Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-17 / 274. szám

Miért zárták ki a pártból dr. Győri a Mátraalj ai Szénbányák immár nyugdíj as 1

4.

______________________GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. november 17, csütörtök

A történet, ami most az olvasó elé kerül, közel sem szokványos. Annál is inkább nem, mert nem minden nap zárnak ki a pártból vezérigazgatókat. Különösen olyanokat nem, mint dr. Győry Sándor, aki az ezt megelőző években olyan sikereket könyvelhetett el, amelyek nem mindenkinek adatnak meg. Még akkor sem, ha tudásuk legjavát adják, s hosszú éveken keresztül erejük megfeszítésével dolgoznak. A történet nem szók ványos azért sem, mert egyáltalán a nyilvánosság elé kerülhet, ami az elmúlt esztendőkben nem volt jellemző. Ezúttal azonban — köszönhető a nyíltságnak —, úgy az MSZMP Heves Megyei Bizottsága, mint maga az érintett volt vezérigazgató, vagy az Ipari Minisztérium, a szakmai szakszervezet minden segítséget megadott, hogy kiderüljön az igazság, s választ találjunk a kérdésre: miért zárták ki a pártból dr. Győry Sándort ? De vajon kapunk-e elfogadható választ, magyarázatot? Nézzük a

tényeket.

Amit a pártfegyelmi megállapított

Dr. Győry Sándor pályafutása

1947-ben, a Nógrádi Szénbányáknál kezdődött, ahol csillésként, géplakatosként dolgozott. A Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatója 1951-56 között volt, ahol bányagépészmémöki diplomát szerzett. Ezt követően a Mátraaljai Szénbányák Vállalat jogelődjénél helyezkedett el, mint üzemvezető. Később ugyanitt lett gépészeti osztályvezető, igazgató, 1981-től pedig vezérigazgató. Egyéni kitüntetéseit nehéz lenne számon tartani. Közte van a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata, Eötvös Lóránd-díj, Állami Díj, nemzetközi szakmai elismerések, díszpolgárioklevél, s lehetne sorolni. Az általa irányított vállalatnál is szépen haladtak a dolgok. Erről tanúskodik a sorozatos Kiváló Vállalat elismerés, a Kongresszusi Zászló, Nemzetközi Technológiai Trófea, amit még szénbányászat nem kapott. A vállalat mindig nyereséges volt. Úgy tűnt tehát, hogy minden rendben.

Amikor 1985-től megindult a volt vezérigazgató elleni bejelentések áradata. Ezeket a Heves megyei pártbizottság, a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottsággal együtt nem egyszer kivizsgálta, mígnem érdeklődést tanúsított az ügy iránt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a Legfőbb Ügyészség, majd ez utóbbi javaslatára az Ipari Minisztérium, mint szakmai felügyelő szerv is. Ám a megyén kívüli fórumok vizsgálatait megelőzve, a Heves Megyei Pártbizottság 1988. április 23-i ülésének döntése értelmében kizárták a párt tagjai sorából dr. Győry Sándort.

A megyei pártfegyelmiből kitűnik, hogy a munkahelyi demokrácia fórumrendszere csak formailag működött megfelelően. Ugyanakkor az antidemokratikus vezetési módszerek váltak uralkodóvá a vállalatnál, amelyek elsősorban a vezérigazgató abszolút tekintélyére, megfellebbezhetetlen döntéseire, feltétlenül teljesítendő kívánságaira alapozódtak. A vállalat vezetésében kialakult az elvtelen érdekszövetség, amely létrehozta azokat a kifinomult módszereket, amelyek alapján a vállalati hierarchiában a vezetéstől közvetlen egzisztenciális függésben lévők tudomásul vették a kialakult helyzetet.

A pártfegyelmi vizsgálat megállapította továbbá azt is, hogy dr. Győry Sándor saját kérésére az Ipari Minisztérium felügyeletet gyakorló miniszterhelyettesétől elvi engedélyt kapott arra, hogy családi háza építéséhez a vállalati kollektív szerződés feltételeinek megfelelően anyagi támogatásban és kedvezményben részesüljön. A kapott engedély birtokában a volt vezérigazgató saját beosztottaival engedélyeztette a támogatások és kedvezmények konkrét igénybevételét. így történhetett meg, hogy családi háza építéséhez a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Ipari Minisztérium 1986 áprilisában kiadott ajánlását és minden szociális szempontot figyelmen kívül hagyva, 1987. júniusában 220 ezer forint vissza nem térítendő állami tártioga- tást, 50 ezer forint vállalati kamatmentes kölcsönt, ezzel együtt felesége további 120 ezer forint vállalati kamatmentes kölcsönt kapott. Mindhárom tétel a kollektív szerződés szerinti felső határösszeget jelenti. Figyelmet érdemel az is, hogy a vállalati

kollektív szerződés előírásainak sem feleltek mega feltételek mindenben. Tény viszont, hogy

1986-ot követően néhány esetben más, vezető beosztású dolgozó esetében is helytelenül értelmezték a kollektív szerződésben a támogatásokra vonatkozó részt, és a vállalati gyakorlatban ennek az értelmezésnek megfelelően alkalmazták. A megyei pártfegyelmi erkölcsileg elmarasztalta a volt vezérigazgatót abban is, hogy 57 éves korában 15, felesége pedig a nyugdíjkorhatár betöltését követően tíz év további munkavállalásra kötelezte el magát azért, hogy a szerződés betűjének megfeleljen a megállapodás. Erre csak méltányossági alapon kerülhetett volna sor, amit viszont a felügyeletet gyakorló miniszterhelyettestől külön kellett volna kérnie. Elmarasztalták azért is, mert a családi ház építésének szervezésénél az anyagbeszerzésben vállalati dolgozók munkaidőben közreműködtek. Kifogásolták, hogy az építkezés során nagy mennyiségű anyagot szereztetett be a vállalaton keresztül. A kollektív szerződésben biztosított kétezer kilométer kedvezményes fuvarral szemben 3833 kilométert vett igénybe. A különbözetet a bejelentések vizsgálatának időszakában fizette be.

Dr. Győry Sándor jelenleg is Gyöngyösön, a Rákóczi u. 2. szám alatt lakik, a Gagarin Hőerőmű Vállalat szolgálati lakásában. A Mátraaljai Szénbányák Vállalat és a Gagarin Hőerőmű Vállalat 1976-ban, dr. Győry Sándor kérésére — állapítja meg a megyei pártfegyelmi vizsgálat — elcserélte két lakás bérlőkiválasztási jogát. Ezt egy megállapodásban rögzítették. Miután a Mátraalji Szénbányák Vállalat kezelésében lévő lakásból kiköltözött és felvette az onnan járó használatbavételi dijat, a Gagarin Hőerőmű Vállalat lakásába költözött be, és annak is fizette be az azért járó lakás-használatbavételi összeget. Az általa és a Gagarin Hőerőmű Vállalat, mint bérbeadó által aláírt bérleti szerződés rögzíti, hogy a lakást kiköltözéskor a lakó a bérbeadónak köteles visszaadni. Ennek ellenére dr. Győry Sándor a lakásról szabálytalanul a Mátraaljai Szénbányák Vállalat javára mondott le. Onnan vette fel a használatbavételidíj-térítést, a befizetett összeg ötszörösét, azaz 317 ezer forintot. Ugyanakkor a Gagarin Hőerőmű Vállalat csak a lakás-használatbavételi díj háromszorosát téríti vissza annak, aki a lakást leadja. Ezentúl engedélyezték, hogy 1990. szeptember 1-ig továbbra is a Rákóczi u.

2. szám alatt lakjon.

A megyei pártfegyelmi vizsgálat foglalkozik a volt vezérigazgató fiának, ifj. Győry Sándornak lakásügyeivel is. Az ifjabb Győry 1985 márciusában az NDK-beli Freibergi Bányászati Egyetem elvégzése után a Mátraaljai Szénbányákhoz került. Arra hivatkozva, hogy NDK- ál- lámpolgárt kíván feleségül venni, akinek áttelepüléséhez a

megfelelő lakás is feltétel, egy- szoba összkomfortos vállalati támogatást kért a vállalattól. Ezt 1985 májusában 30 ezer forint használatbavételi díj ellenében megkapta. A házasságkötésre

1987. májusában került sor.

A vállalat 1984 júniusában 24 lakásos társasház építésére kötött megállapodást a Pénzügyminisztériummal. A budai társasház építkezésénél a Pénzügyminisztérium a vállalat kérésére egy lakás vevőkijelölési jogát átadta a Mátraaljai Szénbányák Vállalatnak. Az építtetővel folytatott tárgyalások során a vállalat az ajánlatban szereplő, 17.250 forint négyzetméterenkénti árat 15.500 forintra, a tervezésért számított kétmillió forintos ajánlatot 500 ezer forintra csökkentette. Az építkezés során a Mátraaljai Szénbányák Vállalat vesztesége megközelíti a tízmillió forintot. A budapesti Lóránd utcában felépült társasház vevőjéül ifj. Győry Sándort jelölték ki.

Ifjabb Győry Sándor 1987. augusztus 11-én igényelte, hogy budapesti lakásvásárlásához a kollektív szerződés szerinti kedvezményeket biztosítsák számára. Ezt követően 220 ezer forint vissza nem térítendő állami támogatásban, 50 ezer forint vállalati kamatmentes kölcsönben, valamint fedezetlenség rímén további 120 ezer forint vállalati kamatmentes kölcsönben részesült. Ez utóbbi kölcsön folyósítását az 1986 júniusától érvényes kollektív szerződés 1987. április 28-i módosítása tette csak lehetővé. Ifj. Győry Sándor 1987. október 29-én leadta korábbi vállalati bérlakását, amelyért további 150 ezer forintot, a lakáshasználatbavételi díj ötszörösét fizették ki számára. A megyei pártfegyelmi megállapítja, hogy mindez méltán váltott ki felháborodást a vállalatnál, hiszen a vezérigazgató fia részesült a vállalat történetében a legnagyobb támogatásban. A pártfegyelmi vizsgálat megállapította, hogy 131 négyzetméter hasznos alap- területű budai luxuslakás vásárlásának támogatása — túl azon, hogy a kollektív szerződés kizárja a támogatásból mindazokat, akik öt éven belül bármilyen támogatásban részesültek, és ez vonatkozik ifj. Győry Sándorra — ellenkezik a vállalat érdekeivel és teljes mértékben szemben áll az állam által finanszírozott bá- nyászlakás-építési akció céljaival. Ellentétes a társadalom érdekeivel.

A pártfegyelmi vizsgálat megállapította, hogy dr. Győry Sándor vezérigazgatói beosztásával visszaélve, kapcsolatait felhasználva rendezte maga és családja lakásügyeit. Az igénybe vett támogatások egy részével családjával együtt jogtalan anyagi előnyben részesült, a támogatások további részénél a szocialista erkölcs normáit megsértve, egyéni érdekeit az össztársadalmi és a vállalati érdekek rovására érvényesítette. Éppen ezért a megyei pártbizottság 1988. április 23-án kizárta a párt tagjai sorából dr. Győry Sándort.

A legfőbb ügyész, a KNEB és az Ipari Minisztérium vizsgálata

Mint arról már szóltunk, a be- jelentés alapján folytatott vizsgá- jelentések nemcsak a különböző latot. Ez azonban elsősorban a megyei szervezetekhez érkeztek. Lóránt utcai társasház építésére A Központi Népi Ellenőrzési Bi- vonatkozott, amivel mi most ez zottság az MSZMP KB Titkársá- esetben nem foglalkozunk. Rigához 1988 januárjában tett be- vonatosán azonban közöljük a

legfőbb ügyész megállapításait. Ezek szerint dr. Győry Sándor csak méltányossági alapon és csak akkor lett volna jogosult családi ház építésének támogatására, ha önálló lakása a jogos lakásigény mértékének felső határát nem haladja meg. így 1987 júniusában jogalap nélkül részesült 220 ezer forint vissza nem térítendő támogatásban, továbbá 50 ezer, illetve 120 ezer forint kamatmentes kölcsönben. A legfőbb ügyész megállapította továbbá azt is, hogy a Mátraaljai Szénbányák Vállalat szervezési és működési szabályzata értelmében a vezérigazgatót az ipari miniszter nevezi ki, menti fel és gyakorolja munkaviszonyában a munkáltatói jogokat. Erre tekintettel szükséges és indokolt lett volna a minisztérium részéről a vállalati döntésről való tájékozódás, a szerződés ellenőrzése, a vezérigazgató lakásügyének figyelemmel kísérése. A Mátraaljai Szénbányák Vállalat és a Gagarin Hőerőmű Vállalat közütt 1976. november 3-án létrejött lakáscseréről elmondható: a megállapodásban kikötötték, hogy az ingatlanok kezelői jogában ez változást nem eredményez. Nem szól a szerződés arról, ami a vita tárgyát képezi, hogy a kijelölési jog egyszeres vagy végleges. A legfőbb ügyész álláspontja szerint viszont csak egyszeri bérlőkijelölési jog cseréről van szó. Mivel a lakbért dr. Győry Sándor a Gagarin Hőerőmű Vállalatnak fizette. így jogellenesnek ítélte a szénbányák eljárását, amikor a 317 ezer forint díjtérítést dr. Győry Sándor részére készpénzben kifizették. Az összeget egyébként is az Országos Takarékpénztárhoz kellett volna átutalni.

A legfőbb ügyész megítélése szerint ifj. Győry Sándor budapesti lakásmegoldásának támogatása jogilag nem támadható. Az vüágosan kitűnik viszont, hogy dr. Győry Sándor vezérigazgató beosztásával visszaélve, kapcsolatait felhasználva rendezte maga és családja lakásügyeit.

Ezekkel a megállapításokkal 1988 márciusában a legfőbb ügyész az ipari minisztert arra kérte, hogy vizsgálja ki a dolgot, s az anyagi, illetve személyi fe- lelősségrevonásra a szükséges intézkedéseket tegye meg. Az Ipari Minisztérium fegyelmi eljárása

1988. május 18-án kezdődött. Megállapították, hogy a munkáltatói támogatás igénybevételét az 1985. november 25-én kelt miniszterhelyettesi engedély — a vállalat kollektív szerződésében meghatározott feltételek mellett — tette lehetővé. Mivel azok dr. Győry Sándorra, mint a vállalat első számú vezetőjére érvényesek, így az nem jogszerűtlen. Tény azonban, hogy a kollektív

.szerződés a kialakult vállalati gyakorlat alapján hibásnak minősíthető, mert a természetbeni és pénzbeli támogatási formát egyértelműen nem választja külön. Az elvégzett revizori vizsgálat megállapította, hogy 1986- ban és 1987-ben az előzőekben említett elvek alkalmazásával összesen 311-en kaptak lakásépítéshez pénzbeli támogatást. Közülük 217-en 150-220 ezer forint vissza nem térítendő támogatást, valamint 50 ezer forint kamatmentes kölcsönt. A vizsgálat azt is megállapította, hogy 36 azoknak az eseteknek a száma, amikor a házastárs is részesült 50-200 ezer forint közötti kamatmentes kölcsönben. Mindezek alapján megállapították, hogy dr. Győry Sándor terhére jogszerűtlenség nem róható fel, ezért őt fegyelmi vétség nem terheli.

A két vállalat közötti lakáscserével kapcsolatosan megállapították, hogy a Mátraaljai Szénbányák eljárása, azaz a lakásról való lemondás elfogadása és a 317 ezer forint díj térítésnek dr. Győry Sándor részére történt kifizetése jogellenes volt. Ezért dr. Győry Sándort felszólították a jogtalanul felvett 317 ezer forintnak a Mátraaljai Szénbányák Vállalat részére történő visszafizetésére.

A budapesti Lóránt utcai építkezés kivitelezője, fővállalkozója a Mátraaljai Szénbányák volt. Az ezért kapott egy lakás vevőkijelölési jogát ifjabb Győry Sándornak ítélték. Ezzel kapcsolatban az Ipari Minisztérium fegyelmi vizsgálata megállapította, hogy a vevőkijelölési jog biztosítása idején a Mátraaljai Szénbányáknál jelentős feladatként jelentkezett a külfejtéses lignitbányászat fejlesztése. Ez a feladat nagy mértékű NDK-gépimport mellett valósíthetó meg. A Mátraaljai Szénbányák Vállalat megállapodást kötött a NIKEX Vállalattal arra vonatkozóan, hogy saját szakértője az import és export üzletek bonyolításánál közreműködik. Erre a feladatra ifj. Győry Sándort tartották a legalkalmasabbnak, aki külfejtéses bányamérnök, tanulmányait az NDK-ban végezte, így a szükséges nyelvismerettel, szakmai hozzáértéssel is rendelkezik. Mindezek alapján dr. Dakó György termelési vezérigazgatóhelyettes ifj. Győry Sándort bízta meg a feladat ellátásával, amely rendszeres budapesti munkavégzést tett szükségessé. Ez volt az indok ifj. Győry Sándor lakásügyének rendezésére, a budapesti lakás vevőjéül történő kijelölésre. A vállalat 13 tagból álló vezetői értekezlete a vevőkijelölést egyhangúlag megszavazta. Mulasztás az a körülmény, hogy a vállalat a budapesti lakás megvásárlásának lehetőségét nem hirdette meg.

Az 1987. évi ütemezésnek megfelelően 35 személyi tulajdonú lakás vevőkijelölési jogát a városi tanács a vállalat részére megadta. Ezt az üzemeknél meghirdették. Azonban 16 lakás vevőkijelölési jogát 1987. július 23-án visszaadták a tanácsnak. Azért, mert a maximális vállalati támogatás ellenére nem volt jelentkező.

Ide tartozik még — ami szintén hatott a kedélyekre -, hogy dr. Győry Sándor a fegyelmi eljárás ideje alatt rokkantsági nyugdíjkorkedvezményt kért és kapott. A fegyelmi eljárást az Ipari Minisztérium a munkaviszony megszűnése, azaz a rokkantsági nyugdíjba történő helyezése miatt szüntette meg.

Erről Czipper Gyula iparimi- niszter-helyettes a t következőképpen vélekedik:

— Ez egy jogi kategória. Korábban kérte, hogy korkedvezménnyel mehessen nyugdíjba. Ezt nem tartottuk etikusnak, mert tartott a vizsgálat. Amikor azonban az orvosi papírokat bemutatta, s rokkantsági nyugdij- korkedvezményt kért, azt meg kellett adnunk, mert jár. Erkölcsileg a kettő egészen különbözik.

— Az ipari minisztériumi vizsgálat megállapított-e valami elmarasztalót dr. Győry Sándor ellen?

— A 317 ezer forint lakáshasználatbevételi díj jogtalan felvételén túl mást nem. Ezt sem ő vette fel, hanem átutalták az OTP-nek. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy mindezt anyagi előnyök miatt tette, azaz nem rosszhiszeműen járt el.

Kovács Lászlót, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát arról faggattuk, hogy a megyei pártfegyelmi eljárás során megfogalmazott munkahelyi demokrácia fórumrendszere valóban csak formailag műkö- dött-e megfelelően?

— Először is hadd kezdjem azzal, hogy a munkahelyi demokrácia fórumrendszerét a szakszervezeten kívül nincs joga más testületnek minősíteni. Egyébként a legjobb megítélésünk szerint soha nem volt probléma a Mátraaljai Szénbányáknál.

— A szakszervezet tapasztalt-e jogsértést, fegyelmire alapot adó intézkedést, magatartást?

— Alaposan megvizsgáltunk mindent, s ez alapján csak azt tudom mondani, hogy a jogszabályoknak, valamint a kollektív szerződésnek megfelelően vette fel a vissza nem térítendő és a kamatmentes kölcsönöket. Senki nem szenvedett ebből hátrányt, mert aki csak kért, kapott lakás- vásárláshoz, -építkezéshez támogatást. Sőt, ebből az alapból nem csekély összeget még meg is takarítottak.

„Én ennek a pártnak sokat köszönhetek, én ennek a pártnak akarok tagja lenni...”

Dr. Győry Sándor készségesen fogadott lakásán, hogy a történtekről beszélgessünk. Azt mondta, nincs titkolni valója, majd előrebocsátotta, nem érzi magát bűnösnek.

— Mikor lett párttag?

— Székesfehérváron szakérettségis koromban, 1951-ben vettek fel a párt tagjainak sorába. Akkor 21 éves voltam, s még arra is emlékszem, hogy délután kezdődött az ülés.

— Hogyan érintette, hogy közel negyven évvel később kizárták a pártból?

— Rendkívüli módon lesújtott maga az eljárás körülménye is. A mai napig is vannak olyan kérdések, amit nehezen tudok emészteni. Ilyen például az, hogy antidemokratikus vezető voltam. Ha ma valaki végignézi a dokumentumokat, soha sehol még csak utalást sem talál erre. Egyszemélyi felelősséggel bíró vezető voltam. Nyűt szívvel vállaltam, hogy a gazdasági célok megvalósításának körülményeiről a döntés előtt vitatkozzunk. Úgy érzem, engem elismert a kollektíva, ezért érthetetlen, hogy ezt a bélyeget rám sütötték. A vállalat mindig nyereséges volt. Sok éven keresztül a magyar szénbányászat úgy teljesítette tervét, hogy itt, Visontán jelentősen túlteljesítettük a tervet. Amikor 1981. január 1-től megszűnt a tröszt, életre hívták az igazgatótanácsot. Ennek a nyolc szénbánya vállalat vezérigazgatója volt tagja. Évente elnököt választottunk magunk közül. Engem öt éven keresztül újraválasztottak. Miért, ha antidemokratikus vezető voltam? Egy biztos, hogy követke- v zetesen számonkértem a feladatok végrehajtását, hiszen nem egyszer a megyei párt-végrehajtóbizottság előtt be kellett számolnom munkánkról, a külfejtés állapotáról, állásáról. Az, hogy engem kizártak a pártból, egy folyamat része, ami 1985-től kezdődött.

— Felhívta valaki arra a figyelmét, hogy sorozatos támadások érik, vagy hogy nem jó úton halad, s változtasson?

— Ákkor kezdődött ez az egész, amikor a vállalat megpályázta a Munka Vörös Zászló Erdemrendk'itüntetést. Ez a legnagyobb kollektív elismerés. Akkor nem hivatalosan, de kaptam arról tájékoztatást, hogy egy 21 pontos, névvel ellátott bejelentés érkezett a Heves megyei pártbizottságra. Ezt kivizsgálták, és a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága lezárta az ügyet. Engem is meghívtak erre az ülésre, de szanatóriumi kezelésem miatt nem lehettem ott. A Mátraaljai Szénbányák pártbizottságának titkára, Hatvani Ferenc és Kónya Lajos, a gyöngyösi városi pártbizottság első titkárának vitájává változott ez az egész. Odáig elmentek, hogy mindkettőjüket figyelmeztetésben részesítették. Ezután névtelen bejelentések érkeztek személyemmel kapcsolatban a Heves megyei pártbizottságra, valamint a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság-