Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

Tudományos emlékülés Kompolton 70 éve a magyar mezőgazdaság szolgálatában A hazai agrárkutatás jelentős évfordulóját ünnepeljük 1988-ban. Ebből az alkalomból rendeztük tudo­mányos emlékülésünket. 70 éve a szerémségi Klímából érkezett Kompoltra Fleischmann Rudolf osztrák származású nemesítő, a hazai korszerű növénvneinesi'tés megalapítója. Nem kisebb személyiségek, mint Székács Elemér kiváló magyar búzanemesítő és Grábner Emil, az azóta klasszikussá lett növénytermesztő meghívására. Nem volt véletlen, hogy éppen Kompoltot választották. A hely talajviszonyai, a táj kontinen­tális jellegű, szárazságra hajló éghajlata, a kedvezőtlen tavaszi és nyári csapadékelosztással, a gyakran zord telekkel, amikor a hótakaró sem védi a növényeket, jó lehetőséget ígért olyan növényfajták nemesítésére, amelyek a leírt körülmények között is elfogadható eredménnyel termeszthetők. Maradandót alkotott Mai nemesítői gyakorlatunk­ban elképzelhetetlen az a széles körű tudományos tevékenység és gyakorlati nemesítőmunka, ame­lyet Fleischmann Kompolton foly­tatott, a szó legszorosabb értelmé­ben halála napjáig. A nemesített növényfajok és előállított fajták felsorolása megdöbbenti még a nemesítőmunkában nem jártas ér­deklődőt is. Fáradtságot nem is­merő munkáját meglepőén korán, már Kompoltra érkezésének ötö­dik évében siker koronázta. Párat­lanul gazdag életműve, hiszen 10 növényfajból 11 fajtája kapott ál­lami minősítést. Praktikus nemesítőmunkája mellett számos tudományos kér­dés foglalkoztatta, amelyek meg­oldásában szintén maradandót al­kotott. Csupán példaként emlí­tem, hogy Fleischmann volt az első hazai nemesítő, aki 1935-ben meghonosította Magyarországon a hibridkukorica-nemesítést. Ko­rát megelőzte, az akkori idők és a gazdatársadalom szemlélete nem érett még meg ezen újdonságok bevezetésére, nem tudott az ily módón előállított, nemesítvénye elteijedni. A nemesítőmunka eredményei A fleischmanni örökséggel az intézet munkatársai jól sáfárkod­tak. Halála óta elismerték 1955- ben a Kompolti kendert és a Kom- polti B-7 hibridkendert, valamint a felújított Kompolti baltacimot. 1965-ben UNIKO-B kendert, 1967-ben a Kompolti sárga szárú kendert, 1973-ban a Kompolti ko­rai őszi árpát és a Vertibenda lu­cernát, valamint a Kompolti 1-es őszi búzát. Egy kisebb szünet után 1978-ban sor került a Verko lucer­na elismerésére NDK kooperáció­ban, 1981-ben a KM-Hybridalfát ismerték el, mint Európa első hib­ridlucernáját. 1983-ban a Kom­polti tarka koronafürtöt, az egyet­len újonnan honosított takar­mánynövényfajt Európában, de ugyanabban az évben elismerést kapott a Kompolti hibrid TC ken­der, valamint a K-4 őszi árpa. 1985-ben a Hungarotetra vörös­here, 1987-ben a Szapko lucerna került az államilag elismert fajták listájára. Ezeken kívül az intézet folytatott még búza fajtahonosítá­si munkát is. Ennek eredménye, hogy 1977-ben elismerték a Desp- rez francia cég Rivoli nevű fajtáját, 1985-ben pedig FD 5-ös őszi bú­záját, amely szintén honosítómun­kánk eredménye. A fajtaelismeré­sek és törlések összevetéséből ki­tűnik, hogy jelenleg 13 saját neme- sítésű és egy honosított fajta gaz­dagítja szántóföldi növényter­mesztésünket. 