Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-02 / 262. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. november 2., szerda Találkozó a gdanski hajógyárban Thatcher politikai aknamezőn? Mértékadó brit kormányforrások szerint Margaret Thatcher miniszterelnök asszony nem változtat lengyelországi látogatási programján azt követően sem, hogy a lengyel kormányfő bejelentette a gdanski Lenin hajógyár december 1-jén sorra kerülő bezárását. A brit kormányfő ma kezdődő háromnapos látogatását pénteken a gdanski hajógyárban, Lech Walesával tervezett találkozójával kívánja befejezni. Londonban „hamisítatlan lengyel pikantériának” minősítik Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök bejelentését és hozzáfűzött megjegyzéseit. A lengyelkormányfő a BBC rádiónak adott nyilatkozatában kifejezte „csodálatát” Thatcher asszony „következetes és agresszív gazdaságpolitikája” iránt. Ennek végrehajtása során Nagy-Britan- niában veszteséges iparvállalatok és szénbányák százai szüntették be működésüket. A brit újságíróknak adott nyilatkozataiban mind Wojciech Jaruzelski, a lengyel Államtanács elnöke, mind pedig Rakowski miniszterelnök hangsúlyozottan szólt „tanulási készségéről”, amikor arra utaltak, hogy Thatcher asszony kész volt vállalni a gazdasági szerkezetváltással óhatatlanul együttjáró szociális feszültségeket és politikai kockázatokat. Szovjet-csehszlovák tárgyalások A szovjet-csehszlovák kormányfői tárgyalásokon ismét megerősítették, hogy a két ország alapjaiban azonos módon közelíti meg a szocialista építőmunka új szakaszában felmerült feladatok megoldását — hangsúlyozta Nyikolaj Rizskov. A szovjet miniszterelnök pohárköszöntőt mondott kedden azon a díszebéden, amelyet a szovjet kormány adott a csehszlovák kormányfő tiszteletére. Rizskov utalt ez év júliusi prágai látogatásának tapasztalataira, arra, hogy a két országban végbemenő változásoknak — a sajátosságok mellett — nagyon sok közös vonásuk van, ami a célok egységére és alapvető érdekek egybeesésére épül. A kétoldalú együttműködést elemezve a szovjet kormányfő kitért a keddi tárgyalásokra, s kiemelte, hogy azokon szó esett azokról az integrációt fékező negatív folyamatokról is, amelyek a KGST-tagországok gazdasági együttműködésében jelentkeztek. Válaszbeszédében Ladislav Adamec is utalt a két ország fejlődésének hasonló vonásaira, arra, hogyan igyekeznek leküzdeni a társadalmi haladás útjában álló akadályokat. A szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok intenzívebbé tételét sürgetve támogatásáról biztosította a KGST-tagországok egységes piacának létrehozását. Végezetül javasolta, hogy — tekintetbe véve a gyors gazdasági változásokat — váljanak rendszeresebbé a szovjet-csehszlovák kormányfői tárgyalások. Délután Mihail Gorbacsov tárgyalásokat folytatott Ladislav Adameccel. A szovjet pártfőtit- kár-államfő és a csehszlovák kormányfő, a CSKP KB Elnökségének tagja elsősorban a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének távlatait vitatta meg. Reagan a sajtót vádolja Reagan amerikai elnök hétfőn azzal vádolta meg az amerikai sajtót, hogy mesterségesen hozta létre az Irán-kontra ügyet, és cáfolta, hogy egyáltalán létezett volna az, ami elnöki ideje legnagyobb botrányának számít. Amikor egy újságíró Los Angelesben az iráni-kontra ügyről kérdezte, kijelentette: „Nem volt botrány. Tíz hónapi kongresszusi vizsgálat után még mindig azt kérdezem, hogy ki szállította a fegyvereket, s honnan származott a pénz?” A hivatali ideje vége felé járó Reagan elnököt amiatt faggatták ismét az ügyről, hogy hétfőn Bejrútban nyilvánosságra került egy videokazetta. Ezen egy amerikai túsz, Terry Anderson bírálta az amerikai kormányt, hogy az nem tesz meg mindent kiszabadítása érdekében. Reagan elnök következetesen cáfolta, hogy kormányzata Iránnak szállítandó fegyverek ígéretével megpróbált volna tárgyalni a Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadításáról. Reagan elnök azt is tagadta,, hogy mindaddig tudomása lett volna a fegyvereladásokból származó haszonnak a nicaraguai ellenforradalmárok támogatására történő felhasználásáról, amíg az amerikai igazságügy-miniszter, Edwin Meese 1986 novemberében erről nem tájékoztatta. Az amerikai Kongresszus 1987-ben hosszú, a televízióban is közvetített kivizsgálást tartott, s jelentésében megállapította: „Az Irán-kontra ügy eseményeiben a legfőbb felelősség az elnökre hárul.” Az elnöknek tudnia kellett volna, hogy mit tesz nemzetbiztonsági tanácsadója, John Poindexter. A Kongresszus jelentése és az elnök által kijelölt Tower-bizott- ság korábbi vizsgálata egyaránt arra a megállapításra jutott, hogy az iráni fegyvereladások igen gyorsan a „fegyvereket a túszokért” ügylet tényleges kísérletévé váltak. 1987-ben Reagan elnök bizonyos mértékig ezt elismerte, ám azóta visszatért eredeti álláspontjához, hangoztatva, hogy ilyen „üzletről" nem volt szó. Huszonöt hadifogoly térhetett visszaél ránba Irakból, közülük egyik — a képen — találkozott családja tagjaival. (Népújság-telefotó — MTI) Jerikói merénylet Izraeli megtorlás Az izraeli hadsereg egységei Jerikóban hét házat felrobbantottak, illetve buldózerrel leromboltak a vasárnapi benzinpalackos támadás feltételezett tettese; inek (és családjuknak) megbüntetéséül. A kijárási tilalom alatt lévő városban nagyszabású letartóztatások voltak, s utóbb a katonai szóvivő azt közölte, hogy három, 14-23 év közötti testvér bevallotta, részesei voltak az akciónak. Az izraeli jobboldal — mely össztüzét eddig főként Simon Pereszre irányította — most a Munkapárt második számú vezetőjét, Jichak Rabint vette célba, tehetetlenséggel vádolva őt. Rabin a jerikói helyszínre látogatva jelezte, hogy a tettesek halálbüntetését indítványozza a katonai bíróságnak. Valamennyi izraeli párt mély megrendülésének adott hangot, elítélve a polgárok élete elleni akciókat. A szélsőséges telepesek mozgalma több helyszínen tüntetést tartott, utakat zárt le, követelve az intifada leverését, a „terroristák” házainak lerombolását és a halálbüntetés visszaállítását. A PFSZ és a megszállt területek lakosságának képviselői közleményt adtak ki a jerikói támadásról, elítélve mind az izraeli, mind a palesztin polgári személyek elleni erőszakot. Rámutattak : a térség válságának e tragikus oldala még inkább sürgetővé teszi a békés megoldást. Hogyan választanak elnököt az amerikaiak? A jövő kedden véget ér a világ leghossszabb, leglátványosabb, és ennek megfelelően természetesen legköltségesebb választási hadjárata: az Egyesült Államok új elnököt választ. Időtartamban kétségkívül versenytárs nélkül áll a kampány, hiszen az első jelentkezők két évvel ezelőtt nyújtották be igényüket a Fehér Ház birtoklására, s azóta előválasztások, párttanácskozások, konvenciók hosszú sorozatán keresztül jutott el a két végső kiválasztott ahhoz, hogy neve felkerüljön a szavazólistára. A látványosságról a szakemberek ezrei gondoskodtak — csak a jelöltek nevét hordozó kortes-zsirardik- ból, a műanyag-szalmakalapok- ból milliónyi fogyott el, s ki tudja számon tartani a léggömböket, a zászlókat, a táblákat, a választási gyűléseken fellépett iskolai és tűzoltózenekarok résztvevőinek számát, a plakátok millióit? S ha másból nem, ebből már következtethet az olvasó a költségekre is. Akkor, amikor egy-egy percnyi televíziós hirdetést dollárok százezreivel kell kifizetni, csupán ezek költségei milliókat tettek ki a győztesek, de az időközben a rostán kihullott vesztesek választási kasszája számára. Az már az amerikai elnökválasztási rendszer furcsasága, hogy ezek után könnyen lehetséges: a Fehér Ház új gazdáját a választásra jogosultak kevesebb mint negyede határozza meg, s az sem lenne kizárt, hogy az új elnök kevesebb szavazatot kap, mint ellenfele. Az első furcsaság magyarázata az, hogy a maratoni kampány éppen akkorra fullad ki, amikor a döntő szakaszba érkezik: az előválasztási csaták, a korteskörutak végeztével ugyanis immár a választók jelentős része eleve eldöntöttnek minősíti a csatát, nem okoz magának többlet munkát azzal, hogy ismét elzarándokoljon a szavazókörzetbe. Az elmúlt négy-öt elnökválasztáson folyamatosan csökkent azok száma, akik éltek szavazati jogukkal, holott erre kétségkívül biztatják őket — a legutóbbi választásokon a leadott szavazatok száma alig volt több, mint a jogosultak felének létszáma, idén pedig az előrejelzések még nagyobb érdektelenségre utalnak, nem zárják ki, hogy a jogosultak fele otthon marad majd november 8-án. A második ftlrcsaság viszont már a választási rendszer sajátosságából származik, abból, hogy az Egyesült Államok elnökét, minden más választott tisztségviselővel ellentétben, nem közvetlen szavazás juttatja a Fehér Házba, hanem az úgynevezett elektorok szavazatával: az amerikai választó ugyan jelöltjére szavaz, de csak elektorokat választ. Az elektorok száma minden államban annyi, mint amennyi képviselőt és szenátort küldhet Washingtonba, a törvényhozásba. Az államokon belül az ajelölt, aki akár csak egyetlen szavazattal többet szerez ellenfelénél, minden elektori szavazatot megkap, így a nagy lélekszámú, s emiatt több képviselőt, szenátort küldő államok súlya nagyon megnövekszik, ezért is összpontosítanak a jelöltek elsősorban ezekre. Az amerikai történelemben ez a rendszer az alkotmányosság kezdete óta fennáll; akkor az indokolta, hogy az elnökjelöltek a két évszázaddal korábbi közlekedési viszonyok miatt nem tudtak személyesen ellátogatni minden államba. Az anakronisztikus jelleg azonban már a múlt században bebizonyosodott — két alkalommal is olyan elnök került a Fehér Házba, aki országosan kevesebb szavazatot kapott, mint ellenjelöltje: 1878- ban Rutherford B. Hayes, 12 évvel később Benjamin Harrison került így az állam élére — a szisztémát mégsem változtatták meg. Az idén aligha fenyeget ez a veszély: az előzetes felmérések szerint George Bush szinte minden államban vezet demokrata párti ellenfele, Michael Dukakis előtt, így minden bizonnyal újabb „földcsuszamlás” lesz. Az amerikai politikai zsargon így nevezi, amikor egy jelölt az államok túlnyomó többségének elektorait tudja megszerezni — négy évvel ezelőtt Ronald Reagan például 49 állam elektori szavazatait mondhatta magáénak. De a leadott szavazatok számában korántsem lesz ekkora a különbség, könnyen lehet, hogy alig néhány százezernyi. Bekövetkezhet azonban a másik eshetőség, vagyis, hogy a választók alig egynegyedének szava dönt. November 8-án azonban nem csupán elnököt választanak az Egyesült Államokban, hanem kongresszust is. Újraválasztják a képviselőház mind a 435 tagját, s a száztagú szenátüs helyeinek egyharmadáról is a szavazók döntenek. Tulajdonképpen csak ez az utóbbi szavazás lehet igazán érdekes: sikerülhet-e George Bushnak megismételnie azt, ami Ronald Reagan-nek nyolc évvel ezelőtt sikerült, be tud-e juttatni a szenátusba annyi republikánus jelöltet, amennyi a jelenlegi demokrata párti többség megszűnését eredményezhetné? Az elnökjelölt uszályába kapaszkodva ugyanis erre van valamelyes esély, a Demokrata Párt többsége — ellentétben a képviselőházzal — viszonylag csekély, és ezúttal több demokrata szenátusi hely sorsáról döntenek a választók, mint amennyi székben republikánus képviselő ül. A szakértők egyetértenek abban, hogy Bush alelnök kevés ehhez — éppen ezért vállalta magára a változatlanul népszerű Reagan elnök, hogy személyesen veti be vonzerejét a republikánus szenátoijelöltek mellett. Reagan több tucat választási nagygyűlést tartott már azokban az államokban, ahol van remény a republikánus jelölt megválasztására, — az amerikai választási szakértők azonban úgy látják, hogy az arányok a szenátusban ennek ellenére sem változnak majd lényegesen, s amennyiben Bush kerül az elnöki tisztbe, azzal kell számolnia, hogy a kongresszus mindkét házában demokrata párti többség lesz. Kis Csaba Csien Csi-csen kínai és a hivatalos látogatáson a kínai fővárosban tartózkodó Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter (balra) kicseréli a dokumentumokat, miután egyezményt írtak alá. (Népújság-telefotó — MTI) Újabb tárgyalások Wallenberg sorsáról? A svéd kormány újabb megbeszéléseket kíván tartani a Szovjetunióval a nácizmus üldözöttéinek mentésében kiemelkedő szerepet játszó svéd diplomata, Raoul Wallenberg sorsáról — ezt Ingvar Carlsson minisztere- lenök közölte tegnapi stockholmi tévényilatkozatában. Carlsson szavai szerint Svédország „teljesen tiszta képet "kíván nyerni az ügyben, s reméli, hogy a „jelenlegi szovjet vezetés ezt lehetővé teszi”. Carlsson jelezte, hogy Stockholm a kérdést már a legközelebbi magas szintű kétoldalú találkozón fel kívánja vetni. Moszkva már korábban hivatalosan is közölte a svéd kormánynyal, hogy Raoul Wallenberg még 1947-ben, a Szovjetunió területén elhunyt. Rogacsov Párizsban Igor Rogacsov szovjet külügyminiszter-helyettes kedden Párizsba érkezett, ahol újabb megbeszéléssorozatot kezd Kambodzsáról Gaston Sigur amerikai külügyminiszter-helyettessel. A két nagykövetségről kiszivárgott értesülések szerint a kétnapos megbeszéléseken várhatóan szóba kerülnek más ázsiai témák, így a két Korea viszonya is. Rogacsov és Sigur legutóbb áprilisban tárgyalt, szintén Párizsban. A francia fővárosban szombaton kezdődnek újabb tárgyalások a kambodzsai politikai erők képviselői között. A résztvevők: Hun Sen miniszterelnök, Norodom Szihanuk volt államfő és Son Sann, a nemzeti jobboldal vezére. ^Kötvényárfolyamok^ Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. kötvényárfolyamai november 1-től november 7-ig A kötvény megnevezése Kamatláb <%> Kamatfiz. dátuma Futam idő Középárfolyam t%) AMFORA 11 11.30 1984-91 105.00 Balaton Volán ti 10.30 1985-92 92.00 Borsodi Iparcikk II. ii 11.01 1985-91 105.00 Borsodi Kuh. Kér. V. íi 11.01 1985-91 105.00 Borsodi Sörgyár n 01.31 1986-92 101.50 BUBIV 11+3 12.09 1986-91 104.50 DÍT.KER-I. 11 03.20 1985-91 101.50 DOMUS 11 12.10 1984-90 104.50 DKV-Paraffin 11+3 11.14 1985-90 109.00 Győr-Sopron Iparcikk. 11 03.20 1986-93 98.50 Heves Megyei Iparcikk 11+2 03.17 1987-93 99.00 Kaposvári Volán 11 12.01 1985-92 103.50 Kecskeméti Városi T. KK-1. 1 1 01.06 1986-91 114.50 KSZE 11 12.15 1986-92 102.50 Mátra Volán-I. 11+2 02.17 1986-91 103.00 Napsugár Ruh. Szöv. 1 1 09.24 1985-91 96.00 PEERT-I. 11 06.30 1984-91 98.00 PIÉRT-II. 11 04.11 1985-92 99.00 Skála-I. 11+2 05.31 1984-91 99.50 Skála-II. 11+2 05.06 1985-92 99.50 Skála-III. 11+2 05.15 1985-92 99.50 Szabolcs Megyei Ipari KV. 11 10.15 1986-92 92.50 Szatmár Bútorgyár 11 10.29 1985-93 91.50 Gazdálkodó szervek által vásárolható kötvények: AGRÁR-I. 12 07.01 1985-93 84.00 AGRÁR-II. 11.5 04.01 1986-94 83.00 OKHB Rt.-I. 11 07.01 1987-94 84.00 OKHB Kt.-II. 11.5 07.15 1987-93 82.00 Kalocsai Paprika 19 89.08.01. 1988-93 99.00 lelenleg kapható kötvények: Tartósítóipari Komb. KK. j j 07.15 1987-93 96.00 107.00 Mátra Volán II. Eger 11+1+2 09.17 1987-92 93.50 Kalocsai Paprika 19 89.08.01. 1988-93 99.00 Az árfolyamok tájékoztató jellegűek a kereslet-kínálattól függően a megadott értéktől eltérhetnek. Az árfolyam középárfolyam, ezért vételnél -1 %-ot, eladásnál +1 %-ot felszámítunk. Tájékoztató terjedelme miatt nem teljeskörű. Bővebb felvilágosítás az OKHB Rt. egri és hatvani bankszervétol kérhető.