Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-02 / 287. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 2., péntek GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3, A magyarországi németek kongresszusa előtt „Nemzetiségünk fennmaradása közös érdek” A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége kongresszust előkészítő tevékenységéről, az ötéves ciklus számvetéséről beszélgettünk Hambuch Gézával, a szövetség főtitkárával. — Ötéves munkánkat számos új vonás jellemzi, de távolról sem vagyunk elégedettek az elért eredményekkel— mondja a főtitkár. — Előbbre léptünk az érdekképviselet kiépítésében és erősítésében és ezt kívánjuk folytatni a decemberi kongresz- szus után is. Erre a politikai helyzet ma módot ad, élni akarunk a lehetőséggel. Persze nincs kész recept, hiszen a problémák úgyszólván helyenként változnak. A többségi nemzet toleranciája, megértése és támogatása, a küldöttek partnerként való elfogadása azonban meghatározó. — Változik-e a szövetség belső, szervezeti felépítése az érdekképviselet előtérbe állításával? — Az alapszabály-tervezet szerint a megválasztott küldöttek megyei testületet alakítanak a német nemzetiség, illetve szövetségünk területi képviseleteként. Ez a testület lenne a partnere a megyei szerveknek, illetve a különböző intézményeknek. A testület elnöke pedig tagja lenne a német szövetség elnökségének. A változástól azt váijuk, hogy erősödjön a bázis, hogy lényegesen jobban érvényesüljenek majd a német lakosság érdekei. — Jogrendszerünk az állampolgárok egyenlőségét hangsúlyozza. A nemzetiségek esetében pedig elismeri nyelvük és kultúrájuk egyenlőségét is. Mi a tapasztalata, miképpen érvényesül ez azokban a falvakban és városokban, ahol a magyarországi németek laknak? — Az elv és a gyakorlat között sok helyütt űr tátong és egyes megyék között is jelentős a különbség a végrehajtásában. Abban bízom, hogy a készülő nemzetiségi törvény segít majd megváltoztatni ezt az állapotot. — Hogyan ítéli meg a nemzetiség fennmaradását? — Magyarország politikai, gazdasági, társadalmi érdekeit, nemzetközi tekintélyét az szolgálja, ha az itt élő nemzetiségek — köztük a németek — fennmaradnak, kibontakozhatnak. Hangsúlyozni szeretném a kettős felelősséget: valaki ebben az országban németként akar élni, akkor annak biztosítani kell az ehhez szükséges lehetőséget, feltételeket, ám magának is mindent meg kell tennie ennek érdekében. Ugyanakkor nélkülözhetetlen az azonos nyelvet beszélő országok támogatása is. — Ön az asszimiláció, a beolvadás veszélyéről beszélt, amely a nemzetiségi lét számos területén hat. De vajon az a német fiatal, aki elindul a faluból, értelmiségivé válva ragaszkodik-e hozzá, hogy visszajuttasson valamit közösségének, ahonnan kiemelkedett? — Igen, ez nagyon lényeges kérdés. Sajnos azt kell mondani, hogy a magyarországi németségnek sosem volt erős, öntudatos értelmiségi rétege.'Ha valaki kiemelkedett, azt nem mint németet tartották számon, kiemelkedésének ára általában a németségből való kiválás volt. Hivatkozhatnék,a történelem torzító kényszerére, hiszen voltak időszakok, amikor sokaknak még a német családi nevet is meg kellett változtatniuk. Vagy a kitelepítés és a jogfosztottság szomorú időszakára, amelynek egyebek között olyan következménye is volt, hogy igen sokan szinte menekültek német nemzetiségükből és inkább magyarnak vallották magukat. Ezek az események, körülmények mindmáig hatnak. — A nemzetiségi lét vagy még inkább a tudat elképzelhetetlen az anyanyelv használata, ápolása nélkül. Mi a helyzet ezen a téren? — Az anyanyelvi