Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
4. KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. december 21., szerda Új vizsgálóműszer a nőgyógyászaton . Pontos diagnózis száloptikával A nyugatnémet berendezés segítségével az orvos betekinthet a hasüregbe... Új, korszerű vizsgálóberendezéssel bővült a megyei kórház nőgyógyászainak eszköztára. Egy nyugatnémet gyártmányú laparoszkópot szereztek be a közelmúltban. Ez a készülék tulajdonképpen egy száloptikás eszköz, melynek segítségével az orvos betekinthet a hasüregbe, és szemrevételezheti belső szerveink állapotát. A módszer előnye, hogy egy mindössze egy centiméteres vágással, amely a szonda bevezetéséhez szükséges, pontos információk nyerhetők, ami a korábbiaknál egyszerűbbé teszi a helyes diagnózis felállítását. A nőgyógyászok elsősorban a rendkívül veszélyes méhen kívüli terhesség megállapítására használják, de megfigyelik vele a méh rendellenességeit, betegségeit, a petefészkek és petevezetékek állapotát is. Maga a vizsgálat a következőképpen zajlik: a megfelelő méretű apró vágáson át bejuttatják a szonda testét, melyen keresztül szén-dioxidot vezetnek a hasüregbe. Ennek feladata, hogy nyomásával eltartsa „az útban lévő” szerveket. Ha ez nem elegendő, rendelkezésre áll egy rugós tű is, mellyel az operátor célzottan elvégezheti ezt a feladatot. A száloptikán fényt vezetnek a vizsgált területre, egy másik Dr. Farkas Márton osztályvezető-főorvos bevezeti a rugós tűt szálon pedig egyszerű betekintéssel, vagy pedig televíziós monitoron figyelemmel kísérhetik a képet. így olyan helyekre lehet látni, melyekről korábban csak tapintás útján lehetett információt szerezni. A 38 ezer márkás készülék további egységekkel is bővíthető, így szövetmintavétel, petefészek-lekötés és egyéb apróbb műtétek is elvégezhetők segítségével. ' (koncz) ...és így közvetlenül vizsgálhatja belső szerveink állapotát Gaudeamus igitur Jó hetesfogat A Coctail Dixieland Band — főiskolásokból álló könnyűzenei együttes — mutatkozott be szerdán a tanárképző főiskola líceumi dísztermében. A létszám és a felállás: Szegő Csaba klarinét, Újhelyi Péter trombita, Takács Sándor pozaun, Szabó Attila bőgő, Aradi László dob, Szili Róbert bendzsó és Miloszerni László zongora —, s mindezek előtt Sallai Gabriella, az énekesük. A sorrend nem ad értékítéletet, közülük valaki így vetette papírra a bemutatkozó gárdát és a műsort. Az első mondatunk: tetszett, amit csináltak. Már az, hogy mindnyájan otthonosan mozognak a műfajban; nem most mutatkoztak be hangszereiknek. A rezekhez, egyáltalán „a fújáshoz” megvan a kellő testi és szellemi felépítés — ha ilyesmi is kell hozzá —, a zongora meg a dob biztosítja a lelkesítő dübörgést; a bendzsó a fúvósok közt valami érzelmességet keresgél, váltást; hangulati átfestést, amikor szóhoz engedik jütni a telitüdősök. Azért írunk róluk oldottabb hangnemben, mert ezt a kedélyességet tartjuk hozzájuk stílszerűnek. Vidámak ezek a fiatalok, tudják, mit csinálnak, vannak ötlete; ik. Legfőbb erényük mégis az, hogy szükségét érezték az egymásra találásnak. Nem találgatunk, mert ennyire nem ismerjük a főiskolai élet csomópontjait, csak sejtjük, hogyan indulhatott el ez a kezdeményezés. Annyi bizonyos, hogy az ének-zenei tanszék küldte a meghívót a koncertre, tehát a kapun belüli szakma is odafigyelt, hogy ez a műsor és ez a hetesfogat zenét és jókedvet ötvözzön egybe. Még a vizsgaidőszak előtt, kicsit megelőlegezve a farsang mindig is vidám, téli, önfeledt táncos móká- zását. A hangerősítőkkel feldúsított zene olykor piszkálta a díszterem vakolatát, fel is pillogtunk, vajon a mennyezeti freskók tudós profesz- szórai, a jogászok, a teológusok, a mérnökök és egyéb cifraöltözetű- ek, az orvosokról nem is beszélve, helyükön maradnak-e, nem kér- dik-e meg tőlünk is, honnan jöttek ezen a vidám fiúk, de végül is: a bő másfél órában vidám nóták kergették egymást, a János bácsitól kezdve, a Fehér karácsonyon át, a nagy-nagy fesztiválszámokon keresztül, az Allof me, a Mach the knife, a Georgia, a Hallo Dolly, a Nyári zöld levelek, a Creole Love Call, a Saint James Infirmary Blues, Mozart Török indulója, a Micimackó, a Részeg Blues, a Summertime közbeiktatása mellett, ki egészen a fináléig minden tag, minden szerszám megmutatta, mire, képes, hogy a humor és a komoly dolog készség, a pillanat művészete és ötleté. Mert az az egyik cél: a szórakoztatásban megteremteni a közösséget, felgyújtani a hangulatot, hogy ne csak elszenvedő részesei legyenek a hallgatók mindannak, amivel megközelítik őket a zenészek; a másik, ennél fontosabb: szürkévé kopott évtizedeinkben a derű, az öröm óráit megteremtem. Még úgy is, hogy közben bohóckodunk is egy kicsit. S mindehhez megvan a készség és a rokonszenves felállás ebben a frissen született csapatban. Csak azt is el kell hinniük és ezt nem finnyásságból, vagy csak az öregebbek szájával mondjuk: a piano és a forte ezer árnyalatát lehet kikeverni a zenéből. Ha akarjuk! Gaudeamus, igitur, iuvenes dum sumus! (farkas) Emberséghívogató Folyvást változó, felgyorsult tempójú, végső soron mégis egészséges megtisztulás felé ívelő napjainkban mintha sűrűn száműznénk a félreérthetetlen emberséget, egymás megértését, felkarolását, támogatását. Épp ezért hatványozottan jogos, indokolt mindenféle humánumhívogató. Jó érzés leírni, hogy a rádiósok nem fukarkodnak ezzel. Azt is határozottan állíthatom, hogy hívásérzettől, elkötelezettségtől sarkallva ostorozzák a közömbösséget, az érdektelenséget, a lélektelen sivárságot. Erről győződhettem meg a Mit üzen a rádió? vasárnapi programjának hétfő reggeli ismétlésekor. A három történetből különösképp az első ragadott meg, mert arra utalt, hogy a kollégák nemcsak orvosolni akarják mások bajait, hanem nevelni is szeretnék azokat, akik még az alapfokú etikai vizsgákon is megbuktak. Érkezett hozzájuk egy névtelen levél. Nem kitörő lelkesedéssel bontották fel, ám megfogyatkozott derűlátásuk még tovább soványodott, amikor a tények nyomába eredtek, s rá kellett döbbenniük arra, hogy sejtésük beigazolódott: ezeket a sorokat az irigység, a rosszindulat, a gyűlölködés fogalmaztatta. Háborogtak is emiatt, figyelmeztetve, óva mindenkit attól, hogy ártson társainak, hiszen az effajta akció bumeráng is, amely — s ezt tapasztalatok regimentje tanúsítja — a fondorkodót sújtja. Tegyük hozzá: megérdemelten. Azt hiszem nem felesleges intés ez az ármánykodóknak. Hátha okulnak belőle? Önértékelés Az idősebbek emlékeznek rá, hogy az ötvenes években idege- sítően dübörgő kórus szajkózta: úrrá leszünk a Természeten. Olyannyira, hogy pulikutyaként lesi majd parancsoló szavukat. Néhány évtizednek el kellett telnie ahhoz, hogy ezt a szamárság-csomagot kivessük tudatunkból, és szembesüljünk azzal az igazsággal, hogy ezernyi törekvésünk ellenére is szeszélyei szerint regnál felettünk. Elég csak az örményországi tragédiára utalni, amelyről annyi megrázó tudósítást sugárzott mindkét adó. A legmegrendí- tőbb talán a hétfő reggeli volt, amikor Baráth József számolt be riasztó élményeiről. Emlegette azt a férjet, aki kétségbeesetten szaladgált, futkosott azért a daruért, amely megszabadíthatta volna még élő feleségét a romok alól. Ám amire odaért a gépezet, már csak halottját sirathatta. Az utolsót az elvesztett nyolc közül. Bennem ez a kép munkál, engem ez késztet reális önértékelésre, mérsékletre. Számomra e memento sürgeti azt az összefogást, azt a szervezett cselekvést, amely annyiunk által sóvárgott hiánycikk mindenütt. Holott ez tehetne naggyá, ha nem is óriássá mindnyájunkat. Még vak erőkkel szemben is... Számvetés Az előbbiekből és a közelgő ünnepek atmoszférájából szinte törvényszerűen fakad a bölcselkedés óhaja. Nos, ehhez is kaptunk tippeket a Társalgó december 13-i másfél órás kínálatból. A szerkesztő-műsorvezető Liptay Katalin ezúttal a Prédikátor Könyvét, Salamon sajátos számvetését ajánlotta kalauzunkul. Nem is akármilyen módon! Az egyébként is poétikus színezetű szöveghez vele harmonizáló irodalmi, illetve zenei blokkokat ötvözött. Dicséretes stílus- és arányérzékkel. Nem tagadom: elbűvöltek a mesterien összeválogatott, a kifejező képekben bővelkedő, a tetszetős gondolatokat felvonultató mondatok, amelyek motorjaivá válhattak zsibbadozó melankóliánknak. A tanácsok is magvasak, s többek között azt szugerálják belénk, hogy tekintsük ajándéknak az életet, s élvezzük apró örömeit, megbékélve a keserűségekkel, a megpróbáltatásokkal, az elkerülhetetlen viadalmakkal, csalódásokkal, elárultatásokkal. Barátkoztam mindezzel, ám a luciferi ellentmondás nem hagyott nyugodni, s rögvest dis- putáztam, azzal a dúsgazdag, azzal a senki által sem zabolázott, azzal a szenvedélyek összes poharát fenékig ürítő agg uralkodóval, aki a teljes hiábavalóságot, a semmi sem új a nap alatt elvét, a csak azért is beletörődés zsolozsmáit préselte volna agyamba. Kár, hogy nem vétózhat, nem csatázhat igazáért, pedig de szívesen venném. Snem csak én... Pécsi István Fenyőünnep — Nyelvtanoda Szünidei programok a megyei úttörőházban Holnap kezdődik a diákok által várva várt téli szünidő. Bizonyára vannak, akik már megtervezték programjukat, ám sokaknak csak a tévé marad fő szórakozásuk. Ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek figyelmét szeretnénk felhívni a Hámán Kató Megyei Úttörőház szünidős programjaira. A Nyelvtanoda elnevezésű irodalmi nyelvi játékokra december 27-én hívják a Gárdonyi-találkozón részt vett kisdobosokat. 28-án, 29-én és 30-án délelőtt és délután Számítógépes játékok állnak az egyéni érdeklődők rendelkezésére. Első alkalommal rendezik meg a különböző vállalatok és intézmények támogatásával december 28-án az egri Kemény Ferenc Sportcsarnokban a megyei fenyőünnepet. Az esemény két blokkban, délelőtt fél 10-kor és 13 órakor kezdődik majd. A programban szerepel vidám szórakoztató gyermekműsor, a Gárdonyi Géza szí- - nészeinek és más művészek közreműködésével. Kisorsolják a fenyőnyereményeket, lesz játék- és könyvvásár, no és sok-sok meglepetés. 29-én, csütörtökön játékos óévbúcsúztatóra kerül sor zenével, mókával — felsőtagozatosoknak. Biológiai ismeretterjesztés Kellő eredménnyel végezte munkáját a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság biológiai szakosztálya megyénkben az elmúlt években. Az erről készített beszámolójukban leszögezik, hogy az ipari üzemekben és a mezőgazdasági dolgozók körében elfogadhatónak tartható a megtartott előadások száma. Úgyszintén szép eredményeket értek el a tanulóifjúság körében főleg a gimnáziumokban és az általános iskolákban. A szakosztályi munkában főleg az egri tanárképző főiskola, az agráregyetem gyöngyösi kihelyezett tagozatának szakemberei, a Bükki Nemzeti Park és a- múzeumok munkatársai és a városoktól távolabb élő lelkes pedagógusok vettek rész. Párbeszédek — Kedvelem Nagy Imrét. — Nono! .— Sőt, politikai irányvonalát is támogatom. — Nononono! — Mi az a nonono? Igenis szeretem Nagy Imrét, a KISZ KB új első titkárát. *** — Együtt lakom az anyósommal, akinek a mániája a takarítás. Mindennap port töröl.-És? — Vettem egy szép régi íróasztalt.-És? — Zöld posztóval van borítva, rajta ep üveglap. — Az üveglap alá elhelyeztem az évek óta gyűjtött sajtókivágásokat. — Még mindig nem értem az összefüggést. — Ilyen című cikkeket tettem az üveglap alá: „Fejszével agyonverte anyósát”, „Vízbe fojtotta anyósát”, „Feldarabolta anyósát a brutális vej”.-És? — Az anyósom mindennap törölgeti az íróasztal üveglapját. *** — Olvastam, hogy műtétet hajtottak végre Kádár János jobb kezén. — Igen? És ki volt Kádár jobbkeze? *** — A Nádor Tamás szerkesztette RTV-újság már jó ideje csökkentette terjedelmét, műsorismertető cikkek nem jelennek meg benne, ára mégis ugyanannyi maradt. Kilenc ötven. — Ezt tudjuk. — Megjelent a Hang Szín a rádiózás, televíziózás, videózás hetilapja. Ára 22 forint. Főszerkesztő: Nádor Tamás. — Mi ebből a tanulság? — Nincs kommentár. Szűrd le magad, mint otthon a zavaros bort. *** — December 17-én családi buli lesz nálunk. Meg vagytok híva. — Milyen alkalomból? Névnap, születésnap, házassági évforduló? — Nem, két dolgot ünnepelünk. Ezen a napon született 210 éve Sir Humpry Davy, a róla elnevezett bányalámpa feltalálója. — Nagyon érdekes, és a másik ünnepelni való? — Ugyanezen a napon, 725 éve halt meg IV. Haakon Haa- konsson norvég király. — Mi lesz a kaja? — Hortobágyi palacsinta, marhalábszár-pörkölt házi tarhonyával és gesztenyepüré. — Akkor megyünk. És felhívom a figyelmedet, hogy december 18-án szívesen mennék hozzátok vendégségbe. Akkor lesz 350 éve, hogy elhunyt Francois Le Clerc du Tremblay de Maffli- ers, ismertebb nevén József atya, francia kapucinus barát és diplomata. *** — Már megint kávézol és cigizel?! — mondta a főnök. — Talán tilos? — Igen, az. Dopping miatt két évre el vagy tiltva a munkától. A fizetésedet postán kapod meg. Értjük egymást? Majláth László
