Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-18 / 275. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. november 18., péntek Grósz Károly Párizsban A főtitkár Új-Delhiben Csütörtökön a késő délelőtti órákban Moszkvából Új-Delhi­be utazott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő. A szovjet vezető kíséretében van Eduard Sevardnadze külügymi­niszter, Vlagyimir Kamencev miniszterelnök-helyettes, Rafik Nyisanov, az Üzbég KP KB első titkára és Vaszilij ZűAarov kultu­rális miniszter. Mihail Gorbacsov első ízben látogat külföldre azóta, hogy a Legfelsőbb Tanács Elnöksége el­nökévé választották. A szovjet vezető látogatása idején fejező­dik be Indiában a Szovjetunió fesztiválja, amelyet egy évvel ez- előtt Nyikolaj Rizskov kormány­fő Új-Delhi tárgyalásai idején nyitottak meg. Moszkvában azt várják a mos­tani szovjet-indiai csúcsszintű megbeszélésektől, hogy tovább erősítik a Szovjetunió és India hagyományosan barátinak szá­mító kapcsolatait. Ezt a törek­vést látszik alátámasztani az a cseppet sem elhanyagolható, jel­zésként is értelmezhető körül­mény, hogy India az első olyan ország, ahova Mihail Gorbacsov főtitkárrá történt megválasztása óta már másodszor látogat el. A szovjet és az indiai vezetők rend­szeres találkozói azt jelzik, hogy mind Moszkvában, mind Uj" Delhiben megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a kapcsola­tok ápolására politikai és gazda­sági tekintetben egyaránt. Mihail Gorbacsov és Radzsiv Gandhi megbeszélései nyilván űjabb ösz­tönzést adnak a gazdasági együttműködés bővítéséhez, megújításához is. Pakisztán Nincs abszolút többség A pakisztáni parlamenti válasz­tásokon — a szavazatok több mint háromnegyedének össze- számlálása alapján — Benazir Bhutto Néppártja szerzett több­séget. Sikere viszont kisebb, mint amekkorára a választás előtt szá­mítottak a megfigyelők. Csütörtök reggel annyit lehe­tett tudni, hogy a 207 parlamenti helyből a Néppárté lett már 76, a fő rivális Iszlám Demokratikus Szövetség nyert el 39-et, további 50 helyen különböző kisebb pár­tok osztoznak. A részeredmé­nyek tükrébben majdnem biztos, hogy a Pakisztáni Néppártnak koalíciós partnerekre lesz szük­sége ahhoz, hogy kormányt ala­kíthasson. (Folytatás az 1. oldalról) niszter-helyettes és Palotás Re­zső, hazánk párizsi nagykövete csatlakozott Grósz Károlyhoz.) A megbeszélések tartalmáról hi­vatalos kommünikét — érthető módon — még nem hoztak nyil­vánosságra, az eszmecsere tartal­mára, jelentőségére azonban kö­vetkeztetni lehet a látogatás té­nyének sajtóvisszhangjából: a párizsi lapok terjedelmes írások­ban ismertetik-magyarázzák a magyar gazdasági reformfolya­matot, hangsúlyozottan szólnak nyitott politikánkról, s a magyar külpolitika és gazdaság kapcso­latépítő törekvéseiről. Francois Mitterrand és Grósz Károly megbeszélésén a francia elnök a magyar főtitkár-minisz­terelnök párizsi látogatását olyan eseménynek minősítette, amely „fenntartja a kapcsolatok folya­matosságát”. Hazánkról Franco­is Mitterrand igen jó személyes emlékeket őriz, köztük tartja számon azt a négy alkalmat is, amikor Kádár Jánossal találko­zott. A francia elnök véleménye szerint a magyar-francia kapcso­latok — történelmi okokból — nem különösebben szorosak, s ez abban is kifejeződik, hogy