Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. december 5., hétfő Iskola a város szélén Jelentés Boldogról... A kitüntetett igazgató Iskola a város szélén. Az emlé­kezetes és népszerű csehszlovák tévéfilmsorozatra — Kórház a város szélén — utal a fenti kez­dés. A tanárok rokonították eh­hez itt Gyöngyösön, a Kálvária domboldalon, a 7-es számú álta­lános iskolát. S valóban fedi is az igazságot a mondat. 1982-ben adták át rendeltetésének ezt az impozáns épületet, amely az új városrész szélére került. Most már lassan beépül a környék. Egyre gyarapszik, szépül a bá­nyászkolónia. Többségében ezeknek a gyermekei járnak ide, mintegy 1300-an. Szorgalma­sak, elevenek és tettrekészek. Nyolcvanhat pedagógus, döntő többségében nő gondoskodik a képességek kitárulkozásáról. No, meg a kitűnően felszerelt ok­tatóhelyiségek: nagy méretű tor­naterem, 10x25 méteres, állítha­tó vízállásé uszoda, iskolagalé­ria, videostúdió, mozi, kamara- színpad, könyvtár, szertárak és a különböző sportpályák, ame­lyek tovább gyarapodnak. — Ide építünk még három nemzetközi méretű bitumenes kézilabdapályát, egy salakos at­létikai pályát, egy füves focipá­lyát és két kombinált salakpályát tenisz, kézi- és kosárlabdajáté­kokra, amelyeken télen korcso­lyapályát is létesítünk — mondja kísérőnk Eged György igazgató, ahogy körbejárjuk a hatalmas építményt. Mindenütt rend és tisztaság fogad bennünket. Nincs egy eldobott papírdarab, levert sarok, betört ablak. A gyerekek egymást késztetik a fegyelemre. Elsős koruk óta megszokják, hogy vigyázni, óvni kell második otthonukat. — Nem titkolom, nagyon büszke vagyok az iskolára. A ter­vezéstől a kivitelezésig bábás­kodtam a megvalósulásán — vallja be az igazgató, amikor be­csengetnek az órára, mi meg le­ülünk beszélgetni az irodájában. — Előtte ugyanis a városi műve­lődési osztályon voltam gazdasá­gi, majd tanulmányi felügyelő, így minden hozzám tartozott. Si­került jó együttműködéssel a fő­városi KÖZTI-vel egyedi tervet készíttetni, ahol olyan sajátos szempontokat is figyelembe vet­tünk az iskolánál, amelyek hosz- szú távon szolgálják a korszerű oktatást. Sokat talpaltam ebben az ügyben, mintha megéreztem volna, hogy magamnak építte­tem. Nem kerülhetjük el az iskolai oktató-nevelői munkát sem, hi­szen lényegében azért jöttünk, hogy bemutassuk olvasóinknak Eged Györgyöt, akit néhány hét­tel ezelőtt a honvédelmi minisz­ter, a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával tüntetett ki évek óta eredményesen vég­zett oktatói és katonai pályája irányító tevékenységéért. — Szerencsére sikerült egy olyan tantestületet összehozni, amelyik fogékony az újra. Zsol­nai módszerrel tanítunk, amit nagyon jónak tartunk. A tárgyi adottságokat és a gyermeklét­számot figyelembe véve testne­velési és német nyelvi tagozatú osztályokat is működtetünk — folytatja az ismertetőt. — Abból, hogy az iskola a város szélén van kündulva a nevelőkkel együtt felvállaltunk egy lakótelepi mű­velődési programot, bekapcsol­va a városi közművelődési intéz­ményeket, akiknek anyagi támo­gatásával rendszeres, kihelyezett programokat valósítunk meg. — Fővárosi színészek is fellép­nek kamaraszínpadunkon. Kiál­lításokat rendezünk. A legutóbbi kőzetkiállításunkon és börzén­kén például több ezren vettek részt. Még a megyehatáron túlról is jöttek érdeklődők, gyűjtők és szakértők. Ezek a rendezvények kielégítik a lakótelepi felnőttek igényét, ugyanakkor az első pil­lanatoktól kitűzött célunkat, az oktató-nevelő munka színvona­lának az emelését is. Persze komplex formában. Ezen belül a hazafias honvédelmi nevelésre is odafigyelünk. Ezt minden neve­lő feladatául kapta, azzal a kité­tellel, hogy tanórán belül és azon kívül maximálisan használja ki a lehetőségeket. A tananyag adott. Az egyéb lehetőségeknél minél színesebb, látványosabb iskolai rendezvényeket szerve­zünk, mint például honvédelmi napokat, vetélkedőket... — Ami ezen belül konkrétan a pályára irányítást illeti, az osz­tályfőnökökkel, a pályaválasztá­si felelőssel és nem utolsósorban az MN helyi alakulatának ez irá­nyú munkát végző tisztével és a megyei pályára irányítási kabi­nettel együtt dolgozunk. A gye­rekeket rendszeresen tájékoztat­juk. Laktanyalátogatásokon, a katonai kollégium által szerve­zett nyári táborozásokon ve­szünk részt, stb. — Milyen eredményt tudnak felmutatni ezen a területen? — vetjük közbe a kérdést. így meg­tudjuk azt is, hogy évente hat-hét gyerek jelentkezik, akikből a szűrővizsgák után két-három fő nyer felvételt a katonai kollégiu­mokba. Az első „kieresztésből” Czakó Attila és Varga Sándor már tiszti főiskolások, a többiek középiskolások. — Nem könnyű a gyerekek és a szülők meggyőzése — sorolja a tapasztalatokat. — Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy a pálya kötöttsége a mai gyerme­kek számára nemigen vonzó. Mindannak ellenére, — a jelenle­gi gazdasági helyzetet is figye­lembe véve — hogy e pályán kí­nálnak olyan lehetőségeket, amelyek a családok anyagi gond­jait nagymértékben csökkentik. Azaz a tanítási és az ellátási költ­ségek átvállalása. Mindezekért kapta tehát a magas kitüntetést a 44 éves Eged György igazgató, mert iskolájá­ból alakulása óta a következetes munka eredményeként mindig van jelentkező az egyenruhás pá­lyákra. Sikeres a hazafias-honvé­delmi nevelés. Elkötelezettek a pedagógusok. — Személy szerint a kitüntetés engem meglepetésszerűen ért. Jóleső érzés viszont az volt ben­ne, hogy a nagy hétköznapi roha­násban odafigyelnek az ember munkájára és elismerik — mond­ja befejezésül, mert már ismét becsengettek, és neki is órája kö­vetkezik. Végső soron egy kol­lektíva csapatmunkájának dicsé­rete a kitüntetés. Köszönet érte. Pedagóguscsaládból szárma­zom. Hajt a vérem, mert a gyere­kekért csak elkötelezetten lehet dolgozni. Nincs hobbim az isko­lámon és a családomon kívül. Ez minden időmet kitölti. De hát er­re tettem fel az életemet. Ilyen szép iskolában és ennyi vidám gyerek között egyébként is öröm szívvel, lélekkel dolgozni. Fazekas István Ben Kingsley — Lenin Ben Kingsley — Gandhi fe­lejthetetlen megformálója (s aki nemrég Budapesten Simon Wie- senthalról forgatott filmet) — Lenin alakját kelti életre egy csü­törtökön bemutatott televíziós filmben. A „Lenin vonata”című film azt a történelmi eseményt dolgozza fel, amikor a bolsevik párt vezetője munkatársaival 1917 áprilisában a német vezér­kar által biztosított vonaton ha­zatér zürichi száműzetéséből Pé- tervárra. A filmet Damiano Damiani olasz filmrendező készítette az olasz, nyugatnémet, francia és osztrák televízió közös gyártásá­ban. Költsége 14 milliárd líra (10 millió dollár) volt. Ben Kingsley mellett Leslie Caron, Domini­que Sanda és Timothy West a fő­szereplői. „Igyekeztem Lenin sematizált figuráját emberközelbe hozni, érzelmeit, vívódásait tükrözve” —jelentette ki az Oscar-díjas an­gol színész, aki egykori híradó és dokumentumfilmeket tanulmá­nyozott a szerep minél élethűbb megformálása érdekében. Damiani, számos sikeres film alkotója, úgy vélte, hogy ez a munkája „szélsőséges vélemé­nyeket vált majd ki”. A film do- kumentumhűen követi a törté­nelmi eseményeket. Arkagyij Hajt: A bútorbolt vezetőjéhez láto­gató érkezik. BOLTVEZETŐ: Mit óhajt? LÁTOGATÓ: Tudja, nemrég lakást kaptam. Szeretném meg­tudni, nem kaphatnék-e soron kívül egy garnitúrát. BOLTVEZETŐ: Miért ten­nék magával kivételt? Nálunk, kedves elvtársam, mindenki egyenlő. Fogja a megrendelőt, töltse ki, és várjon a sorára! LÁTOGATÓ: I-igen... De Szergej Andrejevics azt mondta, ön tudna segíteni. BOLTVEZETŐ: Á, szóval ön Szergej Andrejevicstől jött. Miért nem mondta rögtön! Rendben van, kitalálunk vala­mit... Román megfelel? LÁTOGATÓ: Én jugoszlávot szeretnék. BOLTVEZETŐ: Nem, az le­hetetlen. Aki Szergej Andreje­vicstől jött, nálunk mindenki egyenlő. Csak románt. Miért ön­nel tennék kivételt? LÁTOGATÓ: Különös. Sze- rafima Juijevna világosan célzott rá, hogy van önöknél jugoszláv. BOLTVEZETŐ: Azt mond­ja, Szerafima Juijevna? Az mindjárt változtat a dolgokon. Szerafima Juijevna távolról sem Szergej Andrejevics. Kivétele­sen meglesz a jugoszláv. Politú­rozott, világos kárpittal. LÁTOGATÓ: De Iván Kuz- mics azt mondta, lehet nem poli- túrozottat is... BOLTVEZETŐ: Személye­sen Iván Kuzmics?... Galam- bocskám, minek kertel! Itt a csekk, fáradjon a pénztárhoz. Nem politúrozott, sötét kárpit­tal. Aki Iván Kuzmicstól jött, ná­lunk mindenki egyenlő... Most mit néz így rám? LÁTOGATÓ: Na de kérem, nem szégyelli magát? BOLTVEZETŐ: Idehallgas­son, engem ne rágalmazzon! Vi­szi a garnitúrát, vagy nem? LÁTOGATÓ: Kell is nekem a maguk garnitúrája! Én cikket írok a bolti bútoreladásról. BOLTVEZETŐ: Váljon csak, maga újságíró? Szóval az újságtól jött, Pjotr Petrovicstól? De hát miért nem ezzel kezdte! Akkor magának finn jár. Aki Pjotr Petrovicstól jött, nálunk mindenki egyenlő. (Horváth Lilla fordítása) Ahol ismét nekilendült a kultúra szekere Jó néhány esztendeje végez hasznos népművelő munkát a boldogi művelődési ház. A törés, amely annakidején Balogh Fe­renc igazgató kényszerű távozá­sa miatt következett be, úgy tű­nik: átmeneti jellegű volt. Kinek köszönhetően? Minden bizony­nyal sok tapasztalatot gyűjtött a hatvani művelődési ház élén az a Majláti Györgyné, akinek a ne­véhez most a megpezsdült élet kapcsolódik a népművészetéről is híres településen. De halljuk, mivel is ajándékozza meg a hely­bélieket a mostani őszi, téli sze­zonban a művelődés hajléka? Mivel igazolja a községben ter­jengő jó híreket? — Őszintén szólva magam se hittem volna, de végre sikerült például egy alapfokú német nyelvtanfolyamot szerveznünk a boldogi kisdiákoknak, s más ér­deklődőknek. Jelenleg húszán vesznek részt az oktatásban, s én ezt akkor is eredménynek tekin­tem, ha egyebütt az ilyesmit talán nem jegyzik — mondja az igazga­tónő. — De ezzel párhuzamosan, s köszönhetően annak, miszerint Somogyváry László helybéli kántor személyében diplomás művésztanár honosodott meg nálunk, októbertől tucatnyian iratkoztak be „zeneiskolánkba”, azaz a szolfézs- és zongoratanfo­lyamokra is, amelyek együttesen szintén jó startot vettek. És hogy a képzőművészeti kultúra gyö­kerei szintén mind mélyebbre hatolnak, igazolja legutóbbi kiál­lításunk, amelyet hatszáznál több falubéli tekintett meg. Miként látogatásunk során megtudtuk, a művelődési ház bekapcsolódott ezen az őszön az Országos Filharmónia Heves megyei ifjúsági bérletsorozatá­nak hangversenyeibe, s novem­berben, pontosan 10-én, ezzel az igazgatónőnek régi vágya telje­sült. Kisdiákok népes csapata hallgatta végig a klasszikusok műveiből összeállított első éne­kes, hangszeres koncertet, s mi­vel a további műsorok is tanítási szünnapra esnek, megvan a re­mény a három előadás sikeres le­bonyolítására, lezárására. Sőt! Ugyanakkor arra is épít Majláti Györgyné, hogy rendre átveszi a Hatvanban immár második év­folyamához érkezett „Biblia és a művészetek” című előadássoro­zatot, párhuzamosan látva ven­dégül Boldogon az estek tudós előadóját, dr. Reisinger Jánost, az MTA irodalomtudományi in­tézetének kutatóját, akinek jö­vőre e tárgyban jelenik meg érté­kes tanulmánykötete. — Persze mindez talán kérdő­jelessé válik, ha magam birkózók csak a népművelés helyi gondjai­val — jegyezte meg később az igazgatónő. — És ne vegye senki bókoló tiszteletkörnek, ha a ta­nácselnök, Cserkúti István, vagy az iskolaigazgató Hegedűs Ernő nevével hozakodom elő. De igazság az, hogy az utóbbi idők­ben ők is többet, szívesebben for­dultak ügyünk irányába. S habár pénzzel nem tudnak úgy támo­gatni, miként az igény megkí­vánná, pusztán személyes jelen­létük és aktívabb segítőkészsé­gük rengeteget lendített itt a kul­túra szekerén... Moldvay Győző Vaszlej Mitta-díj Vaszlej Mitta kiemelkedő szoyjet-csuvas költő (1908— 1957), 1937-től fogva 17 évet töltött börtönökben és különféle táborokban hamis vádak alap­ján. A fő vád az volt ellene, hogy „nacionalista”, holott csak csu- vas népét szerette, a csuvas kul­túrát, irodalmat művelte kivéte­les tehetséggel. 1955-ben szaba­dult, ekkor rehabilitálták, de a sors már csak két évet adott az al­kotó munkára: 49 évesen távo­zott az élők sorából. Életműve a csuvas irodalom XX. századi kincsesházát gazdagítja, lelkesí­tő örökség, sorsa pedig figyel­meztető tanulság a jelenkor szá­mára. 1983-ban a Csuvas KOM- SZOMOL KB és a Batiijevi járás párt- és állami vezetői alapítot­ták a Vaszlej Mitta irodalmi dijat, amellyel eddig is több kiváló csu­vas és más szovjet költőt, írót és műfordítót tüntettek ki. (A díj rangját emeli, hogy 1987-es ki­tüntetettjei közt találjuk Genna­dij Ajgit, a világhírű szovjet-csu- vas költőt is.) A Szovjetunióban végbemenő átalakítás szellemének köszön­hető, hogy az idén először a Vaszlej Mitta-dijat külföldi, mégpedig két olasz, Gianroberto Scarciaés Alessandro Trevisan is megkapta. Gianroberto Scarcia a velencei egyetem professzora, az irodalomtudományok dokto­ra, az iranisztika és uralisztika tanszék vezetője; kiváló Kelet­kutató, számos könyv szerzője. A csuvas költészet olaszországi népszerűsítéséért, az 1986-ban Rómában megjelent Csuvas an­tológia fordításáért és kiadásáért kapta a díjat, műfordító társával, Alessandro Trevisannal, a velen­cei egyetem francia nyelvi és iro­dalmi tanszékének kandidátusá­val együtt, aki rasszistaként is eredményesen dolgozik; több fontos orosz filológiai munkát írt, jeles orosz és csuvas irodalmi műveket fordított olaszra. A csuvas irodalmi dijat oda­ítélő bizottság a második helyre sorolta a szavazatok alapján Cseh Károly költőt, műfordítót és Cs. Varga István irodalomtör­ténészt; jelölésük indokaként szerepel az 1985-ben Egerben megjelentetett Csuvas szó című irodalmi antológia fordítása és a csuvas irodalom, főképpen pe­dig a csuvas költészet magyaror­szági népszerűsítése. Az 1988. évi Vaszlej Mitta-díj odaítélésé­ről a Csuvas Komszomol KB lapja, a Molodoj Kommunyiszt is beszámol. Múzeum Tiranában A tiranai Sztálin sugárúton va­donatúj, pompás és hatalmas márványépület ékeskedik: szü­letésének nyolcvanadik évfordu­lójára, néhány héttel ezelőtt ezt az emléket állította Albánia népe a három éve elhunyt Enver Ho- dzsának, és múzeumot rendez­tek be ott. Az albán vezető földi maradványai azonban ma is a múzeumtól néhány percnyi já­rásra lévő és a forradalom hősei­nek nyugvóhelyül szolgáló teme­tőben vannak, fegyvertársai kö­zött, egy egyszerű márványtábla alatt. A múzeum anyaga Enver Ho- dzsa ötven évig tartó egész politi­kai pályafutását végigkíséri, a Franciaországban töltött diáké­vektől az illegalitáson át haláláig. Egyik érdekessége az a háború alatt készült fénykép, amelyen együtt látható az akkor tizenéves partizánvezér Ramiz Aliával, aki halála után követte őt a párt és az állam élén, s híven folytatja poli­tikáját. (Fotó: Szántó György) Egyenlőség

Next

/
Thumbnails
Contents