Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. november 8., kedd Hamis fényben tünteti fel a kambodzsai helyzetet Phnompen vissza utasít] a az ENSZ-határozatot rC Külpolitikai kommentárunk )—i Ma választ Amerika KEDDEN MINDEN MÁSODIK AMERIKAI SZAVAZÓ elektronikusan voksol majd, kártyát lyukaszt, lézer olvassa voksát, mint a címzést a postán, avagy „igazi” komputerképemyő írja jelöltjét — hogy könnyebb legyen összeszámolni. A szavazás egyszerűbb lesz, ám ez mit sem változtat a viszonylagos érdektelenségen; jó, ha minden második jogosult elmegy szavazni. A hangulat nem új, a háború óta fokozatosan csökken a szavazók aránya. Reagan-nel is hasonló volt a helyzet. Míg azonban a filmszínészből lett elnök — különösen a második alkalommal — már nagy rokonszenvet keltett, idén egyik jelölt sem bővelkedik népszerűségben, sőt: a szavazók kétharmada úgy véli, hogy jobb elnököt érdemelne az ország... Akármiként is, kedden egyikük elnök lesz, s a jelek arra mutatnak, hogy a republikánus George Bush, Reagan eddigi helyettese lesz a győztes. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy lényegében az elmúlt nyolc év washingtonipolitikájának folytatódására lehet számítani. Gyakran hallott közhely, hogy Amerika mindössze két nagy pártja csak a nevében különbözik, elveiben, programjában alig. Hogy ez nincs így, arra az idei választás jó példa. Michael Dukakis, a Demokrata Párt jelöltje szociálpolitikai programjaival és mérsékelt katona- és külpolitikai elgondolásaival határozottan elkülönül George Bush-tól — és valószínűleg ezért is veszít, talán nagy arányban. Az amerikai kommentátorok, pártállásra való tekintet nélkül, egyetértenek abban, hogy a korábbiaknál is felszínesebb, szennye- sebb volt a választási kampány, amelyben George Bush kevésbé programja megfogalmazásával, mint ellenfele (nem ritkán méltatlan) befeketítésével szerzett babérokat. Ám a lényég, vallják a reklámszakértők — akik alkalmasint nagyobb szerepet játszanak a kampányban, mint maguk a jelöltek —, a győzelem. így sikerült Dukakisról elhitetni, hogy „puha”, hogy vezetése alatt Amerika nem fegyverkezne eléggé. Es sikerült elhitetni, hogy ha a feketék mellett hagyományosan kiálló Demokrata Párt győz — a fehér többség rovására kap hangot, befolyást a lakosság másik tíz százaléka, a fekete bőrűeké. Különösen tekintettel arra, hogy Jesse Jack- son, a fekete tiszteletes Dukakis után a második legerősebb elnökjelölt volt pártjában. NOVEMBER 8. UTÁN azonban a reklámok és szónoklatok hirtelen véget érnek és megkezdődik az érdemi munka: az új elnök megalakítja január 20-án hivatalba lépő új kormányát. S ebben immár nem sokban különbözik majd a republikánus kabinet attól, amelyet netán a demokraták állítanának össze. Mindkét esetben helyet kell adni a párton belüli irányzatok képviselőinek, konzervatívoknak és haladóbbaknak. S egyúttal máris megkezdődik a harc Amerika másik kormányával, a törvényhozással, amelyet kedden ugyancsak nagyrészt újjáválasztanak. A sajátos amerikai rendszerben a kongresszus és az elnök vezette kormány hatalma közömbösítheti egymást, így együtt kell működniök; s ha tudjuk, hogy a törvényhozás demokrata párti többsége minden jel szerint megerősödik is, a helyzet Washingtonban tulajdonképpen nem sokat változik: a két nagy párt továbbra is együtt irányítja majd az országot, amint a nyolc reagani évben. EZEK AZ ÉVEK A SZOVJET-AMERIKAI kapcsolatok szempontjából végül is igen hasznosnak bizonyultak. A republikánusok kormányon maradása — demokrata „ellensúllyal” — a külvilág szempontjából napjainkban a legcélszerűbbnek tűnik. Heltai András Földrengés Kínában A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatban utasította vissza az ENSZ közgyűlésének mostani, 43. ülésszakán elfogadott határozatot, amely a kambodzsai helyzettel foglalkozik. A phnompeni külügyminisztérium törvénytelennek nevezi a dokumentumot. A nyilatkozat szerint az ASE- AN-országok kezdeményezésére elfogadott határozat teljességgel hamis fényben tünteti fel a kambodzsai helyzetet. Az ASE- AN-országok képmutató módon szólítanak fel a vietnami csaHa a Rakowski-kormány nem vonja vissza a Lenin hajógyár bezárásáról hozott döntését, a „Szolidaritás” keddre országos sztrájkkészültséget hirdet — ezt helyezte kilátásba vasárnap, egy gdanski gyűlésen mondott beszédében Lech Walesa, ellenzéki vezető. Walesa szerint a sztrájkkészültség országos sztrájkba mehet át, ha a kormány nem enged a hajógyár kérdésében. Az ellenzéki vezető a gyűlésen elítélően Ringó Starr elvonókúrán Ringó Starr, az egykori Beatles- fiú és felesége alkohol-elvonókúrán van az Egyesült Államokban — közölte hétfőn Londonban Derek Taylor, aki annak idején az immár legendás gombafe- jűek szóvivője volt. A sajtóközleményből, amelyet Taylor az érintettek beleegyezésével adott ki, kiderül, hogy Ringó Starrt és Barbara Bach színésznőt már egy hónapja kezelik egy amerikai magánklinikán. A tervek szerint a kúra a hónap végéig tart. patok gyors kivonására, hiszen közben szót sem ejtenek a polpo- tista bűnözőknek és a két másik ellenzéki csoportosulásnak nyújtott külső támogatás beszüntetésének szükségességéről — hangoztatja a kambodzsai külügyminisztérium. A határozat támogatja az ASEAN-országok javaslatát, hogy az általános választásokig állítsanak fel ideiglenes kormányt Kambodzsában, ami gyakorlatilag a Kambodzsai Nép- köztársaság felszámolását jelentené — áll a nyilatkozatban, amely szerint a 43. ülésszak szólt Rakowski gazdasági irányvonaláról, mondván, hogy „a sztrájkok még mindig olcsóbbak az országnak, mint a rossz reformok.” A „Szolidaritás” országos végrehajtó bizottsága vasárnapi közleményében ugyancsak széles körű tiltakozó akciókkal, egyebek közt sztrájkokkal fenyegetőzött a hajógyár bezárásának esetére. A híradások kiemelik a közlemény minden eddiginél radikálisabb hangnemét. Janusz A pakisztáni külügyminiszter szerint az Afganisztánból való szovjet csapatkivonás felfüggesztése „sérti a genfi megállapodásokat és kételyeket ébreszt az iránt, hogy a Szovjetunió elkötelezett híve a háború befejezésének,,. Szahibzada Jakub Hán szombaton közzétett nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a csapatkivonás leállítása és az afgán kormányerők ellátása új fegyverekkel ellentmond a megállapodások szellemének. résztvevői jobb ügynek kijáró állhatatossággal vitatták meg újból a kambodzsai problémát, a Népköztársaság egyetlen törvényes képviselője, a phnompeni kormány részvétele nélkül. A külügyminisztérium emlékeztet arra, hogy az ENSZ elismerését továbbra is a népirtó polpotista rezsim élvezi. A kambodzsai helyzetről szóló ENSZ-határozat csorbát ejt a világszervezet tekintélyén és kudarcra kárhoztatja a kambodzsai konfliktus mihamarabbi rendezésére irányuló erőfeszítéseket — mondja a nyilatkozat. Onyszkiewicz, a „Szolidaritás” országos szóvivője közölte, hogy kedden Gdanskban munkás- nagygyűlést tartanak és azután döntenek a teendőkről. A kormány október végén jelentette be, hogy — gazdasági okokból — december 31-ével felszámolja az üzemet. A „Szolidaritás” szerint nincs szó gazdasági okokról — a kormány a bezárással „bosszút akar állni” a Lenin hajógyáron, a szervezet „bölcsőjén”. Mint jelentettük, a Szovjetunió pénteken közölte: a jelenlegi afganisztáni helyzet nem alkalmas a csapatkivonás folytatására, s önvédelmi célból nagyobb hatásfokú fegyverekkel erősíti meg az afgán kormányerők hadi- technikáját, ám tartja magát a genfi megállapodásokhoz, s ennek megfelelően három hónap alatt kivonta ottani csapatainak felét, a megmaradt állományt csupán felfrissítette, létszámát azonban nem növelte. Szaharov az Egyesült Államokban Andrej Szaharov vasárnap az Egyesült Államokba érkezett. A Nobel-békedijas szovjet atomfizikus, akit a korábbi szovjet vezetés belső száműzetésben tartott, 30 éve most látogat először külföldre. Érkezésekor újságírók előtt kijelentette: a Szovjetunió és az Egyesült Államok együtt sokat tehet a világbéke megőrzéséért, az erőszak és az éhezés leküzdéséért. Kéthetes amerikai útiprogramjában rokonlátogatás és gyógykezelés is szerepel, de túlsúlyban vannak a hivatalos jellegű programpontok. Előreláthatólag fogadja őt Ronald Reagan elnök is. November 13. és 17. között részt vesz „Az emberiség fennmaradásáért és fejlődéséért” elnevezésű nemzetközi alapítvány konferenciáján. Az 1970-es évektől Andrej Szaharov számított a szovjet „másként gondolkozók” vezetőjének. Külföldre utazását a szovjet hatóságok korábban arra hivatkozva tagadták meg, hogy az atomfizikus fontos államtitkok birtokában van. Srí Lanka Fegyenclázadás Tizenkét lázadó fegyenc vesztette életét hétfőn Srí Lanka fővárosában, Colombóban, amikor a rendőrség megrohamozta börtönüket. A roham előzménye: mintegy 1500 fogoly hatalmába kerítette a szóban forgó fővárosi fegyintézetet, a Welikade nevű börtönt. A rendőrség húsz fős fegyveres kommandója fél óra alatt leverte a fogolylázadást. Noha a lázadó fegyencek zöme köztörvényes bűnöző, a helyi hatóságok mégis azt gyanítják, hogy a kitörési kísérletet a szingaléz soviniszták pártja, a Népi Felsza- badítási Front (JVP) szervezte, hogy bebörtönzött tagjait kiszabadítsa. A feltevés alapja az, hogy a JVP a közelmúltban többször próbálkozott hasonlóképpen szöktetésekkel. Legkevesebb 18 ember meghalt és 54 megsebesült Kínában annak az igen erős földrengésnek a nyomán, amely vasárnap reggel rázta meg az ázsiai ország Burmával határos területeit. A kínai geofizikai intézet hétfőn helyesbítette a rengésre vonatkozó korábbi adatokat; eszerint annak ereje a Richter-skálát alapul véve nem 7,4 volt, hanem két tizedponttal nagyobb. Az epicentrum Kunmingtól, Jünnan tartomány székhelyétől 385 kilométerre délnyugatra helyezkedett el. Tetemesek az anyagi károk is: sok ház összeomlott, több út járhatatlanná vált. Fenyeget a „ Sz99 Önvédelmi célból nagyobb hatásfokú fegyverek Szovjet csapatkivonás Olaszország: az autórománc vége Balkáni mecsetvonások (V/1.) A jugoszláviai szkipetárok földjén (Fotó: Péter- váry István) Csalódással közelít a végéhez az olaszok évtizedes szerelmi viszonya gépkocsijaikkal: rá kellett döbbenniük: az autók nem szeretik őket viszont. A kocsik zajától rázkódnak, füstjétől mál- lanak, romlanak az évszázados, évezredes műemlékek, a zsúfoltság elviselhetetlen. Ezért mind több olasz város történelmi központjából tiltják ki az autókat, legalább a nap bizonyos szakában. Ez az utolsó lehetőség az épületek megmentésére és a gyalogosok utolsó esélye a „túlélésre”. Firenzében a városközpont már „sétálóutca” minden nap reggel fél nyolctól este fél hétig. Rómában a városközpontban inkább két részre osztották a tilalmat, az eddigi reggeli és délutáni csúcsforgalom idejére, és a két szakasz összesen hét órát tesz ki naponta. Milánóban hasonló korlátozásokat vezetett be a városi tanács, azt állítva, hogy a Dóm körül kijelölt 400 hektáros autómentes terület a legnagyobb ilyen nagyvárosi körzet egész Európában. Bolognában most vezetik be a korlátozásokat. Nápolyban a legerősebb az autós- társadalom ellenállása, ott „a korlátlan vezetést” szinte emberi jognak tartják. De a tanács még ott is elhatározta, hogy végre érvényt szerez annak a 49 éve hozott, de soha be nem tartott szabálynak, amely szerint a templomok és a nagyobb műemlékek előtt tilos parkolni. Az olasz hatóságok mást is terveznek az elszabadult autósok regulázására. A nyáron néhány országúton kísérletképpen 110 kilométerre korlátozták a sebességhatárt, a korábbi óránként 140 helyett. Ezeken az utakon kimutathatóan kevesebb volt a baleset, az újságok mégis vitatják, hogy jó lesz-e a „lassúság”: a többség szerint a vezetők el fognak aludni útközben és ebből származnak majd a bajok. Végül bonyolult kompromisszum született: valószínűleg eltérő sebességkorlátozásokat fognak megállapítani a különböző teljesítményű autókra és a napszakokra, az autópályákon a határok óránként 80 és 130 között lesznek majd. Bár inkább szabadságjogokról folyik a vita, az sem lényegtelen, hogy a korlátozások sok gondot okoznak. Az olasz nagyvárosokban a tömegközlekedés elég hiányos, megbízhatatlan és minduntalan sztrájkol. Nemigen van mire átülni a magánautókról. Ezért sok a kivétel és kialakult a behajtási engedélyek feketepiaca is: egy jobban sikerült hamisítványért Milánóban 500 dollárnak megfelelő összeget is szívesen megadnak. Átok vagy áldás-e a kocsi? Annyi bizonyos, hogy ezt a kérdést most már a kocsik kitiltásával kapcsolatban is fel lehet tenni Olaszországban. Az úticsomag súlyos és nehéz — azonban korántsem a pogy- gyász sok holmija miatt —, az előítéletek és félretájékoztatások pakkja nyomasztó... Hiába, viszonylag tapasztalt utazó létemre ez alkalommal most magam is hallgattam a szirénhangokra... de annál kellemesebb volt a csalódás. Noha a világ nagy hírügynökségei sem mertek kadenciát mondani a koszovói helyzetről, sőt arról sem, hogy egyáltalán „helyzet” van-e Európa lágy altestének abban áz eldugott zugában, a honi lapokat olvasván a gyengébb idegzetűek próbáltak lebeszélni e kalandról. Mert az újságok „pattanásig feszült ellentétekről,” koszovói utcai zavargásokról tudósítanak, s különben is az „ismeretlen szomszéd” , Jugoszlávia legkevésbé látogatott sarka afféle „rablópan- dúros, rózsasándoros” vérmes világ, ahol a vérbosszú is mindennapos. Az utóbbi kevésbé volt számomra félelmetes, mivel ez a „szemet szemért” ősi igazságszolgáltatási forma járja az általam ismertebb Közel-Keleten is. Ezt a kiruccanást az Iszlámtudományi Munkacsoport tagjaként tehettem, s örültem, hogy nem egyedül rázkódom a vadregényes Balkánon át — romantika ide vagy oda —, hanem elkísér sárga öves egykori karatés ismerősöm is. A balkáni vasúti közlekedés szeszélye folytán Belgrádtól az összes nemzetközi járat személy- vonatként közlekedik. Ha a vicinálist választjuk, két napig zö- työghetünk Pristináig, a néhai Rigó Mező fővárosáig. így régi barátaimat, a Hungarocamion illetékeseit kértük meg, hogy ugyan, hadd kapaszkodjunk fel valamelyik keletre induló járatukra — Nisig... Nis ma már szerbiai város. A nem is olyan régi oszmán kor patinája át meg áttör a modem talmi vásárias csillogáson. Külvárosa még ma is olyan, mint az utolsó szandzsák bég idején. Reggeli kávégőzbe burkolódzó kis kaffa- nák, nyílt tűzön piruló kolbász- kák, csevabcsicsák és hámozott zöldpaprikák, az ajvárok illata keveredik a slivovica átható aromájával. Mindez az ízkavalkád a buszpályaudvaron, ahonnan óránként indul járat Pristinába... — Nézd, az a baszksapkás biztos albán szeparatista — mondja útitársam, István, de valahogy én már kételkedni kezdtem Nisben azon, hogy Koszovóban igazából forró világ fogad... A kétórás autóbuszút végén megváltozik a szerbiai lankás táj. Felváltják a hegyek, amelyeknek a sziklái, mint óriások kispárnájának a csücskei, féloldalas alagutat formázva csüngenek az országút fölé. Szép, csendes délelőtt, imitt-amott már reggeli köd, ahogyan ez illik már az „ember” hónaphoz. A mély mezőkön fel-felbukkanó birkanyájak, öszvérháton közlekedő szkipetárok tarka viseletben: fejükön a félbevágott tojáshoz hasonló kecskeszőr süveg, a subára, mely köré egyesek tekintélyes turbánt is tekernek. Egy emelkedőre kaptat fel buszunk, s alatta piros háztetők fölé emelkedő minaretek erdeje jelzi: megérkeztünk Pristinába, a Jugoszláv Albán Autonóm Szocialista Köztársaság fővárosába. Érdekes módon a buszpályaudvaron sem fogad a katonai, vagy egyéb karhatalmi kordon. Annál inkább tarka néprajzi kavalkád. Szégyenlősen, fehér kendőkbe burkolózó muszlim, albán és török asszonyok fehér és tarka, vagy vörös fezes férfiak, no és persze modern ruhakölteményekben pompázó illír szépségek, diáklányok. A taxis is épp egy szakadámak kikiáltott albán, aki meghívónk és itteni kalauzunk, Nimetullah Hafiz professzor házának ajtajáig kísér minket, s a vendégnek, idegennek kijáró udvariasságért még külön „fáradalmi díjat”sem számol fel. Nimetullah Hafiz költő, orientalista, a pristinai egyetem keleti nyelvek tanszékének tanára pár napja érkezett meg Nyugat- Németországból, ahol a frei- burgi egyetemen adott elő török irodalomtörténetet, néprajzot. Nem is zavarjuk sokáig, csak épp megállapodunk a programban, s ő örömmel vállalja, hogy elkísér minket másnap az „albán-török sajtószerájba,” ahol korrekt tájékoztatást kapunk a sokak által értékelt, de kevesek által ismert valóságról... Hotelünk a Kosovszki Bozsur modem városrészben található. Csöndes, ápolt, tapintatos, s főleg megfizethető. Éelét kérik egy éjszakáért, mint a hazai, hasonló szintű szállók. A kiszolgálásra sem lehet panasz. A megbízhatatlan ajtózárat tüstént kicserélik, baksis nélkül. Ez volt az egyik legnagyobb különbség Levante és a Balkán közt. Kosova Metohija fővárosát kettébe vágja a felszabadulási hősi emlékmű nonfiguratív alakja. Az innenső rész a „pristinai korzó,” modern bérházsorok, szellős utcák, hársfasorok mögött neonreklámos mozik, üzletházak, nem pangó árukészlettel, európai jellegű éttermek. Egyszóval a jelenkori történelem. A kompozíció túlsó fele a történelmi múlt — jelen időben. (Folytatjuk) Soós Tamás
