Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 26., szerda GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Ka ma ti nflá ci ó Az inflációt a lakosság, a társa­dalom elsősorban a fogyasztói árak emelkedésén méri és érzéke­li. Az infláció azonban nemcsak az árakat mozgatja, hajtja-űzi mind magasabbra, egyidejűleg erodálja, csökkenti a nemzeti valuta, a pénz értékét. így azután olyan anakro­nisztikus helyzet jön létre, hogy a bérek, a keresetek, a pénzjövedel­mek is emelkednek, erőteljeseb­ben, mint a mostaninál jobb évek­ben, ám az árinfláció végül is a la­kosság reálfogyasztását, életszín­vonalát csökkenti. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy az infláció önmagát gerjesz­tő, tápláló jelenség, betegsége a gazdaságnak. Ezt az inflációt élesztő-gerjesztő hatást szemlélte­ti egyebek között a betéti és hitel kamatlábak állandó növekedése. Ez a folyamat azzal kezdődött, hogy — már a múlt év végén, s az idei évkezdő hónapokban — nyil­vánvalóvá lett: a különböző meg­takarítási formák — az értékpapí­rok, a takarékbetétek — kamata, hozamai, noha nemzetközi össze­hasonlításban is meglehetősen magasak, a jelenlegi és várható infláció közepette elveszítették ösztönző erejüket. Ezt bizonyítot­ta s erre figyelmeztetett a lakossági takarékbetétek állományának ala­kulása s a kötvénypiac forgalmá­nak stagnálása. Az év kezdetén az 1—3 évre le­kötött betétek kamatai a 3 százalé­kos prémiummal kiegészítve 9—12,5 százalék közöttiek voltak, míg az 1987-ben kibocsátott köt­vények kamathozama 11—12 szá­zalék. Erről — az ösztönzés szem­pontjából nem kielégítő — szintről indult el a kamatverseny. Elsőként az OTP kamatlábai emelkedtek, áprilisban csak néhány betéti for­mánál és mindössze 2 százalékkal, majd júniusban általános jelleggel és nagyobb mértékben. Az 1—2 évre lekötött megtakarítások ka- mat+prémium hozama 13—15 százalékra emelkedett, mégpedig nettó jelleggel, mert az OTP a ka­mat után fizetendő 20 százalékos személyi jövedelemadót magára vállalta. A kötvénykibocsátó vál­lalatok, pénzintézetek olymódon válaszoltak e kihívásra, hogy a ko­rábban — 1987 végéig — lubocsá- tott mindössze 11—12 százalékos kamatozású, SZJA-mentes — köt­vények hozamát néhány százalé­kos prémiummal egészítették ki. Ezek a kamat- és hozamemel­kedések érdemben nem hatottak a pénz- és piachelyzetre, a lakossá­gi megtakarítás nem nőtt, sem ta­karékbetétben, sem értékpapír formában. A kamatszint-növeke- dés eszkalációjának következő lé­pését a tavasz folyamán útnak in­dított — mindenki, a lakosság, a közületek, a vállalatok által meg­vásárolható — kincstárjegy eredeti kamatlábainak felemelése jelen­tette. A kamatlétra következő, maga­sabb fokára az új kötvénykibocsá­tások léptek fel. Miután idén meg­szűnt a lakossági és a közületi köt­vénypiacok elválasztása, az újon­nan kibocsátott kötvények hoza­mainak egyidejűleg mindkét vá­sárló számára vonzónak kell len­nie. Nos, az év első felében a keres­kedelmi bankok és a szakosított pénzintézetek az éves lekötésű vállalati betétekre általában 12 százalékos kamatot kínáltak, az év második felében már 15—16 szá­zalékot s-még többet az egy éven túli lekötésű betétekre. Ezek után nem meglepő, hogy a lakosság és a gazdálkodó szervek által egyaránt megvásárolható új kötvények éves alapkamata 15—16 százalék, ki­egészítve 2—4 százalék prémium­mal. Ám arra is van már példa, hogy bruttó 19 százalékos fix ka­matozással bocsátottak ki új köt­vényt. Várhatóan az év utolsó negye­dében kerül sor a legfiatalabb megtakarítási forma, a letéti jegy forgalmazására, amelyet kizárólag pénzintézetek bocsáthatnak ki mind jogi személyek, mind ma­gánszemélyek számára egyazon feltételekkel. Ez szükségszerűen alkalmazkodik az év korábbi idő­szakában megemelkedett kamat­szinthez. Az 1—3 évi lejárattal pi­acra kerülő értékpapírok éves ka­matlába 18, nettó mértékben 14,4 százalék. Megkerülhetnénk a tanulságok levonását, mondván, nincsenek még ismereteink, adataink a ka­matinfláció hatásáról. Azt viszont tudjuk hogy az egymással konku­ráló, versenyző magasabb kamat­lábak nem növelték sem a lakossá­gi megtakarításokat, sem a gazdál­kodó szervek kereskedelmi ban­koknál lekötött betéteit. Az év ele­je óta emelkedő kamatlábak, a magasabb kamatszint végül is a hi­telpénz árát, a költségét növeli, ami a mi viszonyaink között to­vább hárítható. Ebben az össze­függésben a kamatlábak tekinté­lyes mértékű emelkedése is az inf­láció folyamatát táplálja, erősíti. G. I. Korlátok és lehetőségek Vita a műszaki értelmiség helyzetéről Az utóbbi időben egyre gyak­rabban hallani a műszaki értel­miség fokozódó nehézségeiről. Az önmegvalósítás, a felkészült­ség kamatoztatásának problé­mái, a — sokszor a fizikai mun­kásokénál alacsonyabb — fizetés mind sokakat érintő kérdések. Vajon milyen korlátok és lehető­ségek állnak a fiatal mérnökök előtt? A választ keresve rendezte meg a KISZ Heves Megyei Bi­zottsága nemrég azt a kerekasz- tal-beszélgetést, amelyen mint­egy húsz ifjú reálértelmiségi vett részt. A meghívott előadó, dr. Tóth Árpád kandidátus, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Marxizmus—Leninizmus Inté­zetének főmunkatársa, közel 16 éve foglalkozik a fentebb vázolt gondokkal. Kifejtette, hogy az 1972—73-as világgazdasági vál­ság az előző évekhez képest el­lentétes mozgást váltott ki Ma­gyarországon, s ennek következ­ményeként egy sajátos helyzet alakult ki. Míg a fejlett nyugati országokban senki sem vonja kétségbe, hogy a műszaki kultú­ra az egyetemes kultúra szerves része, addig nálunk csak kevesen vallják ezt. Több tényező is aka­dályozza az érvényesülést, így például a társadalmi elfogultság, az előítéletek. Sokak szemében a mérnök egyszerűen csak tech­nokrata, a szakemberek vezető szerepének híve. A másik, a meghatározott alkalmazotti munkakör is jelzi, hogy a fiatalo­kat nem alkotóként kezelik. Je­lenleg a villamos szak a domi­náns (előtte a gépész, még ko­rábban az építész volt az). Az ál­landó rivalizálás eredményeként egyfajta szakági szakadás követ­kezett be, s ez a megosztottság máig nehezíti az egységes érdek- képviseletet. A jövedelmek nagy részét nem a vállalatnál keresik meg a technikusok, hanem külső mun­kák révén. Ezt megszüntetendő, szükséges az út megnyitása a tel­jesítmény előtt. Az új bérreform bevezetésénél fontos szempont kell, hogy legyen: nem réteget, rétegeket kell preferálni, hanem a realitásokat. Ha ez elmarad, akkor nem várhatunk igazi ki­bontakozást. Az oktatásról szólva dr. Tóth Árpád elmondta, hogy a jelenle­gi rendszer alkalmatlan az inno­vációra, hisz figyelmen kívül hagyja az egyes személyek ké­pességeit. Az egyetemi és a főis­kolai diploma nem jelent kü­lönbséget az elhelyezkedésnél, és a levelező tagozatot végzet­teknek is azonosak az esélyeik. A tervek szerint a felsőoktatási in­tézménybe jelentkezőknek a jö­vőben legalább egy középfokú nyelvvizsgával kell rendelkezni­ük, a levelező szakok keretszá­mát pedig jelentősen csökkentik. Mindamellett kétségtelen, hogy a magas szintű műszaki generációt csak hosszú időn keresztül lehet kialakítani. R. M. Kétszáznegyvenezer kéményt tisztítanak — Modern kéményseprők — Felkészültek a fűtési szezonra — Mintaterem szaktanácsadással Szerencsét hozó szerecsenek Itt van az ősz, a korán heköszöntütt hűvös idő jelzi, nem sokáig kell már várni a fűtési idény megkezdéséig. A Heves Megyei Tüzeléstechnikai és Kéményseprő Vál­lalat dolgozói azon fáradoznak, hogy a zimankós napokon is jól működjenek a fűtő- berendezések. A cég összetett feladatot lát el, rendben tartja és műszakilag felül­vizsgálja a lakosság és a közületek tüzelési rendszereit. Az egri kiren­deltség minta- termében He­gedűs Lajosné a vállalat által kifejlesztett alumínium ké­ménybélést mutatja Támogatja az energiatakaré­kos és környezetbarát megoldá­sokat és ezek megvalósításához komoly segítséget nyújt. Vállal­ják a tüzeléssel kapcsolatos bo­nyolult feladatok megoldását, így gáz- és kazánszerelést, kály­haépítést, beszabályozást. Mé­réstechnikai csoport ellenőrzi az elkészült berendezéseket, hogy azok biztonságosan és megbíz­hatóan működjenek. A kémé­nyek állapotáról a füstnyomás- próbás műszaki vizsgálaton kap­nak teljes képet. Bővítik a saját kivitelezést és gyártást, így hor­dozható cserépkályhával is fog­lalkoznak. Heves megyében 240 ezer ké­mény tisztítását, ellenőrzését végzik. A munkák súlypontja az első és az utolsó negyedévre to­lódik. Egerben és Hatvanban már elvégezték a szükséges mun­kákat, így minden készen áll a fű­tési szezon kezdésére. Gyöngyö­sön és Hevesen azonban még ötezer darab kémény várja a szakembereket. Mint Marosvöl­gyi György igazgató biztosított Gyógyászati műszer A mozgásrehabilitációt segítő elektronikus készülék kibocsátá­sát kezdte meg az Érsekvadkerti Építőipari Szövetkezet azok szá­mára, akik valamely lábsérülés következtében mankóra szorul­tak, s emiatt a járóidegeik műkö­dése legyöngült vagy elhalt. Az egyszerű cipőtalpbetétben elhe­lyezett érzékelőkapcsoló a láb mozgásának hatására a ruha alá helyezhető zsebrádió méretű ké­szülékben elektromos impulzu­sokat kelt és ezzel a lépéshez — járáshoz — szükséges ideginge­reket felerősíti. róla, ezekkel is időben elkészül­nek. A kémények 3-5 százalékát azonban nem tudják átvizsgálni, ugyanis néhány lakásba nem si­került bejutni. A lakosság figyel­mét és megértését kérik és azt, hogy tegyenek meg mindent a kémények -ellenőrzése érdeké­ben,. mivel a rendben tartott füstelvezető és fűtőberendezé­sek sok kellemetlenségtől, eset­leg tragédiától óvják meg. Ennek érdekében a vállalat szeretne ha­tósági jogkört kapni, így ugyanis kötelező erővel léphetne fel a mu­lasztókkal szemben. A cégnél hatvan kéményseprő gyakorolja ezt a nagy szaktudást igénylő ősi mesterséget. A múlt gazdag tapasztalatai mellett ugyanakkor alkalmazkodniuk kell a kor megújuló technikai kö­vetelményeihez is. Amíg valaki bekerülhet a fekete ruhás, sze­rencsét hozó gárda tagjai közé, sokat kell tanulnia, hároméves iskola végén kapják meg a tüze­léstechnikai karbantartó és ké­ményseprő képesítést. Már a jövő év tervei között Promotrade néven Promotrade néven rövidesen megalakul az első hazai szolgál­tató vegyes vállalat, amely keres­kedelemszervezéssel foglalkozik majd. Alapítói a Skála Reklám Stúdió, a Magyar Hítel Bank, va­lamint egy honkongi és egy NSZK-beli cég. A 25 millió fo­rintos alaptőkéből 49 százalék­kal részesednek a magyar, s 51 szerepel a lakossági munka díja­zásának szerény mértékű emelé­se. Eddig negyven forintot kel­lett fizetni kéményenként, ebben benne volt az évi kétszeri tisztítás és minden negyedik évben egy alapos műszaki felülvizsgálat. A kéményseprő szolgáltatás egyéb­ként korlátozott nyereségérde­keltségű. A közületi munkáknál és a műszaki ellenőrzések esetén nagyobb arányú lesz az emelke­dés, hiszen ez az ágazat nyere­ségközpontú. A vállalat mintatermében in­gyenes szaktanácsadással állnak az érdeklődők rendelkezésére. Ugyanitt lehetőség van a Kőrös­százalékkal a külföldi vállalatok. A Pomotradé a tervek szerint a Kőbányai vásárváros 33-as pa­vilonjában — amelyet nemrégen építettek — folyamatosan bemu­tatókat rendez a Skála Coop kül­földi partnereinek, elsősorban a távol-keleti vállalatoknak a ter­mékeiből. Már eddig is sikert arattak a tajvani Cetra, valamint term, a Pestvidéki és a Ganz Gépgyár tüzeléstechnikai beren­dezéseinek ’ megtekintésére és megvásárlására is. A megyei vál­lalatok közös szervezete az Or­szágos Kéményseprőipari és Tü­zeléstechnikai Társulás résztvesz az Európai Kéményseprő Unió munkájában. A nemzetközi szervezetnek az európai tőkés országokon, kívül két szocialista állam Magyarországés Jugoszlá­via a tagja. Az unió munkájában a Német Szövetségi Köztársaság fontos szerepet játszik, de ha­zánk egyenjogú részvételének bizonyítéka, hogy 1990-ben ná­lunk rendezik kongresszusukat. a dél-koreai Kotra kereskedelmi kamarák szervezésében bemuta­tott árucikkek, elsősorban kézi- szerszámok, barkácseszközök, játékok és sportszerek, valamint feldolgozott műanyag termékek. A Promotrade távol-keleti partnereinek — amelyek száma a közeljövőben az elképzelések szerint 25Ö-300-ra gyarapszik — adatait, ezenkívül a hazai lehet­séges partnerek valamennyi ada­tát, kereskedelmi előírásait szá­mítógépen. tartja nyilván. Az adatbank kialakítását már meg­kezdték, ám a közeljövőben új, nagyobb teljesítményű számító­gépet helyeznek üzembe, ame­lyet a vegyes vállalat NSZK-beli tagja bocsát a cég rendelkezésé­re. Kereskedelemszervező vegyes vállalat alakul Arcéi A kitüntetett édesanya Szorgalmas, tehetős gazdákra vallanak a szép házak Kiskörén, a Klapka György utcában. Ide vezet utunk, mert özvegy Nagy Ferencnét keressük, aki szintén itt lakik, és az utóbbi napokban igencsak megnőtt a híre, tisztele­te a faluban. Az ok nagyon egy­szerű: a hatgyermekes édesanyát a honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki a fegyve­res erők napja alkalmából. Ä hat fiúból négyen voltak katonák, a legkisebb Pista pedig tavaly óta hordja az egyenruhát, az MN 4884 alakulatnál szolgál Heves megyében. — Együtt és egy helyre vonul­tunk be, de engem nemrég lesze­reltek egészségügyi okok miatt. Most is betegállományban va­gyok — mondja ismerkedésünk után Lóránt, a közel két méter magas, bajuszos fiatalember, Pista ikertestvére, miután két ku­tyája társaságában beenged a házba, hogy megvárjuk édesany­ját, aki elment az orvoshoz, mert jó néhány napja fájlalja a csigo­lyáit. — A gyerekek parancsoltak rám. Több injekciót kaptam. Az orvos is megrovott, kezelésre kell járnom — indokolja a távolmara­dás okát az édesanya, Piroska néni, akit végül is barátnője írün­ké hozott haza gépkocsijával a rendelőből és intézkedik, hogy feketekávét főzzenek a vendé­geknek. Hangja határozott, de barát­ságos. Nem ismeri a kertelést, hozzászokott az őszinteséghez, így is mondja: — Nem ért várat­lanul ez a nagy megtiszteltetés, mert amikor a tanácstól, meg a kiegtől néhányszor felkerestek, érdeklődtek utánam, a gyerekek mondták, hogy valamiféle jutal­mat kapok. Persze, ilyen magas­ra nem számítottam, arra meg különösen nem, hogy hozzá 7 ezer forintot is adnak. Igaz, a pénz úgy elment, mint a pinty, ha húszezret kaptam volna, annak is meg lett volna a helye. Némi szünetet tartva, önma­gával elszámolva folytatja: — Csak egy kis pohárka itallal koccintottunk. A pénzből min­den gyereknek adtam, még a kis­lány unokámnak is venni tudtam pizsamát. Nézze egy ilyen csa­ládnál sok pénzre volna szükség. Ezenkívül itta nagy lakás. Rend­be kellene tenni a fürdőszobát, a vécét, meg mindent. Nehezen haladunk előre, három OTP-t is fizetünk. András, hogy megnő­sült, a lagzira is gyűjtenünk kel­lett. Most Zoltán jelentette be, hogy jövőre megházasodik. Ide is össze kell rakni a forintokat. Csak tudnám hogyan? Hiába dolgoznak a gyerekek sokat, ja­nuártól kevesebbet hoznak haza, mint tavaly. A különbséget elvi­szi az adó. Sokszor restelkednek, amikor kiteszik az asztalra a pénzt. Nos, meg etetni is kell őket, meg az útra, a munkába menéshez is csomagolni szüksé­ges. Lényegében vissza is viszik azt, amit keresnek. Áligha lehet vitatkozni azon, amit így hamarjában felsorol Pi­roska néni, és azt sem kell külön bizonygatni, hogy egy ilyen nagy családot vállalni, felnevelni ne­héz, de tisztességes feladat. A kérdés is ehhez kapcsolódik: mi­ért vállaltak ennyi gyereket? Nem könnyen válaszol, látni, rendezgeti gondolatait: — A sors így hozta. Ez egy pil­lanatig sem volt beszédtéma kö­zöttünk. Én 25 éves koromban mentem férjhez egy idősebb, há­romgyermekes özvegyember­-hez, aki szintén nagy családtisz­telő volt. Ők ugyanis nyolcán voltak testvérek, mi meg hatan. Természetesnek tartottuk, hogy körülöttünk is gyerekek téblá- boljanak. Feri fiam, a legidősebb 1955-ben született, rá egy évre megérkezett Jancsi is, majd négy év múlva András, majd később Zoltán. 1967. augusztus 20-án Lóránt és István ikerként látták meg a napvilágot. Azt szerettem volna, ha kettőjük közül végre valamelyik kislánynak születik. Nem így történt. Az orvosnak sem hittem el, hogy mind a kettő fiú. Saját felelősségemre kibon­tottam a pólyából Istvánt, hogy meggyőződjem arról, kislány- e * . . Nagyon szép, kislányos ar­ca volt ... de fiú lett. — Amikor kijöttünk a kórház­ból és hazaértünk, többen vártak bennünket a kapunál, mint egy lagzis menetet. Érdekesnek tar­tották, hogy még az ikrek is fiúk­nak születtek ebbe a házba. — Most már mosolygós arcról, sze­líden patakzik a visszaemlékező szó. — Egyébként is annyian let­tek, amennyien, fiúk valameny- nyien. Férjem sajnos 1972-ben váratlanul elhunyt, azóta egye­dül nevelem őket. Szerencsére nagyon szeretik egymást, tisztes­ségesek, a munkában is megáll­ják a helyüket, nemcsak a Sereg­ben. Irigy szót soha nem vetettek egymásra, ha volt is hangosko­dás, az tőlem eredt. Ennyi gyerek között nincs csend. Szerencsé­re .. . — Akaratlanul is visszatérünk oda, ahonnét elindultunk. Ahogy a féltestvérek férjhez mentek — három leány —, úgy születtek az édestestvérek, azaz maradt a házban a régi rend, any- nyi különbséggel, hogy a kis régi ház helyére ezt az újat, na-­(Fotó: Szántó György) gyot építették. Sok támogatás­sal, ügyes, mindent feltaláló há­ziasszonyi turpissággal, ötlettel, spórolással, takarékoskodással. — Csak így lehet megélni — teszi hozzá Piroska néni. — Főleg a mai dráguló világban. A kertet meg kell művelni, állatokat, szár­nyasokat tartani, malacokat ne­velni. Egy jobb ebédhez öt liter húsleves, négy kilogramm ke­nyér, két kacsa és három csirke vagy 5 kilogramm sertéshús, tíz liter káposzta és sok-sok krumpli úgy elfogy, hogy öröm nézni. Ka­rácsonykor, újévkor, amikor ösz- szejövünk harmincán is, azt a há­rom-négy láda sört, valamint kó­lát is be kell szerezni. Már búcsúzófélben vagyunk, amikor elárulja, hogy 2600 fo­rint az özvegyi nyugdija, és na­gyon büszke arra, becsülettel fel­nevelte gyermekeit. Öt fiút „cso­magolt ki” katonakorukban és valamennyien ragaszkodnak hozzá. Érzi szeretetüket és ez a legszebb ajándék, jutalom azért a sok-sok fáradozásért, amit ér­tük tett. Amikor megjönnek a hét végeken az ország különböző részeiből a fiúk, csókkal kö­szöntik, s amikor utaznak vissza, sokáig visszafordulva integetnek a kapuban álló édesanyának, mert tudják: az édesanya mindig hazaváija gyermekeit. Fazekas István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents