Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-28 / 283. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. november 28., hétfő Milltunkat ismerni kell Évezredek óta élnek itt e földön. Gondolunk-e arra, mikor aszfalton lépdelünk, hogy az utat már előttünk is járták sokan. Arra vezetett az ösvény, amelyet először taposott ember. Éltek és laktak itt. Hideg elől lakásokba bújtak, amit földből, faágakból készítettek. Dolgoztak, hogy élhessenek. Az anyaföld nemcsak csontjaikat őrzi, de eszközeiket is. Ahol ember élt, ott nyomot hagyott. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének feladata hazánk múltjának feltárása. A buldózerek korát éljük. Mohó, hatalmas markuk az újnak készít helyet. Az épülővel azonban eltűnik a nyom, amely évszázadokig pihenhetett a földben háborítatlanul. Múltunk feltárása nélkül nem lehet nemzeti önismeretünk — mondta Széchenyi. A mezőgazdaság erőteljes gépesítése miatt, a nagyüzemi gazdálkodás folytán megváltozik a táj arculata. A mélyszántások, a vegyi anyagok földbe kerülése egyre sürgetőbbé teszik ezt a feladatot. Magyarország is csatlakozott ahhoz az UNESCO- egyezményhez, amelyben kötelezte magát történelmi emlékhelyeinek feltárására, s arra, hogy ezeket a történeti értékeket védelemben részesíti. E feladat ad jelentőséget annak a munkának, amelyben feldolgozzák Magyarország régészeti topográfiáját (topográfia- helyrajz, térképészet). A kiadványsorozatot dr. Torma István csoportvezető gondozza. Mint elmondta, ők folytatni és befejezni kívánják azt a hatalmas és értékes feltáró munkát, amelyet Römer Flóris, a magyar régészet — Régészeti kutatások — megalapítója még a múlt században elkezdett. 1860-ban győri bencés gimnáziumi tanárként jelentette meg azt a tanulmányát, amelyben a Bakony régészeti emlékeit tárta fel. Később, amikor Pestre került, az Archeológiái Értesítőben adott nyilvánosságot azoknak a kutatásoknak, amelyek beszámoltak az emlékhelyek feltárásának eredményeiről. 1876-ban volt Budapesten a VIII. nemzetközi régészeti kongresszus, mely újabb lendületet adott a munkának. Vidéken éltek néhány helyen olyan jeles kutatók, akik kultúránként, etnikumként gyűjteni és rendszerezni kezdték az emlékeket. Wosinsky Mór ásatásokat végzett Tolna megyében, honfoglaláskori emlékeket kutatott. Debrecenben Zoltai Lajos jelentette meg a harmincas években Debrecen Árpád-kori topográfiáját. Ók az elődök. A Régészeti Kutató Intézet 1958-ban alakult, s 1960-tól az utódja a Régészeti Intézet. Itt tűzték ki feladatul, hogy Magyarország régészeti lelőhelyeit feltárják, rendszerezik, közigazgatási egységenként feldolgozzák és közreadják. Ez a munka a Magyarország régészeti topográfiája című könyvsorozat. Megjelent már a Veszprém megyét bemutató. Készen van Komárom és Pest megye anyaga, most folyik a szerkesztés, s elkezdődött Szabolcs, Tolna, Fejér, Zala megye emlékeinek összegyűjtése, ren- szerezése. A legkülönfélébb régészeti és múzeumi anyagokat kell analizálni, összegyűjteni a sokféle és eléggé különböző információkat. A Veszprém megyei kiadvány részére a Pápai Református Gimnáziumban a református községekből gyűlt információ. Veszprémben Laczkó Dezső piarista tanár gyűjtötte a katolikusok lakta községek anyagát. Rhé Gyula állomásfőnök pedig a vasútvonal melletti régészeti emlékeket tárta fel. Feldolgozták a múzeumokban és levéltárakban fellelhető írásos és tárgyi anyagokat is. A régész munkája sokszor a terepbejárással kezdődik. Tavasz- szal és ősszel, amikor a természet pompájával nem zavarja a feltárást, barázdáról barázdára járva, dűlőről dűlőre keresik az ember nyomát. Felszínre kerülhet a tűzhely, a vályog-, a barlanglakás nyoma, a temetkezőhely. Gazdag a már megjelent munkák gyűjteménye, annak katalógusa. A Békés megyei Szeghalom területén 1116 régészeti lelőhelyet rögzítettek az őskorból. Vác környékén most dolgoznk a Bős-Nagymaros vízlépcsőépítés sürgette feltárásokon. Itt is ezernél több régészeti lelőhelyet sikerült találni. A feltárások nyomán képet kapunk a hajdanvolt életről. Hogyan nézett ki a táj, milyen volt az arculata a különböző történelmi időkben. Milyen műszaki kultúrával rendelkeztek az itt lakók, milyenek voltak települései. Hol éltek állattenyésztők, hol éltek földművesek, és milyen körülmények között. Ha magunkat ismerni akaij uk, múltunkat is tudni kell. „De ha nem is tehetünk annyit, ameny- nyit tenni óhajtanánk, tennünk kell mindent, amire képesek vagyunk” — hangsúlyozta Eötvös József. Gondolata, megállapítása a régészeti kutatásokra is érvényes- j.a. Eger felszabadulásának tiszteletére Orosz nyelvi szép kiejtési verseny Eger város felszabadulásának tiszteletére rendezték meg hét végén az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban az orosz nyelvi szép kiejtési verseny megyei fordulóját. A megnyitón az intézmény diákjai rövid műsorban orosz nyelven emlékeztek meg a ’44 es eseményekről, majd dr. Nagy Andorné igazgatónő köszöntötte a résztvevőket. Többek között Vtgh Bélát, a budapesti Körösi Csorna Sándor kétnyelvű gimnázium igazgatóját és a zsűri elnökét, dr. Lengyel Zol- tánnét, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola orosz tanszékének vezetőjét. A vetélkedőt legelőször négy évvel ezelőtt hirdette meg az iskola Heves megye összes tanintézete részére. A verseny négy kategóriájában 53-an indultak. A szakközépiskolások első helyezettje Juhász Ferenc lett, a mátrafüredi Erdészeti Szakközépiskolából. Az általános tantervet tanulók közül a gyöngyösi ßerze Nagy János Gimnázium diákja, Szabó Zsuzsanna lett a legjobb. A speciális orosz nyelvű osztályokból két első helyezés született, Dobos Virág és Engelleiter Zoltán, akik mindketten gárdonyisok. Az orosz anyanyelvűek közötti versengésben Nagy Júlia, aki szintén a Gárdonyi Gimnázium növendéke, érte el a legjobb eredményt. 40 éve a tanárképzésért, a megyeszékhelyen Az egri tanárképző főiskola' 40 éves fennállását ünnepli az idén. A kezdeti időkben 116-an jártak ide. Ma 24 szakpáron, 1607 nappali, 900 levelező, s a budapesti SZOT Központi Iskolán lévő tagozaton 328 hallgatója van az intézménynek. Az elmúlt évtizedek alatt — hat megyéből és a fővárosból idejárok közül — 22 ezren szereztek általános iskolai tanári diplomát. A tanári diploma mellett, mód nyílik arra is a fiatalok számára, hogy sport-szakedzői, oktatástechno- lőgusi, és népművelői képesítést is szerezzenek, és sokrétűségüket, felkészültségüket bizonyíthassák e nem éppen könnyű pályán. (Szabó Sándor felvételei — MTI) A Líceum 200 éves épülete Nagyon téved az ember, ha azt hiszi, hogy Páskándi Géza gyászbohózat műfajú Éljen a színház című műve csupán egy keserves nemzetiségi kérdésről szól. Mert ez ugyan kézenfekvő, hiszen nem nehéz azonosítani a félig megjelölt helyeket és eseményeket. Hogy a magyar nyelvű színház fennmaradása hol és hogyan forog veszélyben, foroghat veszélyben, azt ma még a kisiskolás is meg tudja válaszolni. Szívfacsaró ez a történet, amely nem szépeleg, nem csomagol semmit sztaniolba, nem akar a szimbólumok nyelvén csak a vájt fülűekhez szólni. Olykor a hétköznapi durvaság is jelentős eszköz, aminek felhasználásáról lehet vitatkozni, de kétségtelen, hogy a darabos kifejezések ott és úgy hangzanak el, ahol a helyük van, ahogyan azokat kimondani nem keltenek meglepetést. Ezzel a szokatlan nyelvezettel is meg tudok békülni. De miközben figyelem és átélem a színpadi cselekvéssort, egyre az jár a fejemben, hogy ugyan értik-e a darab második dimenzióját a nézők? Felfedezik-e, hogy ezek az emberi magatartásformák nem csak odaát találják meg realitástalajukat? Mert könnyű féltéglával verni a mellünket akkor, amikor a kimondott szóért nem kell a „hivatal” előtt felelősséget vállalnunk. Könnyű fogadkozni is, ha senki sem kéri számon a hivalkodó szót. De a bürokratikus hatalomnak olyan eszközök vannak a birtokában, amelyek alkalmasak arra, hogy szinte az egyik pillanatról a másikra megváltoztathassanak bennünket. A példáért nem is kell a múltba visszatekintenünk. Még a tegnapi események is elegendő bizonyítékul szolgálhatnak. Itt is, nálunk is, velünk is, körülöttünk is. Felvillant ennek a lehetősége a nagyérdemű gondolataiban, miközben azokon sajnálkozott, akiknek „odaát” kell megszenvedniük gerincességükért és édes szülőanyjuk nyelvéért? Mert idáig vezetnek el Páskándi gyászbohózatának gondolatai. A Móricz Zsigmond Színház társulatának fegyelmezetten szép előadása Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban azért volt nekem egyfajta tetem- rehívás. Nagyszerűen megformált teljesítményt élvezhettünk végig. A színház igazgatónője szerepében Gaál Erzsébet esetenként talán egy kicsit hangosabb volt, pedig képességeinek sokszínűségét is bebizonyította. A főrendező szerepében Szigeti András elnyerte a közönség tetszését, bár ő is időnként visszafoghatta volna a hangját. Fenntartás nélkül elfogadtam az idősödő színész figurájában Bárány Frigyest. Színpadi párja, a titkárnőt alakító Zubor Agnes lehetőségben is kevesebbet kapott. Többszörösen felhívta magára a figyelmet Stettner Ottó, az „epizódista” Jaózsi szerepében. A többiek méltó társakként éltek a színpadon. Az egységes stílusú és légkörű előadás Léner Péter rendezői munkáját dicséri. G. Molnár Ferenc A Dobos cukrászdában A költő erkölcsi méltósága Az egri Dobos cukrászdában hétfőn este lépett fel Virágh Tibor előadóművész, a Pilinszky János írásaiból összeállított műsorral. Szekeres István válogatása nemcsak a lírikust hozta lélek- közelbe, hanem azt a gondolkodót is, akinek erkölcsi méltóságát most ismét mély főhajtással kellett tudomásul vennünk. A költő 1981-ben meghalt. Hatvan évet élt, s ha távirati stílusban, márványkeményen fogalmazott gondolatait mennyiségre mérjük másokéhoz képest, alig kétszáznegyven vers, színi játékok, szövegkönyvek, elmélkedések. Egy lélek viharainak, küzdelmeinek máig is kellőképpen meg nem értett, fel nem fogott, eléggé közkinccsé nem lett emlékei. A század legnagyobb botrá- nya-bűne, ami 1939 és 1945 között történt. Pilinszky — a magányra, az áldozatvállalásra, az áldozatiságra egyébként is hajlamos lelkűiét — úgy élte át ezt a korszakot, abban a teljes szellemi vértezettségében, fiatalságának reménykedő ébrenlétében, hogy felfogta: a külső világ kegyetlen önzése-támadásai ellen azzal kell védekeznünk, amink van: a lélek fölényével, a megszenve- dés, az átélés önként vállalt alámerülésével. Mert el kell gondolkodnunk mindig is: a külső érdekek meddig feszíthetik nyakunkon a kötelet, hol van az a határ, amikor a léleknek szét kell és lehet pattantania a szöges drótokat? Le kell tépnie a rabdarócot és egyáltalán: meg kell mutatnia magát, hogy az élet valódi lényege, a valóság kifessék. Semmit nem ért meg a földi vándorlásból az, aki csak a hasát tömi tele — ha teletömheti —, vagyont gyűjthet — ha van rá módja —, hajhássza a sikert és a hírnevet — ha van képessége hozzá —, miközben az a bizonyos belső tapasztalat, amely a történelem folytonosságát kezeli, meg sem szólalhatott benne! Pilinszky csak annyit mond el, amit múlhatatlanul az emberek lelkére akar kötni. Ezért is kell most az ő gondolatainak feszes liturgiáját követnünk. Virágh Tibor az egész embert bemutatni kívánó válogatással, a külsőségeiben is, hanghordozásában is arra törekedett, hogy vele együtt elmélkedjük végig a veretes verseket-sorokat. Darócot ugyan nem öltött, de a földszínű kötött holmi a szerénységet, a vállalt földi alázatot is hangsúlyozhatta. Drámai ívelése ellenére csak ritkán emelte fel hangját. Hagyott szüneteket és nemcsak a zenével — hiszen itt a zene nem adott pihenőt —, úgy jutott el a Képzelt riporttól a Harmadnapon diadalmas húsvéti hangjáig, hogy éreznünk kellett: a hit, az a bizonyos „et resurrexit tertia die” első tétele szára annak a gondolatnak, ahol Bach Credo- jából az „et iterum venturus est... iudicare vivos et mortuos” intést is harsog. Azt a biztonságot idézik a szövegek, amit e században az embertől, kínzatások közben a történelem rabolt el, miközben hullák hegyeivel rémítette meg a túlélőket. S ha Pilinszky azt is írta, hogy a rettenet láttán Bachnak el kell némulnia, vagy legalábbis elnémulhat, azért mi hisszük itt és most, hogy a h-moll mise akkordjai túlélnek minden gonoszságot. Ha a költő erkölcsi méltóságát beszámolónk elején nyomaté- koltuk, azért van, mert hitünk szerint a szellemi rend megteremtését az emberi méltóság és erkölcs szolgálja a legbiztosabban. (farkas) Színházi levél Ha az ember azt hiszi... Az állóképvetítők iskolai felhasználásának gyakorlása ar kis-lotn Lajos adjunktus a számítógép hanggenerátorával ismerteti meg a leendő ének-zene tanárokat A vietnami Nguyen Thi Hien Hanoiból érki zett, orosz—testnevelés szakra. Bíró Ferei adjunktussal a magyar nyelvet gyakorolja Nagy István adjunktus ember-biológiai szemináriumi foglalkozást tart „Gúla” tesis módra dr. Kiss Ottó adjunktussal az állatrendszertani gyakorlaton...