gaz­dasági, kereskedelmi kontaktu­saink meglehetősen alacsony szintűek. — Ez azért is sajnála­tos, mert Magyarországnak van presztízse a világban, mi is tud­juk: az ország az elmúlt századok során a legnehezebb időkben is megőrizte identitását, nyelvét, nemzeti kultúráját — hangoztat­ta Francois Mitterrand, majd az együttműködés fontosságáról beszélve aláhúzta: az európai or­szágoknak azért is össze kell fog­niuk, mert „kontinensünk súlya, szerepe csökkenni látszik a világ- politikában”. Kis visszapillantással kapcso­lódott e gondolatkörhöz Grósz Károly, selmondta: hazánk 1945 előtt — nem a nép hibájából — nem a haladás oldalán állt, majd elkezdődött egy „tömbjellegű bezárkózás”, amelynek okai dz akkori nemzetközi viszonyok­ban keresendők. Méltatta Mit­terrand elnök történelmi szere­pét a kelet-nyugati párbeszéd­ben, az európai közeledésben, azoknak a kedvező folyamatok­nak a fenntartásában, amelyek­ben — bár népességét, területét tekintve kis ország — hazánknak is megvannak a maga teendői. Éppen tíz esztendeje, Kádár Já­nos ittjártakor írtak alá politikai nyilatkozatot a magyar-francia kapcsolatokról, amely ma is ak­tuális megállapodásokat tartal­maz. Már ebben is tükröződött: a magyar vezetés felismerte a nyi­tás szükségességét, ám a kedvező nemzetközi feltételeket ehhez csak az új szovjet külpolitikai gondolkodás teremtette meg. Majd arról beszélt, hogy az együttműködés mai lehetőségei sem gazdasági, sem műszaki-tu­dományos téren nincsenek ki­használva. Szeretnénk bekap­csolódni a nagy francia vállalko­zásokba, fejlesztési programok­ba, a legtöbb lehetőséget erre az elektronikában, a számítástech­nikában, a mezőgépiparban, az élelmiszeriparban, vegyiparban, illetve korszerű technológiák cseréjében és átvételében, vala­mint a harmadik piacokon való együttműködésben látjuk. — Franciaországnak nincse­nek nagy hagyományai a gazda­sági együttműködésben, a keres­kedelemben, „talán mert a fran­ciák nem szeretnek utazni” — adott tréfás magyarázatot a fran­cia elnök. „Az előrelépéshez — fordította komolyra a szót — mindenekelőtt politikai akarat, impulzus kell”. Vissza-visszaté- rő témája volt a beszélgetésnek az 1992-es esztendő, az Európai Közösség egységes belső piacá­nak megteremtése. Mitterrand elnök is megerősítette: ez nem lesz hátrányos a kívülállóknak, ellenkezőleg, „a közös belső piac létrejöttével még erősebbé váló EGK még nyitottabb lesz, az együttműködés jobb feltételeit tudja megteremteni”. Leszerelés, fegyverzetkorláto­zás — fontos kulcsszavak a tár­gyalásról. Francois Mitterrand nagy hangsúllyal szólt arról, hogy Franciaország az egyensúly megőrzésével minden területen híve a leszerelésnek, s fontosnak tartja ennek ellenőrzését. Na­gyon lényeges, hogy a Szovjetu­nió és az Egyesült Államok csök­kentse hadászati fegyverzetét, s a nukleáris leszerelésben Francia- ország is részt kíván venni. „Most azonban a hagyományos fegyverek csökkentésének s a ve­gyi fegyverek korlátozásának kell elsőbbséget adni” — mon­dotta. — ”Ebben magunk is érde­keltek vagyunk” — emelte ki Grósz Károly, emlékeztetve ven­déglátóját: Magyarország már többször kifejezte azt az óhaját, hogy már a leszerelési folyamat „első szakaszában érintve le­gyen”. A francia sajtó oldalas cikke­ket, hírmagyarázatokat közölt a magyar politikai, gazdasági és társadalmi helyzetről, ismertette Grósz Károly politikai pályafu­tását. A független baloldali Libéra- tion közvetlen, szerény, határo­zott modorú embernek jellemez­te a magyar kormányfőt, aki ha­talmas munkabírással dolgozik kettős funkciójában és ügyes, in­telligens politikus hírében áll. A lap a maga részéről "lelkes gor- bacsovistának ” nevezte, aki ha­tározottan beszélt arról francia és spanyol újságírók csoportja előtt, hogy a piac törvényeit kell érvényesíteni a magyar gazda­ságban, és bővíteni szükséges a magánszektort. A Le Monde budapesti jelen­tésében arról írt, hogy „az MSZMP májusi értekezlete dön­tő fordulatot hozott az ország politikai életében” és ”Budapes­ten vitathatatlanul a nyitás lég­köre uralkodik, amely különö­sen a sajtóban érezhető”. A kü­löntudósító idézi Nyers Rezső véleményét, amely szerint az új társadalmi közmegegyezés el­éréséhez még 3-4 év kell. „De ha a gazdasági- pénzügyi stabilizá­ció kudarcot vall — mondta -, a politikai ingatagság állandósul és az értékválság sokkal élesebb formában jelentkezik”. A lap külön keretes tudósításban szá­molt be arról, hogy Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár — egy VSZ-ország képviselője­ként első ízben — beszédet mon­dott az Atlanti Közgyűlés előtt. A Le Quotidien de Paris az új nyugat-európai demokráciák, például Portugália „ifjú farkasai­hoz” hasonlította Grósz Károly „szerény eleganciáját, futó mo­solyát”. Politikai pályaképében kiemelte, hogy „amikor tavaly júniusban miniszterelnökké ne­vezték ki, egyszeriben a helyzet emberének tűnt, aki képes moz­gásba hozni a dolgokat: gazdasá­gi stabilizációs program, adóre­form, nyitás nyugatra és főleg, ami különösen érdekli a magya­rokat, politikai liberalizálás”. Le Figaro a maga politikai port­réjában „intelligens és pragmati­kus politikusnak” nevezte Grószt, akinek pályafutása tö­retlenül ívelt felfelé. Ami nyugati tárgyalásait illeti „nyitott szelle­me, hozzáértése és munkabírása már bámulatba ejtette Margaret Thatcert és Ronald Reagant”. A L Humanité rövid körkép­ben áttekintette Magyarország demokratikus átalakulását és lendületes gazdasági fejlődését a felszabadulás után, ismertette az új gazdasági mechanizmus tö­rekvéseit, a külföldi tőke bevo­nására tett erőfeszítéseket. A kommunista párt lapja abban látja a látogatás fő kérdését, sike­rül-e elmozdítani á kereskedelmi kapcsolatokat a nagyon szerény szintről. — A francia kormány vajon kész-e tettekkel alátá­masztani hangoztatott új keleti politikáját, azaz új gazdasági szerződésekkel fellendíteni az igen alacsony áruforgalmat? — kérdi a cikkíró. A gazdag program a Michel Rocard miniszterelnök által adott díszvacsorával zárult, ahol mind a vendég, mind a vendgélá- tó pohárköszöntőt mondott. Ezekben — többek között — méltatták a magyar-francia kap­csolatok jellegét, s hangsúlyoz­ták bővítésük fontosságát. A tár­gyalások ma folytatódnak. Gorbacsov indiai útja elé Második indiai utazását kezdi meg a hét végén Mihail Gorba­csov. Az SZKP KB főtitkára, akit ez év őszén választottak meg a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnökévé, magas állami tiszt­ségében először utazik külföldre. Első alkalommal történik az is, hogy egy országba másodszor utazik a szovjet vezető. Mostani indiai látogatása rész­ben összefügg azzal, hogy Új- Delhiben befejezéséhez közele­dik az egy évvel ezelőtt Nyikolaj Rizskov miniszterelnök által megnyitott indiai Szovjetunió- fesztivál. Ez a rendezvénysoro­zat, amelyet a szintén egy éven át tartó szovjetunióbeli India-fesz- tivál előzött meg, egyedülálló a maga nemében, s érzékelteti a két ország barátságát, érdeklődését egymás iránt. A legfelsőbb szintű látogatá­sok előtti gyakorlatnak megfele­lően megszaporodtak a lapok­ban a színes riportok és az elmé­lyült elemzések a szovjet-indiai viszonyról, a kétoldalú kapcsola­tok számos részletéről. Hála a szovjet sajtó sokszínűvé válásá­nak, nemcsak semmitmondó méltatások, hanem érdemi érté­kelések is olvashatók e kapcsolat megannyi kérdéséről, problémá­járól, s ezek feltárása rögvest hi­telesebbé teszi az eredmények leírását is. Történelmi távlatai vannak a négy évtizede független Indiához fűződő kapcsolatoknak, ame­lyek igazi fordulatot az ötvenes évek közepe táján vettek. 1955- ben Nehru kormányfő moszkvai látogatásával, majd még abban az évben Hruscsov és Bulganyin viszontlátogatásával a legfelsőbb szinten kezdődött el az új minő­ségű kapcsolatok építése. A vi­szony fejlődésének második nagy szakasza 1971-ben az Új- Delhiben aláírt béke-, barátsági és együttműködési szerződéssel nyílt meg. A harmadik, jelenlegi szakasz Mihail Gorbacsov 1986. novem­beri látogatásával vette kezdetét. E látogatás idején írta alá Gorba­csov és Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök a Delhi-nyilatko­zatot, amely az atomfegyverektől és erőszaktól mentes világ megte­remtésének elveit tartalmazza. Gorbacsov mostani útja előtt hangzott el a szovjet vezető krasznojarszki beszéde, amely sok konkrét javaslatot tartalmaz az ázsiai-csendes-óceáni térség békéjének és biztonságának megerősítésére. Most először nyűik alkalom e javaslatok érde­mi megvitatására az érintett tér­ség egyik legnagyobb lélekszámú államának legfelsőbb vezetőivel. A krasznojarszki javaslatok szervesen illeszkednek a Delhi­nyilatkozatban lefektetett elvek megvalósítására irányuló erőfe­szítésekhez. Moszkvában a delhi deklarációt mindmáig az első olyan nemzetközi dokumentum­nak tekintik, amely már tartal­mazza a szovjet külpolitikát és diplomáciát azóta átható új gon­dolkodásmód fő elemeit. A kapcsolatok nemzetközi összetevői között nem feledhető az a konstruktív magatartás, amelyet India az afganisztáni válság ügyében kezdettől fogva tanúsít. Noha Delhi sem helye­selte a szovjet bevonulást, abból indult ki, hogy egy adott idő­szakban ez szükségszerű és kényszerű intézkedés volt. Ebből az alapállásból igyekezett min­den fórumon hozzájárulni a mi­előbbi politikai rendezés feltéte­leinek megteremtéséhez. A kétoldalú viszonyban meg­határozó a hagyományos gazda­sági, kereskedelmi együttműkö­dés. Híven az őszinte, nyűt szel­lemű politizáláshoz, ma már en­nek gondjairól is egyre több rész­let ismerhető meg. A fő törekvés ebben a vonatkozásban is az új formák feltárása, a közös vállala­tok létesítése. A szovjet vezetés nemcsak tudja, hanem nyíltan beszél is róla, hogy gondok van­nak az indiai piacon. A felmerült nehézségek egy része egyes mi­nisztériumok, főhatóságok, vál­lalatok tevékenységére vezethe­tők vissza. Nehezíti a munkát a nagyfokú bürokrácia az indiai rendelések kezelésében, laza a szállítási fegyelem, s nemegyszer az kelt aggodalmat az indiai part­nerben, hogy gyenge egyes szov­jet termékek minősége. A szovjet vezetés éppen e gon­dok felszámolása érdekében is törekszik a minőségileg, tartal­milag újszerű gazdasági együtt­működés fejlesztésére, hiszen a két ország egyaránt érdekelt eb­ben. Gorbacsov látogatásától Moszkvában azt várják, hogy újabb lendületet ad annak a fo­lyamatnak, amely nemcsak a legfelsőbb szinten, hanem más vezetők és szakemberek rendsze­res találkozóin is jellemzi a szov­jet-indiai viszonyt. Szántó András Képek a nagyvilágból George Bush amerikai alelnök, akit november 8-án az Egyesült Államok 41. elnökévé választottak, Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral, aki 12 órás hivatalos látogatáson tartózkodott az Egyesült Államokban KARACSI: Az ország legnépesebb városában az egyik szavazó­helyiség előcsarnokában, sorban állnak az asszonyok, hogy lead­hassák voksukat az elnökválasztáson, amelyet 11 év óta először tar­tanak az országban Felsorakozott török katonák és rendőrök néztek farkasszemet az „Észak-ciprusi Török Köztársaság” kikiáltásának 5. évfordulóján az országot kettéválasztó demarkációs vonal egyik ellenőrzési pontjához vonult ciprusi görög egyetemistákkal, akik törökellenes jelszavakat kiáltozva tiltakoztak az ország északi részének elszakí- tása ellen. (Népújság telefoto — MTI) Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. kötvényárfolyamai november 15-től november 18-ig A kötvény megnevezése Kamat­láb (%) Kamat­fiz. dátuma Futam idő Középárfolyam (%) AMFORA ii 11.30 1984-91 105.00 Balaton Volán 11 10.30 1985-92 92.00 Borsodi Iparcikk II. íi 11.01 1985-91 105.00 Borsodi Ruh. Kér. V. íi 11.01 1985-91 105.00 Borsodi Sörgvár íi 01.31 1986-92 101.50 BUBIV 11+3 12.09 1986-91 104.50 DÉLKER-I. 11 03.20 1985-91 101.50 DOMUS 11 12.10 1984-90 104.50 DKV-Paraffin 11+3 11.14 1985-90 100.00 Győr-Sopron Iparcikk. 11 03.20 1986-93 98.50 Heves Megyei Iparcikk 11+2 03.17 1987-93 99.00 Kaposvári Volán 11 12.01 1985-92 103.50 kecskeméti Városi T. KK-I. 11 01.06 1986-91 121.00 KSZE 11 12.15 1986-92 102.50 Mátra Volán-I. 11+2 02.17 1986-91 103.00 Napsugár Ruh. Szöv. PIERT-I. 11 09.24 1985-91 96.00 11 06.30 1984-91 98.00 PIÉRT-II. 11 04.11 1985-92 99.00 Skála-I. 11+2 05.31 1984-91 99.50 Skála-II. 11+2 05.06 1985-92 99.50 Skála-III. 11+2 05.15 1985-92 99.50 Szabolcs Megyei Ipari KV. 11 10.15 1986-92 92.50 Szatinár Bútorgyár 11 10.29 1985-93 91.50 Gazdálkodó szervek által vásárolható kötvények: AGRÁR-I. 12 07.01 1985-93 84.00 AGRÁR-II. 11.5 04.01 1986-94 83.00 OKHB Rt.-I. 11 07.01 1987-94 84.00 OKHB Rt.-II. 11.5 07.15 1987-93 82.00 Kalocsai Paprika 19 89.08.01. 1988-93 99.00 Jelenleg kapható kötvények: Tartósítóipari Komb. KK. 11+2 07.15 1987-93 96.00 107.00 Mátra Volán II. Eger 11+1+2 09.17 1987-92 93.50 Kalocsai Paprika 19 89.08.01. 1988-93 99.00 unuiyaiuuH iujckuíiüiu jcucgucit u acicaici-miiuiuiiui tuggucii a uicgauuii értéktől eltérhetnek. Az árfolyam középárfolyam, ezért vételnél -1 %-ot, eladásnál +1 %-ot felszá­mítunk. Tájékoztató terjedelme miatt nem teijeskörű. Bővebb felvilágosítás az OKHB Rt. egri és hatvani bankszervétől kérhető. Kötvényárfolyamok

Next

/
Thumbnails
Contents