Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 266. szám ÁRA: 1988. november 8., kedd 1,8« FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Feladat Kevés olyan ember van, aki képes nyugtalan lelkiismerettel élni. Még a bűnöző is keres magának önigazolást, többnyire valamilyen körülményre hivatkozik. Az egyre tovább gyűrűző bundaügyben is hallottam nemrégiben olyan nyilatkozatot, amely szerint vétek a labdarúgókkal kezdeni a rendcsinálást, hiszen általános társadalmi és munkamorálunkkal vannak problémák. A szenvedélyesen érvelő fociszakember szerint inkább ezekben a nagy dolgokban kell fegyelmet teremteni, azután következzenek a szegény, aranylábú gyerekek. Ezt az álláspontot könnyen a végletekig tágíthatjuk. Miért éppen ez vagy az a terület kerüljön az első helyre, milyen alapon állítunk fel fontossági sorrendet? Mert hogyan fejlesszük az ipart, ha nem megfelelő a munkások általános és szakmai műveltsége? Miként formáljuk hatékonyabbá az oktatást, ha még krétára is alig telik? A politikában miként teremtsünk rendet, ha társadalmunk ilyen bonyolult helyzetben van? A végtelenségig teijedhet a sor, de azt hiszem, ilyen fajta magyarázkodással nem sokra megyünk. Csak arra jók ezek a másra mutogatások, hogy elkenjük a saját felelősségünket, részünket a nagy feladatban. Mert végül is a felelősség közös, s nem egy, vagy két szakma problémájáról van szó. Egyik legfontosabb tudati tényező, hogy leszámoljunk ezzel az ürügykereséssel mind magunkban, mind szűkebb és tágabb környezetünkben. A feszültségek akkor is megmaradnak, ha valamilyen jó okfejtéssel elfedjük őket. Sőt, még veszélyesebbek is, mert a ki nem fejezett ellentmondások tovább nőnek, s fokozódnak az elviselhetetlenségig. Nem könnyű persze ez az őszinte szembenézés. Egyik legalapvetőbb emberi tulajdonság az, hogy kiegyensúlyozottságot keresünk, még önbecsapás árán is. Erre minden érvét mozgósítja a rászoruló. Az, aki hivatali hatalmával visszaélve valamilyen előnyt szerez, azzal nyugtatja magát, hogy ezt kiérdemelte a közért való munkálkodásáért. A másik azt állítja, hogy általános volt ez a magatartás, s miért lett volna ő különb másoknál. A harmadik egyenesen vádol, olyan adatokat sorol föl, amelyek azt jelzik: társadalmi, közéleti problémáról van szó. Az utóbbi hetek országos botrányaiban megfigyelhettük ezt a logikát. Csak hát legtöbb esetben nem enyhíti, éppen hogy súlyosbítja a cselekményt az ilyen fajta indoklás. Ha nem nézünk szembe ezekkel a jelenségekkel, akkor azokkal a lényegi vonásokkal sem tudunk leszámolni, amelyek jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzetünket eredményezték. Ez pedig egyre sürgősebb feladat, nem tűr halasztást. Gábor László Tisztelgés az októberi forradalom emlékének Koszorúzás Egerben A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizottságai képviseletében Barta Alajos és Németh László első titkárok helyezték el a kegyelet virágait (Fotó: Szántó György) A „Glasznoszty” és a „Peresztrojka” jegyében, a korábbi jelszavak egyharmadával ünnepelt Moszkva a Vörös téren, s köszöntötte tisztelettel országszerte a lakosság a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulóját hétfőn. Mind a hagyományos fővárosi demonstrációra, mind pedig a köztársaságok megemlékezéseire már napokkal ezelőtt készülődtek. Díszbe öltöztek az utcák, a házak, de kisebbek, szerényebbek lettek a táblaképek, s a párt, illetve az állam vezetőinek portréi nem kerültek a dekorációk közé. A megszokottnál egyszerűbb volt a fegyveres erők elmaradhatatlan bemutatója is, de a fegyvernemek azért kivétel nélkül képviseltették magukat, a legkorszerűbb haditechnika sem hiányzott, s az egyenruhások megjelenésük előtt hét közös főpróbát tartottak a sikerért. Moszkvában még az évforduló „előestéjén”, szombaton került sor az ünnepi megemlékezésre. Tegnap az ismét sok ezer embert megmozgató színpompás felvonulás a Lenin-mauzóle- um mellvédjén elhelyezkedett párt- és állami vezetők — élükön Mihail Gorbacsov SZKP-főtit- kár— előtt zajlott, a díszszemlét Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter fogadta. Mint a világ még számos más országában, hazánkban is ünnepségeken tisztelegtek az októberi forradalom emlékének. Több helyütt új létesítmények avatásával tették emlékezetesebbé az évfordulót. Budapesten — több más mellett — a régi tradícióknak megfelelően az állami zászló ünnepi külsőségek közepette, katonai tiszteletadással történt fel- és levonására került sor a Gellért-he- gyi felszabadulási emlékműnél, illetve a Parlament előtt. Ez utóbbi helyen tegnap délben látványos, zenés őrségváltásnak is tanúi lehettek az érdeklődők. Heves megye városai és falvai a megelőző napokban, valamint szintén hétfőn köszöntötték az ünnepet. Egerben tegnap délután a Felszabadulás téri emlékműnél volt koszorúzás. Ez alkalommal a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizottságai képviseletében Barta Alajos és Németh Lászlóélső titkárok helyezték el a kegyelet virágait. A megyei, valamint a helyi tanácsok nevében Schmidt Rezső, illetve dr. Varjú Vilmos elnökök koszorúztak. A HNF Heves Megyei Bizottsága, az SZMT, a KISZ megyei bizottsága részéről Mészáros Albert titkár, Gubán Dezső elnök és Sós Tamás első titkár; a fegyveres erőktől Nagy Géza ezredes, hely- lyőrségparancsnok, Domoszlai Grósz Károly hazaérkezett Becsből Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke — aki Franz Vranitzkynek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására háromnapos hivatalos látogatást tett Bécsben — szombaton hazaérkezett Budapestre. Az osztrák főváros déli pályaudvarán katonai tiszteletadással rendezett búcsúztatásán jelen volt vendéglátója, Franz Vranitzky osztrák kancellár és sok más vezető osztrák személyiség. Grósz Károly kíséretében volt Beck Tamás kereskedelmi miniszter, Kovács László külügyminiszter-helyettes, Marosán György, a kormány szóvivője és Demján Sándor, a Magyar Hitel Bank Rt. elnökvezérigazgatója. Grósz Károlyt és kíséretét a Keleti pályaudvaron Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter külügyminiszter és Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának vezetője fogadta. Jelen volt Gerald Kricchbaum, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A vasárnap is megjelenő bécsi napilapok beszámoltak Grósz Károly ausztriai látogatásának befejeződéséről és a hazautazás előtti szombati eseményekről. A Wiener Zeitung, az osztrák kormány lapja címoldalának fő helyén közölte a szombati programmal foglalkozó jelentést. Ez különösen részletesen szól a magyar vezetőnek a bécsi városházán tett látogatásáról és Helmut Zilk polgármesterrel tartott találkozójáról. A polgármester üdvözlő beszédéből kiemeli azt a részt, amely szerint az osztrákmagyar barátság a határokon túl nyúló közös Közép-Európa-po- litika gyakorlati megnyilvánulása, és az ilyen törekvésekbe illeszkedik a Bécs-Budapest világkiállítás megrendezése is. Ugyancsak címoldalán ismerteti a lap azt a rövid beszélgetést, amelyet a lap munkatársával a pártfőtitkár-miniszterelnök folytatott szombaton a magyarromán viszonyról. Az újságíró szerint Grósz Károly a romániai magyar kisebbség helyzetéről szólva kijelentette, hogy ez legalábbis nem rosszabbodott. Arra a kérdésre, hogy milyen eredménnyel járt Nicolae Ceauses- cuval lezajlott találkozója, a magyar vezető elmondta: annak — hosszú lejáratú problémáról lévén szó — ilyen gyorsan nem lehet hatása, de a találkozó fontos volt, mert lehetővé tette a párbeszéd újrafelvételét. Grósz Károly közölte, hogy alacsonyabb szinten is vannak kétoldalú érintkezések — írja a tudósító. A magyar vezető és Kurt Waldheim találkozójáról írva a Die Presse rámutat, hogy ezen is nagy nyomatékot kapott a magyar-osztrák viszony különleges volta, mintaszerűen magas színvonala. A Néue Arbeiter Zeitung figyelemreméltónak ítéli, hogy az MSZMP főtitkára a sajtóértekezleten kijelentette: a párt hasznosítani kívánja a szociáldemokrácia tapasztalatait. Több szombat reggeli bécsi újság hangoztatta, hogy a két politikus a sajtóértekezleten rendkívül pozitív mérleget vont a látogatás során tartott tárgyalásairól. A Kurier című nagy példány- számú napilap vasárnapi száma „A látogatás eredményes volt, címmel tájékoztatott Grósz Károly ausztriai útjának befejeződéséről. A másik igen népszerű bécsi újságban, a Neue-Kronen Zeitungban vasárnap karikatúra „értékelte” Grósz Károly látogatását. A rajzon népviseletbe öltözött osztrák és magyar férfi alak citerán, illetve hegedűn együtt muzsikál, s kottáik — utalva a Grósz-Vranitzky tárgyalások főbb tárgyalási témáira — ilyen címeket viselnek: együttműködés, környezetvédelem, liberalizálás, Bécs-Buda- pest világkiállítás. Fejti György ünnepi beszéde Fejti György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára vasárnap rádió- és televízióbeszédet mondott a forradalmi évforduló alkalmából. Ebből idézünk az alábbiakban: Tisztelt televíziónézők és rádióhallgatók! Kedves honfitársaim! — Világtörténelmi jelentőségű esemény, a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulóját ünnepeljük. Arról a napról emlékezünk, amely az emberiség történetének új korszakát nyitotta meg. De ahogyan az emberiség sorsfordító eseményei nem köthetők egyetlen naphoz, ugyanúgy nem köthetők csak egyetlen nép, egyetlen ország történelméhez sem. November 7-e egyetemes jelentőségű, az emberiség közös történelmi örökségének részét alkotja. Az oroszországi forradalmárok arra vállalkoztak, hogy olyan társadalmat építenek, amely véget vet az ember ember általi kizsákmányolásának. E nagy történelmi vállalkozás előtt számos akadály tornyosult: a múltból örökölt elmaradottság, a szegénység, a tudatlanság, a társadalmi viszonyok fejletlensége. Mérhetetlen anyagi és emberi áldozatokat követelt a belső ellenség és a tőkés országok intervenciós csapatai ellen vívott élethalálharc is. Szovjet-Oroszország győzelmesen, erkölcsileg-politi- kailag megerősödve került ki e harcból. Büszkén emlékezünk meg arról a százezernyi magyar internacionalistáról, akik osztálytestvéreik oldalán vettek részt a forradalom védelmében. 1941 nyarán a hitleri Németország hadigépezete orv támadást indított a világ első szocialista országa ellen. A Szovjetunió ezt a megpróbáltatást is kiállta. Az antifasiszta koalíció tagjaként, a harcok fő terhét viselve, döntő szerepet vállalt, és minden más nemzetnél súlyosabb áldozatokat hozott a fasizmus megsemmisítésében. A második világháborút követő évtizedek során a Szovjetunióban és a többi szocialista országban is lehetőség nyílott arra, hogy a gazdaság, a kultúra és a társadalom sokoldalú fejlődésnek induljon. A Szovjetunió, a szocialista országok és más békeszerető erők kitartó erőfeszítései hatására létrejöttek a hidegháborús éveket felváltó enyhülési folyamat kibontakozásának feltételei. Ennek kapcsán emlékeztetnünk kell arra, hogy az októberi forradalom egyik maradandó érvényű dokumentuma a békéről hozott történelmi súlyú dekrétum volt. Méltán szóltunk arról, hogy a fiatal, szovjet hatalom által kibocsátott Nemzetiségi Dekrétum a történelem során első ízben vázolta fel a nemzeti kisebbségek kérdésének valóban demokratikus, a népek szuverenitásán, ön- rendelkezésén alapuló megoldását. Nem beszéltünk azonban arról, hogy az internacionalizmus időközben leegyszerűsített és eltorzult felfogása a nemzeti-nemzetiségi probléma elhanyagolásához, háttérbe szorításához vezetett. Jogosan méltattuk, hogy a szovjethatalom a szocialista terv- gazdálkodás útjára lépve, példátlanul rövid idő alatt erős ipari bázist épített ki, megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság alapjait, nagy lépést tett előre az életviszonyok gyökeres átalakításában, valamint az anyági és kulturális felemelkedés útján. Nem elemeztük azonban kellő mélységgel és nem vontuk le idejében az elkövetett hibák, sőt a súlyos tragédiákhoz vezető torzulások