Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 5., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Átalakítás az igazságügyben Az aktíván a megyei bíróság esküdtszéki termében. A jelenlévők beszéltek a leginkább nehézségeket okozó problémáikról, egyebek között kérték az ösztöndíjrendszer erősítését is, amely segíthetné a tehetséges egyetemista fiatalok támogatását, s így az utánpótlás biztosítását is. Szó esett emellett arról is, hogy egyre nehezül a bírói tevékenység, s ez például a munkaügyi viták esetében leginkább a mögöttük meghúzódó társadalmi feszültségekre vezethető visz- sza. Felvetették azt is, hogy a Jogalkotásban az eddigieknél sokkal jobban kellene támaszkodni a bírák, vagyis a jogalkalmazók gyakorlati tapasztalataira! Az igazságügyi tárca vezetője különösképpen szorgalmazta a számítástechnika felhasználását az igazságszolgáltató tevékenységben. Egyúttal körvonalazta annak lehetőségét is, hogy e szempontból legyen mintabíróság a Heves megyei. A program délutáni részében a Heves Megyei Bíróság esküdtszéki termében rendeztek bírák, ügyészek, ügyvédek, megyei tanácsi és főkapitánysági vezetők, dolgozók részvételével aktívát. Az eseményen először Kulcsár Kálmán tartott előadást az igazságügy időszerű feladatairól. Néhány gondolatot érdemes kiemelni tájékoztatójából, amelyben az egész igazságügyi szervezet reformjának közeljövőbeni szükségességét hangsúlyozta. A politikai rendszer reformja nélkül — mondta előadói beszéde bevezetéseként — nem lehetséges a magyar társadalom fejlődése. Fontos annak eldöntése, hogy ebben az új rendben hol helyezkedjék el maga az igazságügy? Mint utalt rá, már tart az új alkotmány kidolgozása, melynek alapelvei az egész alkotmányos szerkezetet gyökeresen átalakítják. Ehhez igazodóan Kötetlen beszélgetésen dr. Ripka Kálmán megyei bírósági elnökkel és munkatársaival. (Fotó: Szántó György) munkálkodnak a szakemberek az igazságügyi szervezet módosításán, javításán. Olyan kulcsfontosságú kifejezések jelzik az említett törekvéseket, mint az igazságszolgáltatás egysége, a közigazgatási bíráskodás beillesztése a jelenlegi szervezetbe. Sajátos, kimondottan a magyar társadalomjogi és politikai kulturáltsági fokához igazodik, hogy külön alkotmánybíróság megteremtésének gondolatát is felvetették. Hasonlóképpen lényegi kérdés ennek a jogászi munkának az eddigieknél hatékonyabbá tétele, de ugyanígy nélkülözhetetlen követelmény a valódi, nemcsak deklarált bírói függetlenség, valamint a döntéseket övező alaposság elvének messzemenő figyelembevétele. Előadásában Kulcsár Kálmán szólt a bírói fórumok várható átalakítási elképzeléseiről is, valamint magának a minisztériumnak a megreformálásáról is. Mindez — ahogyan kifejtette — egyidőben történik az alkotmány megújításával, s várhatóan a jövő esztendő elején válnak valósággá a most még csak az íróasztalokon iratokban olvasható, vagy éppenséggel fejekben lévő elgondolások. Beszéde befejező részében még megemlítette azokat a legfontosabb momentumokat, amelyek majd a cégbíráskodással lesznek kapcsolatosak. A miniszter tájékoztatóját követően a jelenlévők kérdéseket tettek fel, elsősorban a bírói tevékenység ma is meglévő gondjaival összefüggésben. Megyebeli látogatásának befejezéseként Kulcsár Kálmán Juhász Lajos, Schmidt Rezső, dr. Molnár Gyula, dr. Ripka Kálmán, dr. Patkó Benjamin és Do- moszlai László kíséretében Egerszólátra utazott. A helyi Ho Si Minh Termelőszövetkezetben üzemlátogatáson vett részt, majd az esti órákban visszautazott a fővárosba. (Folytatás az 1. oldalról.) eszmecserén