Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-06 / 290. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. december 6., kedd Gorbacsov körútjáról Arafat Genfibe utazhat Az ENSZ közgyűlése elsöprő többséggel megszavazta, hogy a palesztin kérdés vitáját december 13- 15 között Genfben tartsák meg. A tanácskozás színhelye ez az épület lesz, ahol felszólal Jasszer Arafat, a PFSZ KB elnöke is. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet VB-el- nöke részt vehet az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakának a jövő héten Genfben a palesztin kérdésről tartandó vitájában — jelentette ki hétfőn Bernben René Felber, svájci külügyminiszter. Felber a svájci fővárosban újságírók előtt hangoztatta: mivel az ENSZ elismeri Arafat diplomáciai státusát, a palesztin vezető Svájcban minden korlátozás nélkül részt vehet a világszervezet rendezvényein. Az ENSZ-közgyűlés a múlt (Népújság telefoto — MTI) héten határozott arról, hogy a palesztin kérdésről tartandó vitát New York helyett Genfben bonyolítja le, lehetővé téve ezzel Jasszer Arafatnak a tanácskozáson való részvételét. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok megtagadta a beutazási engedélyét. Rövidül a kijárási tilalom A Kaukázuson túl Egy világszervezet, két — a leköszönő és a megválasztott — amerikai elnök, az amerikai kontinens egyetlen szocialista országa és egy fejlett európai tőkés ország. Röviden ez Mihail Gorbacsov e. héten kezdődő, december közepéig tartó kőrútjának „tartalomjegyzéke”, amely már önmagában is mutatja a szovjet vezető aktivitását, az általa képviselt külpolitika, az új politikai gondolkodásmód érvényesülését. Szovjet államfő még nem vett részt az ENSZ közgyűlésének ülésszakán, szovjet pártfőtitkár is csak egyszer, majdnem harminc esztendővel ezelőtt jelent meg a világszervezet New York-i székhelyén, Nyikita Hruscsov személyében. Ez a szovjet — amerikai kapcsolatokban kialakult hullámvölgyekkel is magyarázható, de elsősorban arról van szó, hogy a szovjet külpolitika az elmúlt évtizedekben nem mindig tulajdonított a maihoz hasonlóan nagy jelentőséget e nemzetközi szervezetnek. A maga nemében egyedülálló jelentőségű találkozó színhelye is lesz New York. Mihail Gorbacsov ötödször találkozik az Egyesült Államok elnökével, akitől el is búcsúzik, és elpször találkozik a megválasztott, januárban hivatalba lépő elnökkel. New Yorkból Havannába vezet Mihail Gorbacsov útja. Fidel Castro, kubai vezető meghívásának eleget téve, a szovjet vezető először tesz látogatást Kubában. A helyszín alkalmat ad rá, hogy a világpolitika fő kérdéseit áttekintve a szovjet és a kubai partnerek Közép- és Dél-Amerika problémáinak megvitatására fordítsák idejük jelentős részét. Gorbacsov és Castro megbeszélésein a kubai vezető első kézből kap tájékoztatást a szovjetunió- beli politikai, társadalmi, gazdasági folyamatokról. A tervezett program szerint Gorbacsov nemcsak a tárgyalóasztalnál ismerkedik a mai kubai valósággal, hanem néhány termelő- és tudományos intézetbe is ellátogat. Az óceánon átkelve, régi ismerőshöz utazik a szovjet államfő és kísérete. Londonban Margaret Thatcher kormányfő lesz Gorbacsov házigazdája. Thatcher asszony a nyugati vezetők közül elsőként ismerkedett meg Mihail Gorbacsowal, aki főtitkárrá választása előtt alig negyedévvel járt Londonban. Az európai kérdések áttekintésekor most várhatóan szóba kerülnek az európai leszerelés problémák A normális munkarendre való visszatérés, a szolgáltatások folyamatosságának helyreállítása, illetve a még mindig áramló menekültek elhelyezése a fő témája annak a párhuzamos tudósításnak, amelyet hétfőn közölt a Pravda. A Bakuból és Jerevánból keltezett beszámolókból kiderül, hogy mind Azerbajdzsánban, mind Örményországban tovább tart a feszültség. Azerbajdzsánban az utóbbi napokban nem jegyeztek fel súlyosabb rendbontást, de a közrend fenntartásához mindenütt szükség van a katonaságra. A munkahelyeken végzett felvilágosító munlcába bevonták azokat a fiatalokat, akik nemrég tértek vissza Afganisztánból. Bakuban pénteken csaknem minden üzemben, munkahelyen folyt a munka. Majdnem minden iskolában volt tanítás, rendezetté vált a közlekedés, nem volt fennakadás a kereskedelemben, s az egyéb fontos szolgáltatási ágazatok is dolgoztak. Tízezrével érkeznek Örményországból az azerbajdzsán nemzetiségű menekültek, akik közül sokan minden holmi nélkül vágtak neki a hosszú útnak, s így ellátásukról is gondoskodni kell. Az azerbajdzsán kormány adatai szerint a karabahi feszültség kirobbanása, február óta mintegy 75 ezer menekült érkezett a köztársaságba. Külön stábokat állítanak fel, amelyek gondoskodnak a menekültek elszállásolásáról és a legszükségesebbekkel való ellátásáról. Jerevánban nyugodt a helyzet. A hét végére az örmény főváros 203 üzemében felvették a munkát, s mindössze kettőben tartott tovább a munkabeszüntetés. A köztársaság több körzetében azonban nem volt teljes a nyugalom. A városok párt- és tanácsi alkalmazottjai huszonnégy órás ügyeletet tartanak. A lakosság körében tudósok, tanárok bevonásával folyik a felvilágosító munka. A jereváni katonai parancsnokságon bejelentették, hogy hétfőtől rövidebb lesz a kijárási tilalom időtartama. A különleges helyzet november 24-i kihirdetése óta 2412 embert állítottak elő, 32 személyt bebörtönöztek. A köztársasági lapók szerint felerősödött a menekültek vándorlása mindkét irányban: Azerbajdzsánból Örményországba és fordítva. Örményországban is több tízezerre teszik a menekültek számát. A menekültek támogatására nyitott bankszámlán már több millió rubel gyűlt össze. * Az SZKP KB és a szovjet kormány közös határozatban követelte az illetékes azerbajdzsáni és örményországi párt- és állami szervektől, hogy haladéktalanul tegyenek intézkedéseket az utóbbi időben a két köztársaságban tapasztalt törvénytelen, a nemzetiségi hovatartozás miatt bekövetkezett elbocsátások ellen — jelentette hétfő este a Vremja, a szoyjlet tévé híradódja. A határozatot Mihail Gorbacsov és Nyikolaj Rizskov irta alá. Reagan és Bush találkozója Gorbacsowal Csúcs előtt Holnap, szerdán, Gorbacsov, Reagan és Bush legfeljebb három órát tölt majd együtt és a hivatalos washingtoni vélemény szerint nem csúcsról, hanem „szívélyes találkozóról” van szó. Egyidejűleg viszont az amerikai kormány vezető tagjai napok óta tájékoztatják a sajtót, mi, hogyan kerülhet napirendre a munkaebéden, amely nyilván szívélyes lesz — de már résztvevői miatt is mindenképpen egyfajta, világpolitikai jelentőségű csúcstalálkozó. Figyelemre méltó, hogy a washingtoni politikusok ez alkalomból igen elismerően méltatják a szovjet-amerikai viszonyt. Mi sem jellemzőbb, mint Reagan fogalmazása, szombati rádióbeszédében: „Bevallom, amikor (1981-ben) hivatalba léptem, nem gondoltam, hogy egyszer nosztalgikusan fogok beszélni találkozóimról szovjet politikusokkal...” Az amerikai elnök annak idején szélsőséges hangnemben, „a gonosz birodalmát” emlegetve szólt a Szovjetunióról — s nemcsak beszélt: a békeidőben páratlan amerikai fegyverkezési program is nevéhez fűződik. Második elnöki ciklusa azonban, amely egybeesett Mihail Gorbacsov színrelépésével, fordulatot hozott, s e két politikus kötötte meg a háború utáni első igazi leszerelési egyezményt, amely az atomfegyverek egész osztályát számolja fel. Párhuzamosan ugyancsak páratlan együttműködés bontakozott ki a. világ válsággócainak felszámolásában: Afganisztán, Kambodzsa, Délnyugat-Afrika a mérföldkövek, miközben az emberi jogok szovjetunióbeli helyzetének drámai megváltozása új lehetőségeket tár fel a sokrétű amerikai-szovjet együttműködés előtt. A New York-i öbölben fekvő „Kormányzó-szigeten” így mérleget vonnak majd — amely nagymértékben eredményes. Nem kevésbé biztató, hogy mindkét fél hangsúlyozza: érdekelt a zökkenőmentes folytatásban. George Bush, szemben az ideologikus hajlamú Reagan-nel, messzemenően gyakorlatias szellemű politikus, aki pekingi és ENSZ-nagykövetként, a CIA igazgatójaként s 8 évig alelnökként sok külpolitikai tapasztalatot szerzett. A mérleg másik serpenyőjébe kívánkozik, hogy az