Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
_______________________________________________________________________________________________________•----------------------------------------NÉPÚJSÁG, 1988. október 8, szombat MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS 5. M indennapi nyelvünk A nyelvsorvadás útjait járjuk?! (Részlet a Diadal és tragédia című Sztálin-életrajzból) Fordította: Zahemszky László Sztálin és Ribbentrop (1939, szeptember) Közleményünk címét egy olvasónk leveléből idéztük. Meg is döbbentem, s ezek a kérdések tolultak toliamra: Nem túlságosan bonílátó-e levélírónk, vagy nem áll messze az igazságtól állítása? Sütő András hasonló felelősséggel hívja fel a figyelmünket arra, hogy „nyelvünk önvédelmi ereje megfogyatkozik. Testét ellepik az idegen szavak. Amire seregnyi szinonimája, rokon értelmű szava volt, senyvedten már alig talál kifejezést. Közléseink ezért szegényesek, pontatlanok, egy idő után éppenséggel hamisak is” (A lőtt lábú madár nyomában 330.1.). Mindennapi nyelvhasználatunk tükrében ezzel kapcsolatban elsősorban azt kell kiemelnünk, hogy a feleslegesen megszaporodó idegen szavak nemcsak a nyelvet használók számára jelentenek tehertételt, hanem hozzájárulnak ahhoz is, hogy szürkül, sőt kiüresedik nyelvünk közlő, kifejező színskálája, s egyre nagyobb tért hódít a szellemi restség. Ha kifejező képet és jelet kíván közölnivalónk, akkor az idegen kifejezésnek adunk elsőbbséget, még az esetben is, ha több jó magyar megfelelőből lenne módunk válogatni. Példatárunkból az is kitűnik, hogy gondolataink az idegen nyelvi formák nyűgében szinte tehetetlenül vergődnek, és akadályozzák a megértést, íme, a beszédes példák: Juhász Ferenc műveiben „a képi és a fogalmi gazdagság interferál„ (Népszava, 1988. aug. 13.). — „Mind a kormányzati szintű, mind a szövetségi szintű vezetésben mutatkozik annyi elasz- ticitás, hogy alapvető nézetkülönbségek áthidalhatók legyenek” (M. Hírlap, 1988. febr. 27.). — „Az Ifjúsági Magazin épp ezt a szellemi extravaganciát pellengérezi ki” (M. Hírlap, 1988. márc. 2.). — „A tennivalókra jóval összefüggőbb és konzisztensebb feleletet kaptunk” (Népszabadság, 1988. aug. 27.). — „Kézbe venni és megtapintani, megsimogatni a merített papirosokat, ez maga a taktilis élvezet” (Élet és Irodalom, 1988. szept. 2.). Az idézett szövegrészietekben szerephez jutott idegen nyelvi elemek miatt szorultak háttérbe ezek a magyar megfelelő kifejezések: kölcsönhatásban van, rugalmasság, különcködés, tartalmasabb, a tapintással kapcsolatos stb. Nyelvünk kifejező erejének sorvasztását kell látnunk abban a szóhasználati jelenségben és gyakorlatban, hogy egy-egy új fogalom megnevezésére is az idegen szavak tolakodnak előtérbe: „A dolgozói participá- ció, azaz a részvétel a vállalatok vezetésében tulajdonképpen új fogalom nálunk” (M. Hírlap, 1988. jún. 8.). Rokon értelmű szavaink gazdag tárházának elszegényedésében is ludasok az idegen szavak. Az exkluzív szóalak miatt szorulnak vissza pl. a sajtó nyelvhasználatában ezek a nyelvi formák: zártkörű, előkelő, választékos, válogatott, kizárólagos, különleges, nem mindennapi, kivételes, példátlan, egyéni, érdekes, érdeklődésre számot tartó. Nap mint nap olvashatjuk az újságok hasábjain ezt a jelzős szerkezetet: exkluzív interjú. Az átlagolvasó bizonytalanságban leledzik: mire gondoljorfaz idegen nyelvi formák olvastán, s melyik magyar megfelelővel helyettesítse be az exkluzív jelzőt. Az ön- és műveltségfitogtató tetszelgés számlájára is írható az idegen szavak túlbuijánzása pl. az extrém szóalak esetében: extrém öltözködés, extrém gondolatok, extrém viselkedés. A magyar megfelelők, a túlzó, a szertelen, a szélsőséges, a rendkívüli szavak egyértelműbb közlést fogalmaznak meg számunkra. Dr. Bakos József Füzesabonyi művelődési központ Megújuló külső — sokszínű kínálat A füzesabonyi művelődési központ felújításához* elég szűkös anyagi forrás állt rendelkezésre. Százezer forintot saját erőből teremtettek elő, a tanács pedig nyolcszázezer forinttal járult hozzá. A munkákkal jó ütemben haladnak, várhatóan még a tél beállta előtt sikerül befejezniük. A közintézmény évi másfél millió forinttal gazdálkodik, ebből kell biztosítani a színvonalas rendezvényeket csakúgy mint a sokféle tanfolyamot, foglalkozást. A félmillió forintos bevétel mellett minden lehetőséget kihasználnak amiből helyzetükön javítani tudnak. Ezért néhány gazdasági szervezettel így a Mátravidéki Fémművekkel, a helyi áfésszel, a Petőfi Termelőszövetkezettel, a Herbária feldolgozó üzemével, a Vegyesipari és a Cipész Szövetkezettel kötöttek közös fenntartási szerződést 165 ezer forint értékben. Három előadó dolgozik az intézményben. A foglalkozásoknak a 400 személyes nagyterem és a két szakköri helyiség ad otthont. A további bővítés lehetősége a várossá válás nagyobb anyagi erejében rejlik. Októberben angol, német, francia nyelvtanfolyamok indulnak kezdőknek és haladóknak, külön csoportokkal a gyermekek részére. A mozgás szerelmesei pedig a művészi torna, dzsessz- balett és a kondicionáló foglalkozásokon javíthatnak közérzetükön és fejleszthetik testkultúrájukat. Méltán számíthat sikerre a szabás-varrás és a gépi-kézi kötés is. Október 22-én a Staféta együttes Beatles-partin várja a szórakozni vágyókat, e hónap 27- én pedig a helyi áfész áruház készletéből rendeznek divatbemutatót, ahol többek között fellép Kovács Kati, Tuba Mariann és Koncz Tibor is. Az év hátralévő részére terveznek még komoly zenei koncertet, irodalmi estet, egészségügyi előadás-sorozatot és számítógépes tanfolyamot a Postaforgalmi Szakközépiskolával közös rendezésben. Sikerprogram lehet a december 28- i Edda-koncert, hiszen a Pa- taky-legénység magas hőfokú szereplései az ország minden részében nagy érdeklődést váltanak ki. A Művelődési Központ hagyományai közé tartozik a kórusmozgalom is, itt működik a nagyhírű Tinódy férfikar és van női kórusuk is, de itt már létszámgondok is jelentkeznek csakúgy, mint a nők klubja és néhány más tanfolyam esetében. (IX/3.) A szükséges intézkedések elkéstek. De Sztálin még ezekhez is nagyon nem szívesen adta beleegyezését, minduntalan a rögeszméjét hangoztatva: „ezek a lépések provokálhatják a német csapatokat”. Tyimosenko és Zsukov néha kétszer-háromszor is jelentést kényeszerült tenni neki, hogy jóváhagyja operatív intézkedéseiket. Miközben csatlakozott a katonák véleményéhez, valahol a lelke mélyén azt remélte, sőt hitt abban, hogy Hitler nem szánja rá magát a kétfrontos harcra. Sztálin a nyilvánvaló, egyenes logikához tartva magát mélységesen tévedett. Mintha csak azt gondolta volna, hogy amennyiben ő nem kész a háborúra, akkor azt nem is tudják rákényszeríteni. És hogy mi nem készültünk föl, arra Sztálin akkor döbbent rá, amikor a 18. pártkonferencia után meghallgatott néhány népbiztost a hadsereg átszervezésének helyzetéről és menetéről. Például amikor elmondták neki, hogy az új tankhadosztályok kiegészítéséhez 12500 közép- és nehézsúlyú tank, 43 ezer vontató, 300 ezer gépkocsi hiányzik, nem hitte el. Hasonló volt a kép a légierők vonatkozásában is. Új repülőgép — ahogyan tank is — mindössze 10-20 százalék volt . . . A hibák természete nem egyszerűen a helytelen számításokban, az önmagukat nem igazoló prognózisokban, az agresszor gonosz szándékában rejlik. Mindez persze megvolt. A tévedések, hibák, megbocsáthatatlan baklövések fő oka a diktátori egyeduralomban keresendő. Sok, messzemenő következményekkel járó döntést Sztálin egyedül hozott meg. Nehéz vádolni a népbiztosokat, a Fő Haditanácsot akkor, amikor már kialakult a „csalhatatlan és bölcs vezér” sátusa. Ha valaki elvileg nem értett egyet valamilyen koncepcióval vagy szemponttal, az ki volt téve annak, hogy álláspontját könnyen „értetlenségnek”, „ellenszegülésnek”, „politikai éretlenségnek” minősíthették — az abból eredő összes következménnyel együtt. Még mindenki emlékezetében frissen éltek azok a politikai perek, amelyekben a bíróság hatáskörébe tartozott minden: a breszti béke aláírásával kapcsolatban elfoglalt álláspont; Peterszonnal, a Kreml parancsnokával való ismeretség (A Sztálin személyi biztosításával megbízott lett származású katonát 1937-ben koholt vádak alapján kivégezték. — A ford.) — ezt „palotaforradalom előkészítéseként” értékelték; ha külföldön hivatalos személlyel találkozott valaki, az természetesen „kéminformációk átadása” céljából történt stb. Az emberek megfélemlítése, a csupán egyetlen személy zsenialitásáról kialakított sztereotípia meggyökerezése, a sztálini döntések haladéktalan elfogadásának szükségessége leszűkítette és meggyengítette a reális helyzet dialektikus elemzésének, a reális alternatívák keresésének és a valóban kollektív döntéshozatalnak a lehetőségeit. A főtitkár egyeduralmával, következtetéseinek megfellebbezhetetlensé- gével elzárta az objektív információszerzés, az eredeti javaslatok, a szabványtól eltérő döntések csatornáit. Gyakran pedig megpróbálták kitalálni a kívánságát. A kultikus egyetértésben gyökerezik az egyik legmélyebb forrása annak az egész sor tévedésnek, amelyek hatást gyakoroltak a háború egész menetére, és különösen a kezdetére. Miben fejeződtek ki ezek a tévedések? Véleményünk szerint súlyos politikai hiba volt a Szovjetunió és Németország által 1939. szeptember 28-án megkötött barátsági és határszerződés. Az egy hónappal előbb aláírt megnemtámadási szerződés után — amely nyilvánvalóan kényszerű lépés volt — meg kellett volna állni. A Komintern és az SZK(b)P 18. kongresszusának határozatai, a pártnak a szovjet emberek számára adott tájékoztatása mind azt mondta: a fasizmus a világimperializmus legveszedelmesebb osztaga, a terrorista diktatúra és a militarizmus re- zsimje. A szovjet emberek tudatában a fasizmus koncentrált formában az osztályellenséget személyesítette meg. És akkor hirtelen: „barátság” a fasizmussal?! Nehéz megmagyarázni, miért „süllyedt” odáig Sztálin és Molotov, hogy fehérre mossák a fasizmust. Az a törekvés még érthető, hogy a megnemtámadási szerződés érvényét kereskedelmi egyezményekkel, gazdasági kapcsolatokkal stb. erősítsék meg. Ám az már igazán túlzás volt, hogy minden régebbi antifasiszta ideológiai nézetük tényleges megtagadására vállalkoztak! (Folytatjuk) Francia új művészet Kiállítás a Műcsarnokban Világpremier Budapesten! — így vezette be a kiállítást kezdeményező budapesti Francia Intézet igazgatója, Jack Batho a mű- csamokbeli eseményt. Merthogy ezt a három termet megtöltő anyagot inkább nevezhetjük eseménynek, történésnek, mint hagyományos tárlatnak. Már a címe is utal erre: Új művészeti médiumok — francia vizuális kultúra egy évtizede. S abból a vizuális környezetből ad némi ízelítőt, amely a franciákat napjainkban körülveszi. Szó se róla, vannak a falakon festmények és grafikák (is). De aztán hirtelen egy csiricsáréra festett (magyar rendszámú) Trabant világít a szemünkbe. Aztán egy körülkerített homokozó (?) állja utunkat. Úgy, hogy már a szemünk se rebben, amikor szörny- alakok integetnek felénk a falakról, egy hatalmas női mell türem- kedik ki a plakátból, vagy Egy kép a kiállításról halálfej próbál ijesztgetni az egyik sarokból. Ez a kiállítás énekel, zenél, beszél, mozog. Mit szóltak mindehhez eredeti környezetükben a franciák? S mit az utóbbi évek modern kiállításain edzett hazai tárlatlátogatók? Egyik-másik jelenség talán sokkolja, meglepi a nézőt, ám aztán elfogadja mint kór- és kortünetet. Sokkal többet mond — franciáknak, magyaroknak is — az az újfajta művészet, amely az elektronikus képalkotásban, a tömegkommunikációban, a sajtóban, a tévében, a filmben tevékenykedik. E kiállítás is háromrétegű. Az első részben kimondottan erre az utazó kiállításra készült festmények, grafikák szerepelnek, olyanok, amelyek a vájrosi életforma új látványkörnyezetét idézik. A második rész, a grafikai formatervezés, a könyv, a képes újság, a nyomtatott sajtó világába vezet. Betűformákat, tipográfiai megoldásokat, a kép és a szöveg új összefüggéseit taglalja, új sokszorosítási eljárásokkal, grafikai és tipográfiai útkereséssel. Audiovizualitás — avagy képlaboratórium — lehetne a harmadik rész vezérszava. Itt ugyanis kísérleti filmek, videografikák, videoprogramok, zenei klippek, tévéemblémák, főcímek egyaránt jelen vannak, mint kiállítási médiumok. Két- és háromdimenziós animációk, reklámok, rövidfilmek peregnek, ugyanolyan meghökkentő tartalommal, mint az előző termekben. S mindehhez még koncertek kapcsolódnak a Francia Intézetben, a Pesti Vigadóban, tudományos értekezés a számítógépes zenéről a Zenetudományi Intézetben. Az október 23-ig nyitva tartó kiállítás, amelyet a francia szervezésű Art Recontres International (Nemzetközi Művészeti Találkozók) keretében rendezett a francia kulturális minisztérium, a magyar Művelődési Minisztérium, a budapesti Francia Intézet, a Mafilm, és a Műcsarnok — fővárosunkból Zágrábba utazik, és onnan tovább, más európai városokba. K. M.