jelen volt dr. Molnár Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Patkó Benjamin, Heves Megye Főügyésze, Domoszlai László rendőrezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, továbbá a megyei bíróság elnök- helyettesei, valamint a hatvani, a gyöngyösi és az egri városi bíróságok elnökei. Dr. Ripka Kálmán szólt arról tájékoztatójában, hogy a megyei igazságügyi szervezet az országban a kisebbek közé tartozik. Negyvennégy bíró, nyolc közjegyző és kilenc fogalmazó látná el az itteni feladatokat, ha valamennyi státusz be lenne töltve, illetve betegség, szülés miatt nem lennének távol többen. A létszámgond leginkább a központi — egri — bíróságnak okozott nehézségeket. Beszámolt a bírák munkaterheiről is. — Néhány éve próbáltam elemezni elsősorban a polgári jogalkalmazást— mondta válaszában Kulcsár Kálmán. — Már akkor is az ügyszámot tekintve Heves megyében igen alacsonyak voltak a mutatók. Ennek alapján az volta benyomásom, hogy Heves rendkívül kiegyensúlyozottan fejlődő megye. Lévén idevalósi, jól emlékszem fiatal korom éveire, amikor még inkább a forróvérű, hirtelen indulatú emberek voltak jellemzőek erre az országrészre. Nagy átalakulás ez a sajátos nyugodtság, ami napjainkban tapasztalható. Rákérdezett a továbbiakban a jelenlegi főbb gondokra is, arról érdeklődvén, vajon milyenek a munkához elengedhetetlen tárgyi feltételek, mi az oka az utánpótlásbeli hiányosságoknak. Vallomások, kérdések, kételyek (Egy Kiváló cím elérése kapcsán) Amikor hozzájuk igyekeztem, az Egri Dohánygyárba, még nem tudtam, mi az amiről beszélgetni fogunk. Egyáltalán: megszoktuk már, hogy minden vállalatnál akadnak kitüntetettek, és sajnos a tapasztalatok ahhoz is hozzá- edzenek minket, hogy ezeknek a rangoknak sokszor ne is tulajdonítsunk nagyobb jelentőséget. S lassan a kérdezőben is ugyanilyen sematizmusok tolulnak elő: mit vállaltak, mit teljesítettek, derék dolog az összetartozás, hát még az embertársainknak nyújtott segítség, egyszóval, ehhez csak gratulálni tudunk... Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy ezek az emberek nem akarnak mellébeszélni, semmi sem áll távolabb tőlük, minthogy az eredményeiket felnagyítsák. Igazából nem is esett szó arról, hogy az Egri Dohánygyár Balázs Ignác Ifjúsági Brigádja miért kapta meg idén a „Kiváló” címet. A kis közösség jelenlévő, a beszélgetésre időt szakító tagjai — Sebéné Studer Judit, dr. Ites István, Kormos László és Sztan- kó Zoltán—inkább azt mondták el: mi az, amitől jól érzik magukat egymás társaságában, és amitől a cselekvés annak látszik, ami: magától értetődő dolognak, nem pedig egy vállalás kipipálandó teljesítésének. K. L.: Az csak egy tény, hogy a megalakulásunkkor már működött a brigádmozgalom. Ennek a csoportnak a magja egy baráti társaság. Hárman együtt jártunk iskolába, vagy régebbről ismertük már egymást. Természetes volt, hogy egy közösségbe akarunk tartozni. Ráadásul erre az időszakra esett az ifjúsági klubunk újjáépítése is, és az ott ösz- szeverődött emberekből gyarapodtunk tovább. Sz. Z.: — Már abban az időben is voltak köztünk fizikai és szellemi dolgozók. A neve szerint ez jelenleg is egy „komplex brigád” — az egyikünk sokszorosító, a másik jogi előadó, a harmadik művezető, a negyedik műszerész, és sorolhatnám még tovább. Ráadásul nem is egy területen dolgozunk — szivar-, filtergyártás, személyzeti osztály, stb. Nálunk tehát nem az „egymás mellett dolgozás kényszere” hozta össze a brigádot, hanem szó szerint a személyes kapcsolatok, a barátság. I. I.: Egy csoport nem élhet együtt pusztán azon az alapon, hogy a mozgalom létrehozta őket. Létezik ma is felsőbb sugallatra megalakított brigád, de szerintem ezek nem nevezhetők emberi közösségeknek. Sz. Z.: Lényegében ők az „egy üzem — egy brigád” elve alapján élnek, nem köti őket ösz- sze más, mint a napi tevékenység, és az együttlétük meghatározója is ez. — Ezek után szinte magától értetődik a kérdés: mi az, ami tizenhárom év óta összetart benneteket? S.-né S. J.: — Az, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában. A „hőskorban”, a kezdet kezdetén többet voltunk együtt — lényegében egy nyüzsgő embercsapat, mindenféle titulusok nélkül. Azután, ahogy szaporodtak az évek, úgy változtunk meg mi magunk. Ma már szinte mindenkinek van családja, és ez a gondolatainak, szabadidejének nagyobb részét elfoglalja. Az is egjdajta változás, hogy a tagok zöme valamilyen módon előbbre lépett, KISZ-titkárok, szakszervezeti bizalmik, vállala- titanács-tagok lettek, magasabb beosztásba kerültek. I. L: — Ma már nem nevezhetjük magunkat teljes őszinteséggel „baráti társaságnak”. Több is, kevesebb is a mostani közösség. De ami a lényeg: hogy a kezdeti baráti kapcsolatok még ma is hatnak. Sz. Z.: — Aki ebből a brigádból kivált, az javarészt azért tette, mert a vállalattól elment. Persze vannak olyan volt tagok, akik még ma is itt dolgoznak. És közöttük akadnak, akiktől a brigád közös akarattal vált meg. Egy idő után megérezzük, ki az, aki nem közénk való. Az újakat sem fogadjuk be rögtön. S.-né S. J.: — Én vagyok a brigád vezetője. Néha megfordult a fejemben, hogy lemondok, vállalja más helyettem az ezzel járó gondokat, de a fiúk nem engedték. Egy azonban biztos: nekem még egyszer sem kellett erőszakkal rábeszélnem senkit, hogy vegyen részt, segítsen valamiben. Ha tényleg konkrét cselekvésre van szükség, akkor megcsináljuk, amit kell. A klubéletből már kiöregedtünk. De azért bennünk van mindig, hogy „valamit csináljunk már”. Nem szoktuk szétosztani azt a pénzt, amit a különböző kitüntetésekkel, jutalmakkal kapunk. Közösen költjük el. Voltunk már így Kassán, Szolnokon, Prágában, Növi Sad-on, Primorszkóban. De ha úgy érezzük, hogy már hiányzik egy kis közös együttlét, akkor fogjuk magunkat, kimegyünk Felsőtár- kányba, szalonnát sütünk, vagy bográcsozunk... Sz. Z.: — Számomra az egyik legerősebb összetartó erő, hogy a közös együttléteknél nem válik szét a brigád és a család. Mindenki hozza magával a feleségét, férjét, gyerekeit, — ma már a családtagok is igénylik azt, hogy gyűljön össze valahol a csapat. így igazán teljes, megnyugtató az együttes örömünk... Doros Judit Álmából felébresztett faló (Szibériai úti jegyzet) i t ’ (IV/4.) Irkutszkból a Bajkál-tóhoz vezetett utunk. „Nem is járt Szibériában, aki nem látta a Bajkált” tartja a helyi — szibériai — közmondás. Szó ami szó, nem is szabad kihagyni a programból ennek a csodának, természeti tüneménynek a megtekintését. Számos dal, irodalmi alkotás, legenda dicséri szépségét, fenségességét. A tunguzok szent tónak, szent tengernek nevezik. A tenger szintje felett 455 méter magasan fekszik, körben hegyek határolják. Hossza 635 km, legnagyobb szélessége 79 km, legkeskenyebb részén 23 km. Területe akkora, mint Magyarország területének egyharmada. Partvonalának hossza 2100 km. Legmélyebb pontja 1620 méter. Vize nagyon szép tiszta, átlátszó, és a mai napig iható. Ha bedobunk a vízbe egy világos színű tárgyat, 30—40 m mélységig követni tudjuk tekintetünkkel. A Bajkált 336folyó táplálja, de csak egy, az Angara vezeti le vizét. Hatalmas vízkészletének bemutatására kiszámították, hogy ha a tóba bevezető folyókat lezárnák, és azt akarnák, hogy a tó kiürüljön, 300 évre volna szükség. A világ édesvízkészletének egyötöde a Bajkál-tóban van. Télen — általában csak januárban — a nagy hideg miatt befagy ez a hatalmas tó, de gyakran előfordul, hogy a tó mélyéből előtörő gázok miatt megolvad a 60—80 cm vastag jégréteg. Ezért igen veszélyes rajta a közlekedés. Sok titkot és érdekességet rejt magában a Baj- kál. Vitás már a keletkezése is. A világ legöregebb tavaként 15— 20 millió évvel ezelőtt valószínűleg az erőteljes földkéregmozgások következtében jött létre, miközben a tó körüli hegyek fel- gyűrődtek. A gond csak az, hogy ma sem tudják megmagyarázni, hogy hogyan kerültek a tóba olyan állatok, amelyek az óceánokban, tengerekben éltek. Ilyen állat pl. az omul nevű hal, amely az egyik legjobb ízű halfajta a Szovjetunióban, vagy a fóka, amely édesvízben sehol sem található meg, csak itt. A tóban élő növények és állatok háromnegyed része egyébként sehol a világon nem fordul elő, csak itt. Ilyen a golomjanka nevű átlátszó testű, elevenszülő hal is, amely napra téve szinte elolvad, szétfolyik, mint az olaj. Zsírja igen értékes, gyógyászati célra használják. Érdekes még a százán nevű, mélyre merülő hal is, amely a tó vizében 800—900 méter mélyen tartózkodik, és a vízben függőlegesen közlekedik. Mi tréfásan lifthalnak neveztük el. A tavon és az Angarán egyébként szárnyashajó közlekedik Lisztvjanka halászfalu és Irkutszk között. Az Angara folyó kezdetét az ún. Sámán-kőtől számítják, — a kőtől északra van a folyó, délre a tó. A Sámán-kőről két legendát is hallottunk: az egyik szerint a kő úgy került a helyére, hogy Bajkálnak volt 336 fia és egy lánya, Angara. A lányát az öreg Bajkál nagyon féltette. Amikor felcseperedett, kinézett számára egy vőlegényt, de Angara Jenyiszejbe szeretett bele. Az öreg Bajkál ellenezte ezt, ezért lányát éjjel-nappal őriztette. Egyik éjjel azonban Angara megszökött, és a zajra Bajkál felébredt. Lányát már nem érte utol, de utánadobott egy követ, amiből lett a Sámánkő. Angara pedig futott, futott, közben a madarak mutatták neki az utat, egészen addig, amíg Je- nyiszejhez nem ért. Ezért van az, hogy az Angara folyó ma is a Jenyiszejbe folyik. A Sámán-kő másik legendája az, hogy a Bajkál tó környékén élő prémvadászok 2—3 hónapra is távol voltak a családjuktól. És amelyik vadász kételkedett felesége hűségében, az bevitette az asszonyt a Sámán-kőhöz, és otthagyta. Ha ki tudott úszni, az hűségét bizonyította. Ha nem, elnyerte méltó büntetését. Mindenesetre elgondolni is kellemetlen, hogy a 3— 10°C fok közötti hideg vízben hogyan lehet megtenni 150—200 méteres utat, főleg ha valaki nem is tud úszni. Nekünk azonban kellemesebb útiélmény jutott. így például érdekes volt látni a július utolsó hetében nyíló orgonát, amely nálunk májusban már elvirágzik. Vagy a helybéli lakosokat, akik vedrekkel merték a háztartási munkához a tó vizét. A környéken egyébként több szanatórium van, ahol a Szovjetunió szinte minden területéről érkeznek ide lábadozó, utógondozásra szoruló betegek. Pihenésükhöz, regenerálódásukhoz itt a jó levegő, a szép vidék, a csend, a nyugalom igazán biztosított. Nekünk csak rövid látogatásra volt módunk, de ez is csodálatos, máshol nem látott dolgokkal örvendeztetett meg bennünket. Fájó. szívvel hagytuk magunk mögött, illetve repülőről nézve magunk alatt ezt a titokzatos, sok kincset rejtő, hatalmas, távoli vidéket, ahol az ember saját céljai elérésére igyekszik megregulázni a természetet. (Vége) Haffnerné dr. Miskolczi Margit
