Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-28 / 308. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 28., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Mennyit érnek a pénzügyi eszközök? A gyöngyösi városi pártbizottság állásfoglalása és a XIV. kongresszusig tartó akcióterve A városi pártértekezlet által 1988. november 26-án megválasztott pártbizottság a pártszervezetek küldötteinek bizalmából, az ott elfogadott program alapján elkezdi munkáját. A testület elkötelezi magát a párt májusi pártértekezletének állásfoglalása mellett, tevékenységét annak szellemében, a párttagságra,-a pártszervezetekre támaszkodva, önálló felelősséggel végzi. I. A pártbizottság elhatározásai Az elmúlt évtizedek hazai gazdaságpolitikája azért tévesztett utat, mert a száz évvel korábbi sémákra épült. A sztálini gazdaságpolitikát az eredeti felhalmozáson alapuló iparosítás jellemezte: az életszínvonal és mindenekelőtt a parasztság, a mező- gazdaság rovására építette fel az ipart, méghozzá annak is a döntő láncszemnek tartott nehézipari ágazatait. Ezen belül az egyedi célok kiválasztásánál a „minél nagyobb, annál jobb” elve érvényesült. Ez a koncepció szükségszerűen erőszakra épül, parancsokra és nem érdekeltségre. Ahogy a kudarcok egyre nyilvánvalóbbakká váltak, elsősorban az embertelenségeket igyekeztek lefaragni. Ennek eredményeként jött létre az emberarcú sztálinista modell. A mezőgazdasági lakosság életszínvonala nemcsak elérte a városban élő dolgozókét, hanem meg is haladta. Az ipar erőltetett fejlesztése elhalt, mert elvesztette forrásait. A társadalmi modellünk sokkal emberségesebb lett, de alig hatékonyabb. Ez pedig a felgyorsult világgazdasági fejlődés mellett fokozódó lemaradást és elmélyülő válságot jelentett. A kiútkeresők figyelme egyre inkább a jelen század közepét jellemző modell felé fordult. Előtérbe került a pénzügyi eszköztár alkalmazása, és ebben az irányban az elmúlt két év során többet léptünk, mint a megelőző negyven év alatt. Kialakult a kétszintű bankrendszer, megjelentek az értékpapírok, törvényesítettük a részvénytársasági formát, bevezettük az új adórendszert. Magam is e pénzügyi reformok egyik élharcosa vagyok, ezért merem elmondani, hogy mindez kevés, nagyon kevés. Nagy veszély rejlik abban, ha azt hitetjük el magunkkal és másokkal, hogy csupán pénzügyi eszközökkel meg lehet oldani a jelen és a közeljövő problémáit. Ezek az eszközök is nélkülözhetetlenek, és ezen a téren is még tovább kell előre mennünk, méghozzá bátran. Ezek azonban nem pótolhatják a reformok egész sorát. A pénzügyi eszközök ugyanis csak az egyensúly közelében funkcionáltak a múltban is. Ha nagyon jelentős az infláció, ha általános a hiánygazdaság, akkor a pénzügyi politika elveszti minden hatóerejét. Ezt a szakma emberei mindig tudták. Új jelenség azonban a fejlett tőkés országokban, hogy még a kiegyensúlyozott gazdaságban is beszűkült a pénzügyi politika hatása. Rossz pénzügyi helyzetben ugyan nem lehet tartósan dinamikus a gazdaság, ahhoz a fejlett pénzügyi szolgáltatási mechanizmusok egész sora nélkülözhetetlen, de mindez nem a kormány- lapát többé, legfeljebb egy a többi fontos, sőt nélkülözhetetlen eszköz között. Erre meggyőző példával szolgált a múlt év októberében a tőkés világban bekövetkezett tőzsdekrach. Az egész pénzügyi vezetés, élükön a legkiválóbbak, súlyos gazdasági visszaesést vártak. Az élet azonban egyáltalán nem igazolta az aggodalmakat. A szakma most kezdi tudomásul venni, hogy nem lehet továbbra is a gazdaság szabályozójának tekinteni azt a pénzügyi mechanizmust, amely ilyen megbízhatatlanul jelez. Tegyük hozzá, hogy a gazdaság fejlődési ütemében sem állt be ennek következtében változás. Az elfogadott elmélet álapján a tavalyi drámai részvényárfolyam-csökkenés után jelentős gazdasági visszaesésnek kellett volna bekövetkeznie. Mivel ez nem történt meg, az elmélettel van baj, azaz, a jelenlegi viszonyok között még egy kiegyensúlyozott gazdaságban sem lehet a gazdaságot csupán monetáris eszközökkel irányítani. Mindezt nem azért mondom el, mert hivatalosan még mindig az A-variáns az elfogadott, hiszen nem az a baj, hogy emellett tettük le a garast, hanem, hogy elhitetjük magunkkal, hogy ez elég eszköz számunkra a gazdaság stabilizálásához. Pedig ez nemcsak nagyon kevés, hanem visszafelé is hathat, ha gyorsan egy sor más reformot nem valósítunk meg. Ha az emberek nem bíznak a reformok sikerében, ha nem látják a vezetés teljes elkötelezettségét az összes szükséges intézkedés meghozatalában, akkor nincs bizalom, márpedig bizalom nélkül a pénzügyi eszközök bátor alkalmazása több hátránnyal, mint előnnyel jár. A pénzügyi eszközök alkalmazásában csak akkor bízhatunk, ha a lakosság, a vállalatok s vállalkozók hisznek a következetes politikai reformban, ha látják megvalósulni az agrár-, a társadalombiztosítási, az oktatási, a nyugdíjreformokat. Végzetes illúzió volna a reformoktól félők részéről az, ha a pénzügyi reformokban az egyéb reformok elhalasztását biztosító eszközrendszert látnának. Kopátsy Sándor 1. A pártbizottság elhatározott célja, hogy erősítse a pártmunka politikai-mozgalmi jellegét, hogy új stílust és módszereket alkalmazzon a politikai irányítás gyakorlatában, hogy közvetlenné tegye a pártvezetés és a párttagság együttműködését, növelje ezzel a pártmunka hatékonyságát és a párt iránti bizalmat. A testület szakít azokkal a korábbi módszerekkel, amelyek nem szolgálják a párt megújulási törekvéseit. A demokratizmus, a nyíltság és nyitottság jegyében őszinte és közvetlen együttműködésre törekszik a párttagsággal, a hagyományos partnerszervezetekkel — szakszervezet, KISZ, Hazafias Népfront, stb. — és a politizáló tényezőkkel. 2. Az újonnan megválasztott pártbizottság felülvizsgálja a korábbi határozatokat, és az új követelményeknek megfelelően érvényteleníti, módosítja vagy továbbfejleszti azokat. Határozatainak és állásfoglalásainak kialakításában az a szándék vezeti, hogy azok konstruktívak, végrehajthatók és a végrehajtás folyamatában a párttagság által ellenőrizhetők legyenek. Az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek munkáját állás- foglalásaival és ajánlásaival kívánja segíteni, elsősorban az ott dolgozó párttagokon keresztül. 3. A demokratizmus fejlesztésének igényéből kiindulva, a pártbizottság alapvető fontosságúnak tartja, hogy a döntések előkészítésének szakaszában minél több párttag, szükség szerint pártonkívüli is bekapcsolódhasson a munkába. Esetenként, ha napirend indokolja, akkor a pártbizottsági ülést nyilvánossá teszi. Fontosnak tartja, hogy testületi üléseire — a tárgyalt témáknak megfelelően — szakembereket is meghívjon. Hatókörzetében kialakítja a tömegkommunikációs eszközök igénybevételének hatékonyabb formáit, a tömegtájékoztatás korszerű módszereit. Az információáramlást hitelesebbé, konkrétabbá és gyorsabbá kívánja tenni. 4. A pártbizottság szorgalmazza és segíti a szakszervezet, a KISZ, a Hazafias Népfront megújulási törekvéseit, a velük való együttműködést a partneri viszony alapjára helyezi. Rendkívül fontosnak ítéli, hogy viszonylag gyorsan növelje befolyását a társadalom valamennyi rétegében, különös tekintettel a munkásság, a fiatalság és az értelmiség körében. Küzd minden olyan nézet ellen, amely az értelmiséggel és az ifjúsággal szembeni bizalmatlanságra, lekezelésre mutat. Fontosnak tartja az ifjúság helyzetének átfogó elemzését és olyan feladatok meghatározását, amelyek helyileg végrehajthatók, az ifjúság közérzetét javítók. Folyamatos párbeszédre és új viszony kialakítására van szükség a város és vonzáskörzete értelmiségi rétegeivel. 5. A testület partneri kapcsolatok kialakítására törekszik minden olyan öntevékeny politikai szervezettel, egyesülettel, amelyek szocialista céljainkkal egyetértenek, és javaslataikkal, tetteikkel kívánják elősegíteni szűkebb környezetünk fejlődését. A kapcsolattartás és az együttműködés konkrét formáit és módszereit kölcsönösen ki kell alakítani. 6. A pártbizottság minden erejét, politikai befolyását latba veti azért, hogy demokratikus, morálisan tiszta közélet jellemezze a várost és környékét. A pártbizottság tagjai személyes példamutatással, személyre és pozícióra való tekintet nélküli fellépéssel küzdenek az ilyen közélet kialakításáért. 1. A pártbizottság valamennyi pártalapszervezettel együttműködve készül a tanácsi és az országgyűlési választásokra. Ennek érdekében: — kidolgozza város- és községpolitikai programját, különös figyelemmel a lakosságot közvetlenül érintő kérdésekre és a tanácsi munkára; — közérzetjavító csomagtervet készít, amely elsősorban a helyileg megtehető intézkedéseket tartalmazza; — a párttagok közül a megfelelő felkészültséggel rendelkezőket és a lakosság körében is elismerteket javasolja jelölni. 2. A város és vonzáskörzetére vonatkozóan gazdaság- és szociálpolitikai koncepciót dolgoz ki. Kialakítja véleményét mindazon tervezett gazdaságpolitikai intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek hatást gyakorolnak a lakosság közérzetére, politikai hangulatára. 3. A Központi Bizottság intencióinak megfelelően egyértelművé teszi a pártbizottság és a pártapparátus viszonyát és munkavégzését. Módosítja az apparátus dolgozóinak hatáskörét és munkarendjét. A pártmunkában fő iránynak tekinti a pártmunka társadalmasításának fokozását, a területi munka jelentőségének növelését, a pártmegbízatások ésszerűbbé, konkrétabbá és ellenőrizhetővé tételét. A pártszervek és pártalapszervezetek munkáját a tényleges igényeknek megfelelően, differenciált módszerekkel irányítja, segíti és ellenőrzi. 4. A politikai munka súlypontja fokozatosan a lakóterületekre helyeződik át. Erre a párt- bizottságnak is és a lakóhelyi pártszervezeteknek is megfelelően fel kell készülni. Ezért kívánatos, hogy olyan, felkészült párttagokat küldjenek területi munkára, akik korábban üzemben, hivatalban végeztek politikai munkát. A társadalmi és tömegszervezetekben folyamatosan működtetni kell a kommunista csoportokat. 5. A pártbizottság kialakítja az ideológiai munka, a propaganda és az agitáció új feladatait és korszerű módszereit. Alapvető cél a szocialista ideológia megújulása, a politikai munka korszerűsítése. Lényegesen növelni kell az ideológiai munkával foglalkozók fel- készültségét, önállóságát, kezdeményezőkészségét. 6. A testület arra törekszik, hogy jelentősen növelje a politikai munka demokratizmusát, társadalmasítását. A korábbi gyakorlattól eltérően, mindenkinek felajánlja együttműködési készségét és a közös munkában való részvétel lehetőségét. Hozzá akar járulni az új közmegegyezés kialakításához, a politikai élet megélénkítéséhez. 7. A pártbizottság politikai támogatást ad azokhoz a törekvésekhez, amelyek enyhíteni igyekeznek a lakosság növekvő terheit és javíthatják a közérzetét. Tisztában van azzal, hogy e törekvésekhez helyileg korlátozottak a lehetőségek, mégis szükségesnek tartja azok kihasználását. Ilyen kérdések többek között: a fiatalok lakáshelyzetének alakulása, a lakosság kereskedelmi és szolgáltatási ellátásának színvonala, a városi és községi kommunális ellátás biztonságossága (víz, gáz, szennyvíz, telefon, stb.), az időskorúak szociális ellátásának javítása, az indokolatlan áremelések visszaszorítása, a társadalmi felajánlások és közadakozások célszerű felhasználása, a település tanácsi költségvetésének nyilvános ellenőrzése, a környezetvédelem aktuális gondjainak megoldása, a településfejlesztési hozzájárulás fenntartásának indokoltsága. A pártbizottság nyilvánosságra hozza törekvéseit és feladatait, azok megvalósításához válj a és kéri a párt tagjainak, a város és a környék lakóinak támogatását. Ezt várja mindenekelőtt a területileg illetékes állami, gazdasági és társadalmi szervezetektől is. Az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottsága Hivatással, elkötelezettséggel Az elismerés: Pro Agria Vécsről, a kis mátraalji községből indult. Erre ma is, túl az ötvenen, kicsit nosztalgiával gondol. Olyan korban fejezte be az általános iskolát, amikor nem volt természetes a továbbtanulás lehetősége. A negyvenes évek végén ugyanis rossz pontnak számított, hogy édesanyjának boltja volt a faluban. Apja viszont, aki szorgos napszámosként kereste kenyerét, a nehéz helyzetben sem látta veszve fia jövőjét. Miután nem vették fel Egerbe, az akkori kereskedelmibe, nem csüggedt, hanem Feldebrőn feltette a vonatra és elindította Budapestre. Az István gimnáziumba befogadták és tanulhatott, mint többi társa. (Fotó: Ezeket az emlékeket Mészáros Gábor, az Országos Takarék- pénztár Heves Megyei Igazgatóságának helyettes vezetője idézi fel, amikor életének fordulópontjairól, sorsának alakulásáról beszélgetünk. — Ott Pesten — mondja emelt hangon —, Véber István osztály- főnökömtől kaptam az első, életre szóló útbaigazítást. Aztán nem sokkal később már Egerben, a Dobó • gimnáziumban, ahol tanulmányaimat folytathattam, Lemle Rezsőtől, Ronyecz Barnától, Radich Jolántól és Fejér Barnától a. többit. Rájuk most is szívesen emlékezem. Az érettségit követően, 1953-ban Debrecenbe mentem, a Kossuth LaGál Gábor) jós Tudományegyetemre, vegyész szakra, mert hogy a kémiában láttam a jövőmet. Most, 34 év távlatából nehéz visszapergetni, miért is hagytam ott egy év után a tanulást. Ma már bizonyosan mondhatom, meggondolatlan voltam! Visszatértem Egerbe és polgári alkalmazottként he*- lyezkedtem el a honvédségnél, de ez a lehetőségem hamarosan megszűnt. Az ötyenes évek közepén Mészáros Gábor ifjú fejjel a postához került. — Jó hangulatú társaságba csöppentem — magyarázza —, olyan emberek közé, akik néhány hónap alatt megismertettek a szerteágazó munkaterülettel. Kétségtelen, nagyon kevés volt a fizetésem, két dolgot mégis megtanultam: a pontosságot és a helyes pénzkezelést! 1956 januáijá- ban két hónapig postakocsival hordtam a pénzes zsákokat Egerben, a Magyar Nemzeti Bank Heves Megyei Igazgatóságára, amely a mai Juventus áruház helyén volt. Nagyon kedves főpénztárosnővel voltam munkakapcsolatban, aki egyik nap azt kérdezte tőlem, nem lenne-e kedvem a beruházási bankba menni dolgozni, kontírozó könyvelőnek, 950 forintért. Bevallom, meglepett a kérdés, de nem sokat haboztam, hanem igenlő választ adtam, mert vonzott a nagyobb fizetés. Nem sokkal utána bemutatkoztam a Beruházási Bank akkori, Heves megyei igazgatójának, Sebők Bélának. A kellemes megjelenésű, hófehér hajú, arany keretes szemüvegű férfi pártfogásába vett. Úgy kerültem oda 1956. február közepén, ahol nagyszerű emberek a szakma minden fortélyára igyekeztek megtanítani. Tulajdonképpen ott ért a bank átszervezése, és 1968. január elsejétől, a gazdaságirányítási reform indításától dolgozom az Országos Takarékpénztárnál. Lényegében akkoriban lett része a tanácsi számlavezetés az OTP munkájának, amelyet ma is felügyelek. Az előző helyemen hosszú ideig a tanácsi beruházások, fejlesztések, a lakásépítések finanszírozása volt a tevékenységem. Ez utóbbival 1964-től kezdtem behatóbban foglalkozni. Részese lehettem Egerben, a Hadnagy utcában az első, telepszerű lakásépítés megkezdésének. Később azután a Csákány utcában, majd Gyöngyösön, az úgynevezett Nyolcvanas lakótelepen, Hatvanban pedig a Horváth Mihály úton. Természetesen az otthon- teremtés mással is párosult, az úgynevezett kapcsolódó részek: gyógyszertárak, óvodák, iskolák, ABC-áruházak létesítésével. 1968 után, már mint takarékpénztári alkalmazott közreműködhettem az akkor jelentős állami lakásépítésben, valamint az új színfoltot jelentő, OTP által épített és értékesített otthonok kialakításában is. Ennek eredményeként a III. ötéves tervben 264, a IV-ben 1923, az V-ben 2600, a VI-ban 2405 és most a VH-ben 1300 lakást építünk. Jövőre lesz két évtizede, hogy a takarékpénztár megyei igazgatóságának helyettes vezetőjévé nevezték ki. Akkor, 33 évesen ebben a beosztásban a legfiata- labbnak számított, ma viszont — 20 év múltán — az egyik legidősebbként tartják számon a szakmabeliek. — Sok öröm, persze számos kudarc is ért az elmúlt időszakban. Öröm azért, mert mint vezető, olyan emberek között irányíthatok, akikre mindig számíthattam, szakmailag és emberileg egyaránt. A legtöbb elégedetlenséget az okozta nekem, hogy nem mindig sikerült mások megelégedésére intéznem az ügyeket, orvosolnom a panaszokat. Persze, nem könnyű dolog ez, sok álmatlan éjszakámba került. Egy bank ugyanis nem tud mindenki kedvébe járni, főleg akkor, ha magasabb jogszabályok befolyásolják a cselekvést. Mégis azt mondhatom: munkatársaimmal azon dolgoztunk, hogy segítsünk a kölcsönök kielégítésében, a lakáshoz jutásban az embereknek. Mészáros Gábor több mint két évtizede aktívan részt vesz a közéletben is. Hosszú ideje tagja a megyei pártbizottság fegyelmi bizottságának, valamint Eger Város Tanácsának és Végrehajtó Bizottságának. Gondjaiban, problémái megoldásában mindig biztos támaszt talált családjában, feleségében, aki szintén pénzügyi szakember. Tevékenységéért többször részesült állami kitüntetésben. A településfejlesztésben való aktív közreműködéséért megkapta a Pro Űrbe Hevesért, illetve Hatvanért elismerést. Most, nemrég pedig a Pro Agria tulajdonosa lett. — Ezért különösen boldog vagyok — emlegeti. — Tulajdonképpen 1950-től élek Egerben, s ennyi idő után idevalósinak vallom magam. Amikor hosszabb időre távol vagyok a várostól, és megérkezvén a Kőlyuktetőhöz, megpillantom Eger tornyait, mindig az jut eszembe, hogy hazaértem. Szerencsésnek tartom magam, hiszen eddigi pályafutásom során olyan emberek vettek körül, akiktől szakmát, emberséget tanulhattam. Ugyanakkor megtiszteltetésnek érzem, hogy az elmúlt évtizedek során hivatásom révén bevontak és részt vehettem Eger arculatának formálásában. Sokat gyötrődtem, hiszen nem pénzügyi pályára, hanem vegyésznek készültem, hogy mégis így alakult a sorsom, nem bántam meg. Az elismerés távolabbi feladatok elvégzésére kötelez, s ennek szeretnék megfelelni... Mentusz Károly 11. A pártbizottság feladatai a XIV. kongresszusig
