Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 5., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Marxizmus, vallás, ifjúság Borfejtés Markazon Közvéleményünkben mindinkább terjedőben van az a nézet, hogy Magyarországon egyre nagyobb teret hódít a vallásosság annak ellenére, hogy immár négy évtizede fejtünk ki következetes tevékenységet a marxista világnézet elteijedésének általánossá tétele és a vallás meghaladása érdekében. Sok szó esik arról is, hogy ideológiai munkánk ellenére a fiatalok körében is tapasztalható vallásosság. (E kérdéskör részletes kifejtésére itt nem vállalkozhatom.) Napjainkban — kétségkívül — a vallás egyike a legbefolyásosabb nem marxista világnézeteknek. A vallásosság ma nálunk viszonylag jelentős bázissal bír, s meghaladása a közeljövőben aligha lehetséges. Sőt ügy tűnik, az utóbbi időben nemhogy csökkenne, inkább növekszik, a szekularizációval párhuzamosan újraéled a vallás tradicionális (hagyományos), de főleg nem tradicionális formái iránti érdeklődés. Egyfajta szimpátia is kialakult a vallási kisközösségek, bázisközösségek, szekták iránt. E közösségek tagjai közt viszonylag sok a fiatal, köztük nagyszámú a tanuló, vagy fiatal értelmiségi. Ezt látszik alátámasztani a Magyar Hírlap 1988. október 25-i számában Bálint B. András: „Cél: a hit nyílt vállalása” című írása, melyben a magyarországi lutheránus egyház 12 és fél ezer példányban megjelenő hetilapjának, az Evangélikus Élet felelős szerkesztőjével készített interjút. Mint a cikkből kiderül, a lutheránus egyház fiatalok számára szervezett konferenciáikon egyre nagyobb az érdeklődés, sőt a túljelentkezés miatt nem is tudnak mindenkit fogadni. Miért? Idézem a felelős szerkesztőt: „Az idén elsősorban etikai témák szerepeltek a napirenden: hogyan éljük meg hitünket egy nem vallásos alapvetésű társadalomban, hogyan készüljünk a családi életre, a gyermeknevelésre, a háztartásra, hogy viszonyuljunk a rákosan.burjánzó devianciához. Sajnos ezeknek a megvitatását évtizedeken át az iskola is elmulasztotta, s különösen gyengécske szellemi táplálékhoz jutottak a hívő fiatalok. Igyekszünk pótolni a mulasztást.” A cikkből az is kiderül, hogy ez az igyekezet máris eredménynyel jár. Hiszen 1989 szeptemberétől — a Művelődési Minisztérium és az Evangélikus egyház megegyezése alapján — visszaállítják a „fasori” lutheránus középiskolát. A jelek szerint nem lesz financiális gondjuk, pedagógushiányuk, talán egy gondjuk lesz, hogy óriási túljelentkezés várható. (Azt hiszem a mi iskoláinknál csak az utóbbi jelent gondot.) Természetesen csak ebből a cikkből, illetve a lutheránus egyház törekvéseiből még nem következne, hogy általában nőtt a fiatalok vallásossága. Az azonban való igaz, hogy a fiatalok körében megélénkült a vallás iránti érdeklődés, illetve helyenként az elmélyültebb vallásosság keresése. Nagyon fontos azonban a két dolog megkülönböztetése. Mert a vallás iránti érdeklődés nem azonos a vallásossággal. A vallás mint történelmileg fejlődő társadalmi tudat, mint egyetemes emberi értékeket hordozó kultúra iránti érdeklődés természetes, mi több hasznos is. Mindenki javára válik, ha megismerkedik a vallásban, a vallásokban megtestesülő kulturális értékekkel. Nem is érthetjük meg az elmúlt évszázadok történetét, művészetét — de még a kortárs művészetet sem mindig —, ha nem ismerjük azt az értékrendet és annak kifejezőjeként azt a jelrendszert, amelyet például a keresztény vallások alakítottak ki közel két évezredes fejlődésük során. A kérdés lényege abban van, hogy a vallás sugallta világnézetet, értékrendet elfogadják-e, életük vezérelvévé teszik-e a fiatalok. Ennek alakulásában kézzel fogható szerepük van a fiatalok világnézetét, hitét, erkölcsét a mindennapi életükben formáló hatásoknak: a családnak, az ifjúsági szervezeteknek, a tömegtájékoztatásnak és mindannak, ami világnézetük, erkölcsi arculatuk formálása időszakában éri őket. S bár e téren sokat tettünk — de nem eleget —, s ma a fiatalok nagyobb része a marxista világnézet felé nyitottan nő fel, kérdéseikre, problémáikra a választ továbbra is a marxizmustól várják, nem hunyhatunk szemet a még megoldatlan problémák felett, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy jelen szocializmusunk értékrendje átalakulóban van. Munkánk pedagógiai, módszertani hiányosságaiból fakad, hogy a marxizmust mint tévedhetetlen ideológiát ismerik meg, más ideológiákról pedig csak bírálatot hallanak. így a tanultak alapján a marxizmus és más ideológiák viszonyát az abszolút jó és rossz viszonyaként látják, és nem érzékelik, hogy a marxizmus— leninizmus nem lezárt rendszer, hanem a valóságból ' táplálkozó, önmagát pontosítani képes, állandóan változó, gazdagodó, fejlődő tudomány, amely tud minden jó szándékú, okos gondolatot integrálni. Ebben az is közrejátszik, és erről sem szabad megfeledkezni, hogy a marxizmus előtérben álló gazdasági és politikai aspektusaihoz képest a marxista világnézet és erkölcsi felfogás propagandája és annak elsajátítása lassú volt — mi több késleltetett — és ma is lassú. Az ifjúság a marxizmus—leninizmus ideológiáját a feléje közvetített (tananyag) formában nem tartja vonzónak, úgy érzi, nem ad kellő tájékozódási alapot a konkrét napi tevékenységhez. Pedig érdeklődésük nem csökkent, sőt növekedett a társadalmi-politikai kérdések iránt. Ebből — de természetesen másból is — következik, hogy lassú a vallás meghaladásának, visszaszorulásának mértéke is. Mitől függ ez a mérték? Elsősorban attól, hogy a vallás társadalmi alapjai milyen mértékben veszítik el hatásukat az egyének mindennapi életében, vagyis a mindennapi életben hogyan valósulnak meg azok az előfeltételek, amelyek a marxista—materialista világnézet széles körűvé válásához nélkülözhetetlenek. Tudjuk, hogy az emberiség története egészen a közelmúltig az emberi elidegenedési viszonyok története volt, ezért lehetett ezen időszakokban a vallás a társadalmi lét szükségszerű velejárója is. De azt is tudjuk, hogy csak a szocialista társadalomban vált először kézzelfogható lehetőséggé az elidegenedés fokozatos leküzdése. Azonban ez csak lehetőség, ami csak lassan realizálódik. Mert a szocializmus tudati világa világnézetileg nem egynemű, mivel heterogének azok a társadalmi struktúrák, viszonyok is, amelyek tudatáról van szó. Ebből következik, hogy a szocializmusban meglévő és kialakuló el- idegenülések következtében a szocializmus egész, történelmileg jelentős időtartamot átfogó szakaszán valószínűnek kell minősítenünk a vallásosság viszonylag jelentős dimenzióinak megmaradását, hogy jelen vannak és lesznek különböző ideológiai orientációjú emberek is, a világnézeti különbségekről nem is szólva. Éppen ezért e helyzet igazi alternatívája: vagy megtanulunk — saját elveink megőrzésével, és fejlesztésével — más világnézetek és ideológiák hordozóival együttélni, és velük vitázva versenyezni, vagy makacsul ragaszkodunk a „mindent vagy semmit” szeszélyes stratégiájához, egyszerre akarván térdre kényszeríteni a másik felet a politikában, az ideológiai harcban és a világnézet síkján — figyelmen kívül hagyva az objektív folyamatokat is. Ismeretes, hogy az MSZMP kongresszusai — kiváltképpen a IX. kongresszus — az előbbi utat választották, amikor állást foglaltak a vallásos emberekkel és egyházakkal való nagyjelentőségű kooperáció és szövetség, valamint a nemzetközi párbeszéd mellett. Dr. Kovács József, MSZMP Okt. lg. filozófiatanszék-vezető Messziről Jött ember... ... azt mond amit akar — szoktunk vélekedni a nehezen ellenőrizhető történeteket mesélők- ről. Nos, dr. Éltető Sándor, az egri áfész termelési igazgatója valóban messziről jött vissza, de amit mesél, annak hiteles tanúja, s igyekezett is minél több adatot, információt összegyűjteni hosz- szú útja állomásain. Már csak azért is, mert a látottaknak, hallottaknak, tapasztaltaknak itthon folytatása lesz. — Tajvanon jártam a közelmúltban, azzal a magyar kereskedelmi küldöttséggel, amely a szocialista táborból elsőként részt vehetett egy nagy nemzetközi kiállításon — kezdte útiélményeiről szóló beszámolóját Éltető doktor. — Harmincöt fejlődő ország és hazánk mutatkozott be fogyasztási cikkeivel, élelmiszeriparával. Vagyis azzal, amit ez az igen gazdag szigetország vásárolni akar. Világosan láthattuk, pénzük mindenre van, a választékot bővíteni akarják, viszont kiváló csomagolású, kiváló minőségű árut várnak a partnerektől. Minden jót megvesznek A szövetkezet képviselőjeként a termelési igazgató á részt vevő 16 magyar vállalat küldötteinek egyike volt. A Skála Reklámstúdió és az Észak-magyarországi Innovációs Centrum szervezte a tanulmányutat és a kiállításon való részvételt s azóta is gondozója a távolkeleti partnerekkel alakulóban lévő partneri kapcsolatoknak. Alkalom nyílt megismerkedniük azzal az igencsak sokáig elzárkózó szigetországgal, amelynek nemzeti jövedelme az idén várhatóan meghaladja a 97 milliárd dollárt. S ami még elöljáróban igen szemléletes adat: amíg ennek a húszmillió lakosú szigetnek a külkereskedelmi forgalma 1969- ben, 2,2 milliárd dollár volt, 1987-ben ez a forgalom már elérte a 88 milliárd dollárt! E valóban nagy ugrás nyit most lehetőséget az eladni szándékozóknak. Köztük nekünk is a mezőgazda- sági termékek exportjára, hiszen a tajvaniak évente másfél milliárd dollárért vásárolnak élelmiszereket hazai, igen gazdag választékuk bővítésére. Az áfész mézet, tésztaféléket, Pertu töltött pálcikákat, ketchupöt, a különböző fűszerkrémek- ből teljes kollekciót küldött a kiállításra. S hogy milyen volt az érdeklődés? Nem egészen egy hét alatt 28 céggel tárgyalt az igazgató, s nem maradtak hatás nélkül ezek a találkozások. A legfőbb partnerekkel azóta már Budapesten is találkoztak, s újabb mintakollekciókat kértek több termékükből. — Elvileg minden termék szóba jöhet esetleges kereskedelmi kapcsolatunkban. A szocialista piacokon megjelenő és más országokból is vásárolni szándékozó kereskedő céggel teremtettük meg az együttműködést, s azóta is folyik a levelezés, telexváltás. Keresik és mi is keressük a hoszszú távra érvényes üzleti lehetőségeket. Szóba jöhet vegyes vállalat is, amelynek termékeit harmadik piacon lehetne értékesíteni. — Az európai ember számára különleges, egzotikus világ, amivel találkoztunk. Óriási forgalom, nagy zaj, tülkölés az utcákon, számunkra szokatlan nyüzsgés, ám az összevisszaság, a szervezetlenség csak látszólagos. Udvariasak, barátságosak, szerények az ott élő emberek, akik őszinte érdeklődést mutattak irántunk, s többször is hangoztatták, szeretnének tőlünk is tanulni. Azt hiszem, nemigen kell mondanom, nekünk is van mit tanulnunk tőlük... Az élelmiszerüzletek higiéniája a mi mércénkkel mérve rendkívüli. Minden előrecsomagolt, gusztusos, csábít a vásárlásra. Reklám gyanánt láttunk például jégszobrokat, amiket naponta akár többször is elkészítenek, hiszen igen nagy a hőség. Legyőzni a távolságot — Mit kereshetünk mi egy ilyen távoli és a gazdasága miatt nyilvánvalóan nagyon igényes országban? — A távolság a legnagyobb akadály, de nem lehetetlen legyőzni. Olyan termékcsaládok kialakítására van szükség, amelyek kibírják a hosszú utazást, s természetesen annak költségeit is. Az külön előny lenne, ha valamilyen vegyes vállalkozási formában egy helyi üzemben szerezhetnénk érdekeltséget, s esetleg megteremtenénk nálunk is ennek lehetőségét a tajvani partnerek számára. A valuták közötti különbségeket úgy lehetne áthidalni, hogy a partnerünk áruházi láncolatán belül termékeket cserélnénk kölcsönös kereskedelem formájában. Elhangzott például a beszélgetéseink alatt, hogy érdemes lenne itthon egy kínai vendéglőt nyitni. Egyáltalán nem tartjuk lehetetlennek az ötletet s ehhez hasonló megoldásokon is gondolkodunk. Az áfész termékei közül szinte mindegyiknek volna piaca Tajvanon, hiszen alapelvük, hogy a választékot a világ minden tájáról beszerzett árukkal bővítsék. Ha megfelelő színvonalon tudunk megjelenni náluk például a tubusos lekvárjainkkal, az ottani ízlésnek megfelelő és a különlegességnek számító magyaros fűszereinkkel, létrejöhet az üzlet. Mindenütt hangsúlyozták a tárgyalópartnereink, hogy ők egyelőre csak venni akarnak, eladni nem, mert tudják, hogy e tekintetben nehézségeink vannak. Hadd tegyem hozzá, ma az üzleti világban kevesen vannak olyanok, akik elsősorban vásárolni akarnak. A jövőben viszont nem elképzelhetetlen, hogy az igen fejlett technikával készülő/ olcsó híradástechnikai, elektronikai termékeket mi is behozzuk majd áruink fejében a szigetországból. Ez is egy lehetőség, számunkra most az a nagy kérdés: tudunk-e élni vele... Hekeli Sándor A Mátraalja történelmi borvidéken javában tartanak az időszerű borászati munkák. A Mar- kazi Mátravölgye Termelőszövetkezetben 24 ezer hektoliter bor „érik” a pincékben. A szakemberek jelenleg a másodfejtést végzik, majd ezt követi a derítés, házasítás, szűrés és természetesen a gyakori laboratóriumi vizsgálat. A markaziak az idén a fehér- és vörösboroknál a minőségi mutatók javítására törekednek, hogy az afrikai, osztrák, NSZK exportpiacokon megfeleljenek, illetve megmaradjanak. Mintegy 10 ezer hektoliter bort tudnak tárolni az acéltartályokban Hajdú Mihályné a laboratóriumban az új bort analizálja... Az ászokhordők tartalmát ellenó'rzik a szakemberek: Balázs Ábel borászati ágazatvezető és Paulenka Mihály pincevezető I)arők Richard fejtéshez készíti elő a tárolót (Szabó Sándor felvétele — MTI)
