Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. október 8., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka Maróthy László válasza (Folytatás a 2. oldalról) dő kötelezettségek mértéke. Ilyen okokat, változásokat pedig a magyar fél nem tud felmutatni. Tehát, ha mi leállítjuk az építkezést, a másik fél joggal vádolhat minket szerződésszegéssel, s kétségbe vonhatóvá válna a magyar kormány szavahihetősége. A kétoldalú következményeket illetően nemcsak arra kell gondolni, hogy a már beépített eszközökkel kapcsolatban kérheti az osztrák és — főképpen — a csehszlovák fél a kártérítést, hanem az elmaradt haszonra is igényt tarthatnak. Becslésünk szerint ez sokmilliárdos összeg. Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy számára á kormány által adott helyzetértékelés elfogadható, a garanciák pedig megnyugtatóak. Alapvetőnek tartja, hogy a tudományos kutatásokat folytassák, s az építés során ennek eredményeit hasznosítsák. Lényeges, hogy kiépüljön a megfigyelő-mérő rendszer. A helyi lakosság véleményét ismertetve elmondotta: a Duna mentén élők többsége támogatja, sürgeti a beruházás befejezését, mert ettől a vidék fejlődésének meggyorsulását, várja. Varga Gyula (Zala megye, 2. vk.) a megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára sértőnek tartotta azonban magára és a többi képviselőre nézve Király Zoltán felszólalását, és azért kért szót, hogy erre reagáljon. Elmondta: az ingerlékeny és az sérteget másokat — adott esetben a Kormányt, a vízügyi kormányzatot — aki nem biztos önmaga igazában. Ezt vélte felfedezni képviselőtársa felszólalásában. Nem értett egyet azzal sem, hogy a vízügyet nagy hatalmúnak nevezte az előtte felszólaló — mondván, saját maga jobban ismeri az ebben az ágazatban dolgozók munkáját. A vita lezárását követően ismét Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter kapott szót. Válaszában a kormány nevében köszönetét mondott minden hozzászólásért. Összevetve az elhangzottakkal a kormány véleményét, megerősítette, hogy a vízmű eredeti koncepció szerinti felépítését javasolja. A beruházás halasztására, időleges felfüggesztésére vonatkozó indítványok a döntéshez több információt igényeltek. A miniszter azonban úgy vélte, hogy valamennyi fontos, lényeges adat a döntéshozók rendelkezésére áll, ezért nem értett egyet ezekkel a javaslatokkal. A Duna vízminősége romlásának témaköréhez hozzátette, hogy a környezeti kockázat minimalizálása a cél, és törekednek a szennyvíztisztítás kérdéseinek megoldására is. Ehhez azonban még megállapodások szükségesek a szerződő partnerekkel. A Kormány jelentésében is megfogalmazódott: bizottságot kémek fel arra, hogy a vízmű építését kísérje figyelemmel, kontrollálja azt, és észrevételeit, tapasztalatait jelezze a Kormánynak. Több javaslat érkezett arra, hogy a Parlament is hozzon létre ilyen bizottságot. Ha az Országgyűlés így döntene, akkor a Kormány eltekintene saját bizottságának életrehívásától. Király Zoltán észrevételeire reagálva hangsúlyozta: a szakembereknek nincs tudomásuk a képviselő által „rendkívül súlyosnak,, mondott ökológiai hatásokról. Rámutatott arra is, hogy nem a Magyar Tudományos Akadémia egésze, hanem annak egy ad hoc bizottsága készítette el javaslatát a döntéshozatal előtt. Nem értett egyet a vízügy „szuperhatalmi,, minősítésével. A vízügyi munka nem hatalmi jellegű, hanem szolgálat, s ezt a szolgálatot kívánják tovább erősíteni — hangsúlyozta. Maróthy László válasza után Stadinger István elmondotta, hogy a vita során a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét több megjegyzés érintette. Ezért szükségének tartja, hogy az Országgyűlés nevében a bizalmáról biztosítsa a magyar tudós- társadalmat, és további segítségüket kérje. Bejelentette továbbá, hogy az ülés ideje alatt két javaslat érkezett hozzá. Király Zoltán és 31 más képviselő azt kérte, hogy a házszabály előírásainak megfelelően az Országgyűlés név szerinti szavazással döntsön a tárgyalt kérdésről. 34 képviselő írt alá egy másik indítványt, amiben — ugyancsak az ügyrendre hivatkozva — kérik, hogy a szavazás idejére zárt ülést rendeljenek el. ✓ Az e kérdésről kialakult vita után Avar István (Bp., 17.vk) színművész javaslatára kompromisszumos megoldás született: a képviselők nyílt ülésen, de nem kézfeltartással, hanem felállással szavazzanak. Határozathozatal következett: az Országgyűlés 317 szavazattal, 19 ellenszavazattal, 31 tartózkodással — felállással szavazva — tudomásul vette a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszerberuházásról előterjesztett minisztertanácsi jelentést, a szóbeli kiegészítést, azzal, hogy biztosítani szükséges a környezetvédelemmel, a víztisztítással és a településfejlesztéssel kapcsolatban meghatározott feladatok és feltételek teljesítését, illetve feltétlenül alkalmazni kell a létesítmény környezetvédelmi üzemeltetési módjait. A képviselők ezután egyhangú szavazással ad hoc bizottságot hoztak létre a beszámolóban és a vitában elhangzott észrevételek, javaslatok sorsának további fi(Munkatársunk telefonjelentése:) . Feszült, kritikus hangulat jellemezte az országgyűlési ülész- szak harmadik munkanapját. Ezen aligha kell csodálkozni, hiszen a téma a sokakat foglalkoztató Bős-Nagymarosi Vízlépcső építése volt. A mostani vitázást előrevetítették az utóbbi hetek, hónapok eseményei: az építés leállítását szorgalmazó tüntetések, a sajtóban, a rádióban és a televízióban publikált éles nézet- különbségek. Ebben a légkörben nagyon jól jött néhány baki, mely oldotta a feszültséget. Talán az egyik legnagyobb poén az volt, amikor dr. Szabó Kálmán, tanszékvezető egyetemi tanár több alkalommal is eltévesztette tudóstársa, Szentágothai János keresztnevét és Ágostonnak titulálta őt, miközben felszólalására hivatkozott. A harmadik hibázást követően már mosolyra fakadt az addig még komor Parlament. Tetszést aratott az a Bács-Kis- kun megyei képviselő is, aki egy idős parasztember gondolatát tolmácsolta emígyen: Ahol víz van, ott baj is van, ahol víz nincs, ott semmi sincs. Ugyancsak némi mosolyt lopott egy másik honatya azon megjegyzése, hogy a hazai vizek szabályozásának úttörője, Vásárhelyi Pál egy szakmai vita során hunyt el. Szívrohamot kapott. No, de nem bagatellizálom tovább a helyzetet, amelyet legkevésbé lehet a mosoly oldaláról megközelíteni. Rendkívül súlyos érvek csaptak össze, s ezek között talán a legfigyelemreméltóbb Hóm Gyula külügyminisz- tériumi államtitkáré volt, aki a nemzetközi jogi gyakorlatra hivatkozva kérte, fogadják el a Kormány tájékoztatóját. Merthogy elutasítása egy sor gondot hozna maga után a csehszlovákokhoz és az osztrákokhoz fűződő kapcsolatunkban. — Sok ember véleményét kérdeztem meg a vízlépcsőről — mesélte az egyik szünetben Nagy Endréné. — Tudni akartam, miként vélekednek. Mintegy 90 százalékuk azt mondta, folytatni kell. Nincs szükség népszavazásra. A beruházások olyan előrehaladott állapotban vannak, hogy már nem szabad leállítani. Ezzel együtt helyesnek tartom, hogy ha késve is, de hallatta szavát a közvélemény, ennek is tulajdonítom, hogy finomították az elképzeléseket. Jogosnak tartom azt az aggályt, hogy az elkövetkezőkben képesek leszünk-e úgy befejezni az építést, hogy minél kevesebb károsodást szenvedjen a környezet. — Áz ülésszak már említett feszült légkörének összetevőit így elemezte Barcsik János. — A meglévő társadalmi gondok érezhetők az ülésszak levegőjén — magyarázta. — Egy éve a párthatározat, a kormányprogram elfogadásával az ország népe és a Parlament is hitte, hogy képesek leszünk a megújulásra. Ez a várt változás nem következett be. Ezért ilyen a hangulat. No és azért is, mert bizonyos dolgokban, például a vállalkozási nyereségadó megvitatásában a Parlament úgy érezte, högy az előkészítők elkapkodott, gyors megvalósítást óhajtanak. Sokan nincsenek szinkronban a Kormány törekvéseivel. A helyzet változtatása érdekében az elkö-. vetkezőkben átgondoltabban kell a Tisztelt Ház elé hozni a törvényjavaslatot. — Sokan agitáltak amellett, hogy le kell állítani a bős-nagymarosi építkezést. Ön lapunk múlt szombati számában a folytatás mellett állt ki. A hozzászólások megváltoztatták-e a véleményét? — Nem — válaszolta Barcsik János — Viszont megerősítették bennem azt a felismerést, hogy az elmúlt évtizedek vezetői nem vették komolyan a tömegtájékoztatást, nem foglalkoztak rangján a Magyar Tudományos Akadémia álláspontjával. A fontos társadalmi döntéseknél jobban oda kell figyelni ezekre. Hogy mégis miért tartok ki a véleményem mellett? Örömmel fogadtuk, hogy a Közös Piaccal korrekt megállapodásra jutottunk. A társasági törvény elősegíti, hogy behozzuk a külföldi tőkét. Ha most felrúgjuk a víz erőmű építésében vállalt nemzetközi kötelezettségeinket, akkor külföldön alighanem megbízhatatlan partnerként kezelnek bennünket. Azt mondják: felelőtlenek vagyunk. Az eddigiek során nagy teret kapott országgyűlési tudósításaimban a társasági törvény és a vízlépcső ügye. Jóllehet, ezeken kívül az adózással is foglalkozott a Parlament. Ezért örültem különösen Sebők Józsefe témához kapcsolódó gondolatainak. — Engem az adókérdés foglalkoztatott elsősorban — mondta. — Ez nem véletlen. Nehéz gazdasági környezetben élünk, a lakosság tűrőképessége fogy. A nyugdíjasok, a pályakezdők sok esetben megélhetési gondokkal küzdenek. Ezért úgy érzem, a srófot már nem lehet tovább húzni a lakosságon. A költségvetési deficit csökkentésének nem az adóztatás az egyetlen megoldása. Már csak azért sem, mert mint kiderült, az adórendszerben is egyre több dolog hibádzik. Természetesen ezeket korrigálni kell. Viszont a hiány csökkentésének sokkal hatékonyabb módszere az ésszerű takarékosság. Azaz: az elkerülhető kiadásokat A legújabbkori országgyűlések történetében először szavaztak állva képviselőink, amikor a bős-nagymarosi vízlépcső építkezéséről döntöttek gyelemmel kísérésére, a munkálatok ellenőrzésére. A napirendnek megfelelően ezt követően Korom Mihály, az országgyűlési ügyrend korszerűsítését előkészítő bizottság elnöke tartotta meg szóbeli tájékoztatóját. Elöljáróban hangsúlyozta: a bizottság abban a helyzetben kezdte el és folytatja munkáját, amikor napirenden van hatályos alkotmányunk átfogó felülvizsgálata. Úgy találta, hogy az ügyrend módosításával mégsem várhatja meg alaptörvényünk átfogó korszerűsítésének — előreláthatóan 1990-ben esedékes — előterjesztését, hanem addig is olyan javaslatokat tár az Országy- gyűlés elé, amelyek már most jobbíthatják a testület és a képviradikálisan csökkenteni kell, a fölösleges szervezeteket meg kell szüntetni. A vállalatokról, szövetkezetekről már nem lehet több bőrt lehúzni. A karácsondi téesz elnökeként nem ritkán kerülök nehéz helyzetbe. Legutóbb például az Eger-Mátra vidéki Borgazdasági Kombináttal akadt konfliktusunk. Azt mondták, hogy ha nem adjuk a szőlőt az általuk megállapított feltételek mellett, akkor ne szüreteljünk, hagyjuk a tőkén. Ráadásul váltóval fizetnek. Én viszont nem tehetem a váltót a dolgozók borítékjába. Mint már említettem, az Országgyűlés ipari, valamint terv- és költségvetési bizottsága jelentésben tájékoztatta Csongrádi Csabát arról, hogy kedvezően bírálták el azt az indítványát, amely az ipar szerkezetátalakításával összefüggő erőmű építési programmal kapcsolatos, magyarul: úgy tűnik, az elkövetkezőkben felülvizsgálják a bükkábrányi hőerőmű építésének lehetőségét. — Megköszönöm, hogy e két bizottság megtárgyalta indítványomat — mondta Csongrádi Csaba. — Hogy megvitatták, s javaslataikkal támogatták a döntés-előkészítést. Remélem, hogy indítványom is hozzájárul ahhoz, hogy az elkövetkezőkben megnő az Országgyűlés szerepe, s az elmúlt idők céltalan, nagy beruházásaiból okulva ezután csak olyanokat valósítanak meg, amely a magyar nép közmegelégedésére szolgál. A hosszúra nyúlt munkanapot követően egy jeles ünnepségre került sor a Parlamentben. A szöuli olimpián sikeresen szerepelt sportolóinknak és vezetőiknek adtak át elismeréseket. A vitakedv az esemény megkezdésekor már alábbhagyott. Ekkor már mindenki- egyetértett. Abban, hogy az olimpikonok megérdemelték a magas kitüntetéseket, szenzációs szereplésük, tisztességes helytállásuk jutalmául. Homa János selők érdemi tevékenységének jogi és szervezeti feltételeit — emelte ki a bizottság elnöke. A nagyobb jelentőségű javaslatokat ismertetve elmondotta: a Minisztertanács elnökét külön válassza majd meg a Parlament, és adja meg a megválasztott elnöknek azt a jogot, hogy előterjessze a leendő kormány összetételére vonatkozó személyi javaslatait. Fontos kérdésnek tartják a bizalmi, illetve a bizalmatlansági intézmény alkotmányos, ügyrendi szabályozását. A testület javasolja továbbá, hogy az Elnöki Tanács jelenlegi hatásköréből az Országgyűlés összehívására vonatkozó jogkör szálljon át a Parlamentelnökére, kivéve az alakuló ülés összehívását. Ugyancsak az Országgyűlés elnökét illesse meg az elfogadott törvények aláírásának és kihirdetésének joga. A jelenlegi, legalább két ülésszak megtartására vonatkozó előírás helyett — a gyakorlathoz is igazodóan — legalább négy ülész- szak összehívását tegye kötelezővé az Alkotmány, s így az ügyrend is. Célszerű előírni, hogy az Országgyűlés zárt ülését csak az államtitok védelme érdekében lehessen elrendelni. A bizottság javasolja: legyen az Országgyűlés döntésére bízva, hogy a jelentősebb törvényjavaslatokat két fordulóban, vagy két olvasásban — tehát előbb a törvényjavaslat elveit, majd a kidolgozott törvény szövegét — tárgyalja meg. Kívánatos, hogy a szavazásnál az ügyrend úja elő a szavazat- számláló gép alkalmazását, erre a folyamatban lévő rekonstrukció befejezése után kerülhet sor. Az Országgyűlés érdemi munkájának fejlesztésében fontos, új politikai elemnek tekinti a testület azt a javaslatot, hogy a megyei képviselőcsoportokban és az állandó bizottságokban való részvétel mellett tegyék lehetővé a képviselőknek: törvényjavaslatok kezdeményezésére és más, a képviselői tevékenységgel összefüggő célra külön csoportokat hozhassanak létre. A képviselői munka feltételeinek javítására vonatkozó elgondolások közül a legfontosabb, hogy a képviselőt munkahelyén — kérésére — évente negyven nap munkavégzés alóli felmentés illetné meg. Erre az időre megkapná az átlagkeresetét, ezt azonban az Országgyűlés megtérítené a munkáltatónak. A bizottság nem támogatja a főhivatású képviselői intézmény bevezetését. Ezt követően Boldizsár Iván (országos lista) kért szót, s javasolta: az Országgyűlés ügyrendjét a jövőben — az évszázados hagyományra tekintettel — ismét nevezzék házszabálynak. A Parlament elnöke az indítvány megfontolását az ügyrend korszerűsítésére kiküldött bizottság vezetőjének figyelmébe ajánlotta. Az Országgyűlés a bizottság elnökének tájékoztatóját egyhangúlag elfogadta. Az interpellálok sorában elsőként Bánffy György színművész (Budapest, 4. vk.) kapott szót. A képviselő az örökbefogadások meggyorsítása tárgyában teijesz- tett elő interpellációt a szociális és egészségügyi miniszterhez. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter elmondotta: a minisztérium ez év novemberében terjeszti a Kormány elé javaslatát a gyermek- és ifjúságvédelem átfogó, felső szintű törvényi szabályozására. Ezzel egyidejűleg folyamatban van a családjogi törvény módosítását kezdeményező indítványok előkészítése is. A miniszter annak a reményének adott hangot, hogye tárgyban még az idén érdemi döntés születik. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Gazdasági Kamara főosztályvezetője interpellált a személygépkocsielőjegyzési rendszerrel, illetve az előlegek kamatszintjével kapcsolatban. Az írásos választ a képviselőknek korábban kiosztották. Az elnök megkérdezte az interpellálót, egyetért-e a pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszter válaszával, amely szerint a személygépkocsi-vételár előlegének kamatát 1989. január 1-jétól 6 százalékra emelnék fel, s megvalósíthatónak tartják a jelenlegi 50 százalékos előlegbefizetés 40 százalékra történő csökkentését. A továbbiakban Stadinger István bejelentette: Csongrádi Csaba, Heves megyei képviselő a Gagarin Hőerőmű Vállalat gondnokságvezetőije az előző ülésen az erőműfejlesztés ügyében indítványt tett. Erre a terv- és költségvetési bizottság, valamint az ipari bizottság elnöke válaszolt, egyetértenek a képviselő kezdeményezésével: az energia- politikai koncepció mielőbbi komplex vizsgálatra szorul. A bizottságok a jövő év folyamán a kormánytól tájékoztatást kérnek a kialakított alternatívákról. Ezután képviselői kérdések következtek, majd a válaszok elhangzása után az Országgyűlés őszi ülésszaka befejeződött. Kitüntetési ünnepség a Parlamentben Pénteken este kitüntetési ünnepséget rendeztek a Parlament Kupolacsarnokában a XXTV. nyári olimpiai játékokon eredményesen szerepelt versenyzők és szakvezetők tiszteletére. A Himnusz hangjai után Straub F. őrwndtartott ünnepi beszédet, majd kitüntetéseket adott át a szöuli nyári olimpiai játékokon nagyszerűen szerepelt bajnokoknak és a sportküldöttség mestereinek. Az ünnepséget a Szózat dallamai zárták, majd az Elnöki Tanács elnöke fogadást adott a sportolók és szakvezetők részébe.
