Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-02 / 210. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 210. szám ÁRA: 1988. szeptember 2., péntek 1,80 FORINT y,A vezetes kepes a demokratikus és alkotó légkör politikai feltételeit Grósz Károly beszéde a fővárosi bányásznapi ünnepségen \ Történelmi példa... Közmondások tucatjait sorolhatná az ember, amikor arra céloz, hogy: egységben az erő. Amivel szemben az ember egyedül tehetetlenül áll, azt játszi könnyedséggel győzi le, másokkal megsokszorozván a tenniakarását. Téglánként épül fel a ház — tartják -, de hogy a szilárd falak majdan generációkat szolgáljanak, ahhoz m a sok-sok szorgos kéz összefogására van szükség. Az emberiség átvitt értelemben is építkezik: napról napra fundamentumot rak le, hogy „kalákában” — kéz kezet érintve, párbeszéd párbeszédet követve, tettekkel újabb tettekre serkentve — felépíthesse a béke várát. A közös hang ügye nemcsak negyvenöt világhírű énekest késztetett arra, hogy lemezre énekelje ennek az égszínkék Glóbusznak a Himnuszát: ”We are the world... Mi vagyunk a világ...” * S akikhez szólnak — legyenek azok bármilyen színűek, nemzetiségűek, korúak -, letéteményesei lehetnek a jövő háborítatlanságának, utódaink felhőtlen életének. A béketeremtő kalákához azonban nemcsak szapora kezek, szívet sajdító dallamok, látványos demonstrációk kellenek, hanem a közös gondolkodásra hajló fejek is. A meggyőző erőhöz pedig töprengésre, egyértelmű kiállásra, nyílt és őszinte vállalkozó szellemre sarkalló emberi ösz- szefogásra, amelyet egykoron — történelemmé válva — az élet tanítómestereként emlegetnek majd. Ebben a folyamatban — amelyet nem lehet „immár hagyományosként” kezelni, hiszen az események elszakíthatatlan láncolata jelzi állandó létét — mint a békeharc, a nemzetközi szolidaritás részese, erejéhez mérten hallatja hangját hazánk is. Az 1986-os békeév kapcsán ez egyebek között így fogalmazódott meg: ’’Magyarországon az emberek háborúellenessége, békeakarata, szolidaritása az egyik legerőteljesebben ható politikai tényező... Ezzel ösz- szefügg, hogy Magyarországon sikerült olyan nemzeti összefogást létrehozni, amely magában foglalja a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket, a kommunistákat és a pártonkívülieket, a nem vallásos és a vallásos embereket. Erre történelmi példa még nem volt...” S miután „kalkában” megteremtettük ezt a történelmi példát, okkal és joggal állíthatjuk, a közös erő rejlik mindabban a rendezvénysorozatban is, amely megyénkben a mai, hatvani szolidaritási nagygyűléssel kezdődik. A népfront, a társadalmi- és tömegszervezetek akciói igazolják ezúttal is, hogy a legkisebb közösségek hangja, véleményformálása méltán lehet — beleszövődve a világméretű tenniakarás fonalába — a történelem része. Hiszen — s az említett közmondások egyikét idézve -, „a kis makkokból nőnek az óriási tölgyek...” Szilvás István Ezután az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának kongresszusi termében került sor a központi ünnepségre, amelyen megjelent: Grósz Károly, Lukács János, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagja; Nagy Sándor, a SZOT főtitkára; Berecz Frigyes ipari miniszter; Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke és Villányi Miklós pénzügyminiszter. Az ünnepséget Kovács László, a bányászszakszervezet főtitkára nyitotta meg. Az Ipari Minisztérium és a szakmai szak- szervezet nevében köszöntötte az ország bányászait. Hangsúlyozta, hogy a 38. bányásznap most egyben a bányászszakszervezet megalakulásának és lapja, a Bányamunkás megjelenésének 75. évfordulója is. Ezután Grósz Károly mondott ünnepi beszédet: — A 38. magyar bányásznapon a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány megbízásából őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntőm ünnepségünk résztvevőit, a bányászat minden dolgozóját. Jó érzéssel szólok a magyar tárnákban dolgozó lengyel bányászokról is, és azokról a román állampolgárokról, akik áttelepülés után bányászként keresik kenyerüket nálunk — kézdte beszédét Grósz Károly, majd az egy éve elfogadott stabilizációs kormány- program megvalósításának helyzetéről szólt. A gazdasági szerkezetváltás és a nagyobb szabadságfokú, az alkotó energiákat valóban mozgósító gazdálkodás elképzelhetetlen a ma igen széles körben létező támogatások nagy mértékű leépítése nélkül. A hosszú ideje deklarált szándék tehát tovább nem halasztható, még akkor sem, ha ez csoport- és egyéni érdekeket sért is Ennek a folyamatnak a nyilvánosság előtt kell zajlania, mert különben a felmerülő részérdekek a közös érdekek rovására állandóan nyomást gyakorolnak az irányításra. A Minisztertanács elszánta magát: határozottan, de ésszerű fokozatossággal végigmegy ezen az úton. Hároméves programot dolgozunk ki a támogatások leépítésére, és ezt folyamatosan az országgyűlés elé terjesztjük. Az a szándékunk, hogy már jövőre 30-40 milliárd forinttal csökkentjük a költségvetési támogatást. Alapvető gazdasági-társadalmi és politikai érdekünk, hogy a radikális fordulatot a lehető legkisebb mértékű, de a piacok egyensúlyba jutását nem korlátozó infláció mellett valósítsuk meg. Ma már látható, hogy jövőre az ideihez hasonló méretű lesz az árszintnövekedés, mert adósságszolgálati terheinket figyelembe véve a piaci egyensúly másképpen nem jöhet létre. — Ha az idei esztendő gazdasági teljesítménye eléri a tervezettet, akkor reményünk szerint 1989-ben a reálfogyasztás már nem csökken, de a reálbércsökkenést — az ideinél lényegesen kisebb mértékben — nem tudjuk elkerülni. A bérek reálértékének általános növelésére az egyensúlyi követelmények által támasztott korlátok miatt nincs mód. A reálbércsökkenés, persze nem mindenkire vonatkozik. Az új gazdasági feltételek lehetővé teszik, hogy az érdemi teljesítményt nyújtóknak a reálbére növekedjen, s családjuk életszínvonala javuljon. Grósz Károly ezután idézte a pécsi bányászoknak az augusztus 23-i munkabeszüntetésekor hozzá intézett levelét, s többek között hangsúlyozta: A rtiagyar bányászok nem a nemzet eltartottak hanem szenvedő alanyai egy átrendeződő, sok adóssággal terhelt, bizonytalan gazdaságnak. Az, aki naponta leszáll, számtalan veszéllyel dacolva, nem lehet felelős sem a hazai gazdasági, sem a világpiaci környezetért. Ezeknek az embereknek az erőfeszítéseit, áldozat- vállalását lekicsinyleni nem egyszerűen hiba, hanem bűn. Ugyanakkor valóban jogosan kérik ki maguknak egyik-másik sajtótermékben megjelenő, vagy elhangzó riportok, kommentárok hangnemét, álobjektivitását és szakszerűtlenségét. Az igazság kedvéért hozzáteszem: a kritika nem az egész tömegtájékoztatásra vonatkozik, de megengedhetetlennek tartom, még ha az egyébként szintén rosszul fizetett újságírókról is van szó, hogy bárki csupán hiányos ismeretek birtokában szentenciákat mondjon a bányászokról, a bányák jövőjéről. A kormányzat stabilizációs programjának keretében a bányászattal kapcsolatos lépéseink — bár egyik-másik váratlan volt és tűzoltó munkának tűnhetett — koncepcióvá állnak össze. Ez azt is jelenti: a kormányzat törődik a bányászok és a bányászat jövőjével. Semmiképpen nem érdekünk ugyanis a bányászkodás drasztikus csökkentése, és energiafelhasználásunkban a hazai termelés 50 százalékos arányát sem indokolt alacsonyabbra engedni. Nem egyszer jogos rosszallásként fogalmazódik meg velünk szemben, hogy halogatunk döntéseket, tétovázunk, bizonytalankodunk. A késedelemnék gyakran a megnyugtató és körültekintő, sok irányú vizsgálódás az oka. A kapkodások, a látszatdöntések, a pótcselekvések ideje lejárt. A döntésekért pedig nemcsak a pillanatnyi érdeket, hanem a jövő követelményét is figyelembe kell venni. Ezzel nem vitatjuk a bányászat szükségességét. Nemzeti vagyonunk jelentős része a bányászat, amely az önök munkája révén válik valamennyiünk számára használható értékké, és szolgálja gyarapodásunkat. Biztos vagyok benne tehát, hogy a bányászatnak van jövője, és nem elsorvasztásra ítélhető válság- ágazat. Meggyőződésem: egyetlen szakmában sem jogos úgynevezett kiemelt jövedelmek követelése. Viszont a munka értékén történő és szigorúan teljesítmény alapú megfizetésére mindenki joggal formál igényt. Ha idővel eljutunk e felismerés megvalósításához, feltételezem, hogy a bányászok fizetése akkor is a legmagasabb kategóriákba fog esni, anélkül, hogy bármiféle kiemelt- ségről szó lenne. A bérek szakma szerinti különbözősége nem kegy, vagy szubjektív elhatározás kérdése, hanem a gazdasági törvényszerűség következménye kell hogy legyen. Végül a hűségjutalomról, ami az utolsó cseppet jelentette az István akna dolgozóinak poharában. A kormány illetékesei megvizsgálták ezt a kérdést. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a hűségjutalom kifizetésének helytelen rendjéért nem a központi szervek felelősek. A gazdaságilag és politikailag hibás értelmezésért helyben kell keresni a felelősöket. A vállalat vezetői nem jól gazdálkodtak az elosztható pénzeszközökkel. Ezek következményét a kormány nem vállalja. Korrektebb lett volna, ha ezt a dolgozóknak is időben elmondják. A hűségjutalom ugyanis nem adható, hanem jár! Az ügynek természetesen a kormány számára is akadtak tanulságai. Ami általánosítható és országos jellegű gond, azt elemezni fogjuk, és igyekszünk megoldást találni rá. Ejtsünk egy-két szót a módszerről is. En rendkívül kulturáltnak, politikailag érettnek tartom a pécsi bányászok sérelmeinek megfogalmazását. Ahogyan azonban nyomatékot adtak neki — azaz: nem vették fel a munkát — azzal már vitatkozni szeretnék. Jogos üzeneteket akkor is el lehet juttatni ehhez a párthoz és kormányhoz, ha azokat munka közben állítják össze. A termelés ellentétpárja a terméketlenség. Kétlem, hogy történelmünk ilyen sorsdöntő pillanataiban a munka hiányával kellene nyomatékot adni a munkából fakadó jogos követeléseknek. Ezt azért is hangsúlyozni szeretném, mert vannak, akik azt hiszik, hogy ilyen módszerekkel jogtalan előnyökhöz juthatnak. A fenyegetések, nem hiszem, hogy eredményhez fognak vezetni. — A megújuló párt- és állami vezetésnek van elképzelése, világosan meghatározta a társadalom és a párttagság előtt álló feladatokat. Van ereje céljainak végrehajtását megszervezni. A (Folytatás a 2. oldalon) Lukács János fogadta a kínai ifjúsági küldöttséget Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára csütörtökön fogadta a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttségét, amely Szung Te-Fu-nak, a Kínai Kommunista Párt KB tagjának, a Kínai KISZ KB első titkárának vezetésével a Magyar Kommunista Ifjúság Szövetség Központi Bizottságának meghívására tartózkodik hazánkban. Lukács János tájékoztatta a vendégeket az MSZMP országos értekezletének állásfoglalásáról, a politikai intézményrendszer korszerűsítéséről, a gazdasági törekvésekről, és szólt a párt és az ifjúsági szövetség kapcsolatairól. Nemzetközi közlekedésbiztonsági konferencia Budapesten A Hungarocamion rendezésében csütörtökön a Duna Intercontinental Szállóban több mint 200 hazai és külföldi szakember részvételével kétnapos közlekedésbiztonsági konferencia kezdődött. Az immár ötödik alkalommal megrendezett nemzetközi tanácskozás egyik legfontosabb célja, hogy a témával foglalkozó szakemberek kicseréljék tapasztalataikat a közlekedés- biztonság aktuális kérdéseiről, azokról a műszaki intézkedésekről, megoldásokról, amelyek javíthatják a közlekedés biztonságát. A konferencia folytatódik. Háromszáz résztvevővel Ortopéd orvosok vándorgyűlése Egerben A vándor- gyűlést dr.Víz- kelety Tibor, a Magyar Ortopéd Társaság elnöke nyitotta meg Csütörtök délelőtt 9 órakor ünnepi üléssel kezdődött a Magyar Ortopéd Társaság vándor- gyűlése. A háromnapos rendezvénynek helyet adó oktatási igazgatóság nagytermében dr. Tőzsér Kornél, a megyei kórház ortopéd osztályának főorvosa, a szervező bizottság elnöke köszöntötte a résztvevőket, s egyúttal felkérte dr. Vízkelety Tibor professzort a találkozó megnyitására. Mint a társaság elnöke hangsúlyozta, azért választották az idén Egert színhelyül, mert itt a szakma az utóbbi években jelentősen fejlődött. Két év óta negyvenágyas önálló osztályon működik az ortopédia, és ez jó alapot biztosít a mozgásszervi betegségek megyei ellátására. Ma tehát a baleseti sebészet és az ortopédia a kórházban egyenrangú szakmának számít, és ez kedvezően hat együttműködésükre is. A dr. Tőzsér Kornél által vezetett osztály bekapcsolódott az országos endoprotézis-program- ba is, és ez lehetővé tette, hogy a megye csípőprotézisre váró betegei hamarabb nyerjék vissza egészségüket. Kifejezte azt a reményét, hogy színvonalas előadások hangzanak majd el a szekcióüléseken, és tartalmas vita bontakozik ki, s a mostani konferenciát majd országos jelentőségűnek minősíthetjük. A vendéglátók nevében Vi- rágh Károly, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte az orvosokat és gyógytornászokat. Röviden ismertette a város történetét, jellegzetességeit és a tartalmas munkát, a szabadidős programokhoz kellemes kikapcsolódást kívánt mindenkinek. Ezután került sor a Dollinger Gyula Emlékérem átadására, melyet ezúttal dr. Riskó Tibor, nyugalmazott egyetemi tanárnak ítélt gyógyító és szervező munkásságáért a bíráló bizottság. A kitüntetett színes, szellemes előadással emlékezett meg a magyar ortopédia egyik úttörőjének számító Dollinger doktorról, majd rövid szünet után megkezdődtek a szekcióülések. A három nap alatt közel százhatvan előadás hangzik el, elsősorban a végtagfejlődési rendellenességek kezeléséről, illetve a különböző végtagsérülések gyógyítási módjairól. A konferenciához kapcsolódva számos neves hazai és külföldi orvosi műszer- gyártó cég tart bemutatót az oktatási igazgatóság aulájában, ahol a legmodernebb üvegszáloptikás endoszkópok, szövetbarát protézisek, műtéti segédeszközök egyaránt megtekinthetők. A vándorgyűlés szombat délben záróüléssel ér véget, ahol értékelik a háromnapos együtt gondolkodás eredményeit. Néhány figyelő arc a mintegy háromszáz résztvevő közül (Fotó:Koncz János) A 38. bányásznap alkalmából csütörtökön a fővárosbar központi ünnepségen köszöntötték a szén-, szénhidrogén- ásvány-, érc- és bauxitbányászokat. Az ünnepi progran résztvevői először a székház aulájában a bányász martiról emléktáblája előtt rótták le kegyeletüket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nevébei: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, valamint Nagy Sándor a SZOT főtitkára és Kovács László, a bányászszakszervezet főtitkára, a KB tagjai, a kormány és az Ipari Minisztérium képviseletében Berecz Frigyes ipari miniszter, Kapolyi László kormánybiztos és Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes, a bányászszakszervezet részéről pedig Havrán István elnök, Kőmár András és Varga József alelnökök koszo- ráztak, majd a bányavállalatok képviselői helyezték el s megemlékezés virágait.
