Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-07 / 214. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 7, szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Megújuló pártmunka Többség, kisebbség, pártdemokrácia Az országos értekezlettel a párt megújulásának, működése korszerűsítésének olyan jelentős szakasza kezdődött el, amelyet túlzás nélkül minősíthetünk történelminek. Fontos szervezeti, működési változtatásokban is realizálódott a felismerés, hogy a párt csak akkor képes helyesen meghatározni, a jelen és a jövő történelmi szükségleteinek megfelelő irányba terelni a gazdasági, társadalmi mozgásfolyamatokat, ha a döntéseket a párttagság tömegeit átfogó alkotó viták, a nézeteknek az állandó önkontrollt garantáló ütköztetése előzi meg. Nem kevésbé fontos feltétel, hogy a mindenkire egyformán kötelező döntéseket fegyelmezett végrehajtás és szigorú ellenőrzés kövesse, de úgy, hogy ez utóbbiak ne zárják ki, sőt feltételezzék a döntések helyességének mindennapos ellenőrzését, az indokolt változtatásokat. A kisebbség: jog Nézetek ütköztetésére, alternatív javaslatokra nemcsak biztattunk már eddig is, hanem az effajta döntést előkészítő módszer sok pártszervezetben magától értetődő gyakorlattá vált. Mégis a központitól, a vezető testületétől eltérő vélemények — a kisebbségiekről már nem is szólva — nemcsak hogy nem kapták meg az őket megillető figyelmet, hanem ,Jobbik” esetben elfelejtődtek, a rosszabbik- ban pedig eretnekségnek számítottak. így eleve elriasztottak attól, hogy legközelebb a „hivatalosnak” tartott, a vezetők által hangoztatott, vagy a viták során többséginek mutatkozó nézetektől eltérő véleményünknek hangot adjunk. Ma már viszont a kisebbségi álláspontot nem eretnekségnek, hanem a párt belső élete természetes velejárójának tekintjük. Olyannyira, hogy a kisebbségben maradottak, a kisebbségi véleményt képviselők immár jogok birtokába is jutottak. Aligha ítélhető el, még kevésbé minősíthető frakciózásnak — sőt, a demokratikus centralizmus elvével összhangban áll —, ha már a döntésre hivatott tanácskozást megelőzően is ütköznek a vélemények. A fontos az, hogy a vélemények nyílt, őszinte vitákban ütközzenek, hogy senki se csatlakozzék érdekből, alkalmazkodásból, presztízsokokból egyik vagy másik véleményhez, vagy azokat képviselő csoportokhoz, még a döntéseket megelőző vitákban sem. A többségi, illetve a kisebbségi álláspontoknak mindenkor elvi, pártszerű vitákban kell kikristályosodniuk. Ez utóbbi kifejezést nem véletlenül használjuk, hiszen egy döntésre hivatott tanácskozás előtt még aligha beszélhetünk többségi, illetve kisebbségi álláspontról, minthogy az arányok még nem mérettek meg. És itt jutunk el a másik fontos lépéshez: az eltérő, az egymással ütköző vélemények, koncepciók, pontosabban a döntésre váró kérdések képviseleti arányát a döntést hozóknál csakis szavazással állapíthatjuk meg. A pártdemokrácia továbbfejlesztése során az eddiginél sokkalta gyakrabban kell majd szavazással dönteni, különben hogyan ismerhetnénk meg, hogy melyik a többségi és melyik a kisebbségi vélemény, illetve vélemények, hiszen ez utóbbiak többfélék is lehetnek. Csupán a hozzászólásokból vagy hangulati elemekből következtetni arra, hogy melyik a többségi vélemény, nemcsak a pártdemokrácia elvével, hanem a pártélet alkotmányosságával