Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 12., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A megyei KISZ első számú irányítója így véli: „A stabilizáció, a kibontakozás sikere, a fiatalok csatlakozásától függ” — Napjaink eldöntendő kérdé­se: milyen szerep jut a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség­nek a megújulásban? Hallani le­sújtó véleményeket munkájának tartalmatlanná válásáról. Sok szó esik a névváltoztatás szükséges­ségéről is. Valóban arra kell gon­dolnunk, a megyei bizottság utol­só első titkárával beszélgetünk? A tisztség jelenlegi viselője, Sós Tamás, nem ért egyet a túlzottan borúlátókkal: — Vitákkal teli időszak a mosta­ni, tart egyfajta kidolgozó munka szövetségünkben. Ez történt a múlt hét végén a Központi Bizott­ság ülésén. November 18. és 20. között rendezzük országos értekez­letünket, amelyen programot ala­kítunk ki. Utána az alapszerveze­tekben vitatják meg tagjaink a főbb kérdéseket, de sor kerül erre a KISZ-en kívüliek, s a párttagok körében is. A végső döntés a jövő tavaszi kongresszus feladata lesz. Ma még KISZ-vezetők sorai­ban is megoszlik a vélemény a tar­talmi munka újjáalakításával és a szervezeti élettel kapcsolatban. Szerintem továbbra is szükség van baloldali ifjúsági szervezetekre! Én a nevet nem változtatnám meg: mindegyik szavának önálló jelen­téstartalma van. Mélyek a gyökerei társadalmunkban, igen sok ember kötődik hozzá. A hangsúly ma a szövetség szón van! Meg kell tarta­ni azt, ami jó, mindent egy csapás­ra nem szabad megszüntetni, vi­szont változtatni kell mindazon, ami elavult. Ezért nem értek egyet azokkal, akik szerint „szétverjük” a KISZ-t. — Az azonban kétségtelen, meglehetősen nagy a szervezet tekintélyvesztése. Elég, ha csak a felsőfokú intézményekre, a tizen­évesekre gondolunk. Heves me­gyében erről mi a gyakorlati ta­pasztalat? — Az elmúlt időszakban a mar­kánsabb politizálás ellenére — ne felejtsük el a Jövőnk a tét! vagy a Lépjünk felelősséggel — jövőn­kért! akciónk, illetve a Milyen szo­cializmus? vitái. — tart egy eróziós folyamat. Ezt meg kell állítanunk! — Kézzel foghatóan mégis mi­ben mutatkozik meg a KISZ irán­ti bizalom csökkenése? — Először, is a taglétszám meg­csappanásában. De ennél is káro­sabb jelenségben: a fiatalok egy je­lentős része elfordult a közélettől, a politizálástól. A szük­ségesnél kisebb a befolyásunk a ti­zenévesek, s a 20—25 esztendősök körében. Létezik egy mag, amely erőteljesebben hallatja a hangját, főleg a politikai intézményrend­szer korszerűsítése, a gazdasági élet jobbítása érdekében. Ezt a magot a 30 év körüliek alkotják... — Az elfordulás okai? — Mindenekelőtt összefügg az­zal, hogy az ifjúság helyzete az utóbbi időben rendkívül kedvezőt­lenül alakult. Az elmúlt másfél év­tized alatt rosszabbodtak a feltéte­lek, s ez igen érzékenyen érintette a fiatalságot. Növekedett például az iskolázottság, de nem javult a tudás elismerése. Sok új lakás épült ugyan, de romlottak az önál­ló otthonhoz jutás lehetőségei. Ne­hezebb lett családot alapítani, megkezdeni az önálló életet. Évti­zedek óta törekvés a teljesítmény szerinti bérezés hazánkban, ám az még mindig a munkában eltöltött idő alapján történik. Az elhelyez­kedés is korlátok közé szorult, bár megyénkben nincsenek válság- ágazatok. Az is tény, hogy 1970 óta gyengültek a fiatalok vezetővé vá­lásának esélyei. — Talán az is ebbe a sorba tar­tozik, hogy a kelleténél kisebb az ifjabb korosztályúak aránya a vá­lasztott testületekben, amelyek a döntések meghozói... — Ez kétségtelenül nekünk is lecke, hogy azon legyünk, minél több rátermett fiatal indulhasson a következő tanácsi választásokon, és kerüljön be különböző politikai és társadalmi testületekbe, kapja­nak a gazdaságban vezetői megbí­zatást. — Ma már az sem tűnik megle­pőnek, hogy egyre szélesedik a KISZ konkurenciája. . — Már 1984-ben párthatáro­zatban szerepelt, hogy jöjjön létre szövetségünk mellett ifjúsági szer­vezet. A szakszervezeti ifjúsági ta­gozatban azonban nem sikerült megtalálni ennek megfelelő for­máját. Most, főképp a fővárosban alakulnak új szervezetek. A Ma­gyar Ifjúság Országos Tanácsa elő­készítő bizottságában jelenleg 12 található. Ez a tendencia felerősö­dik majd az egyesülési törvény ha­tályba lépésével. A korábbi mono­polhelyzetünket, a hegemonszerep válthatja fel, azt azonban meg kell őriznünk. Ehhez persze, aktívabb politizálásra, tartalmasabb mun­kára van szükség, ellenkező eset­ben a meglévő pozícióinkat is el­veszíthetjük. — Éppen ez foglalkoztat ma­napság sokunkat: mi lenne az a tartalmasabb tevékenység? — Rengeteg fórumon vettem részt mostanában, s a tapaszta­latom, hogy számos, a szocializ­mushoz fűződő illúzió szertefosz­lott, sokak önbizalma megcsap­pant. Fennáll egyfajta bizalom- vesztés is. Ugyanakkor nyilvánva­ló: a stabilizáció, a kibontakozás sikere alapvetően az ifjúság csatla­kozásától függ! Attól, hogy a ked­vezőtlen hatások ellenére, sike­rül-e érdekeltté tenni a fiatalokat a megújulásban ?! Túl kell lépnünk a reform hazai történetében már fel­ismert következetlenségeken! A megszokás, a rutin, az egyének és a szervezetek életében sokszor még mindig erősebb a változtatás igé­nyénél. Sajnos, jellemzőek a lát­szatcselekedetek, még akkor is, ha a változatlanságsenkinek se jó. Ma értékrendünkből leginkább a hit hiányzik, az a meggyőződés, hogy viszonyaink alakíthatók, helyze­tünk — ha áldozatok árán is — job­bítható. Épp ezért a feltételek és a lehetőségek tisztázása után az egy­ségesfellépés az egyedüljárható út. — Nem mellékes tudnunk azt sem, az országos értekezlet elé kerülő programtervezet mennyi­re ad módot a kívánt szoros együttműködésre? — Ma leginkább arról folyik a vita, mi legyen a KISZ platformja, politikai programja, mit tesz, mit képvisel, hogyan alakul a szerve­ződése. Utóbbi téren a rugalma­sabb forma az elképzelésünk, amelyben elférnek a hagyományos és az újszerű szervezeti megoldá­sok, a rétegek, ágazatok, vagy érté­kek és érdekek mentén létrejövő összefogás. Alulról építkezőnek kell lennie szövetségünknek. En­nek szellemében a KB álláspontja, hogy nem határozzuk meg részle­teiben a jövő -KISZ-ét, hanem a hozzá vezető utat jelöljük meg. — Érdekelne, hogy megyénk­ben mire számíthatnak a megúju­lás kapcsán a fiatalok? — A nyári vezetőképző tábora­inkban, amelyeket már az értekez­letre készülés jegyében rendez­tünk, mintegy ezren vettek részt. Hasznos volt a közelmúltbeli me­gyei ifjúsági aktíva. Hamarosan is­mét lesz találkozó ifjúsági szövet­ségünk megyei vezetőivel, akikkel közösen elemezzük a megújulással kapcsolatos teendőinket. A nyílt­ság jellemzi majd a küldöttek váro­si választói gyűléseit. Ezek nyilvá­nosak lesznek, bárki elmondhatja a véleményét, s végül a jelenlévők maguk döntenek arról, ki képvi­selje őket a novemberi országos fó­rumon. A következő hónap elején olyan témákban rendezünk nyílt vitákat, amelyek az ifjúságot külö­nösen érintik, foglalkoztatják. így a környezetvédelemről, az oktatás­ról, a szociálpolitikáról. A Köz­ponti Bizottságban létrejött az úgynevezett Horizont-hálózat, amely vitaanyagokkal is ellátja a közösségeket. Előadás-sorozatot tervezünk a nemzettudat kérdése­iről, nagyobb figyelmet fordítunk a tömegpolitikai munkára is: lesz demonstrációs rendezvényünk, il­letve több helyen mikrofonos fó­rum, ahol mindenki közzéteheti gondolatait. — Elégségesek ehhez az ifjúsá­gi szövetség eszközei? — Fontos bázisunk a felsőtárká- nyi politikai képzési központunk, amely mindinkábbb mozgalmi munkánk centrumává válik. Emellett bevételes rendezvények­re is jól megfelel. Tavaly például gyerekeknek karatetanfolyamot szerveztünk ott, a befolyt összeg­ből síléceket vásároltunk, s három turnus mehetett téli sportot tanul­ni a szlovákiai hegyekbe. Indul ön­költséges nyelvtanfolyam is, tagja­inknak támogatást adunk. Ha­szonnal jártak szervezeteinknek a szerződéses közösségi munkavál­lalások. Az év kilenc hónapjában több, mint 11 millió forint értéket termeltek, s kasszáikba — közös­ségi pénzként — 4,5 millió forint került. — Befejezésül nem kis horde­rejű a megintcsak sok fiatalban felmerülő kérdés: változik-e a párt és ifjúsági szervezetének vi­szonya? — Igen, változik. Az nyilvánva­ló, továbbra is a párt ifjúsági szer­vezeteként tevékenykedünk. Együttműködünk a stratégiai cé­lok valóra váltásában, részt ve­szünk politikájának alakításában. Ugyanakkor közvetlen pártirányí­tás nélkül dolgozunk a jövőben. Adott kérdésekben szervezeteink a pártszervekétől eltérő álláspontot alakíthatnak ki. Az MSZMP poli­tikáját a KISZ-ben dolgozó tagjain keresztül érvényesíti. Igényeljük a párt segítségét és kritikáját, de mi sem mondunk le a pártot érintő elvszerű kritika jogáról. Szalay Zoltán Juhászatok — vállalkozókkal A juhászok anyagi érdekeltségé­nek növelésére újszerű vállalko­zási formákat vezetnek be az ál­lami gazdaságokban. Ennek eredményeként a többéves visz- szaesés után tavaly a juhot tartó gazdaságoknak csaknem a fe­lében, 17 nagyüzemben nyeresé­gessé tették a tartást, egy tucat gazdaságban pedig legalább már a ráfordításokkal azonos bevé­telt értek el a külpiacokra is érté­kes cikkeket, gyapjút, birkahúst, bárányt, tejet termelő ágazatban. Az állami mezőgazdasági nagyüzemeknek mintegy a har­mada, 37 gazdaság tart fenn ju- hászatot. Közülük jó néhány már vállalkozókra bízza az állatállo­mány gondozását, önelszámoló egységként kezelve a juhászatot. A gazdaságok többségében a vállalkozók nemcsak eredmé­nyessé teszik a juhászatot, ha­nem a nagyüzemet megkímélik a felesleges kiadásoktól, csök­kentve az általános költségeket. A legtöbb ilyen gazdaságban nem kell a juhászat miatt va­gyonőrt, legelőőrt, takarmá- nyost, s gépkezelőt fizetni, hi­szen e tennivalókat maguk a csa­ládi vállalkozók, vagy a koráb­ban kevésbé önálló, másfajta brí- gádszervezetben dolgozók látják el. Gyémántszemcsés vágókorongok növekvő' mennyiségben Budapesten, a Gránit Csi- szőlószerszám- és Kő­edénygyártó Vállalat készíti a gyémántszemcsés vágó­korongokat 250-től 3000 milliméterig, amelyekkel minden nem fémes anyag vágható. Az eddig jórészt külföldről beszerzett szer­szám hazai előállítása, jó minősége megnövelte a ter­mékük iránti keresletet. így a gyár az idén 60 százalék­kal növeli a termelést. Ké­pünkön: Kerecsen László a vágóélre ráforrasztja a gyé- mántszemcsés szegmense­ket. (MTl-fotó: Hámor Szabolcs) Szakszervezeti világkonferencia Budapesten A XXI. század felé... Az elmúlt héten október 4. és 6. között Budapesten rendezték meg a dolgozó fiatalok IV. világkonfe­renciáját. A tanácskozás, amely egyébként „A világ ifjúsága arccal a XXL századfelé ’’címet viselte, a föld fiatalságának legégetőbb problémáit taglalta. A 106 nemzeti, valamint a húsz nemzetközi szervezet részvételé­vel lezajlott ülésszak (a Szakszer­vezeti Világszövetség szervezésé­ben) a kor úgynevezett globális kérdéseire igyekezett választ ke­resni. Globális problémák A munka főbb területei voltak; a technikai fejlődés következmé­nyei, az emberi jogok, a környe­zetvédelem és a nyomor elleni küzdelem. A konferencia célkitű­zéseit a legátfogóbban a francia Minder Patrick az előkészítő bi­zottság és az SZVSZ ifjúsági bi­zottságának elnöke foglalta össze. Előadásában elmondta: a ta­nácskozás címe azt fejezi ki, hogy szükséges az új évezredbe való át­lépés perspektíváival foglalkozni. Hiszen a gondok — munkanélkü­liség, az oktatás romló helyzete, a szakszervezeti jogok elleni táma­dás stb.— halmozódnak, a legfőbb áldozat pedig mindenkor éppen a fiatal réteg. A mozgalomnak nem szabad ismételnie magát. S bár a tapasztalatokat figyelembe kell venni az ifjúság új igényeinek és óhajainak kell elsőbbséget biztosí­tani. A fejlődés felgyorsult ritmusa új kérdéseket, új utakat, megközelíté­si módozatokat vet föl, s mindez a régi stílussal gyakran nem egyezik. Az új igények megfogalmazása a fiatalság saját identitását fejezi ki. Ők ugyanis sokkal érzékenyebbek a negatív változásokkal szemben, s mindez olykor feszültséget szül közte és az idősebb generáció kö­zött. Az ifjúság „másféle” alapál­lása az új szemléletmód — az előbbrejutás legfőbb záloga. A nyolcvanas éveket a nagy át­alakulások korszakaként értékel­hetjük. A felhalmozódó feszültsé­gek ugyanakkor komolyan veszé­lyeztetik a jövőt, s ez kihívást jelent a szakszervezetek számára is. Meg kell vizsgálniuk hogyan mozgósít­hatnának a cél érdekében nagyobb tömegeket az eddiginél hatéko­nyabb módszerekkel. A tőke lényege változatlan A békeharc mellett a szakszer­vezetek legfontosabb feladata a tőke elleni küzdelem. Világos ugyanis: a tőke alanynak tekinti az ifjúságot, a nyereség megszerzésé­hez. így a profit érdekében min­dent megtesz, nem foglalkozik a társadalombiztosítással, valamint munkanélküliséggel. Az ifjúság a legfejlettebb tőkés országokban is kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Ők az áldozatok elsősorban, hi­szen ez a réteg kevésbé szervezett és strukturált, ezért a legjobban ki­használható. A kormányok pedig támogatják a tőkét a fiatalokkal szemben: el­szigetelik őket a munkásosztály­tól, passzívvá teszik őket, hogy ne kapcsolódjanak bele a szakszerve­zeti mozgalomba. Alapvető társa­dalmi problémákat — kábítószere­zés, bűnözés — nem hoznak össze­függésbe a szociális bajokkal. A mozgalomban azonban egyre nagyobb arányú a részvétel, így si­kerülhet csak engedményeket ki­vívni a tőkével szemben. Erre mostanában igen nagy szükség van. A nyugati világ egyes részein ugyanis támadásba lendültek a konzervatív erők; leépítik a társa­dalombiztosítás rendszerét, s meg­torpedózzák a szociális és egész­ségügyi rendeleteket. Ebben a szi­tuációban új munkásrészvételi formákat kell kialakítani. A szakszervezeteken belül tük­röződniük kell a fiatalok elvárása­inak; az ő igényeiket is kifejezésre kell juttatni. Bebizonyosodott, hogy nemcsak az úgynevezett nagy célok elérésénél, hanem a legkisebb ügyek intézésénél is képviselni kell a dolgozók érdeke­it. A mozgalomnak ugyanakkor továbbra is harcolnia kell a fegy­verkezés ellen, mert botrányos, hogy a fegyvermonopóliumok profitja érdekében fenyegetettség­ben él az egész emberiség. A szak- szervezeteknek közös álláspontot, nemzetközi összefogást kell meg­teremtenie. Ennek fő aspektusai: a szolidaritás és az együttcselek- vés. A charta A közös nemzetközi fellépés ér­dekében a világkonferencia egy chartát adott ki, amelyben legfőbb követeléseit fogalmazza meg. En­nek bevezetőjéből idézünk: „Az új millenneum előestéjén a fiatalok szerepe egyre jelentősebbé válik a termelési folyamatokban és a tár­sadalom fejlődésében. A 2000. év felé haladva a fiatalok száma meg­haladja az 1 billiót. Ennek az új ge­nerációnak jut osztályrészéül egy olyan világ építése, amelyben ér­demes lesz élni, az egyenlőség és a társadalmi igazságosság világáé, nem kell félni a jövőtől, egy olyan világé, ahol a tudományos ismere­tek fogják siettetni az emberi hala­dást és nem a katonai-ipari komp­lexumok pusztító ereje, és minden fiatalnak minden lehetőség ren­delkezésére áll majd képességei­nek kifejlesztésére az emberiség további haladása és a béke elérése érdekében, előmozdítva a szolida­ritást és a nemzetközi együttmű­ködést. Ugyanakkor a mindennapok realitása a dolgozó ifjúság milliói számára távolról sem kielégítő. El­sősorban őket sújtja a munkanél­küliség és a szakszervezeti jogokat ért sokrétű támadás, ők a szenve­dő alanyai az oktatási és szakkép­zési rendszerek hiányosságainak, a társadalom jólétét szolgáló rend­szerek hiányosságainak. A világ katonai célú kiadásai még mintegy 2600 millió kevésbé fejlett ország­beli ember keresetének felel jpeg és leginkább a fiatalokat érinti a szegénység. Akkor, amikor oly sok gazdasági, társadalmi, ökoló­giai és más kérdés vár sürgős meg­oldásra, az emberiség továbbra is megközelítőleg 2 millió dollárt po­csékol el minden percben a fegy­verkezési hajszára. Bármelyik országban éljenek is, a dolgozó fiataloknak, saját szem­pontjukból, szembe kell nézniük annak a társadalomnak a problé­máival, amelyben élnek. Függetle­nül a politikai berendezkedéstől, amelyben élnek, a világ ifjúságát összeköti az élet iránti igény, a nemzetközi szolidaritás a tartós békéért egy igazságos világban, a társadalmi haladás közepette.” A legfőbb követeléseket, jogo­kat pontokba foglalta össze a do­kumentum. Ezek: Követelik a jo­got, hogy méltósággal élhessünk egy békés, haladó világban, a munkához és a biztos, szakképzett és jól fizetett munkalehetőségek­hez való jogot, az igazságos bérek­hez, valamint a csökkentett mun­kaidőhöz való jogot, jogot a meg­felelő munkakörülményekhez, munkahelyi egészséghez és biz­tonsághoz, egészségvédelemhez és társadalombiztosításhoz, az okta­táshoz és szakképzéshez való jo­got, a foglalkoztatás biztonságá­hoz és munkanélküli segélyhez va­ló jogot, a kulturálódáshoz, pihe­néshez, sporthoz való jogot, az ott­honhoz való jogot normális kör­nyezetben, a szakszervezetek életé­ben való részvételi jogot, jogot a haladó társadalom építésében való teljes körű részvételhez. Ez utóbbi­ban egyébként követelik, hogy egyetlen fiatalt se vonhassanak kérdőre, tilthassanak el a munká­tól, vagy foszthassanak meg sza­badságától, kora, véleménye, szár­mazása vagy politikai, filozófiai, vallásos meggyőződése miatt. A dokumentum végül így záródik: „A IV. szakszervezeti világkonfe­rencia — a dolgozó ifjúság problé­máiról — résztvevői felhívással fordulnak a világ minden szak- szervezetéhez, hogy vállalják a kezdeményezések legmegfelelőbb formáját, amellyel a fiatalok elér­hetik az összes előzőekben megfo­galmazott követeléseiket. ” Havas András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents