Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-30 / 310. szám
2. A JÖVŐ ÉVI NÉPGAZDASÁGI TERV NÉPÚJSÁG, 1988. december 30., péntek (Folytatás az 1. oldalról) rendszer, valamint a személyi jövedelemadó bevezetése. Az átállás zavarai nem elhanyagolhatóak, de kisebbek a nemzetközi gyakorlatban tapasztaltnál. Bővültek a tőkeáramlás formái és intézményei, korszerűsödött a kormányzati irányítás szervezete. A piaci viszonyok fejlődésében, az irányítás és a vállalatok magatartásában azonban alapvető változás nem történt. Az állami költségvetés jövedelem-újraelosztó szerepét nem sikerült mérsékelni. A költségvetés 20 milliárdforint körüli hiánya az előző évinél lényegesen kisebb, de meghaladja a 10 milliárdos — tartalék nélküli — előirányzatot. A vállalati szférában jelentős — részben inflációs forrású — többletnyereség képződött, a jövedelmi különbségek nem tükrözik kellően a hatékonyságot. A bankszféra a vásárlóerő szelektív szűkítésének feladatait — időnként gazdálkodási zavarokat is kiváltó erőfeszítései ellenére — nem tudta a költségvetéstől átvenni. Ösz- szességében, bár a pénzügyi egyensúly javult, de a szelektivitás és a külső egyensúlyi követelmények közötti összhangot még nem sikerült kielégítő mértékben megteremteni. A gazdaság 1988. évi eredményei jelentősek, de a tartós fejlődéshez nem elégségesek. A korábbi másfél évtizedben felhalmozott, a világgazdasági fejlődés fő vonalától elszakadt gazdálkodásból származó terhek és kötöttségek súlyosabbak, így a megoldandó problémák és feszültségek is sokrétűbbek, mint amivel a kormányprogram számolt. Az 1989. évi gazdasági fejlődés fő vonásai Az 1989. évi népgazdasági terv fő célja, hogy a stabilizáció és a kibontakozás feltételeinek megteremtése érdekében a piacgazdaság feltételei gyors ütemben épüljenek ki. A kormány gazdaságpolitikájában a világgazdasági folyamatokba való tartós integrálódás megkezdését, a hatékony, a külpiaci feltételekhez igazodó termelési szerkezet kialakulását, annak ösztönzését helyezi előtérbe. Mindezt a rövid távon szűk gazdasági mozgástér mellett úgy kell megvalósítani, hogy a külgazdasági egyensúly rövid távon is javuljon. A kormány mindezt az exportképesség javításával, a tartósan gazdaságos konvertibilis kivitel erőteljes növelésére kényszerítő és ösztönző piaci viszonyok megteremtésével, a vállalkozókészség és -képességfejlesztésével, a kínálat bővítésével kívánja elérni úgy, hogy elsősorban azok a tevékenységek fejlődjenek, amelyeket a világpiac is gazdaságosnak ismer el. Az ezzel ellentétes tendenciák visszaszorítása érdekében a kormány vállalja az elkerülhetetlen kockázatokat, az átmeneti veszteségekkel, társadalmi feszültségekkel járó állami feladatokat is. A célokkal összhangban a kormány — jelentős belső szerkezeti módosulások mellett — arra törekszik, hogy az 1988. évihez képest javuljon a folyó fizetési mérleg egyensúlya. Ez a konvertibilis valutákban 50-100 millió dollárral kisebb passzívum, rubel elszámolásban viszont 100-200 millió rubellel kisebb aktívum keletkezését feltételezi. Ehhez a külkereskedelmi áruforgalomban 400-500 millió dollár konvertibilis kiviteli, rubel elszámolásban pedig legalább 100-150 millió rubel behozatali többletet kell elérni. A belföldi felhasználás változásai A gazdaságpolitikai célok követelményeivel összhangban a termelés és a belföldi felhasználás változása — az 1988. évihez képest — az alábbiak szerint prognosztizálható: Bruttó hazai termék termelése kb. 0 százalék Ipari termelés —1—0 százalék Országos építés-szerelés kb. —2 százalék Mezőgazdasági termékek termelése 0—1 százalék Bruttó hazai termék belföldi felhasználása kb. — 1 százalék Lakosság fogyasztása kb. 0 százalék Egy főre jutóreáljövedelem kb. —1 százalék Közösségi fogyasztás —8-----7 százalék Nép gazdasági beruházások 1—2 