Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-30 / 310. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 30., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM Sikerek és kudarcok jellemzik a magyar agrárgazdaságot. Ki a sikereket, ki a kudarcokat hangsúlyozza inkább; de a közös e vélekedésekben, hogy megújításra szorul az agrárpolitika. Ezt nem vitatva, tisztázandó; vannak-e, s ha igen, melyek azok a maradandó értékek és folyamatok, amelyek elválaszthatatlanok az agrárgazdaság három évtizedes múltjától? A magyar mezőgazdaság eredményei ugyanis aligha vitathatók, következésképp az agrár- politikai gyakorlatnak is számos értékálló eleme van. Ide sorolható, hogy az élelmiszer-gazdaság stabilizációs szerepet tölt be a népgazdaságban: a mezőgazda- sági munka elismert lett, az ágazat tisztességes megélhetést nyújt dolgozóinak. A háztájiban és a mezőgazdasági nagyüzemekben szerzett jövedelem segítségével megváltozott a magyarfalu képe: a gyakorlat is bebizonyította, hogy létjogosultsága van a többszektorúságnak. A mezőgazdaság példát adott a vállalati irányítás tekintetében, a legjobb gazdaságok pedig a vállalkozókészség eredményeit is igazolták. Az egész társadalomra hatást gyakorló sikereken túl szőkébb szakmai eredményeket is elért a mezőgazdaság: új üzemszervezési formák, módszerek alakultak ki, ezek meghonosodtak a gazdaságok többségében. Új technikák, technológiák befogadására alkalmas közeg jött létre, s ezek nyomán megváltozott a gazdálkodók szemlélete. Az egykor hagyományos őstermelésre vállalkozó parasztemberek gondolkodásától, munkamódszereitől lényegileg tér el a mai mezőgazdaság. Mindezekre tekintettel kell lenni, amikor az agrárgazdaságban tapasztálható feszültségeket vesszük számba. Kétségtelen, szaporodnak az ellentmondások is, különösen a legutóbbi néhány esztendőben. A leglátványosabb közülük, hogy amíg tíz-tizenöt éve a magyar mezőgazdaság fejlődésének lendületes szakaszában volt, fokozatosan közelített a nemzetközileg is elismert termelési színvonalhoz, manapság ez a lendület megtört, a felzárkózás megállt, s a hazai stagnálás és a környezet fejlődése miatt egyre inkább a leszakadás veszélye fenyeget. Ennek fő oka a műszaki * megújulás elmaradása. A hetvenes években rendre új gépek, eszközök, technológiák kerültek a magyar mezőgazdaságba; mára jó részük elhasználódott, pótlásuk forrásai viszont hiányoznak. A statisztikák egyértelműen jelzik, hogy a nagyüzemeknek több mint harmada képtelen a bővített újratermelésre. Üzemi körökben leginkább panaszolt tény, hogy a mezőgazdasági munka leértékelődött. A jövedelemtermelés szempontjából iparból, szolgáltatásból élnek a gazdaságok, egyes helyeken nyereségük 70-80 százaléka e tevékenységekből származik. Az ellentmondásokat szaporítja, hogy az alaptevékenység alacsony jövedelmezőségét még értékesítési zavarok is rontják. Sokan az élelmiszer-termelés pers- pektívátlanságáról beszélnek, s e szerint is cselekszenek, amikor háttérbe szorítják a hosszabb távú fejlesztési programokat. Végül is megrendült a termelési biztonság, az üzemi átfogó programok helyett a kivárás taktikáját érvényesíti a gazdaságok egy része. Nyilvánvaló, hogy e módszer huzamosabb időn át az élelmiszer-termelés megtorpanásához vezethet csak, ez pedig mindenkor — de a jelenlegi társadalmigazdasági helyzetben különösen — elkerülendő. Társadalmi feszültségeink egyik enyhítője a kielégítő mennyiségű és választékú élelmiszer-ellátás, s ez a társadalmi közérzet fontos tényezője marad a jövőben is. Jelenleg a lakosság jövedelmének több mint 10 százalékát élelmiszerek és élvezeti cikkek vásárlására fordija: egyre igényesebben a minőségre. Ugyanaz a követelménye a nép- gazdasági érdekből fenntartandó exportnak is, hiszen a világpiacon az árak és a minőség versenye folyik. Mindezeknek ma még ellentmond az élelmiszeripar nagyüzemekre alapozott, megcsontosodott szerkezete, a piaci információk erőtlensége, a termelők távoltartása a valóságos értékesítési folyamatoktól. Következésképpen olyan helyzetet kell teremtenie a megújuló agrárpolitikának, hogy a termelő szervezetek képesek legyenek befogadni a hazai és a világpiac kívánalmait, s azokhoz alkalmazkodni is tudjanak. Ez a mainál szorosabb együttműködést, közös anyagi érdekeltséget követel a mező- gazdaság, az élelmiszeripar, a kül- és belkereskedelem között. A korábbi, gyakran felülről kezdeményezett és irányított módszerek aligha lehetnek eredményesek az együttműködések kialakításában, működtetésében. Az önszerveződésen, a felek gazdasági érdekeinek érvényesülésén alapulhatnak e kapcsolatok, a korábbi, egymás rovására eredményt elérő módszerek helyett. Természetes, hogy a piacra, az egymás önállóságának tiszteletben tartására alapuló gazdaság- szervező módszerek a maitól eltérő ágazati irányítást és érdek- képviseletet is feltételeznek. A jövőben hagyományőrzésre és a hagyományokkal való szakításra, eddig szokatlan megoldásokra egyaránt szükség lesz a társadalmi közérzetet meghatározó élelmiszer-gazdasági megújuláshoz. V. Farkas József Félszáz ember fóruma Manapság mindenki szervezkedik, manapság mindenki demokráciáért kiált, manapság senkinek sem jó semmi. Egy kis túlzással így lehetne jellemezni szélesebb társadalmi életünket. Visszafojtott indulatok törnek most felszínre robbanásszerűen. Tulajdonképpen nincs ebben semmi meglepő. Ha úgy tetszik: ezt vártuk, ezt akartuk. Csak...! Itt van ez a gyöngyösi város- politikai fórum. Hétfőn, azaz december 19-én, délután kezdődött, és valamivel este kilenc előtt fejeződött be. Elhangzott mintegy ötven kérdés és elhangzott néhány vélemény is. Erre a párbeszédnek szánt tanácskozásra az jött el, aki akart. A Hazafias Népfront városi titkára nem győzte bizonygatni, hányféle útját-módját használták az értesítésnek arra, hogy a város és a környéke lakói megtudják, értük és velük történik a fórum megszervezése. Hogy ezt milyen komolyan gondolták, elég arra hivatkoznom, hogy az „egyik oldalon” ott volt a város vezetőinek szinte mindegyike. Még a tanács osztályvezetőit is „kivezényelték”. Hátha olyan kérdés hangzik el, amelyre csak valamelyikük tud érdemleges választ adni. Ültek is ott szépen, soijában, fegyelmezetten egymás mellett, de — minek? Szinte egyikükre sem volt kíváncsi senki. Egy-két kivétel azért most is akadt. Ha már az „egyik oldalt” említettem, hadd mondjam a „másikat” is. ők sem voltak túlságosan kevesen. Kezdetben lehettek vagy hatvan-hetvenen. Az idő múltával azonban „elunhatták” magukat, mert szépen elszállingóztak. A végére maradtak vagy két tucatnyian. Hát... ennyire érdekelte a „város lakosságát” ez az összejövetel. Akik ott voltak, azok között viszont akadt néhány nagyon agilis személyiség. Még olyan is, aki stílusában eléggé fesztelenül adta elő a mondanivalóját. Annak lényege nem volt kevesebb, mint az, hogy a városi tanács elnöke azonnal állítsa le a gyön- gyösoroszi HAF, azaz: Használt Akkumulátorokat Feldolgozó Üzem építkezését. Követelte ezt a város és a környék lakossága nevében. Tévedés ne essék: nem a lakosság megbízásából. Miért ne tette volna? Utóvégre demokrácia van. Bocsánat: lesz. Ha mindnyájan azt akaijuk, hogy legyen. De ahhoz hozzátartozik a fegyelem és a felelősség is. Ami azt is jelenti többek között, hogy mások nevében csak akkor mondjak véleményt, ha arra felhatalmazásom van. Tőlem például ilyen felhatalmazást az illető hölgy nem kapott. De azt sem igazolta, hogy az érintett több tízezer állampolgárnak milyen hányada kérte őt fel a szószólójának. Nagyon jó volt hallani a városi pártbizottság első titkárának higgadt, okos érvelését a környezetvédelemmel kapcsolatban, ó a Gagarinnal összefüggésben mondta el, hogy a szűrőberendezések a pernyét fogják vissza, a kénes gázokat még nem. De ne gondolja senki, hogy az erőművesek közül akadna egy is, aki ne szeretné, ha a kazánok minél csekélyebb mértékben szennyeznék a környezetet. Ennek a célnak az eléréséhez viszont nagy summára lenne még szükség ezután is. De hát mindenki tudja, mennyire pénzszűkében szenved az egész gazdaságunk. Egyelőre tehát... annyit költhetünk, amennyi van. Valahogy így szövögette gondolatait a pártbizottság első titkára. De hangsúlyozta: a környezetvédelem „komoly” dolog, amit nem ártana azzal kezdenünk, hogy nem hordjuk ki a szemetet a települések és az erdők szélére. Furcsa dolog jutott az eszembe. Az, hogy a kömyezetszeny- nyezés akkor kezdődött el, amikor az első ember az első tüzet meggyújtotta. Aztán, amikor az erdő első fáit kivágta, hogy a felszabadított talajba valamit elültessen. Azóta egyre fokozódó mértékben tesszük tönkre a természeti környezetünket. Minél jobban terjed a civilizáció, annál nagyobb léptékben. Ha eldobnánk mindazokat a technikai vívmányokat, amiket az évezredek során kiagyaltunk, ha visszatérnénk az eredeti természeti élethez, még akkor sem mondhatnánk el, hogy jaj, de nagyon vigyázunk földünk, levegőnk, vizünk tisztaságára. Mit követel tehát a józan ész? Csak azt, de azt nagyon, hogy tegyünk meg mindent a civilizációs ártalmak minimumra csökkentésére. Mert másként csakugyan — nem megy. Önkényes „osztályozásom” nézzék el nekem. Ennek a fórumnak a legnagyobb hasznát abban látom, hogy néhány, régóta meglévő kérdésre ismételten ráirányította a figyelmet. Persze ez a „ráirányítás” még alig valami. A cselekvés a lényeg. Rendezni kellene már végre az északi városrész közműellátását. Középkori állapot az, hogy a derítők vizét az utcára engedik ki az ott lakók. Lehet ezt büntetlenül tennie bárkinek? Nem volna kötelessége „szippantót” igénybe vennie? Ez nem környezetszeny- nyezés? A szennyvízcsatorna kiépítése önmagában nemcsak pénzkérdés, hanem időbe is telik. A másik: a telefon. Ami jellemzi ebben az ügyben Gyöngyöst, az riasztó. Pedig már csak egy évtizedünk van a huszonegyedik század kezdetéig. De ezek az állapotok...! A harmadik: tessék már belátni végre, hogy aki nem tiszteli a rendeleteket, annak a bőre színe miatt nem lehet kedvezményezett helyzete. Az úgynevezett „cigánykérdés” a randalírozó, a rendre és a fegyelemre fittyet hányó cigányok miatt foglalkoztatja a gyöngyösieket. A rendeletek és a törvények egyaránt érvényesek mindenkire. A cigányokra is. Valami rosszul értelmezett álhumanizmus az, ha a „hivatal” vagy mondjam úgy: a „hatalom” elnéző bizonyos csoportokkal szemben. Miért ne háborodnának fel azok, akik évek óta hiába várnak lakásra, amikor azt látják, hogy a tömblakásokba beköltöztetett cigányok teljesen tönkre teszik a szobákat, és se villanyt, se lakbért nem fizetnek. És úgy viselkednek, mintha övék lenne a világ. Ez nem faji kérdés, ez állam- polgári kötelességek kérdése. Minél jobban tehetetlenkedünk, annál jobban elmérgesedik a helyzet. Az, hogy pártegység, a nyugdíjasok életszínvonala, az áremelés és egy sor hasonló dolog ilyen fórumon is elmondható ugyan, de ki tud itt megoldást találni az ilyen gondokra. Újszerű volt maga a tény, hogy hallatta a szavát a-fórum, szóltak a környezetvédők, a hagyományőrző Bajza egyesület és még... kissé szokatlanul hangzott: a kisgazda párt is bejelentkezett. Hát... itt tartunk. De mindezzel együtt ez a fórum — szerintem — nem volt igazi fórum. Az a néhány tucat megjelent ember ne mondja azt, hogy ő a város lakossága. A város lakossága távolmaradásával fejezte ki a véleményét. Nem tolakodtak a nyilvánosságért, nem törték magukat véleményük megfogalmazásáért. Maradtak otthon vagy máshol, ók tudják, miért. Én csak sejtem. A demokrácia eddig működésének a tapasztalatai befolyásolhatták őket. Ha nem ez, akkor mi? Nincs szükség tehát az ilyen fórumokra? De. Igen. Ha „látszatja” is van. Ha a kérdések jó része nem ismétlődik folyton. Nekem ez a véleményem. Feltehetően nem mindenki ért velem egyet, de ez is hozzátartozik a vélemények sokszínűségéhez. Amihez hozzá kell szoknunk. Kezdjük el a szoktatásunkat. G. Molnár Ferenc TIT-programok Hatvanban Az új évben is számos programot kínál az érdeklődőknek a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hatvani szervezete. A korábbi esztendőkhöz hasonlóan az idén is több idegen nyelv elsajátítására szerveznek tanfolyamot és