó szakaszát átölelő termékeny területen. Nemrég tanulmányúton jártak arra a szövetkezettel évek óta eredményes kapcsolatot tartó MÜSZI — Mezőgazdasági Ügyvitelszervező és Számítás- technikai Közös Vállalat — delegátusai. Olyan szakemberekből álló csoport, akik Magyarország különböző gazdaságaiban, vál­lalatainál tevékenykednek. Velük volt e sorok írója is. Ancenis, alig tízezer lakosú kistelepülés, fél órányira Nantes- tól. Átszeli a Loire folyó, mely­nek völgyében értékes mezőgaz­dálkodást folytatnak. A város élelmiszeriparáról, olvasztómű­véről, targonca- és emelőgyártá­sáról híres. Am a legnagyobb üzeme a La Cana Szövetkezet, melynek központja a település­hez vezető főút mellett van. A ta­nácsteremben Jean Pierre Pero, a növénytermelési igazgató foga­dott. A középkorú, derűs, jóke- délyű menedzser szívesen vállal­ta a bemutatkozást. — Mezőgazdasági szövetkezet a miénk — kezdte magyarázatát, — de tulajdonképpen eltér a ma­gyarországiaktól, miután nem termelünk, hanem termeltetünk tejet, tojást, húst, takarmányt, ga­bonát, olajnövényeket, szőlőt és azokat felvásároljuk, feldolgoz­zuk, illetve értékesítjük. Lénye­gében a magángazdálkodók cso­portja szövetkezetünk, amely hosszú évekkel ezelőtt jött létre. A gazdák pénzüket összeadva elhatározták, hogy laza szövet­ségre lépnek egymással, épülete­ket alakítanak ki, gépeket vásá­rolnak és megszervezik az árue­ladást. Ma 25 ezer tagunk van, akik két tartományban: Alsó- Normandiában és Bretagne-ban kétszáz kilométer hosszúságú te­rületen gazdálkodnak. Tagjaink közül 22 farmer és négy alkalma­zott alkotja a vezetői tanácsot, amely megválasztja az elnököt és alkalmazza a növénytermelési, az állattenyésztési és az ügyveze­tésért felelős igazgatókat. Ha ez utóbbiak nem jól dolgoznak, bármikor módjukban van elkül­deni őket. A tájékoztatóból az is'kide­rült, hogy a szövetkezet jelenlegi éves árbevétele megközelíti az ötmilliárd francia frankot. Ezzel a második legnagyobb az ország­ban! Legfontosabb tevékenysé­gük a tejtermelés. Minden hato­dik tagjuk ezzel foglalkozik. Né­gyezer gazdától évente négyszáz millió liter tejet vásárolnak, melynek egy részéből jól felsze­relt gyáraikban sajtot, vajat, tej­port készítenek. A másik igen fontos munkájuk a húshasznú szarvasmarhatartás. Azok, akik ezt választották hivatásul, a szö­vetkezet csúcstechnológiát al­kalmazó vágóhídjának, a Soviba leányvállalatnak termelnek. Ott évente négyezer borjút vágnak le, amelynek egy részét tőkehús formájában, illetve feldolgozva értékesítik. A sertéstenyésztés­ben is élen járnak, miután a gaz­dák egy évben 200 ezer hízót ne­velnek és adnak eladásra a La Cananak. A szövetkezet irányí­tásával szakosodott farmokon baromfival és tojástermeléssel is foglalkoznak. Ezeket szintén ösz- szegyűjtik és továbbadják. Ter­mészetesen a La Canaval partne­ri kapcsolatban levő farmerek búza, kukorica, szója, naprafor­gó és takarmánynövény termelé­sét is vállalják és megfelelő ára­kért értékesítik. Ezáltal a szövet­kezetnek évente két és fél millió tonna terményt biztosítanak. A lisztet, a takarmányt a kereske­dőházak veszik át, és a cikkek bi­zonyos hányadát exportálják is. Bár a szőlőtermelés kisebb jelen­tőségű náluk, mégis 60 kilométe­res körzetben 250 gazdától vásá­rolják fel azt, amelyből jó minő­ségű fehér- és vörösborokat ké­szítenek modern feldolgozóban és palackozóban. Jean Pierre Pero természete­sen arról is szólt, hogy a tagok hűségesek a szövetkezethez. Ezt bizonyos kényszer is befolyásol­ja, elsősorban az üzleti szerződés, amelyet kötnek. — Mi szolgáltatásokkal segít­jük a tagokat — mondja az igaz­gató. — Növényvédőszereket, műtrágyát, vetőmagvakat és gé­peket biztosítunk nekik. Ezek mellett csomagoló- és építő­anyagokat, sőt takarmányt az ál­lattenyésztéshez. A modem technikát bérbe adjuk a farme­reknek, amelyért fizetnek. Ez fontos a szövetkezetnek, mivel annak fele a haszon, a másik ré­szét pedig folyamatosan fejlesz­tésre, az elhasználódott gépek pótlására fordítjuk. A tagokkal olyan termelői szerződést kö­tünk, amely a tej esetében az át­vétel előtt egy évvel születik. Ak­kor kötelesek nyilatkozni, hogy mennyit kívánnak adni, mennyi­re számíthatunk. Ez már sokkal kockázatosabb a tojásra, a borjú­ra és a sertésre vonatkozólag. Ezért a szerződésben egy, illetve két évre lekötjük az átadásra vá­ró mennyiségeket. Amennyiben a szerződést a gazdák felbontják, úgy a szolgáltatásaink pénzbeni értékét szigorúan vissza kell, hogy fizessék. Szövetkezetünk tevékenységéhez kap állami tá­mogatást, amelyet a felvásárlási árakba építünk be, ezzel is ösztö­nözve a gazdákat. Ezeket egyéb­ként az igazgatótársaimmal együtt, a farmerek képviselőivel közösen alakítjuk ki. Persze nem kis vita folyik, de mindig meg­egyezünk. Védőárat általában a baromfira és a tojásra biztosí­tunk. Követjük a piaci ingadozá­sokat, és azok kiegyenlítésére tö­rekszünk. Több mint másfél évtizede már, hogy a La Cana élelmiszeri- pari üzemeket is létesített. Szár­nyas állatok vágóhídját, tojás- csomagolót, a már említett tej­üzemet, sajt- és tejporgyárat. Az ott előállított termékeket belföl­di fogyasztásra, ipari feldolgo­zásra, fagylalt- és csokoládé­gyártásra használják fel. A szö­vetkezet jelentős külkereskedel­mi tevékenységet is lebonyolít. Főleg az Egyesült Államokba, Kanadába, Írországba, Hollan­diába, Japánba, Itáliába és a skandináv országokba exportál­ják cikkeiket. Jó hírüket tehát nemcsak Európában, hanem más földrészeken is ismerik. Ezt szeretnék megtartani, ez a fő tö­rekvésük hosszú távon is... (Folytatjuk) Mentusz Károly Csúcstechnológiával vágják, darabolják a szarvasmarhákat (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents