Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 13., kedd Megkezdődött a Reformpárti Esték rendezvénysorozata (Folytatás az 1. oldalról) — A demokratikus szocializ­must lehet választani, mert meg­felel nemzeti identitásunknak, önazonosságunknak, mert meg­felel lelkiismeretünknek, s meg­felel annak a célszerűségnek, amely egy megosztott nemzet­ben is egységet tud teremteni, sőt megújítani képes azt az egységet — kezdte beszédét Pozsgay Imre államminiszter, a Politikai Bi­zottság tagja, aki nagy taps köze­pette lépett az emelvényre. — Az az eszme és gondolat, amelyre a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-bizottsága és Budapest KISZ-vezetői ezt az alkalmat megteremtették, köz­megegyezéses alap is lehet szá­munkra — jelentette ki, majd utalt arra, hogy a Duna két part­ján politikai események zajla­nak, mégis szorongás és riada­lom helyett ezekből valami kö­zös elgondolásra is lehet követ­keztetni. Arra, hogy az ország­ban többségben vannak azok, akik e válságokkal terhelt hely­zetben a nemzeti egység és nem a politikai válság felé kívánják te­relni az országot. Nem azért, mert a válság nem hozhatna va­lamiféle megújulási lehetőséget. Ám ebben a helyzetben, a nyűt politikai válság ellenségünk, megbénít bennünket, s a pató pálok országából könnyen csi­nálhat hűbele balázsok országát. Mert az a pató pálkodás, amely görgette maga előtt a problémá­kat, és az azok megoldásához szükséges eszközöket elvonta a közvéleménytől, a közösségtől, könnyen válthat át meggondo­latlan és a nemzet jövőjét veszé­lyeztető cselekedetekbe. Este a fórumokon, a héten a különböző rendezvényeken is ezekre a kér­désekre kell keresni a választ. — Egy aktív, tettre kész, és a lesújtottságból is emelt fejjel fel- tápászkodni kész ország élt itt, 1947-48 fordulójáig, az azután meghirdetett szociális program pedig bizakodással töltötte el az embereket, de egy oligarchiszti- kus vezetés felelőtlen becsvágya és zsarnoksága kiábrándította azokat is, akik korábban akár az életükkel is hajlandók lettek vol­na ezekért az eszmékért helytáll­ni — emlékeztetett a szónok. — Ezt a műveletet, amely a nemzeti önvizsgálást, és belőle a nemzeti önismeretet kicsiholja, nem ta­karíthatjuk meg magunknak — szögezte le. — De addig is, míg a helyes és megfelelő következte­tésig eljutunk, van néhány dolog, amiben nem tévedhetünk. Ma fordulatra van szükség, nyílt, nyilvános politizálásra, demok­ratikus szocializmusra. Ha ebben nem tévedünk, s e program köré százezreket, milliókat lehet tö­möríteni, akkor már a következő tévedést is elkerülhetjük, azt a balhiedelmet, amely szerint a de­mokrácia körülményes dolog, megnehezíti a döntéseket, s eláll- ja a kibontakozás útját. — A diktatórikus döntéseknél nincs pazarlóbb döntés — jelen­tette ki nagy taps közepette. — A népet alattvalói tudatba sodró politikai szervezeteknél és infan­tilis politikai kultúránál nem ne­hezedhet nagyobb teher egy nemzet életére. Tagolatlan, egy­mással is versengeni képes, bizo­nyos kérdésekben politikai alter­natívákat is nyújtani tudó intéz­ményrendszer nélkül nincs ki­bontakozás. Egy nemzet számá­ra nagyon fontos a mértékek megtalálása. A régi bölcsek úgy vélték, hogy az ember maga a mérték. Én is úgy vélem: mi ma­gunk vagyunk a mérték, a sze­mélyiségünk kiteljesítéséhez, a bennünk rejlő energiák érvénye­sítéséhez nem hitehagyott és ki­üresedett, hanem valóságos in­tézmények állnak rendelkezé­sünkre. Ezt a fajta mértéket fog­juk megtalálni abban a politikai programban, amelynek útját el­indította az idei májusi pártérte­kezlet, amelynek mozgató rugói között ott vannak azok a szerve­ződések is, amelyek nagyon lé­nyeges kérdésekben ma is pole­mizálnak velünk. Kihívást jelen­tenek számunkra, és botrányt ér­zünk ott, ahol a jövő politikai kultúrájában már partneri, pár­beszédes együttműködést talá­lunk. Ebből a botrányból, amely ma még sérti fülünket, szemünket, egy együttműködő, közmege­gyezést megteremtő Magyaror­szág kerekedhet ki. Áz országot megosztó legna­gyobb kérdéseket elemezve Pozsgay Imre a továbbiakban ki­fejtette, a legnagyobb gondokat nem a gazdaság bajai, a jólét ve­szedelmei jelentik, hanem azok a gúzsba kötő elemek, amelyek önfeladásunkból, személyisé­günk lemorzsolódásából, morá­lis tartásunk elerőtlenedéséből fakadnak. A nemzeti összefo­gáshoz ma ennek a morálnak a megteremtésére, a tetterőből va­ló merítésre nagyobb szükség van minden gazdasági ígéretnél. Ezután a magyarságtudat mai értelmezését adva kijelentette: az új politikai helyzetben, amely reformért kiált és politikai fordu­latot ígér a szocialista demokrá­cia, a demokratikus szocializmus nevében, meg fogjuk találni azt a választ is, amely visszaterel ben­nünket magyarságunkhoz, s ér­zékelteti, hogy a magyarok itt, e 93 ezer négyzetkilométeren, a Kárpát-medencében s azon túl az emberi értékek gyarapítói, és nélkülünk szegényebb lenne a világ. Miért tévesztettünk utat?, Tág tér vagy szűk kényszerpálya a fiataloknak? — ezekre a kérdé­sekre keresték a választ a BME auditorium maximum termében a nagygyűlést követően rende­zett polpódium résztvevői. Az úttévesztés okaként Ágh Attila politológus azt jelölte meg, hogy négy évtizeden ke­resztül az államszocializmus út­ját jártuk, s a hatalom túlzott koncentrációja miatt a társada­lom nem volt képes ellenőrizni az irányító apparátust. Ez az ál­lamszocialista modell kis lépé­sekkel nem bontható le — fejtet­te ki. Pozsgay Imre, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, ál­lamminiszter a megmerevedett politikai intézményrendszerben jelölte meg a bajok egyik forrá­sát, mondván: a vezetésnek nem volt elég ereje ahhoz, hogy átlép­je a megmerevedett struktúrá­kat, s közvetlenül a közvéle­ményhez forduljon. Ezen a gya­korlaton változtatni kell, s ehhez a politikai vezetés nagyobb kez­deményező készségére van szük­ség. Az új alkotmány létrehozá­sakor törekedni kell arra, hogy a hatalomkoncentrálás négy évti­zedes gyakorlata megváltozzék. Közgazdász-vándorgyűlés „Kiemelkedő az a mintegy 500 millió dolláros fordulat” (Folytatás az 1. oldalról) Németh Miklós ezután mérle­get vont arról, hol tartunk ma stabilizációs céljaink, az 1988-ra tervezett változások megvalósí­tásában. Alapvető minősítésként azt emelte ki, hogy lefékeztük az eladósodás ütemét, a gazdaság- irányítás új elemeinek bevezeté­se nem okozott törést a folyama­tokban, s — a kétségtelenül meg­lévő, feloldásra váró feszültsé­gek, ellentmondások mellett is — az új elemek alapvetően a kívánt irányban hatnak. Megközelítő­leg teljesülnek ez évi tervünk fő törekvései és céljai. — Kiemelkedő jelentőségű az a mintegy 500 millió dolláros fordulat, amelyet az elmúlt évhez viszonyítva a tőkés áruforgalmi mérlegben — előreláthatólag — sikerül megvalósítani — hangsú­lyozta Németh Miklós. — A ke­reskedelmi szaldó az év végére várhatóan eléri a tervezett 250 millió dolláros többletet. Az út­levél liberalizálásához kapcsoló­dó devizakiadásaink a számított­nál nagyobbak lesznek, a kamat­kiadások valamelyest meghalad­ják a tervezettet, s emiatt az aktív kereskedelmi mérleg mellett a folyó fizetési mérleg hiánya 700 millió dollár körül alakulhat. Ez kisebb a tavalyinál, de a csökke­nés mértéke elmarad a számítot­tól. A szocialista országokkal le­bonyolított rubelelszámolású forgalmunkban pozitív, hogy az import jobban nő a tervezettnél. — A termelés növekedése vár­hatóan a tervezett 1-1,5 százalé­kos tartományban lesz. Ebben jelentős szerepe van a számított­nál kedvezőbb mezőgazdasági termelésnek. Az ipari teljesítmé­nyek elsősorban az alapanyag­termelő ágazatokban nőnek. A termelői árak emelkedése előre­láthatóan meghaladja a tervezet­tet, a fogyasztói árak növekedése 17 százalék körül prognosztizál­ható. Az állami költségvetés hiá­nya mintegy 5-8 milliárd forint­tal lesz magasabb a tervezettnél. Az előadó megállapította: a reálbérek csökkenését a maga­sabb áremelkedések mellett is a tervezett keretek között tudjuk tartani, a szociális juttatások kö­rében a nagyobb áremelkedésből következő többlet-kompenzáci­ós intézkedések történtek, illetve történnek. Hozzátette, hogy a gazdasági és a társadalmi mozgá­sok nyomán polarizálódik a jö­vedelem- és a vagyonelosztás, felerősödtek az egyes rétegek és csoportok életszínvonalbeli kü­lönbségei és az ebből származó feszültségek. Érdemben nem tudtunk változtatni a társadalmi minimum szintjén élő, csaknem 1,5 millió ember életfeltételein. Új jelenségként kell szembenéz­nünk az egyes térségekben kon­centráltan jelentkező foglalkoz­tatási gondokkal. Német Miklós a gazdaságra vonatkozó program sarkpontjá­nak nevezte a tulajdonviszonyok átalakítását, amelynek közép­pontjában a társadalmi tulajdon működőképes formáinak kifej­lesztése és a magántulajdon, va­lamint az egyéni tulajdon egyen­jogúsítása áll. — Nagy hangsúlyt kell helyezni a bürokratizált, az elszemélytelenedett tulajdon megszemélyesítésére — mon­dotta -, az egyének bekapcsolá­sára a tulajdon ellenőrzésébe és működtetésébe. Versenysemle­ges feltételek mellett a gazdaság értelmesen befolyásolt önmoz­gására kell bízni, hogy a külön­böző tulajdonformák milyen arányai alakulnak ki a gazdaság különböző szféráiban. Gazdasá­gi rendszerünk gyorsított ütemű fejlesztésének szükségességéről szólva Németh Miklós hangoz­tatta, hogy a struktúraváltás, a technológiai megújulás forrásai­nak megteremtése mellett leg­főbb kötelességünk a megfelelő motivációs rendszer kiépítése a gazdálkodó szervezetek és egyé­nek számára. — Korunkban — állapította meg — a verseny nél­kül nem flferül ki, hogy ki a jobb, vonatkozzon ez akár az ideológi­ára, akár a gazdaságra. Á Központi Bizottság titkára az inflációról szólva kijelentette: törekvésünk csak az lehet, hogy tudatosan és fokozatosan meg­szüntetjük az inflációt kiváltó okokat, és olyan politikát folyta­tunk, amelynek alapján a gazda­sági stabilizáció megvalósulása egyértelműen kifejezésre jut az infláció mértékének csökkené­sében is. A mai infláció eredete — hangsúlyozta — belső gazda­sági viszonyainkban és saját dön­téseinkben keresendő. Befejezésül szólt politikai sta­bilitásunk megőrzésének jelen­tőségéről. Hangoztatta: a világ­ban rólunk kialakult kép egyik markáns vonása — ami nemzet­közi megítélésünkben alapvető szerepet játszik — az, hogy orszá­gunkat belpolitikai stabilitás jel­lemzi, s hogy hazánk megbízható és kiszámítható partnere szövet­ségeseinknek és a világ valame­nnyi országának. Partnereink nagyra értékelték azt a határo­zottan megfogalmazott szándé­kunkat, hogy az is kíván marad­ni. — Mondta Németh Miklós. Hamarosan jugoszláv—román államfői találkozó lesz Raif Dizdarevics, a jugoszláv államelnökség elnöke a zágrábi nemzetközi vásáron tett látoga­tása idején, vasárnap fogadta Jo­an Ungur román külkereskedel­mi és nemzetközi gazdasági együttműködési minisztert, aki­vel rövid megbeszélést folyta­tott. A szovjet és a lengyel állam­biztonsági szervek két évtizeden át követték figyelemmel beépí­tett embereik révén a nyugati uk­rán emigráció egy részének szov­jet- és lengyelellenes felforgató tevékenységét. Az elhárítás munkájának részleteiről közölt hétfőn interjút a Pravda Konsz- tantyin Viszockij ezredessel, az ukrán állambiztonsági bizottság (KGB) munkatársával. Jó két évtizeddel ezelőtt Szvjatoszlav Pancsisin — egy uk­rán értelmiségi család fia, aki Bécsben végezte orvosi tanulmá­nyait — készséget mutatott rá, hogy együttműködjék az ukrán nacionalisták szervezetével. Kezdetben mindenfajta nehéz feladatot bíztak rá, majd Len­gyelországba hívták, ahol egy bi­zonyos Bilinszkij folytatott vele hosszas beszélgetést. Pancsisin- nak nem volt könnyű dolga, hi­szen az ukrán nacionalisták pon­tos katonai információkat köve­teltek tőle, s emellett találnia kel­lett egy alkalmas embert, aki lét­rehozza a szervezet „kordonon túli egységeinek” helyi csoport­ját. Ez az alkalmas ember Jurij Ivancsenko újságíró lett. Vele is Bilinszkij találkozott, szintén Lengyelországban. Tevékenysé­gük eredményeként Nyugaton már úgy számoltak velük, hogy Lvovban, Kijevben és másutt Hivatalos közlemény szerint a találkozón megállapították, hogy a jugoszláv-román gazda­sági együttműködés eredménye­sen fejlődik. Hangsúlyozták, hogy a kétoldalú kapcsolatoknak újabb serkentést adnak majd Ra­if Dizdarevics és Nicolae Ceau- sescu elnök hamarosan sorra ke­rülő tárgyalásai. Ukrajnában velük egyívásúak csoportjai működnek. Pancsisint szolgálatainak elis­meréseként kooptálták a „kor­donon túli egységek” központi vezetőségébe, „kinevezték” uk­rajnai „legfelsőbb bíróvá” és az „ukrán biztonsági szolgálat” fe­jévé is. Később „aranykereszt- tel” tüntették ki és tagja lett az „ukrán kormánynak,,. A szerve­zet úgy vélte, emberei révén elle­nőrzi az ukrajnai helyzetet. Az interjúból a továbbiakban kirajzolódik, milyen konkrét ak­ciókkal akarták létrehozni az „önálló Ukrajnát,,. A szervezet tevékenysége élesen ellenséges a Szovjetunió mai politikájával szemben: kormányellenes folya­matokat akartak kibontakoztat­ni, amelyeket szerettek volna „tömeges forradalmi jellegűvé” tenni. A hosszú ideig tartó elhárító akcióban a szovjet és a lengyel ál­lambiztonsági szervek — Pancsi­sin, Ivancsenko és mások köz­vetlen részvételével — ellenőriz­ték az Egyesült Államokban, Angliában, Kanadában, az NSZK-ban és másutt tevékeny­kedő ukrán nacionalista szerve­zeteket. Az elhárítási akció részletei­ről, a felforgatás tárgyi bizonyí­tékairól az akcióban résztvevők szerdán Kijevben nemzetközi sajtóértekezletet tartanak. Mihail Gorbacsov befejezte szabadságát Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn délelőtt Moszkvából Krasznojarszkba utazott — adta hírül rövid tény- hírben a TASZSZ. A szovjet hírügynökség rövid híre azt tanúsítja, hogy Mihail Gorbacsov befejezte évi rendes szabadságát, s újból megkezdte munkáját. Mihail Gorbacsov hétfőn megkezdett krasznojarszki láto­gatása az SZKP KB főtitkárának második szibériai utazása. Rendezni a diplomáciai kapcsolatokat Állandó képviselet Szöulban, illetve Budapesten A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Koreai Köztársa­ság Kormánya felismerve kap­csolataik normalizálásának szükségességét és azért, hogy megteremtsék és szilárd alapok­ra helyezzék gazdasági, kereske­delmi, pénzügyi, kulturális, sport, műszaki-tudományos, va­lamint konzuli és egyéb kapcso­lataikat, megállapodtak abban, hogy a két ország Állandó Kép­viseletet létesít Szöulban, illetve Budapesten. Az Állandó Képviseletek megnyitására megfelelő időben sor kerül. A két ország kormánya meg van győződve arról, hogy az Ál­landó Képviseletek felállítása hozzájárul kapcsolataik külön­böző területeken történő elő­mozdításához. A két kormány megállapodott továbbá arról is, hogy egy közeli időpontban tárgyalásokat kez­denek kétoldalú kapcsolataik­nak a diplomáciai kapcsolatok felvételével járó rendezéséről. A két kormány kifejezte elhatáro­zottságát a tárgyalások mielőbbi sikerre vitelében. Tárgyi bizonyítékok a felforgatásról Bumeráng-akció Belgrad és az el nem kötelezett mozgalom Az el nem kötelezett országok vasárnap hajnalban véget ért ni- cosiai külügyminiszteri értekez­lete egyhangúlag úgy határozott, hogy a mozgalom legközelebbi csúcstalálkozóját 1989-ben Belgrádban tartják meg. Ez az állásfoglalás déli szomszédunk számára nem csak nagy elisme­rés és megtiszteltetés, hanem a nemzetközi politikája iránti bi­zalom jele is, mert egyben azt je­lenti, hogy a jövő szeptembertől néhány éven át jugoszláv állam­férfi tölti be a mozgalom elnöki tisztét. Az el nem kötelezett mozga­lom éppen 27 esztendeje tevé­kenykedik. Első és egyben alapí­tó csúcstalálkozóját 1961 szep­temberében, 25 résztvevővel tar­tották meg Belgrádban. Létre­hozásának gondolata már 5 esz­tendővel előbb, Tito, Nehru és Nasszer Brioni-szigeten megtar­tott eszmecseréjén felmerült. Az elgondolás gyakorlati megvaló­sításához azonban idő kellett. 1961 tavaszán Tito és Nasszer el­nök kairói megbeszélésén aztán konkrét döntés született: létre­hozták az előkészítő bizottságot. Tito kezdeményezésének elis­meréséül Nasszer azt javasolta, hogy az el nem kötelezett orszá­gok állam- és kormányfőinek el­ső értekezletére Jugoszlávia fő­városában, Belgrádban még ugyanaz év szeptemberében ke­rüljön sor. Az első csúcstalálko­zó öt fő „mozgatója,, Tito jugo­szláv, Nehru indiai, Nasszer egyiptomi, Nkrumah ghanai és Sukarno indonéz elnök volt. Múlhatatlan érdemük, hogy a mozgalom akkor meghatározott alapelvei és törekvései a mai na­pig sem vesztettek értékükből és időszerűségükből. Érdemes em­lékeztetni a tanácskozás napi­rendjén szerepelt kérdésekre: a.) a népek önállóságra való joga, az imperializmus, a gyarmaturalom és a neokolonializmus elleni harc, b.) a faji megkülönböztetés és az apartheid megszüntetése, c.) a szuverenitás és integritás tiszteletben tartása, a más álla­mok ügyeibe való be nem avat­kozás, d.) az általános leszerelés, a nukleáris kísérletek megszün­tetése, az idegen katonai támasz­pontok felszámolása, e.) a békés egymás mellett élés elvének ér­vényesítése, f.) az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepé­nek növelése. Az eltelt közel három évtized alatt a felsoroltak közül néhány probléma megmaradt ugyan, de azért sok mindenben megválto­zott a világ. A negyedszáz részt­vevővel Belgrádban útjára indult mozgalom Kairón (1964), Lusa- kán (1970), Algíron (1973), Co- lombón (1976), Havannán (1979), Delhin (1983) és Hara- rén (1986) át hatalmas, átfogó, a világ több mint száz országát fel­ölelő, s a békeszerető erők osz­tatlan rokonszenvét élvező törté­nelmi tényezővé vált. Budimir Loncsar szövetségi külügyminiszter nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, hogy Belgrád nem pályázott a jövő évi el nem kötelezett csúcstalálkozó házi­gazdájának szerepére. Miután azonban a két jelölt (Indonézia és Nicaragua) visszalépett, a ju­goszláv államelnökség és a szö­vetségi kormány rendkívüli ülé­sén úgy döntött, hogy elvállalja ezt a felelősségteljes feladatot. „Váratlanul ért bennünket ez a megtiszteltetés és bizalom — mondotta Loncsar — nagy elis­merés ez hazánk következetes, elvszerű, el nem kötelezett kül­politikájának. Márkus Gyula FIGYELEM! Az OTP Heves Megyei Igazgatósága értesíti a „ Totó-tombola akcióy,-ban résztvevő' ügyfeleit, hogy a nyári totó-tombola szeptember 5. sorsolásán az alábbi tombola-jegyek nyerték a tárgynyereményeket. A nyertes tombola száma: Eger S 037057, S 035084, S 592954, S 601601, S 000600, S 594001, S 591832, S 594438. Heves S 011980, T 204073, T 204351, S 010456, S 011391. Gvöngvös S 022880, S 006149, S 575719, R 003284, S 039143. Füzesabony S 018793, S 018141, S 018391, S 018778, S 018031. Petöfibánya S 012537, S 005101, S 005580, S 013222. Hatvan R 009039, S 015788, R 006816, S 015000, S 555140. A nyertesek a nyereményüket 1988. október 31-ig vehetik át személyi igazolványuk és nyertes tombola-jegyük bemutatásával a fenti OTP fiókokban. Országos Takarékpénztár Heves Megyei Igazgatósága.

Next

/
Thumbnails
Contents