amerikai politikai gondolkodásban — kormánykörökben is — ma általános a vélemény: az amerikai-szovjet kapcsolatok fejlesztésében nem kell sietni, messzemenő óvatosság kívánatos, mivel, mondják, távolról sem biztos, hogy a Gorbacsov nevével jelzett bel- és külpolitika eredményes lesz és tartósan fennmarad. Egyidejűleg változatlanul folyik a vita arról is, hogy érdeke-e egyáltalán Washingtonnak e politika sikere — ami azt jelentené, hogy megújho- dott, minden szempontból erősebb Szovjetunióval állnak majd szemben. így a jelenlegi helyzetben a Kormányzó-szigeti ebédtől aligha lehet többet várni, mint hogy megerősíti egy történelmi változás eddigi eredményeit — és megadja a hangsúlyokat a megfontolt, lassú, a kölcsönös érdekeken alapuló továbblépéshez. Jóllehet, gyakorlati, részletes javaslatok egyik féltől sem várhatók, amerikai részről érezhető nyugtalansággal figyelik, „mire készül” Mihail Gorbacsov a találkozó előtt, az ENSZ.-ben mondandó beszédében. Washington attól tart, hogy a szovjet vezető ismét egyszer magához ragadja a kezdeményezést, s olyan javaslatokat tesz (például a hagyományos haderőcsökkentésre), amelyeket nem lehet válasz nélkül hagyni. így Powell, a nemzetbiztonsági tanácsadó már előre sietett kijelenteni, hogy — adott esetben — természetesen nem hagyják válasz nélkül a szovjet javaslatokat. Azoknak mindenesetre elsősorban lélektani hatása lehet: a jelenlegi washingtoni kormány már, a jövendő pedig még nincs abban a helyzetben, hogy érdemi döntéseket hozzon. Ettől függetlenül a „szívélyes (csúcs)találkozó” mindenképpen hasznosnak ígérkezik, amint — jó értelemben — mondani szokás: sikerre van ítélve. Aminthogy nyilvánvalóan sikeres lesz Mihail Gorbacsov kétnapos New York-i szereplése: a szovjet politikus kitűnő szónok, s az új szovjet politika nagy hangsúlyt ad az ENSZ-nek, így ottani beszédének fogadtatása bizonyosan pozitív lesz. A szovjet vezető jeles amerikai értelmiségiekkel ugyanúgy találkozik majd New Yorkban, mint Donald Trumppal, a milliárdos, divatos üzletemberrel. Csupa olyan alkalom, ami a politikai hírverés legkorszerűbb, legsikeresebb formájának gyakorlására ad módot az Amerikában máris jól ismert, sőt népszerű szovjet vezetőnek. Heltai András Európa élvonalában IV/1. A második legnagyobb... A La Cana fogalom Franciaországban. Nagyságát illetően a második legnagyobb értékesítő szövetkezet. Távol Párizstól, a fővárostól, csaknem négy és fél száz kilométerre észak-nyugatra, Nantes mellett található. Ott, ahol a Loire folyik, annak az alsó szakaszát átölelő termékeny területen. Nemrég tanulmányúton jártak arra a szövetkezettel évek óta eredményes kapcsolatot tartó MÜSZI — Mezőgazdasági Ügyvitelszervező és Számítás- technikai Közös Vállalat — delegátusai. Olyan szakemberekből álló csoport, akik Magyarország különböző gazdaságaiban, vállalatainál tevékenykednek. Velük volt e sorok írója is. Ancenis, alig tízezer lakosú kistelepülés, fél órányira Nantes- tól. Átszeli a Loire folyó, melynek völgyében értékes mezőgazdálkodást folytatnak. A város élelmiszeriparáról, olvasztóművéről, targonca- és emelőgyártásáról híres. Am a legnagyobb üzeme a La Cana Szövetkezet, melynek központja a településhez vezető főút mellett van. A tanácsteremben Jean Pierre Pero, a növénytermelési igazgató fogadott. A középkorú, derűs, jóke- délyű menedzser szívesen vállalta a bemutatkozást. — Mezőgazdasági szövetkezet a miénk — kezdte magyarázatát, — de tulajdonképpen eltér a magyarországiaktól, miután nem termelünk, hanem termeltetünk tejet, tojást, húst, takarmányt, gabonát, olajnövényeket, szőlőt és azokat felvásároljuk, feldolgozzuk, illetve értékesítjük. Lényegében a magángazdálkodók csoportja szövetkezetünk, amely hosszú évekkel ezelőtt jött létre. A gazdák pénzüket összeadva elhatározták, hogy laza szövetségre lépnek egymással, épületeket alakítanak ki, gépeket vásárolnak és megszervezik az árueladást. Ma 25 ezer tagunk van, akik két tartományban: Alsó- Normandiában és Bretagne-ban kétszáz kilométer hosszúságú területen gazdálkodnak. Tagjaink