Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 19., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A magyar mezőgazdaság jó példa „Célunk, hogy eredményesen képviseljük a világ farmerjainak érdekeit” a D/Efiui/aq kérdez — válaszol: Glenn Fiatén, az IFAP, a Mezőgazdasági Termelők Nemzetközi Szövetségének elnöke A közelmúltban néhány napig hazánkban tartózkodott Glenn Fiatén, az IFAP, a Mezőgazdasági Termelők Nemzetközi Szövetsé­gének elnöke. A kanadai származású ismert szaktekintély a Terme­lőszövetkezetek Országos Tanácsának vendége volt. Ittléte alatt ellá­togatott Heves megyébe is, ahol a magyar mezőgazdaság egy kis ré­szével, nevezetesen a Nagyrédei Szőlőskert, valamint a Hevesi Rá­kóczi Termelőszövetkezet sokoldalú tevékenységével is megismerke­dett. A Népújság gazdaságpolitikai rovatának vezetője szőkébb ha­zánkban tett látogatása során kért interjút tőle. — Elnök úr! Ön Kanadában él, mutassa be olvasóinknak egy kicsit az ottani mezőgazdaságot, a farmerek tevékenységét. — Valóban, az amerikai konti­nens e nagy államában élek csa­ládommal. Nyugat-Kanadában, Saskechunanban, azon a részen, ahol fejlett a mezőgazdálkodás. Édesapám is farmer volt, aki norvég származású és Kanadába telepedett le egykoron. Két férfi testvérem ugyancsak a mezőgaz­dálkodásból él, és büszke vagyok arra, hogy az én 140 hektáros farmomat hamarosan a legidő­sebb fiam veszi át, tehát folytatja a családi hagyományokat. Kü­lönben farmomon kívül 1600- 1800 sertést tenyésztünk, illetve kéthavonként 12 ezer csirkét ne­velünk. Az ezekhez szükséges takarmányt vásároljuk. Kanadá­ban egyébként háromszázezer farmer él, ezek közül kétszázezer a kereskedelemnek termel. Ösz- szességében 50 millió hektár szántóterületet hasznosítunk az országban. Kanada a világ nagy gabonatermelői közé tartozik, hiszen az évi termelés eléri az 50 millió tonnát. Ennek döntő hányada exportra, tehát a külpi­acokra kerül. A mezőgazdaság egyenlege kedvező hazánkban, miután 9 milliárd kanadai dollár értékű árut kiviszünk évente és hárommilliárd dollárért viszont importálunk. Ez is bizonyítja gazdaságunk nyitottságát. Cé­lunk az, hogy a versenyképessé­get fokozzuk az amerikai konti­nensen, erre rá is vagyunk kény­szerülve. — Amellett, hogy az IFAP el­nöke, úgy tudjuk nagyon fontos szerepet játszik országában, a mezőgazdasági kormányzati munkában is. — Jelenleg Kanada kormá­nyának mezőgazdasági felügye­lő szervezetében tevékenyke­dem, amely az agrárkereskedel­met irányítja. Nagyon fejlett ez a tevékenység nálunk. Két ilyen van egyébként, az egyik a gabo­nakereskedelemmel, a másik pe­dig a tej- és a tojástermeléssel foglalkozik. Nyugat-Kanadában egyébként egy gabonastabilizá­ciós programot valósítunk meg. Ez azt jelenti, hogy a farmerek és az állam közös kockázatot vállal a termelésben, vagyis az átlag- költségeket figyelembe véve azok egyharmadát a termelők, kétharmadát pedig az állam vál­lalja. Ez tehát támogatást jelent. — Több mint negyvenéves múltra tekint vissza már a Mező- gazdasági Termelők Nemzetközi Szövetsége, melynek székhelye Párizsban van. Ön mára harma­dik kanadai származású elnöke ennek a szervezetnek. ' — Valóban, az elnöki mandá­tum két évre szól, és nemrég újabb két esztendőre meghosz- szabbították. Ma ötven ország­ból 62 tagszervezetünk van a vi­lágon. Négy éve Magyarország is tagja az IFAP-nak, az egyedüli szocialista ország jelenleg. Az utóbbi két és fél esztendőben a tagországaink közül har­minchétben jártam és tájékozód­tam az ottani mezőgazdaság helyzetéről, arról, miként képvi­selhetjük mégjobban a farmerek érdekeit világszerte. Emellett ar­ra törekszünk, hogy a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar fej­lesztésére nemzetközileg is ráirá­nyítsuk a figyelmet. — Elnök úr találkozott Szabó Istvánnal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Terme­lőszövetkezetek Országos Taná­csának elnökével is. Miről cserél­tek véleményt? — Tulajdonképpen én vagyok az első IFAP-elnök, aki Magyar- országon járt. Tájékozódásom szerint mezőgazdaságuk és élel­(Fotó: Szántó György) miszeriparuk érdemes eredmé­nyeket ért el az elmúlt években. Szabó Istvánnal kölcsönös ér­deklődésre számot tartó témák­ról beszélgettünk. Elsődlegesen arról, hogy a magyar mezőgaz­daság rendszerében milyen sze­repük van a termelőszövetkeze­teknek, és hogy a TOT mennyire képviseli érdekeiket. Mennyire közvetíti a szövetkezetek akara­tát a kormányzat felé. Nem ke- , vésbé arról is érdeklődtem, hogy milyen marketing, illetve külke­reskedelmi tevékenységet bo­nyolítanak le a mezőgazdasági üzemek. Az IFAP 19 tagú veze­tőségének megbízásából kérést is tolmácsoltam Szabó Istvánnak. Szeretnénk, ha közvetítene érde­künkben más szocialista orszá­gokban is, hogy azok szintén csatlakozzanak a Mezőgazdasá­gi Termelők Nemzetközi Szövet­ségébe. Mi ugyanis arra törek­szünk, hogy minél több mező­gazdát, farmert tömörítsünk tag­jaink sorába a jövőben. — Az IFAP kétévenként tartja kongresszusát. Nyilvánvaló, hogy ezek között is rendeznek fontos eseményeket, amelyek a világ farmereit, élelmiszerterme­lőit érintik. — Természetesen a különböző országok képviselői, akik tagjai nemzetközi szövetségünknek, bizottságokban is találkoznak időközönként. így például Ma­gyarország a gabonabizottsá­gunkban képviselteti magát. Szeretném elmondani, hogy no­vemberben Svájcban Genfben találkoznak az IFAP vezetői, a GATT — az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény — országainak illetékeseivel. Ott a fő téma az lesz, hogy közösen megvizsgáljuk az állami támoga­tások hatását az agrárkereskede­lemre, áttekintsük a nemzeti ag­rárpolitikák befolyását, illetve az importkorlátozások helyzetét. A jövő év januárjában az Európai Gazdasági Közösség mezőgaz­dasági szervezetével együttesen rendezünk tanácskozást. Ezen a mediterrán országok mezőgaz­dasági termelését vitatjuk meg. 1989 májusában viszont a mező- gazdasági ágazat ellátásáról, me­nedzseléséről folytatunk majd megbeszélést. Júniusban pedig a gabonabizottság ülésezik. Rend­szeresen évente egyszer találko­zunk a FAO — az ENSZ Élelme­zésügyi és Mezőgazdasági Szer­vezetének — vezetőivel is, ahol a fejlődő országok élelmezési problémáiról, gondjaik enyhíté­séről folytatunk konzultációt. Mentusz Károly A társadalmi vita megyei tapasztalatai Napirenden a gyülekezési és egyesülési törvénytervezet A gyülekezési és egyesülési törvénytervezetet megyénkben is társadalmi vitára bocsátották. A tapasztalatcsere tanulságait és legfontosabb megállapításait a Hazafias Népfront Megyei El­nöksége összegezte. Ebből az írásos összefoglalóból emeljük most ki a legfontosabb, közér­deklődésre is számot tartható részleteket. A vitákon a hozzászólók szin­te kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a törvény megalko­tása fontos és időszerű, mivel az alulróljövő kezdeményezésekre végre legális lehetőséget teremt. Szükség van ráazértis, mert ha az új alkotmány megszületésére várnánk, óhatatlanul lefékeződ­nének a reformfolyamatok, s nem érvényesülhetnének aplula- rizálódó érdekek.Ezen kijelenté­sek mellett előfordultak azonban olyan vélemények is, amelyek szerint a társadalmi viták célja csupán meglévő gondjaink, sú­lyos gazdasági problémáink el­kendőzése. A szakmai fórumokon többen olyan észrevételt tettek, hogy a törvénytervezetek szerkesztése, szövegezése sok helyen kifogá­solható, ezért föltétlenül át kell dolgozni. Egyesek kétségüket fejezték ki, hogy a társadalmi vi­ták javaslatait az idő rövidsége miatt nem tudják majd kellőkép­pen hasznosítani a végső megfo­galmazásnál. A konkrét felvetések közül ér­demes kiemelni, hogy a szabad­ságjog korlátozása csak indokol­tan és bürokráciamentesen tör­ténhet. Egyetértettek abban is az eszmecsere résztvevői, hogy a tö­megekben, csoportokban felme­rülő elégedetlenségeket ki kell fejezni, s ennek törvényes kere­teit mielőbb meg kell teremteni. Fontosabb azonban ennél olyan viszonyok kialakítása, amelyek között az állampolgárok sérel­meit úgy orvosolnák az erre hiva­tottszervezetek, hogy a megmoz­dulásokra ne kerüljön sor. Számos konkrét javaslat hang­zott el a rendezvények megszer­vezésével és lebonyolításával kapcsolatban is. Többen kérték, hogy az emberi jogok korszerű felfogása a tervezet 1. paragrafu­sának első bekezdésében is jus­son kifejezésre a tartalmat job­ban kifejező definíciókban. Szin­te valamennyi fórumon felme­rült a gyülekezési jogról szóló törvénytervezet 3. paragrafusá­hoz fűződőén, hogy legyen-e több párt vagy sem. A vélemé­nyek megoszlottak, így volt aki úgy foglalt állást, hogy az MSZMP-n kívül nincs szükség másik pártra. Mások szerint a törvény ne vegye ki az egyesülési szabadság köréből a pártalapítás lehetőségét, mivel csak így lehet demokratikus, és hosszabb távon szabályozható. Kívánatosnak tartották néhányan az egypárt- rendszer megmaradását, hang­súlyozva azonban annak meg­újulását. Abban viszont valamennyi felelősen gondolkodó egyetér­tett, hogy az öntevékeny kezde­ményezések megakadályozása közönyhöz, passzivitáshoz, te­hetetlenséghez vezetne, veszélye be sodorná a kibontakozást. Épp ezért ezeknek a folyamatoknak törvényes keretek között kell in­tegrálódniuk. Ugyancsak sokan kifogásolták, hogy nincs ponto­san meghatározva, hogy mit ér­tünk társadalmi, tömegszerveze­ten, illetve tömegmozgalmon, így az egyes paragrafusok között ellentmondás van. A szervezeti és működési sza­bályzathoz fűződőén elmond­ták, hogy a tervezet túlzott rész­letességgel foglalkozik ezekkel a szabályokkal, ezek jó részét a ta­gokra lehetne bízni. B.K. Nem mentek könyöradományért Mérnöki iroda a megyeszékhelyen, növekvő taglétszám a GTE Egri Szervezeténél Megyeszékhelyünkön már 1986-ban zökkenőmentesen si­került beindítani a GTE szerző­déses munkát — tudtuk meg a Gépipari Tudományos Egyesü­let Egri Szervezetének elnökségi ülésén. A város ipari üzemeiben dolgozó műszaki szakemberek tudásának, tapasztalatainak jobb kihasználására létrehozott szolgáltatást egyre többen veszik igénybe. A megye határain túl is számos vállalat felismerte már ezt, s ezúton oldják meg műszaki problémáikat. A megrendelések gyarapodása miatt az elnökségi ülés egri mérnöki iroda létreho­zásáról határozott. Átrfteneti megtorpanás után, félezret számlálva, örvendetesen növekszik újra a GTE tagjainak száma Egerben. Közgyűlésre ké­szülve, Dr. Mátay László a GTE ügyvezető főtitkára az elnökség egri ülésén az egyesület és a MTESZ kapcsolatában az alul­ról felfelé építkezést helyezte előtérbe, úgy, hogy az egyesületi jelleg domináljon. Az átalakítási folyamat részleteiből az egyesü­let hatékony működését célzó szervezeti változásokat hangsú­lyozta. Méltatta, hogy Egerben sem mentek a szakemberek kö­nyöradományért, szolgáltatást nyújtva biztosítják a GTÉ anyagi alap megteremtését. Köszönetét mondva az 1985- ben megválasztott egri elnökség eredményes munkájáért, a meg­üresedett társadalmi funkciók betöltésére választás történt. Mi­vel bázisvállalatokra épülnek a szakosztályok, a gyakorlat bizo­nyítja, egy szakosztályból célsze­rű a vezetés csúcsát megszavazni. Elnök lett a Finomszerelvény Szakosztályból Tóth Ferenc mű­szaki igazgató, titkár Tamás Endre technológiai osztályveze­tő, gazdasági titkár Magi Attila gyártásfejlesztő. A Gyártóesz­köz-gazdálkodási szakbizottság új titkára Kisgergely István a Csepel Autógyár egri osztályve­zetője. Folytatva a hagyományokat, a GTE Egri Szervezet újonnan megválasztott elnöke Tóth Fe­renc a meglévő szellemi tőkében és a fiatal műszaki értelmiség al­kotókészségének kibontakozá­sában fogalmazta meg az egyesü­leti munka színvonalának eme­lését. Őszi lehalászás Kiskörén A Kiskörei „Vöröshajnal" Termelőszövetkezet a mezőgaz­dasági megmunkálásra alkal­matlan földterületek egy részét hasznosítja haltenyésztésre. A közös gazdaságban 168 hektár vízfelületen kezdődött meg az októbertől novemberig tartó őszi lehalászás időszaka. A ne­mes, növényevő, ragadozó ha­lakból 13 vagonra számítanak a hálóhúzás idején. A zsákmány nagy részét a Hal­érten keresztül értékesítik, de remélik, az elmúlt időszakhoz képest Franciaországba, az NSZK-ba, és Olaszországba szállítanak. 1. kép: Duka Pál a há­lóból szedi ki a zsákmányt... 2. kép: Kosarazok... 3. kép: Minősítésre várva... 4. kép: A mérlegelés (Szabó Sándor felvételei — MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents