Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 29., szombat

MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS

5.

Új színfolt a nyelvoktatásban?

Beszélgetés Abad Naumannal a milánói Goethe Intézet igazgatójával

Nemrégiben NSZK tájékoztatási és kulturális centrum nyílt Budapesten. Élénkültek tehát az együttműködés keretei. A nemzetközi hírű Goethe Intézet szakemberei hazánkban is szeretnék elterjeszteni korszerű oktatási módszereiket. Az ok, kézenfekvő. Minél többen és jobban ismerik és beszélik nálunk a németet, annál inkább elhárulnak a kapcsolatok kibővítésének akadályai a gazdaság és társadalom valamennyi területén. Céljuk tehát bevallottan propagandajellegű, ami számunkra viszont azért nem baj, mert honi törekvéseinkkel is egybeesik.

Október első felében hazánkban járt Abad Naumann a milánói Goethe Intézet igazgatója. Jó egyhetes körútja alkalmával több városunkban megfordult, s mindenütt általános- és középiskolai nyelvtanárokkal konzultált. Pécs- várad, Kecskemét, Baja és Budapest után megyénkben két helyen Gyöngyösön és Egerben tartott továbbképzést.

— Azt hiszem, az általunk szorgalmazott módszer különbözik a hagyományos, eddig bevett eljárásoktól — mondja. — A mi nézetünk szerint az idegen nyelv tanulása nem cél, hanem eszköz, amelyen keresztül a legkülönfélébb ismeretekhez juthat a tanuló, s melynek segítségével alkalma van egy nép mentalitását megérteni és megérezni.

Az ismeretátadás útja az emberi kommunikáció. Ebben számos készségnek szerepet kell játszania, a hallás éppoly fontos mint a beszéd, vagy a gesztusok. Tehát a nyelvet mint a kifejezés eszközét kell felfogni elsősorban.

•:.w :

így néznek ki a legújabb nyelvkönyvek

— Tehát Önök sem bíznak a grammatizálás sikerében...

— Az elmúlt évtizedek kudarca azért következett be, mert sokan szerkezetet, rendszert tanítottak. Erre is szükség van, csak egy későbbi szakaszban, amikor már a hallgató rendelkezik alapszókinccsel, egyszerű hétköznapi helyzetekben meg tudja magát értetni. Tehát a beszéd az elsődleges.

— Láthatóan ezen az alapelven épülnek fel azok a korszerű könyvek, tanári segédeszközök, kazetták, melyeket magával hozott.

— Ahhoz, hogy MagyarorszáTréfás illusztráció

(Fotó: Koncz János)

gon is egy ilyen oktatási egységet tudjunk kialakítani, előzőleg az itteni szakembereknek meg kell ismerniük és kedvelniük módszerünk lényegét, s ehhez úgy gondolom, nagyban hozzájárulnak ezek az anyagok, amelyekből egyelőre csak mutatóba küldtünk néhányat.

— Úgy tudom, Európában és a tengerentúl is, számos intézetük működik. Hallhatnánk erről közelebbit?

— A központ Münchenben van, s hasonlóan más nemzetközi iskolahálózathoz, nemcsak oktatással, de továbbképzéssel, kiadványok készítésével és tudományos kutató munkával is foglalkoznak itt. Természetesen kiterjedtek kapcsolataink egyes országok ismeretterjesztő szervezeteivel, minisztériumaival és egyetemeivel» Eddig a világon száznegyvenkét Goethe Intézet működik, általában kultúr- centrumok részeként. Olaszországban — ahol már évek óta magam is szolgálom az ügyet,— Velencétől Milánóig hét iskolánk van, s jelenleg csak Milánóban negyven tanár kilencvenöt tanfolyamon ezerötszáz hallgató oktatását végzi. De nemcsak nyelvi kurzusokat szervezünk, hanem rendszeres feladatunk az olaszországi német tanárok továbbképzése.

— Mennyire ismert az önök munkája a szocialista országokban?

— Eddig Belgrádban, Zágrábban és Bukarestben nyitottunk intézetet, s úgy ítéljük meg, hogy jelenleg kedvező a politikai helyzet a továbbfejlesztésre. Budapest után

Pérely Imre- emlékkiáll ít ás Pápán

Kapások

szobra

Gyöngyösön

Mátraalji szőlősgazdáknak állítottak emléket Gyöngyösön. Az Április 4. téren felállított „Kapások” címűi szobor Kliegl Sándor szegedi szobrászművész alkotása.

(MTI-fotó: Szabó Sándor)

Mindennapi nyelvünk

Szóhasználatunk minősítése önkritikus megjegyzéseink tükrében

A város kilencven éve született grafikusművész fiára, Pérely Imrére emlékezik a Pápai Városi Galéria. Pérely élete rövid volt, 1944 októberében zárult, a művek sora azonban, melyet ránk hagyott, hosszú. Közülük kettőszáznál többet láthatunk az emlékkiállításon.

Pérely Imre nevét a húszas évek kezdetétől elsősorban az újságok olvasói ismerhették meg sűrűn megjelenő rajzai révén. Első nagyszabású munkája Magyar fejek címmel jelent meg 1922- ben, harminckét kortárs író, költő, nyelvész portrérajzát adta közre albumban. Római tanul- mányútjáról való visszatérése (1925) után megjelent albuma igazi szenzáció volt. Címe: XI. Pius és udvara, azaz az akkori római pápa és bíbomoki kara ült modellt az ifjú magyar művésznek, amire alig volt példa ezt megelőzően. Két évvel később Magyar írók címmel jelent meg kötete, mely ritka becsű rajzolt

arcmásgyűjteménye az akkori magyar íróknak, költőknek.

Merőben új témájú 1931-ben megjelent Fény és árnyék című rajzsorozata, mely a Népszava kiadásában látott napvilágot. A nyomort, a könyörtelen robotot, a pénz uralmát állítja elénk, azaz a kor égető szociális gondjait, és keresi rájuk a választ. Ezt az utat járta tovább Párizsba költözése után is, ahol újabb kötetekben adta ki hasonló szellemben és többnyire szenvedélyes formálásban született grafikáit. A La Paix (1932), a Tacitume (1933)„ a Háborúellenes bélyegek (1934), a Faubourg (1934), a La Guerre (1935) és a Rue (1938) című albumai a munkásnegyedek lakóiról, a párizsi utcák elesettjeiről, az élet megtiprottairól, a háború áldozatairól állítanak elénk megdöbbentő és felrázó képeket. Grafikáinak erejét, hatását a francia szellemi élet kiválóságai is hamar felismerték és közösséget vállaltak velük: a Ta(2 -0 '

Á - 1 * ' *v-láiír- .,

S/O.**"' J -/A A

Babits Mihály portréja

citume-höz Henri Barbusse, a Faubourg-hoz Han Ryner, a Háborúellenes bélyegekhez Romain Rolland és Gábriellé Duche- ne, a Rue-höz Georges Duhamel írt előszót.

A francia fővárosban szerzett művészi rangját mutatja, hogy 1938-ban a Petit Palais-ban rendezett Jelenkori művészek című nagy kiállításon egyedüli meghívott magyar művészként Pérely Imre ötvennégy alkotását mutatták be a kritika egyértelmű elismerésétől kísérve.

1939-ben tért vissza Magyar- országra. 1940-ben kiadta újabb albumát Fekete-fehér képek címmel, számos író, költő és más neves személyiség portréját kéPrágában és Varsóban szeretnénk „teret nyerni”.

— Az elmúlt napokban mintegy háromszáz itteni pedagógussal került kapcsolatba. Mi a véleménye a felkészültségükről?

— Mindenkiben megvan a készség és akarat a legújabb szisztémák megismerésére. A legnagyobb erénynek azt tartom, hogy valamennyien nyitottak az újra, s remélem sok hívet sikerült szerezni módszerünknek.

— Nálunk az emberek általában időszűkében vannak. Gyorsan akarnak elsajátítani egy idegen nyelvet. Mi a helyzet önöknél?

— Kurzusainkat három lépcsőben tervezzük. Az alapstúdiumpk háromszor százhúsz órát vesznek igénybe. Ez optimális esetben három esztendő. A közép- és felsőfok elsajátításához ugyancsak három-három év kell.

— Ez összesen kilenc esztendő. Nem sok ez egy kicsit?

— Van arra is lehetőség persze, hogy intenzív oktatás mellett heti huszonnégy óra tanulással másfél év alatt eljussanak a hallgatók erre a szintre. Ez munka mellett elképzelhetetlen, csak kevesen képesek rá.

— Ön a sajátja mellett három nyelvet is beszél. Érdekelnének a személyes tapasztalatai.

— Szerencsés helyzetben voltam, mert hat esztendőt hasonló megbízatással Törökországban töltöttem. Tehát volt alkalmam közvetlen közegben tanulni. Először a nyelv zeneiségét próbálom „megérezni”, majd ezen keresztül megpróbálom megfejteni annak a népnek a gondolkodásmódját. Ezután az irodalmával, majd történelmével ismerkedem. Csak ezután következhet a nyelvtanulás.

— Mit tart a nyelvérzék jelentőségéről?

— Nem hagyhatók figyelmen kívül a tanuló alkati tulajdonságai. Épp ezért — hogy mindenki számára az erőfeszítések meghozzák az eredményt — újabban olyan oktatási programot dolgozunk ki komputeren, mely egy-egy témát négy változatban ismertet. Van rö- videbb, hosszabb, „határozott” és udvarias megoldás. Ki-ki saját vehemenciája és képességei szerint válogathat ezekből.

— Hoz-e önöknek gazdasági hasznot e kiterjedt hálózat, magyarán miből finanszírozzák mindezt?

— A költségeink egy része a tanfolyamok utáni bevételekből származik, a másik részét pedig a külügyminisztérium kulturális alapjából fedezik. A szó szoros értelmében tehát ez nekünk nem üzlet. Reméljük azonban, mégis megtérül.

(jámbor)

Párizsi lány

szítette el, és ő volt az illusztrátora a Cserépfalvi Imre kiadásában megjelent első kötetnek, mely József Attila műveit adta közre. Villon verseihez készült remek illusztrációit is ismeijük.

Pérely Imre munkái közgyűjtemények és művészetbarátok megbecsült darabjai, tekintélyes részük hollétéről azonban nincs tudomásunk. A pápai emlékkiállítás, melyen unokája, Péreli Zsuzsa gobelinművész faliszőnyegei csatlakoztak a nagyapa rajzaihoz, remélhetőleg ráirányítja a figyelmet arra a gazdag és értékes életműre, melyet Pérely Imre hagyott ránk.

H. I.

Napjaink sajátos jelensége és gyakorlata, hogy élőszóbeli és írásos mondanivalónk megfogalmazása keretében bíráló minősítéssel teszünk megjegyzéseket egy-egy nyelvi forma felhasználásával kapcsolatban. Olykor mielőtt kimondanánk, vagy leírnánk a minősített szóalakot, előre bocsátjuk bíráló, eh'télő véleményünket.

Nyelvi műveltségünk állapotáról éppenúgy kapunk tanulságos tükörképet, mint a humort és a kritikát egybeolvasztó nyelvművelő szándékainkról is árulkodó nyelvtani ismereteink mennyiségi és minőségi mutatóiról. Az önbírálat szándékával megfogalmazott megjegyzések jellegzetes típusait mutatjuk be azzal a céllal, hogy a megfelelő tanulságokat is levonhassuk belőlük.

Külön sajátos közlésértéke van pl. az ilyen megjegyzéseknek: „Megszoktam, hogy a valuta külföldi (egyem meg, de szép elnevezés!) mögött helyezkedjem el, mint másodosztályú polgár” (M. Hírlap, 1988, júl. 26.). — „Nem megalkuvás ez, csak — szemináriumi kifejezéssel élve — a történelmi szükségszerűség felismerése” (Népújság, 1988. aug. 18.). „Kissé nagyképűen fogalmazva.- csökken a fizetőképes belföldi kereslet” (M. Hírlap, 1988. aug. 13.). „Az a belegondoló, (nagyképűbben kifejezve) empatikus tulajdonság” (M. Nemzet, 1988. szept. 22.). — „Hogy nagyképűen, szaktudományoson fejezzem ki magam: a területi elv érvényesülhessen” (Tévé, Körzeti Stúdió, 1988. aug: 22.). — „Rossz magyarsággal mondva: ügyintézése nem kerül semmibe” (Népújság, 1988. aug. 27.). „Magyarul: fogják az asztalt, azaz féltik a beosztásukat” (Tévé Híradó, 1988. szept. 21.). — „Ahogy az atlétika nyelvén szokás mondani:erősen bekezd”(Tévé, olimpiai közvetítés, 1988. szept. 22.). — „Ahogy pestiesen mondják: steigerol: árat emel, drágít” (Tévé, Körzeti

Stúdió, 1988. aug. 29.).

Különösen megszaporodtak azok az elítélően minősítő megjegyzések, amelyekkel az úgynevezett csúnya szavakat illetik, s ebbe nemcsak a trágár, a malac- kodó kifejezéseket értik bele, hanem az idegen eredetű szakzsargont is. Általában minden idegen szakkifejezés rostára kerül a hozzájuk fűzött megjegyzések révén: „Elnézést e csúnya idegen szóért: frusztáció” (Tévé, Új Hullám, 1988. jún. 23.). — „Mindennapos a volumen és egyéb csúfságok” (M. Hírlap, 1988. aug. 26.). „Nem mindegy hány előadást tartunk egy bizonyos létszámú közönségnek. Vagyis: csúf szóval, milyen hatékonyak.” (M. Nemzet, 1988. júl. 4.). — Nem szép magyar szó: felárazott” (Tévé, Egy szó, mint száz, 1988. szept. 6.).

Találkozhatunk szélsőséges megjegyzéssel is: „Ez a nagyon csúnya magyar szó: sumákolás, nem is fog tetszeni a nyelvőrködőknek”, (Tévé, Hazai Tükör, 1988. jún. 30.).

Még önmagában véve sem érdemli meg az elítélő minősítést a sumákol nyelvi forma. Különben is a szavak elbírálásában mindig tekintetbe kell vennünk a beszédhelyzetet, a szövegkörnyezetét, a nyelvi forma mögötti gondolatok és szándékok jellegét és természetét. Ezt még tanulnunk és gyakorolnunk kell! Az elítélő minősítés jár azonban azoknak a nyelvhasználati formáknak, amelyek használata miatt „karátos-kincses nyelvünk megkopik ” (Pákolitz István). Irritáljanak bennünket a nyelvi, nyelvhasználati környezetet szennyező szövegrészietek, s bennük az öncélú trágárkodó kifejezések. Erre int bennünket Zelk Zoltán verse is: „A szeny- nyezett folyók és tengerek? (Igaz, barátom de hát a szavak!) A szennyezett szavak, azokról kell a rozsdát, sarat lemosni már! (Zelk: Válasz egy 70 éves költő levelére).

Dr. Bakos József