százalék Amennyiben a külgazdasági egyensúly, illetve a termelés a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul, a belföldi felhasználást (a beruházásokat és a fogyasztást) nagyobb mértékben kell csökkenteni; kedvezőbb helyzetben viszont a többletet részben a külgazdasági egyensúly javítására, részben a szerkezetátalakítás gyorsítására, illetve a szociális feszültségek enyhítésére lehet fordítani. a) A gazdasági szerkezet átalakulásának gyorsítása érdekében — a csökkenő belföldi felhasználás mellett is — bővül a jövedelmezően gazdálkodó szervezetek mozgásszabadsága? javulnak a vállalkozási tevékenység feltételei, egyúttal a kínálat bővítésének új lehetőségei nyílnak meg. Az önálló, versenyképes vállalkozások fejlődési lehetőségeit bővíti az importgazdálkodás, az árak és a bérek alakításának, a vállalati vezetők anyagi elismerésének számottevő liberalizálása, valamint a gazdálkodás felesleges adminisztratív kötöttségeinek oldására irányuló folyamatos kormányzati munka. A vállalkozások élénkülését segíti az értékpapírpiacfejlődése, az üzleti bankok gazdálkodási önállóságának növelése, azok bekapcsolódása a lakossági és a devizapiaci teendők végzésébe. A tulajdonosi viszonyok racionális átrendeződését célozza az állami vagyontárgyak értékesítésének, bérbeadásának ösztönzése és az állami vagyonkezelés intézményeinek kiépítése. A tőkeáramlás bővülését, a szervezeti rendszer korszerűsítését segíti elő a társasági törvény működése, és az ennek hatásosabb érvényesülését elősegítő átalakulási törvény 1989. évi bevezetése, valamint a vállalati és szövetkezeti törvény módosítása. A gazdasági szerkezet átalakítását az állam 1989-ben a korszerűsített exportpályázati rendszer működtetésével, központi műszaki-fejlesztési eszközök nyújtásával, a vegyesvállalatok alapításához, a központi gazdaságfejlesztési programok megvalósításához járuló, illetőleg a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényben megjelölt egyéb tevékenységek fejlesztését segítő kedvezmények alkalmazásával, a külföldi tőke beáramlásának ösztönzésével, a külföldi beruházások védelmére nyújtott garanciákkal, az infrastruktúra, egyes területeinek fejlesztésével, a foglalkoztatási problémák egy része megoldásának átvállalásával segíti. A technológiai korszerűsítést a vállalati beruházások erősödő szelektivitás mellett megvalósuló növekedése is támogatja. Egyes, népgazdasági szinten kiemelt fejlesztési célok megvalósítását az állam központi forrásokkal is segíti. Törekedni kell arra, hogy a beruházásokban érdemlegesen növekedjék a külföldi működőtőke részvétele. b) A terv megvalósításának alapvető feltétele a hatékony ár- és pénzügypolitika, a szigorú, de szelektív vásárlóerő-szabályozás és a határozott antiinflációs kormányzati magatartás is. Ezért a szabadárak körének bővülésével és kevesebb árhatósági előírással erősödik a piac áralakító szerepe. Az áraknak a hatékonyság növelésére kényszerítő hatását az importverseny erősödése, a világpiaci, külkereskedelmi árak nagyobb befolyásoló szerepe, a támogatások mérséklése is fokozza. A kormány határozott szándéka, hogy — amennyiben a béremelések a teljesítményekkel összhangban alakulnak — az áremelkedés mértéke alacsonyabb legyen az 1988. évinél. Az inflációs hatások felerősödését piacépítő tevékenységgel, szigorú költségvetési és monetáris gyakorlattal, a rendelkezésre álló árhatósági és intervenciós eszközökkel (taktikai vásárlásokkal, az állami készletek mobilizálásával, célzott kínálatbővítő akciókkal) kívánja meggátolni. A kormány az év közben szükségessé váló intézkedéseknél is azokat fogja előtérbe helyezni, amelyek kevésbé járnak az árszínvonal növekedésével. Az állami költségvetés hiánya nem haladhatja meg a 20 milliárd forintot. A költségvetés kiadásainál, a termelői és fogyasztói támogatásoknál szigorú takarékosságot kell érvényesíteni. A kormány nagyobb szerepet szán a piaci hatásokra megvalósuló szelekciónak, csökkenti a központi támogatásokat, beleértve a gazdálkodók differenciálódását gátló támogatások és preferenciák megszüntetését. Elő kell segíteni a felszámolási és szanálási jogszabályok érvényesítését, gyorsítani az e téren meghozott döntések végrehajtását. A költségvetés szükséges bevételei érdekében átmenetileg a gazdálkodó szervezeteknek 4 százalékos pótadót kell fizetniük. A monetáris irányítás a külső és belső pénzügyi egyensúlyi követelmények folyamatos összehangolását a lakossági és vállalati megtakarítások ösztönzésével, szelektív hitelezéssel, a hatékony területekre történő tőkeáramlás felgyorsításával, a pénz- mennyiség szabályozásával segíti elő. Ennek érdekében aktív kamat- és árfolyampolitikát szükséges folytatni. A jegybank irányítási eszközrendszerében növekszik a nyíltpiaci műveletek szerepe, korszerűsíteni kell a refinanszírozást és a tartalék-előírásokat. A kereskedelmi bankok szigorú hitelbírálattal, a befagyott hitelek mobilizálásával, a tartósan fizetési zavarokkal küzdő gazdálkodók felszámolásának kezdeményezésével is segítsék elő, hogy a hitelek iránti keresletet ne az indokolatlan mértékű kamatemelés fékezze. A stabilizációs program végrehajtása érdekében a kormány előkészületeket tesz arra, hogy 1990-től átfogó, lépéseiben összehangolt ár-, költségvetési, bér- és szociálpolitikai reform indulhasson meg. Ezzel is összefüggésben folytatódik a kormányzat szervezeti rendszerének korszerűsítése. c) A konvertibilis elszámolású külkereskedelmi áruforgalomban döntően a gazdaságos kivitel fokozása biztosítsa az export szükséges növekedését. A kivitelt a külpiaci pozíciók megtartása és javítása mellett, főleg a fejlett tőkés és a fizetőképes fejlődő országok piacán kívánatos bővíteni. A gazdaságtalan exportot és az ehhez kapcsolódó támogatásokat gyorsabb ütemben kell leépíteni. A konvertibilis import szabályozásában lényeges változás történik a behozatal liberalizálásának megkezdésével. Ennek eredményeként 1989-ben elsősorban a fejlett technológiát és technikát meghonosító gép- és alkatrészimport növekedhet. Erősödjön az import kínálatbővítő szerepe. A behozatal elsősorban a liberalizált termékkörben nőhet. A kormány több éves program keretében kívánja kiterjeszteni, majd teljesebbé tenni az import liberalizálását. A rubel elszámolású külkereskedelemben törekedni kell a fizetőképes kereslettel alátámasztott importlehetőségek feltárására. A szabályozást és a külkereskedelem szervezetét úgy kell korszerűsíteni, hogy a vállalatok is érdekeltté váljanak a behozatal bővítésében és az exportlehetőségek ezzel összhangban álló kihasználásában. Az idegenforgalomban nemzetközi versenyképességünk fenntartásával, rugalmas üzlet- és árpolitikával, a vendéglátás színvonalának emelésével kell és lehet a konvertibilis bevételeket növelni. A kínálat bővülésének hatására a külföldiektől származó devizabevételek a tartózkodási időt meghaladóan növekedjenek. A lakosság valutaellátási rendszerének fenntartása mellett további intézkedésekkel kell megalapozni az idegenforgalmi aktívum növekedését. A rubel elszámolású idegenforgalom aktívuma legyen összhangban a fizetési mérleg követelményeivel. d) A termelés szerkezetének változását mindenekelőtt a tartósan gazdaságos konvertibilis export erőteljes növelése, továbbá a gazdaságtalan tevékenységek visszaszorításának üteme határozza meg. Az ipari termelés összetétele és színvonala — az adott piaci feltételek, a hatékony vállalkozások élénkítése és a szigorodó pénzügyi követelmények nyomán — igen differenciáltan alakul. A feldolgozóiparban — főként a gépek és alkatrészek hazai piacán — az import liberalizálása erős versenyhelyzetet hoz létre, ami a gazdaság más területein is javítja a hatékonyabb termelési szerkezet kialakulásának feltételeit. A rubel viszonylatú kivitelnek — a behozatali lehetőségek mérséklődése miatti — kényszerű szűkülése egyes, főként gépipari vállalatokat nehéz helyzetbe hoz. Ezek termelés- és jövedelemkiesésüket csak a rubel exportra fejlesztett kapacitásaik átalakításával és leépítésével, intenzív szerkezetváltással, új piacok feltárásával tudják részben vagy egészben ellensúlyozni. A jövedelmező termékszerkezet kialakítását célzó vállalati programokhoz a bankok közreműködésére, egyes piaci nehézségek áthidalásához pedig — korlátozott mértékben — esetleg központi támogatásra is lehet számítani. Mindezek következtében elsősorban a konvertibilis elszámolású export növelésére képes vegyi és könnyűipari, valamint egyes gépipari cikkek termelésének bővülése várható. Az alapanyagipar termelése döntően a hazai kereslet és a külpiaci konjunktúra függvénye. A támogatások csökkentésének hatása elsősorban a szénbányászatban, a vaskohászatban és a műtrágyagyártásban jelentkezik a gazdaságtalanná váló termelés és export mérséklésében. Az energiafelhasználás — átlagos időjárási viszonyokat feltételezve — az 1988-ra tervezett szint körül alakulhat. Ezen belül maximálisan ki kell használni a rubel elszámolású importlehetőségeket. Az élelmiszer-gazdaságban számottevő támogatáscsökkenés mellett kell alkalmazkodni a tartós külpiaci igényekhez és a hazai kereslethez. Az állat- tenyésztésben a gazdaságtalan termelés egy részét fel kell számolni. A növénytermesztésben bővül a gazdaságos és alacsony importigényű szántóföldi termelés; a zöldség- és gyümölcstermelésben fenn kell tartani a kistermelők érdekeltségét. A konvertibilis export növelése elsősorban a magas feldolgo- zottságú, megfelelő árakon értékesíthető élelmiszer-gazdasági termékekből kívánatos. Az építőipar, új ágazati irányító szervezetének alapvető feladata az, hogy a kínálat mind teljesebb körben gazdaságosan és jó minőségben elégítse ki a csökkenő, szerkezetében változó keresletet. A tartósan veszteséges építőipari szervezeteket — beleértve a nagyvállalatokat is — át kell szervezni, illetve szükség esetén fel kell számolni. e) Az infrastruktúrában a távközlés jelentősen fejlődhet. A távközlés gyors ütemű rekonstrukciójához a szolgáltatások dinamikus növekedéséből származó saját források, a vállalati és a lakossági tőke bevonása, valamint az állami támogatás szolgáljanak anyagi fedezetül. A távbeszélőhelyek száma 5 százalékkal nő; a telexhálózat és az informatika szolgáltatásokban az adatállomások száma bővül. A közlekedésben — az áruszállításban és a tömegközlekedésben egyaránt — az összességében romló műszaki feltételek mellett is meg kell őrizni a működőképességet. Az országos úthálózat fejlesztésének csökkenő költségvetési támogatását a lakossági és a vállalati források bevonásával kell pótolni. A közlekedési hálózatok alapvető rekonstrukciós és fejlesztési feladatainak megoldását a közúthálózat fejlesztéséhez rendelkezésre álló forrásoknak és a vasúthálózati fejlesztések költségvetési támogatásának szükség szerinti átcsoportosítása is segítse elő. A vízszolgáltatásban további, az egészségre ártalmas vizű településeken kell megteremteni a közműves ivóvízellátás feltételeit. Gyorsul a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel összefüggésben kiemelt városok szennyvíztisztítóinak építése. Folytatódnak a Balaton vízminőség-védelmével kapcsolatos beruházások. Folytatódik a veszélyes hulladékok kezelésére és a levegőszennyezés csökkentésére kidolgozott programok végrehajtása. A technológiai fegyelem és a környezetvédelmi előírások számonkérése erősítse a környezetvédelmi szempontok érvényesülését a gazdálkodási folyamatokban. f) A beruházási politikának a termelésben a technológiai