Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 31., hétfő'

GAZDASÁG — TÁRSADALOM

3.

Új kulturális stratégiára van szükség

Beszélgetés Huszár Istvánnal, a Hazafias Népfront főtitkárával

Az utóbbi hónapok közéleti vitáiban kultúránkról, művelődésünkről mind gyakrabban, mint egy újabb válságágazatról esik szó. Az egyre drasztikusabb költségvetési fogyókúrára fogott szellemi területek néhol már működésképtelen helyzetét látva, sokan úgy fogalmaznak, hogy a mai gazdasági válságból való kilábalást éppenséggel a kulturális szféra anyagi ellehetetlenülése akadályozza. Ezekről a kérdésekről beszéígetett az MTl-Press munkatársa Huszár Istvánnal, a Hazafias Népfront főtitkárával abból az alkalomból, hogy az Országos Tanács a közeljövőben megvitatja a hazai művelődésügy helyzetét.

— Hogyan látja ön a hazai kulturális, művelődési közállapotokat?

— Huszonegy éve vezettük be a gazdasági reformot, és csaknem azóta küzdünk alkalmazkodási nehézségekkel. Az okok számosak, ám újabban mind többen első helyre teszik azt a szűk, ökonomista szemléletet, amely a gazdasági bajokon kizárólag a gazdaság körében maradva, még rosszabb esetben kizárólag monetáris eszközökkel igyekszik segíteni. Ezzel szemben az a valós helyzet, hogy a gazdaság teljesítőképességének igen jelentősek a gazdaságon kívüli, társadalmi tényezői.

— Sajnos ma nálunk számos negatív tényező hat a gazdaságra a társadalmi szférából: a lakosság elöregedése, a fogyó népesség, a lakosság romló egészségi állapota, a társadalmi beilleszkedés fokozódó zavarai és az ezekkel járó deviáns megnyilvánulások. Ugyanakkor a gazdasági teljesítőképességet igen jelentősen visszafogja a műveltség számos súlyos fogyatékossága is: a funkcionális analfabéták magas aránya, a szakképzés egész hazai rendszerének zavarai, az aprófalvakban élők óriási kulturális hátránya, a félúton megrekedt városiasodás.

— Úgy gondolom tehát, hogy a kulturális szféra nem egyszerűen valamilyen önálló művelődéspolitikai, vagy iskoláztatási kérdésként kezelendő. Sokkal inkább arról van szó, hogy a társadalmi újratermelés alapjai kerülnek veszélybe, ha az egymást követő nemzedékek számára romlanak a tágan értelmezett kultúra megszerzésének, működtetésének esélyei. Véleményem szerint ma az a helyzet, hogy a kultúra hadállásai folyton hátrébb húzódnak, egyre vesztenek pozícióikból, és ennek máris igen súlyos következményei vannak.

— Sok szó esik mostanában arról, hogy az elmúlt másfél évtized világgazdasági válságát sikerrel túlélő, korábbi pozícióikat jelentősen javító országok a legnehezebb években is növelték a képzésre, a kutatásra, fejlesztésre költött összegeket. Nálunk épp az ellenkezője tapasztalható. Az idei költségvetésben az államigazgatás kiadásai nőttek a legdinamikusabban, miközben a kutatásra, a köz- művelődésre szánt összegek jelentősen csökkentek, s az oktatás „preferálása” sem volt elég, még a

reálérték megőrzésére sem. Mintha elfelejtettük volna a marxi leckét, miszerint az ember a legfőbb termelőerő.

— Valószínűleg ezt a marxi megállapítást szavakban mindenki elfogadja, azok is, akik ezzel ellentétes döntéseket hoztak. A kultúra mai kedvezőtlen pozícióinak sajnos igen mélyek a gyökerei, sokkal nagyobb problémáról van szó, semmint hogy a költségvetésből néhány éve látványosan kiszorul a szellemi szféra. Gondoljunk arra, hogy mind a mai napig „nem termelő szféraként” van nyilvántartva — és nem csak a hivatalos statisztikában — az egész ágazat, a közoktatás a, közművelődés, a tudomány, a művészet.

— Ennek közvetlen következménye a maradékelvű költségvetési gazdálkodás, amelynek jellegzetessége, hogy az úgymond termelő szférák igényeinek kielégítése után a még megmaradó összeget osztják szét ezen ágazatok között. Napjainkra sajnos ennek a régi, hibás koncepciónak a „gyümölcsei” érnek be, amikor azt tapasztaljuk, hogy a szellemi szféra egyes részei a működésképtelenség állapotába kerülnek. Tehát a probléma összetettebb, mintsem hogy egyetlen minisztériumon kelljen és lehessen ma számon kérni az ország kulturális állapotát.

— Társadalomtudósok véleménye szerint napjainkban az általános iskolából kilépő korosztályok egyharmada olyan hiányos ismeretekkel rendelkezik, hogy alkalmatlan bármilyen szaktudás megszerzésére. Ennek a nagy létszámú ifjúsági rétegnek hamarosan nagyon súlyos elhelyezkedési nehézségekkel kell szembenéznie. Sokan úgy vélik, hogy ez a tömeges ifjúsági munkanélküliség, amely már a következő évtized elején várható, politikai veszélyekkel jár, ezért sürgős megelőző intézkedésekre lenne szükség.

— Nemrégen részt vettem egy olyan tanácskozáson, ahol komoly .javaslatként fogalmazták meg, miszerint az oktatás rendszerét már rövid távon is úgy kell átalakítani, hogy létrejöjjenek azok a formák, amelyek átmenetileg lekötik, iskolai keretek között tartják a munka- nélküliségtől fenyegetett ifjúsági korosztályokat.

— Ezeket az átmeneti éveket arra is fel lehetne használni, hogy ezeknek a fiataloknak a kulturális fogyatékosságait mérsékeljük, használható szakmát adjunk a kezükbe. Mindez egyébkénfebbena formában nem magyar találmány, számos nyugat-európai ország választotta azt az utat az ifjúsági munkanélküliség kezeléséhez, hogy az állami oktatás keretében „parkoltatja” az egyébként munkanélkülivé váló fiatalokat. A jelek arra utalnak, hogy minálunk is egy effajta megoldásra lesz szükség.

— Gyakran hallani mostanában azt a megállapítást, hogy a század- forduló után általánossá vált közoktatási rendszer ma beérő gyümölcseként tud az ember a Holdra szállni. Vagyis a művelődésbe beruházni hosszú távú, de elengedhetetlen feladat. Sokan úgy fogalmaznak, hogy az ország kulturális állapotai, főleg a közoktatás napjainkra olyan válságba jutott, hogy ennek áthidalására akár újabb kölcsönöket is fel kellene venni. Azzal érvelnek, hogy reménytelenné válik a technológiai versenyben a helyzetünk, ha a mai alacsony oktatási színvonalat nem emeljük. Azaz a mai helyzet már egy-két éves halasztást sem tűr, nem most van a huszonnegyedik óra, hanem tegnapelőtt volt.

— A helyzetértékeléssel lényegében egyetértek, de véleményem szerint a költségvetés jelenlegi valós mozgástere olyan szűk, hogy egy-két éven belül azt is eredménynek kell elkönyvelni, ha a kultúra pozícióinak további romlását meg lehet akadályozni.

— Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor, hogy az egyes állampolgár szintjén is felértékelődjön a kultúra, a műveltség. A kultúra jelentőségének kormányzati átértékelését persze nem pótolja, de elősegítheti, sőt, sürgetheti, ha maguk az egyes családok is felismerik a művelődésbe való beruházás szükségességét. Azaz a felnövekvő gyerekek iskoláztatását — ebben kiemelten a nyelvtanítást — hosszú távú családi beruházásnak tekintik. Olyan beruházásnak, amely a mostani gyerekek felnőtt életében biztosan kifizetődik, még akkor is, ha a ma értelmiségiéi sajnos sokszor ennek az ellenkezőjét tudják személyes sorsukkal, anyagi helyzetükkel bizonyítani.

— Mit kíván tenni a népfront annak érdekében, hogy a kormány a belátható jövőben ne a maradékelv alapján juttasson a kultúrának, hogy azok a feszültségek, amelyek a kulturális életben megjelentek, ne eszkalálódjanak?

— Én őszintén remélem, hogy a Hazafias Népfront politikai befolyását ebben a kérdésben is növelni tudja.