1972 óta 3 szaba­dalom is született, illetve elfoga­dásra került az intézetben. A faj­ták számát és vetésterületét, vala­mint az értük fizetett fajtahaszná­lati dijat tekintve, intézetünk az el­múlt években a martonvásári és a szegedi intézetek után követke­zett. Sikerült megtartanunk az el­múlt közel 40 év alatt saját szakte­rületünkön, Észak-Magyarorszá- gon vezető szerepünket. Átlagban 2-3 évenként ismertek el egy-egy új fajtánkat, eddig az elmúlt 20 év terméseiből mindössze 3 fajtánkat töröltek. Azt is meg kell említe­nem, hogy nemcsak fajtákat ne­mesítettünk, hanem új nemesítési módszereket, eljárásokat dolgoz­tunk ki úgy, mint a lucerna himste- rilitás, kender fajtahibridizáció, egylaki kender, uniszexualitás. A növénytermelési kutatások kezdete Az intézet alapításától eltelt időszak legjelentősebb eseménye volt 1956-ban a növénytermeszté­si kutatások megkezdése. Egyér­telművé vált abban az időben, hogy a szervestrágyázásra alapo­zott tápanyag-visszapótlás nem elégíti ki az ország növekvő igé­nyeit. Az akkori idők műtrágya­felhasználása a jelenleginek tized- része volt. Ennek megfelelően szántóföldi növényeink termésát­laga napjainkénak töredékét érte el. A Kompolton kezdett táp­anyag-gazdálkodási kutatások út­törője, élete végéig kiemelkedő művelője, néhai dr. Pekáry Károly tudományos főmunkatárs volt. Dr. Pekáry elsőként közölt tudo­mányosan megalapozott adatokat a Mátra-Bükkaljai csemozjom ta­lajok termékenységéről. Egzakt kísérleti eredményei alapján adott javaslatokat a tájon termesztett főbb szántóföldi növények műtrá­gyázására. Az elmélyült kutató­munka mellett számos gazdaság­ban szaktanácsadási tevékenység­re is vállalkozott, hogy a gyakorlat­ban is vizsgáztassa kutatási ered­ményeit. Méltán mondhatjuk, Pekáry is­kolát teremtett Kompolton. Az ál­tala létesített kísérleti telepen az immár több, mint két évtizedes tartamkísérletek szakmai értékét nem lehet túlbecsülni. A tartós műtrágyázás vizsgálata a nitrogén, foszfor és a kálium együttes hatá­sának tudományosan megalapo­zott értékelésére nyújt lehetősé­get. E kísérletek eredményeinek alapos számba vétele tette lehető­vé annak az új trágyázási rendszer­nek a kidolgozását, melynek alap­ján a kálium műtrágya periodikus használatát javasoljuk. Eredmények a talajvédelemben A növénytermesztési kutatások fordulópontja volt a talajvédelmi munka megszervezése Kompol­ton. E célra Demjén község hatá­rában, Albertmajorban a Bükk- hegység délnyugati nyúlványán, Putnokon a hegység északi olda­lán 1962-ben kezdtünk kutató­munkát. A talajvédelmi kutatások alapvetően új feladatot jelentet­tek. Az északi domb- és hegyvidé­ki táj adottságainak, gazdaságfej­lesztési igényeinek, lehetőségei­nek megfelelően a talajvédelem biológiai, agrotechnikai módsze­reinek fejlesztését terveztük. Az intézet által e témakörben folytatott kutatómunka bizonyí­totta, hogy a talajtermékenység a .lejtős területi földhasználat alap­vető meghatározója. A különböző mértékben erodált területek ter­mékenységének vizsgálata, érté­kelése pontosította a korábban jó­részt nagyüzemi becsléseken, vagy empíriákon alapuló közléseket. A műtrágyahasználat fokozta e térségekben a talajok elsavanyo- dását. Az utóbbi években adott kedvezmények csak mérsékelni tudják talajaink elsavanyodásának káros következményeit. A lágy- mészkő-őrlemények mellett, eredményes kutatásokat végez­tünk a különböző kohósalakok felhasználására. A vizsgálat ké­zenfekvő, hiszen a térségben olyan nagy kohóművek találhatók, mint a diósgyőri és az ózdi. Mellékter­mékeinek felhasználása népgaz­dasági érdek.