korszerűsítést kell szolgálnia. Az állami beruházások aránya csökken, a vállalati beruházások részesedése nő. A vállalati beruházások volumenének mintegy 8 százalékos bővülése erősödő szelektivitás mellett valósulhat meg. A fejlesztési tevékenység orientálását, differenciálódását szolgálják a gazdálkodás jogi, intézményi és pénzügyi feltételeiben bekövetkező változások. Erőteljesen törekedni kell arra, hogy a technológia-korszerűsítésben, a beruházásokban érdemlegesen növekedjék a külföldi tőke részvétele. Ezzel összefüggésben bővülhet a konvertibilis gépimport is. A központi beruházások körében a távközlés és a felsőoktatás prioritása mellett a többi területen — a várhatófeszültségek ellenére is — döntően csak a folyamatban lévőfejlesztések megvalósítása finanszírozható. g) A közösségi fogyasztás a költségvetési kiadások szükséges visszafogásával összhangban reálértékben csökken. Különösen nagy mértékben mérséklődik a védelemre, a központi államigazgatásra fordítható pénzeszközök reálértéke. h) A nagyobb arányú szerkezetváltás következtében a munkáltatók által kezdeményezett munkaerőmozgás, a munkaerő területi és szakmai mobilitása gyorsul. A struktúraváltás hatására a munkanélküliek száma emelkedik. A szakképzetlen munkaerő munkában maradási és elhelyezkedési lehetősége romlik, és egyes szakmákban nehezen lesznek munkába állíthatók a pályakezdők is. Az átmenetileg munka nélkül maradók szociális biztonsága érdekében be kell vezetni a munkanélküli-segély rendszerét. Az 1988. évi mintegy kétszeresére nő a Foglalkoztatási Alap összege. A területi (megyei, fővárosi) munkaügyi szakigazgatási szervek aktívan segítsék a pályaváltásra kényszerülő dolgozók elhelyezkedését, folytassanak pályakorrekciós tanácsadást és szervezzék az átképzést. A pénzek felhasználását azokra a területekre (Borsod, Komárom, Nógrád, Szabolcs-Szatmár) kell koncentrálni, ahol a foglalkoztatási gondok kiélezettek. Növekvő pénzügyi eszközök szolgálják a gazdaságilag elmaradott területek fejlesztését, valamint a gazdasági szerkezet korszerűsítésével koncentráltan érintett térségek problémáinak megoldását. Jelentősen emelkedik a Területfejlesztési és Szervezési Alap költségvetési támogatása. Kiemelten kell kezelni a vaskohászat és a szénbányászat termelési szerkezetének átalakításával járó problémák megoldását, meg kell kezdeni az észak-magyarországi régió fejlesztési koncepciójának megvalósítását. Fokozottan kell ösztönözni a helyi adottságokat jól hasznosító, rugalmas, piacképes kisvállalkozások létrehozását. i) A gazdasági szerkezet átalakításának forrásigénye és a külkereskedelmi egyensúly javításának követelménye miatt a lakosság fogyasztása nem növelhető, a reálbérek — az ideinél kisebb mértékben (4-5 százalékkal) — tovább csökkennek. Az elkülönült keresetszabályozás megszűnik, a bérek növelésében, ágazati arányainak kialakításában nagyobb szerepet kap az intézményes érdekegyeztetés. Az egészségügyben, oktatásban és közművelődésben dolgozók bérelmaradásának mérséklését az átlagos béremelésen felül 4,1 milliárd forint összegű központi bérnövelés szolgálja. A központi ár- és díjváltozások a ráfordításokat jobban tükröző árarányok kialakítását, a költségvetési támogatások mérséklését, a takarékosabb fel- használást segítik elő. A jelentősebb termék- és szolgáltatáscsoportok közül az átlagosnál jobban drágulnak egyes alapvető élelmiszerek, a háztartási energiahordozók, a személyszállítás, a gyógyszer, a vezetékes ivóvíz, a csatornaszolgáltatás, a személy- gépkocsi, a hírlapok, valamint egyes postai szolgáltatások. Az alapvető termékek és szolgáltatások drágulásának háromnegyed részét a nyugdíjban, a szociális ellátásban részesülteknél ellentételezni kell. Ennek megfelelően a nyugdíjak, a nyugdíjszerű rendszeres ellátások, a házastársi pótlék, a