Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-11 / 269. szám

Tartalmas vita alakult ki a gyöngyösi találkozón (Folytatás az 1. oldalról.) A képviselőcsoport ülése után Lukács János, a Politikai Bizott­ság tagja, az MSZMP Központi Először Nagy János, a helyi pártbizottság titkára tájékoztatta az itt tevékenykedő 320 kommu­nista munkájáról. Mint elmond­ta, kísérleti jelleggel már 1985- ben áttértek itt az egy testületes, végrehajtó bizottság nélküli te­vékenységre. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi időszakban moz­galmas volt a szervezeti élet. Va­lamennyi párttag állást foglalt a gyári pártvezetésről, s a Gyön­gyös városi, illetve a megyei párt­értekezletről. A döntő többség úgy nyilatkozott, hogy ez utóbbi­akat meg kell tartani. A jelenlegi hangulatról szólva Nagy János elmondta, hogy az év elején a té­zisek vitájánál kitűnt: mindenki helyesnek találta, hogy a döntés előtt kikérik véleményüket. Nagy várakozás előzte meg az országos pártértekezletet, s nem is csalatkoztak: őszinte légkör alakult ki, s a szükséges személy- cserék is lezajlottak. Azóta azonban fokozódott a türelmetlenség, elsősorban a gazdasági helyzet rosszabbodá­sa, az életszínvonal csökkenése miatt. A jelenlegi személyi jöve­delemadónak teljesítmény-visz- szatartó szerepe van. Világos és érthető célokra van szükség. Gondot jelent az alternatív szer­vezetekhez való viszony, a politi­kai munka színterének — üzem vagy lakóhely — megválasztása, a tagdíjfizetés új rendje, illetve sokat beszélnek a jövő évi várha­tó áremelésekről. Lukács János azonnal vála­szolt a felvetésekre: a párt és a kormány világos utat jelölt ki, ki­nyilvánította határozatban és programban, hogy legalább há­rom esztendő anyagi áldozata kell az előrelépéshez. Ez nem megy a fogyasztás csökkentése nélkül. Más azonban a helyzet, ha beszélünk valamiről, mint ha megéljük: az a közmegegyezés, ami ebben az álláspontban kiala­kult, néhány hónap után meg­tört. Pedig jövőre is elmarad a névleges keresetek növekedési üteme az inflációtól, ami két számjegyű lesz, bár valamivel alacsonyabb, mint az idei. De már lesznek olyan kollektívák, amelyek vállalkozással, jó mun­kával többletjövedelemre tesz­nek szert. Az igazi probléma az, hogy jobban buzogjanak a forrá­sok, több legyen a bevétel. Eh­hez viszont társadalmi támoga­tás szükséges. Kiemelte, hogy sokat változott a Központi Bi­zottság gyakorlata: nyilvánossá­got teremtett, vitáiból egyre töb­bet közre ad. Beszélt arról is, hogy a pártmunka helyszínének kérdésében inkább az indulatok­ra figyelnek, nem az érvekre: szó sincs arról, hogy a pártnak ki kel­lene vonulni a munkahelyekről. Az viszont biztos, hogy meg kell erősíteni a lakóterületi munká­ját, mert a tanácsokat és a parla­mentet ott választják meg. Sok­szor még az egy lépcsőházban la­kók sem tudják, hogy ki közülük a párttag és ki nem. A pártnak nem kell irányítani Bizottságának titkára vendéglá­tóinak társaságában a Mikroe­lektronikai Vállalat gyöngyösi gyárával ismerkedett. közvetlenül a gazdaságot, s ér­dekvédelmi szerepet sem kell ját­szania, hanem ki kell fejeznie össztársadalmi érdekeket. A más szerveződések, az al­ternatív mozgalmak esetében legjobb, ha megismeijük prog­ramjukat. Ha környezetünkben él képviselőjük, akkor közvetle­nül is meg kell kérdezni, hogy milyen céljai vannak. Ez teheti világossá a helyzetet. Sok helyen kiéleződött a vita a pártértekezlet körül: ekkor sem szabad elfelejtkezni más terüle­tekről. De ha a helyzet ügy hoz­za, akkor meg kell azt tartani. Ezt követően Czibolya Mi­hály, a szakszervezeti bizottság titkára szólt hozzá. Mint kiemel­te, nagyon fontosnak tartja a sze­mélyes beszélgetést: papírból nehezen lehet kisilabizálni a lé­nyeget. Úgy látja, hogy ha egy megyei pártértekezletnek nem is lenne több haszna, mint hogy ki­ki elmondhassa véleményét, ak­kor is érdemes lenne vállalni. A szakszervezeti mozgalomról szólva leszögezte, hogy ott sok­kal nyíltabb eszmecserék zajla­nak. Hozzáfűzte, hogy az embe­rek elsősorban dolgozni akar­nak, nem sztrájkolni. Lukács János hozzáfűzte, hogy a KB sürgeti a sztrájkjog törvényi rendezését. Bár a szak- szervezeti mozgalmunk más szo­cialista országhoz képest nyitott volt, mégis messziről kellett in­dulnunk: sokáig például féltek a partneri viszony kifejezéstől is, amely már természetessé válik. Ezt követően a vendég megis­merkedett a gyár IC-üzemével, ahol Dévai Huba fejlesztési fő­osztályvezető kalauzolta. Meg­tekintette a modern berendezé­seket, néhány munkással szót váltott élet- és munkakörülmé­nyeikről. Tájékozódott a terme­lőegység helyzetéről, nehézsége­iről, terveiről. A későbbiekben még beszél­getett Kovács Istvánnal, a K1SZ- bizottság titkárával is. Mint az if­júsági vezető hangsúlyozta, nem könnyű a fiatalok helyzete, mert nincsenek tartalékaik a nehe­zebb időkre. Lukács János fel­idézte saját ifjúkorát, amikor sze­rinte jobban közösséggé formá­lódtak a fiatalok. Lukács János Heves megyei látogatása a gyöngyösi városi pártbizottságon folytatódott, ahol mintegy húsz pártbizottsági és pártalapszervezeti titkárral beszélgetett. Kónya Lajos, az MSZMP Gyöngyös Városi Bi­zottságának első titkára köszön­tötte a megjelentek nevében. Eszmecsere párttitkárokkal Mint Lukács János hangsú­lyozta a bevezetőben, szüksége van a kötetlen eszmecserékre, hogy minél több közvetlen infor­mációt kaphasson. Ahogy el­mondta, most már az alapszerve­zetekben jobban tudják, hogy mivel foglalkozik a Központi Bi­zottság, mint fordítva. Sok min­denen túl vagyunk, most már fo­lyamatosan kell válaszolni arra, hogy mit is jelent a fordulat: a párt hatékonyabbá tétele. Ezután hosszú és tartalmas vi­ta kezdődött, amelynek érdemes felidézni néhány mozzanatát. Majoros János, a nagyrédei ter­melőszövetkezet pártbizottságá­nak titkára az önállóság kérdése­it boncolgatta. Feltette a kérdést, hogy mit jelent egyik oldalról a nehézkesség felszámolása, a má­sik oldalról a szervezeti szabály­hoz való ragaszkodás. Nagyré- dén például akad olyan időszak, amikor mindenki éjt nappallá té­ve dolgozik: ilyenkor például megfontolandó, hogy tartsa- nak-e párttaggyűlést. Koch Er­zsébet, a pedagógus pártbizott­ság titkára az érték kérdéseit boncolgatta. Szerinte az alterna­tív szervezetekkel kapcsolatban késnek a válaszok. Nagy a vára­kozás a pedagógusok iránt, so­kak szerint a szocialista társada­lom mellett is letették esküjüket, mi lesz, hogy ha valamilyen cso­portosulás tagjai lesznek. Sokan feszegetik a pedagógusok közül az anyagi és erkölcsi megbecsü­lés kérdését. Lukács János elmondta, hogy például a beszámoló taggyűlés nem lehet öncélú, de fontos a de­mokratizmushoz. Azt nem te­hetjük meg, hogy egy alapszer­vezetben három vagy négy hóna­pig ne legyen taggyűlés. Majd vissza is kérdezett: miért nem hallatja jobban a szavát a nagyré­dei párttagság a helyi ügyekben? Majoros János hangsúlyozta, hogy mások a lehetőségeik, mint Morvainak, s úgy tartják, hogy nem a gyöngyösiekre vagy a bu­dapestiekre, hanem elsősorban a helyiekre tartoznak a nagyrédei ügyek. A Morvai-jelenség na­gyon bonyolult, ezért kérik a központi pártszervektől is a se­gítséget. Hogy mennyire foglal­koztatja ez a probléma a helybe­lieket, azt bizonyítja, hogy több­ször is szóba került más és más megvilágításban, de abban a töb­bi hozzászóló is egyetértett, hogy a törvényesség felrúgása, az ön­magát mások fölé helyező maga­tartás veszélyes. Nagy József, a városi tanács alapszervezeti titkára fontosnak mondta, hogy a taggyűlések az aktualitások jegyében üljenek össze. Az embereket érdekli a politika, ez lehet nyitja a megúju­lásnak. Említette a gyöngyösi fő­iskola pártszervezetének felhívá­sát, mely szerint fontos a megyei pártértekezlet megrendezése. Megvitatták alapszervezetében ezt a javaslatot, s nem támogat­ják, mert ettől nem változik egyik napról a másikra a helyzet. Azt is felvetette, hogy miként ve­gyenek részt a párttagok az új szerveződésekben. Lukács János aláhúzta, hogy meg kell ismerni a konkrét néze­teket. A Demokrata Fórum pél­dául olyan álláspontot képvisel 1956-ról, amelyet a párt nem fo­gadhat el. Ezzel minden tagnak vitatkozni kell. Nyilvánvalóan a vezető pártszerveknek is oda kell tenni minden program mellé a maga véleményét, amely bejegy­zésre kerül. Barta Alajos, a me­gyei pártbizottság első titkára hozzáfűzte, hogy már Heves me­gyében is megjelentek ezek a csoportok, bár nem olyan mér­tékben, mint Budapesten, vagy más nagyobb vidéki városban. Mindenesetre a vezetés kezde­ményezni fogja, hogy a megyei pártbizottság elemezze a helyze­tet és nyújtson segítséget az el­igazodáshoz. Nováki Péter, a Mátraalji Szénbányák alapszervezeti titká­ra kifejtette, hogy nagyon gyor­sanjött az önállóság. A Központi Bizottság fölgyorsította saját tempóját, de az alapszervezetek­ben rögtön aligha fog menni. Túl sok kérdést kellene egyszerre megválaszolni. Kónya János, a Mátra Gázbetongyár párttitkára is csatlakozott ehhez, aláhúzva, hogy még nem tudunk eléggé politizálni. Sok vitára, beszélge­tésre lesz szükség ahhoz, hogy felkészültek legyenek a pártta­gok. Szerinte a gazdaságban ma­radnia kell a pártnak, de szerepet kell játszani az „utcán” is. El­mondta, hogy erre a beszélgetés­re készülve leültek tizenöt párt­taggal és ugyanennyi pártonkí- vülivel vitatkozni. Azt tapasztal­ta, hogy szinte minden felvetés egyezett a KB-ban elhangzott helyzetértékeléssel. Ebből azt a tanulságot szűrte le, hogy nem eléggé propagálja saját jó nézete­it a párt. Lukács János erre leszögezte, hogy a pártmunkához nélkülöz­hetetlenné vált a sajtó követése, egyre több dokumentum olvas­ható: ez muníciót adhat. A párt versenyhelyzetbe került, politi­káját fokról fokra következete­sen kell végigvinnie: határoza­tokkal nem tudja visszaszerezni a bizalmat. Erre Nyerges Pál, a kisiparos pártalapszervezet titkára el­mondta, hogy nagyon nehéz az önképzés megvalósítása: nincs rá idő. Az életszínvonal megtar­tása mind nagyobb terheket ró mindenkire. Ehhez csatlakozott Szél Mária, kórházi pártalap­szervezeti titkár is, aki szerint mindenki időzavarba kerül. A tagság információéhes, de nehe­zen tudja kielégíteni vágyát. Bezzeg Jánosné pártalapszer­vezeti titkár szerint választ kell találni arra, hogy mi az érték tár­sadalmunkban. A demokrácia veszélyeket rejt magában, ha tor­zul, annak jó, aki felelőtlenül be­szél. Szerinte nélkülözhetetlen a városi és megyei pártértekezlet, nem mindenáron „fejeket” kö­vetel a tagság, hanem eszmecse­rét szeretne. Rajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű Vállalat titkára, a KB tagja arról szólt, hogy még min­dig nem tükrözik a kiadott doku­mentumok a Központi Bizottsá­gi ülések hangulatát. Lekerekí­tetté válnak az elhangzottak. Patócs László, a városi pártbi­zottság titkára szólt arról, hogy a kapunyitáskor elindult egy ön­marcangoló folyamat is. El kell hinnünk, hogy képesek vagyunk saját bajainkból kilábalni. Vállal­ni kell a vitát az alternatív gon­dolkodókkal. A városi pártbi­zottság másik titkára, Nagy Emil gondként említette az ideológiái zűrzavart: a vezetők közül sem tudják eldönteni, hogy utópia e a kommunista társadalom, vagy mi is a demokratikus szocializ­mus. A vita során többször felme­rült a megyei pártértekezlet kér­dése, amiről a résztvevők eltérő­en vélekedtek. Ezért Barta Ala­jos, a megyei pártbizottság első titkára is elmondta véleményét. Mint hangsúlyozta, a megyében a közhangulat részben országos problémák, részben megyei gon­dok miatt romlott. Ugyan sok vállalat nem küzd jelentős ellent­mondásokkal, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene jobban érezniük a megújulás, a szerke­zetváltás jelentőségét. Felmerült az a kritika, hogy a megyei párt- bizottság nem tart megfelelő kapcsolatokat az alapszerveze­tekkel, pedig rendkívül sok tagy- gyűlésen részt vettek képviselői. Jogos az észrevétel olyan szem­pontból, hogy a testület nem kér­te ki a tagság véleményét arról, hogy milyen módon: pártérte­kezlet vagy pártbizottsági ülés keretében dolgozza fel az orszá­gos pártértekezlet dokumentu­mait. Szeptember elején a Nép­újságban megjelent nyilatkoza­tára hivatkozva az első titkár el­mondta, hogy nem volt megfele­lő adata, azért fogalmazott úgy, hogy tíznél is kevesebb alapszer­vezet foglalt állást a pártértekez­let mellett. Azután a megyei pártbizottság hosszas vita után titkos szavazás során huszonki- lenc-huszonöt arányban a párt­bizottsági megoldás mellett dön­tött. Jelenleg bizalmi válság ala­kult ki, nem tudta a testület elér­ni, hogy a dokumentumokat a tagság teljes egészében elemezze és véleményt mondjon. Mint Barta Alajos hangsúlyozta, biz­tos abban, hogy a bizalmi válság feloldásához eljuthatunk felelős vita során. Csak közösen lehet célt érni. A párttagság bele kíván szólni a megye politikai életébe. Lukács János a kialakult vitát igen hasznosnak nevezte, s kifej­tette, hogy ezeket a véleménye­ket új minőséggé összegezve kell irányvonalat keresni. A kommu­nisták mindenki számára jobb életet szeretnének, aki ebben az országban él. A Központi Bi­zottság felelőssége óriási, már nem a Politikai Bizottság foglal­kozik az érdemi munkával. Az elhangzottakkal kapcso­latban elmondta, hogy úgy érzé­keli, hogy Heves megye párttag­sága több kérdésben közvetle­nebbül szeretne állást foglalni. A pártban kellenek a viták, de hosszú távon nem jó az ilyen el­lentmondásos helyzet: leköti az energiákat a kínlódás. De a KB tartózkodik attól, hogy beleszól­jon az ilyen kérdésekbe: helyben kell dönteni. Nem ítél jónak vagy rossznak pártmunkát azért, hogy pártértekezlet formájában vagy másként újítják-e meg. Termé­szetesen emberi sorsokat érint, idegeket használ el az ilyen hely­zet, de valamit mégis kitermel: egy központi döntés tartalmilag nem hozott volna ennyit. A társadalmi és gazdasági helyzetről szólva ismét aláhúzta, hogy áldozatokat kíván a meg­újulás: elvben a többség elfogad­ta, hogy három-négy kemény esztendő következik. Például az idei év erőfeszítései meghozták az eredményüket az első száma­datok alapján. Nehéz lesz a kö­vetkező esztendő is, a központi áremeléseket bizonyos rétegek­nél igyekeznek kompenzálni. De a kilábalás egyetlen reális lehető­sége az egyensúlyi viszonyok helyreállítása. Ehhez pedig több év kell. Hitehagyott párttagság­gal ezt nem lehet megvalósítani: látni kell, hogy nem valami ho­mályos dolgot határoztunk el, hanem a nemzeti előrehaladás programját. Ennek jegyében bárkivel vállalni lehet a vitát. Bármennyire is nyomasztja a fe­lelősség a párttagokat, emelt fő­vel lehet járniuk, mert egy olyan párt tagjai, amely nagy eredmé­nyeket ért el. De amikor jól men­tek a dolgok, vezetői nem érez­ték a lépésváltás szükségességét. Most már föl kell ébrednünk, érezve a feladatokat. A Közpon­ti Bizottság nagy munkába kez­dett, tematikus programja mel­lett rendre elemzi az ország hely­zetét is. Minden pártszervezet­ben meg lehet találni a dinami­kus egységet. Látni kell a vissza­fordíthatatlan folyamatokat, a demokratizmus előbbre lépését. A vitákat a nyilvánosság előtt kell megvívni. Mivel több helyi üggyel — így a Morvai-jelenséggel vagy a gyöngyöshalászi esettel kapcso­latban — felmerült a sajtó szere­pe, Lukács János erre is kitért. Mint aláhúzta: felelős és konst­ruktív véleményekre van szükség minden fórumon. Kiemelte, hogy a lakóterületi munka erősítésére mindenkép­pen szüksége van a pártnak, hogy a következő esztendők vá­lasztásait megnyerhesse. Nem­csak a párttagokra kell számíta­ni, hanem mindenkire, aki vállal­ja, hogy ezen az úton halad: elfo­gadja a nemzeti előrelépés prog­ramját. Lukács János, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bizott­ságtitkára az esti órákban vissza­utazott Budapestre. Tudósítás: Honin János Gábor László Fotó: Szántó György Lukács János: „Egyensúlyi viszonyainkat helyre kell állítani: ez reális esélyünk.” Vendégünk a gyöngyösi gyár IC-üzemében ismerkedik az integrált áramkörök előállításával A Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyárában

Next

/
Thumbnails
Contents