Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 281. szám ÁRA: 1988. november 25., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megkezdte munkáját az Országgyűlés ülésszaka Németh Miklós a kormány új elnöke Csütörtökön délelőtt 10 órakor Stadialer Ist­ván elnökletével megkezdte munkáját az Or­szággyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az El­nöki Tanács elnöke. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Stadinger István ismertette az ülésszak elé terjesztett törvényjavaslatokat: 1. Személyi javaslatok tárgyalása; 2. Tájékoztató a politikai intézményrend­szer korszerűsítését célzó munkálatokról, va­lamint az ahhoz kapcsolódó törvényjavaslatok és intézkedések ütemtervéről: 3. Beszámoló a kormány stabilizációs gaz­dasági programjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról; 4. A vállalkozási nyereségadóról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása; 5. A Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 6. A gazdasági társaságokról szóló törvény­hez kapcsolódó törvényjavaslatok együttes vi­tája; 7. A pénzügyminiszter tájékoztatója az 1988. évi állami költségvetés egyes előirány­zatainak alakulásáról; 8. Az Elnöki Tanács jelentése a két ülésszak alatt alkotott törvényerejű rendeletéiről; 9. Kovács Lászlóné képviselő módosító ja­vaslata az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvényt módosító 1988. évi IV. törvény mó­dosításáról; 10. Interpellációk, kérdések. Várkonyi Péter külügyminiszter távol-keleti körútja Várkonyi Péter külügyminiszter november 26-án, szomba­ton hivatalos látogatásra Malaysiába, a Fülöp-szigetek Köztársa­ságba és a Kínai Népköztársaságba utazik. A KMP megalakulásának 70. évfordulóján Megemlékezés, koszorúzási ünnepség A tárgysorozat ismertetését követően Király Zoltán (Csong- rád m.) képviselő kifogásolta an­nak sorrendjét. Szerinte a szemé­lyi javaslatokról, közöttük a mi­niszterelnöki tiszt betöltéséről csak a második és harmadik na­pirend végeztével döntsön az Országgyűlés. Felvetette azt is, hogy Grósz Károly távozásával a kormánynak is le kellene mon­dania. Az új miniszterelnök kap­jon szabad kezet a kormány tag­jainak megválasztásához. A képviselő ezután a Ház el­nökének, Stadinger Istvánnak az elmúlt ülésszakon végzett mun­káját kifogásolta, mert szerinte akkori tevékenysége — a bős­nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos szavazás során — nagy visszatetszést keltett. Polgárdi József (Pest m.) az ülésszak eredeti tárgysorozatát javasolta elfogadni. A törvényhozó testület ezután döntött az ülésszak tárgysoroza­táról: a többség az eredeti sor­rend mellett szavazott; ellene negyvenötén voksoltak, hatan pedig tartózkodtak. Stadinger István ezután a sze­mélyével kapcsolatos észrevétel­re reagált. Elmondta, hogy a leg­utóbbi ülésen a szóban forgó sza­vazást a házszabályok előírásai szerint, képviselői kollegialitás­sal és korrektséggel vezette. Vá­laszát követően megkérte Vida Miklóst, az Országgyűlés alelnö- két, hogy vegye át tőle az ülés le­vezetésének elnöki tisztét a sze­mélyét érintő vita levezetésének idejére. Simon Péter (Borsod megye) véleménye szerint az Országgyű­lés elnöke nem sértette meg az ügyrendet. A szavazás módja keltett visszatetszést az ország közvéleményében. Szabó Kál­mán (Budapest) szerint viszont Stadinger István a szavazásnál az érvényben lévő házszabályok néhány pontját megsértette. Ju­hász Ferenc (Budapest) kifejtet­te, hogy ha a T. Ház elnökének ténykedésében valaki hibát ta­pasztalt, azt ott azonnal kellett volna észrevételezni. Dauda Sándor (Budapest) választóinak kérdését idézte: „miért engedi meg az Országgyűlés, hogy egyes képviselők a parlamentből cir­kuszt csináljanak, köznevetség tárgyává tegyék”? Morvay Lászlónak (Buda­pest) most utólag is az a vélemé­nye, hogy szükség volt a nyílt, demokratikusabb szavazásra. Avar István (Budapest) egyetér­tett Szabó Kálmán képviselő ész­revételével, ám a hibákat termé­szetesnek tartotta. Mint mondta: a képviselők hosszú időn keresz­tül nem voltak igazán érdekeltté téve abban, hogy éljenek a parla­ment igazi demokráciájával. Ez most bekövetkezett; meg kell ta­nulni ezt a demokráciát. Lékai Gusztáv (Hajdű-Bihar m.) egyetértett azzal, hogy az ügy­rend alkalmazásában hibák tör­téntek. Sürgette az új ügyrend bevezetését. , Gajdócsi István (Bács-Kiskun m.) demokratikusnak, megfele­lőnek tartotta Stadinger István vitavezetését. Az újból szót kérő Király Zol­tán elmondta, hogy alkotmány- jogászok állapították meg az ügyrendi hibákat, erre alapozva tette szóvá ezeket. Megjegyezte: ha valaki számára a demokrácia tanulása, még tétova gyakorlata „cirkusz”, akkor ezt csak fájlalni tudja. Zsigmond Attila (Budapest) az esetleges elnöki tévedésnél sokkal súlyosabbnak tartotta a képviselői ügyetlenséget a szava­zás befolyásolásában. Boldizsár Iván (országos lista) arra emlé­keztetett, hogy Stadinger István vitavezetésének köszönhetően volt nyilvános szavazás a bős­nagymarosi beruházás ügyében. Ezután Grósz Károly kért szót. — Köszönöm 17 hónapos munkámhoz nyújtott' segítségü­ket, és Önökön keresztül az or­szág lakosságának megértését és türelmét — mondotta. — Mindig éreztem jó szándékú segítőkész­ségüket. Sok tanácsot kaptam, és amit tudtam, megszívleltem. Ha több mindent nem tudtam meg­valósítani tanácsaikból, javasla­taikból, az nem elsősorban aka­ratomon múlott, hanem képes­ségeimen. Mérleget nem készí­tettem. Tetteimet, magatartáso­mat megítélni nem az én dolgom. Az elnöklő Vida Miklós java­solta, hogy az elhangzottakat szó szerint rögzítsék a jegyzőkönyv­ben. Javaslatát az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután ismét Stadinger István vette át az elnöki tisztet, s az első napirendi pont, a személyi kér­dések tárgyalása következett. Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette az Elnöki Ta­nácsnak a Minisztertanács elnö­ke felmentésére, illetve a Minisz­tertanács új elnöke megválasztá­sára vonatkozó átiratát. Döntéshozatal következett: az Országgyűlés 28 ellenszava­zattal és 13 tartózkodással Grósz Károlyt felmentette miniszterel­nöki tisztsége alól. Stadinger István a szavazást követően röviden méltatta Grósz Károly miniszterelnöki te­vékenységét. Hangsúlyozta: az alatt a másfél esztendő alatt, ameddig e tisztséget Grósz Ká­roly betöltötte, lényeges változá­sok történtek az ország társadal­mi, politikai és gazdasági vezeté­sében. Kidolgozták a kormány munkaprogramját, és számos lé­nyeges intézkedést hoztak. Az Országgyűlés nevében megkö­szönte Grósz Károly miniszterel­nöki munkáját, és a pártfőtitkári beosztásban eredményes tevé­kenységet kívánt neki az ország, a haza javára. Nyugodtan állíthatom azonban: az Önökkel együtt kidolgozott kormányprogram fő iránya az a tény, hogy a reformszavak biro­dalmából a tettek mezejére lép­tünk, továbbá, hogy törekvéseink mellé jóindulatú nemzetközi tá­mogatást tudtunk biztosítani. Ez az az út, amelyen a jövőben is jár­nunk kell. Ez türelmet, követke­zetességet, higgadtságot és konf­liktusvállaló képességet követel. Sajnos, időigénye is van e prog­ramnak, hiszen a vezetés nem tud egyik napról a másikra, tértől és időtől függetlenül dönteni, és ugyanúgy, minta természetben, a politikában is a termésnek a vetés és az aratás között be kell érnie. — Sajnos, hibákat is követtem el, sok tévedés és következetlen­ség érhető tetten munkámban. Igyekeztem menetközben kijaví­tani, amit felismertem vagy amelyhez hozzásegítettek, hogy felismerjem. Kötelességem ugyanakkor azt is elmondani: úgy érzem, vigyáznunk kell, hogy az új útkeresés vágya és szenvedélye, a jogos türelmetlen­ség át ne csapjon kezelhetetlen anarchiába. Ennek a veszélye mostanában megnőtt. — A múlt értékeinek teljes ta­gadása, a felkészületlenségből vagy szereplési vágyból fakadó demagógia, az önmérséklet hiá­nya olykor efelé sodor bennün­ket. Úgy tapasztalom, ezzel a ve­széllyel egyesek nincsenek tisz­tában. Ennek a parlamentnek történelmi felelőssége, hogy ösz­tönözze a reformmozgalom len­dületét, de őrködjön a társadalmi (Folytatás a 2. oldalon) A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 70. évfordulója alkalmából ün­nepi megemlékezést tartottak Egerben, a megyei pártbizottság nagytermében. Az eseményen — amelyen aktívák, propagandis­ták, a pártoktatásban munkálko­dók vettek részt — a jelenlévőket Dudás József, a megyei pártbi­zottság osztályvezető-helyettese köszöntötte. A hét évtizeddel ez­előtt történtekre Hekeli Sándor, a Magyar Távirati Iroda megyei szerkesztőségének vezetője em­lékezett beszédében. Ezután Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára hatvan személynek adott át jutal­mat, társadalmi tevékenységük elismeréséül. Ugyancsak a jubileum tiszte­Győrfi Károly, a Román Szo­cialista Köztársaságból kiutasí­tott kereskedelmi tanácsos csü­törtökön a Külügyminisztérium­ban találkozott a hazai és nem­zetközi sajtó képviselőivel. Bevezetőben pályafutása főbb állomásaival érzékeltette, hogy személyében 1987 augusztusá­ban a magyar-román kereskedel­mi kapcsolatokban járatos, azok fejlesztéséért elkötelezetten te­vékenykedő diplomatát igyekez­tek Bukarestbe küldeni. Több mint 20 évet dolgozott a a Ma­gyar Viscosagyárban; a gyár küldte ki 1975-79 között a Nem­zetközi Vegyiszál Egyesülés szakértőjének Bukarestbe. Visz- szatérése után a Magyar Viscosa kereskedelmi vezérigazgató-he­lyettese lett, s e posztról került is­mét Bukarestbe, immár kereske­delmi tanácsosnak. Leszögezte, hogy a kiutasítá­sát megelőző érthetetlen esemé­nyekre, a személyét ért vádakra a Bukarestben dolgozó diploma­ták sem tudtak magyarázatot ta­lálni. Az „érthetetlen” jelző ma­gyarázatául elmondotta, hogy a magyar-román árucsere-forga­lom 1987-ben 16 százalékkal nőtt az előző évihez képest, s az ez évi is 8-10 százalékkal több lesz, mint a tavalyi. Az árubemutatók, a kiállítá­sok, szimpóziumok azt mutat­ták, hogy a két ország között a kereskedelmi kapcsolatok jól fejlődtek. Ennek egyik jelzője volt a bukaresti vásáron a magyar pavilon sikere is, ahol Nicolae Ceausescu pártfőtitkár és állam­főt, akárcsak 1987-ben, idén is Győrfi Károly kalauzolta. Az események részleteiről el­mondta, hogy november 14-én este fél kilenc órakor háztartási alkalmazottjukat, a román ál­lampolgárságú, magyar nemze­tiségű Jánosi Erzsébetet szándé­kozott hazavinni, amikor — a sajtóban azóta már ismertetett módon — feltartóztatták, diplo­máciai rendszámú autóját darus­kocsival egy rendőrkapitányság udvarára szállították, s ott őket kiszállásra késztették. Jánosi Er­zsébetet azonnal elvitték, őt Győrfi Károly azóta se látta, tu­domása szerint férje sem tud róla semmit. letére koszorúzási ünnepséget rendeztek a megyeszékhelyen, a Marx Károly utca 2. szám alatti épületen lévő emléktáblánál. A megyei és az egri pártbizottság képviseletében Kiss Sándor és Pálfy István titkárok koszorúz­tak. A megyei és a városi KISZ- bizottság nevében Szántósi Ra­fael és Bernáth István titkárok helyeztek el koszorút. Elhozták az emléktáblához a kegyelet és megemlékezés virágait az egri 5-ös és 6-os Számú Általános Is­kolák diákjai, akik rövid műsort is adtak. Gyöngyösön és körzetében valamennyi alapszervezetben ünnepi taggyűlésre került sor. A megemlékezések után ezeken a rendezvényeken nyújtották át az új tagsági könyveket. A rendőrségen hangzott el el­lene először az a vád, hogy a ro­mán állam- és pártvezetés ellen izgató röplapokat szórt. A vád szerint ez olyan utcában történt, amelyben diplomáciai képvise­letek vannak, s ennek megfelelő­en számos román rendőr tartóz­kodik ott minden napszakban — illusztrálta Győrfi Károly az állí­tás képtelenségét. A magyar nagykövetség erőteljes tiltakozá­sára hajnali három óra körül el­engedték. Ezt követően részt vett a Magyar-Román Gazdasá­gi Együttműködési Vegyes Kor­mánybizottság ülésén. Ennek befejezése után, szombaton dél­után kérték be a Román Külügy­minisztériumba a magyar nagy­követet, s jelentették be Győrfi Károly kiutasítását. A magyar kereskedelmi taná­csos kifejtette: a történtek ellené­re bízik abban, hogy a magyar­román kereskedelmi kapcsolatok nem gyengülnek. Véleménye szerint Romániának szüksége van a magyar számítástechniká­ra, szerszámgépekre, műszerau- tomatikára. Utalt arra, hogy a ro­mán kormány tervei szerint az ország jövőre visszafizeti külföl­di tartozásait, s akkortól még fontosabb kereskedelmi partne­re lehet hazánknak. Kérdésekre válaszolva el­mondta, hogy előbb a nagykö­vetség egy munkatársának laká­sában, majd januárban az övé­ben, s később egy másik magyar diplomatáéban történt betörés ebben az évben, bár ezek és a provokáció között összefüggést nem keresett, és most sem lát. Szólt arról, hogy a vele történt provokáció után az olasz, az NSZK-beli, a francia, az egyesült államokbeli és az osztrák buka­resti kereskedelmi tanácsosok kifejezték megdöbbenésüket, és együttérzésükről biztosították. A szocialista országok kereske­delmi tanácsosai — egyetlen ki­vétellel — hallgatással reagáltak. A Varsói Szerződés tagálla­mai közötti diplomáciai kapcso­latokban példa nélküli a román lépés. A magyar diplomáciának és a kormányzatnak egyaránt meggyőződése, hogy a problé­mákat megoldani a kétoldalú kapcsolatokban lehet. Németh Miklósnak gratulál Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja (Fotó: Szántó György) „A reformszavak birodalmából a tettek mezejére léptünk” A Külügyminisztérium közleménye A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma november 24- én jegyzékben tiltakozott a Román Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövetsége útján a román kormánynál Győrfi Károly ke­reskedelmi tanácsos kiutasítása miatt, és közölte azt a döntést, hogy válaszul nem kívánatos személynek nyilvánítja az RSZK bu­dapesti nagykövetségének diplomatáját, Pavel Platona tanácsost, akinek 72 óra alatt el kell hagynia az ország területét. A rendőrségen hangzott el először a vád Képtelen román állítás

Next

/
Thumbnails
Contents