oktatásban számszerűen sikerült előbb lépni, minőségileg alig. Az oktatási forma távolról sem felel meg az igényeknek: heti 3—4 órában tanítják a németet, több helyütt úgynevezett nulladik vagy csatlakozó órában, tehát reggel 7-től 8-ig, vagy délután. Sok gyerek nem az iskola székhelyén lakik, tehát naponta utazniuk kell. A németet oktató pedagógusok jelentős részének nincs nyelvi, illetve pedagógiai képzettsége. — Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy legalább egy nemzedék úgy nőtt fel, hogy nem tanulhatta az anyanyelvét — tehát át sem adhatta azt a gyerekeinek — nos, minden okunk megvan rá, hogy azt mondjuk: ez a helyzet tarthatatlan, sürgős változás után kiált. — A Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és szövetségünk kidolgozta a kétnyelvű oktatás módszerét. Eddig 20 iskola egy vagy több osztályában, felmenő rendszerben, kísérletként vezették be ezt az oktatási formát. Nem megnyugtató az óvodai nyelvoktatás helyzete sem. És még valami. Gyermekeink nem ismerhetik meg az iskolában a nemzetiség történetét, hozzájárulását az ország gazdasági és szellemi gyarapodásához, a tankönyvek erről ugyanis nem szólnak. Kikkel, illetve mivel tudjanak gyermekeink azonosulni? Az iskolának objektív képet kell közvetítenie a német nemzetiségről. Ebben, remélem segít a tavaly Budapesten megrendezett nemzetközi történészkonferencia, amelynek anyagát — „Háromszáz év együttélés, a magyarországi németek történetéből” címmel — kiadott kötetben eljuttatjuk az iskoláknak. — Milyen intézményes programot alakítottak ki az anyanyelvi oktatás korszerűsítésére? — Tanácsi szervekkel együtt többek között azt javasoltuk a Művelődési Minisztériumnak, hogy Baján létre kell hozni egy német nevelési központot, az óvodától a középiskoláig bezárólag, Bonyhádon regionális általános iskola fogadhatná Baranya, Tolna, Somogy és Fejér megye egy részének tanulóit is a 12 osztállyal és körülbelül százhelyes kollégiummal. Észak- és Nyugat-Magyarországról Pilis- vörösvárra jöhetnének a gyerekek. A negyedik regionális létesítmény Budapesten lenne, a Kossuth Gimnáziumban működő német tagozathoz kollégium építését szorgalmazzuk. Ezek az intézmények igen fontos szerepet töltenének be a kétnyelvű oktatás széles körű elterjesztésében, az anyanyelv elsajátításában, olyan aprófalvak vagy németek által csekély számban lakott községek gyermekei számára is, ahol nehezen teremthetők meg az eredményes nyelvoktatás feltételei. — Hogyan alakult a kapcsolatuk a német nyelvű országokkal? — Határozott fejlődésről számolhatok be. Az NDK-val már régóta szorosak kapcsolataink, ezt államközi szerződés is rögzíti: főként a pedagógusképzésben és továbbképzésben segít az NDK. — Érezhetően bővültek kapcsolataink az NSZK-val, különösen Grósz Károly múlt évi látogatása óta. Magyarországon és az NSZK-ban egy-egy albizottság alakult azzal a céllal, hogy segítsen a Bonnban aláírt nyilatkozatot megvalósítani. Megemlítem, hogy a háború után magyar- országi németeket főként a mai NSZK területére telepítettek ki. A kitelepítettek élénken érdeklődnek az óhaza, Magyarország iránt, sokan azok közül is, akik már ott születtek. Számos esetben ők kezdeményezik a kapcsolatok felvételét. A kultúrcsopor- tok cserelátogatása érezhetően megélénkült. A közösségek közti kapcsolatok előmozdítására a Belügyminisztériummal, a Művelődési Minisztériummal és a Hazafias Népfronttal közösen alapítványt hoztunk létre, és elsősorban utazási költségtérítéssel segítjük az együttműködés szerveződését. Az NDK, az NSZK és Ausztria mellett újabban Svájc is érdeklődik a magyarországi németek iránt. K. E. Kátyúban az építőtáborok? Régebben gyakran lehetett hallani az építőtáborokkal kapcsolatban, hogy azok jól működnek ugyan, de nem minden zökkenő nélkül. A legnagyobb gondot az okozta általában, hogy a diákok csak ígérkeztek, de végül meggondolták magukat, s nem ment el mindenki közülük, akire számítottak. No és a gazdaságok sem mindig állták a szavukat. Velük pedig az volt a baj, hogy nem biztosították mindig azt a munkát, amit az előszerződések ígértek. Az idén mintha az említettek mellett más is megzavarta volna ezt a tevékenységet. Mintha a nehézségek még erőteljesebben jelentkeztek volna mint korábban — tudtuk meg dr. Nagy Imrétől, a megyei KISZ-bizottság titkárától. Kétszer is előfordult például, hogy a gyerekek hiába utaztak el, a tábor elmaradt, s az ilyen ügyek a KISZ-es szervezők megítélését is befolyásolják, függetlenül attól, hogy hibásak voltak-e vagy sem. Megyénkben a helyzetet a közelmúltban értékelték, s az igazsághoz tartozik, hogy a szervezéssel foglalkozó megyei KISZ-bizottsági munkatárs fegyelmi büntetést kapott. Beszélgetőpartnerem szeptember elsején kapta feladatul, hogy derítse ki a hibák okait, amelyek miatt kátyúba kerülhetett ez a hajdanán oly kedvelt és népszerű lehetőség. — Milyen hibák vezettek a kudarcokhoz? — Az idén még kevesebb táborozási lehetőséget kaptunk, mint régebben — mondta dr. Nagy Imre. — Legfőbb oka, hogy a gazdaságok már több év óta jelzik: számukra nem olcsó, sőt nem kifizetődő egy ilyen dolog. Napjainkra a hagyományos nagy gyümölcsszedő táborok száma csökkent. Ráadásul gyakran előfordul, hogy a fagy elviszi a termést, s ha emiatt marad el a munka, azt már tavasz végén tudják ugyan, de helyette ekkor már nem tudunk újabbakat kínálni. Az idén egy igazi nagy táborra nyílt lehetőség. A Debreceni Tartósítóipari Kombinát jóvoltából üvegmosás, csomagolás, gyümölcs- és zöldségválogatás szerepelt a feladatok között. Összesen 240 diákot mozgósítottunk. Emellett szerveztünk szakmai, környezetvédő és idegenforgalmi táborokat, amelyeken legfeljebb 20—40 tanuló vehetett részt. Pécelen a patak medrét tisztították, kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolásaink szakmai táborban jártak. Említésre méltó, hogy egy csoport környezetvédelmi táborba indult Keszthelyre, de végül mezőgazdasági munkát végeztek, mivel az előzetes megállapodásban foglalt feladatokra nem nyílt mód. Végül is a KISZ keszthelyi bizottságának közbenjárására mégsem kellett azonnal visszaindulniuk, hanem a település egyik szövetkezetében dolgozhattak. — Milyen elvek alapján osztották szét a táborhelyeket az iskolák között? — Az iskolák képviselőit értekezletre hívták össze, s a meglévő keretszámokból vállaltak annyit, amennyit jónak láttak. Ez nem bizonyult szerencsésnek, mert egymás között is csereberéltek, s így nem vált nyomonkövethető- vé számunkra, hogy honnan hány gyerek megy egy-egy helyre. Megzavarta a helyzetet, hogy az e területtel foglalkozó munkatársunk egyik napról a másikra elköltözött Egerből, ráadásul vezetésünk elfogadta, hogy családi problémái miatt ne töltse le a felmondási időt. így az információkat nem tudta átadni az új kollégának. Az első tábor június közepén indult, s az oktatási intézményeknek csak az utolsó napokban nyújtottuk át a megbízó- leveleket, s ebből is komoly gondok származtak. Valamelyest megzavarta a munkánkat az is, hogy a KISZ KB-val nem sikerült konzultálnunk arról, hogy menet közben újabb építőtáborokba is jelentkezhettek az érdeklődők. A rádióban gyakran kértek jelentkezőket egy-egy ilyen feladatra, holott mi már korábban közzétettük, hogy az év elején meghirdetetteken túl nincs több lehetőségünk. Fennakadást jelentett az is, hogy volt olyan intézmény, amelyik csak 56, vagy 70 százalékát küldte el a gyerekeknek, bár többségben 90 százalék fölöttire sikerült a mozgósítás. Közismert, hogy a fiatalokat felügyelet nélkül nem lehet utaztatni, ugyanakkor az intézmények nem gondoskodtak minden esetben tanár kísérőről. A jövőben csak akkor tudunk egy-egy iskolával megállapodni az építőtábori kérdésben, ha ezt a kritériumot is vállalják. — A cégek mennyire tekintették szívügyüknek a diákok foglalkoztatását? — A gazdaságok ez évben is biztosították a feltételeket. Bár komoly problémánk adódott a Törökszentmiklósi Állami Gazdasággal, ahová leutaztak ugyan a diákok, de nem tudták őket foglalkoztatni. Ez rendkívül kellemetlenül érintette a gyerekeken kívül az iskolákat és a szülőket is. Állítólag a gazdaság ezzel foglalkozó dolgozója egy munkatársát kérte meg a program kezdete előtt egy héttel, hogy telefonon jelezze felénk: elmarad a tábor. Ez elképzelhetően meg is történt. S ha ez így volt, hibásnak érezzük magunkat, de meggyőződésünk, hogy a vállalat részéről ez nem elfogadható módja a tábor lemondásának. No és egy másik malőr. Pécelen, az első turnusban elvégezték a pataktisztítást, viszont ez azzal a kellemetlenséggel járt, hogy a második turnus tagjai közül hiába utaztak oda azok, akiket nem tudtunk értesíteni. — Elégedettek-e a táborvezetőségekkel és a szülőkkel? — A táborvezetői tennivalókat a fiatal pedagógusokra és a főiskolai hallgatókra bízzuk évek óta. Többségük visszatérően vállalkozik erre a feladatra. Általában kifogástalanul tevékenykednek. Ez évben viszont előfordult, hogy az egyik tábor vezetése három nappal az indulás előtt mondott le. Szinte lehetetlen helyzetbe hoztak bennünket, s így kellett biztosítani másokat helyettük. Két helyről is érkezett panasz a táborvezetők munkájával kapcsolatban. Mi a jövőben nem bízzuk meg őket ezzel a munkával. A szülők gyakran elgondolkoznak, hogy elengedjék-e csemetéjüket ezekre a nyári elfoglaltságokra. Tőlük azt szeretnénk kérni az elkövetkezőkben, hogy bátran küldjék gyermeküket, hiszen kellemesen tölthetik el azt a két hetet, dolgoznak, pénzt keresnek, s többnyire jó a hangulat is. Viszont jelezzék, ha beteg a fiuk vagy a lányuk, s ekkor nem fordulhat elő az, ami az idén is: az egyik epilepsziás fiatalra rájött a roham, s erre senki nem volt felkészülve. — Ügy tudom, hogy ennyi gond ellenére is a diákok mindenütt helytálltak. — Minden gazdaság úgy nyilatkozott a mieinkről, hogy becsületesen és jól dolgoztak. Országosan — a létszám és a végzett munka alapján — a hatodik helyre rangsoroltak bennünket. Ezért mindenképpen meg kell dicsérni a tanulókat. Akadt persze kisebb-nagyobb gond is. Például előfordult, hogy az egyik diák részegen érkezett meg, aztán azzal sem érdemes dicsekedni, hogy néhány kislányt haza kellett küldeni, mert megengedhetetlenül viselkedtek. Volt egy komoly baleset is: az egyik fiú nyakcsigolyatörést szenvedett balatoni fürdőzés közben. — Feltételezem, hogy jövőre igyekeznek kiküszöbölni a csorbát. Kikerül-e a kátyúból az építőtábori mozgalom? — Mindenképpen azt szeretnénk, hogy az ideinél kevesebb probléma legyen. Szeretnénk minél több lehetőséget, minél több helyet megszerezni az országos elosztón. Mi magunk is keresünk újabb táborozási helyeket megyén belül is, s ezeket felajánljuk más megyéknek. A szerződések kötésekor alaposabban megvizsgáljuk a feltételeket. Az iskolák és a gyermekek tájékoztatására