— A népfrontban elkezdődött egy új kulturális stratégia kidolgozása, amelynek során a legtágabban értelmezett társadalmi összefüggéseiben vizsgáljuk a tudomány, a művészet, aZ oktatás, a közművelődés és a társadalmi újratermelés kérdéseit. A népfrontnak a művelődéspolitikával foglalkozó munkabizottságai a legszámosabbak és leginkább tevékenyek. Az ő jelenlétük a szakmai bázisa az új kulturális stratégia kidolgozásának és megvalósításának. A stratégia fő kérdéseit egyébként az országos tanács következő ülésének napirendjére tűztük.

— Persze felelőtlenség lenne azt ígérni, hogy az általunk körvonalazott új stratégia egy az egyben megvalósul. Tény azonban, hogy a népfront ma már igen jelentős por litikai tényező az országban. Egy olyan súlyú nemzeti ügy újraértékelésekor, mint az ország műveltségi állapota, nem lehet nem figyelembe venni a Hazafias Népfront által képviselt tömegek és a szakértők véleményét, mindennapi tapasztalatait .

P. É.

Az épület Gazdag kínálat

(Szabó Sándor fel vételei — MTI)

Autós bevásárló- központ Kerecsenden

Autós bevásárlóközpontot adtak át a 3-as számú útvonal mellett Kerecsend határában. A „Tempó-Depó” áruházat a helyi „Aranykalász” termelőszövetkezet magtárából alakították ki négy és félmillió forintért. Az új kereskedelmi egység negyvenmillió forintos árukészlettel indult. Ezer négyzetméter eladótér és raktár, négyezer négyzetméter szabadterület tartozik hozzá, s az egri áfész üzemelteti.

Beszakadásokra továbbra is számítani lehet

Pinceprogram — veszélyhelyzettel

Milliárdos munka a föld alatt — Pályázat a part- és támfalak megerősítésére — Élet- és vagyonmentés 25 százalékos adóval — Eger és Ostoros után: Noszvaj és Novaj

A közvetlen élet- és vagyonveszélyt jelentő pince-, illetve üregbeszakadások a hetvenes évek elején jelentkeztek a megyeszékhelyen. A következő esztendőkben sorra érkeztek a jelzések, bejelentések a városi tanács műszaki osztályára, amelynek szakemberei — országos segítséggel — feltérképezték és különböző veszélyzónákra osztották az Eger alatti \ájatrendszert, s azonnal megkezdték a pincék betömését, illetve megerősítését. Mint Fekete Mihálytól, a városi tanács műszaki osztályának csoportvezetőjétől megtudtuk: a tervszerű munkavégzés eredményeként az életveszélyes helyzet minimálisra csökkent, a váratlan beszakadásokra azonban továbbra is számítani lehet...

Mint emlékeznek rá olvasóink, annak idején lapunk is részletesen beszámolt a váratlan omlásokról, a gyors útlezárásokról, a lakóházak, óvodák kitelepítéséről, forgalomelterelésekről. A föld alatt és felett dolgozó aknamélyítő és építőbrigádok hol a Szabadság téren, a Domus áruház környékén, a Gárdonyi Géza Színháznál, hol pedig a vár szomszédságában bukkantak fel. Az 1972-ben kezdődött pinceprogram még ma sem fejeződött be, pedig nem kevesebb, mint egymilliárd 150 millió forintot fordítottak a városnak soksok gondot okozó veszélyhelyzet elhárítására. Ízelítőül még néhány adat: 1987 végéig több mint 25 ezer méter hosszú szakaszt ’’tömedékeltek ” el, 15 ezer méternyit erősítettek meg, s adtak visz- sza rendeltetésszerű használatra, illetve kulturális, tárolási és egyéb célokra. A föld alatti munkálatokkal egy időben ugyancsak jelentős — mintegy 40 ezer méter hosszúságú — szakaszon végeztek útfelújítást, csapadék- és szennyvízelvezetést.

A pincerendszerrel foglalkozó szakemberek -joggal jegyezték meg, hogy a munkálatok korántsem fejeződtek bg. Az idén újabb váratlan beomlások történtek a felnémeti templomdombnál, a Sánc utcában, a termelőszövetkezeti út mellett, ahol egy hozzávetőlegesen 800 négyzetméteres, kétszintes üregrendszert találtak. A következmény: egy lakóház életveszélyessé vált, s le kellett zárni az utat. Hasonló meglepetés érte a közműépítőket, amikor a Bartakovics, valamint a Csiky Sándor utcában szakadt be a rossz állapotban lévő pince. Újabban jelentősekké váltak a föld feletti károk is: a nyári esőzések miatt a Bérc utcai part- és támfal a Bárány utcára ’’szakadt”, itt sürgős teendőkre volt szükség a gyors mentés során. Ilyen — úgynevezett ’’biztosítatlan” — partfalak nemcsak ezen a részen, hanem a város más pontján is veszélyhelyzetet teremtettek. Legutóbb a Darvas utca egyik portájára zúdult alá a falrész. Ezek az omlások egyébként nemcsak Egerben, hanem az ország valamennyi, pincegondokkal küszködő településén problémát okoznak, ezért az elhárításukra most pályázatot írtak ki. Olyan módszereket keresnek, amelyek gyorsan, olcsón és megbízhatóan alkalmazhatók a sűrűn lakott, szűk részeken. A pályázat december közepén zárul, így remény van rá, hogy jövőre már ezzel az új technológiával dolgozhatnak az építők.

Eredetileg 1990-re tervezték a pincemunkálatok befejezését. Az országos pénzügyi támogatást azonban mind a VI., mind pedig a VII. ötéves tervben a fe lére csökkentették, így a határidő az ezredfordulóig tolódhat ki. Az idei terv 60 millió forintot ígért, de csupán negyvenet kapott a város. (Miután azonban ezt az összeget jelentős, mintegy 25 százalékos adó — ÁFA — terheli, mindössze harmincmillióból gazdálkodhattak a műszaki szakemberek.) Ebből szinte csak a közvetlen élet- és vagyonve- szélyre, vízelvezetésre (Tele- kessy utca), s műszaki szinten tartásra (Csiky Sándor utca) jutott, a szükséges tartalékokat pedig felemésztette a váratlan feladatok sora. Az 1989-re szánt összeg 65 millióra rúg, amennyiben a gazdasági lehetőségek lehetővé teszik a teljes keret átutalását a város pénztárcájába. Ebből folytatódik a már megkezdett felújítás: befejeződik például a Mindszenty Gedeon és a Bárány utca út- és közművesítése is, amely eddig a pénzhiány miatt húzódott el. Egy bizonyos alapot ezúttal is képezni kell az esetleges, nem várt helyzetekre.

Az utóbbi esztendőkben köztudottá vált — s ezt a szakmai felmérések is megerősítették —, hogy Eger mellett Ostoroson is komoly üregrendszerek húzódnak a föld mélyében. A községben 650 pincét mértek fel — hosz- szuk hét és fél kilométer, s 23 ezer 500 négyzetméteren terülnek el —, közülük hetven életveszélyes, rossz állapotúnak pedig csaknem 1500 négyzetméternyi rész nyilvánítható. Nem ismert még a továbbiak állapota, de várhatóan még mintegy ötven pince okoz gondot majd ezen a részen. Évente ötmillió forint állt rendelkezésre a megerősítési és a felújítási munkálatokra, az omladozó kő- és támfalak közvetlen veszélyeinek elhárítására. Eddig a Hősök tere környékén folytak a munkálatok, tervezik a további építést, a megelőző biztosítást a Honvéd, az Arany és a Gárdonyi utcában is.

Újabb kutatásokra és felmérésekre került sor a közelmúltban Noszvaj és Novaj térségében is. Eddig mintegy hatvan rossz állapotú pincére bukkantak a Noszvaj—Bogács közötti út — valamint több tanácsi utca — alatt. Az elképzelések szerint ennek a résznek a veszélyelhárító munkálatai a VIII. ötéves tervben kezdődtek volna meg, de az üregek állapota miatt szükségessé válik a korábbi műszaki beavatkozás. A tervek, a felmérések és a szükséges dokumentációk előkészítése folyamatban van; a további lépések megtétele a pénzügyi lehetőségektől függ.

Ácsolattal erősítették meg a födémet a helyreállítási munkálatok előtt az aknainélyítők

(Archív fotó: Perl Márton)