közül 22 farmer és négy alkalmazott alkotja a vezetői tanácsot, amely megválasztja az elnököt és alkalmazza a növénytermelési, az állattenyésztési és az ügyvezetésért felelős igazgatókat. Ha ez utóbbiak nem jól dolgoznak, bármikor módjukban van elküldeni őket. A tájékoztatóból az is'kiderült, hogy a szövetkezet jelenlegi éves árbevétele megközelíti az ötmilliárd francia frankot. Ezzel a második legnagyobb az országban! Legfontosabb tevékenységük a tejtermelés. Minden hatodik tagjuk ezzel foglalkozik. Négyezer gazdától évente négyszáz millió liter tejet vásárolnak, melynek egy részéből jól felszerelt gyáraikban sajtot, vajat, tejport készítenek. A másik igen fontos munkájuk a húshasznú szarvasmarhatartás. Azok, akik ezt választották hivatásul, a szövetkezet csúcstechnológiát alkalmazó vágóhídjának, a Soviba leányvállalatnak termelnek. Ott évente négyezer borjút vágnak le, amelynek egy részét tőkehús formájában, illetve feldolgozva értékesítik. A sertéstenyésztésben is élen járnak, miután a gazdák egy évben 200 ezer hízót nevelnek és adnak eladásra a La Cananak. A szövetkezet irányításával szakosodott farmokon baromfival és tojástermeléssel is foglalkoznak. Ezeket szintén ösz- szegyűjtik és továbbadják. Természetesen a La Canaval partneri kapcsolatban levő farmerek búza, kukorica, szója, napraforgó és takarmánynövény termelését is vállalják és megfelelő árakért értékesítik. Ezáltal a szövetkezetnek évente két és fél millió tonna terményt biztosítanak. A lisztet, a takarmányt a kereskedőházak veszik át, és a cikkek bizonyos hányadát exportálják is. Bár a szőlőtermelés kisebb jelentőségű náluk, mégis 60 kilométeres körzetben 250 gazdától vásárolják fel azt, amelyből jó minőségű fehér- és vörösborokat készítenek modern feldolgozóban és palackozóban. Jean Pierre Pero természetesen arról is szólt, hogy a tagok hűségesek a szövetkezethez. Ezt bizonyos kényszer is befolyásolja, elsősorban az üzleti szerződés, amelyet kötnek. — Mi szolgáltatásokkal segítjük a tagokat — mondja az igazgató. — Növényvédőszereket, műtrágyát, vetőmagvakat és gépeket biztosítunk nekik. Ezek mellett csomagoló- és építőanyagokat, sőt takarmányt az állattenyésztéshez. A modem technikát bérbe adjuk a farmereknek, amelyért fizetnek. Ez fontos a szövetkezetnek, mivel annak fele a haszon, a másik részét pedig folyamatosan fejlesztésre, az elhasználódott gépek pótlására fordítjuk. A tagokkal olyan termelői szerződést kötünk, amely a tej esetében az átvétel előtt egy évvel születik. Akkor kötelesek nyilatkozni, hogy mennyit kívánnak adni, mennyire számíthatunk. Ez már sokkal kockázatosabb a tojásra, a borjúra és a sertésre vonatkozólag. Ezért a szerződésben egy, illetve két évre lekötjük az átadásra váró mennyiségeket. Amennyiben a szerződést a gazdák felbontják, úgy a szolgáltatásaink pénzbeni értékét szigorúan vissza kell, hogy fizessék. Szövetkezetünk tevékenységéhez kap állami támogatást, amelyet a felvásárlási árakba építünk be, ezzel is ösztönözve a gazdákat. Ezeket egyébként az igazgatótársaimmal együtt, a farmerek képviselőivel közösen alakítjuk ki. Persze nem kis vita folyik, de mindig megegyezünk. Védőárat általában a baromfira és a tojásra biztosítunk. Követjük a piaci ingadozásokat, és azok kiegyenlítésére törekszünk. Több mint másfél évtizede már, hogy a La Cana élelmiszeri- pari üzemeket is létesített. Szárnyas állatok vágóhídját, tojás- csomagolót, a már említett tejüzemet, sajt- és tejporgyárat. Az ott előállított termékeket belföldi fogyasztásra, ipari feldolgozásra, fagylalt- és csokoládégyártásra használják fel. A szövetkezet jelentős külkereskedelmi tevékenységet is lebonyolít. Főleg az Egyesült Államokba, Kanadába, Írországba, Hollandiába, Japánba, Itáliába és a skandináv országokba exportálják cikkeiket. Jó hírüket tehát nemcsak Európában, hanem más földrészeken is ismerik. Ezt szeretnék megtartani, ez a fő törekvésük hosszú távon is... (Folytatjuk) Mentusz Károly Csúcstechnológiával vágják, darabolják a szarvasmarhákat (A szerző felvétele)
