Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-18 / 275. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 18., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Adóreform és a társas vállalkozások Sztálin útján — Poroszlón... Szerződéses munkák, szakmai érdekvédelem A közvéleményben általánosan elterjedt az a nézet, hogy az adóreform következtében megszűnnek a társas vállalkozások. A közelmúltban az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei Igazgatósága Belföldi Társas Vállalkozók Osztálya központi kijelöltségű témavizsgálatot végzett a megszűnések, átalakulások valós okainak feltárásáról, valamint arról, hogy a társasági tagok véglegesen eíhagyják-e a vállalkozói szférát, hogyan alakul a tagság helyzete megszűnésük után. A témavizsgálat megállapításai szerint Heves megyében 1988. augusztus 15-i állapotnak megfelelően — a korábbi év azonos időszakához viszonyítva — az önálló gazdasági munkaközösségek száma 8,9%-kal, a vállalati gazdasági munkaközösségek száma 30,2%-kal, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok száma 22,1%-kal csökkent, viszont a polgári jogi társaságok száma 46,9%-kal nőtt. A társas vállalkozások közül — megyén belül — legnagyobb arányú megszűnés a vállalati gazdasági munkaközösségeknél, valamint az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportoknál tapasztalható. A megszűnések okai több tényező együttes hatásában keresendők. Tapasztalataink szerint az adóterhek növekedése, a nettó kereseti visszaesés hozzájárul, de nem kizárólagos oka a gesztorság alatt működő társas vállalkozások megszűnésének. Bizonyítja ezt a tényt az is, hogy a megszűnést — 20%-ban gesztor, — 40%-ban a társaság tagjai, — 40%-ban közösen határozzák el. A gesztor részéről való megszüntetés nem magának az adóreformnak, hanem a fokozódó gazdasági kényszernek a következménye. A vállalati szövetkezeti költségérzékenység növekedésével maguk a gazdálkodó szervek is keresik a számukra kedvezőbb lehetőséget. Egyébként ezt évek óta várja a felső irányítás. A vállalati különadó fennmaradása kiemelt szempontként jelenik meg a megszűnéseknél. A különadó következményeként az addig vállalati gazdasági munkaközösségek, szakcsoportok által elvégzett munkát a gazdálkodó szervek egy része átcsoportosítja főmunkaidőre, vagy egyedi túlórák, illetve külső kooperáció révén oldják meg a munka elvégzését. Hozzájárult az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok megszűnéséhez az is, hogy egyes szövetkezetek a gesztori támogatás, segítés növelése nélkül megemelték a szakcsoportjuk részéről fizetendő, a szövetkezet nyereségéhez való hozzájárulás összegét. Egyes esetekben tapasztalható volt, hogy a gazdálkodó szerv a korábbi évekhez viszonyítva csökkentette az átvételi árak összegét. Jellemző, hogy a döntően mellékfoglalkozású tagokból álló vállalkozások a fokozódó, több oldalról jelentkező terhek hatására végleges megszűnést választanak, nem vállalják a többletráfordítást a csökkenő jövedelmek, vagy szinten tartás mellett. Meg kell azonban említeni azt is, hogy ezek a belföldi társaságok (főleg vgmk-k) nem is voltak eddig sem a szó szoros értelmében vett vállalkozások, a vállalkozói formát csak mint a jogszabályok által lehetővé tett kínálkozó alkalmat használták ki. A vállalkozói adó többletterhe, a nettó keresetek csökkenése miatt a végleges megszűnést választották, és nem működnek tovább más társasági (második gazdasági) formában sem. A főfoglalkozású tagokból álló ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok egy része keresi a számára kedvezőbb vállalkozási formákat (kisszövetkezet, átalányelszámolásos részleg, önelszámoló egység) ezért megszűnésük jellemzően nem végleges megszűnés, csak vállalkozói formaváltás. Ha már egy adónemet ki tudnak küszöbölni, vagy hatását csökkenthetik, az az új vállalkozási kedvre már ösztönzőleg hat. Az önálló gazdasági munkaközösségek többsége a megszűnés okaként elsődlegesen a vállalkozói adó többletterhét jelölte meg. Gazdasági okok közül elsődlegesen és szinte kizárólagosan a rendelésállomány hiánya okozott gondot, és vezetett a megszűnést kiváltó okozathoz. Véleményünk szerint ha az adóreform hozzájárult is — de nem kizárólagos oka — az önálló gazdasági munkaközösségek megszűnésének, hisz a társaságok azon köre szünteti meg tevékenységét, amely — nem kizárólag főfoglalkozásban vállalkozó, — vagyoni helyzetük nem nevezhető megalapozottnak, döntően személyi jövedelem kiegészítésre törekedtek, beruházásaik elenyésző mértékűek, — piaci függőségük kialakult, vagy már az induláskor megvolt, —jellemzően nem az elfekvő szellemi kapacitások kiaknázására alakultak, — működési idejük alatt eladósodtak, tartósan fizetésképtelenné váltak. Fentiek is magyarázzák, hogy a megszűnt gazdasági munkaközösségek tagjainak 50%-a nem végez további társasági munkát. A kiegészítő tevékenységű tagok ezután csupán a főállásuk szerinti munkát végzik. A megszűnt önálló gazdasági munkaközösségek tagjainak 28%-a mint önálló kisiparos működik tovább, tehát nem hagyják el véglegesen a vállalkozói szférát. A kisipart a kedvezőbb működési feltételek miatt választják. A pontosabb ismeretek szükségessége miatt tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a megyében 1253 megszűnés mellett 2151 alakulás történt a magánvállalkozói szférában. A megszűnt társaságok volt főfoglalkozású tagjai elsődlegesen az állami és szövetkezeti szektorban helyezkednek el. Fentieken túl meg kell említeni azt is, hogy jelentős azoknak a társas vállalkozásoknak a száma, akik jelenleg várakozó álláspontra helyezkedtek, és az új társasági törvényben foglaltaktól teszik függővé további működési formájukat, jelenleg szüneteltetik tevékenysédr. Kovács Sándor Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei Igazgatósága igazgatója 1953. évi I. törvény Joszif Viszarionovics Sztálin generalisszimusz emlékének megörökítéséről: „1. § Az Országgyűlés Joszif Viszarionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedése körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja.” Harmincöt év múltán Sztálin minden bizonnyal elégedetten sétálna végig Poroszló utcáin. Valószínűleg nyugodt és bölcs mosollyal venné tudomásul, hogy a község egyik főútja az ő nevét viseli. Tán még a Tiszát is felkeresné, ahol — mint tudjuk — gyönyörű és romantikus a táj, (s a források szerint Sztálin igenis szerette a természetet...). A parton pedig biztos lenne néhány jó szava a horgászokhoz. Miközben persze nagyokat szívna pipájából. De Sztálin nem járt Poroszlón, így mi, a kései utódok vagyunk kénytelenek bejárni a környéket, különösen pedig azt a bizonyos utat, amely a faluközponttól egészen a vasútállomásig tart, — oly hosszú... Csoda-e ha az elejéről nem látni a végét? Két társammal kora délután érkeztünk ide. Itt található a me- gyeszerte híres halbolt, ahol törpeharcsát is árulnak (különben nem tudjuk Joszif Viszarionovics szerette-e a törpeharcsát, többek között ezzel a tudományos válasszal is adós a történettudomány). A helyi étteremnek is specialitása a hal, az autósturista, ha ideje engedi betér ide egy halászlére. Igaz, itt most nincs sör (csak egy óra múlva lesz), de minden más van. Nem messze a pulttól muzsikus cigányok üldögélnek: sötét öltönyben, fehér ingben. Egyébként pedig a községben sokan egy temetésre készülnek, ez meg is látszik a falu képén; sok a fekete ruhás ember. A por, a szokásosnál is nyomasztóbbá teszi a hangulatot. Ám nézzük most inkább az utat. A templomnál balra fordulunk és hirtelen elénk tárul a tra- toar. Az óriási hőség kissé összemossa a látványt, halványak a házak kontúrjai. A Sztálin u. 3. szám alatt tábla díszeleg: „Öregek napközi otthona”. Kapujában idős ember áll, amióta meghalt a felesége itt lakik, ennek már öt éve. — Tudja-e milyen utcában lakik? — Nem én — válaszolja. Lép kettőt, s az utcanévtáblára néz: — No, hát nem is tudtam... — Hallott arról, ki volt ez az ember? — Igen: orosz fejedelem vagy annak a valakije... — Hát nem az volt? — kérdez vissza bizonytalanul. — De: úgy is lehet mondani — nyugtatom meg —, aztán elköszönünk tőle. Megszorítom érdes és kemény tenyerét. Ezután a virágboltba lépünk be, amely szintén ezen az úton található. A kínálat gazdag; gyönyörű virágok pompáznak: rózsák, szegfűk és tűzpiros gerbe- rák. Emitt egy asszony éppen koszorút köt. Micsoda jelkép, ha belegondol az ember. Koszorú készül a Sztálin utcában: mintegy az utókor küldi kései üdvözletét... (Azzal egyébként tisztában vagyunk, hogy Sztálin tudta mi a jelkép. Talán látták a televízióban azokat a híres képsorokat, amelyeken a vezér a XVII. kongresszus küldötteire fogja az ajándékba kapott távcsöves puskát és céloz vele. Ismeretes, hogy az itt megválasztott 139 KB-tag- ból és póttagból 98-at, azaz hetven százalékukat letartóztatták, majd főbe lőtték. Ebből is világos: Sztálin „értette a célzást”, és mélyen hitt a szimbólumok erejében.) — En nem is tudom — mondja a virágbolt egyik dolgozója — hogy most akkor megszűnik ez a név? Hallottam a rádióban, hogy esetleg más lenne az utca neve. Úgy értesültem, másfelé is található ilyen utca. A rádióriport után megbeszéltük a többiekkel a témát, de hogy most akkor marad-e a név, vagy mi lesz...? — Különben nekem mindegy. — Tetszik-e tudni ki volt ő? — fordulok a másik asszonyhoz, aki éppen a rózsákkal bíbelődik. — Hogy ki volt, azzal én nem törődöm, az iskolában tanultunk róla; a háború alatt a Szovjetunióban volt vezető. Kivégzett volna egy csomó embert? Akkor ezt nem mondták. — Tényleg kivégzett volna embereket? — kérdez vissza rövid csend után, majd hozzáteszi: — Lehet, hogy igaz, én nem hallottam... Alig megyünk néhány lépést, egy biciklista tűnik fel a kanyarban. Hetven év körüli férfi, fején pedáns kalap. A kerékpár csomagtartóján egy lapát. — Temetésre megyek — bök a lapátra, Oláh Sándor. — Nálunk az a szokás, hogy a szomszédok, barátok maguk hántolják el a koporsót. Hogy mi a véleményem a Sztálin útról? Hát akik autóval áthajtanak a falun, sokszor megállnak és megkérdezik: itt még mindig van ilyen utca? Bizony, az meglehet, hogy kemény ember volt. Álh'tólag sokakat meggyilkoltatott... — Maga ezt elhiszi? — Nem tudom, hogy ráfogják-e vagy tényleg így volt. Akkoriban nagy hadvezér hírében állt. Szóval ő vezette a harcokat, most meg kiderül, hogy a politikája rossz volt. Felvetődött, nem kel- lene-e eltüntetni a névtáblát... Tőlem aztán elfér. Különben is eddig csupa jót mondtak róla, nem nagyon akarom elhinni az ellenkezőjét. — No, de én sietek — mondja, majd elköszön tőlünk. Ám hirtelen kb. húsz méterről visszafordul, valami fontosat akar még közölni velünk. — Szóval én pártonkívüli vagyok — emeli fel mutatóujját — nem is akarok beleszólni ebbe, de annyit azért mondhatok: akkoriban csupa szépet lehetett hallani róla, aztán itt van ni... Én azt nem értem, hogy miért húszharminc év után jönnek rá ezekre a dolgokra. Itt van például Brezsnyev: őt is csak dicsérték állandóan, most meg...?! — No, mindegy — mondja búcsúzóul — most már tényleg mennem kell. Botos András portájára térünk be. A fakerítésen tábla, rajta a 39-es szám. Az árnyat adó verandán érdeklődünk az „út” felől. Itt él évtizedek óta, itt a háza és az otthona. — Ha jól emlékszem — magyarázza —, a „front” után keresztelték erre a névre az utat. Addig azt hiszem csak úgy, Vasút utcának hívták, hiszen az állomásra vezetett. Akkoriban ezt nem tárgyaltuk meg, nem volt falugyűlés, meg efféle. Csak elnevezték annak és kész... — Jó ez így maga szerint, hogy róla nevezték el az utat? — Engem ugyan nem zavar. Annak nevezik, aminek akarják — legyint az öreg, majd hozzáteszi: — Tudja, mikor az ember nyolcvanéves, ne foglalkozzon ilyenekkel. Eddig is megvoltunk valahogy — eztán is megleszünk... Aztán hirtelen nagy csend támad, csak néz minket két szemével a házigazda, és többet nem szól semmit. A hallgatást a kapu kattanása mintha megtörné kissé. Egymást figyeljük. A faluban egyre többen mennek a temető felé. Van, aki gyalogosan, van aki kerékpárral. Némelyek csomagtartóján ott látható az a bizonyos lapát is... — Úgy tervezzük benézünk a paphoz is, hiszen az Isten háza szintén a Sztálin útján van, méghozzá az elején. De a templomban megtudjuk: hiába jöttünk, a pap temetni ment. Hát igen, most eltűnődhetünk azon, milyen igazságtalan is a sors. Az egyszerű halandót eltemetik, s néhány évtized múltán talán senki sem emlékezik rá. De akadnak halhatatlan óriások is, kiknek emlékét, hangulatát megőrzi az idő. Nevét és alakját utcák, terek, szobrok hirdetik. Hiába — ilyen az élet. Elhagyjuk Poroszlót. Poros és iszonyú száraz a levegő: plusz még az a rengeteg fekete ruha... Havas András Szolgáltatást nyújtanak — Új áramlatokban, a reálértelmiség társadalmi szervezetének, a Műszaki és Természettudományi Egyesület Szövetségének I. országos érdekvédelmi konferenciája után, itt az alkalmas időpont a szakmai-etikai érdekvédelem érvényesítésére — foglalta össze Kócza Imre alel- nök a véleményeket a Gépipari Tudományos Egyesület Egri Szervezetének elnökségi ülésén. Kiss András gazdasági titkár arról számolt be, hogy 1986-ban a megyeszékhelyünkön zökkenőmentesen sikerült beindítani a GTE szerződéses munkát. A város ipari üzemeiben dolgozó műszaki szakemberek tudásának, tapasztalatainak jobb kihasználására létrehozott szolgáltatást egyre többen veszik igénybe. A megye határain túl is számos vállalat felismerte ezt már, s ezúton oldják meg műszaki problémáikat. A megrendelések gyarapodása miatt az elnökségi ülés egri mérnöki iroda létrehozásáról határozott. Átmeneti megtorpanás után, félezret számlálva, örvendetesen növekszik újra a GTE tagjainak száma Egerben. Közgyűlésre készülve, dr. Mátay László a GTE ügyvezető főtitkára hozzászólásában az egyesület és a MTESZ kapcsolatában az alulról felfelé építkezést helyezte előtérbe úgy, hogy az egyesületi jelleg domináljon. Az átalakítási folyamat részleteiről említette az egyesület hatékony működését célzó szervezeti változásokat. Méltatta az Egerben is jól bevált vállalkozást: — Nem mentünk könyör- adományért, szolgáltatást nyújtva biztosítjuk a GTE anyagi alapjának megteremtését. Megköszönve az 1985-ben megválasztott elnökség eredményes munkáját, a megüresedett társadalmi funkciók betöltésére választás történt. Mivel bázisvál- lalatokra épülnek a szakosztályok, a gyakorlat bebizonyította, egy szakosztályból célszerű a vezetés csúcsát megszavazni. Elnök lett a Finomszerelvénygyár Szakosztálytól Tóth Ferenc műszaki igazgató, titkár Tamás Endre technológiai osztályvezető, gazdasági titkár Magi Attila gyártásfejlesztő. A Gyártóeszközgazdálkodási szakbizottság titkára Kisgergely István a Csepel Autógyár egri osztályvezetője. Folytatva a hagyományokat, a GTE Egri Szervezet újonnan megválasztott elnöke Tóth Ferenc zárszavában a meglévő szellemi tőkében és a fiatal műszaki értelmiség alkotókészségének kibontakozásában fogalmazta meg az egyesületi munka színvonalának emelését. A Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága Egri Vámhivatalának pénzügyőrei fokozott ellenőrzéseket tartanak a szeszfőzdéi idény alatt. Bartók Róbert és Ercsényi Károly pénzügyőr törzsőrmesterek Eger környékén (balra, fent) * A falusi házak egyes portáin előszeretettel főznek cefrét, amelynek felderítése is a feladatok közé tartozik (középen) * Bartók Róbert pénzügyőr törzsőrmester, Mátraderecskén Szabó László szeszfőzdéjében fokol (jobbra, fent) * Ahol helyesen tárolják a mellék- terméket... (Szabó Sándor felvételei — MTI) Pénzügyőrök, ellenőrzésen...
