Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-31 / 260. szám
4. KULTÚRA KOZMUVELODES NÉPÚJSÁG, 1988. október 31., hétfő A tévében látjuk majd Nemzetközi produkció a Mátyás-templomban A Mátyás-templom gyönyörű Mária-oltára előtt kameraállások, állványok, kábelek és lámpák erdei. Tévéfelvétel készül. Műsoron Claudio Monteverdi 1610-ben komponált műve, a Marien-Vesper (Mária Vespe- ras). A hangverseny a Magyar Rádió és Televízió, a Dániel Film (München) és az Arbeitskreis für Musik (Bad Hersfeld) közös rendezése. — Nem először készítünk közös műsort — tájékoztat Ravasz Ákos rendező, a Daniel Film producere, a kooprodukciós adás német szervezője. — Tavaly az MTV-vei négyszázhúsz perces programot készítettünk, amelyben Richard Strauss Saloméja és Beethoven Fideliója, valamint két koncert is szerepelt. E hangverseny karmestere Siegfried Heinrich, aki 1961 óta a Bad Hersfeldi Ünnepi Játékok művészeti igazgatója. Zeneművészeti tanulmányait Drezdában végezte, de mesterének mondhatja Solti Györgyöt és Stephanit is, Európa-hírű koncertező művész, aki Hannoverben, Luxemburgban, Bécsben, Prágában, Varsóban és Velencében is fellépett, de vezényelte már a Budapesti Filharmonikusokat is. A Monteverdi-mű bemutatására készülve eredeti megszólaltatásra törekedett. A hangzás tökéletesítéséhez korabeli hangszereket válogatott. A zenekar tagjai is a régi hangszerek művészei. Huszonheten jöttek Párizsból, Bécsből, s hét cseh barokk hegedűs is fellép. A kórus száztizenkét tagú. Együtt énekel a Frankfurter Madrigal- Ensemble, a Kammerchor des Frankfurter und Marburger Konzertchores, a Bad Hersfelder Festspielchor, valamint a magyar Tomkins együttes. (Tomkinsék már többször megörvendeztettek bennünket kitűnő madrigálinterpretációikkal. ) Az igényes szólókat Kerstin Ganninger, Michele Goetze Monteverdi portréja — ismeretlen festő műve (szoprán), Wemer Marschall (alt), Laczó András, Stefan Dörr, Bernhard Schneider (tenor) és Eckhardt Trox (basszus) éneklik. Ez a Monteverdi-mű, az első igazi opera, az 1607-ben bemutatott Orfeo után született. Monteverdi azáltal ért el műveiben a korábbiaknál nagyobb drámai feszültséget, hogy kevesebb súlyt helyezett a monódia deklamáló stílusára, és a recitativók közé áriákat, kórusokat iktatott, drámai hangszíneket alkalmazott. Arra törekedett, hogy zenéjében a szöveg jelentését fokozza, és indulatokat ábrázoljon. így érvényesül műveiben a szép ének és a virtuozitás kettős elve. E csodálatos zeneműhöz, a Mária Vesperashoz keresték az illő helyszínt. így esett a Mátyástemplomra a választásuk, mely ideális környezetnek bizonyult. A koncertek felvételeiből készült műsort a magyar tévénéző közönség még ebben az évben láthatja. J. A. Restaurálják a Ferences-templomot és kolostort Gyöngyösön A mátraalji város egyik legszebb műemléki nevezetessége a gyöngyösi Ferences-templom és kolostor épületegyüttese. Köztudott, hogy ebben kapott helyet a Vachott Sándor Városi Könyvtár, s a páratlan könyveiről híres Műemlék Könyvtár is. Az utóbbi hetekben kezdtek hozzá a szakemberek a templom homlokzatán lévő szobrok, kővázák restaurálásához, s a kolostor étkezőjének rendbetételéhez. A munkálatokról Szilágyi Attila, a városi tanács műszaki osztályának műemlékvédelemmel foglalkozó munkatársa elmondta, hogy az egyház kezelésében lévő épületegyüttes felújítására a Fríz Szobrász és Restaurátor Alkotó Közösség vállalkozott. A kolostorrészben lévő refektórium (étkező) helyreállítását pedig a Képzőművészeti Alap restaurátorai végzik. A tervek szerint jövő tavasszal elkészülnek a több millió forintba kerülő kivitelezéssel. Színházi levél Törékeny üvegcipő Sokan és sokszor elmondták már Molnár Ferencről, hogy nagyon értette a színházat. De azt is hozzá szokták tenni, hogy eléggé a társadalmi jelenségek felszínén mozgott műveinek tartalmát illetően. Finom mosollyal, enyhe lekicsinyléssel volt csak szabad szólni róla, hiszen . . . kispolgári, olykor giccses, érzelgős . . ., hogy csak néhány jelzőt soroljak fel azok közül, amiket címke gyanánt ráaggattak. Ha Az üvegcipő című vígjátékát vesszük elő, könnyen csábít el bennünket a hasonló állásfoglalás: egy szürke kis panzió egérszürke lakói körül forog a történet, amelynek középpontjában ki más állhatna, mint a kis cseléd, ő volna az egyetlen tisztességes lény azok között, akik ugyan nagyon büszkék és kényesek erkölcsi stabilitásukra, de az nem akadályozza meg őket abban, hogy az erkölcsöstől messze eső életmódot folytassanak. És pont ők kit nézhetnének le leginkább? A kis cselédet, aki van annyira „szemtelen”, hogy mer őszinte lenni, őszinte — cselekedeteiben, gondolataiban és vágyaiban. Kiért mehet el az üvegcipővel a mesebeli herceg, ha nem érte, a kis cselédért? Cselédromantika? A mocsár virága? Kinek hogyan tetszik. De ezzel együtt — ízig-vérig kitűnő színpadi mű, amely különösen alkalmas a közönség meghódítására. Különösen alkalmas a jó szórakozásra. Mi több, különösen alkalmas jó színészi teljesítmény elérésére. A szolnoki Szigligeti Színház előadásában mindez bejött a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban rendezett estén. Győry Emil ugyan Sipos úr figurájában eleinte a kissé bogaras, nyűgös öreg urat alakította, de később valóban ő lett az „Édes mérges”. Bajcsay Mária mindvégig hű maradt a szerepbeli Adél karakteréhez. Jól tudott azonosulni vele. A leghálásabb feladatot Spolarics Andrea kapta, akinek a feleselő, csupa szív és naivitás cselédet, Irmát kellett játszania. Tette ezt olyan figyelemre méltó egyszerűséggel, hogy a legfőbb buktatót, a har- sányságot is el tudta kerülni. Énnek az előadásnak volt levegője. Volt alapgondolata. Volt hangulata. Méghozzá az első perctől kezdődően az utolsó jelenet végéig. Ebben pedig a vendégrendező, Garas Dezső keze- nyomát lehetett felfedezni. Elismerés érte. Egy mondat erejéig azt is meg kell említenünk, hogy a társulat minden tagja pontosan azt tette, amit tennie kellett, hogy kiváltsa a közönség tetszését. Meg nem állhatom, hogy megjegyezzem, az új évad új közönséget is hozott magával, amelynek tagjai között nagyon sok a húsz év körüli fiatal. Ugye, hogy a jó színház varázslata nem gyengül? Ennek is örülnünk kell. G. Molnár Ferenc XJj múzeum Érden (MTl-fotó — Cser István) Andrej Bogoszlovszkij Hatvani Galéria-naptár Tájfestészeti biennálé — Jézus születése — Internált hatvani vasutasok nyomában — Vendégségben a Délsziget — Bíró Lajos orgonaestje Egy nagy író átkozottul lusta volt, a gondolattól is elborzadt, hogy megtöltse tintával a ; tollát. Golyóstollal nem akart nagy műveket írni, jogosan feltételezve, hogy a kulimász | esztétikátlanul elmázolódik a papíron, az ő ujján meg bütyök nő. Ceruzáról szó sem lehetett — ugyan ki ír korszakalkotó művet ceruzával! Az ötletek egymást kergették fejében, fényes jellemek | csillogtak, stílusos figurák vájj gyódtak papírra. Az író leül az § asztalhoz, kezét a tollért nyújtja, a toll a papírhoz , ér . . . de nem! Egyetlen csepp tinta sincs benne, megtölteni pedig szörnyű, hogy ( mennyire nem akaródzik. Sőt, egészen meggömyed, már- már összecsuklik az undortól, a lustaság egyre jobban hatalmába keríti, szinte húzza a széles pamlagra — rágyújtani, elnyújtózni . . . Emiatt nem olvastuk a Taj- gai tűz című művét, akárcsak a Cservjakov hasonmását, az Arany és ezüstöt. Nem olvastuk az öreg színész életéről í szóló trilógiát, a Darij Belorusz éveit, vagy az Egyszer a parkban című regényt, továbbá több mint hetven kitűnő elbeszélést. Egyáltalán semmit sem olvastunk, mert semmit nem írt meg, bár annyi ötlete; elgondolása volt! . . . Nemrég meghalt a nagy író. A sors akarata szerint tolla hozzám került. Miután sikerült léküzdeni lustaságomat, magam elé húztam a tintásüveget, megtöltöttem a tollat, és írni kezdtem vele. Egész jól ír: Tolipróba. Számypró- ba . . . Horváth Lilla fordítása A galéria termeiben igen szép érdeklődés közepette tart nyitva Batári László és a nemrég elhunyt, Munkácsy-dijas Duray' Tibor festőművészek kiállítása. Utóbbi — az ecset mellett — a mintázásnak is mestere volt. Ezt dokumentálják a tárlaton szereplő műves munkái, szobrok és érmek, amelyek főként a női test szépségéről, illetve az emberi jellemek változatosságáról, pozitív és negatív kifejeződéséről vallanak. A kettős kiállítás november 20-ig várja az érdeklődő közönséget. Hagyományosan november utolsó szombatján, pontosan 26- án délelőtt fél 12 órakor nyitják meg az intézmény emeleti termében — a város felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából — a Magyar tájak című VIII. országos festészeti biennálét, s osztják ki a Művészeti Alap lektorátusa által odaítélt dijakat. Ez évben száznál több alkotó munkáiból válogatott a-zsűri, s a bent maradt művek híven vallanak a mai magyar tájfestészet, tájábrázolás legkülönbözőbb törekvéseiről. A tárlaton a már befutott mesterek — Vecsési Sándor, Patay László, Kurucz D. István, Fejér Csaba, Csernó Judit, Meggyes László, Horváth János, Moldo- ván István, Németh József, Balázs Imre — oldalán állít ki a mai magyar piktúra művelőinek derékhada, s ugyanakkor tucatnyi feltörekvő, fiatal tehetség, mint Delast Elena, Simsay Ildikó, Szabó Tamás, Várkonyi János. A galéria emeleti kiállítótermében- november 4-én, pénteken este fél 6-kor kezdődik a „Biblia és a művészetek” előadás-sorozat újabb estje. Ez alkalommal — Jézus születése címmel — ismét dr. Reisinger János, a MTA tudományos kutatója tart diavetítéssel, zeneművekkel színesített értekezést. Folytatódnak megyeszerte a hatvani megjelenésű folyóirat, a Délsziget bemutatkozó estjei is! November 10-én, csütörtökön este fél 6-kor Lőrinci nagyközség Magvető Könyvtára látja vendégül Moldvay Győző szerkesztő-kiadót, valamint a prog-' ramot versekkel, muzsikával színesítő közreműködőket. Még e hónapban, 14-én, hétfőn este fél 6-kor a galériában is lesz a Délszigetnek egy igen érdekes, mondhatni izgalmas rendezvénye az új, 12/1988-as szám megjelenése alkalmából. „Internált hatvani vasutascsaládok nyomában Recsken, s a Hortobágyon” címmel Németi Gábor történész, a Bajza Gimnázium igazgatóhelyettese tart előadást, amelyet zenével és Kárpáti Kamii recski „születésű” verseivel gazdagítanak. A Galéria változatlanul fontosnak tartja a társművészetek legjobb teljesítményeinek bemutatását. Ilyen fogantatású lesz az az orgonaest, amelyet november 25-én, pénteken fél 6-kor rendeznek meg a belvárosi rk. templomban Bíró Lajos hódmezővásárhelyi származású orgonaművész, valamint Faragó Laura Liszt-díjas énekművésznő közreműködésével. Az est elővételi jegyei a Galériában válthatók, s a rendezvény tiszta jövedelmét az Erdélyből menekült magyarok, románok megsegítésére fordítják. TOULPRÓBA