egy-egy táborról videofelvételeket készítünk. Az előkészítésbe fokozottabban bekapcsoljuk a városi iskolafelelősöket, és nem követjük a megyei elosztás idei formáját. Elképzelhető az is, hogy az iskolákkal is szerződést kötünk, rögzített feltételekkel, mert nem szeretnénk, ha a mostanihoz hasonló csereberékkel áttekinthetetlenné tennék á helyzetet. Mindezekkel azt szeretnénk erősíteni, hogy egyértelműbbé váljanak a feltételek. Szeretnénk még több gyereket táboroztatni, hogy kellemesen és hasznosan töltsék el nyaruk egy részét. Úgy, hogy minél kevesebb kellemetlenség érje- őket. H. J. Újító munkásőrök Korszerű híreszközök... (Szabó Sándor felvételei— MTI) alatt a munkásőrségben is megkétszereződött. A testületben az elfogadott és megvalósított javaslatok segítették az anyagitechnikai eszközök fejlesztését: a híradástechnikai, a lőtértechni- kai, a vegyi védelmi, kiképzési eszközök, valamint az energia- és anyaggazdálkodás területén. Az elmúlt évben született első szolgálati szabadalmává fejlesztett találmány, az éjszakai célzást segítő készülék, valamint a lőtér- technikai fejlesztést jelentő 12 voltos, számítógéppel vezérelt automatikus lőtéri célszerrendszer. Mindkettő a polgári életben is alkalmazható. Ezek az újítások, szabadalmak az elmúlt években 5—6 millió forint költségmegtakarítást jelentettek a testületnek. A tanácskozáson meghatározták a következő időszak legfontosabb munkásőrségi fejlesztési feladatait, többek között a műszaki-fejlesztési, a híradó, a vegyi védelmi, a hadtápeszközök területén. A rendezvényen Iványi István, a találmányi hivatal elnökének különdiját adta át kiemelkedő munkájukért a Munkásőrség Központi Éllátó Parancsnoksága kollektívájának. A népgazdaságban is jelentős újításaikért, valamint a munkásőrségi fejlesztések segítéséért tizennégyen a Haza Szolgálatáért Érdemérem, heten a Kiváló Újító kitüntető jelvényt különböző fokozatait vették át Borbély Sándor országos parancsnoktól. A tanácskozás ideje alatt kiállításon mutatták be a legfontosabb találmányokat. Az újító munkásőröknek ipaijogvédelmi szaktanácsadást is szerveztek a NOVIK1 kisüzemi innovációs iroda szakembereivel. Megtartották Budapesten, a Munkásőr Parancsnoki Iskolán III. országos tanácskozásukat a munkásőr újítók és feltalálók képviselői. Ezen részt vett Borbély Sándor, országos parancsnok és Iványi István, az Országos Találmányi Hivatal elnökhelyettese, jelen voltak a fegyveres erők és testületek képviselői, köztük Magyari Béla űrhajós alezredes. Az értekezlet résztvevői azt elemezték, hogyan segíti a munkásőrségben szolgáló két és fél ezer újító, feltaláló a népgazdaság különböző területei fejlesztését, másrészt milyen eredményei vannak az újítómozgalomnak a munkásőrségben. Ä termelés korszerűsítésében, a termékek fejlesztésében, a munkászervezés ésszerűsítésében nagy értékű szellemi alkotások megvalósítói vannak a munkásőr újítók között. Munkásőr feltalálók működtek közre például a teraszos- kázettás szennyvíztisztítás bevezetésében, a gáznyomásszabályozás nagyüzemi gyártásának meghonosításában, a Phobos- programban, a különböző vegyszeres gyomirtók hatóanyagainak előállításában, a kohászatban a Wemicke kemencék kettős égetésének elterjesztésében. A tanácskozáson elmondták, hogy a munkásőrök által megvalósított találmányok értéke majdnem hárommilliárd forint, az idén 193 elfogadott újításuk 282 millió forint megtakarítást jelentett a népgazdaságnak. A benyújtott javaslatok száma 5 év Barta Gyula és Fehér Béla az országos parancsnok helyettesei az újítók társaságában megtekintik a kiállítást