­A lejtős területek művelése költségesebb, mint -a sík területe­ké. Eltűntek a korábban meglévő középnehéz traktorok és az azok­hoz illeszthető talajvédő művelő­eszközök. Kutatásaink, melyek az erodált talaj vízbefogadó képessé­gének javítását, az őszi vetésű nö­vények hagyományostól eltérő ta­laj-előkészítési módjainak fejlesz­tését szolgálták, a gyakorlatban is hasznosítható eredményeket ad­tak. Rekultivációs kutatásaink Speciális kutatómunkát kezdett az intézet 1965-ben a külszíni szénfejtések meddőhányóinak re­kultivációs kutatására. A szó leg­szorosabb értelmében úttörő volt e vizsgálatok megkezdése, hiszen ezt megelőzően Magyarországon nem végeztek rekultivációs vizsgá­latokat. A kutatómunka néhány év múltával már hasznosítható eredményeket szolgáltatott. A hu­musztermelés nélkül épített med­dőhányó alkalmasnak bizonyult szántóföldi növények termeszté­sére, szőlő- és gyümölcsös ültetvé­nyek telepítésére. A hasznosítás alapja a kielégítő tápanyagellátás, mivel a meddőhányó természetes termékenységével nem számolha­tunk. A hasznosítás során olyan speciális módokat is tisztáztunk, mint az aprómag, elsősorban a mészigényes pillangósvirágú nö­vények vetőmagtermesztése, ken­der vetőmag termesztése, vagy drognövényék termesztése. E té­makörhöz kapcsolódóan vizsgál­tuk a kommunális szennyvíziszap meddőhányón történő felhaszná­lási lehetőségeit. A sikeres kutató­munkát a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a gyakorlat­ban is hasznosítható eredmény­ként díjazta. Üzemszervezés, termelésfejlesztés Az 1960-as évek kezdetén a táj­kutatási tevékenység folytatása­ként kezdődött az intézetben az üzemszervezési, termelésfejleszté­si kutatómunka. Összehasonlítot tűk a talajvédelmet folytató, és ta­lajvédelemmel nem foglalkozó ha­sonló adottságú gazdaságok ered­ményeit, kimutattuk a hegyvidéki és síkvidéki gazdálkodás üzemi és ágazati szintű különbözőségeit. Létrehoztuk a talajvédelmi beru­házások ökonómiai vizsgálatának alapjait, a táblaszintű növényter­mesztési ágazatelemzés lejtős te­rületen alkalmazható módszereit.. Kidolgoztuk a racionális földhasz­nosítást elősegítő lejtőviszonyok­tól függő művelési ágváltpzásokat, azok kihatását a hegyvidéki gépe­sítés problémáira. Elemeztük a térségben folyó üzemi, talajvédel­mi munkák és rendszerek gazdasá­gi hatékonyságát. A mezőgazdasági rekultiváció ökonómiai problémáinak kutatása 20 éves múltra tekint vissza az in­tézetben. Vizsgálták a hányóépíté- si módozatok ökonómiai kihatá­sait, a növényi sorrendek hatását a gazdasági eredményekre, a műtrá­gyázás ökonómiai hatékonyságát a meddőhányókon termesztett kü­lönböző kultúráknál. A mind szé­lesebb körben kibontakozó öko­nómiai kutatómunka lehetővé tet­te jól megalapozott tájtervezői te­vékenység megkezdését is az újab­ban megkezdett lignitkülfejtések térségében. A termésbecslésről A fontosabb mezőgazdasági kultúrák érés előtti termésbecslése gazdálkodásunk szerves része. Ezért fontos, hogy az állami irá­nyítás számára megbízható infor­máció álljon rendelkezésre az or­szágos termésátlag alakulásáról, a betakarítás előtt legalább 2-3 hét­tel. A termésbecsléssel szemben alapvető követelmény a megbíz­hatóság és annak minél előbbi vég­rehajtása. A megbízhatóság növe­lése érdekében a MÉM 1968-ban bízta meg intézetünket az üzemi termésbecslés módszerkutatásá- val. Kidolgoztuk a kalászos gabo­na és hibridkukoricák új terméS- becslési módszerét. Intézetünkben folyamatosan vizsgáljuk a közter­mesztésbe újonnan került kalászos gabonafajtákat, hibridkukoricá­kat és minden évben elkészítjük az új fajták termésbecslési táblázatait az üzemi becslések végrehajtásá­hoz. A kompolti termésbecslési módszerrel a fajtaspecifikus ter­mésbecslési táblázatok felhaszná­lásával az üzem várható termése 93-98 százalékos pontossággal meghatározható. 70 év munkájáról számot adni megtisztelő kötelesség, de nagy felelősség is. Jóleső érzéssel fogad­hatta az intézet a kortárs kutatók elismerő, méltató szavait. Em­lékülésünkön az agrártudomány jeles művelői, dr. Bálint Andor és dr. Debreczeni Béla, a mezőgaz­dasági tudomány doktorai érté­kelték a hét évtizedes kutatómun­ka eredményeit. Munkatársaink szekcióüléseken adtak számot ku­tatásaik eredményeiről. Egybe­hangzó volt az emlékülés résztve­vőinek véleménye, hogy az intézet hagyományainak méltó folytatói dolgoznak Kompolton. Dr. Krisztián József tudományos osztályvezető Gyorsult az építés, rövidült a kivitelezés időtartama Építőipari statisztika A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a KSH 1987. évi Építőipari statisztikai évkönyve. A kiadvány adatsorai áttekintést adnak az építőipar termeié« szerkezetének változá­sairól, a magánépítkezések és a kisszervezetek fejlődéséről, ” és még sok más szakmai kérdésről. A számsorokból kitűnik, hogy 1975 és 1987 között az ágazat­ban foglalkoztatottak aránya az állami építőiparban 34-ről 24 százalékra csökkent, a szövetke­zeteknél egy százalékkal emel­kedett, a magánépítkezéseken pedig 23-ról 32 százalékra nőtt. így a magánépítkezéseken csak­nem annyian — 125 ezren — dol­goznak, mint az állami és szövet­kezeti építőiparban együttvéve. Ez*n kívül sok építőipari szak­embert — 129 ezret — foglalkoz­tatnak fenntartási és karbantar­tási munkával olyan vállalatok és intézmények, amelyek fő tevé­kenységük szerint nem az építői­pari, hanem más ágazatba tartoz­nak. Az építőipari dolgozóknak alig több mint egyharmadát fog­lalkoztató állami és szövetkezeti építőipar viszont magánépítke­zéseknél jóval szervezettebben, termelékenyebben dolgozik, s így az összes építési tevékenység­nek majdnem a felét — 48 száza­lékát — végzi el. A magánépítke­zések munkáinak aránya 23, a nem építési szervezetek építő­részlegeié pedig 29 százalék. Az építés-szerelés árai 1975 óta évente országosan 5-8 száza­lékkal emelkedtek, de ezen belül az állami építőiparnál mindössze évi 4-6, magánépítkezéséken pe­dig évi 9-12 százalékkal drágult a munka. Folyamatosan gyorsult ugyanakkor az építkezés, rövi­dült a kivitelezés átlagos időtar­tama. így amíg az 1980-ban be­fejezett, 50 és 100 millió forintos érték közötti építmények kivite­lezése átlagosan 826 napot vett igénybe, addig az ugyanilyen ér­tékkategóriában tavaly átadotta­ké 104 nappal rövidebb ideig tar- | tott. A 100 millió forintosnál na- | gyobb beruházások meggyorsí- j tásában még látványosabb a fej­lődés, mert ebben az időszakban az építés teljes befejezéséhez szükséges idő 1096 napról 850 napra csökkent. {KÉPÚJSÁG, 1988. október 29., szombat Megfigyelők... Mint már a hírközlő szervektől értesülhettünk, nagyszabású had­gyakorlat színhelye volt októberben a Bakony és környéke. A Magyar Néphadsereg és a Szovjet Déli Hadsereg kijelölt tör­zsei által végrehajtott harcászati és hadműveleti gyakorlatot sikere­sen hajtották végre a katonák. A Stockholmi-egyezmény értelmé­ben 18 ország katonai megfigyelői vettek részt az eseményen. A megfigyelők munkájáról s azok feladatáról adtak képes tudósítást lapunk jó ismerősei; József Ötvös, Jákusev Vjácseszlav a „Eeninsz- koje Znamja" újságírói.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents