Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-02 / 210. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 2., péntek Grósz Károly beszéde a fővárosi bányásznapi ünnepségen Hasznos munka­találkozó A kambodzsai kérdés politi­kai rendezése és a kínai-szovjet kapcsolatok alakulása szem­pontjából egyaránt hasznos volt a kambodzsai kérdésről Peking- ben megtartott munkatalálkozó — jelentette ki csütörtöki sajtó- értekezletén a kínai külügymi­nisztérium szóvivője. Az augusz­tus 28. és szeptember 1. között lezajlott találkozón a szovjet kül­döttséget Igor Rogacsov, a kínait pedig Tien Ceng-pej külügymi­niszter-helyettes vezette. A munkatalálkozó résztvevői összesen négy, meglehetősen hosszú ülést tartottak. A tárgya­lásokon a központi téma a kam­bodzsai kérdés volt. Mindkét fél síkraszállt a kambodzsai kérdés politikai eszközökkel való, igaz­ságos és ésszerű rendezéséért és kifejezésre juttatta eltökéltségét, hogy minden tőle telhetőt elkö­vet énnek a célnak a megvalósí­tásáért. A tárgyalásokon meg­mutatkoztak a közös pontok, de megnyilvánultak a nézeteltéré­sek is. A kínai szóvivő megállapítot­ta, hogy a tárgyalások légkörét a komolyság, a nyíltság és a lé- nyegretörés jellemezte. Ezzel magyarázható, hogy a kínai- szovjet munkatalálkozót mind­két fél hasznosnak tartja. Arra a kérdésre, hogy a mun­katalálkozó eredménye elősegí­ti-e egy kínai-szovjet külügymi­niszteri, vagy csúcstalálkozó lét­rejöttét, a szóvivő kifejtette, hogy a kapcsolatok teljes rende­zésének útjából még nem hárult el minden akadály. Ha megérnek a feltételek rá, nyilvánvalóan sor kerülhet mind a külügyminiszte­ri, mind a legfelsőbb vezetők kö­zötti kínai-szovjet találkozóra. Az ilyen fontos találkozókhoz el­engedhetetlen a megfelelő lég­kör. Annyi bizonyos, hogy a kambodzsai kérdésről tartott munkatalálkozó előmozdítja a viszony további javulását a két ország között — mondotta a kí­nai szóvivő. (Folytatás az 1. oldalról) vezetés képes a demokratikus és alkotó légkör politikai feltételeit megteremteni. Még akkor is, ha sanda politikai szándékokból felerősödött a vezetésre irányuló nyomás, ha egyesek a reform jel­szava alatt az anarchiát bátorít­ják, vagy olcsó népszerűséghaj- hászásból a demagógia lovát sar- kantyúzzák. Arra viszont nem képes, hogy az üzemi demokrá­cia helyi funkciózavaraiért visel­je a felelősséget. Az ország párt­ós állami vezetői nem képesek arra, hogy a 10 millió állampol­gár, vagy a 800 ezres párttagság helyett gondolkodjanak, csele­kedjenek. — Ami az elmúlt időszak gaz­dasági gyakorlatát illeti, szándé­kunkban áll, hogy megvonjuk mérlegét. De nem a minden áron való bűnbak keresés szándéká­val, hanem azért, hogy a társada­lom és a vezetés még reálisabban lássa: milyen helyzetben va­gyunk, s miért van szükség a gyö­keres fordulatra, s mi lehet a to­vábblépés iránya. — Társadalmi-gazdasági ki­bontakozásunk sikere Önöktől, a magyar bányászoktól is jelen­tős mértékben függ. A népgazda­ság és a bányászat érdekei egybe­esnek. Grósz Károly beszéde után a Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet VB-el- nöke az^ indítványozza, hogy Ciszjordánia és a Gáza-övezet a végleges és békés rendezés meg­valósításáig kerüljön az ENSZ védnöksége alá — jelentette csü­törtökön a Wafa palesztin hír- ügynökség. A javaslatot Arafat nevében Nabil Ramlavi, a PFSZ genfi ENSZ-képviselője terjesztette Csütörtökön ismét százezres nagygyűléseken követelte Bur­ma lakossága a kormány lemon­dását, és az egypártrendszer megszüntetését. Az ország életét általános sztrájk bénítja meg; le­zárták Rangun repülőterét, leállt az ipari termelés, szünetelnek a szolgáltatások, és a közlekedési dolgozók is csak a fővárosba ér­Szakszervezetek Országos Taná­csa és az ágazati-szakmai szak- szervezetek nevében Nagy Sán­dor, a SZOT főtitkára köszön­tötte a bányászokat és a megala­kulásának 75. évfordulóját ün­neplő bányászszakszervezetet, annak valamennyi aktivistáját és az ünnepség résztvevőit. Utalt arra, hogy a megemlékezésekre olyan körülmények között kerül sor, amikor nehéz gazdasági helyzetben van az ország, s en­nek jeleit, következményeit nap mint nap érzékelik a bányászok csakúgy, mint más dolgozók. E jelek olykor korábban nem ta­pasztalt feszültségekkel járnak. Ilyen volt az egy héttel ezelőtti István aknai egynapos munka- beszüntetés is. Ennek okait, ta­nulságait azóta számos fórum és sajtóorgánum kereste, elemezte. Ez helyes dolog — mondotta -, hiszen minden fontos figyelmez­tető jelből tanulni kell. De felte­hetően még hasznosabb lett vol­na, ha az illetékes vezetők ugyanezt az energiát még az ese­mények előtt a rendezendő problémák megoldására fordí­tották volna. Komolyabban kel­lett volna figyelembe venni azo­kat az előzetes jeleket és jelzése­ket, amelyek a szakszervezetek­től, s így természetesen a bá­nyászszakszervezettől is érkeztek az adórendszer működésé­elő a nem kormányközi szerve­zetek 5. nemzetközi tanácskozá­sán, amely szerdán nyílt meg a svájci konferenciavárosban. „Sürgetjük, hogy a megszállt területeket az ENSZ vonja elle­nőrzése alá egyrészt az izraeli visz- szavonulás előmozdítása céljá­ból, másrészt azért, hogy ezzel könnyebbé váljék egy közel-ke­leti békekonferencia összehívá­sa. Ezen a Biztonsági Tanács öt kező tüntetők szállítására vállal­koznak. Nem csökkentette a megmoz­dulások hevességét a kormány szerda esti felhívása sem. A kor­mány az elfoglalt állami hivata­lok és a közigazgatási épületek azonnali kiürítésére szólította fel a megmozdulások résztvevőit és megtorló intézkedéseket helye­zett kilátásba ellenük. vei, annak a teljesítményekre és a nettó jövedelmekre gyakorolt ha­tásával kapcsolatban. Rámutatott: az országnak és a bányászoknak is érdeke, hogy le­vonják ebből a szükséges követ­keztetéseket. Ezek a problémák azonban nem jelenthetik azt, hogy a bányászat egészével gon­dok lennének és emiatt válság- ágazattá kellene nyilvánítani a bányászatot. Nem jelentheti azt sem, hogy a veszteséges területe­ken dolgozóknak teljes egészé­ben maguknak kellene megfizet­niük az elkerülhetetlen átrende­ződés számláját. A gazdasági szerkezetet nem ők hívták életre, az alkalmazott technológiát nem ők választották meg, a szabályo­zórendszert nem ők alakították, tehát a következményeket sem egyedül nekik kell viselniük. El­fogadhatatlan, hogy a szerkeze­tátalakítás terheit egyedül a dol­gozók viseljék és ráadásul nap mint nap még tudtukra is adják, hogy munkájuk haszontalan. Ezután Berecz Frigyes állami, Nagy Sándor szakszervezeti ki­tüntetéseket, Lajer László, a bá­nyászszakszervezet titkára pedig bányász-művészeti Nívó-dijakat adott át. Az ünnepség Kovács László zárszavával, majd a Bányász­himnusz hangjaival ért véget. (MTI) állandó tagján kívül a válságban érintett felek vennének részt, be­leértve a PFSZ-t” — hangoztatja az indítvány. Arafat javaslata néhány nap­pal azután hangzott el, hogy a palesztin vezető Genfben talál­kozott Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral, akitől azt kér­te, hogy az ENSZ tegyen lépése­ket az Izrael által megszállt terü­letek lakosságának védelmére. Megfigyelők szerint nem zár­ható ki a hadsereg beavatkozása, bár a rendkívüli állapot múlt ült heti feloldása után a kaptonaság gyakorlatilag kivonult a ranguni utcákról, sőt egyes alakulatai az ellenzék oldalára álltak át. Au­gusztus első felében több ezren vesztették életüket Buraiban, amikor a katonaság tüzet nyitott a tüntetőkre. Arafat indítványa Általános sztrájk Burmában Walesa, az amatőr politikus Neve 8 évvel ezelőtt, 1980 nyarán járta be a világsajtót: a külföldön addig ismeretlen 37 éves villanyszerelő vezetésével jött létre Gdanskban az első füg­getlen szakszervezet, a Szolidari­tás, amely egy év alatt csaknem 10 milliós szervezetté vált. Az amatőr politikus pontosan 8 év elteltével most ismét közel került ahhoz, hogy beleszóljon a len­gyel belpolitikába. Walesa konzervatív, vallásos szegényparaszti családban nőtt fel. 18 éves korától fogva villany- szerelőként dolgozott, s a politi­kához a LEMP és a lengyel kor­mányzat hibás döntései miatti — mellesleg utóbb mindig jogosnak minősített — munkástiltakozá­sok vezették el. Az 1970-es tragikus végű gdanski munkástiltakozás idején egyik vezetője a hajógyári sztrájknak, amiért letartóztatják. De miután távozik a párt éléről Wladyslaw Gomulka, Walesát más sztrájkotokkal együtt szaba­don bocsátják, és visszaveszik munkahelyére. 1976-ig nem fog­lalkozik politikával, akkor azon­ban részt vesz az újabb elhibázott gazdaságpolitikai lépések miatti rövid tiltakozó sztrájkban. Őt is elbocsátják, néhány hónapig munkanélküli. Már 1978-ban részt vesz az illegális szabadszak- szervezet-alapító törekvések­ben. Csatlakozik azokhoz, akik fellépnek a megtorlásként alkal­mazott elbocsátások ellen, ami­ért őt magát is többször elbocsát­ják. Amikor 1980 augusztusá­ban Gdanskban is kirobban a ssztrájk, a gdanski Lenin Hajó­gyár dolgozóinak egyik követe­lése az, hogy Walesát vegyék visz- sza állásába. A jellegzetes.arcélű, nagy ba- juszú, hamiskás tekintetű Walesa úja alá 1981. augusztus 31-én a híressé vált gdanski társadalmi megállapodást a kormányzat képviselőivel. Ez elismerte a párt- és államigazgatási szervek­től független, önigazgató szak- szervezet, a Szolidaritás létrejöt­tét. Amikor egy-két hónap alatt a Szolidaritás országos szakszer­vezetté válik, ő lesz az elnöke. A felsőbb iskolai végzettség­gel nem rendelkező villanyszere­lő kiváló tehetséggel érzi át a tö­megek hangulatát, jó beszélőké­vel és humorral reagál az embe­rek várakozásaira. Hamarosan óriási népszerűségre tesz szert, elsősorban az egyszerű emberek körében. Persze józan paraszti esze és népszónoki tehetsége mit sem ért volna a diplomás ellenzékiek­ből álló agytröszt, a Szolidaritás tanácsadói nélkül. Sosem volt könnyű tárgyalópartner a kor­mányzat számára. Saját magá­nak bizalmat és garanciákat kö­vetelt, de ő maga ugyanezt nem adta meg a kormánynak. A Szolidaritás létrejöttét kö­vető 15 kaotikus hónap idején Walesa egyre inkább a mérsékel­tebb, középutas vezetők közé számított, legalább is az egyre ra- dikalizálódó szakszervezetben. De sosem volt titok, hogy valójá­ban a Lengyel Egyesült Munkás­párt vezette kormányzat meg­döntésére törekszik. A Szolidaritás-vezetőség hír­hedtté vált 1981. decemberi ra- domi ülésén, amikor a radikális szárny kerekedett felül, és a ve­zetőség a párt hatalmának erő­szakos megdöntését tűzte ki cé­lul, Walesa is nyíltan kimondta, hogy mindig is erre ment ki a já­ték. Ezután döntött úgy Wojciech Jaruzelski akkori első titkár, mi­niszterelnök és honvédelmi mi­niszter néhány tábomoktársával együtt a szükségállapot beveze­tése mellett. 1981. deceber 13-án többezer személlyel együtt Lech Walesát is internálták. Tizenegy hónapig tartották egy kormá­nyüdülőben házi őrizetben, és ezalatt számos magas rangú poli­tikus igyekezett tárgyalni vele ar­ról, hogy a 10 milliós Szolidari­tást valamilyen formában integ­rálják a szocialista hatalmi rend­szerbe. Walesa azonban maka­csul elutasította a tárgyalási aján­latokat. A lengyel vezetők nem láttak más megoldást, mint a Szolidaritás törvényen kívül he­lyezését. 1982 októberében a parlament kimondta a szakszer­vezet feloszlatását, a következő hónapban pedig szabadon bo­csátották Walesát, akit a kor­mányzat attól kezdve — mint egy nem létező szervezet egykori ve­zetőjét — magánemberként ke­zelt. Walesa villanyszerelőként visz- szatért egykori munkahelyére, és aktívan részt vett a betiltott Szo­lidaritás újabb, most már illegális szervezeteinek kiépítésében. Időközben, 1983-ban Nobel-bé- kedijat kapott. Lengyelországban a Szolidari­tás egykori tagjainak és szimpati­zánsainak túlnyomó többsége le­zárt fejezetnek tartja a Szolidari­tás-korszakot. De Walesa — haj­tókáján az elmaradhatatlan Szű- zanya-jelvénnyel — annak a kor­szaknak az élő jelképeként képes lehet ismét országos népszerűsé­get kivívni, és esetleg mozgósíta­ni azért a közmegegyezésért, amelynek megteremtésén a LEMP Jaruzelski vezetésével 8 éve fáradozik. rC Külpolitikai kotamenjárunk )— A két Németország egy éve A világpolitika egyik legjelentősebb eseményeként fi­gyelte a világ tavaly szeptemberben az NDK államfőjének el­ső nyugat-németországi látogatását. Az azóta eltelt tizenkét hónap azt mutatja, hogy a történelmi horderejű látogatáson kölcsönösen elfogadott célok megvalósulóban vannak: mér­séklődött a szembenállás, elmélyült és új területekre terjedt át az együttműködés, egymás jobb megértésének szándéka. Az Erich Honecker által Helmut Kohlnak átadott berli­ni meghívással a bonni kancellár egyelőre nem élt, viszont a két német állam közötti utasforgalom számottevően bővült. Ez vonatkozik mind a politikusok, pártvezetők által tett hiva­talos látogatásokra, mind pedig magánszemélyek utazásaira (mindkét irányban). A politikai vizitek sorában feltétlenül említést érdemel, hogy a NSZEP és az SPD immár hagyományosnak mondható kapcsolattartása mellett (például Oskar Lafontaine, Hans- Jochen Vogel, Johannes Rau, Klaus von Dohnanyi vagy Vol­ker Hauff berlini tárgyalásai) az idén tavasszal vezető keresz­ténydemokrata politikusok is megfordultak az NDK főváro­sában. Azonban Alfred Dregger, Bernhard Vogel és Volker Ruhe tárgyalásai az NDK legfelsőbb szintű politikusaival nem zajlottak olyan mérvű egyetértés jegyében, mint az SPD és a NSZEP illetékesei közötti eszmecserék. De az NDK ve­zetői egyértelműen jelezték: immár nem számítanak válto­zásra a bonni kormányrúdnál, és készek a gyakorlati párbe­szédre a keresztény-liberális koalícióval. Ami az egyszerű állampolgárok utazásait illeti: az NDK hatóságai egyrészt enyhítettek a Nyugat-Berlinből az NDK fővárosába látogatókra vonatkozó vámelőírásokat, másrészt sokkal liberálisabban bírálják el az NDK-állampolgárok által benyújtott látogatási kérelmeket. Ennek következtében az idei esztendő első felében egymillió NDK-polgár utazhatott az NSZK-ba illetve Nyugat-Berlinbe — közülük mintegy 360 ezren nem nyugdíjas korú személyek voltak. Akadnak ugyanakkor olyan személyek is, akik végleg távozni akarnak az NDK-ból. Ezeknek nagy része kivándorlási kérelmet nyújt be, amelyet a hatóságok vagy jóváhagynak, vagy nem. Utóbbi esetben a távozni akarók egy része illegális úton próbálja meg átlépni a határt. Gazdasági téren az NSZK változatlanul a legjelentősebb nyugati gazdasági partnere az NDK-nak. Az idén — alkalma­sint Erich Honecker tavalyi látogatásának eredményeképp — ismét bővülni látszik az 1985 óta csökkenő irányzatot mutató belnémet kereskedelem volumene, miközben a hangsúly egy­re inkább a késztermékek kölcsönös szállítására tevődik át. Nyugatnémet cégek alaposan kiveszik a részüket az NDK- ban folyó szállodaépítési és műemlék-renoválási programból. A legújabb sláger pedig, hogy októberben beindul az új Wart­burg gyártása, amelynek motorja (négyütemű) a wolfsburgi Volkswagen-művek licence alapján készül egy Karl-Marx- Stadt-i üzemben. Újabban katonai téren is történtek lépések a konfrontá­ció enyhítésére. Ezt szolgálta az a berlini meghívás, amelynek alapján augusztus elején a Bundeswehr tisztjei megszemlél­hettek egy közös szovjet-NDK hadgyakorlatot. A másik ber­lini kezdeményezés célja a két német állam védelmi miniszte­reinek találkozója, amelyen konkrét lépéseket vitatnának meg a bizalomerősítés jegyében, a szembenállás mértékének enyhítése céljából. Bonnban egyelőre „gondosan tanulmá­nyozzák” a javaslatot, ám CDU-politikusok megnyilatkozá­saiból arra lehet következtetni, hogy elutasító választ fognak adni Heinz Kessler hadseregtábomok javaslatára. Az elmúlt tizenkét hónapban rendszeresen találkoztak az NDK környezetvédelmi miniszterével a bonni, illetve tar­tományi illetékesek. Tárgyalásaikon egyrészt a Balti-tenger, másrészt az Elba, Werra és más folyók szennyezettségének csökkentését célzó lépéseket vitattak meg. A tavaly október­ben felavatott, s jelentős nyugatnémet anyagi segítséggel megépített sonnebergi (Türingia, NDK) víztisztítómű jelké­pes példája a két ország illetékeseiben egyre jobban tudatosu­ló felismerésnek: az államhatárokat nem ismerő környezeti ártalmak ellen, a természet, a levegő és az ivóvízkészletek megóvása céljából csakis nemzetközi összefogással lehet eredményesen felvenni a harcot. Üdvözlő távirat Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából A Vietnami Szocialista Köz­társaság nemzeti ünnepe alkal­mából Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitká­ra, a Minisztertanács elnöke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvözöl­ték Nguyen Van Linht, a Vietna­mi Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárát, Vo Chi Congot, a VSZK Államtanácsa elnökét, Do Muoit, a VSZK Mi­nisztertanácsa elnökét. Stadin- ger István, az Országgyűlés elnö­ke ugyancsak táviratban köszön­tötte vietnami partnerét, Le Quang Daót, a VSZK Nemzet- gyűlésének elnökét. a gépkocsi-nyereménybetétkönyvek sorsolásáról 41 autónyeremény a megyében Az Országos Takarékpénztár a gépkocsi-nyereménybetétkönyvek 109. sorsolását augusztus 31-én, Budapesten tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 ezer és 5 ezer forintos betétkönyvek vettek részt, amelyeket 1988. április 30-ig váltottak és július 31-én még érvényben voltak. A 10 ezer forintos betétkönyvekre 494, az 5 ezer forintosokra pedig 728 gépkocsit sorsoltak ki. Az eredmény megállapításánál az értékelhető számok előtt szereplő nullás számokat figyelmen kívül kell hagyni. Érdemes tudni, hogy ezúttal öt gépkocsi típusból sorsolt az OTP. Ezek az alábbiak: FSO 1500 f, Dada 1310 TLX dt, Dada 1310 d, Trabant Limou­sin Special t, Wartburg Standard w. Az elsőként feltüntetett FSO 1500 tipusu autó 1500- as Polski Fiat. Heves megyében a 10 ezer forint összegű betétkönyvek közül az alábbiak nyertek: 09 0030898 d, 09 0035402 w, 09 0044735 t, 09 0046389 d, 09 0055996 t, 09 0062059 t, 09 0063436 t, 09 0063976 t, 09 0072072 f, 09 0074202 t, 09 0074710 w, 09 0086347 t, 09 0087744 t, 09 0088134 t, 09 0095321 dt. Az 5 ezer forintos nyereménybetétkönyvek közül az alábbiak nyertek: 09 0556542 d, 09 0593576 f, 09 0597121 dt, 09 0613996 d, 09 0661017 t, 09 0668945 f, 09 0673631 f, 09 0691219 t, 09 0704393 t, 09 0706539 w, 09 071324 t, 09 0724915 d, 09 0730941 dt, 09 0741943 t, 09 0745351 t, 09 0750194 f, 09 0752011 t, 09 0754207 t, 09 0763606 t, 09 0765073 d, 09 0767670 t, 09 0769286 d, 09 0774004 w,09 0774411 f, 09 0776156 t, 09 0779255 dt. Gyorslista

Next

/
Thumbnails
Contents