Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
2 GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. október 8., szombat Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka Képviselőnk, Árvái Lászlóné, az országgyűlés ulelnökével, Jakab Róbertnéval (Folytatás az 1. oldalról) A mezőgazdasági szakemberek ezzel a véleménnyel már a beruházás tervezésének szakaszában sem értettek egyet. Az új helyzet ugyanis a talajvízszint ingadozásának csökkentésével a növények kiegyenlítettebb vízellátását teszi lehetővé. Ez a táj nagy részén megoldható, sőt az öntözési lehetőségek is bővülnek és egyszerűsödnek. Ugyanakkor kisebb területeken előre nem látható hatások is felmerülhetnek, ezek későbbi kezelésére beruházási tartalékot szükséges képezni — figyelmeztetett a felszólaló. A környezetvédelemnek a majdani üzemelés során is elsőbbséget kell adni — hangsúlyozták a testület ülésén. A szenvedélyes, ám tárgyilagos vita során kialakított bizottsági álláspontot ismertetve a képviselő elmondotta: a testület egy olyan országgyűlési bizottság létrehozását javasolja, amely más bizottságok képviselőivel is kiegészülve a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság égisze alatt működne, és a megvalósítás során, illetve azt követően is folyamatosan figyelemmel kísérné az egész beruházást. A vitát megelőzően szót kapott Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese, aki felolvasta több képviselőtársa véleményét is tolmácsoló levelét, amelyet Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének írt. A levél lényege, hogy választ kér a kérdésekre: a beruházásról készült akadémiai állásfoglalás kialakításában név szerint kik vettek részt, s az Akadémia elnöke egyetértett-e az állásfoglalással? Az első hozzászóló dr. Szentá- gothai János akadémikus (országos lista), nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA tudományos tanácsadója, emlékeztetett arra: 1983. december 20-án az MTA elnöksége egyhangú döntéssel nyomatékosan ajánlotta a kormánynak, hogy mondjon le a tervről, vagy legalábbis hosszú időre függessze fel annak megvalósítását. Ez a határozat azóta sem került nyilvánosságra. A hiba egyik gyökerét ebben látja: a viták zárt ajtók mögött, „szigorúan titkos” vagy „szolgálati használatra” minősítéssel zajlottak. 1985 közepe — az elnöki tisztségből való távozása óta — ezt a határozatot sohasem változtatták meg, minden ügyirat erre hivatkozott, minden ezzel ellenkező állítás a tények elferdítése, s a tudomány elmarasztalása az üggyel kapcsolatban ennek fényében értékelhető. Mivel a beruházásnak a víz- és környezetvédelmi tekintetben legvitathatóbb bősi része gyakorlatilag elkészült, így ma már csak az üzemmódról, valamint a Dunából elvezetett vízmennyiségről lehet és kell vitázni — mondotta ezután. Elválasztható azonban ettől a kérdéstől a nagymarosi vízi erőmű. A terveknek a hajózás javítására vonatkozó része olcsóbban, a környezet és a táj veszélyeztetése nélkül is megoldható. Hangsúlyozta, hogy nem merné javasolni a szerződések egyoldalú felmondását, a nemzetközi jog azonban módot ad arra, hogy ha a szerződéskötés óta a körülmények alapvetően megváltoztak, a szerződést módosítsák vagy alkalmazását felfüggesszék. — Javaslom ezért a nagymarosi vízlépcső munkálatainak felfüggesztését, azt, hogy az összes érintett ország független környezetvédelmi, vízépítészeti és energetikai szakemberei az egész kérdést a Duna-völgy közös problémájaként vitassák meg. Káldi Endre (Győr-Sopron megye, 9. vk.), a halászi Zöld Mező MGTSZ elnöke kifejtette: a Szigetköz lakosságának nagy többsége bízik a szakemberekben. Viszont aggodalmának adott hangot, hogy a terv nem számol megnyugtatóan a szigetközi, a Mosoni-Duna melletti települések ivóvízellátásával. A képviselő elmondta: az árterületen épülő vízpótló csatorna biztosítja az erdők fennmaradását, ám emellett szükséges egy öntözési rendszer létesítése is. Mivel az ennek megépítésével járó anyagi terheket a szövetkezetek nem képesek vállalni, közösen fordulnak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz, hogy fontosságának megfelelően kezelje ezt a programot. Eck Tibor (Komárom m., 5. vk.J, a Lakástextil Vállalat Tatai Szonyeggyárának igazgatója utalt arra, hogy többen a beruházás kedvezőtlen hatásaira hivatkozva kérik az építkezés leállítását. A képviselő ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást: nem várni kell a feltételezett hatásokat, hanem gyakorlati munkával fel kell készülni megelőzésükre, s a művet környezetkímélő módon az ember szolgálatába kell állítani. A felkészülés példájaként említette, hogy a Komárom megyei természet- és környezetvédelmi koordinációs társulás kidolgozta az érintett térségekre vonatkozó elképzeléseit. A programot a képviselő az illetékes minisztériumok figyelmébe ajánlotta. Leszögezte: az elmúlt egy-két évben, de különösen a májusi pártértekezlet óta hazánkban megindult demokratizálódási folyamat nem jelentheti azt, hogy egy szűk, de annál hangosabb kisebbség presszionálja a halkabb többséget. Egyesek — tette hozzá — a Kormány tűrőképességét akarják próbára tenni. Szabó Kálmán akadémikus (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára több indítványt tett. Javasolta, hogy a miniszteri expozét tekintse az Országgyűlés közbülső beszámolónak, és így fogadja el, de ne erősítse meg a benne lévő koncepcionális elképzeléseket. Indítványozta a nagymarosi vízlépcső építésének mielőbbi felfüggesztését. Az állandó bizottságok tagjainak delegált képviselőiből külön bizottság megalakítására tett javaslatot; e testület november végéig készítsen korreferátumot a Kormány mostani beszámolájához, meghallgatva ehhez az eltérő véleményeket képviselő szakembereket. A különbizottságnak ajánlatot kellene kidolgoznia az Országgyűlés számára a vízlépcső további sorsáról, és ennek alapján kellene szavazni a Kormány állásfoglalásáról. Bugán Mihály (Szolnok m., 12. vk.), a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese leszögezte: mindenképpen a beruházás befejezését támogatja. Véleményét a kiskörei Tisza II. vízlépcső példájára alapozta. Két évtizede ugyanis, amikor a helyi lakosok megtudták, hogy sor kerül az építkezésre, ott is igen nagy volt az ellenállás. Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azonban egyértelműen bizonyították: a döntés helyes volt. A nagykunsági öntözőrendszer révén több tízezer hektáron biztosítható az öntözéses gazdálkodás. Ennek eredményeként a megyében az ez évi szárazság sem okozott jelentősebb aszálykárt. Ezek a tanulságok mindenképpen meg- fontolandók a képviselők számára, amikor a bős-nagymarosi beruházásról döntenek. Sándor Gábor (Nógrád megye, 5. vk.), az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülék- gyárának anyagbeszerzője a Kormány előterjesztését korrektnek ítélte, amely körültekintő munka eredményeként született. Ugyanakkor kritikusan szólt arról, hogy egy ilyen jelentős központi nagyberuházás indokoltságát a szakemberek mellett a közvéleménnyel is jobban meg kellett volna ismertetni. Leszögezte: nem folytatható az a gyakorlat, hogy a jelentős anyagi befektetéssel járó fejlesztéseinket sorra leállítjuk, s amit eddig arra költöttünk, egyszerűen veszni hagyjuk. Lehetőséget kell adni arra is, hogy a ráfordítások valahol megtérüljenek. Ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy az előterjesztésben megfogalmazott megtérülési határidő hosszúnak tűnik. Véleménye szerint a dunai vízlépcső értékei szélesebb körben hasznosulhatnának, egyebek között a meliorációs program bővítésével. Simon Péter (Tolna megye, 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója a bősnagymarosi beruházás energetikai vonatkozásait elemezte felszólalásában. Elmondotta: 1993-95-ben az érvényben lévő erőműépítési program szerint a vízi erőművet a magyar felet illető teljes termelésével és teljesítményével vehetjük figyelembe az energiamérlegben, ugyanis az erőmű 1993-ban elkészül, míg a villamosenergia-törlesztés Ausztriának csak 1996-ban kezdődik meg. Erre az időszakra — még a Paksi Atomerőmű ötödik blokkjának megépítése esetén is — igen feszes energiahelyzet lesz jellemző. A vízi erőmű hiánya esetén jelentős korlátozásokkal kellene számolni, ezek elérhetnék az évi 50-100 órát, a jelenlegi 12-15 órával szemben. A képviselő a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer vízi erőmű részét kapacitásában és gazdaságosságában egyaránt logikus, a villa- mosenergia-igényekhez illeszkedő elhatározásnak tartotta. Tóth István (Bács-Kiskun m., 10. vk.), a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat igazgató-főmérnöke mint a vízügyi ágazatban dolgozó mérnök, sorra vette a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer néhány kedvező, illetve kedvezőtlen hatását. Hangsúlyozta, hogy a vízlépcső- rendszer előnyösen egyesíti az energiatermelés, az árvízvédelem, a folyószabályozás és a hajózás érdekeit. Kapcsolatot teremt hazánk és Nyugat-Európa villamos hálózata cs víziúthálózata között. Erősíti gazdasági kapcsolatainkat, és kedvezően hat az Ausztriával kialakult kontaktusokra is. Ezek a tények, illetve az építkezés előrehaladott állapota indokolatlanná tesz minden olyan elképzelést, amely eltér az eredeti koncepciótól. Ami a környezeti hatásokat illeti, a vízlépcsőrendszer feltételezett hátrányainak döntő többsége kiküszöbölhető a tervekben szereplő műszaki megoldások megvalósításával. Végezetül kijelentette: elfogadja az előterjesztett jelentést. Támogatja, hogy a vízlépcső építését az eredeti koncepció szerint fejezzék be. Medvetzky Antalné (Barajiya megye, 4. vk.), a Pollaclc Mihály Műszaki Főiskola Építőipari Intézetének igazgatóhelyettese — maga is vízépítő mérnök — véleménye szerint a vízlépcsőrendszer főművei jók, megépülésük után nagy nemzeti érték jön létre. A vízépítő szakma e beruházással nagy feladatot kapott, amelyet becsülettel teljesített. A műszaki megoldások világszínvonalúak, amit nemzetközi szak- tekintélyek is elismertek — hangsúlyozta. Ennek ellenére a viták során a vízépítőket igen sok vád érte, súlyosan sértve a szakma presztízsét. A szennyvíztisztításról, valamint az előre nem látható ökológiai változásokról a képviselő úgy vélekedett, hogy azok olyan problémákat vetnek fel, amelyek megfelelő módon és időben megoldhatók. Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a jánoshalmi Petőfi MGTSZ pártbizottságának titkára vitába szállt azzal a vízlépcső építését szorgalmazó véleménnyel, hogy az építkezés túl előrehaladott az eredeti állapot visszaállításához. Rámutatott: azért alakulhatott ki ilyen patthelyzet, mert az előkészítés szakaszában hiányzott a széles körű társadalmi vita. Következetlenül érvényesült a felelősségi elv, ám nem lehet senkinek joga a személyes felelősség elkendőzése. A képviselő a rendelkezésre álló információi és tapasztalatai alapján a létesítmény ellenzőinek véleményét tartotta meggyőzőbbnek. A számos szakkérdés megválaszolatlansága mellett érvként használta, hogy pénzínséges korunkban ésszerűtlen megoldás kétes kimenetelű beruházásra költeni a nemzeti jövedelem számottevő hányadát. Javasolta: záros határidőn belül népszavazáson határozzon a beruházásról az egész magyar nép. Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk.), az Ercsi Cukorgyár osztály- vezetője elmondotta, hogy amióta az emberi civilizáció létezik, azóta folyamatosan be is avatkozik a természetbe. Nem szabad azonban zsarnok módjára kihasználni a természet adta erőket. A Dunán épülő erőmű mindenképpen erőteljes nyomot hagy maga után, alapvetően megváltoztatja a környezetet. Ez elkerülhetetlen. Éppen ezért fontos, hogy a beruházáshoz kapcsolódó fejlesztések, a mechanikus és biológiai szennyvíz- tisztítók, a talajvízszint-szabá- lyozó csatornák a beruházás befejezéséig elkészüljenek. Ez alapvetően szükséges ahhoz, hogy a káros természeti hatásokat minimalizálni lehessen. Simon Péter Pál (Borsod- Abaúj-Zemplén megye, 23. vk.L a Tiszai Vegyi Kombinát gyaregységvezetője szerint a továbbépítés és a beruházás leállításának összevetése csak egy eredményt hozhat, azt, hogy az adott ütemterv szerint meg kell építeni a vízlépcsőrendszert. Rámutatott, hogy lesznek káros hatások, de ezek kiegyenlíthetők, nem visszafordíthatatlanok. Úgy ítélte meg, hogy ebben a kérdésben nem lenne helyes népszavazással dönteni, mert választói körzetében azt tapasztalja, hogy — részben a súlyos tájékoztatási hibák, részben az ellenzék, valamint néhány tömegkommunikációs eszköz szította közhangulat miatt — nem lehetne széles körű tájékozottságon alapuló, érzelmektől mentes. Király Zoltán, (Csongrád megye, 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő riportere bevezetőben hangoztatta: — Mindössze másfél hónapja, hogy szenvedélyesen vitázik az ország erről a gigantomániás beruházásról, amely egy kis ország számára még közepes volta ellenére is óriási terhet jelent. És amelynek inkább érezzük, semmint ismerjük a veszélyeit. Ám a most világra jönni kész demokrácia szellemében keressük a kiutat a nagyberuházás okozta ökológiai és ökonómiai zsákutcából. A mai reformszándékú kormány hitelének leginkább meg- rontója, a bizalmi válság kovácsa az elmúlt évtizedek politikai, kormányzati gyakorlata — hangoztatta. A bős-nagymarosi vízlépcső-beruházás előkészítése és megvalósítása, az ezt megelőző alkudozások, csatározások, a döntések meghozatalának, halogatásának módja és háttere, mint cseppben a tenger, úgy reprezentálja Magyarország utóbbi négy évtizedének ellentmondásos gazdasági, társadalmi, politikai viszonyait, közéletét. A képviselő ezután néhány konkrét kérdést vett nagyító alá. Mindenekelőtt a beruházás költségeivel kapcsolatban fejezte ki kétségeit, emlékeztetve arra, hogy a 10 évvel ezelőtti 20-25 milliárdos elképzelés után 1986- ban sokakat megdöbbentett az 54 millárdos előirányzat közzététele. Most azonban van, aki már 110, sőt 150 milliárdos végösszegről beszél. Véleménye szerint ennek az az oka, hogy eleve rossz költségbecslést készítettek, de csak így lehetett kicsikarni a döntést a munkák megkezdéséhez. Hasonlóan vitatott kérdésnek nevezte a komplex beruházás megtérülési idejét. Ezután felhívta a törvényhozó testület figyelmét a vízlépcsőrendszer várható ökológiai veszélyeire, majd a kérdéskör nemzetközi jogi vonatkozásait érintette. A Magyar Tudományos Akadémia álláspontját idézve, megállapította: — A budapesti szerződést a felek közös megegyezéssel bármikor módosíthatják, tehát szó sincs a tájékoztatóban hangoztatott egyoldalú felbontásáról. Annál kevésbé, mivel a tudományos kutatások legújabb eredményei által felszínre hozott rendkívül súlyos ökológiai következmények nem voltak előre láthatók. A jelenlegi helyzetre vonatkozik a nemzetközi jog azon elve, miszerint a körülmények lényeges változása, súlyos tévedés felismerése szerződésmódosítást tesz lehetővé — tette hozzá. Úgy foglalt állást, hogy a miniszteri tájékoztatót a maga részéről nem tartja elfogadhatónak. Bejelentette: 31 képviselő- társa aláírásával az Országgyűlés elnökéhez eljuttatott levélben kéri, hogy a miniszteri tájékoztatóról — az ügyrend adta lehetőség értelmében — név szerint szavazzon a Parlament. Barcs Sándor (országos lista), az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke egy rövid idézetet olvasott fel a síkföldi vízi erőművekről. Ebben Mihail Gorbacsov fejti ki a véleményét a szovjetunióbeli erőműépítés problémáiról, utalva arra, hogy a Szovjetunióban ezeknél a beruházásoknál „a közigazgatás mely pontján temették el a tudomány álláspontját,,. A Szovjetunióban úgy döntöttek, hogy mielőbb össze kell állítani a halasztást nem tűrő, késedelem nélkül megoldandó problémák listáját, s amikor ezzel a munkával elkészültek, arról beszámolnak az embereknek — tette hozzá. Befejezésül úgy foglalt állást, hogy el kell fogadni a Magyar Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága jelentésében felvázolt két alternatívát. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a beruházásnak a mezőgazdaságot érintő hatásairól szólva kiemelte: a vízlépcsőrendszer hatásterülete két megye 24 mezőgazda- sági üzemére terjed ki. Ezeknek a termelőszövetkezeteknek a 62 ezer hektár földjén mintegy 18 ezer ember dolgozik. Ez alig éri el a művelt területek egy százalékát, ugyanakkor ezeknek az üzemeknek a produktuma több mint két százaléka az országos termelésnek. Ez azt jelenti, hogy kétszeres intenzitással gazdálkodnak, tehát igen fejlett mező- gazdasággal rendelkező térségről van szó. Ennek a sorsa nem lehet közömbös sem a mezőgazdasági irányítás, sem a Kormány számára. Ezért nagy felelősséggel vizsgálták a beruházás mező- gazdasági hatásait. Tanulmány készítésére kértek fel számos kutató helyet, s egyetlen olyan tanulmány sem akadt, amely elutasította volna a vízlépcső építését mezőgazdasági, ökológiai szempontokra hivatkozva. A Kormány nem tudományellenes, eddig is együttműködött a Magyar Tudományos Akadémiával, és a jövőben is támaszkodni kíván rá az adott szakkérdésekben — hangoztatta a miniszter. Levonható a tanulság: a mostani véleményeltérés, nézetkülönbség nem alakult volna ki, ha körültekintően és időben kezdik meg az együttműködést. A miniszter annak a véleményének adott hangot, hogy az érintett térségekben folytatni kell az intenzív mezőgazdasági termelést, a fejlesztési programokat meg kell valósítani. A Kormány nevében bejelentette: a térség mezőgazdasági üzemei részére garanciát vállalnak a meliorációs és öntözésfejlesztési programok végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy mintegy négyszáz millió forintos beruházást hajtanak végre a következő években ebben a térségben. Jövőre elkészülnek a beruházásifejlesztési tervek, 1990-92 között elkészül a komplex meliorációs és öntözési program, amelynek segítségével kiküszöbölhetők a káros hatások, s lehetővé válik az intenzív mezőgazdasági termelés. Nemes Tamás (Komárom m., 6. vk.), az Esztergomi Városi Tanács egyesített kórházának má- sodfőoryosa elmondotta: választókerületét a nagyberuházás közvetlenül érinti, s az ott élők azzal a munícióval engedték útra, hogy foglaljon állást a vízlépcsőépítés felfüggesztése mellett. A város lakossága helyi fórumokon adott hangot súlyos aggályainak, s az Esztergomi Városi Tanács is határozatban foglalt állást a visszafordíthatatlan károsodások veszélyére figyelmeztetve, jelezve a közvélemény ellenérzését. A térségben élők hangulata jelentősen romlott, s ennek okát a nyilvánosság, illetve a társadalmi kontroll hiányában jelölte meg. Horn Gyula külügyminiszté- riumi államtitkár visszaidézte, hogy a felszólalók közül többen úgy vélekedtek: a leállítás indoka lehet, hogy a szerződés megkötése óta a körülmények alapvetően megváltoztak. Nemzetközi jogi szempontból azonban ez csak két esetben indokolható — mutatott rá. A kkor, ha azok az alapvető körülmények változtak meg, amelyek lényeges alapul szolgáltak a szerződés megkötéséhez. Másodszor akkor, ha gyökeresen átalakul a még teljesíten(Folytatás a 3. oldalon) Grósz károly képviselőkkel beszélget (jobbra: Zsidei lstvánné
