Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 1., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM Tucat nagy ABC-nyi területen — Vezet a vendéglátás — Még jócskán van hiányszakma — Új vonások a törekvésekben Kis boltokban — nagy kereskedelem Pillantás a magánszektorra HA MEGYÉNK KISKERESKEDELMÉT EMLEGETJÜK, a legjelentősebbek között többnyire két vállalatunkról, illetve ugyanennyi szövetkezetünkről szólunk — s talán eszünkbe sem jut az a szervezet, amely ma már szintén az említettekhez sorolható. Melyik ez? — Nos, a magán- szektor. Az, amelynek tagjai az évtized elején ugyan még kétszáznál is kevesebben voltak, ám napjainkban már ezernél többen vannak. A segítő családtagokat, illetve az alkalmazottakat is számítva pedig közel 1800-an dolgoznak a szakmában. Tető alatt is akkora területen, ahol tucatnyi elférne például a Csebokszári lakótelepi nagy ABC-ből. S évi összes forgalmuk mintegy 1,5 milliárd forint. Sok-e ez vagy kevés? — kérdeztem a közelmúltban érdek- képviseletük területi vezetőjét, Haladay Istvánt, a Kiskereskedők Országos Szervezetének megyei titkárát. — A tíz esztendővel ezelőtti létszámhoz vagy még inkább a korábbiakhoz képest kétségkívül igen nagy a gyarapodás — mondta — ám, országosan jelenleg is csak a kisebbek közé tartozik megyei szervezetünk. Feltétlenül kedvezőnek ítélhetjük kiskereskedőink átlagosnál jobb elhelyezkedését is, mivel Hevesben nagyobb hányaduk szolgálja a falvak ellátását, mint általában. A gyöngyösiek számára bizonyosan jó az is, hogy városunkban — a lakossághoz viszonyítva — más településünknél több kiskereskedővel találkozhatnak. Ugyanakkor semmiképpen sem tarthatjuk szerencsésnek, hogy Hatvanban például már csak alig nagyobbá táboruk, mint a hevesi. S elgondolkodtató az is, hogy a törzslétszámunk valójában csupán félezer körüli. Az ismert, gyakorlott szakemberek mellett rengeteg á'z új, a tapasztalatlanabb. Óriási a mozgás: miközben évente 250—280 a belépőnk, 140—150 tagunk búcsúzik, megszünteti a működését. Feltehetően az adóreform, s a vele járó — részünkről is túlzottnak tartott — nehézkes adminisztráció miatt az idén már az előzőeknek kétszerese távozott sorainkból. Ami a szakma belső megoszlását illeti — folytatta beszélgetésünk alkalmával a KISOSZ Megyei Titkárságának vezetője — hozzátehető még az iméntiek- hez, hogy az alapvető területeken nincs különösebb gond. A' 180 élelmiszer, zöldség-gyümölcs- bolt nem éppen kevés, s eléggé örvendetes, nogy a kis vegyesüzletek egy-két kivétellel a községekben vannak. A megye növekvő idegenforgalmához is igazodva, a vendéglátás már most a legnépesebb ágazat, a 285 kiskereskedő között kempinges, sőt panziós is akad. Az összes létező 115 féle tevékenységből viszont most is hiányzik 32. Nincs például bélkereskedő, kalap-sapkaárus, bőrdíszmű-, szőnyeg-, zsák- vagy történetesen finomacéláru-értékesí- tő, s az egyetlen bélyegbolt is megszűnt. Igaz, ezek inkább csak amolyan részei a tulajdonképpeni szakmáknak, s lehet vitatkozni a szükségességükön, de mégis, valószínű, hogy nem kevesen keresik őket. Nyilvánvalóan valamilyen igényeket elégítenének ki, s mert nincsenek: mérgelődnek, bosszankodnak miattuk. Ha befolyásolni, irányítani lehet is valamelyest az érdeklődést, az új engedélyeket váltó embereket, a választás, a jogosítvány kérése végső soron ma már állam- polgári jog hazánkban. S igen nehéz megmagyarázni, hogy a közismerten jól jövedelmező butik helyett érdemesebb lenne, mondjuk művirággal foglalkozni, mert ilyent árusító üzlet itt vagy ott eddig még nem nyílt . . . AZ, HOGY A SZAKMA FIATALODIK — azért, persze, pozitív tapasztalat is. Hiszen az ifjabbak a divatot üzleteik megjelenésében, felszerelésében is hozzák magukkal. Ennélfogva a magánkereskedelmi hálózat is jobbára korszerű, tetszetős, inkább tnár csak a kirakodók, vásározók „házatáját” lehet olykor jobban kritizálni. Szintén biztató, hogy a létszám több, mint felének középfokú, hat százalékának pedig felsőfokú a végzettsége, mert feltétlenül megmutatkozik a kiszolgálásban. S hogy a vevő még elégedettebb legyen: a tanulást, a továbbképzést, egyszóval az oktatást a KISOSZ megyei szervezeténél is az érdek- képviseleti munka előterébe helyezték. A sokoldalú tájékoztatásra is felhasznált csoportértekezletek mellett a megyei titkárság az idei nyártól külön szolgáltató - irodát hozott létre további segítségül. Egerben, Gyöngyösön állami iskolák látogatását szorgalmazza, jövőre pedig olyan új tanfolyamot indít, amely nem kevesebb, mint 40 szakmához ad ismereteket. Az új adóreformtól idegenkedő, félő kiskereskedők megnyugtatására, a szükséges tudnivalók elsajátítására, ingyenes tanácsadást tart a titkárság. Ugyanígy díjmentesen vállalkozik a naplófőkönyvek felülvizsgálatára, míg térítés ellenében bérkönyvelést is végez programozott számítógéppel. A hagyományosabb érdek- képviseleti munkában számít megújulásnak, hogy a tavaszi választások óta a korábbi három helyett már hat szakmai, területi csoportja van a megyei szervezetnek, s a csoportelnökségeket — kivétel nélkül társadalmi tisztségviselők testületed — egy sor joggal felruházták. Most már ők is hivatalosan látogathatják, ellenőrizhetik a tagságot, figyelemmel kísérhetik árubeszerzéseiket, kereskedelmüket, árképzésüket. Közvetlenül nyújtanak segítséget a mindennapi munkához, fegyelmi eljárást kezdeményezhetnek, a helyi tanácsok előtt is megjelenhetnek társaik nevében. Naprakészségüket a megyei elnökségi üléseken való részvétel biztosításával könnyítik. A CSOPORTELNÖKSÉGEK működésük viszonylag rövid ideje alatt is bizonyították létjogosultságukat, s valószínű, hogy a későbbiekben még többet jelentenek. Hozzájárulnak ahhoz, hogy a nem kötelező tagsági viszony ellenére is 98 százalékos szervezettség tovább javuljon, s még a jelenlegi évi 3—4 kizárásra sem kerüljön sor. Nem utolsósorban pedig tovább javítják a megyei szervezet kapcsolatait, Egerben vagy Hatvanban is közelebb kerülnek a kiskereskedők a tanácsokhoz. Gyóni Gyula Világbanki kölcsön műszaki fejlesztésre A műszaki fejlesztés hazánkban nem csak pénzkérdés, mindeddig a hatékony gazdasági feltételrendszer is hiányzott a fejlesztési elképzelések módosításához. A vállalatok inkább tartalékolták vagy elköltötték pénzüket, mintsem, hogy olyan fejlesztésekbe kezdjenek, amelyet bármilyen okból nem tudnak befejezni. Nemrégiben a hazai műszaki fejlesztés anyagi bázisa bővült, 50 millió dollár világbanki kölcsönt kapott Magyarország a műszaki fejlesztés meggyorsítására. Ennek a hitelnek az igénybevételét igen szigorú feltételekhez kötik, csak olyan programok finanszírozhatók ebből a