tolmácsolást, valamint szakjellegű fordítást is vállalnak. Kezelői kurzust indítanak számítógépekhez, s igény szerint szakmai jellegű át- és továbbképzést tartanak a különböző munkahelyeken. Lesz aranykalászos gazdatanfolyam is, dísznövénytermesztők, zöldségtermelők és kisállattenyésztők számára. A közvélemény-kutatás azonban továbbra is folyik, s a városi szervezet munkatársai várják, hogy más igényekkel is jelentkezzenek náluk. v Uj szállítási módszer a MÁV-nál Új szállítási módszer bemutatóját tartotta a MÁV és az OKOMÉI HACKEPACK november 17-én, a Józsefvárosi pályaudvaron. Az új eljárás lényege, hogy' közúton és vasúton egyaránt szállítható csere- szekrényekkel és félpótkocsikkal is fuvarozhatnak ezentúl, megkímélve a fölösleges áruátrakodástól a vasutat. Különleges emelőgép segítségével mozgatják a kamion félpótkocsiját. (MTl-fotó: E. Vár- kony i Péter) Fogyasztói érdekvédelem összhangban van-e a minőség és az ár? A gazdaság stabilizációját, kibontakozását segítő intézkedések egyike volt az év elején bevezetett adóreform. Az árak megreformálása viszont még várat magára, a szabályozásban bekövetkezett változások elsősorban a piaci funkció erősítését szolgálják. Sok termék drágább lett, így az utóbbi időben — a minőség mellett — egyre inkább előtérbe kerültek a fogyasztói érdekvédelem kérdései. Ézek az életszínvonal csökkenésével párhuzamosan a lakosság közhangulatát is nagyban befolyásolják. A megyénkben élők jövedelme az első három negyedévben nőtt az előző évhez képest. Ezzel együtt magasabbak a megélhetési költségek, mégis hiába próbálna bárki is takarékoskodni, mert a fogyasztási cikkek árai is közel 17 százalékkal emelkedtek. Egyre többen keresik az olcsóbb termékeket, jobban odafigyelnek a minőségre, a használhatóságra. Az idei élelmiszer-ellátás jónak mondható, a hús és húskészítmények együttes kereslete, forgalma azonban jelenleg sem éri el a tavalyit. A ruházati piac ellentmondásosan alakult: kevesebb volt a vevő, ugyanakkor a viszonylagos árubőség mellett hiányoztak a valóban divatos holmik. A múlt év végi felvásárlások nyomán egyes tartós fogyasztási cikkekből megcsappantak a készletek. A kínálat néhány hónapon belül javult, de például a fagyasztószekrények, videomagnók, lemezjátszók iránti igényt most sem tudják kielégíteni. A Kereskedelmi Felügyelőség 1988-ban mintegy 650 boltban, vendéglátó egységben vizsgálta az árképzést, -alkalmazást. A tapasztalatok szerint a tisztességtelen gazdasági tevékenységet tiltó jogszabály nem biztosított megfelelő védelmet a káros hatásokkal szemben. A hiányzó jogi garanciák különösen a konkrét ügyek bizonyításában okoztak komoly gondokat. Eddig kétszáz szabálysértési eset történt, a kiszabott pénzbírság összege meghaladja a 300 ezer forintot. Az élelmiszer-kereskedelemben a szabálytalanságok zöme a tőkehús és a szalonnafélék értékesítésénél fordult elő. Máshol is nagy a bizonytalanság a gyákori változások miatt. Van olyan termék, amely kétszer-háromszor is megdrágult, erre vezethető visz- sza a hibák többsége. A vendéglátás az év eleje óta szabad árformás tevékenység. A következmény: az alacsonyabb besorolású helyeken többe kerül a sör, az üdítő, a rövidital, a kávé. A magasabb osztályú üzleteknél nincs lényeges változás. Az áruházakban, boltokban sajnos, nem egyszer rosszul tájékoztatják a vásárlókat. Jó néhány cikken több ár is fel van tüntetve, nehéz kideríteni, hogy vajon melyik az igazi. Sokszor hiányzik a minőségi osztály megjelölése, s a ruhák — főleg a magánkereskedőknél — néha hamis márkanevek alatt kerülnek a kirakatba. Emellett jogos a kritika: esetenként még drágán sem kapható a kívánt dolog, kevés az olcsó holmi, s a vevők megkárosítása sem ritka. A továbbiakban az átformálódó kereslethez jobban igazodó áruválasztékra lesz szükség, a piacfelügyelet munkáját is hatékonyabbá kell tenni. Bár a problémák végleges megoldását nem a hatósági ellenőrzések fokozása jelenti, a vásárlók érdekeinek védelme mindenképpen új módszereket kíván. Öttől kilencig Megújítandó agrárpolitika
