Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-19 / 301. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 19., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 A liberalizációs program esélyei Mi várható jövőre a gazdaságban? Az 1988-as gazdasági év várhatóan a liberalizálás jegyében kezdődik, s ezzel kapcsolatban különféle aggályokat fogalmaznak meg egyes közgazdászok. A találékony szleng máris elkeresztelte „Libe- ro-programnak” az intézkedés- csomagot; hogy ez az elnevezés milyen képzettársításokra épít, talán nem kell különösebben részletezni ... A Pénzügykutató Részvénytársaság egyik vezető munkatársát, Petschnig Mária Zitát arra kértük, mondja el, ő miként látja az idei gazdasági évet és az 1989- es, liberalizációs program esélyeit. — A magyar gazdaság a sztálini modell logikájából következően a tőkék és jövedelmek központilag irányított újraelosztása szerint működik. Napjainkra ez a gazdaság kifulladt és egyidejűleg igen jelentős külső és belső adósságállománnyal kell szembenéznie. E vészhelyzetben született a kormány stabilizációs és kibontakozási programja, amely kétfrontos harcot vállalt fel: a gazdaság struktúrájának átalakítását, és a külső eladósodás megállítását. A program első évének végéhez közeledve egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kormány elképzelései nem tarthatók, a munkaprogramot meg kell változtatni. Nincs egyetértés az idei eredmények megítélésében, magam azokkal értek egyet, akik szerint az egyetlen pozitív teljesítmény, a külkereskedelmi áruforgalom tervezett aktívumának teljesülése nem a magyar gazdaság megtáltosodásá- nak, hanem a kedvező külső konjunktúrának és a cserearányok javulásának a következménye. Ugyanakkor a kormányprogram egyik prioritását sem sikerült teljesíteni, eladósodásunk növekedési üteme nem csökken, és nincs érdemleges változás a gazdasági struktúrában sem. Ezek után megkockáztatható az az állítás, hogy a lakossági fogyasztás idei korlátozása nem hozta meg a tőle várt közgazdasági hatást. Nyilvánvaló, hogy a megváltozott körülmények között változtatni kell a kormány stabilizációs és kibontakozási programján, ezért készült az úgynevezett liberalizációs program, amely az A-variáns néven közismert. A program szerintem alapvetően jó elgondolás: célul tűzi ki, hogy meg kell szüntetni a gazdálkodást gúzsba kötő adminisztratív korlátokat, (ár-bér-importszabályozás) ezáltal nagyobb mozgástere nyílik a vállalkozásnak, amit ezután csak egyetlen dolog, a pénz hiánya vagy megléte szabályozna. Ez az elméletileg tetszetős megoldás azonban jó néhány illuzórikus elemet tartalmaz, s így a megvalósíthatósága számomra kérdéses. Az elmúlt negyven év gyakorlatának ismeretében illúzió az a feltételezés, hogy a gazdaságba kiáramló pénz mennyiségének szabályozása — s ezen keresztül a keresletszabályozás — vagyis egy olyan pénzügyi eszköz, amely igaziból sohasem funkcionált, most egyszerre képes lesz az egész gazdaságot kézben tartani. Annál inkább kétséges ennek realitása, mert a gazdaságba kiáramló pénznek csak mintegy harminc százaléka megy át a kereskedelmi bankokon, a hetven százalék a költségvetés, illetve a nagyberuházások finanszírozását szolgálja, s itt a sok évtizedes tapasztalatok szerint a Komái János által leírt puha pénzügyi korlát ma is fennáll. Azaz törvényszerű, s egyelőre elkerülhetetlen a túlköltekezés. A jövőre tervezett liberalizálás veszélye szerintem abban áll, hogy a valós magyar viszonyok között nem lesz teljesíthető és csak a nagyobb munkanélküliséget, a felpörgött inflációt, a növekvő társadalmi feszültséget hagyja ránk. Úgy vélem, az A-változathoz sincsenek meg azok a közgazdasági eszközök, amelyek hiánya miatt nem teljesült a VII. ötéves terv, és a stabilizációs program. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy mindenekelőtt a tulajdonreformot kell megvalósítani, azaz olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a hosszú távú vagyonérdekeltség alapján álló, működőképes gazdálkodó szervezetek lépnek egymással kapcsolatba. Ennek feltételei: a földreform, a magántulajdon erkölcsi, politikai és anyagi támogatása, a működőtőke-behozatal ösztönzése, és nem utolsósorban — Liska Tibor szavaival — a „mamutok elásása”, vagyis a nagyvállalatok gyökeres átalakítása, működőképessé tétele. P. É. Parádi kosárfonók Párádon él és dolgozik Baji Imréné és ifjabb Baji Imre kosárfonó népi iparművészek. A családi tradíciónak számító mesterséghez jó formaérzék, az anyag ismerete és nem utolsósorban ügyes kezek kellenek. Tárgyaikban — amelyekhez nagyrészt Kőrös-vidéki fűzfát használnak — a régi hagyomány és mai kor igénye ötvöződik. Fonott tárgyaikkal, használati eszközökkel sikeresen szerepelnek a hazai kiállításokon. Ifjabb Baji Imre és édesanyja kosárfonó népi iparművészek (Fotó: Szabó Sándor — MTI) „Mi hittünk abban ...” — Kozmetikázás nélkül — Huszonöt szuverén egyéniséget — Ami tarthatatlan — Sajátos helyzetre építve — A fiatalok szerepe — Nem féltékenyen, értelmesen — Ha megszűnik a kiszolgáltatottságunk „Hiszem, hogy vissza lehet szerezni a bizalomból.. Egy nő, akit Rajki Sándornénak hívnak „Mi hittünk abban, hogy a pártszervezetek elvi-politikai eszközökkel ugyan, de sikeresebben dolgozhatnak. F.nnek azonban feltételei vannak. Például politikailag művelt, erkölcsileg tiszta vezetők a pártban is, meggyőződésében erős párttagság, minél nagyobb nyitottság, nyilvánosság minden kérdésben, amely megöli a formalizmust, a bürokráciát, a szubjektivizmust, egymáshoz rendeli a szavakat és a cselekedeteket . . (Részlet Rajki Sándornénak, az MSZMP májusi országos pártértekezletén elhangzott felszólalásából.) — Nem firtatom, hogy miután a gyöngyösi városi pártértekezleten Ont megválasztották a helyi pártbizottság első titkárá vá, s az első munkanapján leült íróasztala mögé, hogyan summázta: mit kapott örökül. Érdekfeszítőnek érzem viszont: miben hisz e székben ülve, milyen programot képzel megvalósítani? — Annak ellenére, hogy 1985 óta a városi pártbizottság tagja vagyok, mindeddig teljes egészében lekötött az a munka, melyet mint a Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkára végeztem. Kevésnek tartom azt a ténykedést, amelyet mindeddig a város politikai életében kifejthettem. Éppen ezért az újonnan megválasztott vezetés és az új pártbizottság programjának alapvető kritériuma a reális helyzetfelmérés, amely mentes mindenfajta,,kozmetikázástól”. Azt pontosan tudom — a két főállású titkár munkatársammal együtt —, hogy merre menjünk, a politikai munkát hogyan újítsuk meg. Hiszek abban, hogy ez változtat a város és környékének arculatán. A változás meghatározója maga a pártbizottság kell legyen. A dolgok közepébe vágva: úgy kell dolgoznunk, hogy e testület a közvélemény szemében való embert jelentsen, ne az apparátust, s ne csak pusztán tisztségviselőket. Huszonöt szuverén egyéniséget, kiknek személyes felelősségük, arcuk, elképzelésük van. Már az első napokban kerestük, mit ismert a tagság a párt- bizottság munkájából, s megdöbbenve tapasztaltuk, jóformán semmit. Ez tarthatatlan. Az első ülésen úgy döntöttünk, elengedhetetlen, hogy a bizottság tagjai a közélet részeseivé váljanak. Mindegyikük kap egy területet, tartja a kontaktust a pártszervezetek és a testület között, s egyénileg dönti el, mit munkálkodik, milyen módon. A szerzett tapasztalatokat pedig beépítjük a döntéseinkbe. — A várospolitikai koncepció az adott társadalmi életet is meghatározza. Milyen legyen konkrét jövője, élete, nyilvánossága . . . — Épp ezért nem egy általános irányvonalat kell, hogy „ráruházzunk” Gyöngyösre, hanem a sajátos helyzetre építünk. Szeretnénk elfogadható politikai programot adni: demokratikusan fejlődjenek a város gazdasági egységei, társadalmi szervezetei, egyesületei. Fontos, hogy ne követői legyünk a gazdasági életnek, hanem formálói is. Ne legyünk kiszolgáltatottjai a szabályozóknak. A mi munkánknak a legnagyobb nyilvánosság mellett kell megvalósulnia. Ezért tanácsadó teameket alakítunk ki egy-egy adott feladatra. Közgazdászokat, jogászokat, műszaki szakembereket szándékozunk megnyerni ennek, s főként fiatalokat. Szükség van a friss szemléletre, a jövő végül is az ő munkájuk során alakul. S nagy baj, hogy mindeddig szinte módunk se volt arra, hogy a közéletben részt vegyenek. A nagy horderejű várospolitikai kérdéseket pedig nyilvános pártbizottsági üléseken vitatjuk meg. — Ha jól értem, a pártonkívüliek- re is gondol. . . — Természetesen. Hiszen nagyon fontos a pártbizottság kapcsolata a tanáccsal, a Hazafias Népfronttal, a KISZ-szel, a szakszervezettel. De nem úgy, hogy a testületi üléseiken ott üldögéljünk. Az apparátus eddig kényszerű felügyeletet látott el, most azt szándékozzuk, hogy együttműködünk azokkal, akiknek más elgondolásaik vannak. Olykor vitázva, számítván arra is, hogy nem értünk mindenben egyet. De azt igenis tudomásul kell venni, hogy Gyöngyösön is létezik a Magyar Demokrata Fórum, a FIDESZ, vagy a Kisgazda Párt sejtje. Meddig félünk attól, hogy másfajta elgondolások is vannak?! Hatalmi pozícióból nem lehet partneri viszonyt kiépíteni, s nem szabad féltékenyen figyelnünk a jó, az értelmes elképzeléseket. S hogy megingott a párt tekintélye, az eddigi megkövesedett gyakorlatnak is betudható. Hiszem, hogy vissza lehet szerezni a bizalomból, méghozzá úgy, hogy ez ne csak gyöngyösi jelenség legyen. Másfajta viszonyt kell kialakítani a városi pártbizottságok között: ismerjék egymás elgondolásait, a megyei pártbizottság majdani új testületének munkáját. Az új és új szituációk megismerése, az újabb tapasztalatok segítenek a mi megakadt szekerünket továbblendíteni. — Ön szerint mi a valódi demokrácia? — Ez akkor valósul meg, ha mindenkinek lesz lehetősége a saját és környezete sorsának formálására oly módon, hogy felelősséget is vállaljon érte. Ha megszűnik a kiszolgáltatottságunk, a függőségünk különböző hivataloktól, s ha nem lesz körülhatárolt az egyén cselekvési lehetősége. De a demokrácia nem felfelé panaszkodásból áll, ettől még nem szűnik meg a bürokratikus hierarchia. Az elégedetlenség lehet a demokrácia elindítója, de csak akkor, ha építő aktivitásban nyilvánul meg, s nem torkollik anarchiába. Hangoztatjuk az alapszervezetek önállóságát. De az ember akkor érzi jól magát az önállóságban, ha van lehetősége dolgozni. Ha nincs megfelelő mozgástér, és nincsenek rátermett emberek, az önállóság szükségessége csak szólam marad. Mi segítséget, biztatást adunk az alapszervezeteknek, hogy a kezdeményezőerőt kialakíthassák. — Ön korábban is síkraszállt amellett, hogy nagyobb önállóságot kapjanak a helyi gazdasági vezetők . . . — Ehhez viszont az kell, világosan látni lehessen, hogy jól gazdálkodjanak az állam, a tagság vagyonával. Ma még nem tiszták a gazdálkodási játékszabályok. Nincs érdekeltség, amely ösztönözné a vállalat első számú vezetőjét arra, hogy egyetlen dolog a lényeg: mit produkál az általa irányított egység. Ne azért teremtsen kapcsolatot a pártszervekkel, hogy ténykedésüket lojálisán ítéljék meg. Ezt ne is a pártszervek ítéljék meg, hanem az egzakt számok, a fizetési boríték, a biztos munkahely tudata . . . Nagyon fontos, hogy a vezető munkáját konkrét produkcióhoz lehessen kapcsolni. — Ön a májusi országos pártértekezlet óta tagja a Központi Bizottságnak is. A feladat súlyát érzi-e nagyobbnak, vagy annak előnyeit, hogy közvetlen részese a döntéseknek? — Mindenképpen az előnyöket emelném ki, hisz olyan információforrásokhoz jutok, amelyeket hasznosíthatok munkámban. A Lukács János által vezetett bizottság ténykedésében veszek részt, s tapasztalataimat, véleményemet megpróbálom érvényesíteni. De a legfontosabbnak azt tartom, hogy az ember ott, azon a poszton érvényesítse az elgondolásokat, ahol dolgozik. Május óta a lehető legtöbb helyen megfordultam, s beszélgettem az emberekkel. S ha úgy is érzem, a nap kevés, ha reggeltől estig is dolgozom, rengeteget láttam, tanultam. — Engedjen meg végül még egy kérdést, anélkül, hogy feminista zászlókat lengetnék. Tulajdonít-e különösebb jelentőséget annak, hogy nő létére választották első titkárrá? — Ha az ember vezető és nő, való igaz, türelmesebbek, udvariasabbak vele szemben. S főként egy asszonytól, családanyától nem veszik rossz néven, ha nincs ott a munkájával nem szorosan összefüggő programokon. Világosabban fogalmazva: nem pincevacsorákon, vadászatokon dőlnek el dolgok. A közéleti tisztaságot így biztosítottabbnak érzem. Egy nő, aki úgy tűnik, révbe ért. Egy nő, akitől nagyon sokat várnak, s nemcsak Gyöngyösön. Egy nő, aki a legnehezebb időkben vállalta mindazt, amit vállalt. Egy nő, akit Rajki Sándornénak hívnak. Aki csak november végétől Gyöngyös város pártbizottságának első titkára, de máris többet jelent ennél . . . Mikes Márta Pályázati felhívás középiskolai honvédkollégiumi és tiszthelyettesképző szakközépiskolai jelentkezésre A Honvédelmi Minisztérium várja azoknak a 8. osztályos fiú tanulóknak a jelentkezését, akik kedvet éreznek a katonai hivatás iránt, és életpályának választják a haza fegyveres szolgálatát. A középiskolai honvédkollégiumokba — Balassagyarmat, Eger, Győr, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Tata és Zalaegerszeg — azok a jó képességű fiatalok kérhetik felvételüket, akik gimnáziumi, majd katonai főiskolai tanulmányaik befejezése után a Magyar Néphadsereg hivatásos tisztjei kívánnak lenni. A szolnoki kollégiumba elsősorban azok jelentkezhetnek, akik a repülés iránt érdeklődnek, és arra egészségileg is alkalmasak. A kollégiumba felvett fiatalok az adott város kijelölt gimnáziumaiban tanulnak. Eredményes érettségi vizsga után a Magyar Néphadsereg katonai főiskoláin folytatják tanulmányaikat. A legkiválóbb eredményt elérők — sikeres felvételi vizsga esetén — a baráti országok felsőfokú tanintézeteiben vagy hazai egyetemeken, főiskolákon tanulhatnak. A főiskolai követelményektől elmaradók tiszthelyettes-iskolán tanulnak tovább. A tiszthelyettesképző szak- középiskolákba azok a fiatalok pályázhatnak, akik vállalják a középiskolai tananyag, és ezzel együtt a magas szintű szakmai ismeretek elsajátítását, valamint a katonai képzést, illetve a hivatásos katonai szolgálatot. Jelentkezni lehet Budapesten élelmezési, zeneművészeti, Debrecenben elektrotechnikai műszerész, Orosházán gépszerelő és -karbantartó, Szabadszálláson gépjárműtechnikai szerelő, szállító- és üzemanyag-technikus, Szolnokon repülőgép-szerelő és repülőgép-műszerész, Tápiósze- csőn mechanikai műszerész, Vácott híradásipari műszerész szakokra. A tanulmányi idő négy év, a tanév kezdete: szeptember 1. A negyedik év végén a hallgatók érettségi képesítő vizsgát, valamint tiszthelyettesvizsgát tesznek, majd hivatásos tiszthelyettessé avatják őket. A tiszthelyettesképző szak- középiskolát eredményesen elvégző hallgatók — meghatározott feltételek mellett — a katonai főiskolákon folytathatják tanulmányaikat. A kiemelkedő eredménnyel végzők pályázhatnak a baráti országok felsőfokú katonai tanintézeteibe, illetve a hazai polgári egyetemekre, főiskolákra. A honvédkollégiumi, valamint a tiszthelyettesképző szakközépiskolai hallgatók teljes és ingyenes ellátást, zsebpénzt és a tanulmányi eredménytől függően tanulmányi pótlékot kapnak. Lehetőséget biztosítanak számukra a gépjárművezetői engedély megszerzésére, továbbá ingyenes, illetve kedvezményes utazásban, valamint a diákigazolvánnyal járó általános kedvezményekben részesülnek. Tanulmányaik befejezése és tisztté, illetve tiszthelyettessé avatásuk után a hivatásos katonák jogosultak szolgálati lakásra; és számos szociális juttatásban, illetve kedvezményben részesülnek. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, egészségi alkalmasság a hivatásos katonai szolgálatra. Az előírt tantárgyakból — magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, orosz nyelv — legalább „jó” rendű tanulmányi eredmény. A pályázók a jelentkezési lapot iskolájuk pályaválasztásért felelős pedagógusaitól szerezhetik be, és azt kitöltés után ugyanott adják le. További információért személyesen is felkereshetik a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságok pályárairá- nyítási munkatársait. A pályázók — külön értesítés szerint — egészségi alkalmassági vizsgálaton, majd felvételi vizsgán vesznek részt. A jelentkezési okmányokat 1989. január 31-ig kell megküldeni az illetékes megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságra.