gyermekgondozási segély, a sorkatonák családi segélye januárban 360 forinttal, májusban további 100 forinttal emelkedik. A 70 éven felüliek és néhány más kiemelt kategóriába tartozók nyugdíja januártól nem lehet 3500 forintnál kisebb. A nyugdíjminimumok társadalmi rétegenkénti különbségei megszűnnek. A családi pótlék és az ösztöndíjak januártól 300 forinttal nőnek. A szakmunkástanulók teljes köre jogosulttá válik családi pótlékra. A gyermekintézmények térítési díjait a megemelt élelmezési nyersanyagnormákhoz igazítják. Bővülnek a tanácsi szociális támogatás lehetőségei. A gazdálkodási kötöttségek Oldásával, a fo- gyasztásicikk-import részleges liberalizálásával is javítani kell a kínálatot. A piaci verseny élénkítésével elő kell segíteni, hogy — az alacsony jövedelműek keresletének megfelelő — olcsó cikkek választéka bővüljön. A lakásellátottság javítását 45-50 ezer — ezen belül 4000 állami — lakás építése szolgálja. A személyi tulajdonú lakások építésére, vásárlására felvehető kölcsönök kamata piaci szintre emelkedik. A növekvő lakossági terheket a gyermekszámtól függően differenciált törlesztési támogatás és emelkedő szociálpolitikai kedvezmény mérsékli. Nagyobb vállalati támogatás segítse a fiatalok első lakáshoz jutását. A tanácsi bérlakásoknál a víz- és csatornaszolgáltatásokra vonatkozó átalánydíj bevezetése, valamint a felújítások központi támogatásának csökkentése azt szolgálja, hogy a lakók tehervállalása közeledjen a saját lakásukban élőkéhez, s egyidejűleg mérsékelhetők legyenek a költségvetési terhek is. A szociális és egészségügyi ellátás feltételeit elsősorban a megkezdett kórházrekonstrukciók folytatásával, valamint a műszerállomány korszerűsítésével lehet javítani. Folytatni kell az intézményi gazdálkodás és finanszírozás korszerűsítését. Az általános iskolákban a csökkenő gyermeklétszám nyomán javulnak az elhelyezési feltételek; külön program segíti a hátrányos helyzetű iskolákat. A középfokú oktatásban a nagy létszámú korosztályok elhelyezése érdekében a meglévő — eddig más célra hasznosított — helyiségek átvételével és újak építésével tovább kell folytatni az intézményhálózat bővítését. A Szakképzési Alap bevezetésével növekszik a vállalatoknak a gyakorlati képzésben való érdekeltsége. A felsőoktatást kiemelten kell fejleszteni. Ennek érdekében gondoskodni kell a működés színvonalának megőrzéséről, és jelentősen növelni kell a Felsőoktatási Fejlesztési Alapot. Folytatódik a legnagyobb egyetemek rekonstrukciós programja, megkezdődik az ELTE új fizikai tömbjének építése. * A gazdaságpolitika és az 1989. évi népgazdasági terv jóváhagyásával a kormány tudatosan a korábbi évekhez képest jóval nagyobb kockázatot vállal annak érdekében, hogy a gazdaságban bővüljön a vállalkozói mozgástér, fokozódjon a piaci viszonyok térhódítása és a verseny szelekciós hatása. Az import kezdődő liberalizálása magában rejti annak a veszélyét, hogy a konvertibilis áruforgalom előirányzott aktívuma — a behozatal számítottnál nagyobb növekedése miatt — kevesebb lehet, másrészt az új bérgazdálkodási rendszerben fennáll annak a kockázata, hogy a béremelések jelentősen meghaladják a teljesítményekkel alátámasztott mértéket. Az új gazdaságirányítási elemek nagy mértékben növelik a kormány és a gazdálkodó szervezetek, ezen belül a vezetők (vezetői testületek) és a kollektívák, továbbá az érdek-képviseleti szervek felelősségét is a tervben foglalt gazdaságpolitikai célok megvalósításában. A kormány az árak, a bérek és a külgazdasági egyensúly alakulását év közben folyamatosan figyelemmel kíséri. Beavatkozni azonban csak a tervezettől lényegesen eltérő folyamatok korrekciója végett áll szándékában. Ezt elsősorban az ár- és az árfolyam-politika, a fiskális és a monetáris irányítás eszközeinek alkalmazásával kívánja elérni.
