Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
2 GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. december 5., hétfő Városi pártértekezlet Hatvanban Nyitás a tagság által kívánt átalakításhoz (Folytatás az 1. oldalról) rétegeket nagyon eltérően érinti, s erről a szakszervezeteknek pontos képük kell, hogy legyen a megfelelő érveléshez. A szociális partnerség, az együttműködésre törekvés jellemzi a szakszervezetek viszonyát a kormánnyal, a különböző állami szervekkel, a munkáltatókkal. A szakszervezetek azonban az együttműködést úgy képzelik el, hogy a szükséges intézkedések támogatása mellett minden esetben érvényre juttatják a szakszervezeti követeléseket is. Ehhez azonban — vagyis a jogok és kötelességek pontos elhatárolásához — minél előbb szükség van a szakszervezeti törvény megalkotására. Nagy Sándor arról tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy jól halad a szakszervezeti törvény kidolgozása, az első mintapéldányok már elkészültek. így belátható időn belül sor kerülhet arra, hogy tagsági vitára bocsássák ezt a dokumentumot. Bár a vitában sokféle vélemény hangzott el, megállapítható — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a szakszervezeti megújulás alapelveiben a fölszólalók egyetértettek. Nagy súllyal vetődött fel a szakszervezeti egység megőrzésének kérdése. Ezt azonban nem a régi értelemben kellfelfogni. Nem monolitikus, központi irányítással létrehozott szervezeti egység fenntartására van szükség, hanem arra, hogy a mozgalomban a tagság a fő törekvések tekintetében azonos módon gondolkodjon, s erre épülve alakulhat ki az összefogás. Ennek alapján lehetőséget kell biztosítani a szakmai szerveződésre, az önálló szakmai szervezetek ágazati szövetségekbe tömörülésére. Olyan egyensúlyt kell kialakítani, amely biztosítja a differenciálódás lehetőségét, s ugyanakkor továbbra is lehetővé teszi az együttes fellépést. Példaként szolgálhat számos nyugateurópai ország szakszervezeti mozgalmának tapasztalata: a differenciálódás, a szakmai szervezkedés erősödésének egy bizonyos korszaka után igen nagy volt az igény az erősebb fellépést biztosító ágazati tömörülések létrehozása iránt. Ezeket a tanulságokat figyelembe véve kell megteremteni a feltételeket a szakszervezetek átalakulásához. Az új szerveződési elvek érvényesítésénél mindenképpen alapelvnek kell tekinteni azt, hogy nem szabad a mozgalmat felülről átszervezni, azt a tagság alulról, önmaga építhesse, alakíthassa. Az alapokmányt ilyen felfogásban kell a jövőben kialakítani. Az egység alapja nem az egyformaság, hanem a tényleges összefogás. Az egységhez szorosan kapcsolódik a szolidaritás gondolata is. A jelenlegi nem könnyű gazdasági-helyzetben ennek fenntartása még inkább szükséges. Olyan erőt kölcsönöz a mozgalomnak, amely nélkülözhetetlen a tagság érdekeinek érvényesítéséhez. A továbbiakban a szakszervezetek pénzügyeivel foglalkozva Nagy Sándor elmondotta, hogy már dolgoznak a szakszervezeti költségvetés reformján. A szövetségi elven felépülő mozgalom ugyanis a jelenlegitől eltérő költségvetést igényel. Nem kell a továbbiakban — többek között — olyan pénzeket átfuttatni a szak- szervezetek központi költségvetésén, amelyeket úgyis a helyi szervezetekben fognak felhasználni. Az alapokmányban rögzíteni kell, hogy a befizetett tagdíjakból milyen arányban részesedik a szövetség központja, az ágazati, szakmai szervezetek, valamint az alapszervezetek. Emellett biztosítani kell a szak- szervezeti pénzek felhasználásának teljes nyilvánosságát is. A tagdíjrendszerrel kapcsolatban azt ajánlotta az értekezletnek, hogy a jelenlegi tanácskozáson erről ne hozzanak döntést. A tagdíjrendszer felülvizsgálata részletes elemzéseket, hosszabb ideig tartó szakmai munkát követel. A döntés e kérdésben az előrehozott kongresszuson hozható meg. Nagy Sándor a szervezet alapokmányával kapcsolatosan néhány elvi jelentőségű felvetésre reagált. Az egyik felszólaló szerint meg kellene fontolni: párttag lehet-e szakszervezeti tag, illetve szakszervezeti tisztségviselő. A főtitkár szerint ilyen javaslatot nem szabad elfogadni, hasonló diszkriminatív szabály sehol a világon nem létezik — mondotta. Arra is kitért, hogy volt, aki létszámarányos képviseletet javasolt a választott testületekben, mások viszont inkább a paritásos elvet valósítanák meg. Nagy Sándor szerint van ahol az egyik, van ahol a másik módszer az előnyös. Például a SZOT jelenlegi elnöksége 19 ágazati szakszervezet vezetőiből áll, függetlenül a szervezetek létszámától. Ugyanakkor a majdani szaktanácsban már mérlegelni lehet a létszám- arányos képviselet alkalmazását. Ami a testületi tagsághoz szükséges létszámhatárt illeti — hangoztatta a főtitkár —, ha ilyent nem szabnak, előfordulhat, hogy néhány taggal alakult szakszervezeti csoportosulások belépésével több ezer fős tanács jön létre. Nagy Sándor leszögezte: fenntartjuk és erősítjük azt a felfogást, amely szerint ennek a szakszervezeti mozgalomnak nem kell félnie az alternatív szervezetektől. Létrejöttük hazánkban ma realitás, sőt hosszú távon is az marad. Létük az eddigi szakszervezeti munka kritikája is, persze ugyancsak érvényesül bennük egyfajta korszellem, divat, sőt politikai megfontolás. A mozgalomnak a velük való viszonyt azon az alapon kell tisztázni, hogy egyes konkrét kérdésekben együtt tu- dunk-e működni a munkavállalók érdekeiért, vagy pedig másmás felfogást követünk. Tudnunk kell egymás mellett létezni és dolgozni — mondotta, majd sajnálkozását fejezte ki, hogy a TDDSZ meghívott képviselője nem jött el erre a tanácskozásra. Végezetül elmondta, hogy a dokumentumokat szerkesztő bizottság egész éjjel dolgozott, írásos jelentést készített, munkája során figyelembe véve a vita észrevételeit, javaslatait. Nagy Sándor kérte a küldötteket, hogy a változtatásokkal együtt fogadják el a dokumentumokat, utat nyitva ezzel a mozgalom alapvető átalakulásához. Ezt követően Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, a szerkesztőbizottság elnöke ismertette a bizottság megállapításait. Elmondotta: az értekezleten 156-an kértek szót, közülük 70-en felszólaltak, 81- en pedig írásban adták be észrevételeiket. A szóban elhangzottakon kívül az írásos anyagok további 500 javaslatot és észrevételt tartalmaztak. Kérte: az országos értekezlet foglaljon állást abban, hogy rövid időn belül kerüljön kidolgozásra az ideiglenes alapokmány. A szerkesztőbizottság javasolta, hogy az előrehozott kongresszus munkájának, s az új alapokmány előkészítésére jöjjön létre társadalmi bizottság. Az előkészítő bizottság tagjait az ágazati szak- szervezetek delegálják tíz napon belül. Tagsági vitára bocsátják a Magyar Szakszervezetek Demokratikus Szövetsége elnevezést, de egyben tájékoztatják a tagságot a beérkezett más javaslatokról is. A tanácskozás végezetül egyhangúlag elfogadta a magyar szakszervezetek országos szintű szövetsége • alapokmányának alapelveiről szóló dokumentumot, mint ajánlást. Egyúttal határoztak arról is, hogy bizottságot hoznak létre az új alapokmány előkészítésére, s a majdani tervezetet tagsági vitára bocsátják. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) Kedvezőnek ítéli a városi bizottság, hogy a kommunisták mellett a pártonkívüliek is élénkebben politizálnak, egyre komolyabban érdekli az embereket a ”hogyan tovább?”kérdése. Az országos szintű intézkedések megfelelő alapot biztosítanak a továbblépéshez Hatvanban és környékén is. Az elért eredmények tovább erősíthetik a hitet a haladáshoz. Leginkább azonban a további tettek segíthetnek a haladásban. — Cselekedjünk abban a meggyőződésben, hogy erőfeszítéseink fontosak és nélkülözhetetlenek a párt, az ország megújulási folyamatában. Ehhez kérném az elvtársak segítségét, kitüntető figyelmét, aktív közreműködését — mondta Tótpál Jánosné befejezésül. Az elhangzottak fölött nyitott vitában harmincnál többen kértek és kaptak szót, további hét résztvevő írásban leadott véleményét, javaslatát összefoglalva felolvasták az egybegyűlteknek. Többen is felvetették ifjúságunk gondjait. Szabó János, a MÁV vontatási főnökségének művezetője kérte, hogy ne külön rétegként kezeljék a fiatalságot, hanem mindenkor a társadalom részeként foglalkozzanak vele. Balogh László, a hatvani szakmunkásképző tanára, párttitkára — egyebek mellett — azt javasolta, hogy intézetükből akár a káderutánpótláshoz is meríthetnének a városban és környékén, hiszen évente mintegy 30 KISZ—, s ugyanennyi szakszervezeti tisztségviselő lép be. A témához kapcsolódtak azok is, akik pedagógusproblémákat feszegettek, óvodai, iskolai kérdésekről szóltak. Elmondták, hogy a felnövekvő új generációért felelős oktatásügy gondjaink közepette sem a maradékelv alapján részesedjen a költségvetésből. Ne legyen baj, ha például egy-egy gyermekintézményben a tervezettnél kisebb a létszám, mert így biztosan több nevelő juthat a beiratkozottakra, jobban foglalkozhatnak velük. Joggal kifogásolták az iskolai felszerelésekben mutatkozó hiányosságokat, többi között több tanműhelyt javasolt Felföldi Ferencné a Deko Hatvani Konzervgyárának küldötte. Tóth István, a 215. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, párttitkára vörös- majori jó példákkal bizonygatta, hogy a korábbinál nehezebb körülmények között is lehet a diákok kedvére tenni. Napi gondokról szólt a horti Mezőgép képviseletében Tóth József, elmondván a folyamatos áremelkedések lesújtó hatását, az embereket megosztó különbségek fokozódását egy ágazaton belül is, illetve a város és falu között. Bartha Antal, a hatvani Lenin MgTsz küldötte a gazdaság visszásságairól szólva kifogásolta, hogy miért emelkedik jobban a bankok hozama, mint a működő tőke haszna, s egyben a termelőmunka becsületének visz- szaadását, a legjobb agrártámogatás megtalálását kérte. Kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott Maksa Tiborné, a lőrinci áfész, Lőrincz Ferenc, a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltvezetője és Bocsi László hatvani áfész-el- nök — aki egyébként a szakmán túl, általában is a hatékonyabb munkára buzdított szavaival. Néhányan „házunk táját”, a sajtót, a tömegkommunikációt is bírálták. Johancsik Miklós konzervgyári üzemvezető — miközben a megélhetés javításához érzékenyebb, emberségesebb szociálpolitikát követelt — figyelmeztetett: a gondok boncolgatása közben azért értékeinket semmiképpen sem szabad elfelejteni. Jó, ha „tiszta víz” kerül a pohárba, de a múlt örökös feszegetése helyett hasznosabb talán, ha a napi problémákkal foglalkoznak többet az újságírók, riporterek. Kovács Sándor horti áfész-ügy- vezető megjegyzése: a jót és rosz- szat egyaránt mutassa be a krónika. Kozsa János, az autójavító igazgatója a légkört még mindig mérgező, a munkát fékező, s az egészségnek is ártó alaptalan A küldöttek egy csoportja névtelen levelek írását, illetve a velük való foglalkozást tartotta felszólalásában társadalmunkban egyre kevésbé kívánatosnak. Dr. Szabó Gábor kórházi sebészfőorvos lesújtó egészségi állapotunkat tette szóvá területi tapasztalatai alapján is. A mind túlzóbb önkizsákmányolást, a napi nem egyszer 14-16 órás munkát, amire a mai emberek jó része kényszerül, rendkívül veszélyesnek minősítette. Galló István MÁV-nyugdtjas, a IV. számú pártkörzet küldötte a sértő járadékkülönbségeket sorolta a káros társadalmi kinövések közé. Az értelmiség egyik szószólójaként lépett mikrofonhoz Kiste- renyei Ervin képzőművész, restaurátor, aki aggodalmát fejezte ki, amiért — véleménye szerint — a reformfolyamatok a határozatok levitele során gyengülnek, s a jobbítás szándéka még sokakban mindig kevés. A kétkezi munka kultusza helyett a munka kultuszának előtérbe állítását hangú- lyozta, külön vitát is keltve szavaival. Dr. Hóka József, a városi bíróság elnöke az ideológiai-társadalmi megújulásról fejtette ki gondolatait, annak adott hangot, hogy amikor az elavulttal szakítunk, korántsem jelenti mindennek a tagadását. Egyidejűleg pedig társai nevében is tolmácsolta, hogy az értelmiség részt kér az ország feladataiból. Juhász Gábor városi vöröskeresztes titkár áldozatkész, lelkes aktívahálózatuk példáját ajánlotta a mindennapi élet minden területén követésre. A pártélet frissítését szorgalmazva Juhász Ferenc, a Hatvani Városgazdálkodási Vállalat igazgatója többi között elmondotta, hogy minden kommunista érezze az eddiginél jobban a politizáláskötelességét, Kónya Árpád, a hatvani Lenin MgTsz művezetője kifogásolta a mozgalmi formalitásokat, s tartalmasabb pártfórumok rendezését sürgette. Piroska Csaba, a Hatvani 2. Számú Általános Iskola tanára fontosnak ítélte, hogy ezután bízzanak jobban a tagságban, s elengedhetetlennek egymás alaposabb megismerését. Dr. Ander Lajos — egyebek mellett -aláhúzta felszólalásában, hogy ne csupán deklarálják, hanem valóban gyakorolják is a párt vezető szerepét. Simon Józsefné pedagógus a korszerűbb adminisztráció mellett emelt szót. Királyné Zólyomi Erzsébet a tervezettnél rövidebb határidőt javasolt a városi pártbizottságnak az új munkastílus kidolgozásához. Molnár György nyugdíjas politizálóbb alapszervezetek kialakítására biztatott. Szelei Lászlóvasútüze- mi pártbizottsági titkár megszívlelendő szavai: Előre,. és nem csak felfelé nézni” . A lakóterületi pártmunkát érintve, Árpád István• zagyva- szántói pedagógus a különböző munkahelyeken — üzemekben, intézményekben — dolgozó aktív kommunisták eddiginél nagyobb segítségét igényelte, amit mellette még többen is megfogalmaztak. Juhász Lajos, a megyei pártbizottság titkára különösen fontosnak mondta a párt sorainak mielőbbi rendezését, s azt, hogy a tagság egy akarattal sorakozzon a feladatok mögé, kivétel nélkül osztozzék a teendőkön. Több türelmet, nagyobb hitet kért mindenkitől. Elismeréssel szólt a körzet eredményeiről, s kifejezte azon reményét, hogy a jó tapasztalatokat hasznosítja a városi pártbizottság, jelenlegi értekezletével pedig hozzájárul a megyei pártértekezlet előkészítéséhez is. Borbély Sándorjának tartotta a városi pártbizottság jelentését, maga is tisztelettel szólt a sikerekről, egyben pedig további, még jobb igyekezetre emlékeztetett. Megjegyezvén, hogy ne feledjék: jelszavakkal nem lehet feladatokat megoldani, csakis értékesebb munkával. Szokodi Ferenc — aki korábban itt volt pártbizottsági első titkár — megköszönte elvtársainak, a Hatvanban és környékén élőknek a munkájához adott támogatást, s elmondta: bízik a megkezdett munka jó folytatásában is, hiszen a feltételek adottak a területen, s ezek eszközhiányt is pótolhatnak sok esetben. A vita — amely Hermész Mátyás elnökletével kezdődött és dr. Ander La/os vezetésével folytatódott — Tótpál Jánosné ösz- szefoglalójával ért véget. A jelentést és a feladattervet elfogadva Angeli József elnökletévelkö- vetkezett a tisztújítás, a többlépcsős választás, amelynek során előbb az első titkárnak, majd a két titkárnak, végül a fegyelmi bizottság elnökének, az egytes- tületes pártbizottságnak, valamint a fegyelmi bizottság további tagjainak szavaztak bizalmat. Első titkár lett az eddig megbízott Tótpál Jánosné, míg dr. Ander Lajos és Zelenka Ferencné a városi pártbizottság titkárai lettek. Mellettük a pártbizottságba került még — a városi KISZ-bi- zottság delegálásával Királyné Zólyomi Erzsébet, majd Király Mihály, a fegyelmi bizottság elnöke. Az MSZMP Hatvan Városi Bizottságának további tagjai: Angeli József városi tanácselnök, Balya Gellérta Qualitál főművezetője, Bartha Antal, a hatvani téesz ipari fő-ágazatvezető- je, Érsek Zsolt, a Mátravidéki Cukorgyárak * közgazdásza, Ézsiás Tibor, a csányi téesz gépüzemvezetője, Farkas Kálmánná, a Bajza gimnázium igazgatója, Juhász Ferenc, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója, Kakas Istvánná, a konzervgyár tervcsoportvézetője, Klement János petőfibányai nyugdíjas, Krecz János, a Mezőgép horti esztergályosa, Lőrincz Ferenc, a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltvezetője, Maksa Tiborné lőrinci boltvezető, Ságiné Szűcs Klára, a Hatvani 6. Sz. Általános Iskola igazgatóhelyettese, Paraszt Imre, az ecsédi téesz elnökhelyettese, dr. Szabó Gábor kórházi szakfőorvos és Szabó János, a MÁV hatvani művezetője. A fegyelmi bizottság tagjai: Kiss István, a selypi szakmunkásképző oktatója, Máté János, a hatvani téesz üzemvezetője, Samu Józsefné, a herédi tanács vb-titkára, Skrlyik József, a Csányi Állami Gazdaság üzemmérnöke, Szabó László, a Mátravidéki Cukorgyárak műszakvezetője, Zavarkó Ferenc, a Hatvani 3. Sz. Általános Iskola tanára. A városi pártértekezlet Tótpál Jánosné zárszavával s az Inter- nacionálé eléneklésével ért véget. Tudósítás: Győni Gyula Fotó: Szabó Sándor Az első titkár Az első titkári tisztre az eddigi megbízás után most szavazással is bizalmat kapott Tótpál Jánosné 1973-tól párttag, s 1975-től dolgozik az MSZMP Hatvan Városi Bizottságán. Korábban, 1964-től, elektroműszerészként az ÉMÁSZ helyi hitelesítő állomásán végezte feladatát, majd a városi pártapparátus politikai munkatársa, a pártbizottság titkára volt. Egyetemi, politikai főiskolai végzettségét eredményesen kamatoztatva segíti immár évek óta a terület sokoldalú fejlődését, miközben katonatiszt férjével két gyermeküket is neveli. Igyekezetét korábbi és jelenlegi munkahelyén egyaránt kitüntetésekkel is elismerték, több más mellett a Munka Érdemrend tulajdonosa. Az új titkárok Dr. Ander Lajos 1946-ban született Hatvanban, 1968-tól párttag. Egyetemi, politikai főiskolai végzettséggel 1980-tól a lőrinci pártbizottság titkára volt, előtte a Csőszer helyi üzeménél, illetve Ikiadón, az Ipari Műszergyárban dolgozott. Alapszervezeti párttitkárként lett a lőrinci pártbizottságnak, majd a volt gyöngyösi járás pártbizottságának s végrehajtó bizottságának, végül pedig a hatvani városi pártbizottságnak tagja. Aktív pártpropagandista, jelenleg a Marxizmus-leninizmus esti egyetem egyik II. évfolyamát vezeti. Háromszoros kiváló dolgozó. Nős, felesége tanácsi dolgozó, egy gyermekük van. Zelenka Ferencné Jászberényben született, 1977-től dolgozik Hatvanban. A műszaki egyetem után első munkahelye volt a cukorgyár, majd a KISZ városi apparátusa politikai munkatársaként, utána megbízott titkárként tevékenykedett. A városi pártbizottságnak 1985- től munkatársa. Ismereteit bővítve szerzett diplomát a Marxizmus-leninizmus esti egyetem szakosító tagozatán is, a pártnak 1979-től tagja. Munkájáért előbb a KISZ KB Dicsérő Oklevelével tisztelték meg, majd Kiváló Ifjúsági Vezető lett. Férje a helyi szakmunkás- képző intézet műszaki tanára, egy gyermekük van.
