Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
4, GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. november 5., szombat Törekvések svéd—magyar vegyes vállalat létrehozására „A kölcsönös bizalom tovább erősíti kapcsolatainkat...” a Ne kérdez — válaszol: Axel Broms, a Mecman elnöke (A szerző felvétele) Az idén március 1-jén új elnök került a svéd Mecman cég étére, Axel Broms személyében. A neves szakember, alig több mint fél esztendeje irányítja a gépipari vállalatot Stockholmban. Korábban négy évig Hollandiában dolgozott, egy olyan cégnél, amely csomagoló- anyagmozgatö és dohányipari gépeket gyártott. Legutóbb pedig a svéd LKB-nál tevékenykedett, annak a vegy ipari vállalatnak volt az elnökhelyettese, amely biokémiai kutatásokat folytat, emellett csúcstechnológiát állít elő, főként diagnosztikai eszközöket, rendszereket készít. Axel Broms a közelmúltban Egerben, a Fi- nomszerelvénygyárban járt, amellyel a Mecmannak több mint két évtizedes eredményes együttműködési kapcsolata van. A látogatás során a lehetőségek további bővítéséről kért interjút tőle a Népújság gazdaságpolitikai rovatvezetője. — Elnök Úr! Mindenekelőtt, alig több mint féléves elnöksége alapján miként értékeli a Mecman tevékenységét? — Cégünkkel tulajdonképpen még hollandiai munkám során ismerkedtem meg, amelynek legalább másfél évtizede már. Ugyanis olyan automatizálási elemeket készítettek akkor is, amelyeket különböző gépekbe építettünk be. így ez a kapcsolat azóta is megmaradt. Ami a Mec- mant illet, fennállása óta talán a legeredményesebb évzárásra készülünk 19881ban. Ez természetesen azzal is összefügg, hogy a svéd gazdaság jelentősen fejlődik ebben az esztendőben. A különböző vállalatok sokféle beruházást valósítanak meg a modernizálásra törekedve. A verseny ugyanis nagyon szorít mindenkit, és gyors cselekvésre késztet. A fejlesztések középpontjában az automatizálás áll, így nagyon sok helyen a Mecman automatikai elemeit építették illetve építik be a modem technikába. Szeretném azt is elmondani, hogy ebben az évben még inkább a szakosodásra törekedve, nem kevésbé pedig vevőink igényeinek kielégítésére, korszerűsítettük szervezeti rendszerünket, és ehhez igazítottuk a termékeinket. Ez az első tapasztalataink alapján eredményeket hozott. Hozzájárultak a költségtakarékossághoz és a hatékonyabb munkavégzéshez. Mi sokat áldozunk azért, hogy pontos, valós információkat szerezzünk a piacról, a vásárlók igényeiről, és arra törekszünk, hogy gyors szállításokkal tartsuk vállalt ígéreteinket. Továbbfejlesztettük a szervezőmunkát a gyártásban, a szállításban és az értékesítésben. A szállítási fegyelem betartása és ebben az idő csökkentése nagy erőfeszítéseket követel, de ma ez az egyik legnagyobb erő a versenyben. Csak aki állja, az lehet győztes. — Jelenleg mi foglalkoztatja leginkább a vállalat vezetését? — Az, miként tudjuk erősíteni kapcsolatainkat a Közös Piac országaival. Nekünk most az a szándékunk, hogy minél hamarabb felkészüljünk az 1990-es évtized első felére, amelyet természetesen nagyon nehéz teljes egészében előre látni. De ez a jövőbeni munkánkat alapvetően meghatározhatja. Az bizonyos, hogy tovább növekszik a konkurencia az egyes cégek, ágazatok között. Tehát az üzleti, a piaci munka továbbfejlesztése elengedhetetlen lesz. Ennek kell, hogy alárendeljük fejlesztéseinket, erőfeszítéseinket a kereskedelemben. Mi örömmel értesültünk arról, hogy Magyarország és a Közös Piac együttműködési szerződést írt alá, amely minden bizonnyal hozzájárul az önök országának még jobb elismeréséhez. Ez pedig konkrétan a Mecman és az egri Finomszerelvény- gyár kapcsolatában azt jelentheti, hogy még nagyobb szerepe lesz a versenyképességnek, és ezen keresztül termékeink értékesítésének. — Elnök Úr először jár Magyarországon és Egerben is. Hogyan ítéli meg a két cégkapcsolatát? — Tavasszal, nem sokkal azután, hogy a Mecman élére kerültem, találkoztam a Finomsze- relvénygyár vezetőivel nálunk, Stockholmban. Tárgyalásokat folytattunk és ott rögtön kifejezésre juttattam, hogy az elmúlt több mint két évtizedes eredményes kapcsolatunk jó garancia ahhoz, hogy bővüljön, elmélyüljön a következő években is. Most Egerben járva is ugyanez a véleményem. Személyesen is meggyőződtem azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Finomszerel- vénygyár kollektívája tesz munkájának nemzetközi elismertetéséért. Ez természetesen jó a Mecmannak is, hiszen kiváló minőségű alkatrészeket kapunk Egerből eladásra. Kócza Imre vezérigazgatóval áttekintettük az együttműködés idei eredményeit. Szóba kerültek a szállítás, az üzletpolitika, a műszaki fejlesztés kérdései. Megbeszéltük azokat a módszereket is, amelyeket követünk a versenyképesség érdekében. Nyíltan, őszintén, sokszor igen keményen tárgyaltunk. Mégis úgy érzem, hogy kölcsönösen sikerült megtalálnunk a problémák megoldásának lehetőségeit. Megállapodtunk abban, hogy jövőre a számításaink szerint még több automatikai elemet értékesíthetünk, amelynek meglesznek a reális feltételei. Ami nekem különösen örömteli, hogy emberi, baráti a mi kapcsolatunk, amely megkönnyíti az együttműködést. Az egymáshoz való bizalom alapja munkánk további sikerének. Tehát remélem, többször visszatérhetek majd Egerbe, hasonló tárgyalásokra. — A beszélgetések során szó esett-e a tavalyi 20 éves jubileumi évfordulón bejelentett svéd-magyar vegyes vállalat létrehozásáról? Természetesen erről is tárgyaltunk. Úgy értékeltük, hogy hosszabb távon ez lehet az alapja bővülő kapcsolatainknak. Abban állapodtunk meg, hogy szakembereink közösen megvizsgálják a vegyes vállalat létrehozásának lehetőségét. Számításokat végzünk, milyen terméket gyártsunk, minek lesz hosszabb távon piaca, miért vállaljuk a közös kockázatot. A Mecman nyitott ebben, és úgy gondolom, a Fi- nomszerelvénygyár is érdekelt benne. Bízunk a mielőbbi létrehozásában. Mentusz Károly űrrepülőgép A kísérletek utolsó szakaszában Amíg a világ az amerikai űrrepülőgép, a Discovery sikerének tapsolt, a Szovjetunióban tovább folytatták az utolsó simításokat a saját kozmikus repülőjükön. Már korábban is voltak arról hírek, hogy a befejező szakaszhoz érkeztek a szovjet űrrepülőgép kísérletével, de nemrégiben szovjet újságírók el is látogathattak az egyik kutatóintézetbe. A készülődés változatlanul a világtól elzárva folyik; a Discoveryre kísértetiesen hasonlító űrrepülőgép technikai adatait a legszigorúbb titokként kezelik. A jelek szerint akár a legközelebbi jövőben is számíthatunk arra, hogy várhatóan Bajkonur- ról többfős személyzettel a fedélzetén útnak indul az űrsikló, de az is lehet, hogy az első gép személyzet nélkül startol. Az űrrepülő belseje egyébként szinte megszólalásig hasonlít egy hétköznapi repülőgéphez, a pilótafülkében is műszerek és visszajelzők tucatjai adják az információkat, s természetesen nemcsak továbbítják a pilótáknak, hanem a másodperc töredékei alatt fel is dolgozzák egy számítógép segítségével. Esetleges meghibásodás esetén azonnal működésbe lép a tartalékrendszer, bár az eddigi több tízezer próba alkalmával nem volt szükség a vészhelyzet kipróbálására. A műszerfalban viszont már elhelyeztek egy kizárólag az űrrepülőre jellemző kisméretű képernyőt is, amely a gép pillanatnyi helyzetéről és valamennyi mozgásáról vizuálisan is tájékoztatja az űrpilótát. Az űrsikló kikísérletezésénél a legnagyobb gondok egyikét az jelentette, hogy sikeresen megoldják az automatikus leszállást. Ezek a manőverek az űrrepülőgép esetében ugyanis sokkal korlátozottabbak, mint egyszerűbb társaiknál. A fokozott energia fel- és elhasználás miatt például az űrrepülő nem képes körözni a leszállópálya felett (ezt a hatalmas sebesség is lehetetlenné teszi), és arra sincs mód, hogy új rárepüléssel próbálkozzanak. A rossz időjárási viszonyok közepette pedig az automatikát kell bekapcsolni. Most már elérték, hogy az ember teljesen kikapcsolható a leszállásból. A kísérletek egyszerre több városban és intézetben folytak és tartanak még jelenleg is. A próbák közül az egyik legfontosabb feladat a légdinamikával foglalkozó tudósokra hárult. Úgynevezett „üvöltő csatornákban” vizsgálták az űrrepülő viselkedését és ellenállását, a hangsebesség többszörösét imitálva. A csatorna arra is jó volt, hogy anyagpróbákat is végezzenek. Rendkívüli fontosságú, hogy a gépet hő- és ütésálló speciális burkolattal vonják be, amely valóban minden erőpróbát kibír. Érdekes, hogy ez a titkos anyag, amelynek összetételét természetesen nem árulták el, könnyen hajlítható, mégis pokolian szilárd. A próbarepülőn először a tudósok és mérnökök „utaztak”, természetesen a Földön, és csak eljátszva a különböző szituációkat. Ezután következtek maguk az űrhajósok, vagy inkább úgy mondhatjuk, hogy az űrpilóták, akikből állítólag több tucat felkészült a startra. Már csak az a kérdés, hogy kik és mikor indulnak? De azt majd — az új szemléletnek megfelelően —• egyenes adásban közvetíti a szovjet teleV1'zid Sz. Cs. (Mint a lapok — így a Népújság is, — beszámoltak róla, az első sikertelen kísérlet «tán, november 7-ét követően kerül sor az űrrepülőgép fellövésére, egyelőre utasok nélkül. A szerk.) Kilövőállásban a szovjet űr- sikló (Fotó: MTI— Külföldi Képszerkesztőség) A Városliget, ősszel ___ A főváros legszebb parkját, a Városligetet alig kétszáz éve még mocsarak, mezők, legelők borították. Ahol ma a korcsolyapálya, a csónakázótó, a múzeum vagy a gyógyfürdő emelkedik, ott az 1700-as évek közepén kies rét, nádas, kuszán nőtt bokrok tarkállottak. A területet Ökördűlőnek, később Városerdőcskének nevezték. Parkosítását 1799-ben kezdték meg, előbb a mocsarakat fűz-, majd lombos fákkal ültették be. , A parkosítás, a Városligetnek a „köznép és elegáns világ találkozó- és mulatóhelyévé tétele” — csakúgy mint a Margitszigeté — József nádor nevéhez fűződik. De az 1850-es években Haufler Budapestről szóló krónikájában azt írja, a Városliget csak egy, fogyatkozásairól nevezetes vadon, ahol sok a por, kevés a víz, drága az étel, nincs világítás, unalmas a mulatság. Kertek csak kétoldalt, a nagy sétány mellett láthatók díszes nyaralókkal. Negyven évvel később Jókai így látja: „Jelenleg a Városliget Budapest népéletének a gyűjtőmedencéje az év minden szakában. Nem csoda, ez van a városhoz a legközelebb s maholnap már benne lesz ... Az egész ligetet úgy alakították át, hogy alkalmas legyen egy valóban nagyváros üdülést kereső közönségnek befogadására. Párhuzamosan ez alkotással keletkeztek az országos kiállítás palotája és díszépületei, még előbb az állatkert, később a jégpálya csarnokai, a cirkusz, a nyári színház, és a bécsihez hasonló népliget. Ide sorakozik a lóversenypálya, az artézi kút és az artézi fürdő.” A liget közepén, a Széchenyiről elnevezett szigeten az 1896- os millenniumi kiállításra huszonegy nevezetes történelmi emlékhelyünket idéző épület- csoportot emelt Alpár Ignác, a neves építész. Nem időt állóan, rabiéból készítette el a magyar építészet ezer évét illusztráló, változó stílusú romantikus épületegyüttest. Ott a román stílusú jáki kápolna, a kolostorudvar, az árkádos kerengő a lébényi templomot utánzó alaprajzzal, a pillérek, a gyámkövek motívuma román kori műemlékeink másolatával. Későgót stílusú a szepes- csütörtökhelyi kápolna kisebbített párja, ott látható a vajdahunyadi várkastély kópiája erkélyével, hatalmas ablakrózsájával, középen a Hunyadiak hollós címerével, Mátyás és Beatrix reliefjével. A vártorony a segesvári vár apostolok tornyának nevezett magaslata után épült. A másik torony a nehézkes brassói Szent Katalin-bástya sisakját és toronyfiókáit idézi, a bártfai városháza erkélyeivel és ablakkereteivel. A reneszánsz és a barokk épületcsoport a gödöllői Gras- salkovich-kastély, a péceli Jesz- nák-palota, a gyulafehérvári vár stílusjegyeit ötvözi egybe. A főépület homlokzata kései barokk, a budapesti volt Grassalkovich- palotához hasonló, a kapuerkélye a Piarista utcai Kriszt-ház erkélyére emlékeztet. A Ipár Ignác épületei adtak helyet a millenniumi történelmi kiállításnak. Az épületek a kiállításon olyan sikert arattak, hogy közkívánatra 1900 és 1908 között szilárd, állandó jellegű épületekké alakították. Az épületcsoportban ma a Mezőgazdasági Múzeum és a Természettudományi Múzeum Növénytára található. A Közlekedési Múzeum ugyancsak 1896-ban épült. A második világháborúban súlyosan megsérült, most néhány termében a közlekedési eszközök fejlődését bemutató gyűjtemény látható. A ligetben számos szobor is van. A hidaskapus bejárat előtt áll Alpár Ignác szobra. A kiváló építész a magyar céhrendszer rajongója volt, ezért ábrázolta középkori céh öltözetben őt tanítványa, Teles Ede. Odébb Anonymus, Béla király névtelen jegyzője. Kezében a toll és a krónika. Itt csobog az Ifjúság kútja, itt áll évtizedek óta felhúzott ideggel az íjász fiú, meg Zsigmondy Vilmos, Károlyi Sándor, Pósa Lajos, Washington György emlékműve. Odébb a Széchenyi-fürdőt párafelhő veszi körül. A hévforrást — amely a kontinens legmélyebb kútja — 1878-ban Zsigmond Vilmos tárta fel. A gyógy- és strandfürdőt 1909 és 1913 között Cziegler Győző és Dvorzsák Ede tervei szerint építették, s alig tíz év múltán Francsek Imre szabad medencékkel és új épületszárnyakkal bővítette. 1936-ban új gyógyforrást kapcsoltak be a vízszolgáltatásba, kénes meszes, magnéziumkarbonátos vízzel. Néhány éve a Városliget leglátogatottabb épülete a szépnek nem nevezhető, de annál hasznosabb Petőfi Csarnok. Népszerűek ifjúsági és gyerekrendezvényei, koncertjei, szabadidős programjai. Autóbuszok, trolik szelik ke- resztül-kasul a ligetet, ahová hajdan mindenki csak gyalog jött. Itt sorakoznak a Városligetet körülvevő látványos és komoly szórakozási lehetőségek, az Állatkert, a Vidám park, a cirkusz, a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok az egykori vurstli és Angolpark helyén. Hol van már a hajdani Városliget?! Kísértetek színházával, rémjelenetekkel és bűvészi csodákkal, Paprika Jancsi bódéjával? Csuszkapályákkal, lövősátrakkal, kígyótestű lánnyal, emberarcú kakassal, szörnyekkel és kóklerekkel, artistákkal és mutatványosokkal!? Nem messze az Anonymus- szobortól vörösmárvány sírkő. Rajta egy szó: Fűit (volt). Horváth Jakab pesti polgár nyugszik alatta. Végrendeletében 700 forintot hagyott a városra, hogy a ligetbe temessék. A múzeum bejárata előtt egy nyolcmillió éves megkövesedett fatörzs. Hullanak a levelek a kővé vált fára, a porrá vált emberre. Fűit. S a múzeumból hangos csatazajjal rohannak ki a negyedik osztályosok. K. M. A csónakázótó (Fotó: MTI-Press)
