Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 8., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Megjelent Heves megye statisztikai évkönyve A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent Heves megye 1987. évi statisztikai évkönyve, mely a számok tükrében több mint egy évtizedre visszatekintve mutatja be szűkebb hazánk társadalmi és gazdasági szerkezetében, valamint a lakosság életkörülményeiben bekövetkezett változásokat. Figyelemreméltó, hogy a legfontosabb adatokat, mutatókat nemcsak a megye egészére, hanem településenként is tartalmazza, továbbá módot ad arra is, hogy megyénknek az országon belüli helyzetét megismerjük, adatait más megyékével összehasonlítsuk. Megtudjuk az évkönyvből, hogy megyénk részesedése az országos adatokból pl. a népesség száma alapján 3,2 százalék, a szocialista iparban foglalkoztatottak számából 3,4 százalék, a lakásállományból 3,3 százalék. Képet kapunk arról is, hogy több ipari termékünk, illetve mezőgazdasági terményünk termelése országosan is jelentős. Pl. a lignit, a félvezetők, a szivar termelésében megyénk szerepe meghatározó, a dinnye több mint ötödét, a szőlőnek hetedét megyénk gazdaságai adták 1987. évben. Tájékoztat az évkönyv arról, hogy megyénk lakosainak száma némileg mérsékeltebben ugyan, de tovább csökkent, és az elmúlt év végén már nem érte el a 338 ezret. Tavaly 3749 gyermek született, 191-gyel kevesebb, mintegy évvel korábban, ezzel megszakadt a születések számának egyéves átmeneti emelkedése. A halálozások száma csökkent, de mintegy ezer fővel így is meghaladta a születésekét. A népesség száma közel 500 fővel az elvándorlás miatt is fogyott. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma megyénkben a legkisebb, a halálozásoké pedig csak négy megyében kedvezőtlenebb, mint nálunk. A halálokok közül változatlanul a keringési rendszer betegségei, valamint a daganatos megbetegedések vezetnek, de sajnálatos tény, hogy erőszakos események (baleset, öngyilkosság, gyilkosság stb.) miatt több mint 400-an vesztették életüket, akiknek több mint fele 60 éves és idősebb volt. Tovább csökkent a községekben és nőtt a városokban élők száma. 1988. január 1-jén a lakosság 19,8 százaléka a megye- székhelyen, 21,5 százaléka a többi városban és 58,7 százaléka a községekben élt. A 60 évesek és idősebbek száma, aránya tovább emelkedett, és a lakosság közel egyötödét már ők adták. Tájékoztat az évkönyv arról is, hogy a beruházási eszközöket hol használták fel, mennyit fordítottak a termelőeszközök bővítésére, és mennyi jutott az infrastruktúra, a lakosság ellátását szolgáló intézményhálózat fejlesztésére. Megismerhetjük az egyes nép- gazdasági ágak tevékenységének, gazdálkodásának főbb jellemzőit, foglalkoztatottainak számát, átlagbérét, átlagkeresetét, munkaerő-forgalmát. A legnagyobb létszámot foglalkoztató iparban pl. a havi átlagkereset 1987. évben 7018 forint volt, az előző évtől eltérően némileg kisebb, mint az építőiparban. Az anyagi ágakban a szellemi foglalkozásúak átlagkeresete 1863 forinttal haladta meg a fizikai fog- lalkozásúakét, 292 forinttal nagyobb összeggel, mint az előző évben. Képet ad az évkönyv a lakosság részére végzett fogyasztási szolgáltatásokról, a kisszervezetek számáról és tevékenységéről, a lakáshelyzetről, a közmű-, valamint az egészségügyi ellátásról, az oktatásról, a közművelődésről. Megismerhetjük belőle a tanácsok költségvetését, az üzemi, valamint a közúti balesetek, az igazságszolgáltatás, a tűzesetek, a tűzkárok, a pénzintézetek, az éghajlati jelenségek főbb adatait is. Az évkönyv nemcsak a szakembereknek, hanem a megyénk társadalmi, gazdasági jelenségei, változásai iránt érdeklődőknek is sok hasznos ismerettel szolgál. Kevesebb szövetkezeti lakás épül Az idén valószínűleg a tavalyinál kevesebb lakást adnak át a lakásépítő szövetkezetek. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának legutóbbi értékelése szerint az év első felében a lakásépítő szövetkezetek 361 családi otthont hoztak tető alá, feleannyit, mint az elmúlt év azonos időszakában. A most épülő lakások száma jelenleg mintegy ötödével kevesebb. A visszaesés olyan mértékű, hogy az idei év minden bizonnyal a szektor lakásépítési mélypontja lesz. Megrendelésekben nincs hiány Egy kisszövetkezet — „válás” után Novák Emilné: — Az átalakuláshoz fűzött reményeink teljesültek Az elmúlt esztendő április 1-jével jött létre — miután kivált az akkori Egri Háziipari Szövetkezetből — az egri Kézmű- és Konfekcióipari Kisszövetkezet. Vajon beváltak-e az e lépéssel kapcsolatos számítások, milyen sikereket könyvelhettek el az azóta eltelt időszakban az új, önálló egységnél? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Novák Emilnével, a cég elnökével. — Nos — mondja —, először talán arról szólnék, mi is indokolta az 1987 tavaszán bekövetkezett „váltást”. A kisszövetkezeti formára való áttérést feltétlenül meg akartuk oldani, ugyanis a jelenlegi szabályozók mellett ezt tartottuk a legelőnyösebbnek: s ez a megállapítás érvényes mind az adózásra, mind pedig a bérfejlesztés lehetőségeire. Már most le kell szögeznem: nem csalódtunk. A tavalyi periódusunk — tehát az a kilenc hónap — nagyon jól alakult. Az akkori nyereségünk az árbevétel 20 százaléka volt, ráadásul nyereségrészesedést is fizettünk: ez az összeg a tagoknál a kéthavi részjegy 40, illetőleg az addig keresett munkabér 20 százaléka volt, míg az alkalmazottaknál a munkabér 13 százaléka. — S mit mutatnak az 1988-as számadatok? — Első fél évünk eredményesnek bizonyult. Az árbevétellel összefüggő elképzeléseink megvalósultak, a nyereség pedig 13 százalékkal haladta meg a tervezettet. Béremelésre is sor került, sőt — egyelőre legalábbis úgy tűnik — még egyre is mód lesz az idén. Ami a dolgozóinkat illeti .. . Az átlagos létszám 130, amiben benne vannak a tagok, az alkalmazottak és a bedolgozók is. Mint ismeretes, Egerben van a központi műhelyünk, a szabászat, egy kis létszámú szalagunk, valamint a raktár. Emellett a gyöngyösi üzemházunkban kap helyet egy nagyobb szalag, továbbá a perzsa-részleg. Munkaerőgondunk főként a megyeszékhelyen van, hiszen a legnagyobb a konkurencia, azaz az egyéb cégek „elszívó” hatása. Elsősorban szakmunkásokra lenne szükségünk, vagyis varrónőkre, de — természetesen — örömest alkalmaznánk betanítottakat is. Igaz, a jelenlegi gárdával is megoldjuk a feladatainkat, de a piaci lehetőségek indokolnák a bővítést is. — Ha már az üzletnél tartunk . . . Hová jutnak el az itt készített cikkek? — Termékeink 70 százaléka belföldön talál gazdára. Szállítunk az S Modellnek, a Módi butikhálózatnak, továbbá a Rutex Nagykereskedelmi Vállalatnak. Ezen túlmenően egy NSZK-beli ügyfelünk számára végzünk bérmunkát is, amelynek arányát 30 százalékra emeljük majd fel. Főleg bakfis- és női ruhák gyártásával foglalkozunk, de kikerülnek innen a hölgyek számára munkaköpenyek is. Tény azonban, hogy áruink előállítása rendkívül nagy szaktudást igényel, azaz elsőrendű a minőségi produktum. Az sem elhanyagolható, hogy — a divatirányzatoknak megfelelően — szinte hétről hétre változnak a termékeink. Ezekből egyébként is kis szériákat kémek a partnereink, akikkel különben gyümölcsöző, korrekt kapcsolatot alakítottunk ki. Elégedettek a tevékenységünkkel, hiszen tudják, hogy tőlünk azt kapják, amire számítanak. — Ki álmodja meg ezeket a ruhákat? — A hazai üzletekbe kerülők nálunk születnek, vagyis a saját modelljeinkből lesz valóság. Természetesen igyekszünk követni a divatot, ám sokszor az is befolyásolja a tervezést, hogy vajon milyen anyagokat kapunk. Az exportnál más a helyzet, ugyanis ott adják nekünk a szabásmintát és a többi „kelléket” is. Meg kell jegyeznem, hogy tőkés megrendelőnknek nem lenne ellenére, ha növelnénk a kivitelt, de ennek a már említett létszámproblémák gátat szabnak. — Alapanyag-ellátás, gépesítettség? — Az előbbivel kiváltképp azért nincs bajunk, mert zömmel külföldi anyagokkal dolgozunk. Ha viszont honiakkal, akkor már érezzük a nehézségeket. A berendezéseinkre sem panaszkod- hatom, a felszereltségünk kielégítő, legfeljebb a sima varrógépeink cseréjét kell megoldani. Ezek is magyarázzák, hogy nem vagyok pesszimista. Biztonság- érzetet jelent számunkra, hogy az idei év hátralévő részére az összes kapacitásunk lekötött, sőt már van előrendelésünk — a hazai piacra — 1989-re is. A nyugati export ugyanakkor a jövő esztendő áprilisáig már biztosított. Jóllehet — az új szabályozók miatt — 1988-ra kisebb nyereséget terveztünk — az árbevétel 15 százalékát —, ám az első hat hónap sikerei talán lehetővé teszik annak növelését is. Újra csak azt kell mondanom: leglényegesebb, hogy bőven van munkánk. — Ezek szerint semmiféle traumát nem okozott a,, válás” . . . — Valóban. A kisszövetkezetté való átalakuláshoz fűzött reményeink teljesültek, az akkor megfogalmazott célokat eleddig elértük. Számomra ez nem meglepetés, hiszen az induláskor is ismertem az itt tevékenykedőket, tisztában voltam képességeikkel, akárcsak a piaci lehetőségekkel. — Mi a jövő legfontosabb tennivalója? — Nézze, leginkább dolgozóink bérének számottevő emelése. Ezt egyébiránt az egész köny- nyűiparra nézve feltétlenül szükségesnek tartom. Úgy vélem, igazán itt kellene előrelépnünk, mert a többi területen rendezettek a dolgaink. Sárhegyi István Két modell a kisszövetkezet termékskálájából (jobbra) Pillanatkép a szabászatról (Fotó: Koncz János) Hetven éve történt A polgári demokratikus forradalom győzelme Heves megyében Magyarországon 1918. október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom, s Károlyi Mihály vezetésével a Nemzeti Tanács vette a kezébe a hatalmat. A Nemzeti Tanács megalakulásáról az első hírek már október 26-án megérkeztek Egerbe. A következő napon a Korona Szállóban tartott népgyűlésen megjelentek elfogadták a Nemzeti Tanács követeléseit és csatlakoztak ahhoz. A város munkássága a forradalom hírére hatalmas felvonulást rendezett, ahol éltették a forradalmat, a békét és a köztársaságot. A helyi burzsoázia és a papság nem próbálkozott nyílt ellenállással, s a forradalom győzelme viszonylag békésen zajlott le. Gyöngyösön és Hatvanban azonban a forradalom győzelme összetűzéseket eredményezett. Gyöngyösön, november elsején a keresztényszocialista polgárok, a csendőrség, fegyverrel indult a tüntető tömeg szétverésére. A városban november elsején és másodikán négy halott, és sok súlyos sebesült lett az ellenforradalom áldozata. Hatvanban ugyancsakfegyveres összecsapásra került sor, amelynek során tizenketten meghaltak, s többen súlyosan megsebesültek. A megye falvaiba november első napjaiban érkezett el a forradalom híre. Számos településre a frontról hazatért katonák vitték a hírt s ez azonnal forradalmi megmozdulásokat eredményezett. A népharag a legtöbb helyen a jegyzők, az uradalmi intézők, a falusi kereskedők, a gazdag parasztok ellen irányult. A megmozdulásokat több helyen a frontról, avagy a Szovjet-Oroszor- szágból hazatért katonák vezették. A népmozgalmak megindulása után már az első napokban sor került a jegyzők, és az elöljáróságok számonkérésére. így volt ez például Atányban, Dorogházán, Gyön- gyöstarjánban, Gyöngyössolymo- son és Kiskörén. A mozgalmak kísérő jelenségei voltak a gazdagok állatainak elhaj- tása, az üzletek árukészletének szétosztása. E jelenségekben azonban nem szabad csupán fosztogatást látnunk. Ezek a népi igazságszolgáltatás megnyilvánulásai voltak. Érdekes tünete volt a falusi mozgalmaknak a köztársaság határozott követelése. így például Dorogházán és Homokterenyén. A forradalom után meginduló népmozgalmak sok helyen a tanácsok megalakulásához vezettek. Ezeket nemzeti tanácsoknak, munkástanácsoknak, katona- tanácsoknak, néptanácsoknak is nevezték. Több helyen a forradalmi megmozdulások hatására erős népi szervek jöttek létre, amelyek túlhaladták a kormány és az Országos Nemzeti Tanács céljait. A kormányzat a különböző tanácsoknak ellenőrző szerepet szánt, ezek azonban számos esetben irányító sőt néha végrehajtó szerepet töltöttek be. Például Átányon a helyi nemzeti tanács javaslatára felemelték a gazdasági cselédek bérét. Verpeléten bizalmi egyént küldtek a községházára és a postára. Abasáron a munkás- tanács tagjai kivették a hatalmat az elöljáróság kezéből. Vajon, hogyan viszonyult a falusi értelmiség a forradalomhoz? Mint már írtunk róla, a jegyzők többsége elmenekült a népharag elől. A községekben lévő papok, orvosok, vagy szembefordultak a forradalommal, vagy közömbösek voltak vele szemben. A tanítók túlnyomó többsége azonban viszont a forradalom mellé állt. Ezek közé tartozott Aldebrőn Medveczky János, Gyöngyösoro- sziban Vojtsek Irma. Összességében megállapíthatjuk, hogy az 1918-as megyei parasztmozgalmak hatására a régi közigazgatás szétesett vagy megszűnt. A helyébe lépő tanácsok töb- bé-kevésbé a falusi lakosság érdekét fejezték ki. A forradalom győzelme után megyénkben is sor került a polgári demokratikus állami szervek kiépítésére. Az egri nemzeti tanács november 3-án alakult meg. Összetételén erősen érződött a helyi proletariátus gyengesége. A huszonegy tagú végrehajtó bizottságban mindössze két munkás és két földműves volt, a tagság többi része a burzsoázia és az értelmiség közül került ki. Szintén november 3-án esküdtek fel a Nemzeti Tanácsra a megyei és a városi tisztviselők. A megye új főispánja előbb dr. Vass János, majd Módly László jogakadémiai tanár lett. Az alispán dr. Isaák Gyula addigi alispán maradt. November 4-én az egri érsek és az egész papság felesküdött a Nemzeti Tanácsra. Gyöngyösön november elsején alakult meg a Nemzeti Tanács. Megválasztásakor heves küzdelemre került sor a radikálisok és a keresztényszocialisták között, amelyben kezdetben a keresztényszocialisták győztek. A helyi nemzeti tanácsok megalakulása után megindult a harc a pártok között a hatalomért, a tömegek megnyeréséért. A Szociáldemokrata Párt szervezkedése a forradalom győzelme után indult meg nagyobb mértékben. Az egri szervezkedés vezetői Lájer Dezső, Fischer Manó, Vályi István, Kovács Domokos, Kolacskovszky Lajos és GyiffkaFerencv oltak. Gyöngyösön a pártot, Waldner Fülöp, Horovitz Alfréd, Gergely Danó és Endrész József szervezték. Később fontos szerepe lett a pártban, Nemecz Józsefnek és Junghancz Ferencnek. Hatvanban a szervezkedés vezetője Schulteisz Henrik volt. Tiszafüreden pedig dr. Géléi Károly, Roffa Lajos és Szokolai Mihály álltak a szervezkedés élére. A megye munkássága és parasztsága tömegesen özönlött a Szociáldemokrata Párt felé. Miután 1918. november 24-én hazánkban létrejött a Kommunisták Magyarországi Pártja, annak döntő szerepe volt a forradalom továbbfejlesztésében. Jelenlegi ismereteink szerint helyi szervezete Egerben, Dorogházán alakult meg. A Szociáldemokrata Párt legjelentősebb ellenfele megyénkben a Keresztényszocialista Párt volt, amelyet Egerben Subik Károly, dr. Nagy János, Gyöngyösön dr. Bo- zsik Pál, dr. Somogyi István és Király János szerveztek. A polgári pártoknak, a Függetlenségi Pártnak, a Radikális Pártnak megyénkben sekély tömegbázisa volt. A szociáldemokrata szervezetekkel párhuzamosan fejlődött a szakszervezeti mozgalom. 1918 végén és 1919 elején számos szakszervezet és Szakegylet jött létre. A munkástanácsok pedig december végétől alakultak meg. A polgári demokratikus forradalom egyik alapvető feladata volt a földkérdés megoldása. A kormányzat ezt azonban különböző okok miatt sokáig halogatta. Pedig a parasztság a földosztást megyénkben is nagyon várta. Különösen jellemző volt ez Átányon, Dorogházán, Gyöngyöstaijánon és Kiskörén. Végre 1919 februáijában megjelent a Károlyi-kormány földbirtokren- delete. Ebből azonban csak annyi valósult meg, hogy Károlyi Mihály február 23-án Kápolnán megkezdte saját birtokának felosztását. Szecskó Károly
