Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. október 1., szombat Emlékek a múltból A tűzoltás múzeuma Gólyanyakú fecskendő, a középkori városok jellegzetes tűzoltóeszköze Kőbányán, a Martinovics téren, a kerületi tűzoltólaktanya első emeletén kapott helyet a Tűzoltóműzeum. Kiállításukból Hajas Tibor, a múzeum főelőadója mire hívja föl a figyelmet? — Nehéz kérdés, hiszen kiállításunknak sok érdekessége van, számos tűzzel és annak oltásával kapcsolatos emlék kapott itt helyet. Állandó kiálh'tásunk például a tűz elleni védekezés fejlődés- történetét mutatja be, az ősemberrel, a villámmal, — a kovakővel kezdve — egészen napjainkig. A földszinti folyosón régi tűzoltófecskendőket és gázturbinás oltógépet láthatunk, s a lépcsőn is akad szemlélnivaló. Amíg a látogató fölér a múzeumba, megnézheti az emlékezetes tűzesetek elnevezésű bemutatót, majd az állandó kiállítás első tereiébe jut. Itt látható a jelenleg ismert legrégebbi tűzoltás-ábrázolás, és Hammurabi babilóniai király kőbe vésett arcképe, mely alá ékírással vésték a tűzoltással kapcsolatos törvényét. Az időszámítás előtti évszázadokban a lakott világ legnépesebb városa Róma lehetett, a becslések szerint csaknem egymilliós lakosságával. A római tűzoltó-alakulatokról számos kőfelirat maradt ránk, amelyek azt bizonyítják, hogy időszámításunk után kétszáz körül már szervezett tűzoltóság volt Pannónia városaiban is. Ebből a korból származó leleteinket az aquincumi polgárváros tűzoltó- székházának ásatásakor találták évszázadunk harmincas éveiben. Ekkor kerültek napvilágra az épület jellegzetességének számító tűzfigyelő torony alatti pincéből a világhírű vízi orgona töredékei. A második teremben látható a középkor tűzvédelme, amelyre az isteni akaratba való belenyugvás és a szentekhez való fohászkodás mellett a józanabb megfontolás és a tenniakarás is jellemző volt. Ez valóban ellentmondásos, s a kiállítás is tükrözi e kettősséget. Látogatóink megnézhetik ott Szent Flóriánnak, a tűzoltás védőszentjének faszobrát, s az ezerhatszázas évek végéről származó gólyanyakú fecskendőt, valamint Szilágyi Margit Vízipuskás című szobrát. Ebben a teremben állítottuk ki a debreceni diáktűzoltók emlékeit is. — Látogatásunk elején szó volt az emlékezetes tűzesetek bemutatójáról. Sajnos, mostanában volt egy igen jelentős tűzeset Budapesten: a Rákóczi téri csarnok vált a lángok martalékává. Az eset talán a század elején leégett Párizsi Nagyáruház tűzka- tasztrófájához hasonlítható, amelynek maradványait őrzi a múzeum. Van-e már anyaguk a Rákóczi téri csarnokról? — Egyelőre még nem tudunk mit mutatni a látogatóknak, lassan gyűlnek anyagaink. Mindössze a fényképekkel lehetünk naprakészek. Az oltásra vonulókkal ugyanis megy egy fényképész, aki felvételeket készít. Ezek a dokumentumok később a múzeumunkba kerülnek. Büszkék vagyunk nagy értékű sisakgyűjteményünkre. A több mint 300 tűzoltósisak között száz évnél régebbiek is találhatók. Egyébként vidéken is vannak részlegeink. Állandó kihelyezett kiállításunk látható Bonyhádon, a Szabadság téren, ahol a középkori tűzvédelem, majd a céhek világa látható. Most bővítjük, ez lesz majdan a Tolna megyei tűzvédelmet bemutató kiállítás. Bemutatjuk, hogy mennyit fejlődött a megyei tűzoltóság a felszabadulás óta. A másik állandó kiállításunk Somogybán, a Bala- tonszentgyörgy melletti Vörsön látható. A századforduló tűzvédelmét mutatja be egy korabeli tűzoltószertárban. 1898-ig használt tűzoltó-főparancsnoki sisak (H. Sz. Gy.) Versenyben A lakóhely szépítés es viragosítás Dr. Végh Miklós vezetésével szerdán ülést tartott Egerben a Hazafias Népfront Heves Megyei Elnöksége. Az eseményen tájékoztató hangzott el a HNF Eger Városi Bizottságának körzeti munkát segítő tevékenységéről. Molnár Istvánvé. rosi titkár többek között megfogalmazta, hogy az újszerű gondolkodás- mod igényli: a körzetek tisztség- viselői sajátos gondjaikkal öntevékeny módon foglalkozzanak. Amennyiben az úgynevezett alulról jövő vélemények, kezdeményezések progresszívek, úgy ezeket felkarolja a városi bizottság. Ezt követően szó esett az idei lakóhelyszépítési és virágosítási verseny tapasztalatairól. A versenybe hatvankét település nevezett be. Általános tapasztalat, hogy a helységekben csökkent a parkok, közterületek fenntartására fordított összeg reálértéke, eredményes csak ott lehetett a munka, ahol a lakosság is jelentős feladatokat vállalt. Ezután dr. Kovács Pál az Alkotmányjogi Munkabizottság elnöke összegezte a gyülekezési és egyesülési törvénytervezet megyénkben szervezett társadalmi vitáinak tapasztalatait. A tömegsportot is szolgálja Két esztendővel ezelőtt adták át Makiáron az új iskolát, s már akkor azon gondolkodtak a község vezetői, hogy miként lehetne egy korszerű tornateremmel bővíteni. Az elképzeléssel a lakosság is egyetértett, így 1986 óta a településfejlesztésre szánt összeg szinte minden fillérét erre a célra gyűjtötték a helybeliek. Az azóta takarékba tett pénzből és kamataiból három millió forintos alaptőke lett, s az idén megkezdődhet az építés előkészítése. A tervek szerint a „toldalékrész” 360 négyzetméter alap- területű lenne, ez lehetővé teszi sokoldalú használatát. Az iskolai oktatáson túl alkalmas lesz majd különböző labdajátékok, edzések űzésére, megtartására. Helyet kap továbbá az új szárnyban egy szertár, két öltöző és az oktatási intézményben szükséges orvosi szoba is. A tornaterem építését a tavaszi jó idő beálltával kezdik meg a szakemberek, akik várhatóan 1990-ben adják át a kisdiákoknak, tanáraiknak, valamint a falu lakosságának. Nő — egyenruhában A munkásomé' Csinos asszonyka, huncutkás mosollyal, jó kedvvel. Amikor azonban komoly dolgokról van szó, igen meggyőzően tud beszélni Dávid Ferencné, Piroska, a Csepel Autógyár egri gyárának minőségi ellenőre, aki 1982. január 1-jétől munkásőmő. A Balázs Ignác egységben teljesít szolgálatot. Rajparancsnoka Danyi Béla. — Már leány koromban szerettem volna belépni a munkásőrségbe, de akkor még túl fiatal voltam. A fegyverek ismerete érdekel, és mint nőt az egyenruha is, amely nagyon megtetszett — mondja a megyei parancsnokságon, amikor arról beszélgetünk, hogyan vezetett életútja az acélszürke egyenruhások soraiba. — Ez az érzés végigkísért a továbbiakban is, és tizenhárom évi házasság után mondtam a férjemnek, hogy munkásőr leszek, miután az üzemben egy nőnapi ünnepség után megemlítettem ezt a párttitkárunknak, Klajsz Gyulának. Ő azt mondotta: megbeszéli az illetékesekkel. — S mit válaszolt a férje? — Először nem vette komolyan. Amikor megérkezett a jelentkezési lap, mondott olyanokat, hogy az eső, a hó, a hideg, nem éppen nőnek való. Katonai emlékeit is felelevenítette, de különösebben nem ellenezte. Csak a házi munka legyen rendbe, ez a fő dolog. — Hogyan sikerült a beilleszkedés a rajba, a szakaszba? — Nagyszerű emberek közé kerültem. Maximális a tisztelet és jó a légkör. Nem gondoltam volna, hogy ilyen az összetartás a munkásőröknél. Eleinte sokat segítettek, főleg a gázálarc és a vegyvédelmi ruha felvételében. Ma már minden természetes. Valamennyi gyakorlaton részt veszek, nem engedem, hogy kíméljenek. Lövész vagyok. Van pisztolyom és géppisztolyom. Nem félek tőlük. — Tudna-e magáról érdekes, izgalmas történeteket mesélni? — Nem tudom, hogy másoknak annak tűnik-e, de nekem az volt, A felvételi elbeszélgetéseknél kerültem nagy izgalomba. Elnéztem az időt, és így egy órával előbb értem az irodába. Csodálkoztak is rajtam. Végül sikerült a felvételi, és teljesült vágyam, a lövészethez kerültem. A másik, az első éleslövészetemen történt. Azelőtt csak légpuskával lőttem, így minden új volt. Ráadásul mögöttem álltak a parancsnokaim is. Kíváncsiak voltak a teljesítményemre. Féltem, hogy felsülök, ezért nagyon ösz- szeszedtem. magam. Szerencsére kiváló eredményt értem el. Azóta is tartom a szintet. Két év után megkaptam a Kiváló Munkásőr kitüntetést is. — Nem lehet könnyű a munkahelyi, az otthoni, és a munkásőri feladatok ellátása. Miként sikerült ezt összehangolni? — Gyermekkorom óta megszoktam a rendszeres munkát. Kiváló Dolgozó jelvénnyel is rendelkezem. Munkahelyemen egy műszakban, meósként dolgozom. Megértőek kollégáim, hiszen nagy ritkán esnek munkanapokra a foglalkozások. Ezeket a hét végeken rendezzük. Az otthoni teendőimet pedig úgy végzem, hogy időt tudjak szakítani a Munkásőrségre is. Férjem is segít, aki a TSZSZKV-nél garázsmester. Nincs különösebb hobbim, leginkább a matyóhímzést kedvelem. Ezért aztán lakhelyemen, Andomaktályán, ahová 1982-ben költöztünk, bekapcsolódtam a községi népfront munkájába is. Vezetőségi tag vagyok. 1986-ban felvettek a pártba is. A Munkásőrség nevelt azzá, mert úgy éreztem, hogy olyan emberekhez kell tartoznom, ahol többet foglalkoznak a világ történéseivel, az emberek sorsával, a politikával, a párttal. Ez mindig érdekelt. Állandóan figyelemmel kísérem ma is. Ez a belső hajtóe1 ' < M (Fotó: Perl Márton) rőm, s ha szükség lenne rá, hogy megvédjem hazámat, egy csöppet sem haboznék a cselekedettel. Egyébként is mindnyájunk kötelességéről van szó. — Hallhatnánk további terveiről is? — Szeretném a következő öt évet becsülettel letölteni a Munkásőrségnél, s ha az egészségem engedi, még tovább is szolgálni. Szeretnék természetesen a munkahelyemen is becsülettel helyt állni. Sok a munkánk, sok a túlóra is; 220—240 órát dolgozom. Lakásomat is úgy akarjuk berendezni, ahogy férjemmel elterveztük, s nem utolsósorban boldog házasságban akarnék továbbra is é}ni . . . Fazekas István A kenyér héja... „Egyétek meg a kenyérnek a héját is, abban van a vitamin, az erő, és attól lesz szép piros az orcátok!” — így biztatott bennünket gyermekkorunkban édesanyám. Jó ideje azonban én már nem eszem mega kenyér héját. Azért is figyeltem fel a Népszava augusztus 20-i, ünnepi száma tárcájának („Belefoszlós legyen, haja, mint a selyem . . ”)ar- ra a jelenetére, hogy szigorú anyuka azért korholja a fiacskáit, ne csak a belét egyék a kenyérnek, hanem a héját is. Mit mondjak? Én a megszidott lurkók pártján vagyok. A gyerekeknek — higiéniai szempontból! — tökéletesen igazuk van. Mert azt látni a boltokban, hogy a polcokra kitett kenyereket — ki tudja milyen koszos, mosdatlan kezekkel?! — a vevők sorra összefogdossák, nyomkodják. Aztán otthagyják kenyerünkön pénzzel bánó kezük „nyomát” a pénztárosok is. (Tudott dolog, ugye, hogy a banki szakmában veszélyes munkakörnek számít apénzolvasóé, mert a bankóktól ekcémát s más gombás bőrfertőzést lehet ám kapni.) Nos, kinek lenne jó gusztusa, étvágya ezek után megenni a kenyér héját? Azt kérdezik az újságban (Magyar Nemzet, 1988. augusztus 22: Kenyérkálvária): „Miértnem lehet a nyugati országokban már évtizedek óta bevezetett mintára, fóliába csomagolva három-hat napig is friss, kitűnő kenyeret gyártani?” Mit mondjak? Azért nem kell olyan messzire, nyugati országokba kikalandozni példáért. Volt nekünk ilyen kenyerünk, itt Egerben találták ki, s innét terjedt el, úgy hívták: „Favorit”. Friss volt egy hétig is a fóliában, ízre, morzsalékosságra kitűnő. És meg lehetett enni — a héját is. Hová lett?! Pataky Dezső Ha nem jön a tulajdonos Talált tárgyak között Nagy bosszúság, ha az ember véletlenül elveszít valamit. Pénztárca, okiratok és sok más kerülhet az eltűntek listájára a figyelmetlenség következményeként. Aztán jöhet az idegeskedés, vajon becsületes lesz-e a megtaláló, visszaszolgáltatja-e a lelt javakat jogos tulajdonosuknak. Nem egy személyi, katonai igazolvány kötött ki a szeméttelepen, sokan búsultak már több ezer forintok után . . . Oláh András, Eger Város Tanácsa igazgatási osztályának anyakönyv- és népességnyilvántartási csoportvezetője három éve foglalkozik a talált tárgyakkal. — Mit hagynak el leggyakrabban az emberek? — A kulcscsomót. Érdekes, sokszor el sem jönnek érte. A személyi papírok is gyakori vendégek nálunk, bár ezekkel köny- nyebb boldogulni, hisz ismert a tulajdonos neve, címe. Akad kerékpár, segédmotor, különböző táskák, pénztárcák. A rendőrség és a boltok, áruházak is ide küldik az elvesztett tárgyakat. — A károsult meddig keresheti értékeit? — A gyorsan romló élelmiszerek kivételével mindent három hónapig kell őrizni, utána értékesíthető. Esetenként azonban tovább várunk, például már évek óta itt van két fényképezőgép. Valószínűleg külföldi a gazdájuk. Hátha utaznak még Magyar- országra. — Köztudott, ha pénzről van szó, a becsület nem mérvadó. Erről vannak tapasztalatai? — Nemrég közel nyolcezer forintra lelt néhány gyerek. Egy részét elköltötték, vettek csokoládét, fagylaltot. Ám otthon a szülőknek feltűnt, miért lett hirtelen ilyen gazdag a fiuk. Utánanéztek, pótolták a hiányzó összeget, és elhozták ide. Ez is bizonyítja, létezik a lelkiismeret. Azt viszont furcsának találom, hogy kevesen kérdezik, ki volt a megtaláló, kevesen akarnak köszönetét mondani. Sőt, olyan is előfordult már, hogy valaki úgy szeretne némi fizetéskiegészítéshez jutni, hogy rajtunk keresi a valójában meglévő pénzét. Persze, legtöbbször sikertelenül. — Milyen élményre emlékszik szívesen? — Volt egy illető, akinek eltűntek az okmányai. Telefonáltam, és érdeklődtem, nem hiány- zik-e valamije. A válasz: „Ne molesztáljon engem!” Később kiderült, a hívásommal ébresztettem egy éjszakába nyúló mulatság után. Elnézést kért, és örömmel vitte az iratait. — Említette, hogy nem minden talál gazdára. Milyen a jelenlegi helyzet? — Egy budapesti buszbérlet és egy szemüveg. Jó ideje nem jelentkezik értük senki. Még várunk . . . (rénes) Statisztikai felmérés a foglalkozások megítéléséről A Központi Statisztikai Hivatal októberben reprezentatív felmérést készít arról, hogyan vélekednek az emberek az egyes foglalkozások presztízséről, s hogy a különféle szakmák milyen megélhetési biztonságot nyújtanak. A kérdezőbiztosok 20 ezer személyt keresnek fel, s a szakmákról, foglalkozásokról alkotott vélemények mellett arról is érdeklődnek, hogy a válaszadóknak milyen a családi és társadalmi hátterük. így lehetőség nyűik arra, hogy differenciált képet kapjanak a vélemények különbözőségének társadalmi és demográfiai okairól. A kérdezőbiztosok arról is tájékozódnak, hogy a megkérdezettek munkahelyüket anyagilag és erkölcsileg mennyire tartják biztonságosnak. Erre azért van szükség, hogy a statisztikusok objektív képet kapjanak a lakosság véleményéről, hiszen köztudott, hogy a kedvezőtlen gazdasági tendenciák érzékenyen érintik a lakosságot, s például a veszteséges üzemek tevékenységének megváltozatása nemcsak az ott foglalkoztatottaknak, hanem szű- kebb-tágabb környezetünknek a munkahelyi biztonságérzetét is befolyásolja. (MTI)