pénzből, amelyek teljesítik a minimális 18 százalékos megtérülési rátát, s szerény hasznot biztosítanak a hitelfelvevőnek még a kamat és a kölcsönvisszafizetés után is. Fontos szempont, hogy a megvalósult fejlesztésnek legyenek kihatásai a gazdaság más területeire is. A rendelkezésre álló 50 millióból 3,5 millió az állam által közvetlenül felhasznált rész, ebből olyan fejlesztéseket finanszíroznak, amelyeknél közvetlen gazdasági haszon, megtérülés nem mutatható ki, de megvalósításuk nélkülözhetetlen a hatékony műszaki fejlesztéshez. Mindenekelőtt a kutatás-fejlesztési infrastruktúrát fejlesztik: az Országos Mérésügyi Hivatal 1,1 milliót, a Minőségellenőrző Intézet 2 milliót kap, külföldi konzulensek honorálására pedig 350 ezer áll rendelkezésre. A fennmaradó 46,5 millió dollárból 4,5 millió tartalék, 26,6 millióval nyolc központi fejlesztési programot támogatnak. A fennmaradó 15 millióra most írtak ki pályázatot. A kölcsön maximum 10 évre vehető igénybe, a törlesztésnél három év a türelmi idő. Olyan fejlesztésekkel lehet pályázni, amelyek 1993-ig befejeződnek, illetve a beruházásokat erre az időpontra üzembe helyeeik. Mint azt az OMFB programirodájának vezetője, Kardos Péter elmondta, bár csak júliusban írták alá a szerződést a Világbankkal, ez év januárjában már előzetes pályázati felhívást adtak ki. Eddig 29 pályázat érkezett, ebből azonban az OMFB értékelése szerint csak 11 felel meg a világbanki követelményeknek. Az OMFB a fejlesztési célkitűzések alapján értékeli a vállalat pályázatát, a cégeknek azonban igen kemény gazdasági és hitelkövetelményeknek is meg kell felelniük, ezt pedig a bankok vizsgálják. Izgalmas kérdés: vajon miért érdemes egy vállalatnak benyújtania pályázatát? Mindenekelőtt azért, mert a világbanki konstrukcióban megvalósuló hitelfelvétel igen előnyös a cégek számára: hozzáférhetővé válik a nyugati import, ami eddig még akkor sem ment, ha a forintfedezet megvolt hozzá. A viszonylag alacsony kamat — 14 százalék — ugyancsak kedvező, a magyar banki hiteleknél ez magasabb, 20 százalék körül van. A jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzet azonban gyakran visszahúzó erőként jelentkezik, hiszen manapság korábban jól prosperáló cégek is igen nehéz gazdasági helyzetbe kerülhetnek. Nemhogy fejlesztésre nem gondolhatnak, gyakran létüket fenyegeti veszély. Ezt a világbanki kölcsönt is csak a pénzügyileg és gazdaságilag erős pozícióban lévő cégek vállalják. Kardos Péter szerint a vállalatok talán utolsó lehetőségüket látják a hitelben, mert különben megindulhatnak a lejtőn lefelé. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság programirodájának vezetője kifejtette, hogy a 15 millió dollárt a gazdasági kulcsterületekre kívánják koncentrálni. Magyarország esetében ugyanis csak annak van realitása, hogy a világpiaci résekbe hatoljunk be, önálló piaci szeletet kikanyaríta- ni nem tudunk magunknak. Másik fontos szempont az OMFB-nél, hogy a rendelkezésére álló forrásnál átcsoportosí- tási lehetőség nem lesz, tehát nem fordulhat elő, hogy egy később jelentkező programot úgy finanszíroznának, hogy a többitől vesznek el összegeket. Döntő szerepet játszik a vállalati fejlesztési elképzelések elbírálásánál, hogy azoknak milyen kisugárzó hatásuk van más területekre. Prioritást csak az a terv kap, amelyik nemcsak a vállalatnak hoz közvetlen hasznot, hanem közvetett módon érint más területeket is. Az OMFB és a bankok által elfogadott fejlesztési tervekről részletes információt adnak a Világbanknak, amelynek egyébként lehetősége van bármelyik programot a megvalósítás során is ellenőrizni. Sz. B. Nem csoda, hanem . . . Egy „klasszikus” téesz — Ostoroson Ha egy mezőgazdasági téesz- nek nincs legalább három, négy melléküzemága, amelyik kirántja a kátyúból — az furcsa. Ha pedig ugyanez a szövetkezet az alaptevékenységéből évi tíztizenöt millió forintos nyereséget termel — talán ennél is meglepőbb. Márpedig mindezt magáénak mondhatja az Ostorosi Égyetértés Termelőszövetkezet, ahol a munkájuk sikeréről, eredményeikről Trieb János elnökkel beszélgettünk. — Gödörből indultunk, amikor 1974-ben két téesz, az ostorosi és a novaji egyesült. Ez a „gödör” egyértelműen az akkori vezetés tévedéseinek tudható be, s akkoriban mindkét szövetkezet alaphiányos és veszteséges volt. Az, hogy végül is idáig eljutottunk, ahol most vagyunk, nem csak az én érdemem. Olyan fiatal szakembergárda nevelődött fel az elmúlt évtizedek során, amelyik elkötelezett, okos, és főként a munkájához értő emberekből áll. Nagyrészük azóta is itt maradt. Valamennyi főágazat élén főiskolát, egyetemet végzett vezető tevékenykedik. En legfőképpen ebben a változásban látom azt az eredményt, hogy az egyesülés előtti 40 milliós termelési érték helyett ma már évi 150 milliót mondhatunk a magunkénak. — Sorra épülnek itt a szebbnél szebb, nagyobbnál nagyobb családi házak. Ez azt jelenti, hogy Ostoros ,,gazdag” falu, bőkezű téesszel megáldva? — Arra mindig nagyon vigyáztunk, hogy ez a kettő egyensúlyban maradjon. Legyen jól megfizetve a tagság, de játjunk jól mi is! Egész évben munkát adunk a két faluból hozzánk járóknak, akiknek az átlagos jövedelme évi 70 ezér forint. Legtöbbjüknek ott van a háztáji, az is szépen hoz a konyhára. Ami pedig magát a szövetkezetét illeti: tavaly óta nem vettünk fel hitelt, a saját pénzünkből gazdálkodunk. Évenként átlagosan 30 millió forintot ruházunk be, a szociális helyzet javítására, gépek, irodagépek vásárlására. 1980-ban — a mai divatos szóval élve — szerkezetváltást hajtottunk végre. Addig szőlőként adtuk le a 600 hektárnyi termést, azóta viszont feldolgozzuk azt. Ehhez' partnert kellett keres- n ünk, és meg is találtuk a Hunga - rovin-ben. Anyagilag is részt vállaltak a gépek megszerzésében, s azóta is korrekt üzlettársnak bizonyulnak. Mi az évi 40—50 ezer mázsa szőlőt kétszer fejtett állapotáig dolgozzuk fel, a további finomítás és a palackozás már nem a mi dolgunk. Az általunk megtermelt bor kilencven százaléka exportra kerül. Az Ostorosi leánykát és a többi italunkat kedvelik Angliában, az NSZK- ban, az Egyesült Államokban és Japánban is. — Köztudott, hogy a szőlősgazdák — téeszek és egyéni termelők — értékesítési gondokkal küszködnek. És önök . . .? — Nekünk szerencsére nincs ilyen problémánk. 1994-ig, az utolsó cseppig el van ádva az ösz- szes borunk. A Hungarovin pedig akkor fizet, amikor nekünk a pénzre szükségünk van. Termelési értékünknek több mint hatvan százalékát, mintegy 80 millió forintot a borászat adja, s csak ezután következik a többi ágazat. Francia présgépeink etjesz- tőink vannak. Igyekszünk a minőséget fejleszteni, s ezekkel a típusú gépekkel mindez megvalósítható. Ötvözik a hagyományos, illetve az olasz rendszer jó tulajdonságait, tehát minimális, csak az erjedésig tartó melegítéssel s 4 napos erjesztéssel készülnek a boraink. Ezért is dicsekedhetünk azzal, hogy e nemes ital — nálunk — 24—26—28 százalékos szárazanyag-tartalommal bír, ami nemzetközi mércével is előkelő helyet biztosít nedűinknek. — Szóljunk a többi ágazatról is .. . — Termelünk búzát, kukoricát, napraforgót — akár a többi hagyományos, mezőgazdasági termelőszövetkezet. Nem panaszkodhatunk, a földünk aranykorona-értéke 19, alapvető élelmiszer-gabonánkból 58 mázsa termett hektáronként. Ez valamivel magasabb, mint a megyei átlag. A sörárpánknak mindén évben nagyon jó a fehérjetartalma. Gyümölcsösünkben az őszibarackszüretet most már évek óta a „Szedd és vidd!” mozgalommal oldjuk meg, ez nekünk és a lakosságnak is kedvező. Két Trieb János — az Ostorosi Egyetértés Tsz elnöke elégedett az eredményekkel éve készült el az egymillió-kétszázezer köbméteres víztározórendszerünk, amely a szántóföldi öntözés mellett a szőlőben is alkalmazható. Úgy tervezzük, hogy ezzel közel 30 százalékos termésátlag-növekedést érünk majd el, s természetesen minőségbelijavulásokra is számítunk. Ez az elkövetkező öt-tíz év célja. A növénytermesztés mellett állattenyésztéssel is foglalkozunk: baromfitelepünk jövedelmező, juhászatunk minden évben kitermeli a befektetett pénz értékét. Ez utóbbival csak az a gond, hogy lassan 15 éve nem találunk megfelelő szakembert ennek a vezetésére. Kihalófélben van sajnos ez a szakma. Gondos gazda módjára kalauzol körbe bennünket Trieb János a,.birtokán”. A gépeket tisztító, a korlátokat festő emberekhez is van egy-két kedves szava, miközben elmagyarázza, hogy melyik berendezés mire szolgál. Közben megjegyzi: 63 éves, jövőre februárban már nyugdíjba megy. Arról azonban kétsége sincs, hogy utódja — akivel közel húsz évet dolgoztak együtt —.ugyanilyen lelkiismeretesen gazdálkodik majd a rábízott értékekkel. . . Doros Judit A szőlő'- és borfeldolgozó (Fotó: Radványi György) Kedvező fogadtatás Füzesabonyban is Vállalkozók és a szállítás Akárcsak szerte az országban, úgy Füzesabonyban is jelentősen megnövekedett az utóbbi időszakokban azon magánszemélyek száma, akik közúti áru-, illetve személyszállítással foglalkoznak. Amint az a városi jogú nagyközségi közös tanács illetékes osztályának nemrégiben elkészített jelentéséből kitűnik, az adott térségben is egyre több kisiparos tevékenykedik e területen. Ez viszont elősegítette a verseny kialakulását. Ilyenformán mindkét szférában a kínálati pozíciók erősödését lehetett megfigyelni, vagyis a helyzet pont fordítottja annak, amelynek az 1980-as esztendők elején tanúi lehettünk. A bővülő kapacitások lehetővé tették, hogy az ilyen jellegű igényeket a korábbinál hamarabb lehessen kielégíteni. Igaz azonban az is, hogy — az újabb vállalkozók megjelenésének s az ebből is adódó megrendeléshiányoknak a következtében — egyesek kénytelenek voltak lemondani iparjogosítványukról, azaz máshol keresni a boldogulásukat. Bizonyos mindenesetre, hogy a lakosság részéről a magánszektor kedvező fogadtatásra talált, s az állampolgárok elégedettek a szállítási kultúrával, amelyet különben az erős konkurencia is pozitívan befolyásol.
