Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

2. MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA NÉPÚJSÁG, 1988. november 25., péntek

(Folytatás az 1. oldalról) rend felett. Ellenkező esetben pillanatok alatt romhalmazzá válhat egy nép több évtizedes alkotó munkájának eredménye, és évtizedekre elbukhat a magyar- országi reformmozgalom. Ez beláthatatlan károkat okozna népünknek és a nemzetközi haladásnak, melynek szolgálatába szegődtünk. Végezetül pedig tisztelettel kérem az Országgyűlést, bárkit választ meg a Minisztertanács elnökének, támogassa munkájában, mert tapasztalataim birtokában, felelősségem teljes tudatában mondom: rászorul.

Határozathozatal következett : az Elnöki Tanács átiratának megfelelően az Országgyűlés Németh Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát — 27 ellenszavazat és 36 tartózkodás mellett — miniszterelnökké megválasztotta.

Ezután az Elnöki Tanács által javasolt újabb államminiszter személyéről kellett dönteni. A szavazás előtt Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m.) indoklást kért arra vonatkozóan, hogy miért van szükség még egy államminiszterre.

Grósz Károly a kérdésre válaszolva elmondotta: az Ország- gyűlés, illetve a kormányzat történetében több példa is van arra, hogy egy vagy több államminiszter is dolgozott a vezetésben. Az államminiszteri tisztség a mi gyakorlatunkban tulajdonképpen mindig politikai funkció, s nem egy szakterület felügyeletét jelenti. A kormány most is azért kezdeményezte, hogy Nyers Rezső államminiszteri tisztet vállaljon, mert a miniszterelnök munkáját elsősorban nagy közgazdasági, elméleti felkészültségével, a rendelkezésére álló tudományos háttérrel megfelelően tudja támogatni.

Kifejtette: a kormány elnökét a napi ügymenet szervezése és gondozása rendkívül leköti, s így nincs ereje hosszútávú, tudományosan megalapozott stratégia kidolgozására, a nemzetközi gazdasági koncepciók kiérlelésére, s a gazdasági reform egyik tartóoszlopát jelentő korszerű irányítási rendszer kialakítására. A mellette működő tudományos tanácsadó bizottság sem tudja teljes egészében vállalni ezt a feladatot. Ezért indokolt két-há- rom évig egy újabb államminiszter tevékenykedése, hogy köz- gazdasági tapasztalataival támogatni tudja a miniszterelnök és a kormány munkáját.

Az Országgyűlés ezután — 10 ellenszavazattal és 15 tartózkodással — Nyers Rezsőt államminiszterré választotta meg.

Az ülés a kormány új elnökének és államminiszterének eskütétele után folytatódott; Németh Miklósnak és Nyers Rezsőnek munkájukhoz Stadinger István kívánt erőt, egészséget.

„Csak egy

népfrontos kormányzat lehet működőképes”

Ezt követően Németh Miklós emelkedett szólásra. Beszédében kifejezte meggyőződését, hogy az Országgyűlés felelős cselekvésre adott megbízást számára és Nyers Rezsőnek. Hangoztatta: — A reformok útján haladva nehéz szakaszhoz érkeztünk. Olyan terepen kutatjuk az utat — éledő önbizalommal és összefogást keresve —, ahol előttünk senki sem járt. A tét nagy. A szocializmus perspektívája az ezeréves Magyarország történelmi sorsával kapcsolódik össze. Természetes, hogy olykor belső feszültséget, bizonytalanságot érzünk, azt viszont biztosan tudjuk, hogy a kibontakozás tartós pilléreit kell kiépítenünk a gazdaságban, a társadalomban és a politikában egyaránt. Ezek a pillérek: a modem jogállamiság, az ország hídszerepe — amely a magyar-szovjet szövetség szilárdságán és nyitott nyugati kapcsolatainkon alapul —, a szocialista piacgazdaság, a minőségi termelést kikényszerítő verseny, a vállalkozói lelemény és a megújulás készsége, a szocialista pluralizmus fokozatosan, alulról felfelé kiépülő intézményrendszere és az abban megnyilvánuló nemes politikai versengés, a társadalmi szolidaritás és a megértés értékei szerint épülő közösségi viszonyok.

— Mindnyájan felelünk azért, hogy történelmünk sorsdöntő éveiben képesek leszünk-e összefogni. A feladatok sokrétűek, olykor nehezen összeilleszthe- tők. Úgy kell a szocialista piac- gazdaságot építeni, hogy közben a hátrányos helyzetű csoportokon is segítsünk. A termelési struktúrán úgy kell változtatni, hogy vállaljuk a szociális feszültségeket és konfliktusokat. Az ösztönzési rendszer javításával erősíteni kell az alkotó, teremtő energiák kibontakozásának lehetőségét, ugyanakkor az oktatást, az egészségügyet, a népesedést, a társadalmi beilleszkedést egyaránt magába foglaló, átfogó társadalompolitikai stratégia kidolgozásával megalapozni a hosszú távra szóló békés, alkotó, nyugodt élet feltételeit. Ezt a feladatot csak teljesítmény párti és az emberi problémák iránt fogékony kormányzat teljesítheti, amelynek tettre készsége erősödik, ha a tudásra támaszkodva áttöri a hivatali bürokráciát, és a munkát — öncélú presztízsharc helyett — szakértői csoportok együttműködésének és egyeztetésének keretében végzi.

Németh Miklós ezután rámutatott: a kormányzat minden szinten és teljes körben felelős a

népképviseleti intézményeknek, hiszen csak egy népfrontos kormányzat lehet működőképes. Most és a közeljövőben a kormányzat, a parlament, az összes népképviseleti intézmény, a párt, a társadalmi szervezetek, a tömegmozgalmak és az alternatív szervezetek egyaránt megmérettetnek, mégpedig tetteik alapján.

A kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy csak a kitartó és állhatatos szorgalom, a kemény munka, a tisztességes emberi magatartás mozdíthatja ki a társadalmat a holtpontról. Ezt csak közösen, együttműködve tehetjük meg — mondta végezetül, kérve a törvényhozó testület, s általa az ország népének támogatását a kormány munkájához.

Németh Miklóst követően szót kért Hellner Károly (Budapest), aki elmondotta, hogy szavazatával nem támogatta Németh Miklós miniszterelnökké választását; munkájához azonban jó egészséget és sok sikert kíván. Az új kormányfő munkafeltételeinek javítása érdekében azt javasolta: tegyék lehetővé, hogy megválaszthassa munkatársait, tehát az Országgyűlés decemberi ülésszakán terjeszthesse elő a Parlamentnek az új kormánylistát.

A javaslattal kapcsolatban Németh Miklós elmondotta: a májusi pártértekezlet óta állhatatosan és kitartóan dolgoznak a párt és a kormányzati munka és felelősség közötti korábbi összefonódás szétválasztásán. Jelenleg még csak az első szakasznál tartanak. Az MSZMP Politikai Bizottsága és Központi Bizottsága egyaránt azon van, hogy minél hamarabb megteremtsék a felelős, az önállósággal jobban élni tudó kormány és kormányzat munkájához a szükséges feltételeket. Ez nemcsak szervezeti, hanem személyi feltételeket is jelent, így mindenképpen jogos Hellner Károly felvetése. Ugyanakkor a tájékozódáshoz, a feladatok felméréséhez, a szükséges változtatások előkészítéséhez időre van szükség. Amikor megértek a feltételek a személyi változtatásra, akkor fogja megtenni erre vonatkozó javaslatát az Országgyűlésnek — mondotta.

Németh Miklós válaszát a képviselők tudomásul vették.

Stadinger István bejelentette, hogy Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke — megromlott egészségi állapotára hivatkozva — benyújtotta lemondását. Bognár József döntését a Parlament — két tartózkodás mellett — tudomásul vette.

Stadinger István az Országgyűlés nevében megköszönte Bognár Józsefnek a terv- és költségvetési bizottság elnökeként négy ciklusban kifejtett, rendkívül eredményes munkáját, majd bejelentette, hogy Nyers Rezsőnek államminiszterré történt megválasztásával megüresedett az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának, valamint reform ad hoc bizottságának elnöki tiszte is. Felkérte a Hazafias Népfrontot, hogy a Parlament decemberi vagy az azt követő ülésére teijesz- sze be javaslatát a megüresedett tisztségviselői helyekre.

„Tétovázás nélküli terveket a tulajdon*, az elosztási és a hatalmi viszonyok radikális reformjára”

A napirendnek megfelelően ezután Pozsgay Imre államminiszter (országos lista) a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos tervekről, jogalkotási feladatokról adott tájékoztatást. Ismertette azokat a jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek az elkövetkezendő két esztendőben az Országgyűlés elé kerülnek. Eszerint a kormány javasolja, hogy az Országgyűlés még az idei decemberi ülésszakon tárgyalja meg az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, illetőleg a még most esedékes alkotmánymódosításról szóló javaslatokat; az 1989-es esztendőben az Országgyűlés első félévi ülésszakai az előteijesztést az alkotmány korszerűsítésének koncepciójáról, a bíróságokról szóló törvény módosítását, a közigazgatási bíráskodás bevezetését, a sajtóról szóló törvény módosítását. Ez utóbbi nem az 1986-os sajtótörvény módosítása lenne, hanem új, a sajtószabadság elveit alkalmazó tájékoztatási törvény. A választásról szóló törvény módosítása szintén a jövő év első felében lenne esedékes, azzal az előzetes elgondolással készülve erre, miszerint különválasztanák a tanácsválasztásokat az országgyűlési választásoktól. Még 1989-ben a törvényhozás elé szükséges hozni a szakszervezetekről szóló törvényjavaslatot, valamint az alkotmánybíróságról, a népszavazásról, a nemzetiségekről és a társadalmi viták szervezésének és lebonyolításának rendjéről, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló javaslatokat.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az egymással összefüggő feladatok indokolják a törvénykezés korábbinál gyorsabb tempóját. Megemlítette: a törvénykezde- ményezésre számos politikai fórumnak is lehetősége nyílik. Ez a tervezet ugyanis tartalmazza azokat a politikai összefüggéseket, amelyek nélkül a jogállammal együtt járó plurális politikai berendezkedés törvényes feltételeit nem lehet megteremteni.

Az államminiszter ezután egy különös fontosságú, sokak által felvetett kérdéssel foglalkozott: célszerűbb lenne-e bizonyos törvényhozási kezdeményezéseket elhalasztani az alkotmánnyal kapcsolatos vizsgálódás lezáródása utáni időre. Ezzel összefüggésben annak a véleményének adott hangot, hogy az emberi jogok körébe tartozó törvényhozási aktusoknak nincs akadálya az alaptörvény megalkotása előtt.

Hiszen az Alkotmány köteles megfelelni az emberi jogokról vallott normáknak és nem fordítva. Pozsgay Imre megerősítette,

Esküt tettek

Németh Miklós és Nyers Rezső az ülésszak szünetében Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt a Parlament Nándorfehérvári termében. Az eskütételnél jelen volt Grősz Károly, az MSZMP főtitkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, valamint Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára.

Németh Miklós

Monokon, parasztcsaládban született 1948. január 24-én. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd ott tanított 1971-től. Az Országos Tervhivatal osztályvezető-helyetteseként tevékenykedett 1977-től. Az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályán 1981-től munkatársként, majd ugyanitt osztályvezető-helyettesként dolgozott, 1986 végétől pedig az osztály vezetője lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárává 1987 júniusában választották meg.

A pártnak 1968 óta tagja,

1987-ben a Központi Bizottság, 1988 májusában pedig a Politikai Bizottság tagjává választották. 1987 júniusa óta elnöke az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottságának, valamint az MSZMP KB Közgazdasági Munkaközösségének.

Az országos listán választották meg országgyűlési képviselőnek ez év október 5-én.

Njers Rezső

Budapesten született 1923. március 21-én. Eredeti foglalkozása nyomdász. Betűszedő szakmunkásként dolgozott 1944-ig, majd a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének titkárhelyettese volt. 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja Pest megyei szervezőtitkáraként, később a Központi Vezetőség politikai munkatársaként dolgozott. Az ötvenes években a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, majd elnöke volt. 1960- tól két évig pénzügyminiszterként tevékenykedett, majd 1974-ig az MSZMP Központi Bizottságának titkára, 1966 és 1975 között a Politikai Bizottság tagja volt. 1981-től a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tanácsadója.

1940 óta párttag, 1957-től tagja az MSZMP Központi Bizottságának, 1988 májusától pedig újra tagja a Politikai Bizottságnak.

1958 óta országgyűlési képviselő. Az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának 1980-tól, reform ad hoc bizottságának pedig 1987 októberétől elnöke. Tagja az Új Márciusi Frontnak.

Az MSZMP főtitkára és az új kormányfő

hogy az eddigi tájékozódás alapján szinte bizonyosnak látszik: új Alkotmányra kell javaslatot tenni, minden bizonnyal még ebben a törvényhozási ciklusban, várhatóan 1990-ben.

Beszéde további részében Pozsgay Imre kiemelte annak fontosságát, hogy tétovázás nélkül kell elkészíteni a terveket a tulajdon-, az elosztási és a hatalmi viszonyokat is magába foglaló, általános, radikális reformra. Enélkül az elszántság nélkül ugyanis elképzelhetetlen a stabilizáció és a kibontakozás a magyar társadalomban. Kényszerű szükségesség az is, hogy e radikális reformnak a kibontakoztatása előtt szigorú bírálat alá vessék az eddigi reformot és főként annak végrehajtását. Ez az eljárás akkor tisztességes — mutatott rá —, ha nem egyszerűen a rendszer működési zavaraival foglalkozunk, hanem azok zavaraival is, akik már régóta kísérleteznek progresszív választ adni a gondokra, de még nem találhattak rá a helyes útra. Egy ilyen nyílt és őszinte kritika mentheti meg a magyar kezdeményezésű reform valódi értékeit.

Emlékeztetett az 1966-1968- ban kezdett reform értékes vonásaira, utalt azokra a hazai és nemzetközi körülményekre is, amelyek között ez a reform elindult, mindenekelőtt arra, hogy nem kívánt kilépni a gazdálkodás köréből. Ezzel összefüggésben kijelentette: „A reform megmaradt egy felvilágosult abszolutista hatalmi körben, amely a megengedés gyámkodó, paternalista politikai koncepciójába helyezte el a reformot, nem biztosítva számára a megfelelő visz- szarendezhetetlen feltételeket, beleértve a politikai előfeltételeket is. Főként arra ügyeltek éberen, hogy a reform ne válhasson széles körű demokratikus társadalmi mozgalommá, mondván: ez az egész ügy kevés vezető és hozzáértő szakember dolga, a nép pedig majd részesül, ha elég szorgalmas lesz, a haladás áldásaiból.” Az ily módon politikailag kiskorúnak tekintett nép névtelen tömegként jelent meg, az államszocializmus logikája szerint állami gondoskodásban részesülő alattvalóként kezelték.

Ezen a koncepción túl kell lépni, s ehhez az alapot a májusi pártértekezlet teremtette meg — hangoztatta Pozsgay Imre.

Elismerve a gazdaság meghatározó szerepét, Pozsgay Imre a továbbiakban kijelentette: a reform alapgondolata nem köz- gazdasági természetű, mert a gazdaság gyötrelmeinek, ellentmondásainak az oka is társadalmi eredetű. Ebből a társadalmi szempontból kiindulva a reform első dolgai közé tartozik a politikai viszonyok humanizálásához szükséges kezdeményezések megtétele. A történelemben ugyan általában nem ez a dolgok sorrendje — tette hozzá —, de mivel a sztálini típusú államszocializmus politikailag, felülről épült ki, a központi akarat a mozgatórugója, ezért előbb a politikában kell elhárítani az akadályokat ahhoz, hogy a gazdaság sikerétől függő nemzeti jólét megvalósulhasson. Ezzel kapcsolatban kiemelte:

— Az emberi jogok, a politikai szabadságjogok alkotmányos garantálása nem vigaszdíj a népnek a romló életkörülményekért. Ellenkezőleg: azért van rá

szükség, mert politikai béklyóba verték a gazdálkodást, a vállalkozói fantáziát és kockázatvállalást. Korlátozták az alkotóerőt, a hit parancsolta meg a tudománynak, hogy mit kell tudnia. Éppen azért van szükség a mindent átfogó, radikális reformra, hogy a gazdaság a maga területén visz- szanyetje meghatározó szerepét, a politika elsődlegessége pedig azt jelentse: kezdeményező szerepet játszik a szabad emberi tevékenység feltételeinek megteremtésében.

A politikai viszonyokról szólva Pozsgay Imre rámutatott: mindenekelőtt a párt és az állam viszonya tisztázandó, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a párt és az állam összefonódása bénítólag hat az egész politikai mozgástérre. S amíg egypárt- rendszer van az országban, addig a kormányzásért felelős párt munkája ne csak a tagság, hanem az egész társadalom számára legyen nyilvános.

A fontos politikai követelmények között említette, hogy az eddig megengedő érdekkövetés helyére demokratikus és tagolt önszervező érdekképviselet lépjen, amely lehetővé teszi alternatívák kidolgozását. Ebből a szempontból különösen fontosnak tartotta egy olyan egyesülési törvény megalkotását, amelyik az egyesülést emberi alanyi jognak tekinti és nem engedélyhez kötött, belátáson alapuló engedménynek.

Az állam életével és az állami szervekkel kapcsolatosan jelentős feladatnak ítélte a Parlament helyének, szerepének és funkcióinak újragondolását a népszuverenitás elve alapján. Nagy fontosságot tulajdonított a helyi igazgatás önkormányzata alkotmányos megerősítésének. Eszerint kell módosítani majd a választási törvényt is. Időszerű megalkotni a népszavazásról szóló törvényt nemcsak a helyi ügyek körében, hanem országos ügyekben is.

— Rendelkezni kell alkotmányosan a hatalmi ágak megosztásáról, hogy azok egymást is kölcsönösen ellenőrizve, egyensúlyban tartva, tevékenységüket nyílttá téve kellő ellenállási pontokat alakítsanak ki a társadalomban a hatalom túlkapásaival szemben — mondotta ezután.

A stabilitáshoz fűződő politikai érdek és a közbizalom erősítése kapcsán kiemelte: a kormány tisztában van azzal, hogy a dolgok a régi módon nem mennek tovább, s azzal is, hogy az erőszak — bármely oldalon kezdeményezik is — visszavetné az országot a válság legmélyebb pontjára, kirekesztené az európai országok köréből és a civilizált világból.

A kormány terve — hangoztatta Pozsgay Imre — a politikai demokrácia és a jogállam megteremtésére a stabilitás és rend talpköve is lehet, mert e terv gondolatilag nem egyetlen centrum csalhatatlanságának és minden- hatóságának ingatag szerkezetére alapozza az ország jövőjét, hanem a demokratikus szocializmus alapeszméjére: az állampolgár szabadságára, kezdeményezőkészségére és önkormányzati képességére. Ehhez az állapothoz vezethet el az új alkotmány és azok a törvények, amelyek megalkotását a párt és a kormány kezdeményezi.

(Folytatás a 3. oldalon)