tanulságait. A marxi-lenini eszmék vulgarizálása, a törvénytelenségek, a demokratikus normák durva megsértése, a volun- tarizmus és a dogmatizmus súlyos károkat okozott a szovjet népnek és a szocializmus ügyének. — E megszenvedett tapasztalatokat sohasem feledhetjük. A történelem azt bizonyítja, hogy a szocializmus nem nélkülözheti a folyamatos megújulást. Enélkül létrehozza a maga sablonjait, megreked a régi módszereknél, egyszóval kitermeli a maga konzervativizmusát. Ezért újra és újra fel kell idéznünk és következetesen alkalmaznunk kell Marxnak a szocialista társadalmi forradalmak menetéről szóló gondolatait, amelyek szerint e forradalmak „állandóan bírálják önmagukat, folyton megszakítják saját menetüket, visszatérnek a látszólag már elvégezetthez, hogy megint újból elkezdjék, kegyetlen alapossággal gúnyolják ki első kísérleteik felemásságait, gyengéit, gyatraságait...” Lenin 1921-ben, az ünnep előestéjén azt írta, hogy az októberi forradalom évfordulóját azzal ünnepeljük meg a legméltóbban, ha figyelmünket a megoldandó feladatokra összpontosítjuk. Ma a Szovjetunióban ismét világtörténelmi jelentőségű változások mennek végbe. 1985 áprilisában kezdődött, és azóta is lendületesen folytatódik az a forradalmi átalakulás, melynek célját az SZKP XXVII. kongresszusa a társadalmi és gazdasági viszonyok radikális reformjában, s ezáltal minőségileg új szocialista társadalom megteremtésében jelölte meg. A Szovjetunióban kibontakozó folyamatok jelentős ösztönzést és értékes tapasztalatokat adnak valamennyi szocialista ország, így hazánk számára is. A legfontosabb feladat itthon is az, hogy gyökeresen megújítsuk, a kor színvonalára emeljük gazdaságunkat. — A Szovjetunióban és nálunk is a társadalmi-gazdasági reformfolyamatnak szerves része a politikai rendszer reformja. Ennek feltétele a párt demokratikus megújulása, jelenlegi tevékenységének, szerveződésének, irányítási-döntési rendszerének kritikai meghaladása. Ez biztosíthatja azt, hogy a párt a társadalom előtt álló alapvető változások formálójává, azaz, elismert vezető erejévé váljon. A politikai intézményrendszer reformjának fontos eleme a döntési mechanizmus további decentralizálása, az önigazgatás és az önkormányzat széles körű kiépítése. Javítani kívánjuk továbbá a társadalmi érdekintegrációt, ennek feltételeként pedig a különböző társadalmi rétegek, csoportok helyi közösségek érdekérvényesítési lehetőségeit. A párt a lehető legszélesebb társadalmi közmegegyezés kialakítására törekszik. Azt vallja, hogy közéletünkben helye van minden olyan szervezetnek, mozgalomnak, egyesülésnek, amely elismeri szocialista rendszerünket, tiszteletben tartja az alkotmányt és törvényeinket. Érdeklődéssel és bizalommal tekintünk minden, a szocializmusért tenni akaró, felelős és konstruktív állampolgári kezdeményezésre. Ilyen megfontolás alapján kerülnek a közeljövőben a Parlament elé a gyülekezési és az egyesülési jogról, a vallás- és lelkiismereti szabadságról, a szakszervezetekről, a nemzetiségekről, valamint a népszavazásról szóló törvények. A nagy október évfordulóján, a haladó emberiség ünnepén, minden nehézségünk ellenére bizakodással tekinthetünk a jövőbe. Erre jó okot ad a Szovjetunióban és a szocialista világ más országaiban — közöttük hazánkban — kibontakozó megújulási folyamat. A nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és Kormánya, a magyar kommunisták és népünk egésze nevében tisztelettel köszöntöm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió népeit. Szívből kívánom, hogy töretlen lendülettel haladjanak tovább a forradalom által kijelölt úton, érjenek el újabb sikereket országuk építésében, Mihail Gorbacsov szavait idézve: teremtsenek „több szocializmust és több demokráciát”. László megyei rendőrfőkapitány, továbbá Pólónkat András megyei munkásőrparancsnok rótták le tiszteletüket. Ugyanekkor a megyeszékhely vállalatai, szövetkezetei, intézményei is virágokkal borították az emlékmű talapzatát.