Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-14 / 271. szám
KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. november 14., hétfő A Filharmónia egri hangversenye A hontalanság romantikája Nő kalapban Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában Jékely Zoltán Lila ruhás nő Szalatnyay József A,Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar adott hangversenyt az elmúlt csütörtökön a Gárdonyi Géza Színházban, a Filharmóni hangversenysorozatában: Rachmaninov II. zongoraversenye és Mendelssohn IV. szimfóniája hangzott el. Amikor beszámolónkat papírra vetjük, nemcsak az a szembeszökő meglepetésünk és felismerésünk támad, hogy ezek a romantikus zenészek a legszemélyesebb lelki gondjaikat beszélik ki nekünk, hanem túlontúl ismerősnek, csaknem belőlünk szpló- nak halljuk, érezzük azt a sóvárgást is, amit a haza iránt szoktunk felfedezni magunkban, amikor netán idegenben, még inkább szorongattatásainkban ránk tör a magány. Az a társtalanság, amikor hosszasan panaszkodni kezdünk. Legelőbb is magunknak. Belül, mert ki is lehet igazán barátja gondjainknak, keresője a vigasznak, mint mi magunk, — ha van erőnk magunkra figyelni. Rachmaninovnak — főként kortársai — rótták fel bűnül, hogy a századelőben, amikor már az impresszionizmus száguldott végig az európai kontinensen, ő romantikát írt. Azt a zenét, amelyben Csajkovszkij, Liszt, Chopin annyi mindent elmondott már a világnak. A dallamokban, a finoman erezett futamokban, az elmélkedésekben, amiket nagy kitörések tarkítanak. Rachmaninov — a saját korában — vállalta ezt a hangoltságát, hajlamait és érzelmi-szellemi gyökereit. Ezzel együtt idegennek érezte magát, művészetét a korban, ahol annyi minősítés kavargott, és amely végül is kitermelte minden szellemi és társadalmi keservével együtt ezt a huszadik századot. A zeneköltő sorsa ott panaszkodik a második tételben, s bár a finálé szilaj táncritmusa feledtetni adó Vállalat gondozásában a napokban több újdonság jelent meg. Cserbák A ndrás a magyar kalendáriumok történetével ismerteti meg az olvasókat, 1945-ig vizsgálva a kiadvány szerepét a művelődésben, a paraszti kultúrá- baft. A Kalendárium-típusok a Néprajzi Múzeum gyűjteményében című kötetben a korabeli kalendáriumokból is olvashatók részletek. A kiadó a 80 éve született Aszlányi Károly emlékére közreadta A rejtélyes konflis című kötetét, amely minden korosztály számára szórakoztató oligyekszik a mű szorongásait, azért nem véletlen, hogy ez a virtuóz zenész, zongoristának, karmesternek és alkotónak is kiváló, Beverly Hillsben halt meg. Mendelssohn olasz szimfóniáját — éppúgy, mint a skótot — az a vándorlás szülte, amit a zeneköltő szinte programszerűen hajtott végre. Kereste a zenét, a dallamokat mindenütt, az intuíciókat, amik nélkül egyetlen teremtő géniusz sem élhet meg. Amikor Itáliában időzött, az északibb dallamok után vágyódott, vagy inkább a táj, az otthon után; az a fel nem denthetetlen és nehezen megélhető otthoniasság hiánya fájt neki. A nosztalgiák egyébként azzal kezdődnek, mi lenne most, ha... Ez a „ha ” az ilyen alkotók belső feszültsége. És ha már a két hontalanságot, a Rach- maninovét és a Mendelssohnét egybeéreztük ezen az estén, ne mulasszuk el azt sem lejegyezni, hogy a két rövid óra keretében olykor szép főszerepet játszottak a gordonkák. Túl a szimfónia fúvósremeklésein, amik szinte röp- tették gondolatainkat a nyugvás, a béke vágya felé; az elgondolkodásra intő hangok ezen a hangszeren bizonyították, hogy az alkotónak van igaza: ki kell írni, ki kell élni mindent magunkból; a többi a művek dolga. A debreceni együttes — Szabó László karmesteri pálcája alatt — értékes élménnyé váló zenélést mutatott be. A Mendelssohn-szimfónia mindenképpen csillogtatta az együttes jó hangzását, es ezt nagy nyereségként jegyezzük fel. A Rachmaninov-zongoraver- senyt Dráfi Kálmán játszotta. A technikailag magas fokon igénybe vett szólista gazdag érzelemvilággal rendelkezik; a zenekarral folytatott párbeszédében kitűnő hangsúlyokat használt. vasmány. A reprint kötet egy kamasz fiú naplója kalandos kisvárosi nyaralásának eseményeiről. Baló Júlia Sztárinterjúk forgatás közben című könyvében világsztárok, hazai nagyságok — színészek, sportolók, írók, rendezők — beszélnek életükről, pályájukról, hangulátaikról. Néhány interjúalany: Richard Burton, Tony Curtis, Anthony Perkins, Michelangelo Antonioni, Arnold Schwarzenegger, Hanna Schygulla, Milos Forman, illetve Garas Dezső, Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Hernádi Gyula, Huszárik Zoltán. November 4-én nyílt meg és csaknem karácsonyig, december 18-ig látható az MSZMP Oktatási Igazgatóságának kiállítótermében az a nyolcvannégy alkotás — olaj, grafika, vegyes technika stb. —, amely az 1915-ben született művész több évtizedes munkásságába enged bepillantást. A festőt akkor ismerte meg az egész ország, amikor a Ko- dály-centenárium alkalmából az utcákat, tereket beszórták azzal a plakáttal, amely az ő egész alakos Kodály-portréjáról készült. Akkor jutott neki az elismerésből a Munkácsy-á\)rdí is. A festő 1935 óta, még Réti István növendékeként szerepelt a pesti tárlatokon, a háború után, 1946-ban már az Ernst Múzeum fogadta képeit. Az itt kiálh'tott, a kezdeti évekből származó és megőrzött ujjgyakorlatai bizonyítják, hogy már középiskolás korában, Szóhyi-tanítványként lankadatlanul rajzolt, ismerkedett mindazzal, amit kifejezésnek, a lélek és az alkotás gyötrelmének neveznek. Indulásakor kavargott végig az országon a német expresszionista iskola hatása, kiáltóan nyers színekkel harsogva eszméket, stílusparancsokat, hogy aztán mindazt, ami vele jött, a második világháború, mint történelmi cezúra, elsöpörje. Az a régi, esztétikai, politikai és szellemtörténeti szakasz, mérce, irány, értékrend megszűnt és a rend, az a bizonyos esztétikai rend, aminek lennie kellene, még a mai napig sem alakult ki valódi, korszakalkotó harmóniává. A korai művek, a nyitó évek Sturm- und Drangja után gyorsan másfajtákkal osztják meg a műtermi csendet. Portrékkal, a család tagjaival, az apa, az anya elmélyült ábrázolásával, noha a keletkezési dátumok a katasztrófába rohanó Európa éveit jelzik. Mint annyiszor, itt is és ismét bebizonyosodik, hogy az alkotói korszakok egy-egy művésznél nem feltétlen esnek egybe azokkal az évszámokkal, eseményekkel, amiket a történelem olykor vérrel ír a kor falára. A tájképek és a portrék úgy sorakoznak egymás mellé, hogy a keletkezési hely és idő jóformán másodlagos. Még akkor is, ha kitetszik, mennyire a hazáról és szeretet- ről, az emberi jóságról és az igazság éhségéről akar gyónni a művész. És mindezt a poézis örökzöld indítékaitól űzetve! Poézisről beszélünk, noha ez inkább irodalmi kategória. És ezt annál bátrabban tesszük, mert Szalatnyay művészi felfogását, alkotói alapállását maga is a szonettnek, mint feszes és értékes formának az idézésével szokta meghatározni. Mert a festői alkotás a szépség, az igazság maga. És a szépség nyelvén beszélni a jellemről, a sorsunkról, egyéniségünkről, a világról — a művész belső szüksége, késztetése, magatartása. Idáig eljutva meg kell vizsgálni azt is, ami ebben a művészben magyar? Nemcsak arra gondolunk itt, hogy a művész a magyar tájakban látja meg lelkének és arcának, egyéniségének mását, tükrözését, hanem arra is, hogy így és itt egy megélt történelem tekint le az arcokról. Vallja mindazt, amit olykor már szavakban és zenében is oly nehéz kifejezni. Az önarcképeket külön vizsgálódás tárgyává kellene tennünk! Erdély három portréból is kitekint ránk. Áprily Lajos, az angyali hangon zenélő költő, az ő fia, Jékely Zoltán, aki megint másként dalolta, élte meg Transsylvániát, mint apja. És itt van az iróniával és megszerzett írói bölcsességének birtokában Kolozsvári Grandpierre Emil, aki mosolyban fürösztve, olykor dörgések-dörgedelmek közepette neveli nemzetét a köznapi becsületre, hogy ünnepi érzései is lehessenek. A tudós-költő, Keresztúry Dezső sem hagy nyugodni. A történelem áll háttérként ezekhez az arcokhoz, még akkor is, ha a líra és a szépség lágyít is a vonásokon. Nagybánya értékes mesterei és évtizedei üzennek itt nekünk. Az impresszionisták kései sugárzása ragyogja be ezt a világot. Két nemzedéknyi magyar történelmet is bemutat a festő romol- hatatlan lélekkel. És mert a művészt mindig is komoly erkölcsi maximák irányítják, ezért jó mester is. A nagyok közül való. Szalatnyay József mégis arra a legbüszkébb, hogy egykori tanítványai — ma már többen neves festőművészek — tanár úrnak tisztelik. A Kodá- lyi-értelemben. Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a művészt és az életére ablakot nyitó kiállítást Egerben fogadhattuk. És arra külön is büszkék vagyunk, hogy a művész mindezt barátságból és nevelő szándék okából tette, vállalta! Farkas András A Bodrog Sárospataknál (Fotó: Gál Gábor) (f. a.) A Múzsák újdonságai A Múzsák Közművelődési KiMegáll az ész! Megőrült a munkaügyis?! Vagy engem nézett bolondnak, amikor ezt a lányt, ezt az Andreát a nyakamra hozta? Reggel óta figyelem. Reggel óta ül az írógép mellett. Reggel óta másol egy négysoros levelet. És milyen sajátos módszerrel! Kipipál egy betűt az eredeti szövegen, aztán mutatóujját végighúzza az írógép klaviatúráján, miközben hangosan olvassa a betűket, rö,tö,zö, és így tovább. Amikor a megfelelő betűhöz ér, leüti a billentyűt. Rápihen kicsinyét, aztán indul újra a mutatóujj: sö,dö,fö... Ezzel a nővel zárassam én le a félévi levelezést?! Mindjárt úgy fog repülni, mint egy közepes hatótávolságú rakéta! Most felnéz. A szeme szép, a pofija is kedves. De hát ez nem reklámfilmstúdió, és nem Anna-bál! Nekem perfekt és gyors hivatali segéderő kell. Tessék, most csengetett a gép, vége az első sornak, őpedig tanácstalanul pislog. Egek, ez az Andrea nem tud sort váltani! Tétován benyom, elhúz, megránt mindent, ami kiáll oldalt a masinából, na végre, megtalálta a váltókart! Boldogan felsóhajt, könnyű blúza megrezdül, nem mondom... De hát ez nem manökenügynökség, aki így pötyög a gépen, az nálam nem sok sót fogyaszt el! Most meg mi a problémája? Aha, biztos nagybetű jön, és ez az élmunkás nem leli az emelőbillentyűt. Gályára kéne küldeni azt is, aki bizonyítványt adott neki gép- és gyorsírásból! És aztán folytatódik a kálvária. Cö,vö,nö, istenkém, miért büntetsz ilyen keményen, már szaggat a fejem, reszket a szemhéjam, dobol a fülem. Ha rögtön nem teszem ki a szűrét ennek a lánynak, engem visznek el a mentők! Hurrá, minden elmúlik egyszer, minden a végéhez ér! Még dél sincs, és befejezte a levelet. Feláll, megigazítja a frizuráját, ragyogó fekete haja van, viszont nem fodrászversenyen vagyunk, jó vicc... Kihúzza a gépből a papírt, hozza hozzám. Nem is jár, lebeg a padló felett. Annál jobb, annál könnyebben tovalebben, amikor útilaput kötök a talpára, pillanatokon belül. Élém teszi művét, vörösbe borul előttem a világ. Egyetlen szóba folyik össze az egész szöveg. Hiányzanak az írásjelek. Csak úgy sorjáznak a bakik! Nyugi, most szép lassan számolok magamban húszig, hogy azért ne legyek túlságosan goromba' hozzá... Egy... kettő... három... Nem emelem a fejem, de oldalról látom, hogy mint riadt madárkák, úgy repkednek Andrea ujjai az íróasztalom szélén. Hát van is oka a félelemre. Ilyen slendrián munkát én még életemben nem láttam. Nyolc...kilenc...tíz... Ez meg micsoda?! Férfikezet látok, amint a riadt madárkák felé közeledik, és gyengéden megpaskolja őket. És egy kellemes baritont is hallok, amint gügyögve mondja: — Kezdetnek nem is rossz ez a levél, ciróka-maróka, mi jól '■ ki fogunk jönni egymással, j Ugye, Andreácska? Ez a paskoló kéz — az én kezem. Ez a gügyögő hang — az én hangom. Megáll az ész! Megjelent a Nekcsei Biblia hasonmás kiadása A magyar lovagkor leggazdagabban díszített, a megrendelőjéről Nekcsei Bibliának elnevezett kódex hasonmásának megjelenése alkalmából sajtótájékoztatót tartottak csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A kötet — amelynek eredetijét a Washingtoni Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében őrzik — a Helikon Kiadó gondozásában látott napvilágot, a Kongresszusi Könyvtár közreműködésével. Molnár Magda, a Helikon igazgatója elmondta, hogy a kódex megjelentetése a hét éve alakult kiadó legnagyobb szabású vállalkozása, majd részletesen ismertette a biblia keletkezésének körülményeit. A bibliát Nekcsei Demeter, Károly Róbert kincstárnoka az 1300-as években készíttette, valamelyik általa emeltetett templom részére. A kódex miniátorai feltehetően itáliai műhelyekben tanult magyar művészek voltak. A nagy méretű iniciálék és a lapszéli képek a szentek életéből és a Bibliából vett jeleneteket ábrázolnak, vastag aranykeretbe foglalva. Az 1492 oldalas kódex 108 legdíszesebb, legszebb lapjának hasonmását mutatja be e kiadvány, képmagyarázatokkal. Az aranyfüsttel készült miniatúrá- kat arany színű fóliával nyomtatta a Kner Nyomda. A hasonmás kiadáshoz Dana Pratt, a Washingtoni Kongresszusi Könyvtár kiadói igazgatója írt bevezetőt, a kódex történetét ismertető tudományos nézeteket a Helikon Kiadó foglalta össze. A képekhez magyarázatul szolgáló szövegek, és a kódex művészi értékeiről szóló tanulmány a tavaly elhunyt Dercsényi Dezső vezetésével jött létre. A Nekcsei Biblia ára 4500 forint, összesen 8000példány készült belőle, ebből több ezer előjegyzésben kelt el. Molnár Magda elmondta azt is, hogy e kötet nem készülhetett volna el a Kongresszusi Könyvtár segítsége nélkül, hiszen az lemondott a jogdijról, s ingyen adta a bibliáról készített színes diafelvételeket is.