is ellentétes gyakorlat. Külön fel kell hívni a figyelmet az állásfoglalásnak arra a mondatára, amely így szól: „A véleményükkel kisebbségben maradottak álláspontjukat a pártszervek tanácskozásain, a párt elméleti fórumain kifejthetik . . .” Eddig, ha valakinek a véleményét az alapszervezete elutasította, netán elítélte, bátornak kellett lennie ahhoz, hogy azt felsőbb pártszervek fórumain megismételje. (Ha egyáltalán eljutott ilyen fórumokra . . .) Most nemcsak, hogy megteheti, hanem kívánatos is, hogy megtegye, hiszen ezzel hozzájárul a nézetek hasznos ütköztetéséhez, újabb mérlegelésre nyílik lehetőség most már egy felsőbb szintű fórumon. Vajon felléphet-e valaki nemcsak a maga, hanem egy kisebbségi csoport nevében a pártszervek tanácskozásain, nem minő- sül-e ez frakciózásnak? Mindaddig, amíg a döntés a vita, az előkészítés fázisában van, vagyis nincs határozat, frakcióról nem lehet szó. Ilyen esetben a felszólaló saját alapszervezeténél a kisebbségben maradottak véleményét képviseli, tehát azonos véleményt valló párttagokét és nem egy, a közös nézetek alapján valamilyen akcióra szervezkedő csoportét. Frakcióvá csak a döntéshozatal, a határozat megszavazása után válhat a kisebbség, de csak abban az esetben, ha eltérő véleménye hangoztatásához, propagálásához fórumokat teremt. Ezzel a demokratikus centralizmusnak azt az alapvető elvét sérti meg, hogy a párttag a döntéshozatal után abban az esetben is köteles képviselni, sőt végrehajtani a határozatot, ha azzal személy szerint nem ért egyet. Persze, nem könnyű a dolga annak, aki igazát fenntartva, arról meggyőződve szorul kisebbségbe, hiszen végső soron jót akar, s az sem kizárt, hogy az idő majd őt igazolja. Ezt a lelkiismereti, a jogok és kötelességek, a meggyőződés és a kötelesség közötti konfliktust igyekszik oldani a kisebbségnek az állásfoglalásban rögzített ama joga, hogy felsőbb pártszervezethez fordulhat „a vitatott ügy újratárgyalása érdekében”. A demokratikus jogok széles körű bővítését jelenti ez, hiszen itt már nemcsak az újabb meghallgatásra kötelezik a felsőbb pártszervet, hanem újratárgyalásra, felülvizsgálatra, végső soron a már többségi szavazattal szentesített határozat kontrolljára. íme a kézzelfogható lehetőség annak realizálására, ami — bármennyire is erősen élt bennünk, bármennyire is éreztük szükségét — eddig óhaj maradt; legyen a párt önmaga kontrollja, egy pártként is legyünk ellenzék, „önmagunk ellenzéke”. Demokratikus centralizmus és magánvélemény Hosszú évtizedeken át hozzászoktunk ahhoz, hogy a párt erejét, vezetői alkalmasságát a nézetek egyöntetűségén, a munka- módszerek, a vezetési gyakorlat uniformizáltságán méljük. Az utóbbi években már sok merevség oldódott, az élet mondhatni kikényszentett egy sor változást. Most végre a párt országos értekezlete foglalt állást mindezekben. A dolgok természetéből következően mindenekelőtt a párton belüli demokrácia erősödik, mi több, annak új csatornái, fórumai nyílnak meg. Magától értetődő ez, hiszen itt, ebben volt a „szűk kereszt- metszet” olyan időszakban, amikor a gazdaság, a társadalom, a közélet demokratikus megújuláson megy át. Ilyen helyzetben egy vezető pártnak nem egyszerűen lépést kell tartani a demokratizálódási folyamattal, hanem a saját demokratikus megújulásával élére kell annak állnia. A társadalomban — és nem csak a szocialistában — a demokrácia és a cselekvés, a fegyelem éppúgy elválaszthatatlanok egymástól, mint az állampolgári jogok és a kötelességek. Hatványozottan érvényes ez egy olyan pártban, amely a társadalom vezető erejének szerepét vállalja. Ezért a demokratikus centralizmus elve és gyakorlata szigorúbb normákat ír elő, mint alkotmányunk az állampolgárok számára. A párt tagjai kötelesek végrehajtani az érvényben lévő határozatokat akkor is, ha azokkal nem értenek egyet: kötelesek a párt testületéinek álláspontját képviselni akkor is, ha egyéni véleményük eltérő; illetékes pártfórumokon kívül nem nyilatkozhatnak az elfogadott határozattól eltérő szellemben. Mindez bár a döntések utáni helyzetben kötelező a párttagokra, a demokratikus jogok szűkítésének tűnhet fel azok szemében, akik a „parttalan demokrácia” hívei. Az országos pártértekezlet állásfoglalása alapján jelentősen szélesedett a pártban a demokratikus mozgástér. Ezt kiaknázni minden párttagnak nemcsak joga, hanem kötelessége. A párton belüli demokrácia erősítése ugyanis egyfelől nagyobb lehetőséget, garanciát ad a helyes döntésekhez, másfelől a vélemények ütközésének lezárása a többségi-kisebbségi álláspontok tisztázásával élesebben rajzolja ki a végrehajtásban kötelező feladatokat, anélkül azonban, hogy elzárná a továbbgondolkodás, az ellenőrzés csatornáit. F.J. Kozmetikai üzem Veszprémben Anaconda Kozmetikai G. T. néven hozott létre közös vállalkozást a Balatonfüred—Csopak Tája Tsz és a Budaflax. A Veszprémben létesített üzemben különleges, csakis természetes hatóanyagokat tartalmazó kozmetikumokat állítanak elő. A testápolókból, hajbalzsamokból, maszkkrémekből nyolcvanmillió forintos termelési értéket kíván elérni az idén a húszfős üzem. A hazai piac mellett külföldre is szállítanak. A Giola testápoló szer tubusokba való töltése (Fotó: Arany Gábor — MTI) Ez a szék mégis más Csak a pénzen nem múlhat A Mikroelektronika jelene és jövője Gyöngyösön Jakabné Somodi Veronika és Hegedűs Béláné a szubininiatűr diódák csomagolását ellenőrzi A fehér köpenyesek gyára a Pipishegyen — hencegni való tény volt még évekkel ezelőtt is. Mára már sokkal szerényebben fogalmaznak. Ők is magukról, mások is — róluk. Tavaly még tele voltak kétségekkel. Az idén . . .? Nem lehet azt állítani, hogy megnyugodtak volna. — Ki nézhet manapság kétségek nélkül a jövőjébe? — kérdezte Kovácsszegi László, aki csak nemrég ült bele az igazgatói székbe. — Régóta itt vagyok ennél a vállalatnál, az utóbbi időben igazgatóhelyettesi teendőket láttam el, de másként láttam akkor is a dolgainkat és másként látom most is. Azt hiszem, ez a természetes. Persze, nem ugyanaz valamiről véleményt mondani, és nem ugyanaz valamiről dönteni. Nem ugyanaz valamivel vitatkozni, és messze nem ugyanaz valamiért felelősséget vállalni. — A munkatársaim jó része alkalmas a feladatok ellátására, de menet közben méretik meg mindenki. Van egy mondás, akiről kiderül, hog^ alkalmatlan, azt nem szabad ott tartani, mert azzal nem teszünk jót sem neki, sem a vállalatnak. Ezekből a gondolatokból már lassan kikerekedik az új igazgató vezetési módszere. De én még tovább firtatom a dolgot. Hallom is az újabb megállapításokat. — Mindig is azt gondoltam, hogy a változó szabályozókra való hivatkozás csak a gyengék menedéke. A világban hol mondják meg azt előre, hogy jövőre mi lesz? De akinek megfelelő ismeretei vannak, aki tud következtetni, annak képesnek kell lennie a várható fordulatok kikalkulálására. Mellesleg: kockázat nélkül hol lehet gazdálkodni? Mindez hogyan ültethető át a gyöngyösi gyárra, kíváncsiskodom tovább. — Nem a pénzen múlik minden, állítom — hangsúlyozza az igazgató. — Mindenekelőtt egy jó ötlet kell. Ehhez a megfelelő pénzt meg lehet szerezni. Tudniillik a bank is kalkulál, és ha úgy látja, érdemes, befekteti a pénzét. — Mi történik akkor, ha a gyár nem önálló, mint esetünkben, itt, Gyöngyösön? A nagyvállalat hajlandó a pontot kitenni a mondat végére? — Bár lenne egy használható ötletem — néz szelíd türelemmel vissza rám. — Akkor tudnám, hogyan viselkedik ebben az esetben a nagyvállalat. De fel sem merül bennem, hogy bármiféle akadályt gördítenének elénk. — Ezek szerint tehát nyugodtan néz a jövőbe? — Nyugodtan . . . ? A gazdaságunk helyzete ismert. Vegyük a mi esetünket. Most a túlélés a fontos. Tavaly elértünk egy olyan eredményt, ami után már csak a leszálló ág következhet. Számolnunk kell azzal is, hogy bizonyos változásokra kerülhet sor a gyártásban. Olyan terméket kell keresnünk, amelyhez a meglévő eszközeinket és gyártási tapasztalatainkat, szakembereinket fel tudjuk használni. Két ilyen terület van, az egyik a telefonnal és hírközléssel kapcsolatos, a másik pedig a többször tölthető szárazelem gyártása. A továbbiakban az is kiderül, hogy nem a jámbor óhaj szintjén említik ezt a két termékcsaládot. Az elemgyártásban már külföldi partnerekkel is tárgyaltak. A mikroelektronika . . . ? Szinte sóhajtanak, ha ez szóba kerül. Az a bizonyos kormány- program ugyan nagy bizakodással töltötte el őket valamikor, de mára ez a bizakodás már lecsökkent. Felzárkózni az élvonalhoz . . . ? Ahhoz sok minden kellene. A gépgyártás . . . ? Az üvegipari berendezések ugyan fejlődtek, de azokkal így, ahogy vannak, kilépni a tőkés piacra új megrendelők reményében aligha lehet. Kína azonban érdeklődik. Ha ott sikerül megvetni a lábukat, akkor jó esélyeik lehetnek. Megjegyzi az igazgató, hogy a gyárban a fejlesztési szakemberek bizonyára sok olyan ötletet tartogatnak, amelyeknek alkalmazása jelentősen megjavítaná a berendezések teljesítményét. De egyelőre a meglévő megrendelőknek újabb igényeik ilyen vonatkozásban nincsenek. A gazdaságosság pedig nagyon fontos szempont. Mi a helyzet ma a dolgozói létszámmal? Elbocsátás nincs. Akik kilépnek, a helyükbe mást nem vesznek fel. Voltak, akiket korkedvezménnyel nyugdíjaztak. Az idén szemtemberben fi(Fotó: Fülöp Tünde) zetést emelnek, 400 forinttól 2000 forintig. Mindenekelőtt a műszakiaknak juttatnak pénzt. Kiemelten részesítik őket előnyben. Ha az elmúlt évi gazdasági adatokat nézzük, szinte megnyugodhatunk: 2,3 milliárdon felüli értékben termeltek. Ennél az ösz- szegnél tíz százalékkal kevesebb az idei terv. Az első fél évet az időarányos résznél jobban teljesítették. A Mikroelektronikai Vállalat Gyöngyösi Gyárában tehát megváltozott az emberek véleménye a jövőjüket illetően. Azt mondják, a teljes önállóság nem lenne az előnyükre. Ez a kérdés lekerült a napirendről. —Azt szoktam mondani —jegyezte meg az igazgató —, hogy nálunk a megrendelő és a szállító a legfontosabb. A monopolhelyzetben lévő szállítóval is lehet olyan kapcsolatot kialakítani, amely a mi érdekeinket szolgálja. Mindjárt elhangzott a példa is. A tőkés import csökkentése megkívánta, hogy a szocialista országokból igyekezzenek a szükséges dolgokat beszerezni. Tavaly már sikerült a vonatkozó tárgyalásokat eredményessé tenni. Igaz, az is előfordult, hogy a mikroelektronikai termékekért pezsgőt hoztunk be. Még szerencse, hogy bort nem. Árucsere . . . !? Bizony, ez még nem az igazi elszámolási mód. A pénz még nem érte el a megfelelő rangját. Addig pedig ... ? Mit is tudnék összefoglalóan mondani a MEV gyöngyösi gyáráról? Már sínen vannak? Még mindig keresik az utat? Törik a fejüket? Panaszkodnak? Azt hiszem, a legfontosabb: felmérték helyzetüket, és annak alapján cselekedni akarnak biztonságosabb holnapjaikért. Bíznak magukban. G. Molnár Ferenc A Petőfi téri kúttal kezdődött — A minőség megfelelő — A Tiszát is „bekapcsolják” A csapadékhiány zökkenőket okozhat a vízellátásban Megyeszékhelyünkön még mindig gondot jelent a vízellátás, főleg a nyári időszakban. A jelenlegi, viszonylag kis területről nyert víz nem elégíti ki a növekvő igényeket. Erről a mindenkit foglalkoztató témáról tárgyalt legutóbbi ülésén az Egri Városi Népi Ellenőrzési Bizottság. Összességében egyértelmű a fejlődés, a VI. ötéves tervben mégis akadnak nehézségek. Bebizonyosodott, hogy ha a fajlagos fogyasztás a jelenlegi szinten marad, netán még nő is, a szükségletet megbízhatóan kielégíteni nem lehet. Korábban azzal számoltak, hogy Makiár—Sziha- lom—Füzesabony térségében évente mintegy 10 ezer köbméter víz található, amit a kutatások igazoltak is. Ennél több és jobb készlet van Szihalom—Mezősze- mere—Zsóri térségében, ami további lehetőségnek látszott. Ma már indokoltnak tartják az úgynevezett Eger-déli fejlesztést egyelőre a makiári kutakkal, később a Szihalom környéki beszerzéssel úgy kialakítani, hogy ez alapját képezze a majdani tiszai táplálásnak. A szolgáltatott ivóvíz minőségéta Heves Megyei Vízmű Vállalat saját, jól felszerelt laboratóriumában folyamatosan vizsgálja, de meghatározott időközönként ellenőrzést végez a Köjál is. A laboratóriumok közötti kapcsolat korrekt, méréseik összességében azonosak, azt bizonyítják, hogy e fontos éltető elemünk mindig iható volt. Viszont érkezett panasz a vállalatoktól és a lakosságtól, elsősorban az üzemeléssel kapcsolatban. Sokan reklamáltak nyomáscsökkentés, vízórahiba miatt, míg a legsúlyosabb minőségi panasz: időnként elszíne- ződik a víz. A védelem sarkalatos kérdése a szennyvízkezelés és -elvezetés is. A stabilitást veszélyezteti az egri szennyvíztisztító túlterheltsége, illetve Felsőtárkányban a csatornázottság hiánya. Bár az illetékesek foglalkoznak vele, ezzel a gondolattal önerejéből nem képes megbirkózni a város, így központi segítségre van szükség. Ä település igyekezett a leggazdaságosabb módon megvalósítani terveit és általában helyes törekvésnek, gyakorlatnak látszik a több bázis kialakítása is. Mégis, az idő bizonyította, a jelentkező igényt a szűk térség nem képes kiszolgálni. Ezért jó az a több oldalról megalapozott döntés, hogy a gondokat véglegesen csak a regionális rendszerről vagy a Tiszáról biztosított ivóvízzel lehet megoldani. Az sem lényegtelen szempont, hogy a gyógyforrások vizét milyen célokra hasznosítják, és gondoskodnak-e pótlásukról. R. M.
